Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-07-13 / 28. szám

Filmvígjátékok és történelmi filmek a DFF-en Az idei nyári filmfesztivál — sorrendben már a 27. — nyugodtan elmondhatjuk a legsikeresebbek közé so­rolható, és örömmel láthattuk, hogy még ebben a ká­nikulában Is több százezer ember tekintette meg. Ez is azt bizonyítja, hogy a filmkedvelők száma egyre nő, és kedvenc művészetüktől még a nagy meleg, a víz csábító hullámai sem tudják őket eltántorítani. Hogy miért o- lyan nagy öröm ez? Elsősorban azért, mert a szocialis­ta nevelésben, az emberek világnézetének helyes irá­nyú fejlesztésében egyre nagyobb szerephez jut ez a művészi ág. Ma már több szociológiai felmérés, könyv, esszé bizonyítja ezt. És a nézők nagy többsége fiatal, te­hát még inkább örülhetünk a filmművészeti népszerű- södésének- A dolgozók filmfesztiváljára több külföldi vendég is érkezett, akik láthatták, hogy dolgozóink a filmet nemcsak szórakozásnak tekintik, hanem művé­szetet, esztétikai szépséget és életigazságokat keresnek benne — szintén a pozitívumok közé sorolható. Annál is inkább, mert az idei filmfesztiválon a csehszlovák filmművészetet nagyon jó filmek képviselték, és — ér­dekes volt megfigyelni — a csehszlovák filmeket láto­gatták a legtöbben. Ez is tanúsítja, hogy a csehszlovák filmgyártás néhány éves pangás után újra feljövőben van. Talán néhány szót magáról a filmfesztiválról, mint rendezvényről. Ezek a filmfesztiválok ma már kulturá­lis életünk elválaszthatatlan, szerves részei. Á közel harminc éve megrendezésre kerülő nagy akció már mély gyökeret vert az emberek tudatába, és valóban sokezer embernek biztosít két hétre kellemes és egy­ben tanulságos szórakozási lehetőséget. A filmfesztivált ugyanis néhol előadásokkal egészítik ki, sőt az sem rit­ka, hogy rendezők, operatőrök, díszlettervezők és színé­szek is megnéznek egy-egy előadást, és utána elbeszél­getnek a közönséggel, bevezetik őket a filmgyártás tit­kaiba. Dicséretet érdemel a rendezőség, pontosabban maga az ötlet, mert a fesztivál keretén belül a film­kedvelő közönségnek kitűnő összehasonlítási lehetősége nyílik. A fesztiválon tudja a legjobban lemérni a cseh­szlovák filmgyártás fejlődésének fokát, és ütemét, és összehasonlítást tenni a külföldi filmgyártás színvona­lával. Igaz, a filmek nagy többsége a fesztivál után a mozik műsorára kerül, de így egy-egy film megtekin­tése közt hosszabb idő eltelik, s a korábban látottak­ból már csak foszlányokra emlékezünk- Az idei Dolgo­zók Nyári Filmfesztiválján a történelmi filmek és a filmvígjátékok domináltak. Akár az egyik kategóriát, akár a másikat értékeljük, meg kell mondanunk, hogy POPRÁD 76 ’Azt hiszem sok olvasónak a hatatlan része, és az emberek cím szinte semmit sem mond, alkotótevékenysége továbbfej- ezért mindjárt az elején el- lesztésének nagyszerű eszköze“, mondom, hogy a kisszínpadi Ezek a szavak még inkább formák együttesei és a művé- megkérdőjelezik a tényt, miért szeti agitáciös csoportok szlo- olyan ismeretlen, szinte mel- vákiai fesztiváljáról van szó, lőzzött a poprádi fesztivál, né­mely idén június 10-13- a kö- hány jól működő, elismert ön­zőit zajlott le Poprádon, a tevékeny kultúrcsoport számá- Tátra vagongyár szakszerveze- ra? Nagy kár, hiszen ez a ti székházéban- Szomorú, hogy fesztivál nemcsak a csoportok- az öntevékeny színjátszó cső- nak ad fellépési lehetőséget; a portok e frappáns fesztiválja, fiatal öntevékeny rendezőknek, mely idén június 10-13-a kö- sőt kisebb színpadi alkotások került megrendezésre, még szerzőinek is lehetőséget nyújt mindig egy csöppet háttérbe tehetségük bizonyítására, ha­szorul, még mindig a mostoha- nem a bemutatókat követő be­gyerek szerepére van ítélve, szélgetések, viták jó alkalmat Pedig az öntevékeny kulturális nyújtanak tapasztalatcserére, csoportok tevékenységét a XV. s a még előforduló fogyatékos- pártkongresszuson Gustáv Hu- Ságok kiküszöbölésére. Rövi- sák elvtárs is magasra értékel- den: a poprádi fesztivál a te. Többek közt ezeket mon- résztvevők fejlődési fokmérője, dotta: „Dolgozóinkat nemcsak de fejlődésük szempontjából tárt kapuk várják a kulturális kulcsrendezvénynek is mond­ás művészeti értékek felé, ha- ható- A fesztivál nem verseny­nem a különböző öntevékeny szerű, ami szintén pozitívum, művészeti csoportokon kérész- mert egy esetleges leértékelés tül tevékenyen hozzájárulnak sem veheti el a résztvevők ked- társadalmunk kulturális életé- vét a további munkától. Ezért nek gazdagításához. Az érdek- is érthetetlen egyes csoportok köri művészeti tevékenység a távolmaradása. A fesztivál fő szocialista életmód elválaszt- rendezője a SZISZ SZLKB a valamennyi film a maga nemében, ha nem is a leg­jobb, de mindenképpen a jók közé sorolható. Nem bo­csátkozom most egy-egy film külön értékelésébe (a későbbiek folyamán majd részletesen foglalkozunk e- zekkel a filmekkel), mert tizennégy film nagyon sok helyet foglalna el, ezért éppen csak megemlítem őket, és csak néhány szót írok róluk, remélve, hogy a ked­ves olvasó így is kedvet kap megtekintésükhöz. Kezdeném talán a komolyabb kategóriához tartozó filmekkel, melyekben a rég- és a közelmúlt történelmi eseményeit dolgozták fel a forgatókönyvírók és a ren­dezők. Ezek közül ki kell emelnem a Solobov regénye nyomán készült Szergej Bondarcsuk rendezte filmet: A hazáért harcoltak címűt. A film, mely a Nagy Hon­védő Háború idején játszódik, újabb emlékműve a szovjet ember hazaszeretetének, kiapadhatatlan belső energiájának. A film külön művészi értéke a szerep­lők átélése, élethű alakítása. És még egyszer megcso­dálhattuk Vaszilij Suksint, és újra éreztük, hogy nem­csak a szovjet filmművészetet, hanem az egész világ filmművészetét nagy veszteség érte a nagyszerű szí­nész és rendező halálával. A másik filmet, amelyet meg szeretnék említeni, már régebben vetítik moziaink és mi is írtunk róla lapunk hasábjain: az Özönvíz című lengyel film. Jerzy Hoffman nagy műgonddal és körültekintéssel rendezte és itt is bőven akadnak nagy­szerű színészi alakítások. Daniel Olbrychski és Malgor- zata Braunek játéka felejthetetlen élményt nyújt- A harmadik film csehszlovák-jugoszláv koprodukcióban készült, és az első világháború kitörésének körülmé­nyeit dolgozza tel. Címe: A szarajevói merény­let. Ebbe a kategóriába tartoznak még az „Űr és uralkodó“ című bolgár és a „Szerelem és árulás“ című román filmek. A filmvígjátékok kategóriájában kimagaslott a „Ma­gas szőke férfi felemás cipőben“ című francia darab, amelyben Pierre Richard nevetteti meg a közönséget, továbbá a „Holtak szerelemre vágynak“ című ameri­kai, a „Nyár egy coiwboyjal“ című cseh és a „Kereset­tek“ című lengyel alkotások- Külön említést érdemel a „Kenguru“ című magyar film, melyet talán valamennyi kedves olvasónk ismer, és a film zenéjét is, amelyet le­mezen már be is szerzett. Az említett filmek mind a mozik műsorára kerülnek, remélem nagy sikerük lesz- Mi azonban még visszatérünk ezekhez a filmekhez, és majd bővebben foglalkozunk velük. Addig is jó szóra­kozást! (neszméri) MMaBBaaMaBBsauuaHs:.-r -nmm bratislavi Népművelési Intézet­tel, valamint a poprádi |NB és VNB kulturális osztályával kar­öltve. Vállalkozásuk minden dicséretet megérdemel, és jó lenne, ha minden öntevékeny művészeti csoport válaszolna a felhívásra, és részvételével gaz­dagítaná az így sem lebecsü­lendő színvonalú műsort­Az idei fesztiválon teljesen önálló műsorral hat együttes vett részt. Ezeknek szövegét fiatal írók, költők, esetleg ma­guk a szereplők írták. Vala­mennyi összeállításon érezhető a nagy akarás, sőt olykor már a magasabb művészeti színvo­nalra való törekvés is. Vala­mennyi összeállítás angazsált- ságra is törekedett. Témájukat valamennyien a hétköznapok forgatagának eseményeiből me­rítették, olykor a szélsőségeket kiragadva, kifigurázna. így a közönség a nagyon komoly fi­lozofikus összeállítások mellett, humoros, szórakoztató, de u- gyanakkor igényes összeállítá­sokat is láthatott Bár a szín­vonal nem volt a legmagasabb, és minden bizonnyal emelhető még, mégis valamennyi együt­tes kitűnőre vizsgázott: fiata­los lendület, az őszinteség és az életbe, a jövőbe vetett hit valamennyi összes Mi fásban do­minált, erősen kidomborodott, és magas színvonalon illeszke­dett az összeállításokba. A résztvevő csoportok mind­annyian már többször felléplek a poprádi fesztivál előtt is, ami meglátszott az előadásokon- Persze arról sem szabad elfe­ledkezni, hogy ezek az együt­tesek (a poprádi gimnázium mellett működő OKO színját­szócsoport, a Povazská Bystrica-i szakszervezeti kultúrház, az A. Sládkovié nevét viselő detvai szakszervezeti kultúrház mellett működő színjátszócsoportok, továbbá a presovi CORSO szin- játszócsoport, a trnavai MOTVL színjátszó csoport, valamint a presovi p. j. Safárik egyetem SZISZ mellett működő színját­szócsoport) több éve folytatják, ezt a tevékenységüket- Egyben reméljük, hogy még hosszú ide­ig folytatni is fogják, gazdagít­va hazánk kulturális életét. Reméljük azt is, hogy a kö­vetkező poprádi fesztiválról már azt írhatjuk, hogy a sok résztvevő seregszemléje nagy­szerűen sikerült. Egyelőre saj­nos csak azt írhatjuk, hogy a hat együttes részvételével ren­dezett fesztivál nagyon szép rendezvénynek bizonyult. —ns— . ■!—IIHiBllIBViSBMPWM—B——BW————— végeredmény minden valószínűség szerint felvételt fog ered­ményezni. összefutott a strandon osztálytársai közül néhánnyal- Kér­dezték, ml van vele, hát elmondta. — A fellebbezés, az már csak olyan szenteltvíz! — saj­nálkoztak. Najn Iván bólogatott, és igyekezett elkeseredett pofát vágni, amikor mesélték neki, hogy fellebbezéssel nem­igen szoktak bejutni az egyetemre, ahhoz valami szociális vagy egészségügyi indok kell. — Kis tüdőbaj vagy iszákos apa, az nyom valamit a lat­ban! — mondta az egyik lány. — De anélkül... — és a fejét csóválta, mint aki nem sok reményt fűz Najn Iván ügyéhez. — Mihez kezdesz? — kérdezte tőle. Mondta, hogy nyomdászipari tanulO lesz. De nem gondolta komolyan. Érezte, hogy ö lep a kivétel, ő lesz, akit felleb­bezés alapján fognak felvenni. Augusztus végén már az egész család izgatottan várta az értesítést, mindennap lesték a postást. Csak ő volt nyugodt, tudta, hogy megjön az, ha itt lesz az ideje. Kapott egy papírt a katonaságtól: jelenjen meg a kiegé­szítő parancsnokságon folyó hó huszonötödikén, összeírás céljából. Megjelent. Színházteremfélébe irányították. Ott már több, vele egyko­rú fiú várakozott, halkan beszélgetlek. Najn Ivánnak nem volt kedve a traccshoz, az ajtó mellett támasztotta a falat. Aztán bejött egy elhízott, katonaruhás férfi, megállt középen: — Mindjárt jön az alezredes — mondta nekik- Ezzel a ki­jelentéssel senkit sem sikerült lázba hoznia. Álldogált ott, bárgyú arccal szemlélte a plafont. Egyszer csak nagyot ordí­tott: — Vlgyázzl —, mert bejött az alezredes. A kis kövér (testi alkatához képest meglepő fürgeséggel 1 odapattant e- lébe, tisztelgett és hadart: — Alezredes elvtárs. Kovács ket­tő őrmester jelentem, a sorkötelesek az összeírásra egybe­gyűltek­A fiúk hftkkenten nézték a szín játékszeré jelenetet. Illett a helyszínhez, a kiegészítő parancsnokság színháztermében voltak, itt szokták tartani az április negyedikéi ünnepségeket. Najn Iván a falon lőgő koszos tablókat nézegette, a legutol­só emlékest rekvizítumait. — Pihenj! — förmedt rá az alezredes a törzsőrmesterre. Aki (ahelyett, hogy pihent volna) továbbadta az utasítást a fiúknak: — Pihenj. Ülj le. Az egyik falikép a felszabadulást ábrázolta, a Dunántúlon. Apró vörös nyilak jelezték a szovjet csapatok útját, évszá­mok a csaták helyét. „Hová lett az Alföld?“ — tűnődött Najn Iván, Az Alföldet szemmel láthatólag leszakította valaki, ki­látszott a kasír. — Nem hallotta a parancsot?! — üvöltött a törzsőrmester. Najn Iván összerezzent. Indult a széksorok közé, de ihár valamennyi ülőhely foglalt volt. Vállat vont, és visszatá­maszkodott a falra. — Hozzon egy széket a hallböl — mondta az alezredes­— Hozzon egy széket a haliból! — ordította a törzsőr­mester. Papagáj — gondolta a fiú. — Üvöltőpapagáj. Hozott egy széket a haliból, leült rá­— Olvasott névsort? — kérdezte az alezredes. — Jelenten, nem — mondta a törzsőrmester. — Akkor honnan tudja, hogy a sorkötelesek megjelentek? A törzsőrmester hallgatott. „Most kussol“ — gondolta Najn Iván. Az alezredes névsort olvasott, a hiányzók neve mellé piros pontot tett. Aztán a törzsőrmester kezébe nyomta a listát, s összefonta a mellén a karját. Mereven nézte őket. Néhány percnyi csönd után megszólalt: — Elvtársak! Fiúk! — Elvtársfiúk — gondolta Najn Iván- — Fiúelvtársak­— Azért hívtuk magukat össze — folytatta az alezredes, —, hogy most mondják el, ha valami problémájuk van. Ne hogy aztán a behívó kézhezvétele után tendáljanak Ide ne­kem, holmi piszlicsári ügyekkel, már elnézést a pórias kife­jezésért. 9 Tahi Tóth Lászlóval, a Vígszínház művészével abban állapodtunk meg, hogy amint véget ér az esti előadás, vagy a társalgóban vagy az öltözőben találkozunk. Goi doni Mirandolináfában Forlipipoli őrgróf szerepében az- v"n este is óriási sikert aratott, utánozhatatlan játéká­val. — Miért választotta hivatásának a színészetet? — Művészcsaládból származom, apám festőművész, a- nyám lánykorában Bratislavdban színészkedett, majd Pestre került. Valamit tőlük is örököltem. Heten va­gyunk testvérek. Bátyám építész, apám tehetségét örö­költe, öcsém másodikos a Színművészetin. Képzőművé­szeti gimnáziumba jártam, de már akkor vonzott a szí­nészet. A főiskolát 1966-ban fejeztem be, utána rögtön a Víg­színházhoz kerültem. Alkatom miatt sok karakterszere­pet kaptam — ami nagyon jó iskola. — Eddigi legkedvesebb szerepei? — Nagyon szerettem az Adáshiba Krisztosát, Katafe vet. A kör négyszögesítésében, a két Csehov-hőst: Artd- rejt a Három nővérben és a Cseresznyéskert lvan Pjotr- fát. — Ml a véleménye a színészek túlfoglalkoztatottsá­gáról? — Tény, hogy a sok szerep nem tesz jót a színész­nek. Kevesebbet kellene vállalnunk és akkor alaposab­ban felkészülhetnénk. Ezt viszont nem engedik meg a nyagi körülményeink. — Kit tart jó rendezőnek? — Azt, aki bele éli magát a színész helyzetébe. Pél­dául Vámos László, Várkonyi Zoltán vagy Horvai Ist­ván. — Milyen próbákat szeret? — A baráti, könnyed hangulatú próbák híve vagyok. Nem a szöveg a fontos, hanem maga a darab, a sze­rep, a szituáció. Ezek segítségével keresem a helyem a darabban. — Volt-e már olyan szerepe, amelyet nem szeretett? — Volt. Krúdy Vörös postakocsiidban Rezeda Káz- mér. Olyan nehéz feladatnak bizonyult, hogy még a századik előadáson is azt éreztem alakításom még nem az igazi. — Az Ártatlan gyilkosok című film óta kevés film­ben láthattuk. Mi az oka? — Nálunk a filmgyártás kísérleti, évente kb. 20 film készül, tehát kevés színészt foglalkoztat. Persze vannak olyan szerepek is, amelyeket nem érdemes ellátszani. — Milyennek találja a jelenlegi színházi életet? — Véleményem szerint csak jó hangulatú társulat hozhat létre jó előadásokat. Ezért nem cserélném el színházunkat soha egy másikért. A divatot nem érdé mes követni, minden előadás fölött úgyis elszáll az Idő. — Mit tart a színházban a legfontosabbnak? — Minden színház a vezető, az igazgató egyéniségét tükrözi. A színész a színház függvénye. — Mostanában mi az, ami a leginkább foglalkoztatja? — Egy festőművész képe halála után is megmaraa. vagy még értékesebbé válik — a színész munkája viszont múlandó. Az az érzésem, hogy túl gyorsan megfeledke­zünk színésztársainkról... — Érvényesül művészi sokoldalúsága? — Ogy hiszem: érvényesül. S ha nem, megpróbálom ráterelni a figyelmet. — Van-e olyan szerep, amelyet még nem látszott, de szeretné eljátszani. Az a bizonyos ,Álomszerep“? — Még főiskolás koromban tízszer megnéztem Lau­rence Olivier alakításában a II!. Richardot. Ez a szerep az álmom. Nagyon szeretném eljátszani. — Legújabb szerepe? — Vámos László rendezésében került színre Petpr Shaffer vígfátéka, a Black Comedy. — Színészi hitvallása? — Az emberszeretet, a fó hangulat, a harmonikus 6- let — és ennek következményeként a hiteles alakítás. A teremre bágyadt csönd ült. — Nos, tehát, van olyan önök között, aki tanulO? Gimna­zista, főiskolás, egyetemista, tanonc? — hadarta. Najn Iván jelentkezett. — Maga? — az alezredes ráncolta a homlokát. — Mi a neve? Najn Iván mondta. — Nem küldött igazolást! — mennydörgőit a katona. — Még nem. — Tíz napot adok, hogy Igazolja a tanulőviszony fennállá­sát. Ha nem teszi, behívjuk. Értem? — Értem — mondta Najn Iván­— Távozhat. Távozott. „Nem érdemes Igazolást kérni a nyomdától, úgy­is napokon belül kezemben lesz az egyetemi papír“­Kezében lett. Nem vették fel. Így esett, hogy Najn Iván szeptember elsején munkába állt a Balatoni Nyomda szedőtermében. Minden szerdán a nyomdaipari szakiskolába kellett mennie, elméleti képzésre. Kéthetenként szabad szombatja volt. Havi százötven forint ösztöndíjat kapott. Megtanulta a kézíszedés fogásait, megis­merkedett a betüfajtákkal, betűméretekkel, ha álmából kel­tik, akkor is elfújta volna: „nonparel, kolonel, petit, borgisz, garmond, ciceró...“ Amikor nem járt arra a művezető, bá­mészkodott, hallgatta a stégek alá eldugott táskarádiót. Las­san teltek a napok, közben készült az egveteml felvételire, de már nem a bölcsészkarra. Apja rábeszélésére elhatározta: alkalmasint leteszi a nyelv­vizsgát franciából, így a szőtárfüzetek bevándoroltak a szedő­asztal (a „regál“) egyik rejtett zugába, a tankkönyvek mellé­És sok minden egyéb is történt vele, míg aztán — rejté­lyes körülmények között — sajnálatos, furcsa baleset érte, amelynek rajta kívül még egy alanya (áldozata? elkövetőm? í volt. Najn Iván története hosszú ideig foglalkoztatta a Balatoni Nyomda közvéleményét. f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom