Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-16 / 11. szám

f I * • 6 iiiiiiy a 'í í Ti ^ ' - V 51 í! b Szepesi György neve az elmúlt évtizedek sorún — AÍagyarországon és külföldön — szinte egybeforrott a magyar sporttal. Voltak — hallgatók és barátok egyaránt, —akik el sem tudték volna képzelni, hogy egyszer bú­csút mond majd a sportmikrofonnak. Pedig ha valaki figyelemmel kíséri a Magyar Rádió külpolitikai műsorait, akkor -észrevehette, hogy az utóbbi hetekben bonni tudó­sítóként bizonyos Szepesi György Jelentkezik. És ez a Szepesi György azonos azzal a Szepesi Györggyel, akit évtizedeken át sportriporterként tartottunk számon. Hogy is volt csak? Erről és az új szerepkörről beszélgettünk a népszerű riporterrel. o Az új feladat azt jelenti, hogy búcsút mond a pálya .szélének? — Végleges búcsúról szó sincsen. Ha valaki annyi évig állt ott, mint én, hóban, fagyban, dicsőséges időkben, és- szerintem csak átmeneti — kudarcok között, az többé már nem tud véglegesen búcsúzni. Ha minden úgy sike­rül. ahogyan tervezem, továbbra is közvetítek majd spor­tot, természetesen csak módjával. Elvégre sehol sincsen megírva, hogy külföldi tudósító „nem rúghat labdába.“ ÍKülÖnösen, ha esetleg még el is tudja találni. . .) # Hogyan lesz a sportriporterből egyik napról a másik­ra külföldi tudósító, akinek munkája kilencven százalék­ban külpolitikai jellegű? — Erre két válaszom is van. Az egyik nagyon rövid: ha , kinevezik, A másik hosszabb, és közelebb is áll az igaz­sághoz. Harmincöt éves pályafutásom alatt ugyanis soha- sem foglalkoztam csak sporttal, és mindig foglalkoztam po­litikával. Életem első újságcikke, 1941-ben a Népszavában politikai publicisztika volt. A külpolitika mindig különö­sen érdekelt, és az évek során sok Interjút készítettem a világ ismert politikusaival, köztük olyanokat is... # . . . a 71-es Kreisky-beszélgetésre gondol? — Igen. Az osztrák kancellár akkor a Magyar Rádiónak adott nyilatkozatában jelentette be először, hogy azon az őszön választások lesznek Ausztriában. Az érdekes hírt másnap az osztrák lapok a ml adásunkból vették át. # Attól tartok, hngy a hallgatók most mégis egyfajta szerepkörcserére gondolnak majd. — Ha n nagyközönség elsősorban mint sportriportert ismert meg, annak magyarázata, hogy sportesemények al­kalmából többet volt lehetőségem mikrofon elé állni. Ami­kor azonban megkapom azt a lehetőséget, hogy ezentúl a külpolitika és kornyéke legyen elsőrendű feladatom, ak­kor úgy érzem, hogy ezt a megbízatást örömmel és kö­szönettel kell elfogadnom. Az NSZK fővárosa ma olyan érdekes hely, ahol egy rádiótudósítónak sok lehetőség kí­nálkozik. Én remélem, hogy ezekkel a lehetőségekkel élni is tudok majd Rádiónk különböző műsoraiban, hiszen mun­kámat nem szeretném kizárólag külpolitikai témákra' szű­kíteni. # Térjünk vissza még egyszer a sportra: pár hónap múl­va kezdődik a montreali olimpia. Szepesi nélkül?... — Az olimpián ott leszek, ahogyan ott voltam az elmúlt nvolc alkalommal is. S ha minden úgy megy, ahogyan szeretném, ott leszek 1980-ban Moszkvában és a 84-es ! ihiiipiáii is. Hosszabb lejáratú terve'ket e pillanatban még nem’ készítek. # Aki szinte iskolát teremtett a sportközvetítésben, és akiről köztudomású, hogy ha munkáról van szó, akkor ön­magénak mindig a legszigorúbb normákat és műfaji kö­vetelményeket írja elő — milyen „vas-törvényt“ szabott új munkaköréhez? £ err L — Talán azt, hogy bár a politika nagyon komoly dolog, ez a tény nem zárja ki, hogy érdekesen szóljon róla az ember. Akik pedig ismerik ót, tudják, hogy így lesz. ■T,' W.- .'"W l-w '**-»1111 í7 lelkesedés Rimavská Sobota (Rimaszom­bat) — Tamásfala városnegye­dében az ötvenes években és a hatvanas évek elején fő képes­ségű labdarúgócsapat működött. Vagy Tíz évvel ezelőtt a pálya helyén házakat építettek, és az­óta a tamásjalal fiataloknak nincs hol űzni sportágukat. Ugyancsak a hatvanas évek eleién egy asztalitenisz csapat is működött a kultúrházban. Bajnokságban nem szerepeltek, de bejárták az egész járást. Az­tán a kultúrház is a pálya sor­sára jutott, és megbénult a városnegyed sportélete. Tavaly néhány lelkes fiatal jóvoltából végre újra megindult Tamásfalán az asztaliteniszezés. A körülmények nem sokat ja­vultak. Csak egy rossz asztal áll a két csapat rendelkezésé­re, és egy poros erkély, altot játszhatnak. Ennek ellenére helyi bajnokságot rendeztek, amelyet Karhűt András nyerte meg. A csapat ezenkívül tizen­egyszer állt ki, és csak egyszer szenvedett vereséget. Minden jel arra vall, hogy ha jobbak lennének a lehetőségek, a tamásjalal asztaliteniszezök jobb eredményeket is elérhet­nének. Egyelőre marad a lelke­sedés. A CSEMAÜOK ígért egy új asztalt, és ennek mindnyájan örülünk, de ezzel nem oldódnak meg a gondok. Egy helyiség kellene, ahol zavartalanul játsz­hatnának, és akkor a bajnok­ságban is indulhatnának, jelent­kezik valaki, aki jelkarolja Ta­másfala sportéletét? — írfa levelében ifi. GORÁSZ fOZSEF Rimavská Soholáról j ■ ’S.:!;®«-: i.'äte.'S.'Ä-.: A kis fekete Dick Sadler tojáskopasz feje legalább o- lyan feltűnő, mint egy ma­gányos bárka a nyílt tenge­ren. Amikor rasgpUlantot tam, azonnal felismertem. Ez d: George Foreman egy­kori edzője, a nagy ökölvi- vó-veterán, akit Ali azért fogadott tel, hogy segítségé­vel kikészítse ellenfelét, Fraziert. Ügy mondják, Fo­reman 1973-as yamaical győzelmének hátterében is ő állt. Húsz órával „az év­század viadala“, Ali és Fra­zier ö.sszecsítpása előtt Ali senkit sem fogadott Pihent, és a manilai Hüton-szálló huszonegyedik emelete ezért az újságírók előtt zárva volt. Én pedig szabódva odaáll- tam Dick 2ié: „Nagyon messziről Jöttem, kérem, se­gítsen rajtam, hiszen Ali a mérkőzés után ha fogadna is, nekem már nem lesz í- döm. Elutazom.“ A kopasz Dick végignézett rajtam, csa­vart egyet az orrán. „No. gyere fiúi Majd megpróbá­lunk valamit.“ A huszon­egyedik emeleten rendőrök állták el utunkat Megszep ponve tűrtem, hogy átkutat­ják fényképezőgépeimet. Dick közben eltűnt a szál­lő folyosóinak labirintusá­ban. Sorsomra hagyatkozva vártam, s néztem egy hatal­mas feliratot, amelyen ez állt: „Alinak nyugalomra van szükségá. Újságírókat ma nem fogad.“ Aztán Dick ismét megjelent „Engedjé­tek, All várja ötl“ A rend- Dick állítását, és én néhány másodperc múlva már az Ali lakosztályát őrző civil- kordon előtt álltam. A NAGY CTPÖ A harminchárom eszten­dős Ali láttán három dol­gon áll meg mindenekelőtt az ember tekintete. Az ar­cán, a cipőjén és a kezén. Muhammad arca tökéletes szimmetriát tükröz. Csupán a Jobb szeme fölött van egy jelentéktelan sebhely. Arra gondolok, hogy nők százai, ezrei mondják gyö nyörűnek ezt az arcot, s e- gyetlen mosolyáért ostoba Ságokat képesek elkövetni. Ezzel a mosollyal egyébként is két legendás házasság és számtalan szerelmi bot­rány áll összefüggésben. Ali fizetési listáján 'a legelső helyen pillanatnyilag egy Veronika Porche nevű gyö nyörű néger fotómodell sze­repel. Ű a legújabb felfede zett. Ali egy fotelban ült, és egy hatalmas grapefruitot hámozott. Veronika néhány­szor végigvonult a helyisé gén. Maga All és hatalmas legalább öfvennyolcasnak tűnő fűzős cipője zavarólag hatott rám. A hosszú, fekete ujjak hihetetlen vitalitással hámozták a gyümölcsöt. Az ujjaik csuklóin bőrkeménye- dések virítottak. Emberi ar­cokon és börzsákon kite­nyésztett kemény gumók. EMLÉKEZÉS — Emlékszik még a ró­mai olimpia zárómérkőzésé­re? .A lengyel Pietrzykow- skl boxolt akkor, magára pedig számolni kezdett a bíró. Mit gondol, hogyan a- lakult volna a karrierje, ha azt a mérkőzést elvaszíti? — Rómára Jól emlékszem. Vereségre pedig sosem gon­doltam. Allah ezt sosem en­gedte volna meg. — Bocsásson meg, de ön akkor tizennyolc éves volt, és hívő keresztény. Vallását csak később változtatta meg, — Allah mindig rajtunk tartja a szemét. — Kik azok az ökölvívók, akiket a legtöbbre becsül? — Jack Johnson, Sugar Ray Robinson, Rocky Mar­ciano, Joe Louis és Jack Dempsey. — De hiszen Dempsey azt jósolta, hogy a holnapi mér­kőzést maga elveszíti. A Jack-féle öregfiúk bo-- zasztóan féltékenyek. Tu­kém AU, AZ ..EMBERT JOGOl HARCOSA“­Nálunk, mint számos más országban Is, ön a vietnami háború ellen felemelt sza­vával szerzett szimpátiát. Hajlandó lenne-e börtönbe kerülni meggyőződése mi­atti? Kockáztatné-e a kar­rierjét? Mit érzett, amikor Amerika hátat fordított ön­nek? — Igazamat sohasem von­tam kétségbe. Még börtön­ben sem. Hittem, hogy ki­harcolom a jogomat. Hittem az Egyesült Államok legfel­sőbb bíróságának döntésé­ben. és minderre úgy tekin­tettem, mint az élet egy so­ron következő, újabb próbá­jára. — ön tehát valóban nem volt még mélyponton? Ak­kor sem, amikor a barátai elhagyták? — Soha. Igaz, néhány ba­rátot elveszítettem, de sze­reztem újakat. Többel és igazabbakat. Mindez azon­ban a barátság jó próbaté­teleit hozta magával. — Itt Manilában olyan tu­dósítók is vannak, akik önt 1967-68-ban csúnyán átkoz­ták. Az amerikai társadalom kiközösítettjének mondták. Ma mindezt hogyan viseli el? — ök akkor azt hitték, igazuk van. Ma más a véle­ményük. mást is írnak. Amit elkövettek, azon nem cso­dálkozom. Hitlek benne. " .W 'H' Muhammad Ali ör lemségéröl, a ken:r> is keményebb Ví.i- vó-sztár nyilatk« . katársának datalattijuk ösztönösen har­col az ellen, hogy valaki felülmúlja őket. Csakhogy én minden idők legnagyobb ökölvívója vagyok. — KI merne állni a hires Joe Louls-val szemben? — Mindenkinek beverem a pofáját! Mindenkinek! Ér­ti?! / í; ■ zr All elfogyasztotta a gyü­mölcsöt, és elnézést kért. Távozott. Később gyűrött térdű nadrágban tért vissza. Nyilván valamelyik szom­szédos helyiségben Allahhoz fohászkodott. Leült, elohú­ön gazdag ember. Chica­góban fényűző luxuslakása. Pennsylvánlában edzöpara- dicsoma, Michiganben farm­ja, Clevelandben árúháza van. Felesége luxuskocsikon száguldozik, a mérkőzésért közel kilencmillió dollárt kap. . . — Nem vagyok gazdag. Ml az a két Rolls Royce? Semmi. Nézze! Hogy külde­tésemet teljesíteni' tudjam, pénzre van szükségem. Vi­lágunk úgy van berendé2a-e, hogy drága ruhák és luxus­kocsik nélkül senki sem hallgatná meg az embert. Tudja. Amerikában sok a prostituált, az alkoholista, a kábítószeres, a nyomorult. A prostituáltaknak, a heroinra szokott fiatal négereknek, a nyomorgóknak és gyernie keknek akarok segíteni. .Megrónak érte. hogy kölle- kezein. Anyagi világban élünk, s hogy engem is ész- revegyenek, fényűzésben kell élnem. Ali szeme tüzelni kezdett, s nekem akaratlanul is ]u- roslav Hasek hibbant nemes­hölgyei Jutottak eszembe, akik hitre akarták téríteni m * '4 if, zott egy darab papírt, és olvasni kezijoti. (Aznap ugyanis egy amerikai lap érkezett meg Manilába, melyben az állt, hogy Ali állítólag olvasni is alig tud.J .Aztán a papírról All hosszú percekig a mindenhatóhoz szóló fohászt olvasta fel. A körülötte ácsorgó és bólo­gató muzulmánok egyike minden bekezdés előtt ezt mondta: „Alinak Igaza van. Az isten hatalmas.“ AH emberein kívül két Ja­pán fényképész, egy AP- tu­dósító és én voltunk a hall­gatóság. Nem mondható te­hát, hogy a zengzetes szavak termékeny földre hullottak volna, de All nem zavartatta magát. — Sok csatán mentem ke­resztül, és mindig győztesen, sértetlenül. A háború meste­re vagyok. Mindenki példa­képe. Allah örökkön próbára tesz. A gazdagságot és dicsőséget küldte rém, hogy próbára tegyen. Célja az, hogy prófétája és min­den emberek példaképe legyek. Ha holnap veszítek, az is egy újabb próbatétel lesz Allah mindenek mögött olt áll. Hallották az általam felolvasott gyönyörű szava­kat. Hát szólhatnak ezek a szavak másról, mint a leg­nagyobbak közül való leg- nagyobbról? Ali indiai szolgája kézmo­sótálat tartott a boxoló ke­ze alá. Kézmosás után Ali egy varázslói gesztussal pa­pírdarabot húzott elő. — Most pedig felolvasom önökhek az éjszaka írott versemet: „Joe Frazier, az a gorijla, (öt bámulja egész Manila. (Utoljára látják), mert Ali holnap az örök va­dászmezőkre küldi őt. — Hurráááál“ Fiúk, hát látta­tok már ilyen nagyszerű ö- kölvívót, mint amilyen én vagyoki? Nekem ugyanis van agyam. Van eszem. Nem olyan vagyok, mint az a majom néger Joe, aki nem­csak dünnyögve beszél, de még dadog is. Én nektek kész címekkel szolgálok. Itt vannak a remek újságcímek a fejemben: Én az ökölví­vás filozófiájának doktora vagyok. Amit én mondok, azt egyenesen a nyomdába adhatjátok. Ha én nem len­nék, nem tudnátok mit írni. Mindennap írok egy verset mindennap kitalálok valamit nektek. All okos fickó. El tudjátok képzelni, micsoda szellemi munkába kerül, míg ellenfeleimre Ilyen találó neveket kreálok, mint med ve, majom, gorilla?! Hát mit képzelnek, hogy a néger Joe keresne valaha ennyi pénzt, ha nem velem boxolna? Én az ökölvívást látványossá teszem, világeseménnyé „ne­mesítem“. AEBS be.\da [.A következő számban folytatjuk 1 a rosszleányokat és kegye- lemlcvest osztogattak a nyo­morgó gyermekeknek. Ali lázba jött, és így fordult hozzánk: „Ismerik a szül tánról és Oniarról szóló tör­ténetet?“ Aztán egy keleti királyi udvar szegény kincsörzőjéről kezdett me­sélni. Hosszan, de azzal a tanulsággal, hogy a szegény ember legyen becsületes, és akkor önzetlenségéért meg­kapja Jutalmát. Mindez All szemében könnyeket fakasz­tott. Meghatotta öt saját nemes lelkűsége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom