Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-07-22 / 30. szám

/ GOMBASZÖG UTAN Huszadszor volt tánctóldahól hangos a gombaszögi völgy. Hu- szadszO'r találkoztak népművészeti csoportjaink legnagyobb sereg­szemléjükön — az országos dai- és tánciinnepélyen. E rövid cikk­ben nem vonhatjuk meg a húsz év mérlegét, lehetetlen felsorakoz­tatni minden pozitívumot és hibát. Ennek az egy Idei remdezvénynok a részletes elemzése is nehéz len­ne. Aki Ismeri az idei ünnepély előkészületeit, tudhatja, hogy a rendezők minden tőlük telhetőt megtettek a sikerért. A műszaki ' hibák, az Időjárás és az egyes szervezési nehézségek szülte fo­gyatékosságok semmi, esetben sem Írhatók fel ’ az ö számlájukra. Rö­viden talán így lehetne jellemez­ni az Idei találkozást: semmivel sem volt rosszabb, mint az előző tizenkilenc, dé jobb sem. A gombaszögi országos dal- és táncünnepély hflszéves lett, ..tel- nötté“ vált. Minden utólagos o- koskodás helyett célszerűbb ta­lán felvetni néhány olyan ötlolet. Kezdjük egy összehasonlítással. A vychodnál fesztivál lendezői jóval nagyobb „hátországgal“ lé­nyegesen kevesebb hazai csopor­tot sorakoztatnak fel. Nyílván nem ok nélkül. Gombaszög ezzel szem­ben jóval nagyobb tömeget moz­gat meg. Mérlegelendő, vajon me­lyik út a jobbik. Mindkettő mel­lett lehet érvelni, de ellenvetni is. Mi szól a jobban megrostált ke­vesebb mellett? A csoportok lei- készítése igényes munka. Sok csoportnál megoszlik az eró. .A rendezők a műsorok megszerkesz­tésekor időzavarral küszködnek. Egy-egy csoportra csak nagyon kevés Idö jut, így éppen a szín­vonalasabb együttesek nem mu- tathaják meg kellően munkájuk eredményét. A másik esetben bi­zonyos egészséges versengés ala­kulna ki a részvétel Jogáért, ami minden bizonnyal pozitívan hat­na a csoportok színvonalára. A tömeges fellépésnél nem a né­hány kiugró produkció, hanem az alacsonyabb színvonalú átlag szab­ja meg az egész műsor szinypna- lát. Végül, de nem utolsósorbán a gazdasági szempontok sem elha­nyagolhatók. Célszerű lenne pontos kritériumok felállítása, amelyek betartása fel- létei lenne a i-endezvényen való részvételnek. Kötelezővé kellene tenni a csoportoknak, hogy zárolt határidőre nyújtsák be pontos mű­sortervüket, és ugyanígy határidő­re készítsék el műsorszámaikat. Szükséges leame egy átgondolt színvonalmérce Is. Megfontolást A NEMZETEK SZÍNHAzARÖL Sokat beazélosk mostanában a szln- bái lövőjéről, biszen ez a művésze­ti ég az egyik legrégibb a világon. A 60-as évek közepén és végén egy­re Inkább elterjedt az a nézet, hogy a mai rohanó világban egy olyan sztatikus művészeti irányzatnak, mint a szluliáz. nincs nagy iövöje. A kri­tika elsősorban a hivatásos színhá­zat érte. amely akkor ritkán tért el a klasszikus, hagyományos formától. A diák- és amatőr színházaknak, amelyek új formákkal próbálkoztak, az ágynevezett avantgárd szfnházzal, azonban niegerósüdött a pozíciója, A hetvenes évek elején, amikor ki- riertilt, hogy a hivatásos színház tud­ja legjobban kihasználni az új tech­nikai lehetőségekéi, és már nem ra gaszkodik görcsösen a klasszikus tor­mákhoz. visszakapta régi szerepet. Megmentottnek látszik a voz humá­nét talán legszebben és legvllágo- sabban telmácsoló művészeti ág. Ter- mésstesen a színháznak is űj utakat, stílusokat, formál kell keresnie, hegy továbbra is szólni tudjon a ma env- haréhei. hogy bírálhasson és rilcsér- liessan, hogy a gépek világában is terjeszthesse e humanista eszméket. Ezt a célt kell szolgálnia a lelűji- totl .V'emzetok Színháza fesztiválá- nak is. amelyet most először rendez­tek szocialista államban, a baráti I-engyelerszág fővárosában, Varsóban. Néhány szé arejéig szóljunk a Nemzetek Színházának kezdetérni. 19S7-ben az UNESCO égisze alatt mű­ködő Nemzetközi Színházi Intézet legéletrevalóbb kezdeményezése volt az, hogy évenként egyszer hívják össze a kölönbö/o nemzetek színhá­zi társulatait és mutassák be egy­másnak és a színházat szerelő kö­zönségünk elért eredményeiket.. A cél nemes vult: tovább fejleszteni azt a színházi művészetet, amelynek szépsége mellett a politikai értéke Is nagy. A világ művészei világszer­te azon fáradoznak, hogy az ideoló­giai. politikai és gazdasági ellenté­tek felett állva a művészet fegyve­rével enyhítsék a konflikinsokal „ö- rag sárgulyénkun“. . A Nemzetek Színháza lesztlváljal- nak állandó székhelyéül Párizst vá­lasztották. ami akkor ésszerű Is volt. hiszen a francia színjátszás abban az időben furmai-tartalmi irányítója le­hetett a többi nemzet szfnbázának,. Mint később kiderült, a választás mégsem volt azersnesás, 1967-ben ■- gész sor kudarc után többé nem rendezték meg a Nemzetek Színhá­zának fesztiváljait. Ennek több oka Is volt. A már említett színházi krí­zis, de a legfóbb ok mégis a pénz volt. A fesztivál francia szervezői egy idő után nem a színházi művé­szetek továbbfejlesztésének förumát látlák a rendezvényben, hanem a pénzforrást tartották fontosoak. Ab­ban az időben egyre több volt a lesztlvál. sajnos a mennyiségi válto­zási nem követte minőségi, s a Nem­zetek Színházának rendezvényei is vBszitattek művészi értékökböl. Szín­vonalak egyre csökkent, így az ér­deklődés is alább hagyutt. Sajnos, nehány rendező abba a hibába esett, hogy a gyors sikerért (a dijak anya­gi haszonnal is jártak) nem egy-egy nemzeti színházra vagy magára a nemzetre jellemző művet mutatott be. hanem mindenkihez szőlőt, ami­nek az lett az siedménye. hogy sem­mitmondó. az ártbetetlenség határá­ig általános darabokat adtak elő. Az 1970 es évek elején oszladozni kezdtek a viharfelhők a hivatásos színház felett, most pedig úgy lát­szik. kisüt végre a nap is. 1973-ban a Nemzetközi Színházi Intézet moszk­vai konferenciáján lengyel javaslat­ra felújitották a Nemzetek Színhá­zának ideáját, és ebben az évben újra megrendezték a fesztivált. A tel- újltntt Nemzetek Színháza abban kü­lönbözik a régitől, hogy nincs állan­dó központja, s fosztiváljait évente más-más állam színházi központjá­ban rendezik mag. Az első fesztivál megrendezés! jo­gát nem véletlenill kapta Lengyelor­szág. A lengyel színháznak a máso­dik vtla'gháború otán egyre nagyobb szerep jutntt a színházi művészetek­ben. A mai langyel színház, vegyük érdemelne a csoportok valamiféle kategorizálása is. El lehetne gondolkodni egy felmenö-selejtezö módszeren Is. Erre talán a CSE- MADOK járási rendezvényeit le­hetne kihasználni. 0] mozzanat volt az ideii ren­dezvényen a három közös tánc. Bár az Időjárás és a műszaki za­varok miatt nem tudtak kellően érvényesülni, ez is egy olyan jár­ható útja lenne a jövőbeli ren­dezvényeknek, amellyel színesebbé tehetnénk Gombaszögöt. Sőt, ezen az úton még tovább Is léphetnénk. Nemcsak egy-egy számot adhatna elő két-három csoport, hanem egy gondolatra épített, dramaturglat- lag feldolgozott egész műsoregy­séget. Természetesen Itt Is gondo­san ügyelni kellene arra, hogy a csoportok egyforma színvonalúak legyenek. Végül még egy dologra kell fel­hívni a rendezőik figyelmét. Bár a seregszemle neve dal- és táncün­nepély, hova-tovább egyre Inkább táncközpontúvá válik. Vajmi ke­vés tér jut a dalnak, az éneknek. Néhány ötlettel kívántunk csak hozzájárulni a jövő évi dal- és táncünnepély sikeréhez. Nyilván még sok ehhez hasonló ésszerű ötlet foi’og ,,közkézen“, nem len­ne talán haszontalan összehívni minden érdekeltet, meghallgatni elképzeléseiket, kiválasztani a leg­jobbakat, és ezek alapján elké­szíteni a jövő évi koncepciót. —hr— akár a hivatásus nagyszínházakat, vagy a kisszlnpadi formát — égi­szén az egyszemélyes színházig — vagy a diák- és amatőr színházi moz­galmat, a világ élvonalába tartozik. Kitűnő randezők egész sora műkö­dik Lengyelország különböző városai­ban, az sem ritka, ha nagy külföl­di színházakban lengyal rendazásben adnal elő nagy müveket. (FI. az E- gyesUlt Államukban a Háború és bé­két Oürenmat után két évvel ezelőtt Andrzej Wajda rendezte.) A varsói Nemzetek Színházának fesztiválján 15 állam vett részt'. (Ma­gyarországot a kaposvári Ciiky - Ger­gely Színház képviselte.! Nagy álta­lánosságban megállapíthatjuk; a fesz­tivál teijasitette a Nemzetek Színhá­zának eredeti célját. Szinte minden előadás hozott valami újat. Tovább tart az új formák koresáse, mert a- zek még jobban megerösithstlk a színház jelenlegi helyzetét, és révü­kön vissza lehetne hödltani a közön­séget. és szinte bevonni a játékba. Az Idei fesztivélon ezt legnagyobb sikerrel Ingmar Bergman, a tilmjal- ről ismert svéd rendező valésttotta mag. akinek előadásán a közönség olykor-olykor úgy érezte, hogy a je­lenetekhez szükséges tömeg szerepét tölti be. Valószínűleg ez lesz a kö­zeljövőben az nralkodö irányzat a színházi művészetekben. Csak egy nevet amiitettem, de sorolhanám a .Mosszovjet Szinház. az NDK-beli VoIksbUhnenak iskert aratott előa­dását is. Én Inkább egy másik nagyon lé­nyeges dolgot vetnék még lel; ez pedig a tanulni vágyók hatalmas tá- bnra. Megszámlálhatatlan volt azok­nak a színészeknek, rendezőknek, színházi kritikusoknak a száma, a- kik saját pénzükön töltötték Varsó­ban a szabadságukat, és szinte min­den előadást végignézlek. Ez pedig a színház jövőjére nézve nagyon e- rós alap lehet. Nsszmérl Sándor ÚlifiiíSág 5 n...aztán lehuir SIMON ISTVÁN 1928 — 1975 Idősebbektől, betegektől nem, tőle megkérdezte interjújában Bertha Bul­csú: „Gondoltál már arra, hogy med­dig élsz?“ Ne találgassuk most, hogy a zsi- gerekben felsejló visszatarthatatlan megérzés, vagy csak a játékosság, az „úgysem lehet komolyan venni“ ugratása íogalmaztatta-e meg 1972- ben Bertha Bulcsúval a kérdést: a kérdés elhangzott és megszületett rá a válasz. „Nem, soha... Nem érdekel, mert o- lyan szép volt, amikor vittük a te­metésen a füstölőt... Potyogtak a kék szilvák a koporsóra... Klhaft a levél, kizöldül, megsárgul, aztán lehull.“ így. Ilyen egyszerűen válaszolt a kérdésre 1972-ben Simon István. És őszintén. És emberien. És költői szép­séggel. „Kihajt a levél, kizSláai, megsár­gul, aztán lehull." Ha tréfa volt csupán a kérdés, ak­kor sem az volt, mert valamire már akkor is figyelmeztetett. Nem a ha­lálra, még inkább az életre. Arra a gyertyát a két végén lángoltatő élet­módra, amelyet Simon István élt. Ar­ra a hajszolódó, mindig mindent ma­gára vállaló magatártásra, ami a há­rom emberre is elegendőt tornyozta az egyetlen vállra. Az életére figyelmeztette a kérdés. Joggal. Mert Simon István így élt. Ember­ként, költőként, közéleti harcosként élt így. önmagát égetve, fogyasztva, hogy fényt, meleget teremtsen. Nem gondolt a halálra, de úgy élt, mint aki tudja, hogy nem sok az, a- mi még hátra van.-Alig pár hete hagyta el a nyom­dát újabb kötete. Karcsú, elegáns verskötet. Rapszódia az időről a el­me, és a versek sora azt igazolja, hogy az utóbbi években már megkí­sértette a gondolat, a halál gondola­ta. Vállalta azt a keserves, csak önma­ga szabta feladatot is, hogy a ha­lált — a maga halálát — belehe­lyezze z embeori lét természet-festmé­nyébe. Az ekként szálló vadludakról, akik közül egy, ha golyótaláltan alázu­han, „mintha egy toll hullana alat­tuk / csak eilibegve, de vonul. / rö­pül tovább az örök vadlúd legyütt elfogyhataüanul." Amit a Vadludak című versében a köiltöi kép szépsé­gében rajzol elénk, azt a másik vers, a Szavakból élek pontosabb fogalma­zásban is megörökíti: „s mivel nem látni nyílt sebet, se vért, / fejfámra írják ettől eddig élt.“ Csak két verset Idéztünk most. de e-z a két vers is érzékeltet valami szokatlant, valami furcsát. A lelőtt vadlúd, és a nem látható, de mégis sebtől vérző költő rajza harcra, há­borúra utal — és harctéren elhuUt költőre. így igaz, csak a szavak Simon Ist­ván értelmezte jelentését kell felfej­teni. Azt, hogy az élet Simon István szá­mára a küldetést jelentette, s a köl­tészet, a közéleti tevékenység, a mun ka azt a harcot, amelyet a küldetés teljesítéséért kellett vállalni. A szegénység, a paraszti szegény ség küldte a költészetbe, hogy a föld népét képviselje költészetében, poll tlkában. És ö vállalta, haláláig vállalta ezt a küldetést. Az 6 hitüket, reményüket, ember­ségüket, örömüket és bánatukat hoz­ta magával, hogy harcoljon értük — önmagáért. A szebb, a gazdagabb, az emberibb életért. Ez volt az élete, a költészete és a harca is. És ez volt hűsége Is. Hűsége megbízóihoz, a föld népé­hez, a paraszti néphez — az embe­rekhez. „Kihajt a levél, kizöldtil, megsár­gul, aztán lehull.“ Bertha Bulcsu Írja rőda: ,.Ha az ember rápillant Simon Istvánra, mindjárt jókedve lesz. Nemcsak a- zért. mert Simon Istvánnak szuggesz- tlv jókedve van, gyermekien őszinte, kitárulkozó mosolya és nevetése, ha nem azért is, mert emberi sorsa pél dázza, hogy nálunk volt egy olyan történelmi időszak, amikor a falusi szegénylegények tanulhattak, neki vághattak a nagyvilágnak, s ha szel leml erejükből telt. írókká válhattak vagy akár miniszterré. Így igaz. Az emberrajz Is, és az egyszemé­lyes életút történelmi lehetőséget va lóra vá-ltő kapcsolata is. Simon István, aki 1926-ban szüle­tett Bazsihan, s aki a (álusl nincste­lenek világából vágott neki az út­nak. hogy az 6 nevükben hódítsa meg a magaslatokat, valóban így ju­tott messzire. Sokat dolgozott. Irt verset, tanulmányt, vitacikket, utóbb drámát is. Vezetett szavalóver senyt, készített interjúsorozatot, be szélgetett a kamerák előtt szülőfalu ja lakóival, és utazott a kultúra kül­dötteként messzi országokba*- hogy hírt vigyen, hogy hírt hozzon, hogy konferenciákon, tanácskozásokon képviselje irodalmunkat, országunkat. ,Jiihajt a levél, kiiOldül, megsár­gul, aztán lehull.“ Negyvenkilenc éves volt. Huszon­két kötete jelent meg. Halála vesztesége a költészetnek, a politikának, az ember életét szeb bé, tágasabbá tenni akaró erőnek. Életműve, amelyet ránk hagyott • zek gazdagsága: szocialista költésze­tünk értéke. Ki tud többet JÓZSEF AHILARÖL? II. Lidi nénémnek ürese Itt. Batu kilón pesti rokona, kenyéren élle éveit s nem volt azúrkék paplana; kinek verséért a halói öles kundérban főz babot — hejli burzsoá! hejh proletáci — én. József Attila, itt vagyoki A költő második kötetének „szegényember- versei" példázzák, milyen bőven merített a népköltészet forráséból, juhász Gyula, Erdélyi József költeményei irányíthatták figyelmét a népdalokra. József Attila- magáévá tette a nép­dalok ritmusát, a szűkszavú elöadásm.ödol, a bennük rejlő tragikumot: „— Sxegényember, hogy adod a bölcsöt? — Csöpp a gyerek, hogy adnám a bölcsöt? — Király vagyuk, bírok nagy erővel, ha nem adud, elveszem erővel." (Szegényember balladája) E verseiben a költő a népballadal tömörítés­sel: csak a leglényegesebb dolgokról szól, a konfliktussal tUrödlk, drámai sűrítéssel pereg- tati az eseményeket. Leglényegesebb mondám- valőja azonban a szegényember lelkiállapoté­nak ábrázolása; bűne és sorsa véd egy igaz­ságtalan, embertelen világ ellen. Második kö­tetében jelennek meg első expresszionista és szabad versel Is. A modern Izmusok hatása jobban érződik pá rizsi tartózkodása ideién írt versein. Párizs elsősorban nem az alkotás örömét, hanem Iro­dalmi tájékozódásának kiszélesedését, világné­zetének megerősödését, a politikai megértés biztonságát hozza meg a költőnek. Itt is so­kat nélkülöz, koplal, s közben nagy felfedezé­seket tesz. Megismert a dadalzmus legjelentő­sebb képviselőjét, Tristan Tzarát és olvassa a neves szürrealistákat, Jean Cocteau-t és Apol- llnaire-t, az alig két éve André Breton tol­lából napvilágot látott szürrealista manlfesztu- mot. Ezek a törekvések döbbentik rá József At­tilát arra, hogy a szavaknak titokzatos, rej­tett arca, mágikus hatalma van; egyszerre konkrétak és elvontak, egyértelműek és u- gyanakkor több Jalentéssel bírók. Késői nagy verselnek lenyűgöző ereje, szépsége, modern­sége éppen abban rejlik, hogy „az adott vi­lág“ varázsait fel nem cserélhető, mással nem pótolható, bűvös erejű szavakkal tudta meg­örökíteni. Párizs József Attila Indulását éppúgy meg­határozta, mint harminc évvel azelőtt Adyét. Az ott befogadott élmények Itthon válnak nagy versekké. Költői-világnézett érésével termé­szetesen esik egybe az érzelmek elmélyülése Az első kötetében falizző egészséges szerelem, mely Inkább általános, személytelen ,,asszony- varás“, fiatalkori kamaszos kitörések, Rla- é-- Luca-verselben mély, férfias érzésekké válnak. Ahogy azonban egyszerű szavakkal megval! ;a‘ kedvesének szerelmét, mintha nem az vol­na ebben a vonzalomban a legfontosabb, hogy vlszontszeretlk-e, hanem hogy egyáltalán léte­zik valaki, akit szerethet, akit félthet; ..Holott náddal ringat, holott csobogással, kékellő derűvel, tavi csökoléssal. Lehet, hogy szerelme földerül majd mással, de az Is ringassa llyes ringatással.“ E korszak legszebb darabjai közé tartozik a Töszunnyadó, Tedd a kezed. Áldalak búval, vi­galommal, melyek szomorkás hangulata a be­teljesületlen szerelmet tükrözi. A vlszonzott, beteljesülést ígérő nígy sze­relem ezután következik: Vágó Márta. Pár hó­napos Ismeretség után, 1928 nyarán megkéri a lány kezét. A jómódú ape taktlkusabb, mint a szerelmesek; beleegyezik a házasságba, de el­tolja egy próbaévre. Márta nemsokára London­ba utazik közgazdasági főiskolára, a költőnek pedig a gondos apa hivatalt szerez a Külke­reskedelmi Intézetben. A nagy lobogás sistergő klhúnyással végző­dik. A szakítás nem jön váratlanul, hisz a Mártához Irt versekben kezdettől ott feszeng az odaadó szerelem és az elhidegüléstől való féleleifí. Ez az érzés a Mióta elmentél c. vers ben teljesedik ki: .,0, azt hittam mór, lágy völgyben vagyok, két melled óv meg ószak s dél felöl, a hajnal nyílik hajam tUrtjiből s a talpamon az alkonyat ragyogl... Soványan ölök, nézem, hogy virltsz világ, kőrá virágja, mnssziség, kék szirmaidban elhamvad az ég. A nagy szürkUIet lassan elborít.“ A költő harmadik kötetébe négy év termé­sét gyűjtötte össze. Négy mozgalmas, változa­tos esztendőét. Párizs utáni sorsáról maga szá­mol be egyik híressé vált életrajzában: „Két szemesztert hallgattam a pesti egyetemen. Ta­nári vizsgát mégsem tettem, mert — Horger Antal fenyegetésére gondolva — azt hittem, úgysem kapnék állást. Majd a Külkereskedelmi Intézet magyar-francia levelezőnek alkalma­zott... Ekkor azonban olyan váratlan csapások értek, hogy bármennyire edzett az élet, nem bírtam ki — az OTI előbb szanatóriumba, majd táppénzállományba utalt neuraszténia gravlsz- szal. Hivatalomtól megváltam, beláttam, hogy nem lehetek tehertétel egy fiatal Intézmény nyakán." Költészete most kap friss csillogást, bár é- letét újabb fellegek árnyékolják. A lázadó sza- bad vers helyét elfoglalja az egyszerű, fegyel mezeit forma, biztos szerkesztés, összetett kép alkotó módszer, költészete megtisztul minden sallangtól, nehézkességtől. Szegedről egy húszéves, lázongó fiatalember vágott neki a világnak, és egy beérett, forra­dalmi elmélettel felvértezett, egyőni hangjé ra rátaláló költő érkezett meg a harmadik kö­tettel. 1. kérdésünk: Soroljátok fel józsef Attila kö­tetett a megjelenés évével együtt. 2. kérdésünk; Ml a mottövers címe? 3. kérdésünk: Soroljatok fel néhány ún. ..szegényember-verset"! 4. kérdésünk: Ml a „Holott náddal ringat,.,“, kezdetű vers címe? Megjegyzés: Kérjük olvasóinkat (a verseny ben résztvevőken, hogv megfettésetket egv- szerre, sorozatunk végén küldjék bel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom