Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-03 / 5. szám

\ 8 új »* EGY MOZGALMAS ÉLET TÖRTÉNETE Vadász Ferenc A védő cU mű könyvét oly érdeklő-^ déssel és Izgalommal ol­vastam, mintha a könyvben ecsetelt események sodrá­ban benne volna az életem Is. Az első világháború be­fejezése, a Nagy Októberi Forradalom kirobbanása, Csehszlovákia megalakulá­sa, majd a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság létrejötte mind-mind éle­tem egy-egy fontos szaka­szát alkotják. Éppúgy, a- hogy az otthon, az iskola hatott fejlődésemre, ezek a Jelentős világesemények is hatottak világnézetem és magatartásom kialakulásá­ra. Hatottak akkor is, ha aktívan nem vettem ben­nük részt, és csak tétova gyerekként voltam jelen, és láttam az állomáson zsú­folt vonatokon sebesült, é- hező katonákat szállítani... Hová, merre vitték őket, nem tudom, de azt tudom, hogy a gézkötés véres volt rajtuk... és én lekváros kenyeret adtam el nekik, mert nekünk is élnünk kel= lett valamiből. így maradt meg bennem a kép az első világháborúról. így vált a lekvár alvadt vérré a ke­nyéren. És a döglött fehér ló a görögkatöllkus temp= lom előtt a szörnyű háborií Jelképévé. Ilyen markáns kép ma­radt meg bennem a Ma­gyar Tanácsköztársaságból Is. Emlékszem, tizenkét é- vés lehettem, az udvaron hallom, amint a szemüve­ges cipész azt mondja a lengyel származású szikár asztalosnak, hogy már itt vannak a vörösök. Rohan­tam ki az utcára, de ott csak pár percig tartózkod­tam, mert az anyám meg­parancsolta, hogy azonnal menjek vissza. E néhány perc alatt is észrevettem a- zonban, hogy a házak falai tele vannak aggatva szent- Képekkel. Hlrtelenében nem értettem, mire való ez a díszítés, mert hiszen a vöröskatonák ilyesmire nem sokat adtak, a jelenet mégis izgalomba hozott. A vöröskatonák nálunk ugyan csak néhány órát tartóz­kodtak, aztán továbbvonul­tak, senkinek a haja szála sem görbült meg, csak a szentképek üvegét törték szilánkokra. Én akkor a vö­röskatonákra nagyon büsz­ke voltam, mert nem hagy­ták magukat becsapni a- zoktól, akik szentképeiket előre küldték, hogy meg­védjék vagyonukat, ők pe­dig a szentek háta mögé bújtak. Ezért mondom, hogy mindaz, amiről Gábor Mó­zes, a könyv hőse vall, rendkívül érdekes és tanul­ságos. Az az érzésem, hogy nemcsak nekünk, akik vé- gigéltűk ezt a borzalmas korszakot, érdekes ez a mű, hanem a mai ifjúság számára is, mely távoli visszhangként ismeri csak e század véres kalandjai­nak és véres forradalmai­nak a történetét. Vadász Ferenc könyvé­ben az ifjú olvasó ember­közelbe kerül Csapajewel, Furmanovval, Kun Bélával, Landlerrel, Stromfelddel és más jelentős forradalmá­rokkal, akik többségükben részesei voltak a Nagy Ok­tóberi Forradalom ádáz harcainak, és a Magyar Ta­nácsköztársaság megalaku­lásának. Bizonyos, ha Va­dász könyve, A védő a ke­zükbe kerül, hálásak lesz­nek a szerzőnek, hogy Gá­bor Mózes életén keresz­tül megismertette velük a század történetét, amely nemcsak Közép-Európa né­peire, hanem az egész vi­lág fejlődésére hatott. Éppen ezért sajnálatos­nak tartom, hogy nem tu­dok meg eleget Gábor Mó­zes forradalmárrá éréséről. Tudom ugyan, hogy a szá­zad elején, amikor Pestre, a főiskolára került, eljárta Szocialista Diákok Egyesü­letébe, később a Galllei- -körbe, elragadtatással ol­vassa Kautsky művelt és Ady verselt. Nem kerüli el figyelmét a sovinizmus át­ka és bűne a nemzetiségi kérdés viszályainál. Mégis a nagy élmény vagy él­ménysorozat, amely forra­dalmárrá érleli, valahogy halvány egy kissé. Pedig Vadász Ferenc ragyogóan ábrázolja Gábor Mózes jel­lemét, az olvasó egy pilla­natig sem kételkedik ab­ban, hogy mindenütt meg­állta a helyét, pályáján e- gyetlen nyomot hagyó tö­rés sem fedezhető fel. A világot megrengető nagy forradalom zűrzavarában is pontosan tudta, hová, kihez tartozik, és mit kell tennie az emberiség jelenéért és jövőjéért. Gábor Mózes már mint érett forradalmár jelenik meg a könyv lapjain. Ott van mindenütt, ahol lennie kell. Rendkívül tanulékony és gyors felfogású. A Szov­jetunióban, a Szaratov kö­rüli harcokban néhány nap alatt megtanulja a vissza­vonulás és előretörés csln- ját-bínját, látja sok ember ingatagságát, felületessé­gét és megbízhatatlanságát, de nem taszítja el őket, ha­nem szövetségbe lép velük, és ez a szövetség addig tart, amíg tetteikkel a for­radalom, a haladás ügyét nem szolgálják. Néhány Ismerősömnek kölcsönadtam a könyvet, s ők elragadtatással beszél­tek' Gábor Mózes kiváló tu­lajdonságairól. Okosnak, bölcsnek, szerénynek és bámulatos emberismerőnek találták. Oly türelmes és fegyelmezett volt embertár­saival szemben, hogy min­den munkatársának a jó ol­dalait tudta a jó ügy szol­gálatába állítani. Bátor volt, sosem riadt meg at­tól, hogy a Nagy Októberi Forradalomban a ráháruló feladatokat elvállalja. Nem félt, nem sopánkodott, a nagy harcban akkor is tel­jesítette kötelességét, ami­kor megsebesült. Nem is­mer lehetetlent, a forrada­lom ügyéért minden áldo­zatra képes. Vadász Ferenc Sj köny­ve, amely a kérdés-felelet módszerére épült, olvasmá­nyos és egyszerű példák­kal olyan kérdések mélyé­re enged bepillantást, a- melyekkel rendkívül leköti az olvasó figyelmét. Itt van például a bizalom vagy a reakció magatartásának a kérdései Akinek jó szeme van, az a legnagyobb ka­varodásban, zűrzavarban is meg tudja különböztetni a jőt a rossztól, az értéket a silánytól. Gábor Mózesnek ilyen kitűnő szeme volt. Emberekkel állt kapcsolat­ban, akik jó és rossz tu­lajdonságokkal rendelkez­tek, és ő mindig a jót tud­ta belőlük napfényre hoz­ni. Ezt nem fölénnyel, nem paranccsal érte el, hanem bölcsességével, emberisme­retével. Itt van például a matróz esete. Szaratovban egy matróz kis, pecsétes cédulával jelentkezik, hogy kétmillió rubelért gabonát vásároljon a környéken. A hivatalnok — aki még min­dig a cárban hisz — Gábor Mózes jelenlétében számol­ja le a nagy pénzösszeget. S amikor a matróz távozik, a hivatalnok gúnyosan veti oda Gábornak, hogy ilyen utasításnak szívesen tesz e- leget, mert tudja, hogy eb­ből a pénzből sosem lesz kenyér; a matróz útközben biztos, hogy a pénz nyaká­ra hág. Gábor azonban bí­zik a matrózban, és néhány nap múlva érdeklődik a hi­vatalnoknál, megjött-e a matróz a gabonával. A hi­vatalnok szemlesütve igent bólint. Látni rajta, hogy restell! múltkori kijelenté­sét. A matróz nemcsak hogy teljesítette a rábízott nehéz feladatot, hanem a milliós számla mellett ott lapult az 6 személyes kis szerény számlája is, amely 29 rubelt tett ki. A hivatal­noknak nehezen fért .a fe­jébe ez a kis számla, mert hiszen ha ezreseket költött volna, akkor is minden to­vábbi nélkül kifizetik neki. Hasonló eset játszódott le Szolnok közelében is. A forradalom, a Magyar Tanácsköztársaság iránti példás hűség tükröződik az ismeretlen fiatal orvos magatartásában Isi Gábor mondja: „Máig is sajnálom, hogy nem jegyeztem fel a nevét“. Gábor Mózes lelkesedés­sel beszél a könyvben Stronfeld fáradhatatlan, ál­dozatos munkájáról. Azt mondja, a legtehetségesebb magyar tiszt volt, és a for­radalom védelmében való­ban teljesítette kötelessé­gét. A visszavonulásban si­került rendet teremtenie. Gábor ekkor 3jra találko­zott a fiatal orvossal, aki a naptól barnuítan, derűsen végezte nehéz munkáját. Gábor mosolyogva megkér­dezte tőle, nem akar-e visz- szamenni pesti rendelőjé­be. Az orvos határozott nemmel válaszolt. Azt mondta, hogy a vöröskato­nák közt a helye. Ami ve­lük történik, történjék ve­le is. Gábor Mózesnek nagy ö- röme telt e beszélgetésben, de meg is érdemelte ezt az örömet, ezt az erőt nyújtó forrást, mert fáradságot nem ismerve szakadatlanul dolgozott. Gábor Mózes 1918 decem­ber végén szerelt le a Szov­jetunióban, 1919 januárjá­ban indult fogolytásalval együtt hazafelé. Február végén érkeznek Budapest­re, és az első hír az, hogy a kommunista párt vezető­ségét letartóztatták. Szo­morú, sőt lesújtó hír, de Gábor a Szovjetunióban ér­tékes tapasztalatokat szer­zett, nem siránkozik, ha­nem azonnal munkához lát. Meglátogatja a kommunis­ta foglyokat. A toloncház- ban ott találja Kun Bélát is. A kommunista foglyok március közepén elégtételt kapnak, a két párt egyesül, és megalakul a tanácsköz­társaság. Bukása után fan­tasztikus kalandok árán Gábor Bécsbe jut, majd tíz hónapi távoliét után újra ott látjuk a Szovjetunióban, ahol mint régi harcost i- gen szívesen fogadják. A ' Komintern szolgálatába áll, fáradhatatlanul utazik, és rengeteget dolgozik >.. Egy napon azonban úgy érzi, haza kell mennie Úngvár- rai Amint megérkezik, ott is azonnal munkába áll, dr. Gáti ügyvéd Irodáját veze­ti, és foggal-körömmel vé­di azokat a kommunistá­kat, akiket fogházba vetet­tek. Nehéz, kilátástalan harc ez, de Gábor Mózes vállalja, és akkor a legbol­dogabb, amikor enyhít a fogházban lévők nehéz so­rán, vagy kiszabadítja őket. A könyv utolsó részében Vadász Ferenc felvázolja a ruszinok testet-Ielket pusz­tító szegénységét, nyomo­rúságát, és elszánt harcát az uralkodó kisebbség el­len. Megrendítő az a kép, amelyet a ruszinok fájdal= más és áldozatokkal járó harcáról kapunk­Ez a könyv, akárcsak Vadász Ferenc többi műve, a hűségről és a humánum­ról szól az emberekhez, az olvasókhoz. Azt hiszem, kü­lönösen az ifjúság körében válik népszerűvé. Szabó Béla pénzzaoarolckíA IcOsM Sashalmi jelentkez^tt egy apróJúrdetésre, a- mely így hangzott: „Kezdő késdobáló magas órabérrel é- ló célpontot keres, gyakorlás céljából.“ Az artista süvesen fogadta Sa^almit, és kioktat­ta a feladatára. — Ön Ideáll ez elé a dest- kafal elé — magyarázta t én körílldobdlom késekkel. Naponta két érát próbálunk, kétszáz forint órabért fizetek. Sashalmi örömmel vállalta a munkát. Csakhamar kiderült azonban, hogy a késdobáló még nagyon is fáratlan a mű­vészetében, s a szerencsétlen „célpontnak“ ugyancsak kap­kodnia kellett fobbra-balra a fejét, sőt többször félre is kel­lett ugrania a vészesen célt tévesztett kések elöl, máskü­lönben súlyos következmé­nyekkel végződött volna reá nézve a kétórás gyakorlás. Hála ügyességének, és elővi­gyázatosságának, aránylag szerencsésen megúszta a dol­got: néhány kisebb karcolá­son kívül egyéb bafa nem e- sett, no meg a ruháját vag­dosták össze a rakoncátlan kések. Amikor végre letelt a két Óra, az edzőpartner meg­könnyebbülve törülte meg az izgalmaktól és kimerültségtől verejtékező homlokát, azután kérte a jól megszolgált négy­száz forintját. — Pardon — mondta a kés- dobálójelölt —, ez is csak o- lyan állás, mint a többi. Én csak havonta egyszer, egy összegben, utólag fizetek. Sashalmi megdöbbent. — De kérem — kiabálta fel­háborodástól remegő hangon —, ezt lehetetlen egy hóna­pig végigesinálnU Egy hónap alatt az ember biztosan meg­döglik a maga késétől, vagy pedig idő előtt megszökik a további munka elöli A késdobáló bólintott. — Ebben magának teljesen igaza van, barátom — mond­ta nyugodtan. — No de ép­pen ezért tudok én Ilyen szép magas órabért fizetni ,.. Heves Ferenc Válaszok NEHÉZ A BOLDOGSÁGTÓL BÜCSOT VENNI jeligére Hasonló problémával már nemegyszer találkoztunk, nem­csak az 0) Ifjúság hasábimn, hanem másutt ú. Azt írod, hogy beleszerettél egy férBba, akiről csak késóbb derült ki, bogy nSs. Továbbá írod, hogy arra is gondoltál, feleségül mennél olyan férúhoz, akit nem szeretsz. Az a véleményem ■ férfiról, hogy nem szeret igazán, és nem is őszinte. Ha igazán szeretne, akikor megmondta volna, hogy nős. (Ha nem is azonnak de később!) Ezt azonban nem tette meg, magad jöttéi rá. Véleményem szerint olyan férfi ő, aU a kalandot ugyan keresi, de a családját jobban kedveli, mint téged. Olyanhoz pedig semmi esetre se menj feleségül, akit nem szeretsz, mert a férfit is boldogtalanná tennéd, azt a­jánlon^ hogy a nős embert feledd el, és ha találkozol vele, úgy viselkedj, mintha távoli ismerősöd lenne. Tanulj meg puanosohú az érzéseidnek! JeHge: A tavasz majd meghozza a napsütést Nagy figyelemmel szoktam olvasni a rovatot, ahol a fia­talok kémek és kapnak tanácsot. Most én is elliatároztam. hogy megpróbálok tanácsot adni, ami nem könnyű és főleg nem hálás feladat. Veled egy idős vagyok, de semmi esetre se tudtam volna megtenni, hogy nős embeírrel járjak. .K kapcsolatotok nem új keletű, évek óta tart. tehát lett volna időd és alkalmad a szakításra. Igazat adok abban, hogy neked is jogod van a boldogságra, de ezt a boldogságot nem feltétlenül három ember boldogtalanságának az árán keli elérned. Gondolj orra, hogy amikor te a boldogságról álmodozol, két kislány édesapját szakítod el a családjától! Szerintem, te a boldogságod máshol is megtalálod, de a két gyermek másik édesapát soha nem talál. Ezt tartsd szem előtt, és ez után határozz, hogy m^ mindig boldog akarsz-e lenni egy nős ember oldalán. Szavaiddal élve, szerintem ink&b maradj vénlánynak. Kosihy nad IpTom Válasz HABOM ÉLET jeligére Besztijen a férjével akkor, amikor az józan. Közölje vele, hogy a törvény a gyermekeket pártfogolja. Tehát ha a fizetését nem adja haza, akkor bepereli. De ezt ne c.sak mondja, hanem tegye is megi Ha nem akar, nem kell el­válnia. Elegendő, hä a járási gyámhatósághoz panaszt tesz, hogy a férje nem adja haza a fizetését. Intézkedni fognak, hogy a fizetés egy részét (hogy mennyit, erre pontos elő­írások vannak) közvetlenO] magának küldjék postán. Adja a gyermekeket napközibe vagy óvodába, esetig hízza szü­leire, és maga azonnal álljon munkába. Ha a férje nem akar dolgozni, elhagyja a munkahelyi hogy Idbújhassék a tartásdíj fizetése alól, adja bíróságra. A bíróság gondoskodik róla, hogy oda jusson, ahová való, a ‘iörtönhe. Ott majd megkeresheti azt, amit a gyerekeire fizetnie kell. A gyere­kek érdekeit ngyanis a törvény minden körülmények kö­zött megvédi. Sok asszony, hogy elkerülje a szégyent, nem él a jogával. Pedig ha az apa nem teljesíti kötelességeit a gyermekeivel szembem. és ezért börtönbe zárják, ez nem az anya szégyene, hanem az apáé. Nem ön az egyedüli, aki ilyen problémával küzd. Sajnos, sok asszony nem ismeri a törvényeket, és hagyja, hogy a rfez^es férj kibújjék a csa­ládjával szembeni kötelessiei alól. Azt tanácsolom, hogy minél előbb forduljon a járási nemzeti bizottság illetékes osztályához, ahol pontos felvilágosítást adnak problémáira. Jelige: Fel a fejjel Válasz SZEGFŰ jeligére Amikoir a leveled elolvastam, nagyon elszomorodtam. 0- szintén megsajnáltalak. Magyarázd meg az anyukádnak, hogy még nagyon fiatal vagy, és neked is szükséged van anyai szeretetre, családi melegségre. Néha azonban enged­jen el — legalább vasárnaponként — a fiatalok közé, mert neked is keU egy kicsit szróakozm. Édesanyád is volt fia­tal, bizonyára neki is voltak barátnői, és szórakozni is el­járt. Meglátod, az anyukád megérti majd kívánságodat, és ha jól vielkedsz, gyakrabban is elenged a fiatalok közé. Jelige: Tavasz / 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom