Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-10-05 / 40. szám

7 panorama A hollywoodi „álomgyárak“ egykor hódító külsejű, lányszívek millióit megdobogtató vonzerejű hősszerel­mesei, énekes-táncos férfisztárjai fölött is eljárt az idő. Hogyan élnek, mit csinálnak ma az egykori bálványok? A rangidős: a 76 éves Fred Astaire. A „géppuskalábú­nak“ becézett filmrevüsztár 33 éves korában, Ginger Rogers partnereként aratta első sikerét a vásznon. Oszt­rák származású, valódi neve: Frederik Austerlitz. Sok tucatnyi filmje közül az idősebb mozilátogatók bizonyá­ra még jól emlékeznek a „Top Hat“-ra, a „Broadway melody“-ra, a „Ziegfeld Follies -re, s egyik leghíresebb szerepére „Az utolsó part“-ban. Mostanában újra felfe­dezték. A legutóbbi cannes-i fesztiválon hosszú percek­ig zúgott a tapsvihar „Hollywood, Hollywood“ című filmjének bemutatása után. VILÁGSZTÁROK KORHATÁRON TÜL A 72 éves Gary.Grant (Guna Din, A -vádolott közbe­szól, Night and Day, Forgószél) fénykorában olyan film­csillagok partnere volt, mint Mae West, Marlene Diet rich, Grace Kelly és Audrey Hepburn Tíz évvel ezelőlt önkéntesen nyugdíjba ment, s azóta visszavonultan é' Teheti, szép vagyona van. Alig néhány éve mutatták be Henry Fonda egyik leg­újabb filmjét, a „Bizalmi állásban“-t. Aki látta, el se hinné, hogy Fonda már 71 éves. Az újságíróból lett filmsztár — bár négy évvel ezelőtt szívinfarktusa volt — mostanában többet filmezik, mint valaha. S méltán büszke gyermekeire, Jane és Peter Fondára. James Stewart is átlépte már a hetedik X et. Többszö­rös nagyapa, s már csak ritkán vállal szerepet. Újab­ban politikai sikerekre pályázik: Ronald Reagan ame­rikai elnökjelölt egy főkortesévé szegődött. Legnagyobb sikerei: „Becsületből elégtelen“, „így élni jó“. A 63 éves Gene Kelly [Egy amerikai Párizsban, Hel-. lo Dolly) balettmesterből lett táncfilmek sztárja s Os- car-díjas művész. Sikerei csúcsáról vonult vissza, de a filmtől nem vált meg, forgatókönyveket ír, filmkoreo­gráfiákat készít ás producerként dolgozik. Kirk Douglas decemberben lesz 60 éves, de tíz eszten­dőt nyugodtan letagadhat a korából. Filmjei bizonyít-. ják: éppoly izmos, rugalmas és kemény öklű, mint ifjú­korában volt Szülei még a cári Oroszországból vándo­roltak ki Amerikába. Nálunk is bemutatott filmjei: -„Spartakus“, „Telemark hősei“, „Cid“. (pv) A LEGSIKERESEBB BEATLE SZÓLÓBAN Lassan tíz éve, hogy felbomlott a Beatles- -együttes, és lassan tíz éve, hogy lemez­gyárosok, menedzserek, beat-kedvelők hasz­talan várják egy olyan együttes feltűnését, mint amilyen ez az együttes volt. A Beat­les népszerűsége még ma is páratlan. Az újra piacra dobott Beatles-lemezek elké­pesztő sikerszériát értek el. Paul McCartney, a négy Beatles-fiú egyi­ke — tíz évvel az együttes feloszlása után —, most betört az utánuk maradt űrbe. Kí­sérőegyüttesével a Wingsszel hatalmas si­kerű hangversenyeket ad az Egyesült Ál­lamokban. Paul nemcsak az egykori együt­tes mítoszából él, hanem ma is kitűnő har- móniájú dalaival, remek előadásmódjával arat sikert. Az utolsó három McCartney- -album már nemcsak aranylemez (azaz egymillió dollár fölötti eladási érték), ha­nem platina is lett, azaz eladott lemezei­nek száma is a millió fölött van. Ezzel mindhárom ex-Beatle sikerét felülmúlta. Turnéjára magánrepülőgépen utazik, s min­denhova vele tart családja. A „régi szép idők“, a könnyed szórakozásokkal már a múlthoz tartoznak. A családapa McCartney 33 éves. A kérdést természetesen gyakran felte­szik: Nem áll-e még egyszer össze az e­gyüttes? Am alighanem annak a tizenhét éves lánynak van igaza, akit a Time idéz: „Nem lenne jó, ha megint együtt lennének. Sohasem tudnák azt a muzsikát produkálni többé, amit annak idején. Ma már más vi­lág van, és ők mind a négyen különböző­képpen változtak meg.“ (pv) nek, szavalóversenyekre jár­tam. Ezeken a versenyeken talál­kozott későbbi kollégáival, Hű­vösvölgyi Ildikóval, Dancsházl Hajnallal, Kiss Marival. — Az érettségi után a Ze­neművészeti Főiskola musical- szakára jelentkeztem. Felvet­tek. \agynn sokat köszönhe­tek osztályfőnökömnek, Vámos Lászlónak, aki egyben áz 0- perettszínház igazgatója is. Vizsgaszerepem? Annak szá­míthatom Sprince-t, a Hegedűs a háztetőn cfmü musicalben. Életemben akkor kerültem ösz- sze először olyan nagy szí­nésszel, mint Bessenyei Fe­renc. Rengeteget tanultam tőle. Vidáman, könnyen barátko­zó, temperamentumos egyéni­ség. Magas, karcsú, barna lány. A színpadon csillog, de ez a csillogás a játékát, az összkép« t fémjelzi. Tehetsége által fokozatosan halad előre a pályán. Cnektudását és jel- lemábráznló módszereit állan­dóan fejleszti. így válik vá­lasztott műfaja ellenére sok­oldalú művésszé. — E'ső prózai szerepemet a Black Comodyben kaptam. Na­gyon szerettem ezt a szerepet, a társaságot is, hiszen csupa jóindulat vett körül. Egy ön- gyilkosságra készülő artista­lányt alakítok a televízió egy most elkészült vígjátéksoroza­tában. Címe: Robog az úthen­ger. Prózai szerepet kaptam a Gomba című tévéjátékban is. A színházban nagy sikerrel játssza Lncettát a Veronai fi­úkban és Lolát A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című mu­sicalben. Szüntelenül ellenőrzi magát. — A színpadon a közönség a kontroll, a tévében pedig önmagamat kell látnom. Szabó László Ä Városmajori Szabadtéri Színház Az idegen gyermek el- mű Svarkin-vfgjáték zenés vál­tozatát mutatta be Lendvay Ferenc rendezésében Próbaba­ba címmel. A főszerepet, Mániát a Fő­városi Operettszínház egyik legtehetségesebb tagja, Csong­rádi Kata alakította. Xitűnö musicalszínésznö. Egyesíti ma­gában a zenés színjátszás hár­mas követelményét: az ének, a tánc és a játék egyforma színvonalát ás harmúniáját. Édesanyja, Csongrádi Mária az állami Déryné Színház Tú­szai Mari-díjas rendezője. — Ellenezte, hogy ezt a hi­vatást válasszam. Ismerte a pálya nehézségeit, ismert en­gem, tudta, hogy érzékeny va­gyok, féltett a nehézségektől, Négyéves koromtól zongorázni és táncolni tanultam. Mivel angol tagozatú gimnáziumba jártam, olyan pályára taná­csolt, ahol felhasználhatom nyelvtudásomat. Tagja voltam a gimnázium színjátszó köré­CSONGRÁDI KATA A közelmúltban 103 éves korában elhunyt a Para­mount Pictures hollywoodi filmgyár magyar szármázd sú megalapítója, Adolf Czu- kor. A filmmágnás 1889-ben hagyta el Magyarországot. Rövid időn belül felismerte, hogy a közönség a rövid lé­legzetű kisíilmeknél többre vágyik. Megvásárolta tehát az Európában forgatott „Queen Elisabeth“ című két­órás filmet, s óriási sikert aratott vele Amerikában. 1912-ben Czukor már maga produkálta kétórás filmjeit, amelyek közül elsőnek a Gróf Monte Christo vált vi­lághírűvé, és sikerfilmjeinek sorozata az utolsó időkig sem szűnt meg. Évtizedeken át uralta Amerika és a világ film­gyártását. Megteremtette az azóta is vitatott sztárrend­szert. A humor iránti érzék jellemezte talán a legjob­ban. Három évvel ezelőtt■ a századik születésnapját ün­neplő öreg zsarnokról, ahogy Hollywoodban nevez ték, a következő anekdonít jegyezték fel: A tolószékb.en megjelenő, de még mindig vidám Czu­kor sorba fogadta az általa felfedezett vagy vele dolgo­zott világsztárok jókívána- tait. A hölgyeket — érdekes — egytől egyig felismerte, és baráti csókkal üdvözölte. A férfiakkal szemben , már romlott az emlékezete, és amikor az akkor már 70 éves — de még mindig fia­talos — Ding Crosby járult elé, kilétére csak nehezen jött rá. A meliette állók ta­pintatból ‘kisegítették emlé­kezőtehetségét, fülébe súg­ták a világsztár nevét, ami­nek hallatára Czukor így ki­áltott fel: , — Úristen, ez a vén fickó még mindig él? x x Nem kell félniük az an­goloknak attól, hogy ezen­túl ritkábban láthatják Ha­rold Wilsont, aki korábban lemondott kormányfői tiszt­ségéről. A népszerű vagy kevésbé népszerű — embere válogatja — politikus „fő­szerepet“ vállalt egy 13 ré­szes tévéfilmben, amelyet ősztől kezdve vetítenek ez­zel a címmel: Egy miniszter- elnök a miniszterelnökről. Utána egy tévéinterjú soro­zatot készítene vele, amely­ben saját életéről és politi­kai pályafutásáról beszél majd. (Pi) IMTÉKÁBAK A MUNKAKERÜLŐ — Fasor utca 12 — mondta fáradtan a rendőrkapitány, miközben a telefonkagylót letette. — Ez a hetedik betörés két hónap alatt, a tettes meg vígan éli a világát... Két társa szótlanul szedelőzködni kezdett, hogy szokásos körútjukra menjenek. Kamil B. a sarki asztalhoz telepedett, és egy korsó sört rendelt magának. Egyked­vűen iddogálta, közben-közben pedig az ó- rájára pillantott. Arra gondolt, mégiscsak a felesége meg a gyerek elébe kellene men­nie, mert csakhamar besötétedik, és nekik végig kell haladniuk az egész városon. Hogy '■szébe jutott a kisfia, elmosolyodott. Gyor­san fizetett, és elsietett. Az éjszakába csak két ablakból szűrődött ki fény. Mögöttük nagy gondban ült Blazek •ondőrhapitány a munkatársaival. — Az a férfi a bolondját járatja velünk — törte meg a csendet a százados. — Kezd az idegeimre menni. Hetedik eset már, és mindegyik egyforma, az utolsó kivételével, amikor az illető nem a villámhárító drót­ján kúszott fei, hanem hidegvérrel létrát támasztott a falhoz, és úgy hatolt be az idegen lakásba. De nekem valami gyanús. Szüntelen az a munkaruhás, sárga bőr sze­relőtáskás férfi jár az eszemben, akit több­ször láttak már csellengeni a városban. Fiúk, próbáljunk meg elindulni ezen az ú- ton! Nem is kellett beosztottjainak többét mondania, tudták azok nagyon jól, mi vár rájuk. Az összes szerelőnek, aki sárga bőr szerszámostáskával a vállán a városban jár­ni szokott, felül kell vizsgálniuk az alibi­jét. Közülük egy telán a tettes, de nem ok­vetlenül kell annak lennie. — Hánykor kelsz reggel? — kérdezte Ka­mii B.-t ébresztőórával a kezében a felesé­ge­— Hétkor — mondta kelletlenül, utana gyorsan a takaró alá temette a fejét. „Még jó, hogy nyár van — gondolta —, így a víznél gyorsan elszalad az idő. Télen rosszabb lesz, de hol van még az!“ — Tudjátok, mi az érdekes? — kérdezte a rendőrhadnagy. — Az illető mindig nyol­cadiké és huszonnegyediké körül követi el ezeket a „látogatásokat“. — Talán akkor van pénzszűkében... Ak­kor van ideje... Vagy... — válaszolt a ka­pitány, feltevéseinek sorozatát be sem ie- jézve. — Mi lenne, ha felderíteném, melyik U-( zemben fizetnek ezeken a napokon? Háiha a kettő összefügg __ — Nem hiszem, de megpróbálhatjuk. Most azonban legfőbb ideje hazamenni, hol­nap nagy munka vár ránk. Eltelt egy hét, el a másik, a rendőrségen azonban újabb betörésről nem adtak hírt. „Csak éppen most meg ne gondolja magát a júmadár, amikor már majdnem a kezünk között van.“ — morfondírozott a kapitány. Mert bízott benne, hogy az ügy felderítésé­től egyetlen lépés választja csupán el őket. Fellélegzett, amikor dolgozószobájában a falinaptárról letépte a huszonharmadikát. A tettesnek mindössze egyetlen napja van, s látta maga előtt a városban cirkáló őrjára­tokat, a kivetett hálót, amelyben, remélte, most az egyszer fennakad az ő „emberük“ is. Kamil B. kilépett a ház ajtaján, átdobta vállán sárga bőr szerszámostáskáját, és sie­tősen a trolibusz felé vette az útját. Fel­ugrott a négyesre, s pár perc múlva ki­szállt a Fasor utcában. Itt már ráérősebben haladt. Az egyik kertnél megállt. Zsebében gyufa után matatott, majd rágyújtott. Las­san megkerülte a pár nappal azelőtt kisze­melt ház kertjét. Nem is sejtette, hogy az utca végén egy sárga embéből két férfi fi­gyeli. — Szerelőnk épp most haladt el mellet­tünk — szólalt meg az ügyeletes szoba hangszórója. A kapitány egy kicsit tétová­zott, aztán felvette a mikrofont, és kiadta a parancsot: — Kövessétek! Lassan teltek a következő percek, núg ismét felhangzott a szobában: — Kapitány eivtárs, eltűnt! — Hol? Halljátok? Hol vesztettétek szem elől? A sarki ház kertjében kell rejtőznie. Kerüljétek meg az egész házat! Egy óra múlva az amplion tudtára adta) hogy az illetőt elcsípték. Földre szegezett szemmel ült a széken Kamil B. Előtte pár oldalas jegyzőkönyv. — Miért mindig előleg- és fizetésnapkor követte el tettét? — Én... Hogy a feleségem meg ne tudja hogy sehol se dolgozom. — Mennyi pénzt adott neki? — Mint amennyi a fizetésem volt, előleg­kor ötszázat, fizetéskor czeröíöt. Alig ma- ^ radt valami pénzem sörre. . . — De hát akkor mi értelme volt az e- gésznek?! Miért neip járt munkába, mint ahogyan azt minden tisztességes ember te­szi? — Én... én szemmel akartam tartani a feleségemet. Tudják, mindig is szerette a társaságot, a férfiakat, én meg őt nagyon... — mosolyodott el fanyarul, de a mondatot nem fejezte be. — Az az érzésem, hogy most aztán vég­leg elveszítette őt — mondta a kapitány, és magában sajnálta is ezt a szerencsétlen flótást. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom