Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-27 / 17. szám
f versei FÉLELEM NÉLKÜL Kínálom a taxist, gyűjtsön rá, de megrázza hamuas fejét. ‘ . — Három éve, uram, egy darabot sem. — Zavarja, ha én füstölök? — Tessék lehúzni az ablakot, akkor nem. Elteszem a Fecskét, nem hiányzik annyira a ciga* retta. — Három éve, azt mondja. Hogy tudtá abbahagyni? — Egyszerre. Egyik percről a másikra. Csak így Z«- het. Mentem a rakparton, kivágtam az ablakon a cigarettatárcámat, bele a Dunába. Még nem is csobbant, már mehettem utána, ott egye meg a rozsda. Hát azóta nem. ' égy szálat se. — Megijesztették? Az orvos mondott valamit? — Az, méghozzá elég cifrát, de már csak nevetni tudok rajta. Megvizsgált. Vérnyomás, szív, nagyobbat sóhajtson, nyújtsa ki a kezét. Kérdezte, hog.y élek. Ital,-kávé, dohány meg egyebek. Mindenre osak bólintott, írt, rám-rám nézett, aztán elküldött mindenféle vizsgálatokra. — Megyek aztán hozzá, úgy egy jó hét níúlva, tele a zsebem leletekkel. Elibe teszem, leültem, aztán hol a papírokat nézegeti, hol engem. Várom, valamit majd felír; hogy mit, nem tudom, különösebb bajomat nem é* reztem én sohasem. Most is inkább óvatosságból mentém el hozzá, fulladtam egy kicsit, néha kapkodtam a levegőt. Valami szert, gondoltam, felír majd fulladás elfen, kiváltom, aztán rá se nézek. Tudja, hogy szokták mondani? Az orvos felírja, hogy megéljen, a patikus eladja, neki is élni kell, a beteg meg félreteszi, mert ö is élni szeretne. Akkor éppen semmit sem éreztem, a fulladás se vett elő már napok óta. De mindegy, ha már itt vagyok. — Az orvos kezében ott a toll, leteszi, aztán rám néz. ANTAL KÁROLY: A NEGYEDIK TILALOM Erős dohányos? — kérdezi. Mondom: harminc-negyven Kossuth, ha éjjeles vagyok, még több is. Ital?'Megiszom a magamét, doktor úr, de csak szolgálat után. Bort csak szódával, fehéret, azt szeretem. Töményt ritkán, sört csak nyáron. Szerelem? Vagyis hát... ne mondjam ki... úgyis tetszik érteni, mire volt kíváncsi az orvos. Mit mondhattam neki? jók a szemeim, doktor úr, észreve- szem a csinosabb nőket. De még a kávét se hagyta ki, pedig tudhatná, hogy a taxisokat áz utasok is behívják néha egy feketére. — Nahát, barátom, kezdik a szentbeszédet, hány éves is? Ötvennyolc. Ha szeretne nyugdíjas lenni, hagyja el a cigarettát, vagy legalább szorítsa felére, de tudom, az úgy se megy, inkább egy darabot se. Az ivást csak mértékkel, azt mondta, amin el is mosolyódtam, mert e- szembe jutott, hogy mértékkel ittam én eddig is, félde- cis mértékkel vagy háromdecissel, csak a sört félliteressel, mert sörből a korsó az, amiből jót tudok húzni. — Maga csak ne mosolyogjon, szól rám keményen. Meg is lepődtem ezen, régen ismerjük egymást, nem így szokott beszélni velem. Ne mosolyogjon, mert azt ajánlom, hogy csökkentse a kávét is. Hát még mit, doktor 'úr, kérdezem, mert akkor még gondolni sem mertem a negyedik tilalomra. Mit? Hát a szívét kímélje, barátom; kímélje így is, meg úgy is. Mondom neki, hogy űrhajós már nem akarok lenni, azt meg hogy értsem, hogy í^ is, meg úgy is. Hogyan? Hát úgy, hogy a szerelerriben se vegye kettesével a lépcsőket. Csak egyesével, de azt is nyugodtan, komótosan. — De hát mi marad akkor, doktor úr? Egyik pillanatban kiment a vér a fejemből, a másikban vörös lettem, mint a főtt rák. Mi marad, mondja meg? Világéletejnben jókedélyű ember voltam, éltem, szerettem a társaságot, a nótát, mást is, minek tagadjam. Sohase annyira,'hogy otthon megérezték volna, sohse léptem bele a veszett kutya nyálába, sose vesztettem el az eszem, nem maradtam el éjszakára. Jó kedélyű ember voltam, különösen az éneket szerettem, a nótát. Hát mit házassak én ezután, mit daloljak', mi legyen most már a nótám? Megmondta, doktor úr, öreg legénynek nem való a május... FizeteKr főár... az se az enyém már. .-. Kis cigaretta,-va- lódi finom... Ez se megy. Se ez, se az, se semriii, de még az a semmi is csak nijugodtan, komótosan. Milyen nótát fújhatok hát doktor 'úr? — No, megmondta aztán, máig nem felejtem, azt dúdoltam akkor is, amikor a cigarettámat kivágtam a kocsi ablakán. — Hogy mi a maga nótája, barátom? Megmondom, de zokon ne vegye. Ha olyan nagy nótakedvelö, ismeri, bizonyosan. Ügy kezdődik, hogy: most van a. nap lemenőben. .. Ez a maga nótája... Nevet, hogy kicsordulnak a könnyel. — Különben betöltöttem már a hatvanegyet, de nem akarok még nyugdíjba menni. Dehogyis ment le a napom, csak hát nincs akkora tüze, mint régen. De azért melegít még, ha ügy hozza d sora. A TÜ szemhérj alatti ráncok FOKÁN gyökérmémasága viivni sorsunk sa ed a pikkelysárga pillanat firadalmát metszéspontjában megbékéld mosodl^ial 'ce kérdöJeíekkeT elfeledni betömött száj szei«lamtZ9 édea >-* nftnk testét •OJD ed s egy arc a mosoly a érne a>ojgelmunkat szárnyára feszítve megtartini * az utolsó ragyogásban s azzá lenni aminek születtünk a tekintet még keresi ' ® a megfogható bizonyosat mindenesetre nehezebb nünt ama tevének átbújni a tű fokán és ami mögötte van megyek félelem nélkül a halkopoítyús felhők alatt és elém csillan a folyó hol halk szavú halászok ülnek megszokott csendes nyugalommal V WILLI WEGNER Kei poßär vörös Bor Ferdinand Büttner, több eielftromosságl cég résztulajdonosa, karosszékében HIM- gélt. Ogy tetszett: minden .figyelmét az e- lőtte álíó sakktáblára összepontosttfa. ■ Fejét félrefordítotPa, mirítha ezzel ts kételkedését szeretné kifejezni az iránt, hogy a királynő megmenekülhet szorult helyzetéből. Az asztalon álló két borospohár félig volt vörös borral, az üveg cserepei vörös tócsábtm a szőnyegen feküdtek. Ferdinan Büttner világás zakóján és halántékán levő foltok ts vörösek voltak, de nem a bortól, hanem vértől. Ferdinand tekintete la sakkfigttráh felett a semmibe meredt. Halott volt. — Sakk-matt — bólintott a rená:6rségi orvos, — kísérteties szimbólum, ugye, sakk matt kétszeresen is. .4 felügyelő komoran bólintott, aztán -a levegőbe szimatolt. ~ Kdvészagot érzek, vagy talán tévedek? — kérdezte. — KeHemetlentí', szorgaHmas beo.sztottjai vannak, főnök — vigyorgott az orvos. — Már fél órája iff nyüzsögnek, és arra Is volt idejük, hogy kávét rendeljenek az áldozat unokájától. — Az unokája? — Igen, két éve ttt él, gondoskodik nagyapjáról. Egy emelettel feljebb lakik, két kis szobája van. Az unoka a konyhában sflrgÖlődOtt. éppen a kávét töltötte ki. Artanénak hívták. gyenge, törvény lOny voU, sűrű, gondozott szóké hajjal. Elmondta, hogy éjfél után érkezett haza barátjától,. Bernhard Henschei- tői (barátja ezt utóbb megerősítette). Mi- elővt lefeküdt volna, benézett nagyapjához, holtan taddtta, és vaonndl értesítette a rendőrséget. Vallomását a rendőrségi orvos Is alátámasztotta, minél megállapította, hogy a halál este 10 és 11 óra között következett be. — A nagyapja, úgy látom, szenvedélyes sdkkjátékos woZf — mondta elgondolkodva a felügyelő. — Nem tudja véletleriid, ki volt ma este a partnere? — Nem tudom — rázta meg a jejét a lány —, de .mondhatom, nagypapa furcsa alakokat szedett fel az utcáról, mindenféle csavargót. Már többször figyelmeztettem, hogy óvatosabb legyen a paknerek megvá- logatásáhan. Ha jói emlékszem, az utóbbi időben egy Joost nevű fickó járt ide. XXX A Bűttner-eset kemény dió volt a rendőrségnek. Napokig egy helyben topogtak. A két poháron tal-dít ufflenyomedokat nem tudták hasznosítani, az egyiken az áldozat ujjlenyomatai vatták, a másik poharat gondosan letdrőlte valaki. Végre öt-hat nap után megfcdátták az első nyomot: előkerttlt Harry Jeost, az ddtandó lakhely és foglalkozás nélkiüí csavargó. A vallatás során azonban meggyőzte drtaílanságáról a rendőrséget. — Jó leikü ember volt ez a Büttner — mondta. — Minden egyes sakkpartiért öt márkát ftsietett, ezenkívül a legjobb vörös bort tette az asztalra, s annyit ihattam belőle, amennyit csak akartam. Tegye a kezét a szivére, fétügyelő, és mondja meg, a helyemben ön megölte volna Büttnert? Hiszen ez azt jelentette volna, hogy többé se vörös bor, se pénz. Harry Joost emlékezett rá, hogy elődjét, Büttner volt sakk partnerét WtPü Ahlers- -nek hívták. Ezenkívül, hogy a fickönak a- Itbtfe is volt, egészen jól védekezett: — Teli borosüveggel gyilkolni? — nevetett. — Köztünk, szegény ágról szakadlak között senki sem követne el ilyen esztelen pazarlást. Rossz helyen tapogatózik, feT- ügyelőt XXX A nyomozók ismét visszamentek az áldozat lakásába, és újból tüzetesen átvizsgáltak mindent. Az egyik nyomozó a sakk- -szakirodalomban lapozgatott. Az egyik könyvből egy kts cédula hullott ki, egy újsághirdetés: „Sakkpartnert keresek tá-o- mérkőzésekhez, Erich Jansen tisztelendő, Schleswig.“ A hirdetésben volt tűntetve a lelkész ohne és telefonszáma is. — Távsakkparti —. mosolygott él a jel- ügyelő — két türelmes ember lelevelezi a mérkőzést. Mit segíthet rajtunk ez a nyo- moaásbm? — Nagyon is sokat — mondta segédje. — Például tat, hogy Büttner a gyilkosság éjszakáján egyedül volt, és a távmérközés következő lépésén törte a fejét. — Ez valóban lehetséges, ámbár... — mondta bizonytalanul a felügyelő — mindenesetre felhívom “a tisztelendő urat. XXX A röpke telefonbeszélgetés után a nyomozók felkapaszkodtak a lépcsőn, és becsengettek Arlanéhoz. Otthon volt, és éppen nála tartózkodott barátja, Bernhard Henschei ts. — Örülök, hogy itt van uram — mondja a felügyelő. — Éppen most beszélgettünk telefonon Jansen tisztelendővel. 0 volt ii- gyants, Büttner kisasszony, a nagyapja sakkpartnere. Távpartikat játszottak, telefonon, általában este tíz után, amikor már érvényes az éjszakai telefonkedvezmény. A gyilkosság éjszakáján nagyapja felhívta partnerét, és azt mondta neki: Jól van, Jansen úr, feladom a partit, alaposan rám vert!“ — És miért mondja el mindezt nekem, felügyelő? — kérdezte a lány. — Azért, mert a tisztelendő úr nemcsak ennyit mondott: „Be kell fejeznem a beszélgetést, Jansen úr“ — mondta neki az ön nagyapja —, „mert úgy hallom, jön az unokám. Furcsa, sohasem ér haza Ilyen korán! Még fél tizenegy sincs. S ha nem té. Ijedek, valaki van vele. Hát jő éjszakát hamarosan újból jelentkezem...“ — Ha szabad kérdeznem, kisasszony, miért nem mondott igazat a gyilkosság ét szakáján, mtért hazudta azt, hogy éjfélkor érkezett haza? A- tett motívuma egyébként világos: ön örökli nagyapja teljes vagyonát. És meg kell vallanom, hidegvérűen ölt, még az ts eszébe jutott, hogy egy pohara* is tegyen az asztalra, és félig töltse vörös borral. Van még megjegyzése? Arlane megrázta a fejét, barátja pedig csak ennyit mondott: — Sakk-matt!
