Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-07-22 / 30. szám

AUBREY NEWMAN: E. Megan: A szakáll Bz&n az estén Roszlanek, a költő, borot- vdlatlanul lelent meg a Kókuszdiónak ne­vezett vendéglátóipari üzemegységben, a törzsasztalnál. — Szakáin növesztel? •— kérdezte Zus- ka. — Azt — felelte Roszlanek, a költő. — £s miért, ha szabad érdeklődnöm? — szólt közbe Szolovejcsik asszonyság. — Véletlenül. — Roszlanek megvonta a vállát. — Mérges kis pattanás nőtt az ál­lamon. Két napig nem borotválkozhattam. Aztán megszoktam a borostát, Zoszja, a felszolgálónö lépett hozzájuk. Sört és pogácsát tett az asztalra, és meg­pillantotta a poétát. — lé! Micsoda szakállt növeszti — cso­dálkozott. — Ogy bizony — dönnögte Roszlanek. — Biztosan azért teszi, hogy még hódí­tóbb legyen... — Egyáltalán nem azért. Volt egy .patta­nás az államon, néhány napig nem borot­válkozhattam. — Es most borotválkozik? — Most sem. Így kényelmesebb. Takaré­koskodom az idővel, Ebben a pillanatban Kuclnek úr telepe­dett a társasághoz. — Mit látnak szemeim... Te szakállt nö­vesztel? — álmélkodott. ~- Igen — felelte Roszlanek, a költő. — De csak azért, mert egy pattanás miatt na­pokig nem borotválkozhattam. Ekkor ráföt- tem arra, hogy így sokkal kényelmesebb a élet, és időt 'takarítok meg. A poéta idegesen húzott egyet a korsó­jából, majd hátat fordított Kuclnek árnak. A szomszédos asztalnál Sandica ült, a zsilettpengegyár igazgatója. Borús ábrázat- tál átszólt. — Hát már maga is szakállt növeszt... Roszlanek felállt és távozott az étterem­ből. Két napig a Kókuszdiónak még a környé­két is elkerülte. — Szakállt növesztel? — kérdezte a har­madik napon Kakulinszky, az ügyvéd, ami­kor a költő belépett a Kókuszdióba. Válasz helyett Roszlanek egy levelezőlap nagyságú kartont vett elő a zsebéből és át- nyüftotta az ügyvédnek. „Azért vagyok borostás, mert néhány na­pig az államon levő pattanás miatt nem borotválkozhattam. Ezalatt rájöttem arra, hogy abban az esetben, ha nem borotvál­kozom, időt nyerek. Az Idő pedig köztudo­másúlag — pénz.“ — olvasta az ügyvéd. — Jő napot kívánok! — köszönt mély ba­ritonján a helyiségbe -bekukkantó Pemzlo- 'vics, s nyomban felkiáltott: — Nicsakt Jól látok? Szakállt növeszt a mt lánglelJcü poétánk. Igaz lenne ez? Ezen az estén kézről kézre fárt a karton. De úgy látszik, ez is az idegeire ment Roszlaneknek. Másnap ugyanis frissen bo- rotválian jelent meg az étteremben. Asztaltársai csodálkozva bámultak rá. — teborotváltad a szakállad? — kérdez­te Zuska. — teborotváltam — ismerte be Roszla­nek. — De miért? ~ firtatta Szolovejcsik asz- szonyság. Roszlanek költő nem jelelt. Szalvétába csomagolta a félbehagyott vagdalthúst és kemény tojást, felhörpintette masradék sö­rét, és köszönés nélkül távozott. Többé nem látták a Kókuszdióban. Állí­tólag elköltözött a városból. yJÉVGEmU MIN: A BAJUSZ Egy szép napon (ahogy valamikor a re­gényekben írták) leborotváltam a bajuszo­mat. Az egész művelet tálán egy percig se tartott. Kéí-három húzás a borotvával, és volt bajusz, nincs bajusz. A hivatalban a portás rendszerint kedves jó reggelttel fogadott. Most azonban kato­nás arcvonásain szigorúság ült, és homlok­ráncai vigyázzba merevedtek. — Kérem a belépőjét — mondta kimér­ten. — Ejnye, fegorovics, mi van magával,, nem- ismer meg?— kérdeztem, és átnyúj­tottam neki a szolgálati -igazolványomat. Egy ideig hol a belépőmet vizsgálgatta, hol engemet, majd így szOlt: — Á személy egyezik, a fényképet azon­ban ki kelt cserélni, mert különben as ok­mány érvénytelen. Amikor beléptem az osztályra, a .fiatal kolléganő, rám meresztette gyönyörű kék szemét, és ijedten suttogta: — 0, milyen fehér az ajka! — Hogyhogy? — csodálkoztam rá, mert hirtelen elfelejtettem, hogy szabadság után nagyok: az arcom, a homlokom és az orrom barnára sült, a bajszom helye viszont olyan fehéren villogott, mint a patak fenekén a kövek. Ebéd előtt behívatott az irodájába a fő­nök. Bementem hozzá az egyik épületünk teljes dokumentációjával felvértezve. A fő­nök pillantásra se méltatta a rajzokat és a vázlatokat. Belém döfte hivatalos tekin­tetét, és savanyúan megjegyezte: — Fiatalítjuk magunkat, mi? Mostanában mindenkinek csak ezen jár az esze. A célzás a napnál is világosabb volt. A főnök ugyanis minden plUanalban várta, hogy rövidesen nyugdíjba küldik, ezért minden fiatalabbra gyanakodva nézett. — Ú, dehogyis — dadogtam —, én csak úgy... a változatosság kedvéért. — A változatosság kedvéért hasznos vol­na, ha jobban igyekezne a munkában — vetette oda a főnök, és minden tervemet, javaslatomat elutasította. Este megjött szolgálati útjáról Léna. — Petya, az istenért, mi történt veled? — kérdezte halkan, és a hángja tele volt ijedséggel. — Csak nincs valami gondod? — Semmi. Az egész csak dialektika. Min­den' változik... Az asszony elsápadt. — Beleszerettél valakibe — préselte ki magából kétségbeesetten a szavakat. — Persze, én már öreg vagyok, ö pedig fia­tal és csinos. Ne félj, nem foglak foggal- körömmel visszatartani, elmegyek... Egész hónapban, nap mint nap valame­lyik ismerősöm fennakadt a már nem léte­ző bajuszomon. Végül eljött hozzánk látogatóba Léna ba­rátnője hétéves kislányával. Annácskával. Annácskát bevezettem a konyhába, és mindenféle unalmas kérdéseket tettem fel neki, olyanokat, amelyekkel a felnőttek a gyerekeket halálra idegesítik: Hány éves vagy? Hogyan tanulsz? Mi leszel, ha nagy leszel? Annácska mérsékelt lelkesedéssel felél- getett. Am hirtelen magam sem tudom, ho­gyan, megkérdeztem: — Emlékszel még Annácska, azelőtt ne­kem bajuszom volt? — Persze hogy emlékszek. — Hát akkor nézz meg most jól, és mondd meg, hogyan jestek így? Annácska rám nézett és így szólt: — Még rondábban, mint azelőtt. És ezzel minden maradt a régiben. —tő— fordítása Baráti figyelmeztetés AuUkar Kathleen meglátta, hogy Alice SUbertOoth, a vá­rai legnagyobb pletykafészice egyenesen hozzá tart, egy pil­lanatig arra- gondolt, talán be sem engedi. Aztán mágts meg­gondolta magát. — JöJjün be. Alicel A kávé már készen van. A világos, kényelmes szoba a tengerre nézett. — Sehol nem érzem olyan Jól magam, mint Itt — mond­ta Alice. Kathleen elgondolkodva mo­solygott. Néhány hete állan­dó szorongást érzett. Sejtette, hogy mindez közelgő 50. szü­letésnapja miatt van. Tükre ugyanis egyre élesebben ver­te vissza a szeme kornyékét behálózó ráncokat. Egyre a- miatt rettegett, hogy férjének, Henrynek életében feltűnik egy szebb, fiatalabb nd. — Kathleen — riasztotta fel gondolataiból Alice hangja.— Mindennap látom Henryt a mű­vészeti főiskola környékén. Ön viszont soha nem jár ar­ra. — Amióta Henry nyugdíjba vonult, festészettel foglalko- . zik. Nemrégiben műtermet bé­relt, azóta iesteget és tanul festeni. Én Inkább a virágo­kat szeretem, mindkettőnknek megvan a szórakozásunk. — Szavamra, ha az én AI«- zem Ilyen csinos lánytól ven­ne órákat, mint amilyen ez az Isabel Sawtell, jobban érdek­lődnék a hobbyja Iránt — ka­csintott jelentőségteljesen Kathleenre vendége. Amikor Alice elment, az asz- szony ismét félni kezdett. Henry az utóbbi két hónap­ban szinte minden napját a művészeti főiskolán tölti. Hen­ry a legveszedelmesebb kor­szakában van, egy kicsit u- ' gyau fél már az öregségtől, de még mindig elég vonzó a fiatal nők számára. Ml lesz vele, ha egy napon elhagyja? És Kathleen úgy határozott, hogy elmegy Henry műtermé­be... XXX Henry kiszaladt elébe t mű- féremből és meglépetten kér­dezte: — Kathleen, hogy kerillsz te Ide? .Almomban sem hittem volna, hogy meglátogatsz. Lehajolt hozzá és homlokon * csókolta. Kathleen arra gon­dolt, hogy ez soha nem volt szokása, megérezte, hogy fér­je Ideges, és telve van bűntu­dattal. — Szerettem volna látni, hogy mit csinálsz. Bemehetek? — Természetesen... Isabel éppen most elemzi az egyik tájképemet. Benn a lány a festőállvány mellett állt, az arca ki volt pirulva, és Kath'eennek ügy tűnt, hogy zavarban van. Ke­zével egy rakoncátlan tincset simított ki a homlokából. Miközben beszélgettek, Ka­thleen egyre növekvő félel­met érzett. Henry ezt a képet két hónappal ezelőtt fejezte be. Miért hiszi, hogy nem tud rőla? Allce-nak Igaza volt. Ml mást várhat az ember, ha egy 50 év körüli férfi mindennap találkozik egy húsz egynéhány éves lánnyal? Amikor Kathleen bejelentet­te, hogy megy, lsabel és Hen­ry szemmel láthatóan felléle­geztek. Kathléenben megszüle­tett a döntés; , nem Isabellt fogja eltenni láb alól, hiszen attól Henry még mindig ta­lálhat egy másik fiatal nőt. Nem, Henrynek kel eltűnnie, még mielőtt valami megbo- r.sáthat3.tlan dolgot tesz. Igen, de hogy? zxz — Katy — hallótta térje bániját. — Gyere, elmegyünk csónakázni, régen nem sütött már Ilyen szépen a hold. Mintha száz éve volna, hogy .Alice itt járt nála, gondolta Kathleen. Lehetséges, hogy ma reggel volt? A csónak elhagyta az öblöt. A motor halkan zümmögött. — Megfürdünk? — kérdezte Kathleen. Henry azonnal a vízbe ug rótt. Kathleen kikapcsolta a motort, és amikor férjének feje felbukott a vízből, a sű- lyOs evezővel ráütött. XXX Kathleen csak nagy kínok árán érte el a partot, s a- zonnal feltárcsázta a rendőr­séget. Amikor kihallgatták, el- kekült ajakkal, vacogva el­mondta, hogy Henry a vízbe ugrott, fejét valőszfnüleg he- leverte egy víz alatti sziklá­ba, és ő hiába Igyekezett meg­találni. Vallomása közben el­vesztette eszméletét, úgyhogy azonnal orvost hívtak hozzá. Barátai körülvették Kathle- ent. Versenyeztek egymással, hogy ki segít többet rajta, ki a figyelmesebb hozzá. A leg­kedvesebb Alice volt. Kathleen 50. születésnapján Is jőval a többi vendég előtt érkezett meg. Segített a virágokat vá­zába rakni. — Gyönyörű születésnapi a- jándékot fog kapni — mond­ta rejtélye,s6n. — Ezért fel kell díszíteni a szobát is. Az ajándékot a művészeti főiskola Igazgatónője hozta, vele volt Isabel Is. — Ezt a képet Henry önnek festette, Kathleen — mondta ez Igazgatónő. — Mtvel ö már nem adhatja át, ml tesszük meg helyette. Kathleen lerogyott egy szék­re. A festmény ugyanis őt áb­rázolta, szebbnek és flatalabb- nak, mint amilyen volt, olyan­nak, amilyennek csak egy sze­relmes férfi láthatja. — A férje már régóta dol­gozik ezen a képen — mond­ta Isabel. — Szerette volna meglepni magát, azért gondo­san rejtegette. .Aznap, amikor ott járt a műteremben, kis híján megtudta a titkot. Hen­ry ezért szaladt le ön elé_, hogy feltartsa, amíg én el nem rejtem a festményt. Kathleen Allce-ra nézett, és furcsa fény villant tel a sze­mében. Másodszor már köny- nyebben fog menni — gondol­ta magában. (F.; hal 'Jl^ K. l. t.: Versslben gyeidne túl senk áltálánossá- got fogalmaz meg. mood kl. Egyénibb ízeket, színeket várunk öntől. Kosztolányi szerint minden költő jelsz«- va: „Annyiban vágyóig «• mennyiben kiilönböi^m." Dolgozzék, s Idővel icUIdjöin újabb verseket. Addig is bíz­tatásul olvassa el a legsike­rültebbet, az öregség címűt: „Gondfaimbél ráncot szőtt az idő / a percek távolod­nak tőlem ■' életem bokra tépettan vegetál / s a lát fájdalomba mártott toll« / barázdákat húz arcom Úsz­ta papirosán ; az eperfa el- virágzott udvarunkban még mosolyognék a múltra / de sejtjeim nss-znbugozA- dett lánca / bilincsbe veri reménységem tudatom macskakövein tipeg óregsé gém kézen fogom / éveim deszkáiból / koporsói ácsolt múltam." Sz. L.: „A hosszú hajú szőke lány" című írássá rég; kalendáriumok epekedő kis történeteire emlékeztet. Semmi köze a mához, e.z é- léthez, az irodalomhoz. Ön elhiszi, hogy egy mai ííú így kezd udvarolni a vona­ton utazó lányak; „Kényei mesen ül? Hová utazik ha szabad kérdeznem?" stta. Hol marad az ábrázolás, a .szereplők élötszerüsége, a nyelvezet pontossága és szl- nessége? Egyelőre . az plvá- sást ajánlanánk önnek is! ‘A „Cnkorbaba 75“; A versekkel nem tudunk mit kezdeni. Különösen az ilyen sorokkal: „Zavaros zzamü kisfiú apja részegen czi nálta most megveri szem heteket / törvény fölötte nincs.“ stb. Nemcsak a ..kis­fiú" szeme szavaros, .hanem ez a vers is. Hirtelen azt sem tudjuk eldönteni, hogy ki veri meg az embereket — a lészeg apa-e, vagy a zavaros szemű -kisflu? .A prózája jobbl Bár ott is ű- gyelnie kell a szerkesztésre, a mondanivaló felépítésére, hitelére. Küldjön több pró­zát! .Addig Is fo,gadja meg Gárdonyi tanácsát: ..Semmit ki nem mondj, amit az ol vasé maga kitalálhat." iAI.ÄN HGROLATÚ vagyok? Több mint két éve járok egy fiúval. Kapcsolatunkat végtelenül komolyan vesszük, hiszen Ismerjük agymás családját, otthont körülményeit. Eddig Igen boldogok voltunk, látszólag ma sincs ba]. Egyszer egyedül marad-' tunk otthon egy egész délután, de Intim kapcsolat nem volt köztünk. Azóta a fiú nem ügy közeledik hozzám, mint régen, más a viselkedése. Lehet, hogy borúlátó va­gyok, mégis ügy tűnik, már nem vonzódik hozzám, nem tisztel. Mintha kissebségl érzés kezdene kialakulni ben­nem. Miért? Mert 19 évesen hallgattam az érzelmeim­re? JELIGE: A.VNA VÁLASZ Ártatlan izuska jeligére Képzeld, felveszem a pléhpofát, s a kővetkező Láng Vince-szóveget mondom el neked: Na ne, ártatlan va­gyok! Ezt -tetted te Is velünk. Szeretem a lapunkat, s mindig elolvasom az Írd meg te Is a véleményed rovatot. Sok br-nns a komoly panasz, probléma, de amit te írtál, az­zal eljáíszottad az olvasók előtt a becsületedet. Nem szé- gyellted megírni eddigi „szép" pályafutásod? Nem tudtál eUenállnl az intim életnek, és most az olvasókhoz for­dulsz segítségért. Aligha hiszem, hogy akad egy Is o- lyan, aki dicsekvő leveleden nem háborodott fel, mint én. Az nem élet, amit te folytatsz. Félek, hogy nem is fogsz megjavnlni, bár történnek még csodák. Mostani katona szerelmednél a csóknál végetér minden. Ez így szép, men szeretitek egymást. De megkérdem, beszél­tébe neki „csodálatos“ pályafutásodról? Ezt .ugyanis nem említed leveledben, ezét továbbra 1» nz alább: négysorosa Illik rád: Könnyelműség szárnyát Vállaimra vettem, És a csapodárság Píllaiigója lettem ... Te nem érdemied meg az őszinte szép szerelmet. Ha a katena megtudja az Igazat, elküld melegebb vidékre, mert ő tisztább kislány szerelmére méltó. Remélem, té­ged Is elpo-rolnak válaszleveleikkel az olvasók, mint a hozzád hasonlókat. Rá kell döbbenned, hogy a múltad csöppet sem volt szép, de még van rá lehetőség arra, hogy rendes útra térj. Azt tanácsolom, mondj el őszin­tén mindent az udvarlódnak, s ha azután is kitart mel­letted. le 8 kalappal előtte! Előtted viszont a sok köny- nyelmfiségedért nem emelek kalapot! JELIGE: INDIAN JOE VÁLASZOK EGY KOSiCEI KISLÁNY JELIGÉRE Amit te » végzé't művének tartass, az merő véletlen vplt. Akinek nagy tervei vannak, az tizenöt éves kobrá­ban nem engedheti meg magának, hogv fiúk után jár­jon. JELIGE; ESZTI .Nem csak te olvasol újságot. Meglepett, hogy leveled ■sílnte szóról szóra azonos egv másik újságban közölt levéllel. Nem akarlak elítélni, csak néhány tanácsot szeretnék ad.nl. Ha máskor nem tudsz azonnal dönteni, várjál e,gy hetet, és a bajodat próbáld ésszerűén orvo­solni. de ne tollal! Vügyázz, mert az ilyen semmiségek­kel eljá.szod a becsületed! JELIGE: A VÉLETLEN MÜVE Egy évvel vagyok Idősebb nálad, az élet értelmét a- zonban másképp fogom fel. Én Is szeretek szórakozni, flörtölni, de a tanulást fontosábbnak tartom. így nem j'atsz alóre. Még nincs késő a tanulásra. JELIGE: MARIKA Én is 15 éves vagyok, a szüleim meghalltak, nincs, aki mondogassa, hogy ne folyton a fiúkem járjon a,« •*- szem. Gimnazista vagyok, és eddig még senkibe se es­tem be'm. Ne keresd ebben a korban az igazi szerelmet. JELIGE: NEM A VÉGZET MŰVE Ez náléd csak fetlobbanás. Ha tetszenél neki, keresné az alkalmat a megismerkedésre. Próbáld elfeledni!' ■JELTGE: SZŰKE, B.ARNA, FEKETE Koiice [Kassa] nem olyan nagy város, hogy hetente ne sksrthatnánfc többször Is össze valakivel Ha isme­retlen az illető, a figyelmünket nem köti le. Neked a fiú megtetszett, ezét tulajdonítasz akkora jelentőséget az újabb találkozásnak, ö bizony nem érzékelte a „vég­zetet“, meg sem ismert. MOLNÁR ISTVAN, KOSlCE (KASSA) A fiú már okosabb, nem dől be egy 15 éves kislány kezdeményezésének. Az ilyenekét ki Is nevetheít. JELIGE; 0. K. S. ü. T. DÜN. STREDA Szerejém az első látásra! Furán hangzik. .Amit érrel, vőnkálém Cáupán. A HsZta. észinte szerélem ném csak külsŐséjtP.kré épül. Féledd él a ,,klassz" fiút. KENDI MÄRIA. GIMNAZISTA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom