Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-27 / 17. szám
8 W « U| »• f/í.í Andai Kati a Sztnmüoészstt Főiskola elvégzése után a ka- posoárt Csíky Gergely Színházhoz került. Három színházi évad után a Szigligeti Színház tagfa lett Szolnokon. Hogy hogyan is futott el eddig, beszél fen erről ö magal „Hatéves voltam, amikor az osztályunkba egyszer befőtt pár ember, és azt mondták, állfanak fel a aopfosok. Nekem volt két varkocsom, hát felálltam én Is, Ki keUett mennünk a filmgyárba, s ott engem választottak ki a Budapesti tavast cimü film gyerekszerepére. Akkor azt gondoltam, hogy ez rendben van, én már színésznő vagyok,. híres és gazdag. Hát ez persze nem így volt. de öttől kedzve színész akartam lenni. Gimnáziumba ■ iratkoztam, és fárnt kezdtem a Műszaki E- gyetem Irodalmi csoportfába. Itt töltöttem eddigi életem legszebb éveit, és nagyon sokat tanultam. A főiskolai felvételim másodszorra sikerült. A vizsgáéiöadáson Rizát játszottam Bródy Medikusok című darabjában. Naayon szerettem. Azóta sikerült újra eljátszanom a tv-ben. Adám Ottó rendezte, mint a vizsgán, és szinte mindenki szerepelt benne, aki ’akkor. Célia. az Ahogy tetszikben szintén nagyon kedves szerepem. Főleg a munkára emlékszem szívesen vissza, ahogy készültünk. Annyira együtt voltunk, egyet akartunk, ami még a legjobb színházaknál is ritkaság. A kaposvári évek egyformán voltak jók és rosszak. Először kerültem távolra az otthonomtól, meg kellett tanulnom fenntartani magam, és először kerültem felnőtt tagként „igazi“ színházba, ahol már senki és semmi nem védett. Színházat azért változtattam, mert félő, hogyha az ember sokáig egy helyen van, megszokják a hibáit, már nem szól nak érte, és akkor nem lehet továbblépni. Szőhiokon kétszer játszottam a múlt évben vendégként, jól éreztem magam, és úgy gondoltam, szükség is van rám. Ezért jöttem el. Szerepálmaim nincsenek. Szeretnék kinőni a kislányszerepekből, bár nem siettetem, hiszen mindent szeretek, amikor játszom. Hogy szép vagyok-e a színpadon vagy sem, mindig az dönti el, hogy akit alakítok, szép-e vagy csúnya. Akkor aztán elő a festéket, és a szerepnek megfetelően festem magam. Felkészülési módszerem nincs még. Sok mindent ki kell próbálnom. Annyit azonban mégis tudok mondani, hogy otthon nem szeretek készülni. Ezért is szeretem nagyon a próbákat, sokszor az előadásnál is jobban. Amiért a színésznek leginkább meg kell küzdenie, az nem a siker, nem a hírnév, nem az elismerés, hanem hogy mindig képes legyen élőiről kezdeni mindent, legynagyobb színészi vágyam, hogy ez si- feerüljőn, de mindig legyen alkalom, hogy ezt elvárják tőlem. Azt hiszem, elégedett vagyok pályám alakulásával. Nem vagyok türelmetlen, és nem vagyok jós sem. És ki tudhatja, mi lesz egy emberből? Hogy kit tartok jó rendezőnek? Hát először Is az olyan rendezőt, akt tisztában van azzal, miért éppen azt a darabot akarja rendezni, és fél is készül rá. Aki szeretetet érez a színész iránt és alkotótársként dolgozik vele együtt-. Ssabó László Tovább kell lépni LEVELEKBŐL •k LEVELEKBŐL ★ LEVELEKBŐL A príbí 3-án rendezték mej Kolirovón (Gután) a nyu- gat-jzlovákiai kerület irodalmi színpadainak idei sereg- izemiéjét. A látottak arra ösztönöztek. hogy néhány sorban tolmácsoljam > észrevételeimet, benyomásaimat. .A seregszemlének és a bíráló bizottságnak az volt az elsőrangú küldetése, hogy a kél legjobban sjiereplö irodalmi színpadot, illetve a két legjobb összeállítást bejuttassa a Jókai-napokra. A későbbi módosítás szerint azonban az első három helyezett jutott lyan időszerű problémáknak tartom őket, amelyek jobbára megválaszolatlan kérdésekre keresik l a választ. Elsőként lépett pódiumra a bratialavai Forrás Irodalmi Színpad. Az együttes aktuális témát, az elidegenedést vitte színre, új színpadi fonnák alkalmazásával. Az összeállítást G. Molnár László rendezte, felhaaználva Presser Gábor zenéjét és Adamis Anna dalszövegeit. A „Cédulák, jajszó nélkül“ című összeállítást bcnt- -zenekar kíséretében, musicalsze- rüen adták elő. Az új színpadi padnak mint műfajnak a határzászlóit, azaz meghatározni a műfaj mibenlétét. Természetesen a műfaj érdekében, mert az újabb és újabb „meUékműfajok“ csatlakozása olyan méretű kiszélesedést eredményezhet, amely egyrészt „devalválja“ az értékét, azáltal, hogy e mellékműfajok kevésbé vagy egyáltalán nem alkalmasak művelésére-fejlesztésére, másrészt nehezebbé teszi a tájékozódást a műfaj berkeiben. Ez a probléma nem új keletű. .Annak idején már a Jókai-napokon is felvetődött, sőt valószínűleg má(ipolysági) szereplők előtt, akik a szó legszorosabb értelmében vett irodalmi színpadi előadási produkálták. Hadd ejtsek néhány szót még a Nővé Zámky-i (érsekújvári) Kassák I>ajos Irodalmi Színpad előadásáról, amellyel igen kellemes meglepetést szereztek. Az „ősibb tüzek felé“ című összeállítás Huncík Péter munkáját dicséri. aki elsősorban rendezőként jeleskedett. Bár az ö műsoruk sem volt mentes bizonyos kezdőket jellemző hibáktól, meggyőződése szerint azonban vitatliatattovább az említett rendezvényre, sőt amint a bíráló bizottság szavaiból kiderült, „tartalékoltak“ is helyeket azoknak az eg>Tittesek- nek. amelyek most nem jelentek meg. vagy később választják ki őket. Ilyen körülmények között a négy „kihullott“ együttes méltán érezhette formálisnak szereplését. Persze a dolog lényegét a színvonalnál és a minőségnél kell keresni. ebből a szempontból pedig az említett négy gárda nem érezheti sértett félnek magát. Nem célom mind a hét bemu- Inlolt műsort elemezni, mindös*ze néhány — úgy góndolom — érdemleges gondolatot bocsátók közf-e. inéopcdig azért, mert ofoima, amelyet egyébként nem mernék egyértelműen „irodalmi színpadi formának“ titulálni, a kezdő együttesek alacsony színvonalán maradt. Azért tartóm helytelennek e forma alkalmazását, mert egyrészt a mondott szöveg és a dalok egysége formális és véletlenszerű volt, másrészt a dalok előadásmédja gyönge volt, az énekesek és a zenekar részéről egyaránt. Meggyőződésem szerint üyen „rendezői koncepcióban“ ezt a zenét bánnilyen témára fel lehetne hasmálni, bármihez oda lehetne csapni. Akaratlanul is az a „konzervatívizmui“ felé hajló gondolat jutott eszeimbe, hogy ideje lenne kituzdelni az irodalmi szlnsutt is, de tudtommal érdemlegesen senki sem foglalt állást. Visszatérve a műsorhoz, el kell mondanom: egy jó ötlet csak akkor válik a valóságban is jó ötletté, ha megfelelő helyre tesk- szük és megfelelően realizáljuk., A hiba tehát a rendezői elgondolásban van. G. Molnár László már nemegyszer bebizonyította, hogy kitűnő szavaló, de a rendezéshez ezúttal neoa épp a legszerencsésebb kézzel nyúlt, és így nem sikerült kiküszöbölnie a műsor szerkezetének „szabad játék“ okozta lazaságát sem. Sokak számára meglepetést is okozott második helyezésük a tokkal rutinosabb és fegyelmezettebb iahyi lanul a „kezdők“ legjobbjai voltak. A műsort a nagyszerű rendezői ötletek egész sora és több szavalójuk íesztiválátlagon felüli varsmondása jellemezte. Félő. hogy kisérletezőkedvükel és e- gész tevékenységüket a bíráló bizottság döntése majd negatívan befolyásolja. Ügy érzem, fölösleges veszteség érné irodalmi színpadi mozgalmunkat az érsekújvári együttes esetleges szédiuUásá- vaL Végül még annyit: szemet szúrt, hogy közönség híján a hét együttes arra volt kárhoztatva, hogy egymásnak adja elő műsorát. Azt hiszem, ez is elgondolkodtató. Himmler György I.J O az iá [s2 1-9 W > 1x9 I-] iJ) O E X íd w > o 03 u > wJ o CQ u > 1X4 o CQ iá tx] 1-9 U > Ix] ij o cc iá 1x9 U > u o CC o Ű3 íí: u > u b4 o CC' tx} U > o CC w > CX4 bJ o a: la u > ÜJ IRÖ-OIVASÖ TAIÄIKOZÖ A Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális- napok Keretében a Nővé Zámky-1 Járási Népkönyvtár és a CSEMADOK városi alapszervezete író-olvasó találkozóra hívta meg Dénes György, Dávid Teréz és Verseghy Erzsébet I rókát. A mintegy négyszáz Irodalomkedvelő előtt Kilrthy Péter üdvözölte a vendégeket és néhány időszerű kérdésről Is szólt. Ezután a művészek szóltak életükről, akkori munká- jukróí. A találkozó hivatalos része után az érdeklődők megtekintették az íróE műveiből összeválogatott árusítással egybekötött könyvkiállítást. Az alkotók dedikálták a meg vásárolt műveket. örülnénk, ha Nővé Zámkyban több Ilyen találkozót Is szerveznének, és a város széle sebb rétegei is megismerkednének hazai al kólóinkkal, művészeinkkel; Száraz Pál W A népdalénekes Ha a népdalról és népdaléneklésröl esik szó, azt hiszem, mindannyiunknak idős parasztemberek — nénik és bácsik — jutnak az eszébe. Ezért igen örvendetes jelenségnek könyvelhetjük el, hogy az utóbbi időben egyre több fiatal is bekapcsolódik népdálkultú ránk ápolásába. Ennek egyik szép példáját láthattuk a ko mároml járásban a „Tavaszi szél vizet áraszt ’ népdalverseny körzeti és járási fordulóin, jó néhány, a legfiatalabb korosztályhoz tartozó népdalénekes is részt vett a versenyben. A szólóénekesek I. kategóriájának győztese, a gimnazista kolárovói (gútaij Paszmár fános is közéjük tartozik. Jancsi a Komárnói fKomáromi! Magyar Gimnázium tanulója. Elmondja, hogy az alap iskolában negyedik osztályos korában éne kelt először a nyilvánosság előtt egy iskolai rendezvényen. Amióta aztán a szakemberek is felfigyeltek szokatlanul korán beérett hangjára, azóta szinte naponként hívják öt énekelni a különféle rendezvényekre, ö pedig szívesen tesz eleget minden meghívásnak, pedig igen sok az elfoglaltsága, hiszen aktív tagja az Iskola SZlSZ-szervezetének és az újonnan megalakult gutái tánccsoportnak is. A komáromi zeneiskolában pedig márhar madik éve éneket tanul, és leghóbb vágya az, hogy a gimnázium befejezése után konzervatóriumban folytathassa tanulmányait. S mindezek mellett még el kell róla mondani azt, hogy a gimnázium jeles tanulói közé tartozik. Szerepelt már több versenyen is, a CSSZBSZ-versenyeken már kétszer is a kerületi döntőbe jutott, de ahogy mondja, eddigi legnagyobb sikerének az idei „Tavaszt szét vizet áraszt“ népdalversenyen elért eredményét tartja, hiszen a járási fordulóban kiharcolt l. helyezése alapján részt vett a kerületi döntőn, és a siker ott sem maradt el. Bár a kerületi verseny szereplőinek rangsorolására csak a három kerületi verseny összesített e redményei után kerül sor, bízunk abban, hogy Paszmár Jancsi ott lesz a verseny országos döntőjén is. Németh Gyula LEVELEKBŐL LEVELEKBŐL LEVELEKBŐL LEVELEKBŐL ★ LEVELEKBŐL -ft LEVELEKBŐL it LEVELEKBŐL ★ LEVELEKBŐL if LEVELEKBŐL it LEVELEKBŐL it LEVELEKBŐL it LEVFI;EKBÖL it LEVELEKBŐL it LEVELEKBŐL it LEVELEKBŐL it LEVELEKBŐL -*■-Jc
