Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-11-23 / 47. szám

Honza Hamr után Franta Bavor vette át a népszerűség váltóbot­ját. Frantiäek Bavor — mostanában így ismerik Zdenök Buchwaldékot, a tévé-sorozatbeli férfit a város­házáról. Különös valami a népsze­rűség titka. Egy színész éveken át játssza a legkülönbözőbb szere­pekét. Eltelik egy évtized, aztán a második, és bizony a színház világában is sok Idő a hüsz év. Húsz év után aztán felkínálnak neki egy szerepet a televízióban. Elvállalja a főszerepét egy 11 ré­szes sorozatban? Egy kis aggoda­lommal igent mond. A feladat túl­ságosan nagy, de a lehetőséget nem lehet elszalasztani. Micsoda? Zdenék Buchwaldek játssza a főszerepet? — csodál­koztak sokan a felvételek során. Sugározta már a tv az első részt, aztán következett a második, és egyszerre csak országszerte be- zélni kezdtek egy színészről, Zde­nék Buchwaldekről, avagy Franti- sek Bavorről, a Kunstáti Városi Nemzeti Bizottság elnökéről. Ez a férfi a városházán, készséges, ud­varias, ügyes és bölcs, ha kell, kemény, máskor meg vajból van a szíve. Elnökösködése során nin­csen olyan dolog, amire ő ne tud­na megoldást találni. Persze neki is vannak emberi gyengéi, és ta­lán ez a legrokonszenvesebb ben­ne. Nőm szuperhős, hanem csak egy közülünk, ő a „Férfi a város­házán“. Egyébként ez volt a cí­me annak a televízió sorozatnak, amellyel belépett a szobánkba, „házon belül“ került, és minde­nütt befogadták. A sorozat során megosztottuk vele gondjait, szur­koltunk neki. Valahogy úgy érez­tük, sok ilyen elnök kell a nem­zeti bizottságok élére, hogy Job­ban menjen a munka, simábban rendeződjenek a legbonyolultabb ügyek Is. Az utóbbi időben egy tv-soro- zat révén nagyobb népszerűségre tesz szert a színész, mint bármi­lyen nagyszerű alakításával a szín­padon, most azonban a véletlen is közrejátszott. Mint ahogy már említettük, Zdenék ‘Buchwaldek húsz évig játszott, jó színész, húsz évig mégsem figyeltek fel rá. Egy­szer csak felajánlottak neki egy szerepet, főszerepet a televízióban. Elolvasta a forgatókönyvet. A sze­rep jónak ígérkezik — gondolta. Elvállalta, s mire véget ért a so­rozat, szinte nemzeti hős lett Ba­vor elnök. A „Férfi a városházán“ sikere után szinte biztosra vehetjük, hogy rövidesen ismét nagyobb sze­repben láthatjuk. Az a férfitípus ő, az a színész, aki nem üres mo­sollyal, sztárallűrökkel hódítja meg a nézőket, hanem érett, ta­pasztalt játékával, emberi egysze­rűségével. A televízió nagyhatalom, óriási a nevelő hatása. Milliók ülnek a képernyő előtt. Hogy hogyan ha­tott a „Férfi a városházán“, leg­jobban bizonyítja egy berouni e- set. Akárcsak Kunétátban, Beroun- ban is ki kellett sajátítani néhány házat a nagyarányú építkezések miatt. Az egyik berouni atyafi kéz- zel-lábbal védekezett a kisajátítás ellen. A nemzeti bizottságnak főtt a feje a gondtól, ám a sorozat ha­tására egyszerre csak hívás nél­kül megjelent a városházán az ad­dig makacs polgár. Ez a siker igazi fokmérője? Nyilván ez is. Hosszú ideig Franta Bavor ma­rad Zdenék Buchwaldek, a Zde­nék Nejediy Realista Színház igaz­gatója. Prágában született, ott is tanult, de ... Ez a de azért kíván­kozik a mondatba, mert talán ép­pen azért tudta alakítani élethű­en a kisváros nemzeti bizottsága elnökét, mert húsz évig élt Mos- toit. Jól ismeri a kisvárosi men­talitást, az embereket, az életfor-* mát. Bavor elnök „házon belül“ — Amikor elvégeztem az Isko­lát, egy évre rá szerepeltem a „Holnap mindenki táncolni fog“ filmben, és máris csomagoltam. Utaztam Mostba. Szívesen alakí­tottam Frantiäek Bavort, és örü­lök a sikernek. Bavor elnök és képviselő alakításakor nagy se­gítséget nyújtott az, hogy a való életből sok mindent Ismertem ab­ból, amit játékommal tolmácsol­nom kellett. A képviselő és a nemzeti bizottság elnöke szerepé­ben egy olyan embertípust igye­keztem kialakítani, akinek köz­vetlen kapcsolata van az embe­rekkel, már csak azért is, mert hiszen soraikból került ki, közé­jük tartozik, velük érez, nem i- gyekszik pozíciója magaslatából nézni az ügyeket. Olyan tulajdon­ságokat akartam hangsúlyozni, a- melyekkel minden közéleti funk­cionáriusnak rendelkeznie kell, il­letve kellene: vállalnia kell a fel­merülő gondok rendezését még ak­kor Is, ha magánélete emiatt bo­nyodalmakba kényszerül, és eltö­kélten, következetesen kell halad­nia célja felé — hangoztatja Ba­vor elnök. —os. VOJTECH KONDRÓT CEZ Krajina oíí - krajina, v ktorej sa búséit zaőína V krajine sráca zablúdt kto chcel by iíou prejst bez ludt V krajine mysle sa píSe tba v jednotnom Éísle V krajine uit aj' táto búsén konCit sa musí Lapunk múlt számában az „tlj Haj­tások“ című rovatban Kulcsár Fe­renc a műfordításról irt, most pedig közöljük a fordításra szánt szlovák verset. A fordításokat kérjük a meg­szokott címünkre küldeni. — Mi az, amire különösen büszke? — Arra, hogy felléphettem a milánói Sca- lában, ahol tulajdonképpen csak a világ legjobb operaénekesei szoktak szerepelni. Sosem hittem volna, hogy egyszer én is fel­léphetek erre a színpadra, és Brecht-dalo- kat adhatok elő. Sikerült helytállnom. É- letem legszebb percei közé számítom az ENSZ-palotában adott Brecht-müsoromat. Ez még akkor volt, amikor az NDK nem tar­tozott az ENSZ-tagállamok sorába, és mi szereplők eme esemény diplomáciai előfu- tárjainak tekintjük magunkat. XXX A világsajtó, Moszkvától New Yorkig, Ró­mától Koppenhágáig egybehangzóan véle­kedik Gisellg May művészetéről: ő a leg­jobb Brecht-előadó a világon, igazi mű­vész, korunk legműveltebb európai színész­nőinek egyike, a politikai dalok First La- dyje. — Hogyan reagál minderre a diosőített Giselle May? Mondhatnánk, józanul? — Egy kissé félek ezektől a „legyektől, mert aztán megkérdem magamtól, hogyan csináljam ezek után még Jobban. Nagyon nehéz a csúcsra Jutni, de még nehezebb megmaradni rajta. — Tehát nem öntelt? — Az ilyesmi távol áll tőlem, már csak azért is, mert mindig igyekszem, és remé­lem, sikerül is művészi produkciómat ész­szerű keretek közé szorítani. XXX Tehát nem becsüli túl magát mégis meg kell állapítanunk hogy Giselle May, az NDK fényes csillaga nagy figyelmet érdemei. Fölöttébb barátságos, okos, közvetlen és kedves. A hírneves és elismert művésznő feltűnően egyszerű. Semmiféle különcködés. A lakása is ilyen: kényelmes, a bútorüzle­tekben vásárolt holmival otthonosan beren­dezve. A polcokon könyvek. Azok a kötetek, amelyekben még ott van az olvasójel — elsősorban Brecht, Tucholsky művei — a művésznő „munkaanyaga“. Rokonértelmű szavak szótára. Ez már a szerző, a karco­latíró kelléke. Angol, francia szótárak, tan­könyvek, hiszen mindég országban más nyelven beszélnek az émberek, és Gisella May Is. Repertoárját háromszáz sanzon képezi. Hogyan képes még fordítani is? Ez az ő titkai Gisella ezt természetesnek tartja. Sőt bántja is, hogy nem minden dalát tudja idegen nyelven előadni. Az egyesült álla­mokbeli kőrútján a sanzonok között a Brechtet és alkotásait ismertető összekötő szöveget angolul mondta el. A könyvespolcon felcsillan az ENSZ-bé- keérme, amelyet 1971-ben az első amerikai kőrútján kapott, amikor fellépett az ENSZ- bein. Abban az időben Vietnamban még dúlt a gyilkos háború. Az angol változatban Brecht Békedalát egy-két nagyon fontos szóval toldotta meg. Szemtanúk állítják, hogy Gisella May lágy hangja még a leg­kérgesebb szívű férfiakat is meghatotta. A polcokon a tévénézőktől kapott babé­rok, amelyek azt bizonyítják, hogy Gtsel­la May próféta a saját országában is. A földön hatalmas csomagok, épp az előbb érkeztek a nyomdából. A legközelebbi moszkvai Brecht-est műsora. Minden egyes zenész magával visz egy Ilyen csomagot. Természetesen Gisella is cipel majd egyet. Az újságtartóban városok térképei, vas­úti és légi menetrend: Dél-Franciaország- ba, Svájcba, az NSZK-ba. A May családban a menetrend a legolvasottabb könyv, hiszen a művésznő a hónap egyharmadát külföl­dön tölti. New York, Florencla, Genf, Brüsszel, New Orleans, Párizs. I f f • A könyv mesél. Gisellának nincs kifogá­sa az ellen, hogy beleolvassunk kéziratába, bár ilyenkor még a legjobb barátok is félt­ve őrzik készülő művüket. A könyv év végén jelenik meg. A kiadó- vállalat máris biztos a sikerben, mert az érdeklődés óriási. Megkérdezzük, hogy mi­kor győzte megírni ezt a háromszáz oldalt, hiszen tavaly kétszer lépett fel az Egyesült Államokban, egyszer Kanadában, bejárta fél Európát, nem beszélve az NDK-ról, ahol té­védarabban is szerepelt, hanglemezre éne­kelt, szemináriumot vezetett a sanzonról, és még színpadon is fellépett. Gisella pél­dául a vonatban is ír a hosszú utakon, a- mikor mások alszanak, mert ez az asszony annyira teli van tenniakarással, hogy kép­telen tétlenül ülni.' — A vonaton a legjobb írni, hiszen ott nem cseng a telefon, nyugodtan dolgozha­tok — állítja a művésznő. XXX „Egy bizonyos világszemlélet követe, é- neklő agitátor“ — írták Gisella Mayról a budapesti lapok. Gisella ragyogó képessé­gein és magával ragadó tehetségén felül még nagyon csinos külsejű követ is, feltű­nően attraktív agitátor. Olyan nő, akit az ember szíves örömest néz. Akár pódiumon, akár színpadon adja elő sanzonjait, néha gyengésen, máskor katonás keménységgel, olykor kihívóan vagy odaadóan, de mindig egyforma élvezetesen. „Katonanő — mint luxusteremtmény“ — írta róla rosszindulatúan és tehetetlen düh­vei egy nyugat-berlini újság, miután óriá­si sikert aratott fellépéséivel az ottani fil­harmóniában. És még hozzáfűzte: „Azt, hogy keletnémet énekesnő létére nem mun­kazubbonyban lépett fel, hanem egy mon­dén fekete, egyszerűen elegáns nadrágkosz­tümben, közismert alkalmazkodóképességé­vel magyarázható... Egy viszont valóban igaz, bármennyire szigorúak is a brechti szövegek, megtanult a közönséggel bánni, kacérkodni... Valóban világsztár.“ Még a legerősebb méregbe mártott toll sem képes ártani Gisella May rohamosan növekvő népszerűségének, sikerének. A hat­vanas évek már elmúltak, amikor egy nyu­gatnémet fellépése előtt bombarobbantással fenyegették meg. De nem árt, ha ezt is fel­idézzük. XXX — Énekelt a New York-i Carnegie Hall­ban, a milánói Scalában, énekelt Lipcsében és Drezdában, és láttuk fellépni Cottbus- ban a pártküldöttek kerületi konferenciá­ján. Mit jelent önnek a közönség? — Érzem, hogy honfitársaim szeretnek. Biztos, hogy Ismernek már külföldön Is. Az igények nagyok, és az első dalokkal újra meg újra meg kell nyerni a közönséget. — Szoktak a hangversenyek után vitáz­ni? — Nagyon is hevesen. De ha a mi tanu­lási lehetőségeinkről beszélünk, gazdasági biztonságunkról, arról, mit tesz államunk a művészetért, arról, hogy a lakosság min­den rétege jár színházba, akkor bizony nem is nehéz az embereket gondolkodásra kész­tetni. — Külföldi útjai nein gátolják abban, hogy odahaza fellépjen színházban, film­ben vagy a televízióban? — Ha így lenne, lemondanék ezekről az utakról. A jó ügyért kijelenteném, hogy most három hónapig nem utazom sehová. Amikor a Warrenné mesterségét próbáltuk, egy sor külföldi előadást lemondtam. — Mi vonzza a színpadhoz? Mi tartja a Berliner Ensemble-ban? — Legszívesebben egy kollektívában dol­gozom. Kellenek a viták, az emberek, kell az együvé tartozás érzése. — Írtak már úgynevezett testre szabott szerepet az ön számára? — Mindig remélem, egyszer talán eszébe jut valamelyik drámaírónak, hogy nekem írjon szerepet. A sanzonoknál már gyakran előfordult. De színházi szerepnél? Eddig csak álom maradt. — A sanzonszemináriumokon segít a fia­taloknak is, a jövendő vetélytársainak. Nem vágja így maga alatt a fát? — Szívesen vágom ezt a fát már évek óta. — Mi a legfontosabb a színészetben? — Számomra mindig a tartalom tolmá­csolása volt a legfontosabb, az, hogy köz­vetítő legyek a'szerző és a közönség kö­zött. — És a becsvágy? — A becsvágy igen fontos az első évek­ben, hogy az ember érvényesüljön. Később ez már inkább felelősségérzetté, önkritiká­vá változik. És a legfontosabb, azt hiszem, a kitartás, és ez nem könnyű. — Mi a színészetben a legnehezebb? — Minél tovább gyakorol az ember egy hivatást, annál igényesebb önmagával szem­ben, annál elégedetlenebb. — Mi a szép ezen a hivatáson? — Ha az ember válságba kerül, és el a- kar menni, más pályára akar lépni. Kéri barátait, szerezzenek neki más munkahe­lyet, és otthon kétségbeesetten sír. De ha tettekre kerül sor, megtorpan, és marad. Ez szenvedély, játszanunk bizonyítanunk kell.* — Már évekkel az NDK nemzetközi elis­merése előtt sanzonjaival elvitt a világ minden részébe egy kis szocializmust, ha­zájából egy parányi részt.. — A vízcseppek idővel a szikiét is kt- vájják. Talán én is ilyen vízcsepp voltam. A Popular nyomán

Next

/
Oldalképek
Tartalom