Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-07-13 / 28. szám
I / SIKERES, JÖ ÉVAD Ä MATESZ kosicei Thália Színpada több mint száz előadással zárja az évadot, amelyben három bemutatóra került sor: Kopányi György: Igazolatlan ősz, Lövi- esek Béla: Alattunk a város, felettünk az ég, Konsztantyinov-Racev: Tíz nap szerelemért. Az évadzárás előtt a társulat művészi vezetőiét. Vá rad y Bélát kérdezem: — A Thália július 5-én a hatodik évadát zárta. Milyen volt az idei, az előzőekhez viszonyítva? — A művészeti fejlődésben előrelépést jelentett az együttesnek. Oj és nem könnyű feladatokkal kellett megbirkózniuk Főleg a kortárs szerzők darabjaira gondolok itt. Sikeres, jő évad volt. Mai témájú darabok kerültek színre melyeket a közönség nagy érdeklődéssel fogadott, mert könnyebben megérti, hiszen a mindennapi élettel kapcsolatosak — Ön az Igazolatlan ősz „Öregjéért“ nfvödíjat kapntt — Igaz, bár szerintem ez egy kissé a társulat jó munkájának az elismerése isKitűnő volt az egvüttműködés a rendezővel, szerzővel, kollégákkal egyaránt E szerep testhezálló volt — tökéletesen bele tudtam illeszkedni. — Visszatekintve a darabválasztás szempont]'ából, milyennek látja az évadot? Hogyan fogadta a közönség a darabokat? — Ezen a téren is csak fejlődésről beszélhetek. A darabokat szinte mintha ránk szabták volna. Majd minden színészünknek akadt testhezálló szerep, ami egyik alapfeltétele a jó, hiteles alakításnak. Figyelembe kel! vennünk azt Is, hogy legtöbbször falvakon, kis kultúrházakban lépünk fel, nem éppen ideális körülmények között- De ezekben a darabokban a díszletekkel sem voltak nehézségeink. — Tudtommal részt vettek a Kelet-szlovákiai Színházi Fesztiválon is... — Az Igazolatlan ősz-szel léptünk fel. Díjakat ugyan'nem osztottak, de az előadások után értékeltük egymás munkáját, ami nagyon hasznosnak bizonyult. A bizottság magasra értékelte teljesítményünket. — Kiket emelne ki a színészi teljesítmények alapján? — Gyurkovlcs Mihály, Szabó Rózsi, Csendes László, Gombos Ilona, Boráros Imre nevét említeném-., és persze még Kovács Jóskát— Eredetileg az évadtervben négy darab szerepelt. A negyedik: Szako- nyi: Adáshiba című műve. Ennek beVOLT... mutatására úgy tudom —* már nem került sor... — Technikai okok akadályozták a darab bemutatóját, így átcsúsztattuk és a jövő évadban ezzel nyitunk. A darab próbái már javában tolynak, és szeptember 16-án lesz a bemutató. — A jövő évad további műsora? — Edlis: Gyalogszerrel az édenbe című drámája lesz a második bemutatásra kerülő darab, a győri Kisfaludy Színház rendezője: Szilágyi Albert rendezésében, aki már dolgozott nálunk. Mesterházi: Tizenegyedik parancsolat című művét vitte színre- A harmadik bemutató Záhrad- ník: Apróhirdetés cimű darabja, majd egy mesejáték következik. — Láthatunk majd-új arcokat a jövő évadban a társulatban? — Hármat is- Vendégszereplőként Simon Kázmér jön át hozzánk Győrből, de két állandó taggal Is bővül a társulat: Nagyidat István májusban fejezte be tanulmányait a Budapes/i Színművészeti Főiskolán és már próbál az „Adáshibá“-ban- Mázik István pedig miután sikerrel letette a tehetségkutató vizsgát, a színházhoz szerződött. — Köszönöm a beszélgetést. Kérdezett: Znlczer János Foto: Bodnár G. Mindjárt ki is elégítem az olvasó kíváncsiságát: Safarikavo [Tornaljajaz a város, ahol szeretik a könyveket. A napokban minden különösebb cél nélkül bolyongtam a város utcáin, nem is tudtam. hot van a könyvesbolt. Aztán arra lettem figyelmes, hogy az üzletsor egyik ajtaján állandóan jönnek és mennek az emborek ki- s be az üzletbe. Gondouitam, bemegyek megnézem, mi vonzza ennyire a vásárlóközönséget, (mostanában sajnos ritkaság számba megy a könyvesboltok ekkora látogatottsága!) A pult mögött már az első pillantásra is, egy végtelenül kedves elárusítönő állt — pontosabban futkosott, hogy a sok vevőt gyorsan és érdeklődésüknek megfelelően ki tudja szolgálni. Ezt az észrevételemet rögtön egy másik követte: a pultok bizony nem roskadoztak a könyvek súlya alatt. Gyakran hangzott a pult mégül, hogy sajnos nincs. De Hudec Rudolfné — mert így hívják a kedves idősebb nénit — nem engedte el a vásáriét, rögtön egy másik könyvet ajánlott, s legtöbb esetben az ajánlott könyv gazdára is talált. Jómagam vásárlási szándék nélküli látogató, csak csendesen nézelődtem, és közben még azt is megfigyeltem, hogy a hazai magyar irodalom bizony gyöngén van képviselve. Elhatároztam, megvárom, míg elfogy a vevő és közlöm észrevételeimet az üzlet vezetőnőjével. Megkérdem, mi ennek az oka. Nagyon sokáig kellett várnom, a vevők csak jöttek. Be kellett várnom a zárás idejét. Ezután Hudec Rudolfné — mindenki Vilma nénije — készségesen a rendelkezésemre állt. — Fáradt? — hangzott első kérdésem. — Az vagyok tulajdonképpen, de ez annyira kellemes fáradtság, hogy szinte nem is érzem. Tndja, én annyira szeretem a kultúrát, az irodaimat, hogy érte bármilyen áldozatra kész vagyok. Tizenhárom éve dolgozom Itt, és nem cserélném (el ezt a helyet akármilyen más kecsegtetőbb állással sem. Egész életemet jóformán a könyvek töltik ki. Mert nemcsak eladom a könyveket, hanem olvasom is. Azt hiszem, egy jé könyvárus nem Is tehet AHOL SZERETIK A KÖNYVET másként, hiszen nagyon gyakran kell könyvet ajánlania. Néha a vásárié kéri meg rá, hogy ajánljon valamit, néha meg azért, mert a kért könyv hiánycikk, s akkor tudnia kell, melyik az, amely stílusban, terjedelemben és természetesen tartalmilag is hasonlít a kért könyvhöz. Elég kevés most a könyv — vetettem közbe — viszont rengeteg a vevő. Mi ennek az oka? — Most kevés a könyv? — kérdezett vissza Vilma néni. Látta volna egy héttel ezelőtt! Magam is alig hittem el. hogy könyvesboltban vagyok. Hogy miért van ez így, annak egyszerű a magyarázata: most voltak az érettségi vizsgák, a bizonyítványosztás, és nálunk az emberek nemcsak hangoztatják, hanem ahboz is tartják magukat, hogy a legszebb ajándék a könyv. Ez persze nem azt jelenti, hogy máskor nincs a könyvnek keletje. Büszkén és boldogan mondhatom, hogy a gömöriek szeretnek olvasni. Még nemigen fordult elő. hogy valamelyik könyvből, akár egyet Is vissza kellett volna köldenem, mert nem fogyott el. Ezek után arra is kíváncsi lennék, mit szeretnek olvasni a gömöriek? — Röviden fogalmazva — mindent. Persze ez nagyon tág fogalom. Az idősebbje elsősorban a klasszikusokat, de a maiakat li szívesen olvassa — elsősorban a prózát. A fiatalok, azok aztán valóban mindent. Kezdve a klasszikusoktól, a még ma is élő, de idősebb írókon — Déry Tibor, Illyés Gyula — keresztül egészen Szilvási Lajosig és Berkest Andrásig. A két utóbbi szinte állandó hiánycikk. De szívesen olvasnak verseket, mai modern költőket Is. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy több költőnk Tornaija és környékének a szülötte, s már több kötetük megjelent. Nagyszámban fogy a tudományos, valamint a politikai Irodalom is — hiszen láthatja: ott is üresek a polcok. A hazai magyar írók és költők munkáiból nagyon keveset látok. — Igen. sajnos ez komoly hiba. Nem tudom mi okozza, hogy a Madách kiadványok sokszor későbben jutnak el hozzánk, mint a .magyarországi könyvek. Az újságokban megjelent könyvismertetést már rég elfeledtük, mire hozzánk elér egy-egy küldemény, és akkor is csak néhány példány, ami kevés ahhoz, hogy kielégíthessem vásárlóim népes táborát. Az is előfordul — igaz. nagyon ritkán — hogy némely könyvből egyetlen példányt sem kapok. Nem tudom, hogyan lehetne ezen segíteni! — Ahol ennyire szeretik a könyveket, talán nincs is különö- sebb propagáciőra szükség. Vagy mégis? — Minden árut propagálni kell. még akkor is, ha anélkül is fagyna. Évente két nagyobb akciónk van. Az egyik a méretnsi könyvhónap, a második pedig ,,Június — iskolai évzáró" elnevezés alatt, éppen most zajlik. Ezenkívül könyvkiállításokat rendezünk az iskolákban, ahol szintén nagyon sok könyv talál gazdára. Meg kell említenem a könyvbizalmiakat, akik legtöbbnyire a pedagógusokból kerülnek ki, és nagyon sokat segítenek a munkámban. Mert egyedül azért sokkal nehezebben menne. Annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy észre sem vettük, a napocska már utolsó sugarát is elrejtette a látóhatár mögött. Mindkettőnknek volt még dolga, igy hát búcsúznunk kellett, de előtte még meg kellett ígérnem a kedves eladónőnek, hogy rövidesen újra ellátogatok Tornaijára, ahol mint mondotta az újságíró lépten-nyomon érdekes témára bukkan. NESZMERI SÁNDOR (4. folytatás) Július huszonharmadikán megjött az értesítés az egyetem ről. Krisztinát felvették, Na]n Ivánt nem. Helyhiány miatt Tizennyolc és fél pontja volt. Legnagyobb meglepetésére épp a szóbelijére kapott gyenge jegyeket: négyest és hármast. Krisztina részvevő, búbánatos pofával járkált körülötte, de majd szétrobbant a boldogságtól. Ez Najn Ivánt nem nagyon érdekelte Az értesítésen ott állt: fellebbezést terjeszthet elő a művelődésügyi miniszterhez. Najn Iván tehát fellebbezett. Apja mindenáron segíteni akart neki a kérvény megszövegezésében, Najn Iván pontosan tudta, hogy mit fog írni, de hagyta, hadd diktáljon az apja, nem akart veszekedést. Az anyja elkeseredett arccal ült a sarokban. „Ugrott az ünneplés!“ — gondolta Najn Iván, és majdnem elmosolyodott. A család megpróbált minden összeköttetést mozgósítani a fellebbezés támogatására. Apjának Igen sok barátja volt az úgynevezett ..régi időkből“. Róluk nem szívesen beszélt, a kapcsolatot se tartotta velük. De most — főleg anya követelésére — számba vette őket. Kiderült, ezek a befolyásos barátok bántóan kevesen vannak. Meghalt, disszidált, lebukott — az apja egymás után húzta ki a neveket a sebtében ösz- szeállított listáról Najn Ivánnak ez nagy csalódás volt, azt hitte, komolyabb erőket tud bevetni az apja. Arra a meggyőződésre Jutott, hogy saját magának Is cselekednie kell, ha egyetemista akar lenni. Ezért felkereste Krisztina tanseggjét, de semmi komolyabb ígéretet nem sikerült kicsikarnia tőle, csak sajnálkozott és fontoskodott, amit elég nehezére esett végighallgatni. Krisztina aztán nagy titokban közölte vele: a papája szólt az érdekében Arnold bácsinak. — Ki az az Arnold bácsi? — Valami főember a művminben. „Vagy úgy“ — gondolta Najn Iván. Kíváncsi lett volna, Krisztinát hány ponttal vették föl. (Csak annak írta meg az egyetem a pontszámot, akit elutasítottak.) — Hétfőn be kell menned' hozzá — mondta Krisztina. — Apa elintézte, hogy fogadjon. Arnold bácsi olyan magas pozíciót töltött be, hogy Najn Ivánnak egy pillanatra tátva maradt a szája, amikor meglátta a kiírást a párnázott ajtőn. Várnia kellett a titkárnő szobájában, aztán a kontyba fésült hajú nő néhány halk szót mondott a rádiótelefonba. Intett neki, hogy menjen beArnold bácsi egyáltalán nem nézett ki bácsinak.' Inkább arra a kisfiúra hasonlított, akt a Balatoni Nyomda személyzeti osztályát vezette (Sitnány Lajos! Ez az!). Najn Iván azonnal észrevette, s ettől végig csiklandozó nevethetnéket érzett. A férfi végighallgatta, érdeklődő arccal. Najn Iván igyekezett minden lényeges dolgot elmondani, tanulmányi eredményétől a "felvételin tapasztaltakig. Amikor — a szóbeli kapcsán — közölte, hogy szerinte valami tévedés, esetleg elírás lehet a dologban, mert ő úgy látta, hogy a bizottság nagyon elégedett volt a válaszaival, Arnold bácsi bólogatott, és felemelte a mutatóujját: — Utána fogunk nézni. —1 Köszönöm, Arnold., (pillanatig habozott, aztán eszébe jutott Krisztina apjának kiselőadása, melyet használati utasításul szánt az öreg ehhez a beszélgetéshez) bácsi! — Hátradőlt a fotelben. Először Inkább elvtársat akart mondani, de hát az Arnold meg az elvtárs nem megy együtt. Vagy Pest- imrei elvtárs, vagy Arnold bácsi. „Pestimrei Arnold, elvtárs- bácsi“ — gondolta. „Bácsielvtárs. Ez jő“ — röhögött magábanArnold bácsi eközben biztosította, hogy ki fogja vizsgálni az ügyet, és mindent elkövet az érdekében. Tudja, hogy a jelenlegi felvételi rendszernek vannak még hibái, de ő éppen nálkoztak. Najn Iván bólogatott, és igyekezett elkeseredett ezért van itt, hogy ezeket a hibákat kijavítsa. „Nem igaz, hehehe? Najn Iván elbúcsúzott tőle, s azzal a jóleső érzéssel távozott: lehet, hogy Benda Kati a legszebb lány az osztályban noha iksz-lába van), de a szépség nem minden. — Üdvözlöm a Kriszta papájátl — szólt utána Arnold bácsi. — Átadom — bólongatott Najn Iván. Amikor Krisztának elmesélte, a lány a nyakába ugrott: — Na látod, nem lesz semmi baj! Amikor apjának elmesélte, az elégedetten masszírozta ösz- sze a tenyerét. — Nagyon helyes- Közben én is tettem bizonyos lépéseket! — és sokat igéiben nézett rá. Najn Iván megpróbálta elképzelni az apját, amint bizonyos lépéseket tesz. Az apjáról alkotott képbe sehogy se fért bele az a jelenet, amikor protekciót kér valakitől. Amióta Najn Iván ismerte őt, soha, semmilyen ügyben nem tette, hiába rágta anya a fülét. Apának elvet voltak. S hogy azok ellenére egyetlen szó nélkül — igyekezett minden tőle telhetőt elkövetni az ő egyetemi felvétele érdekében, ez meghatotta. „Azért nagyon szeret az öreg“ — gondolta.- Jóleső, megnyugtató érzés volt. Amikor anyjának elmesélte, két csattanós puszit kapott: — Jaj de jó! — aztán, néhány pillanat múltán: — Akkor mégiscsak ünnepelni fogunk! Najn Iván számára tehát meghosszabbodott az átmeneti állapot. Igaz, ő ezeket az izzadságszagú augusztusi napokat már nem tekintette átmenetnek, lényegében biztosra vette, hogy fellebbezésének helyt adnak- Most nem az elbizakodottság, hanem tárgyilagos számítás alapján jutott erre az eredményre. Tudta, hogy tizenkilenc ponttal már felvettek embereket, tehát neki a lehető legjobb eredménye volt az. elutasítottak között. Hozzájött még ehhez Arnold bácsi, apjának bizonyos lépései és a tansegg (talán az is csinál valamit), a Csendes László és Szabó Rózsi a Tíznap szerelemért-ben Az Igazolatlan ősz Öreg je, VáradyBéla
