Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-23 / 12. szám
Nemrégen meghívót hozott a posta. Arról adott hírt, hogy a SaFai (vógsely- lyei) Népmíívelósi Otthon mellett működő klub vezetősége rendezésében dr. László Gyula történettudós tart előadást. Sajnos, elfoglaltságom miatt e szíves meghívásnak nem tehettem eleget. Egy más alkalommal azonban elmentem azzal a céllal, hogy megismerjem a klub munkáját A Centrál kávéház egyik sarokaszla- láhuz ültem le Tóti) Lajos pedagógussal, a klub vezetőjével, hogy kifaggassam életéről, munkájáról. Hol, mikor született, és hogyan emlékezik vissza szülőfalujára? — Királyréven születtem 1939-ben. Szülőfalumban sokáig az egyetlen „kul- tutólis intézmény“ a kocsma volt. Itt zajlott a falu „társadalmi élete“. Ritkaságszámba ment. ha a vendéglő nagytermében egy-egy színjátszó csoport feU lépett Ez volt a felnőttek egyetlen és ritka szórakozási lehetősége. A gyerekeké pedig a Fekelevíz. meg .íz ehhez kapcsolódó romantika. A víz sekély volt ezért szüléinknek nem kellett aggódniuk. Gyakran csak este vetődtünk haza, ha megéheztünk, vagy amikor megszólalt az esti harangszó. My,íron fürödtünk, bújócskáztunk, télen korcsolyáztunk és szánkóztunk. Sajnos, a Feketeviz már nem az, ami volt, a romantikát jelentő fákat kivágták, a víz még sekélyebb lett Ezzel szemben a falu az állami gtizdas,ág megalakulása óta nagyot változott, soha nem látott fejlődésnek indult. Két új üzem létesült, sportpályát, új iskolát, hid.at, több Iziiz lakóházat építettek, orvosi rendelőt nyitottak. Múlt év októberében pedig ótadüik az új művelődési házat. Ml érdekelte gyermekkorában? — Mindig érdekelt a könyv. Tizennégy éves koromig a falunkban minden hozzáférhető könyvet elolvastam. Gyermekkori példaképeim ri^ónyhősök voltak. Leginkább a történelmi tárgyú regények érdekeltek. Hol járt iskolába? — Az alapfokú iskolát szülőfalumban végeztem el, utána a galántai li- zenegyéves középiskolába jelentkeztem. Tanáraim közül most is nagy szeretettel gondolok dr. Farkas István igazgatómra és dr. Párkány .Antalra. Sok-sok útravalót kaptam tőlük. Most is szívesen ellátogatok hozzájuk, mert úgy érzem, örök hálára köteleztek. .Minden vágyam az volt, hogy régész lehessek. Sajnos, nyelvi nehézségek miatt ezt a tervemet nem valósit- liattam meg. Érettségi után a bratisla- vai ped.igóglai főiskolán folytattam la- iiulmányaimat, s elvégeztem a történelem és földrajz szakot. Vágya nem teljesült, nem lehetett régész, akkor mostani hivatásáról úgy vélekedik, mint ahogy azt a régi la- tin közmondás tartja — Qiiem dii ode- re paedagogum fecere — Akit az istenek gyűlölnek, abból tanítót csinálnak. — Egyáltalán nem! Jól tanítani művészet. Erre a pályára egész életen át készülni kell. Csak az képes másokat tanítani, akinek megvan a kellő fel- készültsége, tudása. Ezt pedig csak ál- l.indó önműveléssel lehet elérni. Szerelem hivatá-somat, egyáltalán nem tartom az „istenek büntetésének“, véleményem szerint ez a legszebb hivatás. ■Mikor került ebbe a kisvárosba? — 1961-ben a katonai szolgálat letöl- té*se után. Azóta itt tanítok a kilencéves alapiskolában. Közben megnősültem. lakást kaptam. Két fiam van: Péter tizenegy, Lehel nyolcéves. A tanítás és az iskolán kívüli nép- művelés eléggé elfoglalja, s ha mégis akad <'gy kis szabad ideje, mivel tölti? — Az olvasás mindig a legkedvesebb toglalkoziisom, szórakozásom volt. Kezdetben regényeket olvastam, azután komolyabb olvasmányok következtek; kritikák, tanulmányok, esszék. Az írók közül legjobban szeretem Veres Piítert, Ily- lyés' Gyulát, Sütő .Andrást. Régebben színdarabokat is rendeztem, és magam is szerepeltem. Régi gyermekkori emlékem fűződik ehhez. Nyolcéves voltam, amikor hasonkorú gyerekekkel előadtuk a „Hófehérke“ meg az „Egyszer egy királyfi“ című színdarabokat. Ez mindjárt a felszabadulás után volt. Ennek az az érdekessége, hogy a színdarabot egy néni emlékezetből diktálta le. Teljesen önállóan tanultuk meg. A bemutatót a Feketeviz partján levő öreg malomban (azóta már lebontották) tartottuk. Akkor tyúkólnak használták. Az e- lőadásból nem sok öröme lett édesanyámnak, mert tele lettem tyúktetűvel. Utána még sokszor szerepeltem, 196.Ő- ben egy színdarabunk bevételét, 3000 koronát az árvízkárosultak megsegítésére küldtük el. Ha időm engetli, iskolánkban most is betanítok egy-egy színdarabot. A safai ifjúsági klub ebben az évben jubilál. Tíz évvel ezelőtt alakult. .Mi adta az ötletet, hogy klubot alakítson? — .Az iskol.án kívüli munkán túl kevésnek tartottam a műkedvelősködést és az évenként tartott egy-két irodalmi estet. Ügy éreztem, hogy az eddigi munkiink nem felel meg a kor követelményeinek, idejét múlta. Az volt az érzésem, hogy nekünk is haladnunk, fejlődnünk kell, valami újra vau szükség. Többen voltunk, akik szerettük az irodalmat. Könyveket kölcsönöztünk egymásnak, elbeszíVlgettünk egy-egy íróval. Akkor érlelődött meg bennem az a gondokat, hogy jó lenne bekapcsolni másokat is érdeklődési körünkbe. Az ú- jobb igényeknek megfelelően így alakult meg tíz évvel ezelőtt az ifjúsági klub. .A következő évben felvettük a Vörösmarty Klub nevet. Névadónk eszméit, munkásságát és egész életét állítottuk példaképül magunk elé. Célunk a szlovák-magyar barátság elmélyítése, és a magyar kultúra ápolása volt. A klubnak általában 100-150 tagja van, szlovák-magyar dolgozók a tizenhat é- vestől a nyugdíjasig minden korosztály képviselve van. Vannak köztük munkások, technikusok, ápolónők, tanárok és orvosok. Évente hozzávetőleg harminc összejövetelt tartunk. Ezeken a klubnapokon neves írók, tudósok előadását hallgatjuk meg. Hogy csak néhányat említsek, mert mindet felsorolni szinte lehetetlen: eljött közénk Lőrincze Lajos, Deme László, Szalatnai Rezső, László Gyula, Csoóri Sándor, Bata Imre, Tur- czel Lajos, Emil Boleslav Lukáé, Voj- tech Kondrót, Csanda Sándor, Tőzsér Árpád, továbbá csehszlovákiai és magyarországi előadóművészeket is köszönthettünk körünkben. Mi a véleménye a klub munkájáról? — A klub kitölti életemet, de az i- gazság kedvéért azt is el kell mondanom, hogy főleg az utóbbi időben néha „szélmalomharcnak“, hiábavaló küzdelemnek tartom ezt az egyébként sok reménységre jogosító munkát. De amikor ilyen mélyponthoz érek, a körülmények mindig úgy hozzák, hogy egy kedves levél, látogatás vagy az újabh érdeklődés kedvet, erőt ad a további munkához. Mik a tervei? — Szeretném a Vörösmarty Klub tízéves munkáját összegezni és egy évkönyvben megjelentetni. Olyan sok szép előadás hangzott el, és annyi kiváló ember járt nálunk, hogy ezt érdemes lenne megörökíteni. Ezen dolgozom most. Hogyan látja a klub jövőjét? — őszinte leszek: biztosítva, de nem hagyhatom szó nélkül azt a sajnálatos jelenséget sem, hogy a könnyebb fajsúlyú műsorok iránt az emberek jobban érdeklődnek. Nagyobb sikere van egy táncmulatságnak, a beat-zenének vagy egy krimi film vetítésének, mint a klub irodalmi, történelmi előadásainak. Megértem a fiatalokat, mert hiszen még én is közéjük tartozom. Kedvelem én is a tánczenét, és pihenésképpen egy krimit is szívesen elolvasok, de nem ez a kizárólagos szellemi táplálékom. Azt szeretném, ha mindegyik klubtag ha.son- lóan vélekedne. Hogy klubéletünk ilyen pozitív irányba változzék meg, ahhoz nagy erőfeszítésekre van még szükség. Vörösmarty Géza a jényk&p híján arra kényszerülnék, hogy olvasóim e- lé idézzem a Dvory nad Zi- lavou-t /udvardtj magyar iskola igazgatójának, Sáft Árpádnak az arcélét, nem a barázdákra, hanem a magabiztosságra hívnám jel a figyelmet Azután pedig arról az állandóságról szólnék, amely manapság bizony sok helyütt hiányzik iskoláink életéből. Ez ugyanis az egyik legfőbb és legmegbe- csülendöbh tulajdonsága. A Luöe- nec /Losonci melletti Pinetná IPlncj községben született, de már 1949-tól itt, ebben a nyugat-szlo vákiai faluban tanít. 1951 tői igazgatója az iskolának. Miközben több nagyobb és számtalan apróbb átszervezés érte az iskolarendszerünket. változott a tananyag, a a heti óraszámok, 6 maradt, mindig a helyén volt. Esténként, a- kárcsak huszonhét évvel ezelőtt, ma is végigsétál a falun, szemmel tartja tanítványainak viselkedését, ellenőrzi, hogyan Igazodnak az iskola utasításaihoz. Ha kellett — mint mondja megleckéztette sgytkUkeí-másikukat, de sohasem vitte túlzásba, csak azt akarta, foganatja legyen a szónak. — Amikor felnőttek, egyikük sem haragudott, és csak hálával gondolnak vissza az iskolaévekre — mondja. S én, aki a tavaszi szünet egyik csípős tél végi délelőttjén kint állok vele a falu központjában, a kocsma és a tanácsháza között, magam Is tapasztalom, hogy mind nyáján tisztelik. Az emberek, ö- regje-fiatalja messziről köszönnek. Egyik másik csak azért, mert már régen el szeretett volna neki va lamit mondani, vagy valami tanácsot kérni, odajön hozzá, és már mondja is Ha végül is az idő kurtasága miatt kénytelen jélbeszaki tani az elmélkedést, sajnálkozva teszt. Igaz, nem is csoda, hogy így viszonyulnak hozzá. A falu lakosainak több mint a hetven száza léka már a tanítványa volt. Amellett ott vannak kollégái is, akik közül, bár mindig is igényes volt hozzájuk, egyik sem hagyta ei önként az iskolát, s ha valamelyiküket mégis másfelé vetette a sorsa, évek múltán Is büszkén mondja: „Amikor Udvardon a Sá- jinál tanítottam . ..“ Közéleti tisztségeit is sorolhat nám. Hosszú évek óta ő a járás iskolai bizottságának az elnöke. Emellett a nemzeti bizottság képviselője, a községi pártszervezet elnöke, de egyetlen szóval sem panaszkodik, hogy talán sok a munkája. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem történelem latin szakán kezdett tanulni, majd a bratislaval Komensktj Egyete men }ejezte be tanulmányait, sazí mondja, az lenne számára o leg nagyobb büntetés, ha kitiltanák őt ezekből a „hivatalokból“ Köze van a szolgáltatások házának vagy a község csinos áruházának Fotó: Németh az építéséhez éppúgy, mint a mű velödésl otthonhoz vagy a gazda sági iskolához. Szívügye, ahogy mondják, mert tudja, ezekre mind "e szüksége van a falunak. Persze, tudom, hogy Sáfl Árpád egy a sok közül. Magam is szíve sen emlékezem vissza néhány nagyszerű tanítómra, tanáromra. Hadd tisztelegjek most előttük 's Sáfi Árpád arcélének a megrajzolásával. Nélkülük aligha lehetnének lakatosok, tanítók, újságírók, tudósok... Itthon már a gondolataimat rendezgettem. A vele folytatott be szélgetésböl megpróbáltam megrajzolni az embert, aki már egész nemzedékeket nevelt; amikor az Oktatásügyi Minisztériumból értesültem, hogy Sáfl Árpádot a tanítók napja alkalmából kitüntetik. Gratulálunkt —nth— Mi leszel^ ha nagy leszel? Izgalmas kérdés, az ember életének talán legizgalmasabb kérdése. Hányszor, de hányszor felteszi mindenki magában. Alig érzékeli a környező világot, máris szabadjára engedi a fantáziáját, és így akar lenni fokozatosan pap vagy kántor, kéményseprő, lakatos, mozdonyvezető, bádogos, orvos, borbély, műszerész, tévészerelő, táncdálénekes, hajós- kapitány. űrhajós, miniszterelnök, világutazó vagy futballista. A sorrend nem lényeges. Ahogy múlnak az évek, úgy változik az elhatározás és az ízlés is. Minden kornak megvannak a divatos szakmái. A szülőknek különösen kifinomult érzékük van ahhoz, hogy kiszimatolják, mikor mi a „menő“, jól jövedelmező szakma. Es ezzel leegyszerűsödik a kérdés, mert mihden szülő könnyű, jól jövedelmező — legekább is az ö értelmezésében — szakmát választ gyermekének. A szülőt döntés éllen nincs a- pelláta. Ki kíváncsi a gyermek érdeklődésére, adottságaira, a társadalom érdekeire? KI törődik azzal, hogy a válaszúton álló fiatal megtalálja-e egyéni boldogulását, az élet igazi értelmét? Mennyi bajt, bánatot okozott már a szülők rátarttsú- ga. Mert mindenki nem lehet tévészerelő vagy kozmetikus. Vagy nincs hozzá a- dottsága, vagy nincs számára hely. Társadalmunknak más szakemberekre is szüksége van. A divatos szakma fogalma egyébként is meglehetősen relatív. Ami ma divatos és jól jövedelmező, holnap alábecsült mesterség lehet. A társadalom általában azokat a szakmákat méltányolja jobban anyagiakban, amelyek fontosabbak számára, vagy nem e- léggé vonzzák a fiatalokai, illetve a szülőket. A szülők felfogása alapjában véve téves, mert nálunk az egyszintű képesítéssel rendelkező szakemberek jövedelme között gyakorlatilag a- lig van eltérés. Társadalmunkban mindenki előtt nyitva áll az út az érvényesüléshez. Pályaválasztáskor a természetes kiválasztódásnak és a népgazdaság érdekeinek megjelölőén a lehető legmesszebb menően tiszteletben tartjuk az egyén érdekeit. Éppen e- zért reméljük, hogy ritkábban ismétlődnek meg az o- lyan kellemetlen lelenetek, amikor a szülök minden „követ“ megmozgatnak, hogy a nekik tetsző szakmád juttassák gyermeküket. A tanítók a megmondhatói, hjgy mennyi veszekedés és bosszúság van ilyen kor, hány fiatal életét rontják el a makacs szülők. Az idén 78 900 fiúnak és lánynak kell mihamarabb döntenie a nagy kérdésben. Ideje lenne ezért kitörni a „menő szakmák“ túlságosan szűk köréből, fel kell kelte ni a fiatalok i^rdek’ődését a távolibb, szép reményeket és boldogulást kínáló pálya iránt Végeredményben az a legideálisabb, ha sike-ül teljesen összehangolni az e- gyén és a társadalom érdekelt. Palágyi Lajos
