Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-23 / 12. szám

2 yjiijiisag Baljós jelek mutatkoznak a nemzet­közi valutapiacon. Nyugat-Európa fővá­rosaiban a tőzsflék alkuszai a múlt hé­ten a francia frank mellett „minden mennyiségben“ kínálták az angol fon­tot. A Francia Nemzeti Bankhoz ha.soa- lóan az Angol Bank csillagászati össze­gekre rúgó mennyiségben vásárolta fel saját valutáját, hogy fékezze a további árfolyamesést. Hogy mélyre zuhant a font slreling, azt talán legjobban bizonyítja ez a kis összehasonlítás: A második világháború idcjc.n az arány 1 font terűiig — 4,38 dollár volt. A múlt héten egy ízben csak 1 dollár 88 centet ért el a font sterling, pedig tudjuk azt, hogy ma a dollár értéke is ala|)osan megcsappant. Az angol átlagpolgárt természetesen nem a spekulációk érdeklik, hanem in­kább azok a valós okok, amelyek az egykor a szilárdság szimbólumának te­kinthető pénzük romlását oko/.zák. fi'’ a következményekre figy'el a közvéle­mény. ■Nagy-Britanniában a fogyasztói árak emelkedésének aránya januárban 1,3 százalék volt, és így az orsz.ág felziir- kózott Japán, Ausztria, Finnország in­flációs tempójához. Az angol háziasszo­nyok élelmiszervásárlási gondjai nap mint nap súlyosbodnak, jóllehet a pol­gári sajtó igyekszik megnyugl.itni a köz­véleményt: „Nincs baj, az e.sést az o- kozta, hogy Londonban százmillió dol­lárért fontot váltottak be egy olajiizlet járulékaként, és ez tette idegessé a pénzpiacot.“ Csakhogy a több gyerme­kes családanyák nem a tőzsde napi hí­reitől, hanem a kirakatok árucéduláitól lesznek idegesek, különösen ha meggon­dolják: férjük legfeljebb heti 6 font sterling fizetésemelésre számíthat au­gusztus elsejéig Nem meglepő, hogy ilyen körülmé­nyek közöli Wilson miniszterelnök be­jelentette, hogy visszavonul. Egyelőre a kormány nem akar új választásokat ki­írni, és még folynak a tanácskozások a munkáspárti új mini.sztcrelnök kijelö­lését illetően. Az NSZK-htin is a belpolitika, főleg a választási küzdelem került az érdek­lődés homlokterébe, miután a lengyel- -nyugatnémet szerződéseket a parlament felsöháza egyhangúlag ratifikálta. Ismét szóbeszéd birgya, hogy a szabaddemok­raták elég hűségesek-e a legnagyobb nyugatnémet párthoz, az SPD-hez. Schmidt kancellár mindenesetre kétség­be vonta a hűtlenségről keringő híreket. A Lengyel Népköztársaság államtaná­csa szintén jóváhagyta a lengyel-nyu­gatnémet megállapodásokat. Mint isme­retes, C7.eket a megállapodásokat 1975. október 9-én Varsóban Írták alá. Ismét harcok folynak Libanonban. A hadsereg lemondásra szólította fel a köz­társasági elnököt, mégpedig ultimátum­ban. A januári tűzszünet óta tehát most ismét ágyúdörgés hallattszott Bejrút központjában. Az események neraz.etközi hatósuga­rát jól mutatja nyugati hírügynökségek jeruzsniemi keltez<isű jelen íiVse, mely szerint az egyik izraeli miniszter kö­zölte, hogy Izrael „kénytelen lenne be­avatkozni. ha Dél-Libanonban bármifé­le olyan változás történnék, amely érin­tené az ország biztonságát.“ A közelkeleti térség másik államában, Egyiptomban az államfő hosszú beszéd­ben foglalkozott bel- és' külpolitikai problémákkal. Sadat ebben a beszédé­ben törvényjavaslatot terjesztett a nem­zetgyűlés elé, indítványozva az 1971- -ben kötött szavjet-egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés t:gyoldalú felmondását. ,4z elnök furcsa indoklás­sal igyekez.ett védelmébe venni kormá­nya amerikabarát politikáját, és azt fej­tegette, Washington ugyan nem áll Kai­ró oldalán, de megváltoztatta „vak részrehajlását“ Izrael javára. Mint hír­adásában a TASZSZ rámutatott, Sadat durván elferdítette a szovjet-egyiptomi kapcsolatok történetét, így teljes mér­tékben az egyiptomi felet terheli a fe­lelősség az egyiptomi vezetőségnek az utóbbi években a Sz.ovjetunió irányá­ban folytatott politikája és a szx)vjet- -egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés felbontásának következmé­nyeiért. Klubtagok a bratislavai utcán A nyomdában — Kürt Péter magyarázza a lap születését A vonat nem késett, viszont nem jártak a villamosok. — Kétségbeessünk? — néz­tünk egymásra. — Nem! Megyünk gyalog. Zsuzsa fázott, mire Éva el­mesélte, hogyan gyógyította magát rumos teával. Ildikónak fájt a lába, de azért velünk e- gyütt mérte a város központjá­ba vezető utat. A rózsák kö­zött volt egy tövis Is, Zoltán Nem szúrt, de nem is beszélt. Az utóbbit ugyan szeretjük a fiúknál, ugye lányok, a szót Mária vitte, mondanivalója volt bőven. A lányok és az egy szem fiú az Oj Ifjúság klubjának tagjai. Mindnyájan a Dunajsk.1 Stre- da-1 (Dunaszerdahelyl) Gimná­zium tanulói. A tavaszi szünet alatt ellátogattak szerkesztősé­günkbe, elmondták véleményü­ket az Oj Ifjúság legutóbbi számairól, megdicsérték azo kát az írásokat, amelyekről az osztályban is vitatkdztak és a- melyek a legjobban tetszett.ek nekik. Ellátogattak oda, ahol az Oj Ifjúság ké.szül, a nyom dába, és a sok érdekességen kívül megtudták azt is, hogy az Oj Ifjúság heti példányszá­mához 21 kilométer papír szük­séges. Kürt Péter, aki többek kö­zött az Oj Ifjúság szedője is, elmondta és bemutatta, ho gyan készül az Oj Ifjúság. — Ti megírjátok a tudósítá.st, de míg nyomtatásban viszont­látjátok, sok ember kezén megy keresztül. A szerkesztőségben legalább öt ember Igazít rajta, csiszolja, és csak azután kerül ide hozzánk. Láiiá-iok: itt még a neveket is ólomba öntik. Több mint két óra hosszáig tartott, míg b.tjrrtulc azt az u-' tat, amelyet a kázirattjjk, amíg újság lesz belő’ük. Ellátogat­tunk még az Ojságírók Házábe, megtekiníettük a szlovák könyvkiadó vállalatok tavalyi termésének kiállítását, és bár egész nap együtt voltunk, cse­vegtünk és komoly témákról beszélgettünk, jövőnkről és a pártkonferenciáról, az iskola­rendszerről és arról, hogy tud­jon-e egy lány főzni, az volt az érzésünk, hogy még sok min­denre nem futotta az időnkből. És a meglepetés? Készül. Na­gyon nagy lesz, ha még három hétig kibírjuk titokként kezel­ni. Zácsek Erzsébet A szerző felvételei A program\ezérlésű gépek jöven­dő szerelőjének a négy év Innuliuá- nyi idő alatt valóban rengeteget el kell sajátítania. Az eddig enilített szakmák közül talán ez a legigénye­sebb, hiszen az elektronikus sz;'Lmí- tógépek kezelése, javítása végtelen pontosságot, szakmai tudást követel. A programvezérlésű gépkezcl’íi szakmára való fclkés'/.ílésnek az a célja, hogy a hanulók az állahinos műveltség mellett politikailag öntu­datos, munkájukat alaposan és kész­ségesen végző szakeniberelíként ke­rüljenek ki a szaktanintézet padjai­ból. A szakmunkások numerikus tech­nikára képzését a CSKP XIV. kong­resszusa is az irányelvei közé sorol­ta. A programvezérlésű gépek gyár- t:isával és bevezetésével megszilár­dul a szocialista t.ábor világpiaci he­lye, s ezzel párhuzamosan feltétele­ket teremt a kohó- és gépipari ter- nrelés feladatainak a teljesítéséhez. A számítógépes berendezések fö- meggyártása és ai integrált termelői részlegek alkalmazása a gépiparban igen jelentős népgazdasági szerepel játszik, és nem elhanyagolható a KGST-tagországok komplex szocialis­ta gazdasági együttműködése és nemzetközi szakosodása szempontjá­ból sem. E szakma embereinek ismerniük kell a numerikus gépek és gép­rendszerek bonyolult szerkezetét, de nem nélkülözhetik az idegen nyel­veket és. más személyes tulajdonsá­gokat sem, hogy méhoképpea repre­zentálni tudják szocialista országun­kat. A szaldiépzés arra összpontosítja a legnagyobb figyelmet, hogy a ta­nulók elsajátítsák a szerszámgépek kezeli'-sét, a numerikus gépek és géprendszerek elektromos és mecha­nikai részének szerelését, az aggre­gátok működésének ellenőrzését, a gépek üzembe helyezését, beállításút és pontosságuk felülvizsgálását. Fel­ismerik és eltávolítják a gép hibáit (kivéve a vezérlőszalagot), ellenőr­zik, vagy ha kell, módosilják a programul, > otthonosak lesznek a szálliuisban. szakmai tanácsot adnak a megrendelőnek stl>. Milyen gépekkel kerülnek majd kapcsolatba munkájuk során a programvezérlésű gépek szakemho- rci? Szakm.'ijukból kifolyólag legin­kább programvezérlésű szerszámgé­pek és géprendszercgys-'ígck közölt mozzignak legtöbbet. .A szakképzés további fon to- célja az, hogy a ta­nulók mt^ismerkedjenek a program­vezérlésű szers'zámgépeken való munkával. Olyan fogalmakkal is tisztába kerülnek, mint az üzemter­vezés és -szervezés, tcljesítménynui- mák, bérezési elvek, elektrolcchaika és csehszlovák állami normák, mun­ka- és tűzvédelmi elöir'isok. Azok a fiúk és lányok jelcnúcez- zciiek erre a szalunára, akik nem szenvednek lelki betegségben, és tes­ti adottságuk is megfelelő. A szakmunkás- és ére.Us''gi vizsga után a szakma V. bérkategóriájába sorolják őket, akik pc:lig mindkét vizsgát Idlűnő eredménnyel telték le, kivél'-üesen a VI. bércsoporlba- is kerülhetnek. A munkaadónak köte­lessége a fiatal sz.akemborekct kép­zettségüknek megfelelő munkakörbe osztani. A program vezérlé.sü gépszerelői szakma igen vonzó togl'ilkozás, de aki ezt választja, négy évi kemény raunkáv.al kell érte megfizetnie, és később som eh'getlhetik meg az is­kolában szerzett tudással. Újabb és újabb, még korszerűbb gépek kerül­nek a termcléslio, és ők e.sak akkor tudnak eleget tenni küielcssé.ieikiuík, ha szüntelen lováhbkepezik magu­kat. A négyéves sznkf:i!iiut.'’zof címe: Odborne uéiiisle TOS, Trónéin. Kilencedikesek, ' h-a úgy érzitek. megúlljátok helveteket ebben a szek- mában, ha érdekelnek a bonyolult gépek, és bizonyítványotok is jó, je­lentkezzetek a foiili sz.olctanintézot- be. sikeres felvételi vizsga után semmi sem állja utatokat, hógv négy év múlva programvezérlésű gé­pek „ápolói“ legyetek. Liulovit Szabó Az ember viszonylag tökéletes koponyával, egy csodálatos formájú és képességű agyvelővel rendelke­zik. Fokozatosan elvek és elméletek a- lakulnak ki benne. Ezek az elméle­tek természetesen nem mindig sodor­nak magukkal széles társadalmi ré­tegeket, olykor csak egy-két forró fejű ember íratlan könyvében talál­hatók meg, és nem is örökélelűek, de van úgy, hogy bizony a társada­lom népes tömegeit kerítik hatal­mukba. És ez nem is lenne baj, mert ha mondjuk arról szólnak, hogy be­csüld m^ embertársaidat, tiszteld a szüléidét, légy mindig és minden kö­rülmény közepette becsületes, ezt csak helyeselni lehet. Viszont ha már olyasmiről szál­nak, mint az egyik mai keletű el­méletünk, némely ember vezérelve, az bizony már nincs rendjén. Mert baj van például nz ilyen el­méleteinkkel: Aid nem lop, az ön­magát károsítja meg. Micsoda „el­més“ igazság! Kevesen nem dőlnek be neki. Attól az elvtől vezérelve, hogy a szocialista vagyonból úgysem hiányzik, s az emberek sciii veszik észre, ha apránként csipegetjük el tőlük. Ne azt mondd — intepek —, hogy hol lopnak, hanem azt hogy hol nem! Mások úgy tartják, nem érdemes sehol semmiért tűzbe menni. Vagy: Nem az anyém, mit b;'inom én!... Az ő dolguk, családi ügy, ehhez ,i társadalomnak semmi köze. Igaz lenne ez? Tárei.t.'dmuiik reii- goteg pénzt költ a fiatal uenizcdók nevelőiére, taníttatására, s hogy még som lenne köze ahhoz, ki milyen szellemben neveli a gye.".".Uét?l Ép- pensf?ígel teljesen mintlegy lenne, hogy utódaink els:\jál!lj ik-e n tudo­mányos vil''gnézeli*l, vagy sem? Az okos, ügyeskedő emberi logi­kától eljutottunk teh.'it a legriatalah- bakhoz, úgy is mondhíUmim: a jövő nemzedékéhez. Csak szaporodj.ők, nö­vekedj é'k; kerüljön majd laelc a s.a- ját bajaiba, nekünk ehhez semmi közünk, minek avatkoznánk ahhá, hogy egyesek hogyan nevelik a gye­rekeiket? Vagy alíái' csak cry esalá- di perpalvarli.':, vareke.'mhe is! De persze, holn.ap majd sírunk, riariii- kodunk, szidunk a meg'.':'Itóiól a társadalom elrdláréiiig mind.’-nkit, ép­pen csak az nem jut ;>z eszünkhe. hoüv mi is oU vollnnk a Lryerak szülolú'énól. Mint nliiv.rv az SGm int az ilyen rí móloU'k f:'!ía!'i lóinak ós gyakorlóinak az !i '>:v min­doz teljespii tói. iílo.' M) a rir- ! iéi ilm ■ tk- —nlli— Lopják az idémet. Mások ide­jét is lopják, de ez engem ko­rántsem vígasztal, sőt jethábo- rít. jóllehet, a tolvajok talpig becsületes emberek, akik eled­dig felebarátjuknak sem házá­hoz, sem mezejéhez, sem más féle jószágához nem nyúltak, bár meglehet, hogy feleségüket könnyen megkívánták. Mégis ■tolvajok. Ezért ha módomban állna, én prémiumelvonásra, sőt olyan pénzbírságra ítélném őket, melynek összege kétsze­rese annak, amennyivel engem s embertársaimat megkárosíta­nak. De nem is a pénzről van ■szó, hiszen a jól ismert anya­gias közmondással ellentétben vallom, hogy az idő értéke nemcsak pénzben, hanem nyu­galomban, izgalommegtakarí­tásban is mérhető. S mert az időmet nem tegnap óta lopják, a dolgok úgy alakultak, hogy értékrendemben ma már a nyu­galom, a rend sokkal többet ér a pénznél — már csak azért is, mert sem takarékos, sem tő- kehalmozó nem vagyok. A tisztesség most úgy kíván­ná, hogy anyakönyvíleg hitele­sített nevek szerint nevezzem meg a megkárosítóimat. Sajnos, ez már csak ezért sem megy, mert sokan vannak. Nem ke­vés tevékenykedik közülük a kereskedelemben. Azokról az üzletvezetőkről van szó, akik­nek nincs bátorságuk vagy rá­termettségük ahhoz, hogy eie- . gendö árut rendeljenek a rak tárakból; mintha attól félnének, hogy a nyakukon marad. Pedig tudhatnák, hogy aggodalmuk teljesen alaptalan. Csak rá ké­ne nézniük az áruért tolongó sorokra és tudomásul venni, hogy az ő kísszerűségük miatt vagyunk kénytelenek sorakozni mi vásárlók, köztük én is, aki ugyanezen okból kényszerülök hallgatni sor- és sorstársaim­nak olyan közgazdaságilag megtévesztő és ataptalan meg­jegyzéseit, hogy nálunk bizo­nyos árucikkek hiányának a gyanúja forog fenn. Pedig de­hogy! Áru van elegendői S persze az idötO’lvajok ott vannak a közlekedésben is. l- gaz, nincsenek nagyon sokan, de éppen elegendően vannak ahhoz-, -hogy a közlekedés szer­vezett rendjében, emberek szá­zainak és ezreinek összehan­golt munkájában saját hanyag­ságukkal olyan zavarokat akoz­zanak, ami tíz és százezrek i- dejét, legtöbbször munkaidejét •lopja el. Mert ugye nem nehéz kiszámítani, milyen népgazda­sági károk származnak abból, ha másfél órát késik egy ingá­zó munkásokkal telezsúfolt vo­nat. Es azt sem nehéz kiszámíta­ni, hogy milyen összegekre rúg a hivatali bürokr-áelából szár­mazó kártékonyság. Azaz na­gyon is nehéz Idszámitani, hi­szen nem kis összegekről van szó. Az időtolvafok közé sorolha­tó elemek szépszerével megta­lálhatók a termelésben is. Tíz nappal ezelőtt vettem egy pár cipőt, rá két napra levált a tal­pa, ami részemről tetemes idő- ■veszteséggel járt, hiszen vissza ■keUett mennem az üzletbe, vi­tatkoznom kellett jogos rekla­mációm ügyében, s vissza kell majd mennem akkor is, ha a gyúr a rossz termék fejében jó terméket szolgáltat nekem, de tudom, hogy amíg erre sor ke- rífl, addig el kell még néhány­szor mennem a cipőboltba, hogy thegkérdezzem, megérke- .zeit-e már az új cipó, és miért nem, ha egyszer a rég lejárt halásrfdöre Ígérték. Szóval, lopják az emberek egymás idejét... Dühítő dolog. De hadd ne lopjam tovább a kedges olvasó, idejét, aki n-ílkülem is tudja, milyen öröm és mennyire ter- rnészetes, ha nem kell a pult e- Vótt sorakozni, ha pontosan in­dul és pontosan érkezik a vo­nat. Szóval menetrendszerűen. Már csak azért is, mert meg­győződésünk, hogy nem a me­netrendben van a hiba. KESZELI FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom