Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-11-16 / 46. szám
A határban még elvétve találkozhatsz kukoricatörő kombájnnal vagy szántó Crystal traktorral. A termés nagy része azonban már tető alatt van, fagybiz- tos helyen, raktárakban, magtárakban, vermekben és gyümölcstárolókban. Ki tudja, hol lapulnak most a ml almáink, amelyeket anyánk télen gondosan megmosva tesz a táskánkba ... Riporterünk, Zácsek Erzsébet a Trhové Mtjtórt (vásárúti) Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség Szövetkezetbe látogatott el. A szövetkezet dolgozói november 15-én minden őszi munkát befejeztek. É rdekes, az én cipőm teljésen száraz, magának még a térde is latyakos — szólt felém Kovács Miklós, a Trhové My- tó-i (vásárútt) Csehszlovák- -Szovjet Baráti Szövetség Efsz kombájnosa, amikor már végtggyalogoltuk a 12 hektáros kukoricást. Teljesítményemmel azonban így is elégedett lehetett, hiszen pár kilós cipőimmel becsületesen tapostam mögötte a sarat. Csípős szél fűjt, és ha csak egy pillanatra Ts megálltam a sáros földön, máris süllyedtem. Zöld, sárga, barna.. ezek most a határ divatszínei. Csodálatos szivárvány. — Volt már ebéden? — Nem ebéd volt az, hanem vendégeskedés. Ugyanis most a topofníkyi (nyá- rasdi) szövetkezetei segítjük a kukorica betakarításában, és a kosztot Is tőlük kapjuk Ügy mint nyáron, a- ratáskor. — Mikor mennek haza? — Amikor befejezzük a munkát. Besötétedés után jobb dolgozni, mint korán reggel, amikor nagy a harmat. Egy Kolosz kombájn csak akkor gazdaságos, ha egyetlen pillanatig sem áll kihasználatlanul. A vásárúti szövetkezet elnöke, Csömör Géza azt mondta a szövetkezet két ifjúsági brigádjáról, hogy az országban hiába keresnék hozzájuk hasonlót. — A Miki gverek (Kovács) naponta tíz vagon kukoricát is leszed. Ilyenekre bátran bízhatják a szövetkezet sorsát. Tíz évvel ezelőtt egészen Csömör Géza elnök: A Miki gyerek naponta tíz vagon kukoricát is leszed... \ más volt a helyzet. A szövetkezet vezetői, párttagjai akkor kezdtek foglalkozni azokkal a fiatalokkal, akik ma a szövetkezet magvát alkotják, körülbelül száznegyvenen. Ennyit iskoláztattak, közülük huszonheten szakközépiskolai érettségivel is rendelkeznek. — Tizenöt éve vagyok a szövetkezet elnöke, s még emlékszem azokra az időkre, amikor derékig érő vízből mentettük a gabonát. Most Is érzem a lábamon .. Kevesen bíztak a szövetke- . zeti mozgalom jövőjében. Többen voltak azok, akik még a szorgalmasakat is inkább visszahúzták. Volt úgy, hogy az embereket három hónapig nem tudtuk miből kifizetni. Me hatmillióval Járulunk az államháztartási költségekhez és ami felépült itt az utóbbi tíz évben, azt a gazdaságot nővezem én fejlődésnek. És azt Is, a- ml az emberek gondolkodás- módjában változott. Ezt a tíz évet ezerért sem adnám. XXX Az elnök gyorsan számol, minden adatot fejből mond, csak itt-ott egészít! őt ki a szövetkezet gépesítője, Bo- gyai Ferenc, ötvennyolcmillió koronát tesznek ki 1970- -76-ban a legfontosabb beruházások. Kilencszázezer koronával járultak hozzá a falu óvodájának építési költségeihez, támogatják a falu sportolóit és természetesen a SZISZ-t is. Csak hangszerekért ötvennégyezer koronát fizettek ki az utóbbi 1- dőben. — Egyszer egy közép-szlovákiai szövetkezet elnöke megjegyezte, hogy könnyű nekünk, hiszen olyan földben termelünk, amelyet „kenyérre lehet kenni.“ Nagyon mérges lettem. A fene egye meg! Jöjjön csak ide az ablakhoz, innen is látni, menynyire nem „tiszta“ ez a föld. Igazam van? Harminc-negyven centiméternyire kvarc- kő, kvarchomok. Amit pluszként könyvelhetünk el és a- mit valóban -ingyen kapunk, az a napfény. Ez a mi nagy titkunk Meg az, hogy kul- tivált földbe vetjük a szemet. De ez már valóság, ez már a fejlődésnek köszönhető, fiatal szakembereinknek. Ügy kell gazdálkodnunk, hogy egy hektár föld hetvenezer koronát térítsen vissza. És ez nem könnyű feladat. Hektáronként harminc métermázsa a műtrágyaszükségletünk. Ilyen földből már nem „szökhet“ meg a rekordtermés. Gondjaink azért vannak most is, hazudnék, ha azt mondanám, nincsenek. A két Ifjúsági csoportból leggyakrabban alkatrészügyben jönnek utánam a fiatalok. Tavaly vettünk egy Kolosz-kom- bájnt, azóta a fiúk nem hagynak békén: Géza bácsi, kifizetődőbb egy olyan gépen dolgozni, higgye el. ElBudai Ferenc gépesítő: A következő hónapokban dől el, hogy mikor végzünk a tavaszi munkákkal. hiszem, miért ne hinném. Többen már azt Is mondták, hogy ha már Koloszt vettünk, akkor miért nem a legnagyobbat... Mert látták Nítrán a legújabb szovjet kombájnóriást. Hát ilyenek a mi gyerekeink ... — És a maga gyerekei? — Semmiben sem különböznek a többiektől. Hárman a szövetkezetben dolgoznak, egyikük tanít, öt u- nokám van, közülük csak egy a fiú. De lesz még! XXX — Mi lesz most, milyen fontos munka vár a fiúkra télen, amikor a földet nem szabad bolygatni? — teszem fel a kérdést Budai Ferencnek, a szövetkezet gépesítő- jének. — Évente ismétlődik a történet: mindig mondjuk, na most majd két-három napot lazítunk... Aztán minden marad a régiben, nincs lazítás, amióta itt dolgozom, nem volt szombatom. Bolondok vagyunk mi, a föld bolondjai Reggel hatkor jövök, nem késhetek, mert ezt a fiúk rossz szemmel néznék. És sokszor még este tízkor is a műhelyben , kalapálgatunk. Nem lesz ez másképp télen sem, hiszen a következő hónapokban a gépek tökéletes előkészítésével mi döntjük el, hogy mikor végzünk a tavaszi munkákkal, az aratással és a többi fontos mezőgazdasági feladattal. Napokig eltart, míg megtisztítjuk és lemossuk a gépeket. Volt úgy, hogy egy pótkocsi sarat szállítottunk ei az udvarból. De a tél a tapasztalatcserék 1- dőszaka is. Ilyenkor a műhely hangyabollyá alakul, és ennek a vége mindig egy ú- jítási javaslat, vagy legalábbis egy nagyszerű ötlet. Ezt tudom Ugyanis találkozónk előtt a SZISZ Dunaj- ská Streda-1 (Dunaszerdahe- lyi) Járási Bizottságán Varga Zoli mezőgazdasági titkár egy borítékot tett elém. Kovács Miklós brigádvezető: Egy Kolosz kombájn csak akkor gazdaságos, ha egyetlen pillanatig sem áll kihasználatlanul. Rajta a felirat: Újítási javaslatok Benne az első helyen szerepel a legjelentősebb, a vásárúti szövetkezet fiataljainak az újítása, két hatsoros vetőgép összevonása. Az eredmény: egy tizen- kétsoros újszerű vetőgép, a- mely a szövetkezetnek évente százharmincezer korona megtakarítást jelent. Az ötlet értelmi szerzője Földes Árpád, a javító-karbantartó brigád vezetője. Kivitelezői: a brigádtagok. XXX Ma november 16-a van, és a vásárúti szövetkezet már tegnap befejezte az őszi betakarítási munkákat. A gyümölcstárolóba száznegyven vagon alma került, megteltek a takarmánysilók, és a föld felszántva vagy bevetve várja a hófehér takarót. ZÁCSEK ERZSÉBET Fotó: a szerző JONATÁNÉ«“ BIRODALMA ——i■ Reggeltől délig esett, de délután egy 6- rakor már sütött a nap. A topolníkyl (nyá- rasdi) szövetkezet gyümölcsöscsoportja délelőtt almát válogatott, de közben állandóan az eget kémlelte: eláll az eső, nem áll el? A délutánt már almaszedéssel töltötték! és mire ez a riport megjelenik, a gyümölcsösben még hírmondónak sem marad alma. Libárdy Jolán mérnök, a szövetkezet zöldség- és vlrágkertészetének vezetője elmondta, hogy nyolcvanhektáros gyümölcsösükben valamennyi almafajta megtalálható, de a starking- és a jonatánfajták terméshozamával a legelégedettebbek. — Melyik a maga kedvence? — A Golden-Delicíus és a Cox-reneta. Az alma ma legfontosabb es legolcsóbb téli vitamínforrásunk. Nem szállítjuk mesz- sziről, és valutát sem kell adnunk érte. De míg asztalunkra kerül, sokan és sokat megdolgoznak érte. — Almaszüretikor segítettek a Dunajská Streda-i iparitanuló-iskola diákjai és a szövetkezet SZISZ-tagjal is. Az utóbbiak a leginkább, hiszen a szedés befejezéséért éppen a SZISZ elnök, Libárdy Jolán mérnök volt a felelős. Az már teljesen mellékes, hogy mint SZISZ-elnök-e vagy mint szakember. . . —z—
