Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-11-30 / 48. szám

8 M

I

FUCÍK-SZOBOR BUDAPESTEN

Aligha volt nehéz szobrot készíteni róla. „Egészséges, erős, hajlékony fiü volt. Ha mozdulatlanul ült vagy állt volna, valóságos görög szobor. De ő so* hasem Sít vagy állt mozdulat* íanul. Fáradhatatlanul mozgott, jártakéit, mindent megnézett, mindent megvizsgált, megtapo* gatott, megemelt, és ahogy a kisgyerek tudni akarja, ml van a babája hasában, ő is mindenről' tudni akartaumiből van, milyen célból készSIt, mi van benne. .. Mindenről és mindenkiről'. Minden ember érdekelte.*.“ — írta Fuőíkról jó barátja, bajtársa, eívtársa, Illés Béla, a=. mikor Moszkvában együtt voltak Zalka Mátéval.

Elkészült a szobor, melynek alEotói Karol Kuöera és Josef Cech szobrászművészek. A leleplezésen Csehszlovákiából SZISZ-küldöttség vett részt, é- lén Michal Zozulákkal, a SZISZ KB elnökhelyettesével és a SZISZ SZKB elnökével. Az ünnepségnek nemzetközi jelleget kölcsönzött az, hogy a cseh Fuííknak a magyar fővárosban felállított emlékszobrát az e- gész világ demokratikus ifjúságát képviselő delegációk előtt a Demokratikus ViTágifjüsági Szövetség fennállásának 30. évfordulóján lepleztél? le.

Fuőíkot harminchárom évvel ezelőtt a fasiszták ölték meg a Berlin-Plötzensee börtönében. Amikor 1943. szept. 8=án utoljára vezették ki cellájából a hős lelkű publicistát a véres kezű fasisztái? a végső győzelemről ábrándoztak, és akkor Fuőík bátran a szemükbe vágta: „Még eljön a leszámolás napja’!“ El is jött, ő sajnos nem érhette meg.

Az elszánt forradalmár már a háború kitörése előtt felemelte intő szavát. Megkapóan szép riportokat írt a kommunizmus épülő országáról, arról az országról, ahol a Jövő már a múlté. Könyveiben, cikkeiben a munkás-paraszt állam építőiről zengett himnuszt. Rendületlenül azt hangoztatta, hogy a többi országban is a szovjet állam példájából merítsenek erőt a fasizmus és a háború elleni küzdelemhez.

„Emberek, vigyázzatok“ — írta, és minden eszközzel az emberi jogok sárba tiprása ellen harcolt, és szembeszállt a fasiszta terrorral, azért is küldték őt a vesztőhelyre a barna Inges pribékek, Nem ér» te meg a megálmodott boldog holnapot, életével fizetett a szabadságért, hazájáért, a kommunista holnapért. „MI kommunisták szeretjük nemzetünket, hiszen az emberiség nem lehet szabad, az emberi alkotóerő nem virágozhat ki, nem lehet végleges biztos béke addig, amíg egyetlen nemzet is elnyomás alatt él, nem lehet igaz szabadság addig, amíg egyik nemzet elnyomja a másikat..., nem kíméljüí? erőnket és nem riadunk vissza az áldozatoktól,.., hogy egyenlők közt e= gyenlőkként, szabadon élhessünk a világ szabad nemzetei között.“

Ilyen nemes eszméket hirdetett Fuőík, s ezért a nemzetköziségéért állították fel szobrát Budapesten. A szobor a Szocialista Ifjúsági Szövetség ajándéka a Demokratikus Vi= lágifjüsági Szövetség fennállásának harmincadik évfordulójára. —mj—

ISMERETSZERZÉS és SZÖRAKOZÄS

Lázas készülődés előzte meg azt a vetélkedőt, amelyet Zslttyan István kezdeményezésére a SZISZ martovcel (martosi) alapszervezete rendezett. Témájában a vetélkedő a választásokhoz kapcsolódott.

Mielőtt a helyi efsz tanácstermében megkezdődött volna a szellemi verseny, az alapiskola tanulói és a SZISZ-alapszervezet tagjai rövid műsorral szórakoztatták a közönséget. Versek, énekszámok és jelenetek hangzottak el. A kérdések helyi és általános jellegűek voltak.

— Politikai és történelemkönyveket, újságokat tanulmányoztunk, részt vettünk a nyilvános nagygyűlésen, hogy felmérjük tudásunkat — mondták a vetélkedő előtt a kissé lámpalázas, izguló lányok és fiúk.

A bíráló bizottság szigorú po tozása mellett a csapatok mindvégig szoros állása alapos és pontos felkészülésről tanúskodott.

Első helyezést ért el Keszey Ottó, Koncz Izabella és Keszegh István csapata, de szorosan utánuk zárkózott fel a második helyen végzett csapat

TALLÚSI BEL A

Martovce

Nagy sikere van olvasóink körében is a népmeséket, mondákat közkinccsé tevő köteteknek. Az elmúlt hetekben két ilyen jellegű kiadvány is napvilágot látott a könyvpiacon. Az egyik a „Régi magyar mondák“. Lengyel Dénes kiváló gyűjteményének harmadik kiadása, a másik, Trencsényi Waldapfel Imre válogatása a „Regék és mondák“ sorozatban, a „Görög regék“.

Lengyel Dénes könyve eltér a magyar mondavilág korábbi feldolgozásaitól. Más, mint Benedek Elek, Jókai Mór, Móra Ferenc, gyűjteményekből és tankönyvekből ismert történetei. Nem hasonlíi Komjáth István négy kiadásban közkézen forgó „Mondák könyve" című müvéhez sem.

Lengyel Dénes ugyanis egyetlen kötetben a teljes régi magyar mondavilágot feldolgozta: a hun mondákat, a honfoglalás mondáit, a királymondákat egészen a Mátyás királyról szóló történetekig. Meg őrizte a mondák hangját, a naiv történeteket, semmiféle történelmi l

és néprajzi anyaggal nem keverte.

Történetein megérződik hiteles forrásainak, a krónikáknak, majd a népmondáknak más-más stílusa. A kötetet magyarázó utószó és bőséges, betűsoros jegyzet zárja le; ezekből az érdeklődő olvasó sok mindent megtudhat a mondák forrásairól, a történelem minduntalan felbukkanó mozzanatairól, a mondák hőseiről. A kötetet krónikáinkból vett színes, és fekete-fehér Illusztrációk díszítik.

„Ez a kötet Trencsényi Waldap- fel Imre kezdeményezésére jött létre. Itt emlékezem meg hasznos tanácsairól, értékes útbaigazításairól, melyeknek sokat köszönhetek“ — írja az utószóban Lengyel Dénes.

Trencsényi Waldapfel Imre nevével függ össze következő kiadványunk is ö volt ugyanis az a- lapítója s haláláig szerkesztője annak a könyvsorozatnak, amely a világ legnevesebb regéit és mondáit gyűjtötte össze a magyar olvasók számára. E „Regék és mondák“ sorozatnak egyik kiadványa a

most újra megjelent „Görög re- j gék“ című kötet is, melynek szertője ugyancsak Trencsényi Wal- dapfel.

Műveltségünk minden ága a görög kultúra törzséből nőtt ki. Nem nélkülözheti a mai ifjúság sem az ókori görögség hitvilágának az ismeretét, még ha az általános és szakmai műveltség anyaga annyira kibővül is, hogy a görög írók olvasása háttérbe szorult.

„Fontosnak tartottuk — írja a kiadó —; hogy a feldolgozás

munkáját az ókori világ talán legkitűnőbb magyar ismerője, Trencsényi Waldapfel Imre végezze el, hogy könyvünk necsak élvezetes olvasmány, hanem pontos ismeretek forrása is legyen.“

A „Görög regék“ sikerét egyébként mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már harmadik kiadásban kerül az olvasók kezébe. Mégpedig gondos kivitelezésben, utószóval, képekkel és térképekkel, a képek magyarázatával, a forrásul használt ókori költők és írók jegyzékével és mitológiai névmutatóval ellátva. A kötet illusztrációit Kass János készítette a tőle megszokott magas színvonalon.

Azok számára pedig, akik a sorozat további kötetei iránt érdeklődnek, közöljük, hogy kapható már az indiai, a római, a germán és kelta regéket és mondákat tartalmazó gyűjtemény, valamint a „Bábel tornya“, a középkelet mondáit tartalmazó kötet is.

H

atvan év. Vérzivatarok, két világháború, nélkülözés, gondok-balok, s ezek nyo mai megmaradtak azokban, akik átélték. Kiben hogyan. Neki egy kissé rozoga lett a szivtzomzata. De sikerek, eredmények is vannak, s most csak ezekre emlékezünk.

Érdemes művészünk, FrantiSek Dibarbora most ünnepelte 60. szüvezettek át a kezdet nehézségein.

A kezdet kezdetén máris Sha kespeare-t játszott. Igaz, nem nagy szerepet, de hát azt is Sha kespeare írta.

— Negyven évvel azelőtt szinte fejest ugrottam a mély vízbe. A Nemzeti Színházban kezdtem, és ott is folytattam.

Megérdemelné a hűségdíjat. Negyven esztendő a Nemzeti színjöldi előadásokat is megnéztem, és a látottakat, tapasztaltakat i- gyekeztem érvényesíteni nálunk is, ez persze nem ment mindig simán. Szóklmondásommal nem nyertem meg mindenki tetszését. Összeütközésbe kerültem a színház akkori vezetőségével olyaity- nyira, hogy kénytelen voltam átváltani az operettre. Három évet töltöttem ott, és nem bántam meg.

KÖSZÖNTŐ A 60.

SZÜLETÉSNAPON

letésnapját — optimista hangulatban.

— Infarktus után az ember nem dicsekedhetik az egészségével, de az optimizmusával igen. Persze az óvatosság soha nem árt...

Az óvatosság azonban a feladat vállalásra, a munkára nála már kevésbé vonatkozik. Nehéz annak lazítania, aki hatvan évének kétharmadát színpadon, a felvevőgépek lencséje vagy a mikrofon e lőtt élte le...

— Elszaladt ez a hatvan év. Mi kor kezdtem, én voltam a Nemze ti Színház legfiatalabb színésze. Legfiatalabbnak lenni szép, megöregedni már kevésbé az. Ma már csaknem én vagyok a legöregebb, egykori nagy segítőm, Martin Gre gór érdemes művész „vezet“ csak előttem, ö most ünnepelte hetvenedik szültésnapját. En is sok jót kívánok neki. Rengeteget köszön hetek neki és Jankó Borodáönak, sokat segítettek az induláskor, ők

padán. Negyven év Thálía szolgá latában. Negyven év „komédiá- zás“, szerepek egész sora. Operett, dráma és minden, ami közben van.

— A Színművészeti Akadémia elvégzése után rögtön kedvező a léniátokat kaptam. Színházhoz filmhez egyaránt.

Volt már egy kis gyakorlata, is koláskorában is szerepelt már.

— Az Országos képviselőben nyolcvanéves aggastyánt alakítót tam — mondja büszkén.

Büszke akkori maszkjára. Húsz évesen nyolcvanévest.

— Akkoriban nagyobb jelentő sége volt a maszknak, mint ma Most inkább a játékkal szemben nőttek meg az igények.

Nyitott szemmel járt, hogy sokat lásson, és ha valami újat ta pasztáit, azt meg ts mondta, de a kifogásait is, nyíltan, kertelés nélkül.

— Több nyelven beszélek, külJó iskola volt. Azt hiszem, minden fiatal színésznek végig kellene járnia ezt az iskolát, operettben, musicalben megtanulná' a mozgásbiztonságot, a játékosságot, a könnyedséget, hiszen mindez nagyon fontos a színpadon.

Sok mindent játszott. Szerepelt Shakespeare, Goldoni, Gogol, Gorkij, a hazaiak közül Stodola, Bu- kovőan, Soloviö, Záhradník darabjában, hogy kapásból csak néhányat említsünk. Neve régen fogalom a szlovák színművészeiben, s a legnépszerűbb színészeink egyike.

— Sok szép emlékem van, ha újra kezdhetném, megint csak a színházat választanám, Hogy most mi a tervem hatvanadik születésnapomon? A következő hatvan évre szövöm terveimet.

Minden jót, és sok sikert a második hatvan évre!

Ez a mi pohárkösznnlönk.

Kép: Záturecky