Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-16 / 11. szám

A fialal (Í3Z, ALMA­SÍ KíJÜLlíl Jiliií k6l év\'rl ez­előtt végezte el a K'‘pzomn v észe­ti Főiskolát. Eli :iu';((4őzően a Brnói Iparművészeti Középiskola diákja volt. IVinulüiányai folya­mán tté^íy f»íyan j(4entős alkotó és okl.il (')n 1 ii vé*s/. i r;i n >*í U'isa a 1;«11 (lol^ozlialoll iniiil fJialmy, Cse- micz.ky. Matejka és Gajdos pro­fesszorok. Kétáéíjtolen. hojry a né;jy mostor egymástól sok vo- Tiatkozásban különböző művészi szemlélete és műhelye szeren­csés módon ludu izmosílnni az egyébként is kíscrlelczö, kereső alkatú fiatal feftlőművész.t, aki nem csupán a festészet löblíféle irányzatában próbálkozik nem kis sikerrel, ba/iom a képzőmű­vészei cgNÓb műfajaiban is. Sok iUuszlráeióU grafikát. ak\ arcllt, pasztell- (>s céruzarajzot készít, s aki biviekinlhctelt műtennebo. tudja róla, hogy van néhány ki- válé) faliszönyt'ge is. Alniási az elméilt napokban ér­kezett el pályájcának egyik kezde­ti, de annál jelentősebb állomásá- lioz: a Duna menti Múzeumban mecnyílt első önálló kiállítá'sa. IViríatának jelentőségét ér értékét az az alapvető erény határozz.a meg. hogy a képeket s/.emU‘Iő Uírlal látogató semmilyen köri;!- mény között sem marad közöm­bös, a művekkel így vagy úgy de feitctlenul érzelmi kapcsohit- ha kénytelen kerülni. Kénytelen, mert az indíték rajta kívül ill. oU van a v4isznakon. Színek és formák harmóniája vagy disz­harmóniája váltja ki ezt az ér­zelmi kapcsolatot, és könnyen iú- dcrül, hogy szürrealista sz.eir*lé- lelű művész képeivel állunk szemben, aki nem mindig ragasz­kodik az izmus szabta kifejezési formák eszközeihez. Szívesen ka­landozik cl, mégliozzá nagyvona­lúan. Kbből aztán többnyire re­mek képek sikerednek. Rendkívül énickcs. figyelemre méltó, hogy Almási a logkiílöu- bözőbb méretű vásznakra dolgo­zik. Miniatűröket és monumeulá- lis méretű képeket sorakoztiü bátran egymás mellé, s ezzel a szo­katlan elrendezéssel szerencsésen tudja fokozni bemutatkozásán ik feszültségóL Kedveli a \4irös, a sárga, a naracssárga színeket, szinte követkczclescn ragaszko­dik hoz7>ájuk. és számos képe»* spektnimszerűen vonultatja fel c színskálákat — többnyire sre- cesszié»s formákon belül. Téma- választása i.s felléllen figyelmei érdemel, liiszcn a műtermi k.a- maralémáklól. a poriréfeslés/o- ten keresztül egészen a tájkép- és a esendélettémákig kalandozik mégltoz/ú szenvedéllyel. Diinajská Stredán tDunaszer- dahelyonj él. és néliányszor mar elhangzott róla, hogy a Csallóköz festője. Ez sem alapUdan, iiiszen a táj iránti szeretet'M ez ideig sziímos képben demonstrálta. é< szóban is hangoztatja. Kár, hogv tárlatán számos fontos festiné­Csendélet hegedű vad nye nem szerepel, mert azok vá- hgalása pillanatnyilag a Szlovák Képzőművészek Szövolségéuok tagíelvélcii hizoUsága elolt vizs­gázik. Meggyőződésünk, hogy ez a vizsga ugyanolyan jól sikcnil majd, mint az cUő önálló koma­romi liu’lat. Hadd tegyük hozz-»* a Duna menti Múzeum bal esz­tendeje következetesen 'érvénye­sített niíiv'észetpártoló szorgalma nemcsak a művészeknek, lianem egész kultúránknak tesz remek szoJgáhUot. ííálús(d\ lehetünk ér­te. — if— Foto: keszeti A PRÍMÁS H egedűvel Járta be a világot. Európa minden fővárosá­ban Játszott Tapsot kapott a svéd királytól, Marió banzátől, Sophia Lorentöl és Glna Lollobrlgldától. Ye­hudi Menuhin és David OJsztrah órákon át hallgatta, s amire hüszke: kézfogással köszönték meg a játékát. És ez többet je­lentett neki mindennél. Élénk szemű, nyest bajúszú, törékeny alkatú ember. De ha hegedű van a kezében, mindig megnő. Az Indulásról Így vall: — Apám nyolcéves koromban kezdett el tanítani. Pár év­vel később Országh Tivadar és Zathureczky Ede tanítványa lettem. Tizenegyedik születésnapomon tett meg másodprímás­nak apám. Világosan emlékszem rá, hogy 1943. április 17-én este a Britannia étteremben, a Repülj fecskémet Játszottam, amikor odajött apámhoz az üzletvezető, és így szólt: „Laka­tos maga örülhet Is, meg búsulhat is, mert utolérte, sót már el is kerülte a fia...“ —Akkor apám a maga helyére állított. Attól az estétől va­gyok prímás. Én akkor éjjel nem is aludtam örömömben. Nem tudtam, hogy apám mit érezhetett azokban a percekben, de egyszer a sors nekem Is kiosztotta ugyanazt a lapot. Kül­földön játszottunk, a fiam volt a másodprimásom, és hozzám is odajött az üzletvezető.... Komoly az arca. Már-már komor. De a szeme mosolyog. Most veszem észre, hogy kék a szeme. Az apja hetvenkét é vés koráig húzta, és még tanította az unokáját. Neki is nyolc­éves korában adta a kezébe a hegedűt. Csönd. A gyűrűjét nézi. A gyűrű kék köve ezernyi szikrát szór. Halk a szó: — Apám volt a negyedik prímás a famíliában. Mindent tu­dott, amit a hegedűből ki lehet hozni. És meg Is tanított mindenre. Tizenöt lemezét árulják szerte a világon. De nem erről be­szél. — Életem legszebb és legnehezebb ével a rádióhoz fűznek. 1950-ben egy zsűri válogatta össze a rádió cigányzenekarát. Valami csoda folytán engem tettek prímásnak. Ót éven át naponta negyvenöt percen keresztül élőben kellett Játszanunk. Hát az valami ördöngös dolog volt. Az elsők között kapott Liszt Ferenc-díjat, és három más magas kitüntetést. A francia Akadémia neki Ítélte oda a nemzetközi folklőrfesztívál nagydíját. Mostanában délelőttönként a legifjabb Lakatost tanítja. Mert az is Sándor, és betöltötte már a nyolcadik évét. —ns— Peter lilemsicky — nemzeti művész a modern szlovák szocialista Iro­dalom egyik megteremtője. 1901. március 18-án született egy mozdonyvezető családjában. A polgári, majd a gaz­dasági iskolát KySperkben vé.gezte el. Pedagógiai képe­sítését Levicén szerezte. 1922-ben megismerkedett Kle- ment Gottwalddal, és belépett a CSKP-ba. A őadeai járásban tanítóskodott, majd az Interhelpóval a Szovjet­unióba ment, ahol egyebek között a Pravda szerkesz­tője Is volt. 1938-ban tért vissza hazájába, és mint ta­nító több helyen is működött. Utolsó állomáshelyéről, a Jiir pri Bratislave-i iskolából Csehországba kellett mennie, de a pőrtmunkát továbbra sem hagyta abba, s a CSKP illegális KB összekötöjeként dolgozott, A Ges­tapo elfogta, és nyolcévi kényszermunkára ítélte. 1945- ben szabadult. Először a CSKP képviselője, majd az Iskolaügyi Minisztérium osztályvezetője, a Belgrádi Állandó Szláv Bizottság küldöttje, végül pedig kultur- attasé Moszkvában. 1949-ben halt meg. Az állami díjat Krónika című regényéért kapta. In memóriám pedig nemzeti művésszé avatták. Az irodalomba bezruCi hangvételű versekkel lépett, majd tárcákat, elbeszéléseket közölt a szlovák kommu­nista lapokban. Munkatársa lett n DAV-nok. Kysucán játszódik le a Győzelmes bukás című regé­nyének a cselekménye. A regény hűen tükrözi az író szocialista állásfoglalását. Az eseményeket nagyszerű elbeszélői tehetséggel mondja el. Szovjetuniőbeli r,iportjainak gyűjteménye Két év a szov­jetek országában címet viseli. Jilemnicky megismerteti benne a szlovák olvasókat a közép-ázsiai és Fekete-ten­ger menti vidék új életkörülményeivel. A Visszatérés című könyve két novellát tartalmaz, mindkettőben a kysucal nép nyomorúságos életét eleve­níti meg. A Töretlen föld című regénye magán viseli az újság­írói stílusjegyeket, amelyek próza jegyeivel párosulva újszerű művészi formává ötvöződtek. A regény hőseinek sorsán keresztül Kysuca szociális struktúráját tárja fel benne az olvasó előtt, Jílemnicky eljutott az Itteni élet- körülmények okainak a gyökeréig, és megtalálta a ki­vezető utat Is, azt, amely az Igazságos elrendezéshez visz. További regényében, a Cukorban rámutat arra, mennyire fontos, hogy a múnkásság összefogjon a föld­művesekkel a burzsoá rend elleni harcban. Ez az esz­mei, osztály- és programregény Jiü tükörképe az akkori éveh mély gazdasági válságának Csehszlfttjkiában. Az Iránytű a legkiforrottabb alkotása, hazai és kau­kázusi novellaciklusait tartalmazza. Könyvében a szo­cialista forradalmat ábrázolja, azt az utat, amely nálunk és a Szovjetunióban idáig elvezet. Utolsó regénye, a Krónika a Szlovák Nemzeti Felke­lésnek a Cierny Balog környékén lejátszódó eseményeit örökíti meg. A fő eszmei mondanivaló: az elnyomott nép egyre növekvő gyűlölete a fasizmus és klérofasiz- mus ellen, megismerve a múlt küzdelmeit, megértve az ún. szolvák állam alatti osztályelnyomást, az emberek a kommunisták, a leghaladóbb erő oldalára állnak. Jüemnlcky mindezt a művészien megrajzolt hősök aj­kán szólaltatja meg. Erdészeket, favágókat és más mun­kásokat vonultat fel a regény oldalain. Művével Jílemnicky a szlovák irodalomban a szocia lista realizmus úttörője lett. M int minden filmgyár fo- lyo'ióján, itt is óriási a nyüzgés. Pedig a .MOS/.- FILM-nek nemcsak sok műter­me, hanem sok folyosója is van, (is nincs olyan másodperc, hogy valamelyik ün\s lenne. Az e- nyik folyosó vi-géu azonban U('- liáiiy szoba nnJg viszonylag csöndes. Fgyik falán csupa féiiykíii). Egyrészt eredeti fotók a spanyol polgárháború jeles személyisegeiről, má.srészf táj- felvélclck Krímről és .\ztr- h.ajdzsáiiból. Az egyik fotón la­pos kis kolostorcpület. a szem­ben levő falon egy festmijny, ngyanez a kolostor némileg át- aiakilva. díszekkel, toldalékok­kal; ilyen lesz a készülő film ben. Meri a dnkinni’iifumfotókon a íöszeroplő: Zalka .Máié. Ebben a szobában már minden a ké­szülő szovjet-m;(gynr koprodnk- ciós filniet szolgálja. Amíg tü­relmesen várok a képek küzriit, addig Költő iUiklós, a M.\1'I1,.M egyik alkotócsoportjának veze­tője ('s élvári ízijn.s gymtäsvc- zető (''ppea az ((tolsó gazdasági részletk(''rd('s('k(‘t beszélik nieg, s utána aláírják a ■• ('•gleges szer­ződést. Több mint tíziVi ter- vezgel('s. sok forgatókönyv-vál- to7.at (Ibin most már sa'-glegtss készül a /..alka-ÍIbn. I’endezője. ímanannel /.íiii.ariasz ''(jyení^sen Spanyolország Azerbajdzsánban az aláírás mellől érkezik, hogy válaszoljon néhány kérdésre. — Hogyan került kapcsolat­ba ezzel a témával? — Piégen tervezzük már ezt a koprodukciót. Legutóbb Csuh- raj foglalkozott a témával, de elfoglaltsága miatt nem tudott rá időt szakítani. Ö javasolt engem, s én szívesen vállaltam, bár az ő számára készült for­gatókönyv nem állt hozzám kü­zd. Ezért még elég hosszú munka kövcike.Zínt. míg a mos­tani, végleges váJloz.at dkéiszüll. — Feltelietően szetncMs es okai vannak, hogy Csniiraj éppen ön­nek adta át ezt a témát. — Életem alakulásában való­ba n van néhány olyan vonás, amdv megegyezik Zalkáéval. Görögországban szüloUcm, oU vt'-gezlom az iskoláimat, s Pá- riz--l)aii tanultam a filmrende­zést. .Vztáii visszamentem Gö­rögországba, és partizánként hurcoltam, majd idejöttem a Szovjetunióba. Tizennyolc éve dolgozom a MOSZFlLM-nél, ti­zenöt ('VC rendezőként. Eddig négy játékfilmet k('‘szitcttem, közülük az egyik görög témá­jú, s ennek éppen most volt a görögországi hemulatója, .V la­pok elismeréssel fogadták, mi azonban sajnos még nem tud­tom hazamenni. — Zalka életének melyik mozzanatát, sorsának milyen tann húgát kív ónja elsősorban bemutatni a filmben? — Sokféde mi’gkozclitésl mód vnji, különösen, ha valakinek olyan mo/gahnas, változgdns volt az élete, mint Zalkáé. Mi m(gis úgy gondoltuk, hogy az esenn'nyek középpontjába azt az ntohó periódust tesszük, a- niikor Spanyolors/.áglian a nem­zetközi dandár parancsnoka volt, mint Lukács tábornok. film I030 novcmbcrélx'ii kezdő­dik (tiajd. lor'^gliozza eredeti frankoista híradókkal, atiogy ők látták okkor az esemenyrtket. •Majd a köztársaságiak oldalá­ról látunk néhány dokumen- tiimfelvételt, közöttük olyano­kat is, amelyek a nemzetközi brigádok meg.al.aknlásáról ké­.szüllek. Ez az (Tedeti anyag vált át r('kozatös.(n a játékba, s tart 1937 júliusáig. Zalka ha­láláig. — Ez a film alapja, ezt sz(t- retnéni stílusában is dokumen- tarista módon niegrendezni, s eközben idéződnek fel aztán háromféle isrtrospekció. így pél­dául Zalka koráhbi életének néhány magyarországi ("‘s szov- jetiinióbeli epizódja. A viss/ji- emlékezóseknek egy másik szintjén! Zalka mjvelláinak, re- gényr(':szleleinck bizonyos ele­mei elevenednek meg úgy, hogy a főhíi.s többé-kevésbé mindig azonos Zalkával. .\ liarmadik visszatekintő elem a Zalka-le- gendákat idézi, például azt, hogy rajta volt-e az 1919-es ne­vezetes aranyvonalon, ami a szovjet állam aranykészletét liozta Szibériából Moszkvába. — Ebbi'il az következik, liogy jóllehet a film Spanyolország­ban játszódik, mégsem lesz há­borús film? — Pontosan így van. Csak néhány csalajelenet lesz, a(ni elkerülhetetlen eiiben a szituá­cióban. Én politikai filmet s/e- reluék készíteni, de a politikát nem a napi aktualitások jegyé­ben értem. Valahogy úgy, hogy miért vállalja .Antigoné azt, a- mit vállal, a zsarnoksággal szemben. Legutolsó filmem, mint említettéin, Görögország­ban játszódik. Címe: Egy em­ber a kiv('(gzőos7.iagból. Egy pa­rasztkatona a fiira elején a jun­ta egyik ki végzőosztagában nem lő az elítéltre. Azt próbáltam nyomon követni, miért jut el egy ilyen hétköznapi ember egy ilyen tettig. Teliát az etika- -morális összefüggések érdekel­nek. Minden embernek van va­lami s/amiélycs knMója, ami lermész.etescn szorosan össze­függ azzal, hogy az élet jelen- s(‘geit miként iu9i meg. Ennek alapján cselekszik. Ezt a na­gyon személyes kérdést szerel­ném a kiélezett társadalmi kö­rülmények közölt s-izsgálni. Zal­ka Máté esetében konkrétan azt. hogy egy író, egy intellek- lüc) hogyan, miért vállalja szüntelen a bigyveia« harcol, a kalonaséigot. Teljes általánosság­ban szólva: a társadalmi tett milyen s/a'nn'dyes indítékok »- lapján születik. — S ki játssza Zalka .Mátét? — 'ralán megiepő, de én Ko­zák -Viidrást választoltam. Lát­tam őt a Gilgamesben, az ,-\- nyafoldbca. az Égi liárányban. ('(S a Bekötött szemmel című filmben. ' Kitűnő színész. Tu­dom, hogy sem külső alkatr((. se((i l)chő karakterében iiemtía- sonlil Zalkára, lie — mint már elmondtam — a spanyol- országi alaphelyzelbe.n ÍKendc János operatőr segítségével) sze­retnék szinte naturálisán hite­les lenni. Zalka figuráját vi­szont egy kicsit megemelni, el- emclni ettől a vaskos realitás­tól. 0 az a színész, aki nagyon alkalmas ennek a megvab'tsítá- sára. — Mikor kezdődik a forga­tás? — Már most, máreinsban, né­hány liavas jelenetei veszünk fel Moszkva kíirnsa'-kén. majd lludapestre utazunk. Áprilisban Krím, májusl>an a spanyol helyszíneket adó -Azerbajdzsán következik. B. I,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom