Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-07-27 / 30. szám
A „Szovjet Irodalom Könyvtára“ sorozat legújabb kötete Osztrovszkij világhírű regénye, Az acélt megedzik. Ha nsszehason lítjuk Osztrovszkij életrajzát és a regény történetét, könnyen azt gondolhatjuk, Az acélt meg- etlzik — egyszerű önéletrajz. Önéletrajzi motívumok ugyan szép számmal vannak a regényben, ezek is fokozzák dokumentäres értékét, történelmi hitelét, valójában azonban jóval több. egy egész nemzedék, a forradalom alatt felnőtté vált ifjúság vall benne csodálatos és nehéz útjáról. Anélkül, hogy az íré részletesebben időzne e nemzedék utjának egy-egy korszakánál, mégis jól érzékelteti fejlődéséi, jellemvonásait, a kor bonyolultságát és nehézségeit, de akár a forradalom előtti kisvárosba, akár a polgárháború frontjaira, építkezésre vagy gyárba visz i* a cselekmény, sohasem egy esetleges, egyedi (az író saját élményanyagához kapcsolódó), hanem a művészi általánosítás magasabb szintjén jelenik meg. „A forradalom legnagyobb mesterművei az emberek, akiket megszül“ — írta Romain Rolland Osztrovszkij! méltató soraiban. Ilyen mestermű volt Nyiknlej Osztrovszkij is, aki élete tragédiáján felülkerekedve adta át eszményeket sugárzó művét a felnövekvő új generációnak. A „hollós vitéz“ Hunyady János korát és Nándorfehérvár védelmének diadalmas napjait rajzolta meg Hunyady József A fekete lovag című történelmi regényében. melyben művészi módon fonódik össze a parasztfiából lett Kiisgergő sorsa a valóságos történelmi eseményekkel. Kiisgergő dunaszentandrási parasztfiú. Szüleit a fél faiu népével együtt lemészárolják a pnrtyázú törökök, csóvát vetnek a tetőkre is, őt magát rabszíjra fűzik. Amiket Hunyady János rátör a gyanútlan, elbizakn dott dúlókra, a tizenöt éves fiú véres bosszút áll a törökökön. A gubernátornak megtetszik a nyílt eszű és bátor legényke, apródjának fogadja az árvát és magával viszi Vajdahunyadra. Ott varekedős barátságba keveredik Mátyás úrfiva), a verés Üstökű, kaján, tzgága és agyafúrt fickóval, aki bevezeti bősünket a paiotaélet rejtelmeibe. Küsgergő ellen aprödi viszontagságai sorén vérfnrraió gaztettek sorát követi el Bornemissza főapród s bérelt csürhéje; igazságtalan mégcsapatás. sóbányába. i rabmunka, kóbor lovagkodóg, komédiázás, gyilkos párviadalok és tömegverekedések, medveketrec- -hőrtönből és Marchiai Jakab inkvizftar keze közöl való szabadulás és halálos szerelmek veszik kezdetüket, s érnék véget a továbbiakban. Nándorfehérvár hőst védelme során rendeződnek s dőlnek el a sorsok. A hősök bátorsága útját állta a gonosz hatalmaknak, mind a török hordának, mind Barnemisszáéknak. Reményteljes nagy történelmi korszak, boldog építő évtizedek közeledtét érezzük a regény utolsé lapjain. Ugyancsak történelmi regény Erdűdy János müve, A szent sátán. „Negyedszázadnál hosszabb ideje foglalkoztat és izgat a történelem, elsősorban Európa születésének és kibontakozásának története — írja a szerző. Nemcsak olvasmányaim, de munkáim legnagyobb része is történelmi tárgyú. Nem lévén persze hivatásos történész, csak 'a tudós kutatók eredményeinek szépirodalmi eszközökkel feldolgozója: ez a könyv is a nagyközönségnek szól, nem a szakembereknek készölt. Szórakoztatva szeretnék érdeklődést kelteni valamennyiünk közös múltja, a történelem iránt, és amennyire képes vagyok, M#M- gíteni ezt az érdeklődést. Ez a könyv, amelyet most tart kézében az otvaeé, az életre-haiálra vívott hatalmi harcok élsó hagy ütközetéről szól, amelyet az akkor ismert világ fölötti uralomért vívutt a római egyház és a nyugati Birodalom, a pápa és a német király-császár. A könyv fő alakja VII. Gergely pápa, akit jellemének furcsa kettősségéről „Szent Sátánénak neveztek el kortársBl; ellenfele pedig IV. Henrik német király. A könyv lapjain mégelevi- nltett időben, a XI. század közepén, ők ketten személyesítették meg az igymással szemben éllé, kibékíthetetlen hatalmi törekvéseket. Harcuk és mindkettőjük bukása igy könyvem témája. S ba valaki megkérdezné: miért érdekelje a XX. század végének olvasóját az a majdnem ezer éve zajlott küzdelem? — munkásságom mottójával, az általam már többször idézett olasz verssorral válaszolok: „Mind benne élünk a történelemben“. A mai napot igazán csak akkor érthetjük meg, ha emlékszünk a tegnapra.“ VALLOMÁS A HŰSÉGRŐL 1969 decemberében —- tehát nem egészen fél évvel halála előtt — néhány barátommal meglátogattuk stószi otthonában Fábry Zoltánt- A beszélgetés közben sok mindenről szó. esett. Interjút készített vele budapesti újságíró barátom (úgy tudom, ez annak idején meg is jelent). A beszélgetés néhány mozzanata igen emlékezetes maradt számomra, máig ható tanulságul. Ezt adom' most tovább az ifjúságnakRöviden vallott Fábry Zoltán saját életéről, a vox humane értelméről és értelmezéséről. majd az ifjúságra terelődött a sző. Arra határozottan emlékszem: Fábry Zoltán nyomatékkai említette, hogy az irodalomnak, a művészetnek nem a fásultság és a közöny ellaai kell hathatósan föllépnie, hanem egy eltorzult idealizmus ellen. Generációs probléma is ez, de vannak, léteznek szorongató kérdőjelek. S az a biztató — mondotta, — hogy fel tudják oldani, fel tudják bontani e szorongató kérdőjeleket. Ekkor az Irodalom, a művészetek mellett szó esett a pedagógusokról, a pedagógia feladatáról, társadalmi hatásáról- Fábry így fogalmazott: „A pedagógus humanista- Én a pedagógust nem tudom elképzelni emberség nélkül. Akiben ez nincs, az nem lehet pedagógus. 'Olyan ez, akár a költészet. A költészet is mihelyt embertelenné válik, megszűnik költészet lenni- A pedagógus emberségtudata döntö jelentőségű az ifjúság nevelésében-“, s Idézte A gondolat című kötetéből Cse- hovról írt sorait. Csehov példájával aposztrofálta a pedagógusi hivatást- Ha én tanító lennék — mondotta, s írta is egykor —, Csehov humanizmusának áldoznék-.Ez így van rendjén. A humanizmusról van szó mindenütt és mindenképpen- Enélkül semmi sincs- Vele és általa minden lehetséges. A humanizmus: emberségpedagógia- 8s a pedagógia étlapjában és végeredményben: emberségre való nevelés. Ma különösen sokat gondolkozom Fábry Zoltánnak ezeken a szavain. Hiszen u- gyanazon a téli alkonyon Is elmondotta — és ebben Ő igazán példát' adott hogy egykor a Tiso-féle államban, sót korábban Is felkínálták neki, hogy hagyja el Stószt, hagyja ott Csehszlovákiát, még Párizzsal is kecsegtették őt. De ő — maradt. Vallomás volt ez a hőségről. Hűségről — a hazához, hűségről — a néphez, hűségről — az országhoz. Mert vannak alkalmak, a- mikor a példamutatás — bárki legyen Is az illető, művész, rendező, író, vagy egyszerű állampolgár — különös hangsúlyt kap- Boldog és önmaga felett győztes az, ki nem hajlik a távozásra, a könnyebb megoldást kínáló „ördögi szóra“. Bizonyságot és vallomást tett a hűségről, az emberségről. Hűségről a hazához; emberségről a helytállásban- Tudta, őt hova állította sorsa- És Fábry Zoltán állt a strázsán. Maradt és nem távozott- Példakép volt. Ügy tudta, ügy érezte: a vox humane •— a művész, az író, a pedagógus hivatásbeli feladata. Ezért maradt, ezért — nem távozott. Soha! KOVÄCS GYŐZ® Kép: Kolár Péter A modern szlovák költőiskola megteremtőjére emlékezünk Ä szlovák irodalom a XX. század elején bizonyos mértékig leküzdötte nemzeti elszigeteltségét, és ablakot tárt az európai kultúrára, hogy mind többet fogadhasson magába szellemi ée esztétikai megújhő- dásáhos- Az az írónemzedék, a- mely a századfordulón lépett az irodalomba, tudatára ébredt «nnak, hogy a költészet addigi értelmezése Idejét múlta, mert az képtelen teljes szélességében átfogni a hazai és az európai élet összes reedüléseit, és elsikkadt a költői szubjektum, ami gyakran pátoszhoz, a kifejezőeszközök ellaposodásáh-oz vezetett. Ivan Krasko néhány társával új költőiskolát alakított, a Slo- venské literárna modernát. Képviselői abban a gondolati- eszmei légkörben értek költőkké, amelyet a Hlás köré tömö- nüK alkotók teremtettek. Ivan Krasko, családi nevén Ján Botto költői müve terjedelemre nem nagy, -mégis egy e- gész gárda feladatát végezte el vele- Bebizonyította, hogy a szlovák költészet anélkül magáévá tehette a szimbolizmust, hogy feladta volna nemzeti jellegét. Irodalmi zsengéi még a múlt század utolsó éveiben keletkeztek. A Jankó Clgáii álnév alatt megbúvó költő a nemzeti elnyomásról ír bennük. Első kötetével, a Nox et solltudőval másik művészi álneve, az Iván Krasko nagyon hamar bevonult az irodalmi köztudatba. "Verseinek hangvétele szomorú, az otthon utáni őszinte vágy cseng ki belőlük, amely bensőjéből fakad. Hiszen alig mondott búcsút a gyerekkornak, máris távolra sodorta otthonától a sorsa- Rimavská Sobotára ment gimnáziumba, majd Brassóba került. Itt ismerkedett meg a román irodalommal, Eminescu verselt át is ültette szlovákra- A katonai szolgálat létöltése u- tán vegyészmérnöki oklevelet szerzett Prágában- Költészetének fő motívuma a mélyen átélt érzelmek megany- nyt metamorfózisa, amely bér szomorkás hangvételt kölcsönöz verseinek, mégsem vezet az élet alapvető értékeinek negá- cíőjához, mert mindezt átvetíti a természet képébe, a társadalmi problémákba. Ä dolgokról nem pátosszal szól, nem nevezi meg őket közvetlenül. Verseiben állandó nyugtalanság vibrál. Második kötetében, a Versek című gyűjteményben is megőrizte az egyediségét, de az érzelmi-gondolati motívumokat tovább vitte benne- A Rabszolga, a Bányászok című versek nemcsak nemzeti-szpciális szimbólumok, hanem konkrét képek az első világháború előtti szlovák állapotokról. E kötete után Krasko elhallgatott. Hogy miért? A Kritika című verse erre is választ ad- Születésének századik évfordulójára emlékezve hadd fejezzük be a gondolatsort azzal,- hogy Krasko lírájához napjaink szlovák költészete gyakran visszatér, nélküle olyan egyér níségekkel lenne szegényebb a szlovák irodalom, mint Ján Smrek, Emil Boleslav Lukáö, Laco Novomesk?, Ján Kostra, Pavol Horov vagy Milan Rúfus(6. folytatás) A reggelek! Háromnegyed hatkor csöngött a vekker. Nyögve kikászálódott az ágyból, elbotoikált a fürdőszobába. Még aludt az egész család. Ilyenkor elátkozta a nyomdát, az egyetemet, az egész életet. A hideg víz érintésétől valamelyest fölébredt, szárazra dörzsölte bőrét a 'törülközővel. Megnézte magát a tükörben, és egy pillanatra elmerengett a világ dolgain. A reggelit kutyafuttában kapta be, negyed hét előtt öt perccel már sietett a buszmegálló felé. A buskori többnyire a peronon maradt. Fogta a középső ka paszkodót, amely a tetőt kötötte össze a gumírozott fundamentummal, és hullámzott a tömeggel együtt. „Valami furcsa kasztot alkotnak a hajnali buszok utasai — gondolta Najn Iván. — Csupa karikás szemű, hallgatag ember. Nem veszekednek, nem lökdösődnek, imbolyognak összeszorulva.“ Néha felszabadult egy-egy ülőhely, de ő csak akkor ült le, ha az ajtóhoz közel maradhatott. Nem szeretett keresztülgázolni- a többieken. Legjobban áz ajtó melletti — utolsó — helyet kedvelte, eno1 egy fémrúd megóvta attól, hogy a kinyíló szárny i'dalba üsse, viszont ugyanebbe a fémrúdba kényelmesen fogódzkodhatott. Hát,- ritkán ölt a Huezon. Amikor eljött az Ideje,- leszállt, és a« időponttól függően vagy rohant, vagy sietett, vagy ballagott, vagy sétált a nyomda felé. Bement a kapun, fel az öltözőbe. Kovács szerzett neki egy külön szekrényt (ipart ta nulónak csak egy fél járt, kettesével kaptak helyet), mert volt épp elég üres, és „az értelmetlen szabály arra való, hogy kijátsszuk“,- abba minden holmija belefért. Kinyitotta, átöltözött,- besétált a félsötét szedőterembe. Ez a félsötét — ahogy közeledett az ősz — egyre jobban hasonlított a sötétséghez. Najn Iván aztán hátrament a tanulók helyére. Csak csönd 69 puha meleg vett«; körül,- kihúzta a betüszekrény megfelelő magasságú fiókjait, leült, bámult maga elé. Kovács többnyire már ott volt. Reggelizett. Néha-beszélgették Is,- de nem jutottak mélyebbre, mindig közbeszólt a hét- órai csengetés. Persze munka közben is lehetett dumálni, ám nehéz komoly dolgokrőj beszélni úgy, hogy közben állandóan lesni kell: figyel-e Samu bácsi, nem jár-e arra a művezető? Az idők folyamán előbbitől egyre kevésbé, utóbbitól egyre Inkább tartottak. Najn Iván megszerette' ezt a fiút, a maga módján. Kovács mindenben segítette őt, Ha összedőlt a szedése, együttes erővel állították vissza, ha ellopták valamijét, újat szerzett helyette. Megmutatta neki, merre van a parányi zuhanyozó a negyedik emeleten (amelyet tulajdonképpen csak a géptermiek használhattak), ők ketten titokban odajártak minden nap, munka után. Megvárták, amíg szétoszlott a tömeg, beálltak a vasrézsék alá, csurgatták magukra a forró vizet. 0 nehezén tudta beállítani, vagy túl hideg vagy túl meleg lett, Kovács erre is megtanította. 7,A zuhany csapja az egyetlen komoly möszSr az egész kócerájban!“ Najn Iván még az elején egyszer megkérdezte: — Mond-, Kovács, hegy van az, hogy te mindent tudsz? — Mindent? — Hát itt a nyomdában, mi hol van, ki kicsoda ... ■— Itt dolgoztam egy évet — mondta Márton. — Itt?,- Igen. Mint segédmunkás. Csak aztán jelentkeztem tanulónak. ^ • — Aha — bólintott Najn Iván. — És előtte mit csináltál? —• Huh, sok mindent! Ne is kérdezd. — De kérdezem — mondta Najn Iván. — Majd egyszer elmesélem. Erre sokáig, nagyon sokáig nem került sor. Míg egyszer Nain Iván kivételesen Trabanttal ment a nyomdába — különben mSnthetetlenül elkésett volna. Mikor aztán fél négykor Mártonnal kiléptek a kapun, felajánlotta neki, hogy hazaviszi. — Merre laksz? — kérdezte, amikor már az autóban ültek. — Messze. A hatos busz útvonalán menjünk, aztán majd mutatom — mondta, és elismételte azt a kérdést, amit vagy négyszer tett föl, miié hajlandó volt beülni. — De biztos, bogy r.em tartalak fel? — Hagyj már békén. Hallgattnk. Najn Iván ügyesen manőverezett a csúcsforgalomban, pillanatok alatt átjutottak Budára. — Mondd, te miért nem jársz mindennap kocsival? — Nincs pénzem benzinre. Anyám ellenőrzi a kilométerórán, hogy mennyit mentem, és veszekszik. — De altkor minek tartjátok a kocsit? — Hát azt kérdem ér. is. Azért vettük, hogy apa kimozdul- • jón a keresztrejtvényei közül. Viszont ő legszívesebben bélé se ülne. — Hát ez jó — mondta Kovács. —- 16 a fenét! Ctt áll a ház előtt az autő, és folyton könyörögnöm kell, ha el akarom vinni. Ná;n Iván kényelmesen hátradőlt az ülésen. Rágyújtott, kínálta Kovácsot is. Egy kézzel fogta a kormányt, másikkal a cigarettát. — Itt mcst balra föl, azon a kis utcán — mondta Kovács. Kétablakos, málladozó vakolatú, földszintes ház előtt álltak meg.
