Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-17 / 7. szám

T r i Az első éremosztó napon egész Ausztria talpon volt; „Megnyeri e í a drága Franzunk (Klammer) a férfi lesiklást?“ Persze, csak a ^ vicc kedvéért tették fel a kérdést, i mert Klammer legyőzhetetlen, Fö­J leg most, amikor megkapja a „cso­I dasílécet“, amelyet több tíz rend­I ér féltve őrzött, nehogy a konkur­i rencia kezébe (lábára) kerül)ön, ^ és csak két nappal a verseny e­i lőtt vették ki a páncélszekrény­1 bői. Klammer aztán felcsatolta ~ j a normális lécet, és győzött. A ^ hétmillió osztrák nagy örömére. Kötélidegzetű, fantasztikus álló- J képességgel rendelkező szélvész­)í gyors legények küzdöttek az ér­J mekért, akik kis deszkakunyhéból í — sokan a , havas pokol kapujá­I nak nevezik — ugrottak ki, hogy ' a rajttól a célig szinte egyetlen : rémült sikoly közepette tegyék ^ meg a 3190 méter hosszú távot, í Két keskeny léc, 115—130 kilomé­teres sebességgel roban, súrlódik , és raennydörög a havon, s ezen a két deszkán állva kell maradnia ^ annak, akinek mégis kedves az é­■f lete. Lejtő jobbra, kanyar balra, ^ száz kilométeres iramban repültek I a versenyzők, ^zínte mindenki kí­I sodródott, megingott. Akt csak * egyszerű világklasszis, kisodró­í dott. Klammer mlndannyluknál e­I lőbb helyezte át súlypontját, pi­? dny kis megingása során is meg­V őrizte hidegvérét. E — Életam nagy napja ez — 1 nyilatkozta. — Erre készültem, er­I re számitottam, és ebben kőtelked­t, tem Olimpiai aranyérem. Minden i világbajnokságomat odaadnám ér­J te. ^ Elhisszük Klammernak... í t I Négy napig köröztek a hosszú I korcsolyák női megszállottjai az * innsbrucki jégpályán. Kiemelke­I dett közülük a két arany- és két f. bronzérmet nyert szovjet Tatjana ^ Averina. Ez szép dolog — mond­I hatnák a kételkedők, de 1964-ben f — Szkobllková mind a négy szám­j; ban győzött. Igen ám, csakhogy I ez 12 évvel ezelőtt történt, ami­I kor még nem szakosodtak annyi­I ra a versenyzők. Egyszóval a 24 j esztendős gorkijl diáklány ered­i/an egy álma... Mire g sorok megjelennek, a Xll. téli olimpia már történelem lesz. Az anyagleadás Idéjen azonban még fajában folytak az ötkarikás ver­senyek, s a téli álmok fővárosában még sokan bizakodtak: hátha ök kapjälc a sportolok Nobel-díját, az olimpiai aranyérmet. Most azokról szólunk, akiknek ez az elsők között sikerült. menye szenzációs teljesítmény, még akkor is, ha csak századmá­sodperceken múlott elsősége. Amikor 1960-ban Szkobllková megkezdte az aranyérmek gyűjté­sét, Averina akkor kezdte el a versenyszerű sportolást. Gorkij régóta a gyorskorcsolyázók felleg­vára, így nem csoda, hogy a fiai.tl iskoláslány Is ezt a sportot vá­lasztotta. Már 1968-ban tagja lett a szovjet juníorválogatottnak, de a nagy napra egészen 1976 febru­árjáig kellett várnia. Két esztendővel ezelőtt 300 mé­terre volt a sprlntvílágbajnokl cím­től, senki sem kételkedett megér­demelt győzelmében, de a francia bíró diszkvalifikálta, állítólag ke­resztezte a pályát. Mit ért Averi nának, hogy a jelenlévő újságírók és a szakelnbeirek többsége elítél­te a francia bírót, ha az arany­éremről szőtt álmai szertefoszlot­tak? A tavalyi VB-n is balszeren­cséje volt, aztán a szovjet bajnok­ságon akarta jóvátenni „mulasztó sait“. Itt sem sikerült; bukott es egy pillanatra elkeseredett. Eny- nyl balszerencse... Cseppnyi öröm az ürömben; egy hét múlva öt vi­lágcsúcsot javított! Tánya nagyon szigorú önmagá­val szemben, nem fél a kemény edzésektől; „Az olimpia előtt egy­re Jobban megismertem magamat, tapasztaltabb lettem. Ne vegyék nagyképűségnek, de bíztam a si­kerben ős főleg abban, hogy vég­re el,kerül a balszerencse...“ Középsáncon nemcsak az oko­zott meglepetést, hogy az esélyes osztrákok, élükön a „c-sodaugró“ Innauerrel a vert mezőnyben vé­geztek H. G. Aschenbach és Dan- neberg mögött, hanem egy cseh­szlovák ugró, Jaroslav Balcár tel­jesítménye is. Talán csak azért úszott el az o- limpiai érme, mart 1976. február 7-!g Jaroslav Balcár még nem volt nagy név az ugrók között, ami természetesen néhány mínusz pon­tot jelentett a pontozóknál. Azt mondják, hogy a második és a negyedik hely a lehető legrosz- szabb helyezés a sportoló számá­ra. Az első esetben az arany kapu előtt marad állva, míg a második­ban az érmesek mögött végez. En­nek ellenére sikernek könyvelhe­tő el Balcár eredménye; ö volt a csehszlovák csapat első pontszer­zője. Hogyan emlékszik vissza a 24 éves, 181 cm magas és 81 kg sú­lyú Jaroslav a versenyre? „80,5 méteres első ugrásom után az s- sélyesek között kezdhettem a má­sodik fordulót. Nagyon ideges voiiam. Igyekeztem megnyugodni, földre sütött szemmel ültem az ugrótoronyban, és azt hajtogattam, hogy egyáltalán nem az érem a tét, hogy ez csak normáüs edzés. Hasonlóképpen beszélt nekem a pszichológus is; ne féljek semmi töl. ugorjak csak nyugodtan, mint-, ha otthon lennék Spíndlerüv mlynben. Nem hallgattam a hang­szóró jelentéseit, nem néztem sen­kire. ..“ A második ugrása után már tud­ta, hogy az ugyanolyan jó, mint az első, sőt jobb is. Közre is fog­ták a fényképészek, biztos, ami biztos alapon igyekeztek őt „le­kapni“, hátha ez a csehszlovák... Aztán csak negyedik hely lett be­lőle. jaroslav Balcár azonban még csak 24 esztendős... A jégtánc sokáig csehszlovák szám volt. Joggal és büszkén mon­dogattuk; a Roman testvérek a világ legjobbjai. Megelőzték az ed­dig verhetetlennek hitt angol is kola képviselőit, csodalatos össz­hangban táncoltak a jégen. A ho­gyan tov-abb utat a szovjet Litdmi la Pahomova — Alekszand' Gors- kov kettős jelzi, amely a jégtánc olimpiai premierjén is felejthetet­len kürt futott. Két név — egy házaspár. Né­hány évvel ezelőtt sokan kérdez­gették; ugyan miért választotta Ludmila éppen .Alekszandrt part­nemek? Hiszen Gorskov még sen­ki, míg Ludmila... Igen, Pahomova ismart egyéni műkorcsolyázó volt, és később si­keresen táncolt a jégen V. Rizs- kinnel. 1968-ban azonban a kettős szétesett, és ekkor jutott szóhoz a szerény, 21 esztendős Gorskov. j Két név -— egy házaspár, és E- If lena Csajkovszkaja edzőnő. Hogy | ki kicsoda ebben az alkotó „tri- * umvirätusban“? Alekszandr mér- I nők, Ludmila és Elena balettlsko- J lát végzett. Ráadásul Elena egyé- ni raűkorcsolyázúsban a Szovjet- if unió bajnoka volt. „Sokan rossz f néven vették, amikor bejelentet- l tem, hogy Pahomova partnere I Gorskov lesz“ — mondotta Csaj- i kovszknja. „Két esztendő sem telt el. és Alekszandr már világszínvo­nalon táncolt...“ Két név — egy házaspár, egy edzőnö és sok ezer óra a jégen. Ludmila: „Két hónapot leszámítv.a, az év minden napján edzőnk; ba- irtt-teremben, a jégen és otthon a nagy előszobában. Talán még ál­munkban is gyakoroltunk. Egy éV után még nem nagyon ment, 1967-ben nem tudtunk betörni a vi­lág élmezőnyébe. Egy esztendővel később már az első hat között vé­geztünk a világversenyeken, majd 1969-ben következeit a VB-ezüst- érem. 1970-ben megszereztük első Európa-bajnoki címünket, és ha jól emlékszem, akkor azóta csak egy­szer szorultunk a második helyre, a Buck testvérek előztek meg be;i- niinket, de még abban az eszten­dőben visszavágtunk nekik — a világbajnokságon.“ Két név ~ egy házaspár, égy edzönő és a zene. Elana Csajkov- szakaja: „Megegyeztünk abban, hogy a mükorcsolyázásban, és fő­leg a jégtáncban minden a zené­ből érái. Márciustól augusztus vé­géig képesek voltunk ülni a le­mezjátszó, a magnó, a rádió mel­lett és gyűjteni a zenét. Mert a zene a legfontosabb elem a prog­ram összeállításában. Mindent a zenének rendeltünk alá, minden rpozzanatot, minden fejmozdítást. 'A Zénéneíí^lé'lféll kö!*!! a nézőt isi,'S'nem hátástiílaB a'pontozókra sem; a, sok*sok gyakorlás során nem- szabad, hogy megunják a versenyzők. A- zenének „doppin­golni“ kell. á műkorcsolyázót az edzésen, és ''beliUröl „tüzelni“ a versenyeken.' Két név — egy házaspár, egy edzönő, sok ezer óra a jégén, és a zene.-Milyen egyszerűbe képlet! Csak az egyenlet .felállítása ne­héz. Pahomováék mindent, megöl-, dotlak. Csodálatosan. . A. nézők nagy örömére. Méltóbb kezekbe nem Is kerülhetett volna a jégtánc első olimpiai aranyérme.-«'••^1 • TOMI VINCF. mmmtmmBmmmmeBmaitifímmammu Jól szerepeltek az NDK sportoló!. Hans-Georg Aschenlmch aranyérmei nyert középsáncon, megelőzte az osztrák csodaugrókat. A CSTK felvétele Móder József: ,-.|uh!í íh’I \ -■ Móder Józsej Kolár felvétele — IIosszaLI) kihagyás után i'iiu'l bekerüU a válogalotl keii'llic. .Minek köszönlieű ezt'? — Két é\- a Diikla Prahában na- gvoTi sokat segített, tőit fogott ei a/ én nagy vágyam; a csehszlovák válo­gatott A csapatában játszani. Tiitlni- illik a Dukla Praha majd minden já­tékosa játszott már valamelyik válo­gatottban. Azáltal. Imay kö/öUnk él­tem, ismertem labdarúgó- és más él­- ' ^ i ményeiket, mindez nagy hatással volt további fejlődésemre. Katonai szolgá­latom letelte után nagy kedvvel kezd­tem meg az edzéseket a Lokomotíva Ivosicében, és végre eljött a várva várt pillanat is, amikor ufezek és Venglos edzők meghívtak a válogatottba. — Teljesítményei a kinbcsapatban és a válogatottban nem egyformák...'.’ — -A Lokomotív'ában nem forrlilck annyi gondol a védelemre, mint a csehszlovák válogatottban. Ez abból a- dódik. Iiogy a Lokomotfv'a játékosait már megszoktam, és többet is megen­gedhetek magamnak közöttük, mint a válogatottban. A válogatottban sokkal következetesebben végzem véslelmi feladataimat, igaz viszont, hogy alig jnt „szóhoz“ legkedveltebb és azt hi­szem. legerősebb pontom, a góllövés. — Hogyan sikerült a tátrai felké- sz.ülés. és milyenek a Lokomotíva esé­lyei az 1. liga tavaszi idényében? — Gondolom, hogy a csorbái öisz- pontosítás tcljesilelte küldetését. Való­ban intenzív felkészülés volt. .amelv a tav'aszi idényben az annyira sziik-é- grs fizikai erőnlét fokozását szolgálta. Ha minden Indásimkat. tehetségünket talba vetjük, ha a fink leknzdik né­mely ellenféllel szemben azt a bizo­nyos „respektnst“. akkor a Lokomoti- va nem szorítkozik majd védelmi já­tékra. Valamennyiünk vágya; nlv.a.o helyezést elérni a ligában, hogy raj­tolhassunk a klnbesapatok nemzetközi nyári mérkőzésein —, az Interknpá- ban. ’f ' 1­1 H • ’ ■ t ét-arcú. embereknek is nenez - hetnénk a koSicei hokomoti ua labdarúgóit. Egyévi II. li­gás szereplés után, az 1975—76-os idényben bekerültek a legmagasabb osztályba, az l. ligába. A játékosok­tól nemcsak minőségi játékot, ha­nem eredményeket is elvárunk. Né­hány „bombájuk már robbant“. — A teljesítményelckel nagyjából elégedett vagyok, különösen a ha­zaiakkal, külföldön azonban egy-két találkozó vereséggel végződött. Sze­rintem játékosainkban kevés az a- karaterő — nyilatkozik JOZEF JANKECH edző az őszi idény ered- ményelrö!. rő h( I >1ÍH I ! IMA idényben a II. ligában a játékosok a 6x100 méteres futásban 20 mp-es állagot értek el (80 mp-es közti szünettelj. Most ezt a távot 15 mp alatt és 40 mp-es szünetekkel fut ják le. A javulás tehát kézzelfogha- 16. • — Mivel az őszi és a tavaszi liga . között nagyon kevés idő marad, a téli felkészülést Is egy hónappal le­rövidítettük. Egyszóval jobbára a fizikai erőnlét fokozásáról van szó, s ennek már tavasszal meg kellene mutatkoznia. Az edzők tervei sze­rint majd otthon is folytatjuk 'z erőnléti edzéseket, és csak azután kerül sorra a játéktechnika. Ennek összpontosításból ötöst kapott. A többi futb’allklubtól eltérően, a Lo- komotívábán hiányzik a „kuckó“, ahol a Játékosok egy kicsit elszó- rakozhatnának, az egész szálláshe­lyen nincs egy kád, és hiányzanak a társasjátékok is. — Mind a 18 játékos hozzáállása, még e körülmények ellenére is lel­kiismeretességről tanúskodik. Még tavasz előtt meg akartuk erősíteni a csapatot egy-két új játékossal, de sajnos ahelyett, hogy kaptunk vol­na, mi veszítettünk játékosokat. El­jött ugyan a csapatba a bal hátvéd Dobrovií Prievidzáról, • akitől igen sokat várunk, elment viszont Kole­JANKECH: Dobroviclól sokat várunk A „vasutasok“ minden esztendő­ben a Magas-Tátrában készülnek fel, Idáig Tatranské Zrubyban, idén tnár az államvasutak Semafor nevű táborában. Január 5-én érkeztek a táborba, addig otthon edzettek, és Itt egyúttal a megérdemelt szabad ságukat is tölthettek. Érdekes, hogy az edző nem tűzött ki számukra semmiféle egyéni terveket, hanem azt a játékosokra bízta. A tátrai összpontosítás legfőbb célja a gyorsaság és kitartás, a di­namikus erő és az általános ügyes ség, készség fejlesztése volt. Már most elmondható, hogy az összpon tosítás nem teljesítette maradékta lanu! küldetését, habár egy-két szép eredményt felmutathatnak a játéko sok. Konkrétan a gyorsaság és a K: tartás fejlesztésében. .Az 1974—75-ös keretében főként a támadásból a védelembe való átmenetet gyakorol­juk, mert a fordítottjával, a véde­lemből támadásba lendüléssel elé­gedett voltam az ősszel is — mond ja Jankech edző, aki asszisztensé­vel. Milan Urbannal, Mlchálka sport­orvossal és Svieíny masszőrrel e- gyütt Strbán a „mindenesek“ szere pét töltötte be. Erre utal a- cikk ele jén levő kis megjegyzés is. jóllehet Strbán nagyon kellemes környezet re találtak, kitűnő volt a személy­zet, mégsem lehet ma már funkció náriusok nélkül csűcslabdarúgasi „csinálni“. Ezért nincs egységes vé lemény a játékosok mezét illetően, ezért vannak nehézségek a szállí­tással és a mérkőzésekkel meg az edzővel. A Lokomotíva KoSice lab­darúgó-szakosztálya tehát a tátrai niö Prievidzára, és Boros Salára, Strbán ott volt a két kapus. Sémán és FleSar meg MantiC. Cernicky, Pencár, DobrovlC hátvédek és Ko zák, Móder, Ojhely és Zitnár tarta­lékos játékosok. A játékosok közül Hric kényszerszabadságon volt sé­rülése miatt, és csak most kezd ed zeni. Továbbiak az utánpótlásból: Kretoviő és LoveckJ’ és a B csapat­ból Borovsky. Hiányzik az utánpót­lásból Plzúr — iskolai kötelessségeí miatt. A védelem hibáinak OobroviC Jöt tével el kellene maradniuk. Célunk, hogy ne legyenek sérült vagy letil­tott játékosaink, és hogy megálljuk helyünket a legmagasabb osztály­ban — mondja a Lokomotíva tava szí működésének margójára az edz-S asszisztense. Milan Urban. fmhl ■■r 7... .m> r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom