Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-27 / 17. szám
Tavaszi szél vizet áraszt A népművészet dolgozó népünk alkotó tehetségének egyik legékesebb bizonyítéka. A népköltészet, a népzene és a népdal a nemzeti kultúra egészének egyik legértékesebb része, népünk harcainak emlékét idézi. Népdalversenyünknek az a célja, hogy népi dalkultúrínk közklnccsé váljék, minél többen megismerjék népdalainkat, népdalváltozatalnkat. Mint tudjuk, a verseny háromtordulós- a járás!' selejtezőket és döntőket a kerületi döntők követik, és a verseny kicsúcsosodása az országos döntő, amelyet idén május 25-én tartanak Nővé Zámkyban (firseküjvárott). A járási döntök a trebiSovi és a bratlslavai Járási vetélkedőkkel április 4-én befejeződtek. Meglepő, hogy ezen a két utolsó rendezvényen, kivételesen, a közönség nem mutatott nagy érdeklődést a népdalok iránt. A szólóénekesek közül kiemelkedő teljesítményt nyújtott Matyi Ferencné blell népdaténekes, eredeti hangon adta elő jól összeválogatott népdalait. Kerületi döntőbe jutott Risovszki Béla Streda nad Bodrogom-l (bodrogszerdaholyl) népdalénekes is. Az éneklő csoportok közül a Maié Trakany-i fkistár- kányl) vegyes éneklő csoport nagyszerűen kihasználta a vegyes .éneklés előnyeit, és igazi népdalokból összeállított m(í- sorukkal megérdemelten került az első helyre. Úgyszintén tovább jutott a bíefl nőt éneklő csoport. A citeraegyUttesek közül a bodrogszardahelyiek kerültek tovább. A bratlslavai Járásban, TomaSovban (Félen) rendezték meg a járási döntőt. Sajnos, a hat kategóriáből csak egyetlen csoportban versenyeztek szőlóénekesek. Műsorukat elég sokan műdalokből, illetve magyar nótákból álJiították össze. Természetesem voltak jó összeállítások is. Itt kiemelném Hav- ran Ferencné bratlslavai-petrialkai versenyző műsorát. Mivel minden járásban, minden kategóriában csak egy versenyző Juthat tovább, a bíráló bizottság választása Bognár Sándomé Vei. BlsI-i versenyzőre esett. Bratislava versenyzői közül Fürst Pál jutott tovább. Mindketten kiválóan összaválogatott népdalcsokrukat megfelelő módon adták elő. Részt vettem mind a tizenhárom Járási döntőin. Itt szerzett tapasztalataimat, észrevételeimet foglalom most össze, jó tanácsok gyanánt, hogy versenyzőink az idei btbákböl tanulva a jövőben jobbcm szerepeljenek. Szeretnénk, hogyha a „Tavaszi szél vizet áraszt“ orsrágos népdalverseny igazán népdalverseny lenne. Be kell vallanunk, hogy az idei versenyen ezt még mindig nem tudatosítottuk kellőképpen, mert egyes versenyzők műdalokat, magyar nótákat iktattak műsoruú». Előfordult az Is, hogy a jól összeállított műsorszámot nem kellőképpen adták elő. Népdalénekesefnk hajlamosak arra, hogy átvegyék a rádióban és televízióban szereplő nóta- és operett- énekesek előadói stílusát. A népdalnak ez az előadása Idegen, Ilyen módon veszít értékéből. A népdal igazán csak úgy szép, ha a lehető legtermészetesebben adják elő. Szólnom kell még a mösorválasztás másik hibájáról. Gyakran előfordult, hogy egy-Bgy népdalcsokor azonos ritmusú, azonos lüktetésű népdalokból állt, egyhagnúvá vált versenyjsöink előadása. Ez az éneklő csoportjainik előadására is vonatkozik. Az eredeti népdalokat előadó versenyzők és csoportok gyakran követték el azt a hibát, hogy a népdal díszítéseit vagy eltúlozták, vagy csak gyengén utánozták. Ezeknek a versenyzőknek azt tanácsolom, hallgassanak minél több népdalt, eredeti előadásban, tehát falusi énekesek ajktoől, mert bennük élénkebben él népi kultúránk. Az idén nem határozták meg, hány tagból álljanak az é- neklö csoportok. Ennek számit az egynél több, de húsznál kevesebb tagból álló csoport. Tekintettel arra, hogy a magyar népdal egyik jellegzetessége az egyszólamúság, népdalversenyeinkben két énekes közös szereplése nem tartozik külön kategóriába. Vegye« énekló csoportok is alakultak. Ezek előadását színvonalasabbá tenné, ha páros-felelgetós formában jobban kihasználnák a vegyes éneklés előnyeit. Egyes népdaltlpusalnk nagyon alkalmassak erre. Az ötödik, hatodjk kategóriában versenyeztek a népi hangszeren játszó szólisták és együttesek. A kiemelkedő műsorszá- mokon kívül hallhattunk olyanokat is, amelyek a színvonalon alul maradtak. A citeraegyüttesek vezetői gyakran elfeledkeznek egy fontos tényezőről, a clterák hangolásáról. Ez pedig nélkülözhetetlen eleme a jó citerajátéknak. A jövőben egyes versenyzőknek a pengetős technikában Is fejleszteniük kell magukat, a negyed hangok felbontása tizenhatodokra, díszítések. Még egy lényeges tényező: dúrbán hangolt clterán sohasem játsszunlc moll hangsorban mozgő dallamot, és fordítva! Bízunk benne, hogy a „Tavaszi szél vizet áraszt“ országos népdalverseny teljesíti küldetését. PAPP Sándor >. 00 (U N co 3 "E >, ■OJ 2 in D Z ■< w F élig üres nézőtérre ültem be, amikor Ko- márnóban (Komáromban) a Magyar Területi Színház Ján Solovie Ezüstjaguár című színművének megismételt hemutatóját tartotta. Nos, mit mondjak? A közönség ráérzett a darabra. Egy viszonylag jó drámaíró nem egészen jó darabját láthatt- tam. Vagy így is megfogalmazhatnám: láttam egy gyengébb darabot jó előadásban. Variálható lenne még a gondolat. Tény és vaa lakásszövetkezet intézőbizottságának a tagja, s tehetne valamit a lakáskiutalásért, csak éppen ezt meg is kellene hálálnia, éspedig sürgősen, azonnal, mivelhogy Benedik mérnök más nap Prágába utazik ... Hála mérnök kap az alkalmon, meglátogatja Benedik mérnököt, négyszemközt mélységesen megalázkodva kéri, segítsen, hiszen már hét éve vár a lakásra, és Benedik zsebébe csúsztatja a Kölcsön^ kért ötezer koronát. Hja ezt. lódl örököse, mélységesen felháborodik, és arra kényszeríti bátyját, adja vissza Hála mérnöknek a pénzt Miután az nem hajlandó, bevonja a dologba az anyját, sőt, később vlsszaráncigálja Hála mérnököt is. Végül Görbe Lojzln, a jó öreg, e- zer felé hajlongó főpincéren kívül mindenül belátja, hogy rosszul cselekedett. Még a pénzhiányt felszínen tartó Kató, Hja felesége is karjára veszi a gyereket, és férje marasztalása ellenére arad egyetlen ember feíelösv ségre vonásánál. Még az b» lyan fonák jellembeli tulaj» donságokat sem veszi nagyf-i tő alá, mint az oktalan elé=< gedetlenség, amely napjaink legtöbb fiatalasszonyánál tapasztalható. Hogy a Magyar Területi Színház mégis műsorra tűzte a darabot, érthető, mert Soloviő neves drámaíró. Bár ez a darabja nem követke^» zetes, olykor igaztalan, mégis jól meg tudja rajzol» ni benne a jellemeket, s bár EGY GYENGÉBB DARAB JO ELŐADÁSBAN ló: Ján Solovie megpróbált mint megérdemelt prémlu- rátaplntani a dolgok lénye» mot, odaadja a feleségének, gére, fénycsóvát vetni nap- aki épp azelőtt elégedetlen- jaink egyUt-nugyon jelleg- kedeü,. vázolva pénztelensé- zetes problémájára, a kor» güket, s nagy örömmel fo- rupclóra. De valóban csak é- gadta drága ajándékát, egy rlntenie sikerült a problé-- arany nyakéket. mát. Igen ám, de mit nem akar Sejtettem, hogy ez így a véletlen? A család Prágá- íesz, ez a darab Is, akárcsak ha készül, hogy átvegye az a legtöbb mai tárgyú drámai államelnök kezéből halott alkotás, megmarad a felüle- apjuk in memórián kltünte- ten, nem követi végig azt a tését. A családi gyülekezőn problémát, amelyet éles amely a vidéken élő becsü- szemmel meglát, s jó tollal letes, férje emlékét őrző, két fel is vázol. Az Ez'üstjaguár gyereket felnevelő anyán Is Ilyen alkotás. Kicsit naiv, (Ferenczy Anna játszotta kicsit szentimentális, és egy nagyszerűen] és a váratla- klcsit hazug is. nul betoppant amerikai nagyMindjárt megmondom, nénin kívül ott van Miki, M- hogy miért. ja öccse is. A két öregfiú, Görbe Lojzl főpincér, Be= katona cimbora, Miki és Há- nedik Hja mérnök apósa, te- la mérnök beszélgetése kö- lefonon tudtára adja Hála zepette az utóbbi látogatásá- mérnök háromcsaládos la- nak célja is kiderül. Miki, káslgénylőnek, hogy a veje a becsületes jellem, apjavanyósa után siet, így kénysze- színműként jelöli a darab rftl hibájának beismerésére műfaját, helyenként vlgjété- társát. ki eszközökkel és éllel ne» Hála mérnök. ._azoubaű_.vfilsá8.ess.é i3-.tuília_í8í«ik.Ü» mégsem kapja vissza a há- guráit. így hibái ellenére Is lapénzt, mert Görbe LojZi, hatással van a darab a né- akl öreg fejjel is három mér- zöre, annál is inkább, hogy nökl fizetést hajlong össze, a komáromiaknak sikerült a tudja, mi a „kötelessége“: színre vitele. Takács Ernőd visszatartja az összeget. A szigorú, fegyelmezett, jőí végkicsengés tehát az, hogy összefogott rendezéssel lé- egyedül csak a régi társa- pett a közönség elé. össze dalomból Ittmaradt hajlongó tudta egyeztetni a kétféle, a pincérek és hasonló elemek teátrállsabb (Fazekas Imre, az okai annak, hogy nálunk Palotás Gabi) és a clvilebb bizonyos területeken elbur- (Ropog József, Petrécs .Anni, jánzott a korrupció. Pőthe István és Dráfl Má» Igaz lenne ez? Úgy hí- tyás) játékot, jól érzékeltet» szem, nem. Már csak azért ve ezzel a meglévő generS» sem, mert ugyanezzel vagy ciók közti különbséget, és hasonló gondokkal küzdenek kihasználva egyben a szlné- másutt is szék adottságait is. Mindezekről a nagyobb Platzner Tibor díszletterve társadalmi összefüggésekbe megfelelt, és Balogh Ági jel* ágyazható problémákról már mezeivel is elégedettek le* a darab nem szól, s megma- hettünk. Németh István SZÉPSÉG ÉS ELKÖTELEZETTSEG SZOBROK ÉS FESTMÉNYEK KÖZÖTT Az üvegtetőn beszűrődő fényben nagyszerűen érvényesülnek a kiállított tárgyak. Ajtatos csend, halk beszéd, puha léptek. Körülöttünk szobrok, festmények, domborművek. Művészi alkotások. Művészek a a pártnak a Művészetek Házában. A párt- kongresszus tiszteletére, A látogatók között sok a lány. Talán a lányok jobban szeretik a szépet. Van hozzá érzékük. Nem felületesen szemlélik a kiállított tárgyakat, megállnak egy-egy kép, szobor előtt, megvitatják, véleményt mondanak. Érdemes odafigyelni. Négyen állnak Kulich szobra, az Anya előtt. — ö alkotta itt a téren a partizán-szoborcsoportot 1— mondja az egyik lány. — ö és Bártfay csinálják a legszebb szobrokat a városunkban. Azonos korú lányok, lehetnek vagy húszán. — Diákok? — kérdem. — Igen, főiskolások. Ott van a kísérő tanárunk. Thiry Károly doktor tájékoztat: — A Komensky Egyetem speciális győgy- pedagógíal szakának hallgatói a lányok. A képzőművészeti nevelés ts tantervűnkbe tartozik, ezért látogatjuk a kiállításokat. A lányok beszédéből kitűnik, hogy az e gyetemen magas szinten folyik az esztétikai nevelés, mert meglepően jártasak a képzőművészet különböző ágazataiban. — Elég sok kiállításon voltunk már, hogy ismerjük legjobb képzőművészeink munkáit — mondja az egyik lány. Megkérdem, ml tetszik nekik a legjobban a látnivalók közül. Válaszukból kiderül, hogy a gyengébb nem soha sem tagadja meg magát. Érdeklődésük középpontjában az anya és a gyermek áll. — Nagyon szép Teodor Bánik .Anya gyermekével című alkotása. Goga Anyaság elnevezésű szobra, a festmények közül pedig Lőrlncz Gyulának a Kfaki anya műve — és sorolják az alkotók és művek nevét. A felsorolt alkotások közül sokat a Művészet Házénak második emeletén állítják ki. — Már fent Is jártak? — kérdezem. — Ma még nem, de tagnap délután né- hányan megtekintettük már. Ha úgy tetszik, felkészültünk erre a kiállítás-látogatásra. Értelmes, komoly lányok. Nemcsak néznek, látnak is, és véleményt is alkotnak. Ezen a kiállításon van is mit nézniük a látogatóknak, a Művészet Házában csaknem 200 hazai képzőművészünk 500 alkotását mutatják be. Miroslav Válek, az SZSZK kuitúrügyl minisztere megnyitó beszédében hangsúlyozta, tíogy ez a kiállítás a szlovák képzőművészek egyik legjelentősebb tárlata. Újabb látogatók érkeznek. — Preéoviak vagyunk — mondják barátságosan a lányok. Ok is hozzáértéssel szemlélik a kiállított tárgyakat. Az egyik szobornál megállnak. Anya gyermekével. — Gyönyörű — mondja az egyik. — Neked mostanában nagyon tetszenek az anyaszobrok — élcelődlk a társnője. Nevetnek. A klállítótorem túlsó végén Tamás 1st- bán, a Zivot fényképésze Díbarborát, a nép szerű színészt fényképezi Schönherz Zoltán mártírhalált halt ellenálló szobránál. Tam.ás valamit élénken magyaráz, Dlbaíbora figyelmesen hallgatja. Tőlük Is megkérdezem, ml tetszik nekik a legjobban. — Sok minden, de főképp az, hogy képzőművészeink ennyi szépet alkothátnak békében. zavartalanul, talán ezzel a kiállítással is ezt köszönik meg a pártnak. —js