Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-07-20 / 29. szám
HETED 95 i-iik ■ - <ji ORSZÁGBÓL Az ENSZ Biztonsági Tanácsa lapzártunkkor még tanácskozik. Uganda kérésére foglalkozik az entebbei repülőtéren végrehajtott izraeli kommandó akcióról, amelynek során, mint ismeretes, kiszabadították az Air France eltérített repülőgépének túszul ejtett utasait. A Biztonsági Tanács ülésén felszólalt M. Harlamov, a Szovjetunió képviselője is. Harlamov hangsúlyozta, hogy az izraeli akció kirívóan súlyos megsértése az ENSZ alapokmányának, a nemzetközi jog normáinak és elveinek. Rámutatott, hogy a szovjet kormány teljes mértékben nsztja 18 afrikai országnak azt az álláspontját, amelyet az Afrikai Egyscgszervezet állam- és kormányfőinek tanácskozásán egyhangúlag elfogadott határozat tartalmaz. Ebben élesen elítélik az Uganda szuverenitása és területi sérthetetlensége elleni izraeli agressziót. A szocialista és a fejlődő országok álláspontjával szemben az Egyesült Államok és Nagy-Britannia közös határozati javaslatot nyújtottak, amely elítéli a gépeltérítést, az utasok és a legénység életét veszélyeztető minden más akciót, és felszólítja az összes államot, hogy mindent tegyenek meg a hasonló terrorakciók megakadályozására ás az elkövetők megbüntetésére. Ez a határozati javaslat Izraelt névleg meg sem említi, és nein ítéli el. Líbia ENSZ-képvi- seiője az amerikai-angol javaslattal szemben azt a véleményét fejezte ki, bogy a vitát korlátozzák szigorúan az izraeli agresszióra vonatkozó napirendi pontra, és ne terjesszék ki általában a terrorizmusra, mert az u- tóbbit külön vita, külön tanácskozás keretében kel) megtárgyalni. Az izraeli akcióval kapcsolatban a szakítás határáig megromlott Nagy- -Britannia és Uganda kapcsolata. A két ország közt legutóbb akkor volt ilyen súlyos a feszültség, amikor AmiD elnök néhány évvel ezelőtt kiu- tastttatta a nem afrikai származású polgárokat országából. A TASZSZ jelentése szerint az utóbbi napokban tovább romlott Uganda és Kenya eddig sem zavartalan viszonya. A két ország közötti feszültség szintén az Uganda ellen elkövetett izraeli rajtaütés következménye. Az ugandai kormány azzal vádolta Kenyát, hogy leszállási engedélyt adott az akcióban részt vevő izraeli repülőgépeknek, Kenya tagadta, hogy része tett volna a támadásban. A TASZSZ jelentése azt is hangsúlyozta, hogy mindkét ország határ menti körzeteiben biztonsági intézkedéseket léptetlek életbe. Épp lapunk e számában emlékezünk meg a spanyolországi polgárháború kitörésének 10. évfordulójáról. A spanyol haladó erők harca még ma is folyik. Erről tanúskodik az a hír, hogy a spanyol illegális munkásbi- zottságak Barcelonában titkos országos kongresszust tartottak, amelyen 850 küldött vett részt. A kongresszust eredetileg június végén akarták tartani Madridban, de a halóságok betiltották. A barcelonai kongresszuson a mnnkásbizottságok egyebek között elhatározták, hogy a fennálló rendszerrel való demokratikus szakítás megtörténtéig nem lépnek fel szak- szervezetként, hanem társadalmi-politikai tömegmozgalomként működnek. Bilbaúban, a nagyüzemi munkásság többsége sztrájkba lépett, tiltakozásul amiatt, hogy egy amnesztiát követelő tüntetésen a spanyol rendőrök kioltották egy munkásasszony életét. Körülbelül 15 000 dolgozó tömeggyűlést tartott Bilbao egyik külvárosában. A gyűlés szónokai síkra szálltak a munkásőrség megteremtése mellett, és sürgették a fennálló rendszerrel való szakítást. Spanyolország más városaiban is a dolgozók határozottan követelték, hogy a legközelebbi jövőben adják meg a politikai foglyoknak a feltétel nélküli amnesztiát, amelyet joggal a demokratizálódás egyik elengedhetetlen és alapvető feltételének tekintenek. —s— HST6D MEGKÉRDEZTÜK: Keka Lászlót a fil’akovói Kovosmalt dolgozóját — Már öt éve a gyár alkalmazottja és kezdettől a karbantartók ifjósági szervezetének elnöke vagy. Milyennek látod a vezetésed alatt működő csoportot? — Mindenekelőtt megjegyzem, hogy üzemünkben a miénk a legnagyobb létszámú alapszervezet: ötvenhárom tagú. Tagságunk hozzáállása a munkához, a szervezeti élethez ’különböző. Állandóan cserélődünk, nemcsak azért mert magas számot mutat a fluktuáció, hanem azért Is, mert az emberek üzemen belül is változtatják munkahelyüket. De megmagyarázom / konkrétabban: gyárunk mellett egy tanonciskola is működik, amelyből é- vente új szakmunkások kerülnek ki. Közülük sokan hozzánk, a karbantartókhoz kerülnek. E- zek a fiatal fiúk többnyire még a munkahely! légkörbe sem tudnak beleilleszkedni, nem még a szervezeti életbe. Nem járnak gyűlésekre, társadalmi munkába is alig kapcsolódnak be-. — Ezek után az érdekelne, hoßy ezekből az úgynevezett SZISZ-tagokbó! tudtok-e aktív, jó szervezeti embereket nevelni? , — Munkánk egyik fontos része ez. És nyugodtan elmondhatom, hogy legtöbbször sikerül is. Mert rendbontók mindig akadnak — akikről ugyan nem vesszük le a kezünket -— de e- légedettek természetesen soha nem lehetünk. — Tudom, hogy munkátokat még más körülmények is nehezítik— így van. Például az, hogv nincs „állandó munkahelyünk.“ Karbantartók vagyunk és mindig ott dolgozunk, ahol éppen vala'milyen gép meghibásodik- Embereink szétszórtan dolgoznak, tehát a gyár legkülönfélébb pontjain, ami nagyon nehezíti a jó közösségi élet kialakulását, mert előfordul, hogy hetekig nem látjuk egymást Akkor tehát mennyi valójában az aktiv tagnk száma? — Mint -említettem ötvennyolcán vagyunk, ebhói 28-3Ü személyre mondanám, hogy ak tív. Nagyjából ez a törzsgárrla is. Tizenöten-huszan állandóan cserélődnek, s a többiek pasz- szivitással „tűntetik“ ki magú kai— Említetted a fluktuációt. Nálatok miben rejlik a gyakori niunkahelyváltoztatás fő oka? Elsősorban a lakáshiányban, a bérezésben, továbbá ide sorolhatnám még az elavult gép parkot is. Viszont az is megtörténik, hogy az egyszer már hűtlenné vált munkások újra visszatérnek— Mivel töltitek a szabad i- dőtöket az ifjúsági szervezetben? — Mindenekelőtt megemlíteném a sportrendezvényeket, a- melyeknek üzemünkben már hagyományai varinak. Ennek keretében gyakoriak az egyes alapszervezetek, munkacsoportok közötti mérkőzések, versenyek- Nem hagyjuk ki a színházlátogatást a kulturális tevékenységet sem. Hacsak lehet, minden alkalommal bekapcsolódunk a brigádmunkákba, mind az üzemben, mind pedig az üzemen kívül. Legutóbb például üzemen belüli színesfém- gyüjtést szerveztünk, amelyen szép számban vett részt a tagság- A bevételből pedig a nyáron negyvenen Magyarországra látogatunkKérdezett: ZOLCZER JÁNOS Foto: a szerző Mi Tire gondolsz, ha azt hallod: MINŐSÉG? — Ezt a kérdést tettük fel Cahao Mariannának, a trnavai Május 1. Szövetkezet mérnökének. „Talán nincs Is olyan munka, amelyet ne lehetne még jobban végezni, nincs olyan termék, amelyet ne lehetne tökéletesíteni. De nem elég a minőségről csak beszélni. Amikor felszólaltam szövetkezetünk taggyűlésén, sokan kérdően néztek rám: Elvtársnő, hát ezt meg hogy gondolod? Eddig talán rosszul dolgoztunk Az eredmények másról tanúskodnak-.. Igen, az elért eredmények, valóban nagyszerűek. Az 5. ötéves terv alatt csaknem 20. százalékkal emelkedett a mezőgazdasági termelés, rengeteg lakás épült, gyárak, hatalmasak. De még több lakás épülhetett volna, ha az építők jobban odafigyelnek a munkájukra, és hónapokig nem az átadáskor feltárt hagyatékossággal, hanyagul végzett munkájuk következményeivel, hanem további új lakások építésével foglalkozhatnánk. Vagy: A nővérem városban lakik, és állandóan a fejemhez vágja, hogy ml, mezőgazdászok rossz üzletemberek vagyunk- Kitermeljük a korai salátát, retket, paprikát, uborkát, de mire eljut a vevőhöz, már öreg, fony- nyadt, Ingyen sem kell senkinek. Mi ugyan minőségi munkát végzünk, de aki felvásárolja tőlünk az árút, már nem. Pe dig a mezőgazdasági termékek tartósítása ma már nem probléma. Azzal kezdem, hogy nem is kell tartósítani: az áru a földekről akár egyenesen a pultokra kerülhet:.. Ml, a szövetkezet SZISZ-esei és párttagjelöltjei nem „szónokolunk“ sokat a minőségről; elhatároztuk, hogy utána nézünk, ki végez hanyag munkát. Aki selejtett gyárt, hanyagul dolgozik, az jobban teszi, ha nem ül gépre, ha nem fog kezébe szerszámot. —z— LÁTOGATÓK A KÖZPONTI BIZOTTSÁGRÓL A SZISZ milanovcei (nagyké- ri 1 helyt szervezete a járás e- gyik legjobb és legeredményesebb szervezete. A napokban a községbe látogattak a SZISZ KB tagjai A tagság az új klubban fogadta Eugen Messe elvtársat, a Komensk? Egyetem tanárát és BoZena Salfalirio- vá elvtársnőt, a KB dolgozóját. Nagy érdeklődést tanúsítottak a falusi kultúrmunka, a politikai előadások megszervezése és a szervezeti élet iránt. A látottak alapján megelégedésüket fejezték ki, majd megtekintették a „DELTA“ és a „SZIVÁRVÁNY“ tánccsoportok színvonalas műsorát. SZÁRAZ PÁL az Oj ifjúság klubtagja Farkasovszky Sándor a rozsnyói Vasércbánya mellett működő SZISZ- azervozet elnöke, önzetlen, segítőkész munkásnak ismerik- Népszerűsége becsületes munkájának eredménye. Kérdésemre, hogyan vélekedik a SZISZ üzemi szervezetének életéről, munkájáról, az ifjúság politikai nézetéről, a következőket válaszolja: — Üzemünkben 200 fiatat dolgozik. Tagságunk 85 százaléka aktiv, magabiztos, jól dolgozó fiatal, javarészt vidékiek, de bármikor számfthatunk rájuk. Munkásaink — nemcsak a SZISZ- tagok — szocialista munkabrigádokba tömörülnek- Jelenleg kilenc munkabrigád működik üzemünkben, és kettő mnst van megalakulóban Valamennyi szocialista brigád részt vesz a legjobb brigád címért folyó versenyben. Legutóbb a villanygépjavf- tó műhely dolgozói végeztek az első helyen. Hogy tagjaink mennyire aktívak, munkára készek, azt bizonyttják különböző felajánlásaink is. Pártunk BÁNYÁSZ SZISZ-SZERVEZET XV. kongresszusa tiszteletére a tervezett 20 000 kg vashulladék helyett 40 000 kilogrammot gyűjtöttek. A szolidaritási alapra fejenként 16 brigádórát dolgoztunk le. Ha figyelembe veszem azt a tényt, hogy tagjaink átlagéletkora 21 év, azt hiszem büszke lehetek ifjú munkásainkra. Üzemünk SZISZ-szervezete nagyon intenzív és eredményes kapcsolatot tart fenn a város középiskoláinak SZISZ-szervezetével és a pionírokkal is- Ifjú dolgozóink közül sokan tevékenykednek pionirvezetőként aza- lapiskolákon, és mint az egyes szakkörök vezetői. Rendszeresen részt vesznek az ingyenes brigádokon és a „Z“ akcióban. A betakarítás idején segítünk a munkaerőhiánnyal küzdő szövetkezeteknek is- Emellett marad még’ időnk sportolásra, aktív kikapcsolódásra, szórakozásra. Ki-ki hódolhat sóját „hobbyjának“Tagsági gyűléseinken gyakran rámutatunk a művelődés, a tanulás fontosságára is- Mert jól dolgozni csak az tud, aki tanul, érti a szakmáját, aki állandóan továbbképezi magát- a.aaaaa a x j MÁZIK ISTVÁN t t Nem tudom, észrevette-e a kedves olvasó, hogy mi itt Európa közepén, észrevétlenül angolokká lettünk az utóbbi hetekben. Angolokká, még akkor is, ha legtöbbünk egy kukkot sem tud a szigetország lakóinak nyelvén. Ám nehogy félreértés essék, hadd magyarázzam meg gyorsan: szerény meglátásom szerint a- zért lettünk hirtelen angolok, mert hetek óta másról sem beszélünk, csak az Időjárásról. Akár az angolok. Persze nem is vitatom, van rá o- kunk, hiszen ez a példátlan trópusi tikkadtság éppen elég okot szolgáltat rá, hogy a nap minden percében a kánikulával legyünk elfoglalt •iá. Mert ezt a hőséget bizony nehéz elviselni. Annál is nehezebb, hogy a vendéglátóipar nem sokat tud enyhíteni az emberi szervezetben fellépő nehézségeken, így elsősorban a szomjúságon. Pedig hát egyebek között ugye ez lenne a dolga, ám a vendéglátóipar emberei ezt valahogy nem tudják, vagy nem akarják tudomásul venni. Bizonyára ők is nagyon tikkadtak ettől a hőségtől. Nem bírom viszont megérteni, hogyan lehetséges az, hogy a vidéki vendéglátóipar dolgozói máshogyan állnak ezzel a problémával, mint a fővárosiak. A vidékiek ugyanis mintha jobban tudnának egy alapvető dolgot, nevezetesen azt, hogy kánikula idején legjobban a jól hűtött üdítő italokkal lehet a vendég kedvében járni, arra adja ki a pénzét legszívesebben. Ogy látszik, a fővárosban ezt nem tudják. Hát nem érdekes? Mindig is azt hittük, hogy a helyzet fordítva áll, miközben előszeretettel beszéltünk a falu és város között elmosódó különbségekről. Es lám, mintha a helyzet valóban fordított lenne, de nem a város, hanem a falu javára. Enrtek tudomásulvétele két dologra buzdíthatja az emberfiát: arra, hogy örüljön neki, és arra, hogy bosszankodjék végétté — ami természetesen at- ‘ól függ, hogy falun, vagy városon szomjazik-e meg. lómagam az elmúlt hét három napján vidéken, négy napon pedig a fővárosban szomjaztam egyhuzamban. Azzal a különbséggel, hogy míg e három napig tartó, több mint ezer kilométeres vidéki körutam folyamán bárhol és bármikor bő választékú, remekül hűtött üdítőkkel olthattam szom- jamat, addig itt a fővárosban a lábamat térdig lejárva hajszoltam a frissítőket, ám hasztalan. Az egyik helyen buggyadt meleg italt raktak e- lém, a másik helyre be se fértem, akkora volt a tolongás, a harmadik helyen pedig még csak szódájuk sem volt. A sokadik helyen nemkülönben. Térdig Jártam tehát a lábamat, miközben nemcsak arra jöttem rá, hogy a fővárosban ezen a téren nem a legjobb az ellátás, de arra is, hogy kevés a szomjoltás célját szolgáló létesítmény — már ahogy a szakma emberei mondják. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nyissanak kocsmákat és mérjenek alkoholt, a képtárak és múzeumok épületeiben. Ezt szubjektív elfogultságból sem mondhatom, hiszen megrögzött antialkoholista vagyok. Akkor viszont megállt az eszem, amikor egy belvárosi kirakat üvege mögött, a Jesensky soron tűzifát és szenet pillantottam meg a kirakatban, s történt mindez a kánikula kellős közepén, amikor már legalább harminc helyen sem kaptam egy pohár üdítőt s rájöttem arra, hogy fővárosunkban eléggé szűkös és enyhén szólva rosszul szervezett a vendéglátóipar. Egyebek között azért, mert kevés az ilyen célra felhasználható épület. Akkor is megállt az eszem, amikor egy vidéki kiskocsmában remekül hütött, Dániából Importált tonicot raktak elém. S míg az előbbi élmény felbosszan- ‘ott, az utóbbi igazán lólesett. Telkemnek, s szomjazó testemnek egyaránt. Aki nem hiszi, járjon utána, ám biztosíthatom: itt a fővárosban elkophat a lába s még ennél Is köny- nyebben elveszhet a türelme s köny- nyen meglehet, hogy mindezek után még szomjas is marad. RESZELI FERENC
