Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-11-30 / 48. szám
1. Nyilvánvaló, hogy magunkkal kell kezdenünk munkánk elfogadtatását, de ha meggyőzőbben, mélyebben és egyre hatékonyabban akarunk dolgozni, fontosak mások véleményei Is. A vélemények megszerzéséhez pedig őszinte kapcsolatot kell teremtenünk alkotótársainkkal és a müfa] hozzáértőivel. Vitákat tisztázó összejövetelekre, közös fellépésekre lenne szükség, ahol felmérhetnénk, mennyi ballasztot cipel korunk szocialista a- matőr művészete, s ezen belül Is leginkább az irodalmi színpad. Valamennyi megszólaltatott rendezőtől megkérdeztem, milyen a kapcsolata az Irodalmi színpadjainkkal. Kiderült, hogy valameny- nyien önmaguk gondjainak skatulyájába préselve dolgoznak. Ha szűkebb portájukon néznek széjjel, érthető is, miért. A Dunajská Streda-1 (dunaszer- dahelyi) Fókusz Irodalmi Színpadot kivéve valamennyi csoportunk anyagi gondokkal küzd, ami szinté érthetetlen, hiszen irányelvekben kötelezik a kulturális intézményeket, hogy támogassák az a matőr művészetet. Mivel a CSE MADOK égisze alatt működő cső portok, kiváltképpen nagy anyagi hiánnyal bajlódnak, rendkívül gyors, átgondolt ás hatékony intézkedésekre van szükség legfelsőbb érdekelt kulturális intézményeinktől. A tagok a szervezési küzdelmekbe szellemi erejük Jókora hányadát ölik, pedig az e- képpen elfecsérelt erejükkel a szocialista tudatformálás ügyét szolgálhatnák. SZIGETI LÁSZLÓ: A szellemiség ott kezdődik, ahol kötelez 2. Egyelőre bár tájegységeinken belül, de biztatóan vonzza együtteseinket a nehézségek spontán megvitatása, az egymást segítés szándéka. Eszmélőben tehát a kapcsolatok kialakulása. Ezt a sokoldalúan él- ményszerü és kritikus egymás befogadását elsősorban a színpadok tagjai [az utazás vállalásával) és gazdái (a kiadások megtérítésével) segíthetnék elő. Csak így érhető el, hogy az irodalmi színpadok premierjén és az azt követő elemzésen valamennyi együttesünk alkotó-vezető emberéi megjelenjenek. Az is csak szervezéssel ős anyagiakkal oldható meg, hogy legjobb csoportjainkból kettő-három évenként tíznapos szlovákiai kör-' útra menne. Kora délután iskolákban, esténként művelődési otthonokban lépnének föl. A szünetekben és a fellépést követően — felkészült vitavezetővel — véleménynyilvánításra serkentenék a közönséget, melynek többségé átadná magát az élő irodalom izgalmainak. Az Oj Szóban bemutatott öt rendező közül hárman — Jarábik- né Trűchly Gabriella, Vass Ottó és Csáky Károly — pedagógusok, ketten — Gágyor Péter és Szilvás- sy József — újságírók. A duna- szerdahelyi Jarábikné az anyagi és a szellemi, az Ipolysági Vass Ottó, a kosicei Gágyor, az ipoly- hídvégi Csáky és a somorjai Szil- vássy csupán a szellemi javak bőségére építhet. Ogy vélem, a majdan alakuló e- gyüttesek élére okosabb lenne o- lyan személyt kinevezni, aki „közel áll“ munkaadója kulturális a- nyagi alapjához, hogy a rendező megvalósíthassa elképzeléseit. Főképpen Közép- és Kelet-Szlová- kiában kellene így tenni, ahonnan reméljük, a fentebb ajánlott turnézás eredményeképpen egyre több irodalmi színpad megalapításáról értesülünk majd. Mert nemcsak a Duna mentén, de Gömör- ben és a Bodrogközben Is ideje lenne már tudatosítaniuk azoknak, akik tehetséget éreznék magukban a közösségért dolgozni, hogy a szellemiség ott kezdődik, ahol kötelez. Tanítóban, földművelőben egyaránt. Természetesen az amatőr művészeti mozgalom bővítése a meglevő, jó névnek örvendő csoportokat igényesebb munkára kell hogy ösztönözze, mert hathatós működése nemcsak műveltségi tényező, hanem a szocialista em bér céltudatos szellemi gyarapodásának lényeges eleme is. Ä közelmúltban Párbeszéd címmel öt amatőr Irodalmi színpadi rendezővel készített interjúmat közölte sorozatban az Oj Szó. Valamennyiük cső* portja fellépett az Idei Jőkai= -napokon. Kívülük természetesen több irodalmi színpad rendezőjének gondolkodásával is szembesít tettem magamat. Mindezeket a tapasztalatokat tolmácsolom most, hogy mások is hasznosíthassák őket. Néhány műkedvelő alkotó csoportunkkal összefüggő és társadalmunk ügyét célzó észrevételeimet adom to= vább. 3. Az Oj Szóban nyilatkozók véleménye sok mindenben eltért — csak a zsűrik szapulásában nem, — próbálom hát megfejteni, mi teszi mégis módfelett egyszerűvé ezt a látszólag bonyolult dolgot, mármint a zsűrik és a szereplők kapcsolatát. Elöljáróban: a helyzet nem annyira elszomorító, mint sokan vélik. Tudnunk kell, hogy műkedvelő művészeti mozgalom nélkül nem lenne kulturális közélet, művelődés. Felsőbb szerveink — többek között — azért istápolják ezt a mozgalmat, hogy teret, lehetőséget biztosítsanak egy új típusú, esetünkben szocialista gondolkodású ember kialakításához. Tény, hogy a — legalábbis az irodalmi színpadi — csoportok, fejlődésük pillanatnyi szakaszában a bíráló bizottságok és aggályos- kodók kényszerítő kalodájában I szoronganak. Miért? Mert az ag- gályoskodók mintha félnének tudatosítani, hogy e műfaj társadal- j műnk szélsőségeit van hivatva átDecember közepén lesz két éve annak, hogy Dun. Stredán (Duna- szerdahelyen) megrendezték az i- rodalmi színpadok első seregszemléjét, amely Fábry Zoltán nevét viselte. Ez a seregszemle kedvező hatással volt szinte valamennyi kisszínpadi csoportunk további munkájára. Felvételeink az első seregszemle győztesének a wroc- lawi Zaulek Színháznak díjnyertes bemutatójából, és a miskolci Manézs Színház Sámánének című összeállításából örökítenek meg egy-egy pillanatot. Foto: Kanovits György fogni, s hogy nem Voznyeszen- szktj, Páskádi Géza vagy Peter Handke versét mutatják be, hanem általuk szólnak élétünk fontos politikai, társadalmi, gazdasági kérdéseiről. Ez pedig tisztító, javító szándékú beleszólás. Több rendező utalt a klasszikus — verselő — irodalmi színpadi forma széthullására, avultságára. És válóban! A műfaj konvencionálisnak tűnő formai és tartalmi kereteit egyre inkább a közösségért történő agresszív játékstílus váltja föl. Az aggályoskodók úgy vélik, ha nem zaboláznák évről évre a csoportokat, kelletlen etikai alapállásból szólnának az elidegenedésről, a kispolgáriságről, a korszerű forradalmiságról, s netán még a vaskalaposságot is kípécéz- nék, holott, mint minden fiatalnak, nekik is ez az elemük, ők is a szókimondásért dolgoznak, a létező társadalmi zökkenők és fonákságok kiküszöböléséért, sőt megelőzéséért. A? ilyen aggályoskodó zsűrik és kulturális dolgozók az öt-hat évvel ezelőtti, az akkor még elfogadható alapállást mutatják. S mert helytelenül, hát fejlődésgátlón. Nem hiába foglalkozott a CSKP XV. kongresszusa is az amatőr művészeti mozgalmat érintő kérdésekkel, nem hiába szólt támogatásuk szükségességéről. A helyzet nem annyira elszomorító. Sőtl Éppen a csoportok kialakulóban lévő — fontos közösségpolitikai kérdésekben éber — alapállása tükrözi, hogy szocialista amatőr művészetünkben befellegzett a formájukban közösségromboló kampányfeladatoknak, ami alapfeltétele annak, hogy a műkedvelők tömege és közönsége együttes élményben élje a szocialista közösség Ideáltípusát, a közösség javáért munkálkodó, aggódó vitatkozó ember alkotó életét. A lényege tehát 9 csoportok új, általános érdekű kulturális magatartásának helyes fejlődésiránya. i. Az öt interjú azt bizonyítja, hogy a csoportok tagjai és rendezői nem konzerválni akarják a fennálló formákat és tartalmakat, hanem jelezni a társadalmi jelenségek kibontakozását, az általános igények változását. Az igazi gondolkodó — rendező — nemcsak a sikereket, hanem a kudarcokat is Igyekszik a maga javéra formálni. Csoportjával semmilyen támadások között sem válik különálló réteggé! Ellenkezőleg! Közösségében egyre élén- kebb munkát végez, bizonyítva azt, hogy tevékenysége nem ösztönös igényeket tükröz, hanem a szocialista világkép elemeit körüljárva az egyetemes műveltséget teszi közkihccsé. E közkincsnek a szocializmusban betöltött szerepét tudva elengedhetetlen az amatőr művészeti mozgalom utánpótlásának a biztosítása. Ezen a téren csupán Samorínban (Somorján) végeznek jó munkát, a többi irodalmi színpadunk eléggé elkülönülten dolgozik. Az elkülönülés okai és veszélyei külön figyelmet érdemelnek. Bár önmagukban nincsen különösebb szerepük a kulturális igények kialakításában, kiteljesedésüknek viszont meghatározói. Ne elragadtatással vagy mentégetőzve tanúskodjunk önmagunk mellett, hanem a — kis- és nagyközönséget, világnézeteit meghatározó együttes cselekvés magasabb formájával. Ment ez nagyon hiányzik. Mert ennek hiánya erősíti bennünk magunkra hagyottságunk érzését, még inkább elősegíti az elkülönülést. S mert a közös cselekvést az anyagi és a szellemi függvények egyaránt meghatározzák, hangsúlyoznom kell, hogy az amatőr művészeti mozgalom, s benne az irodalmi színpadok elismerése és támogatása társadalmunk kulturális magatartásának fejlődését biztosítja, illetve biztosítaná. Megtiszteltetésnek venném, ha valaki kiegészítené hézagos megállapításait, hiszen a bölcsek köve nékem sincs a tarsolyomban, és a terjedelem is kötve yan. Nem szóltam az összeállítások, a koreográfia, a zene és egyéb összetevők kapcsolatáról, e kapcsolatok ban felmerülő nehézségekről, A közönség és az alkotók közti viszonyról is csupán néhány szót ejtettem. Nem az újat mondani akarás késztetett írásra, hanem az a szándék, hogy ezzel is segítsem 1- rodalmi színpadjaink ügyét, mert ez a műfaj extenzív szakaszából az intenzív szakaszába léphetne, ha.,. Kontaktus helyett Ifjúsági Magazin Egy hónap híján hat éve minden szombaton felcsendült a Kontaktus ismert szignálja, ás ez a műsor a hat év alatt sokaknak volt kedvenc szórakozása. Most szombattól azonban más szignál csendül fel délután két órakor a magyar adás hullámhosszán. Mi indokolta a változást? A műsor eddigi kerete kevés volt arra, hogy elmondjuk mindazt, amit szerettünk volna. Két zene között három perc vagy ennél is kevesebb idő jutott a közölnivalókra, mert a levélírók türelmetlenül várták már kedvenc számukat. Ez a három perc pedig szinté íratlan törvény lett számunkra is, és így állandóan időzavarban voltunk. A változással ezt a negatívumot kiküszöböljük, mert két zeneszám között ezentúl mindig lezárunk egy-egy témát. Persze nem akarunk visszaélni az új műsorkoncepcióval, a- melynek a legnagyobb újdonsága azt, hogy nem kívánságműsor. Akik azért kedvelték meg a Kontaktust, mert kívánságműsor is volt, nem fognak csalódni. Papp Sándor zenei szerkesztő minden vasárnap 11—12 órakor zenés randevúra hívja őket. Aki írni akar e műsor címére. a borítékra Kontaktus helyett azt írja: Vasárnapi randevú. Persze az Ifjúsági Magazin is várja a hallgatók leveleit. Sőt! Igaz, nem olyan tartalommal, mint amilyeneket a Kontaktus kapott. Azt szeretnénk, ha a hallgatókkal együtt szerkesztenénk ezt a műsort, és időnként olyan dolgokról szólnánk, amelyekre éppen ők hívták fel a figyelmünket. Az együttműködést már most is köszönjük. Tehát mint említettem, a Magazin nem kívánságműsor lesz, ez azonban csak részben igaz, mert a műsorban jó zenét akarunk sugározni, olyat, amely tetszik hallgatóinknak, hogy mind nagyobb érdeklődéssel találkozzunk. Ezt pedig a hallgatók véleménye nagyban elősegíti. A műsor címe magában hordozza a témák sokrétűségét, ez a tarkaság pedig a műfaji sokrétűséget is magával vonja. Így leírva ez nagyon tudálékosan hat, ezért inkább bemutatom a műsor első, .^“-példányát. Aktuális riport az első betét, témája a barátsági hónap és egy szovjetbarát brigád munkája. „Elnök elvtárs, telefon!“ — mondja Olgi néni a vajkai elnökportré indításaként, majd mázsás súlyok zuhannak a padlóra, és akkora port vernek föl, hogy alig látják egymást a megyeri súlyemelők. Hogy közben az ificsapat megnyeri a Szlovák Nemzeti Ligát, a felnőttcsapat második vagy harmadik, Pasasi Oszkár országos ifjúsági bajnok és — válogatott, mindez csak fokozza az illetékesek felelősségét Calovóban (Nagyme- gyeren). Bemutatkozik az L-klub együttes. „A mai fiatalok teljesen romlottak, csak a zene és a tánc érdekli őket“ — így kezdődik egy jegyzet, melynek témája örök, a fiatalok és az ö- regek kapcsolata A többit hangszalagról halihatják szombaton 14-től 15 óráig, vásárnap pedig „randevúzunk“ 11-től délig. Mészáros idnop /
