Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-16 / 11. szám

«I 9 SEIM5ÍEI AZ ÉIMMIROM...“ Először az Oj Ifjúság mutálta be 1967-ben, egy oldalon Kulcsár Ferenccel, Varga Imrével, és Var­ra Erzsivel. ,\/.óta nagyol fordult az idő lendkereke. .Via már ő mutat be ,,új bangókat“ mint a/ Irodalmi Szemle szerkesztője. Tóth volt a második költő, akit személyesen megismertem, éspe­dig riporternek, mert rólam ké­szített portrét a Csallóköz című járási újságnak. ahol akkoriban technikai szerkesztőként dolgo­zott. Két bél ibúlva hozzásegí­tett életem első közléséhez. .Vzóta szinte naponként összefutunk. ♦ Most megjelent második verseskötetetl, az Itliakából llba- kába, mennyivel éreltch az elsii- aél. A hangok utánzata című kii- Iétnél, s milyen célt követtél vc- le? — Ami a kérdés első felét 'I- -í,ti ezt megválaszolni nem az én •eladatopi. Reniéllmtőleg lesznek lírálóim-értékelőim, .akik ponto­sabb és lárgyiLigosabb váLaszt dnak erre a kértbbsreí mint én iidnék. Hogy milyen célt követ­em vele? Első kötetem inegjele- iése nláji valahol azt írUmi. hogy az. emberben a világ“ probléniá- :i után .,a vnlághan az ember U'oblémájának kell következnie, '.z így logikus. így természetes, i'eh.át: megkeresni a magam be­vét és lehetőségei met a vil ág- '.an. eligazodni a vib'ig „beren- lezési tárgyai“ között, és szem- 'onézni jelenségeivel. .Vz út nem ímnyű, ezernyi veszéllyel jár: la egy pillanatra is alábbhagy li- yolmed, könnyen eltévedhetsz 'zerettem volna, ha ez a kötet­len közreadott tizenegy hossz^abb- rövidobb versem ennek az útnak z első szakaszáról Uidósít. Kel- > érzelmi hőfokon, de illő lárg>- zerűséggel, A köteteim egyszerre •Iképes és önironikus: hátat for- ítva az itbakai partoknak is az 'bakai f^jrrásvidékliez térbeliéi i lak meg. Ez az éltető erővel író forrásvidék; népem, szüleim s őseim vnlága, közvetlen kör- yezete, hagyományai. BESZÉLGETÉS TÓTH LÁSZLÓVAL seiinet. Végezetül: a gondolati költészet problém:tjával kapcso­latban megismételhetem amit a Vasárnapi Oj Szóban Bodnár Gyulának nyilatkoztam. Ha ki­egészíthetném akkor lejegyzőit gondolataimat, azzal tenném, hogy minden ilyen és ebhez ha­sonló kategóriát besziikítésnek. sőt, eleve „fából vaskarikának" érzek. Ha jól emlékszem, először Zalabai Zsigmond beszélt arról, hogy költészetünkben a Bábi Ti­bor és Tőzsér .4rpád által képvi­selt gondolati indíUalilsú lírai kettős velem triásszá bővült. Té­telét többen is átvették, de ver­seimmel igyekszem iaazolni. hogy nem férek el e szűkre szabott, és meglelietőseu merev keretek kö­zött. Egvszorűen nem érzem ott jól magam! # Lelked legmélyén mekkora szerepe van a szülőföldnek, szü­lőfölded hagyományainak? Egy­# .Mii jolfnt n(‘} kO(i a Csalló­köz. s ezen boliil Dunaszertlc»« hely. ahol laksz? — 1969-ben kerültem ide. .Az­óta itt dolgozom, itt élek: kez­detben a fővárosból utaztam na­ponta, aztán Komámóból (Ko­máromból), Három éve már. hogy albérletben lakom itU feb­ruártól szövetkezeti lakásban, s közel eg>’ óve. hogy innen na­ponta utazom bratislavai munka­helyemre, az irodalmi Szomle szerkesztőségébe. A mennyiben a csallóközi ember nem veszi zo­kon tőlem, s nem veszi betola­kodásnak. itt szeretnék leteleped­ni is. Benne, mentalitásában és életvitelében valahogy önmagám­ra, önmagam lehetősógoire ismer­tem. s kedvéért másodszor tanul­tam meg anyanyelvemet; megta­nultam az ő nyelvén, s az ő gondolkodása szerint beszélni. 'ondolali küllő vagy. A Vasai­seid múltját, életvitelét, kultúra­■seidet éppen az anyanyelvhez lapi Üj Szó ..Sokszemközt“ című ját? v^aló szinte görcsös ragaszkodás n t er j ú so roza lába n kérdésre Isszakérdezlél: ..Hál von gon­lolattalnn. gondidat nélküli köl- szel is?“ Szerintem jellegzetesen gyéni stílusod félreérléscbeji. eni értésében kereshető e .,bc- katulyázás“ nyitja. .Áruld el, ogy aiiiikor leülsz verset írni. ogyan oszlik meg benned az ■ sz.tön, az indulat, az érzelem, és z értelem. Az értelmi tényezők ilsúlyban maradásához az alko- >i önfegyelem mekkora erőfeszí- ■sei szükségeltetnek, vagy szük-j ■gcsek-e egyáltalán? __________ — Először is: az általad cmlí- : ’tt ..jellegzetesen egyéni stibi- oniat“ egyelőre nem é.rzcm sem , diegzetesnek, sem egyéninek, bár mberi-köllői életem ezen stílus­gyeinek kialakíu'tsán munkálko- orn már közel egy és'tizedc. lo- :ibbá: sosem azzal ülök az író- .zlallioz, hogy ..márpedig mist erset fogok írni“. A jóinúitkoi' oltam egy író-olvasó találkozón. • hol szintén elhangzott a kérdés: logyan írom a verseimet? Őszin­te leszek: nem tudtam választ ilni a kérdezőnek, s most sem idnék. Verset írni teljesen más. lint — mondjuk — esztergályoz- ■i. (Vem elég hozzá annyi, hoitv beindítom az esztergagépet, ve- zem a nyersanyagot és nekilá ok megmunkálni. Sosem tiulmn logy mikor és hogyan íródik ers. Nincs időm. s idegeim sin- -enek erre figyelni. Csak annyi izonyos. hogy az nliibbi időben gyre ritkábban és egyre ke ve­dd) vers kerül ki a ..toliam iT‘, bár aránylag sokat és a- inylag rendszeresen iloE'ozorn. '.lek. s lehetőleg mindig úgy i- vekszem. hogy teljes életet élve ijek. tehát a verset sem keriit- eteni el. Hogy is kei ülbelnéni. la folvlon nlánani jön) A'erseim- ipl lehál valamiképp -iz élelem rom, s életem korrigálja a ver­— .A kérdés nem egészen pon­tos: nekem ugyanis — úgy ér­zem — szülőföldjeim vannak. Hogy érthetőbb legyen: Buda­pesten sziileltem, itt éltem ötéves koromig, Izához (Izsóhoz) köt a gyermekkorom, Ko márnóban (Komáromban) töltöttem legszebb diákéveimet, itt" a szlovák fővá­rosban kezdtem valójában ráe.sz- mélni a világra, s a Csallóköz­ben, Dunajská Stredán 'Duna- szerdahelyen) leltem azzá, aki vagyok. Életem minden eddigi állomása — úgymond — újjúszi’iit engem. Egsnk helységnek, állo­másnak sem köszönhetek többel vagy kevesebbet, mint a másik­nak. Ismerem-e hát szülőföldjeim hagyományait, őseim múltját, é- letvitelét, kultúráját? Annyi ha­gyományt-« tekintek magaménak, s annyi ősöm van, hogy azt kell mondjam: igen is, nem is. Szá­raz tényeiben talán, úgy-abogy ismerem, teljes valóságukban holtig tanulom. • A népi kultúra s az anya- nvelv megőrzéséért elegei tesz­teszi teljesebbé. érvényesebbé. Hogy ítéled meg; milyen szinten beszéled-ismered az anyanyelve­det, és mit érzel. Iia róla van setleg mégis bírálat éri őket, ak­kor felhördülnek és megsértőd­nek. És teszik mindezt ahelyett, hogy tevékenyebben és alkotóbb módon vállaljanak részt kritikai gondolkodásunk életében, form.á- lásában. Nem, erre túlságosan ké­nyelmesek. Sajnos, mindeddig o- lyan közegben éltünk, amely az ilyen légkörnek, az ilyen hangu­latnak, az „uranVbátyámozó“ és ..ücsémuratnozó“ kritika (Fábry Zoltán kifejezései) eluralkodásá­nak kedvez.ett. Lehunyva sze­münket a társadalmi és gazdasá­gi életünk más területein élő gsukorlatta vált példák felé, a- hot — szerencsére! — nagyon is nagy figyelmet fordítanak a kri­tikai gondolkodás kialakítására és továbbfejlesztésére. Irodalmi kulturális életünk még erre vár At. idő pedig egyre sürget: csak a kispolgári mentalitás tudja nél­külözni az egészséges kritikai szellemet, csak ogy kispolgári i- dcológda építhet értékítéletet a ..kicsi, de miénk“-féle jelszavak­ra. Hogy aztán hiszek-e eddigi kritikai gyakorlatunk moralitásá­ban, gondolatgazdagságában, ő- szinteségében és tudományos megalapozottságában ? Vélemé­nyem szerint az a négy dolog olyannyira összefügg egymással, hogy ba csak az egyik is hiány­zik. nélküle a másik három el­veszti súlyát, értelmét, életképes­ségéit. ♦ Mit jelent számodra az új­ságírás? ______________________ — .Az embert semmi sem ser­kentheti leginkább, mint szünte­len önvizsgálása és önbírálása. Ebben az, igyekezetében viszont fontos tájékozödási pontokként szolgálhatnak, ha a folytonossá­got egy pilkinatra sem rnegsza- kítva. állandóan értékelést és megítélést nyer a tevékenysége. .Akik engem megítélnek és meg­bírálnak. nem vesz.cm rossz né­ven tőlük. Rs ha esetleg jő! ér­tékelnek, akkor sem leszek jobb barátjuk, mint addig voltam. Sőt, jobb ember sem leszek ezáltal. Van egy elvem; gondolkodom, tehát bírálható vagyok. Azt je­lenti ez, visszatérve a kérdésed­re, mert mi másban keressük az újságírás lényegét, ha nem eb­ben, hogy mindenre, amit te­szek, várom, sőt, elvárom az iga­TÖTH LÄSZLÖ örökség Megyek. Havazás előtti éjszakán, havazás utáni égbolt alatt. Lófe] bezúzott két ablakában cserépvirágok: a madár csőre külön életet élő, hideg állat. Kereszt elsötétített üregeiből klnyúl a keresztre feszítettek két karja: megyek. A fűben mégsem marad lábnyomom, s a száj is hiába nyltódik, hiába zárul, nem lép be és nem távozik rajta senki se. A táj arca szikár, kemény; akár a holtaké. Ami kívülem van; ídegenség. Megyek. Bennem; ami föld, arhi haza. ünnep A tél", meszesgödör. RosszuT fűtött szobáid sarkában mélylík Ürege, halomba hányod belé megérintett dolgaid; egy fúzfaágat, egy szerető testét, egy hazát. Asztalodat leolt harcosaid ülik körül (a tenger homlokzatán félárbocra eresztve leng tépett ingük). Homlokod tele karcolással-: szemhéjad mögött az esők belemosnak egy érverésbe. — Nem vagyok eliigedett ma­gammal. Azt hiszem, példaként és önbírálatként elég felhozni en­nek a beszélgetésnek a nyelveze­tét. Nagy igazsága van Zalabai- nak. amikor arról beszél, hogy költőink és íróink többsége persze, tisztelet a kivételnek! —. csak a konyhanyelv szintjén be­széli a magyar nyelvet. Hozzá való ragaszkodásomat, vele kap­csolatos érzéseimet megírtam ,a közelmúltban. # .Miért írsz verset ? — Ezt sem tudom. Nyilván a- zért, mert nem tudok fúrni, fa­ragni és eszterga lyozni §em. És — tanítónak is, színésznek is rossz lennék. zolást va^ry cáfolatot. # Sokfélék vagyunk, sokféle i szemlélettel. Eíryhen viszont, lijry érzem, megegyezhetünk; nem ge­rínclelenül akarunk itthon lenni szocialista irodainuinkbao. Ezzel « 1 azt akarom kérdezni, hogy .szűk­i séiíosnek lartoH-e átellenőrizni, e­setleg átrendezni az előttünk já­] róklól kapott örökséget? / — Természetesen. Ogy érzem, hogy minden folytatá.snak, átke­lésnek az átértékelés, az átrende­zés az alapvető feltétele. Semmit sem tudok elvtelenül elfogadni: lényegében minden ember újra­kezdi az életet, a világot. .Ami ma jó (sőt, esetekben, szükség- szeri!) volt, annak már holnapra nem kell jónak (és szükségszerű­nek) lennie. Ilyen értelemben csakis a szilárd-eszmei és erköl­nek-e költőink? — Nem. Sőt, pi-óza- és dráiiia- íi'óink. publicistáink sem. Nem­csak azért mert sohasem tehet­nek teljesen eleget. Alapvető biá- nyossiigokkal kell itt szembenéz­nünk. s alapvető hiányosságokat szenvedünk. Említsek példákat? Nincs rá helyünk. Megteszem másutt, más alkalommal. De min­den költő elsősorban népének kultúrájában találhat jó talajra. - minden költőnek az anyanyehe — tehát: egész anyanyelvi kultú­rája — az eszköze és tárgya. Vannak azonban olyan v-ersíró- ink is, akik mindenekelőtt ipa- ro.snak tekintendők: ezek nem é- Uk. csak könnyen liasznosíthaló nyersanyagnak tekintik népűnk kultúráját és anyanyelvűnket is. Tehát: nemc.sak önmagukhoz, nem őszinték, hanem népükhöz sem. esi talajon nyugvó — meggyőzés a szükségszerű. Szzicialista társa­dalmunknak alkotó emberekre, s __________________nem bólogató bábokra van szűk­eiig c.sak fclúlomban! —, hogy nem létezhet oly,an esehszlová­9 Szerinted, ki a költő és mi # .Az idén már kétszer fogal­maztam meg télálomban — min­kiai magyar író. költő, akit i.e érdekelne kriükúnk milyensége és helyzete. Mit gondolsz, miért csak félálomban gondolok kriti- káiikra — örökség nebin? —. s egyáltalán, liiszel-e eddigi kriti­kai gyakorlatunk morulilásában. gondolatgazdngságúhan. őszintesé­gében és tudományos megalapo- zot tságában ? __________ — Várj csak, menjünk sorji- banl Nem egy olyan írét isme­rek a miéink közül, akit egyál­talán nem érdekel kritikánk — és általában közgondotkodiisunk — helyzete. Az ilyenek viszont tulajdonképpen a kritika létjogo­sultságát. szükségességét, közgon­dolkodást formáló erejét és ha­talmát kérdőjelezik meg. Ha e­dulga itt, a csehszlovákiai ma­gyar valóságban, 1976-ban? ____ — Sütő .Andrástól kérdezték meg egy interjúban, hogy mi dolgunk a világon? Válasza; úgv cselekedjünk, hogy megmarad­junk. Én sem mondhatok mást: népemnek, sőt. minden ember­nek. ki e földön él, ez a legfon- losabb dolga. A költő — és ál­talában a világot szüntelenül e- lőbbrc lendítő ember is — pedig az, aki ezt megteszi. • Köszönöm válaszaidat. SZIGETI Uszló Foto: Kauovits feltételes idő I Imaginär lus f<S/e äs arcképuázlat Petőfiről / mint aki visszalép arról a helyről ahová elmozdulhatott volna lova szügyébe csap és folytatja útját a vers a dal mögött dárdáján koponya-: a hold fénylik föl bogárló házaktól keletre bogárló házaktól nyugatra lova szügyébe csap: messze! messze! ahol kocsmaasztalon pihennek s halnak az istenek is messze az esti hírektől s a hajnali hírektől messze Bastille-n túl Madridon Vietnamon innen ahol tegnap valaki öklelt veti a földbe s holnap kenyeret ettek belőle s holnap szél tűz tiszta ég lett belőle

Next

/
Oldalképek
Tartalom