Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-16 / 51-52. szám

» ibancm puskák nélkül a M tökéletes idill országa. “• Legalábbis a gyanútlan szemlélőnek, a külföldi turis­tának. Sejtelmes, az ezeregyéjszaka meséire emlékeztető hangulata mágnesként vonzza a turistá­kat. Nemzetközi repülőtéren szinte egymás farkába érnek a légitársaságok gépet. Ezt csak azért mondhatom el, mert ép­pen a szállodánk jelelt emel­kedtek magasba a világ külön­böző íáfai jelé. Hogy mit jelent az idegen- jórgalom, ezt nagyon jól tud­ják a ..bennszülöttek“ ts. és e- szerint' igazodnak, é külföldi turista itt köztiszteletnek ör­vend. alkalomadtán valósággal körüludvarolfák. Nem is csoda, ebből élnek. A nemzeti jövede­lem 70 százaléka a turistafor­galomból és a pénzügyi tranz- alcciókból .származik. Szándé­kosan használtam idegen szót. meri az ott folyó ügyletekre ez a legmegfelelőbb kifejezés. Hogy csak egy példát említ­sek; végigmentünk a jelhökar- colószerü, szupermodern bank­negyed mellett, ahol a világ minden valamire való bankfa képviselve van, és alkudtunk a csehszlovák koronára. Kioszkja válogatja, mennyiért váltották volna. Egy kicsit azonban elkalan­doztam mondanivalóm céljától. Mert az utóbbi időben a külföl­di turisták elkerülik az orszá­got. A magyarázat kézenfekvő. Libanonban ma a fegyvereké a szó, ,s ami a legszomorúbb; li­banoniak tőnek libanoniakra. Amikor ott jártam, még hall­gattak a fegyverek, csak az izraeli repülőgépek bombái, és a tüzérségi lövedékek robbaná­sa zavarta meg időnként a nyugalmat. Ma már tudom, hogy ez csak látszólagos nyu­galom volt. Egyszerű turistaként ér­keztem a Közel-Kelet Svájca­ként — nem véletlenül — ne­vezett országba. Pihenni, no meg azért, hogy sorra megte­kintsem az ókori föníciai, bi­zánci, és főleg a római kultú­rák felbecsüihetetlan értékű maradványait. Balbek, Byblos, Tyros, Anjar, mindmegannyi csoda. Alkalomadtán még írok róluk. Mivel emberi ésszel alig fogható jel, hogy voltak képe­sek a civilizáció küszöbén, kez­detleges eszközökkel létrehozni annyi kolosszális építményt, a- melyeket ma is inkább egy tár­latra kívánnék, semhogy bárki szétlopkodja, mint ahogy ko­rábban tették. Az igazság ked­véért meg kell jegyeznem, hogy csak kisebb kötoredéke- ket hoztam magammal. A Csehszlovák Légiforgalmi Társaság gépe éjfél után fél kettőkor, helyi idő szerint haf- nali fél négykor landolt velünk a.bejrúti repülőtéren, amely — mint már emWeltem — a nap­nak ebben a szokatlan időpont­jában is bábeli zűrzavarral fo­gadott. Forró, sós, párás levegő csa­pott az arcomba a városban. Már a levegőből ts megállapít­hattam, hogy nemhiába ragadt rá a Közel-Kelet Párizsa, az a- rab világ gyöngyszeme, a me- mediterrán szépasszony és még egy fél tucatnyi jelző. Ifjúkori olvasmányaim alapján ilyennek képzeltem el, de a valóság — mint mindig — ezúttal is min­den képzeletet felülmúlt. Igaz, hogy alig ocsúdtam fel a számomra mesevilágnak tünö Róma talán legcsodálatosabb fennmaradt építményeit, a ty- rosi amfiteátrumot. Saida után néhány kilométerrel egy kato­nai megfigyelőállomás mellett feltartóztatták gépkocsinkat. A legénység némi rábeszélés u- tán saját felelősségünkre en­gedett csak tovább. Tyros mind­össze néhány kilométerre fek­szik az Izraeli határtól. Kör- nyes-körül palesztinal mene­külttáborok. A libanoni hatósá­gok nem vállálfák, hogy eset­leg egy csehszlovák állampol­gár is az izraeli támadások ál­dozata legyen. A palesztinok é- lete az más, az olcsó.., Eüttazásom előtt útikönyvből ismerkedtem az országgal, és tudtam, hogy Libanon feleke­miniszter keresztény és keresz­tény a vezérkar jelentős része, továbbá a bíztonsügi szolgálat is ágyszóluán kivétel nőikül keresztény. Bitói pedig óva in­tettek bennünket. Az ún. tábo­ri csendőrség emberei, vörös ráátOsapkában és átlig felfegy­verezve a legmodernebb sze­mélygépkocsitól kezdve a pán­célkocsiig, mindennemű jármű­vön róják az országot, és a sors legyen könyörületes ah- ,hoz, aki nem tetszik nekik. Szerencsére nem Vali nézet­eltérésünk; De. hol , vannak most? Az országnak ez a része az egyik leggazdagabb gyümölcs­termő vidék, és csupa marom- ta. Egy éjszakára megszálltunk (A tg o -c­■— b < o o HíJMír országban, máris alkalmam nyílt látni Bejrut, illetve Liba­non mástk arcát. A repülőtér­ről szálláshelyünkre, a város­tői délre fekvő tengerparti Beach Hotelba hajtva elhalad­tunk a palesztinal menekültek tábora mellett. Aztán vala­hányszor felkerekedtünk, hogy újra meg újra felfedezzük a szüntelenül és utánozhatatla- nul zsibongó és lüktető belvá­rost, minduntalan elmentünk a Közel-Kelet e hontalan számki- uetetlfeinek tábora mellett. A hatalmas fák koronái alatt, kartondobozokból, pléhleme- zekből összetákolt nyomorúsá­gos, emberi hajléknak aligha nevezhető odúk mellett. Lakói a szemlélődő fővevényt megle­hetősen bizalmatlanul, sőt el­lenségesen fogadják. Különben IS figyelmeztettek bennünket, hogy ne nagyon erőltessük a kapcsolatteremtést. , Könnyen félreérthetik a szándékunkat, sőt félreismerhetnek bennünket — elvégre senkinek sincs az orrára írva, hogy csehszlovák állampolgár —, és könnyen ké­nyelmetlen helyzetbe kerülhe­tünk. Annyi hányódás és annyi üldözés után vajon lehet ezen csodálkozni, hogy bizalmatla­nok? Találkoztunk velük másutt is. Egyik nap elindultunk dél­re, hogy megnézzük az ókori zetileg és nemzetiségi hovatar­tozására nézve rendkívül sok­arcú. Maronitn katolikusok, szunnita és szíttá muzulmánok, görög és örmény keresztének, drúzok stb. lakják. Kiváncsi voltam, hogy sikerült egyen­súlyt teremtem a kiiUmhöző népcsoportok és vallási feleke­zetek között. Néhány epizód a világ utol­só cédrusfa ligetébe, az ország északi részébe tett kirándulás­ról. Tripolistól északra már, jó­val fenni a Libanon-hegység- ben megálltunk Franfié köz- társasági elnök szülőfalujában. Amíg a falu közepén fakadó kiváló forrás vizét ittuk, mind­járt akadt önkéntes „idegenve­zető", és készségesen elmagya­rázta, hogy az ország feje min­denkor maronlta. És ezt nem kis büszkeséggel a hangjában közölte, nehogy félreértés tör­ténjék. ■ Félreértés — logikusan értel­mezve — nem is lehet. A liba­noni alkotmány, az úgyneve­zett nemzeti egyetértés kon­venciója, úgy próbált egyen­súlyt teremteni, hogy valóság­gal „kicentlzte" a felekezetek jogait és lehetö'Ségeit. A parla­ment elnöke — a köztársasági elnökről már szóltam — min­denkor szilta, a miniszterelnök szunnita muzulmán, a hadügy­Becharre hegyi városkában. Máskülönben itt született Liba­non legnagyobb költője és fes­tőművésze, Gibran, akit — mint általában a művészeket — csak halála óta tisztelnek, és haza­hozatták tetemét az Egyesült Államokból. A szálloda tulajdonosa nem is igen titkolta, hogy legszíve­sebben a pokolba kívánná a muzulmánokat, de főleg a pa­lesztinokat. Meri szerinte ve­szélyeztetik az ország békéjét, amely — persze ezt már én gondoltam hozzá — nyugtalan főúri életet biztosít neki. Hogy mások a nyomor szélén ten­gődnek, az őt feltehetően nem érdekli. Valahol ebben rejlik Libanon tragédiája. Mindig az volt a benyomá­som, hogy az embernek eg\?í- len célja van, sajnos, zsenge gyermek' kórálbl: '.mp'jiftfzda- godrií, és lehetöf&g mtnéb’iiá- gyohb vagyonra tenni síért. Hogy mások a nyomorban tengődnek...? S nemcsak a palesztinok. Bejrut legelőkelőbb negyedé ben. A tengerparton, ahol a kö­vetségek és a „módosabb“ li­banoniak palotái néznek far­kasszemet a tengerrel, ugyan­csak kartonlapokból összetá­kolt asztallapnyi nagyságú fe­dél alatt élnek azok, akik m-ég nem kerültek „a felsőbb tíz­ezer" közé, bőr Itt a szám­arány kissé sántít; Megérkezésünk másnapján a Mártírok tere és a L'Etoile tér közötti bazárvárosban kószál­tunk, mert aki nem fordult meg a bejrúti bazárban, az nem Is járt Bejrutban. A szűk utcácskákban, az egymás hegyén-hátán sorakozó deszkapultokon a legkülönbö­zőbb áru. A leoegöbep egzoti­kus fűszerek, siUt kebáb ímeg- határozhatatlan összetételű pe­csenye, annyi bizonyos, hogy nincs benne disznóhús — a szerző megj.) illata terjeng. Ennél'keletibb hangulata tán csak a háromezer éves da­maszkuszi bazárnak van, oda­át Szíriában, de erről majd ké­sőbb. Fülsiketítő hangzavar,va­lóságos közelharcot kell vívni minden egyes, kereskedővel, ne­hogy ránk erőszakolja azt is, amire semmi szükségünk. Ti­zenkét font alapár helyett ve­szek hat fontért' egy ún. per­zsa házi faltszönyeget, mert szeretnék valakit megörvendei- teíní. Előttünk .tízéves formájú fiúcskák csoportja, hátukon öblös gömbölyű kosarak, fejü­ket összedugva, körben állva tárgyalnak. A szófoszlányokból ítélve — munkamegoszlás. Pár piaszterért hordják az árut a „módosabb" kereskedőknek. F.s gyűftlk a pénzt. Iskola helyett. Megpróbálom lencsevég"s kapni Őket. Egy jói öltözött úr eltakarja a gép lencséjét és ’finoman megkér, ne fényké­pezzem a gyerekeket. Vannak Libanonban szebb fényképezni való dolgok is — mondja. Tény. de akadékoskodom. Hajt­hatatlan, és már nem is fi­nom, egyre dühösebb. Ki tudja, kicsoda. Sokáig követ bennün két a szűk sikátorokban. Inkább, árról tenne, hogy e zek a gyerekek iskolába tárja­nak. AteUenben villognak a fwi- hOkarcolószerű bankházak. Csu­pa márvány, csupa üveg. Lehet, hogy George is így kezdte, mint ezek a gyerekek. George szállodánk „ügyele­tes" taxisofőrje gyakran fuva­rozott bennünket a városban. A tiägf némi províziót fizet ne­ki, fekehetően S is jól jár. Es­ténként leültünk a teraszra, a- rákot ittunk, és hallgattuk á tenger morajlását. Ilyenkor George elérzékenyüH ftReg, ha égy európai kislány is ttolt a körűnkben — és büszkén mu­togatta napi bevételét. Közben eimeséUe, hogy lassan össze­gyűl a pénz egy újabb fármü- re,_ aztán még egyre, és még egyre. Lehet, hogy mire legközelebb Befrutbd fövök, George már egy i'axinállalat tulajdonosa lesz. Lehet. De az Is lehet, hogy elsüllyed a kegyetlen konkizr- renciaharc ingovdnyában, Ss ott találom majd a Mártírok terén rágógumit árulni... U- hanonl viszonylatban az egyik legeslegutolsóbb foglalkozás. A Mártírok tere Bejrut köz­pontja, és egyik legszebb ré­sze. Innen nyílnak a bazár ut­cácskát. Itt fut össze az élet. Amikor a minap láttam Chru- úinák Alajos pesti kollégám ri- portfilmfébén, inkább á temető benyomását keltette. ' Kt-ssé megborzongtam. A Mártírok terét azokról a hazafiakról nevezeték el, aki­ket olt végeztek ki, mert a század elején fellázádthk az 2- degen uralom ellen. Ha így megy tovább, akkor Bejrutban, vagy akár egész Li­banonban még nagyon- sok te­ret neveznek el a mártírokról. A jelek szerint rosszul, mód felett rosszul „centiziék“ ki a jogokat és a' „lehetőségekéi", A Mártírok tore, békBiclöben A szerző felvéteJe A nyir fnlyamán Téglgjértam a kfiUó élot- utját Pusztanyektől Pest-Budáig. Utam során s*ámo.s helyen megforduitam, sok száz kilométert tettem meg gépkonsln, vonaton, autábUszon; de gyalogoltam U jagy- latfázatemmel és lényképazögépammel. Felkarestem omiaduzá várromakal, régi kü- rták udvarait, voltam pusztákon, batyárcsárdá- ban, álltam több száz éves fák alatt elmereng- V» 8 múlton. Ezek a fák, a holt kövek regél­tek nekem, regéltek a múltrúl, a köItö Ifjüsá- gárél, szerelmárfil. Örömeiről, mnnkájiríl, azen- vedéseiról és elmúlásáről. Kerestem bennük az éló Vöriismartyt, karestem az «rabért meg a költőt, és mindkettőre rátaláltam, legyzetfüzetem közben megtait, s a fllmsze- lag száznál több kockája rögzítette egy feled het«tleniil szép, élményekben gazdag ntazás emlékeit. Villanjon tel most az átlnepIA néhány olda­la! Vörösmarty szellemi trlssoségét hosszú Ideig megőrzött testi kondíciójának köszönhette. Mér sékelt életmódot tolytatott, nem Ivott, nem do­hányzón fiatalkorában. Elég sokat sportolt, Sallay barátjával 1824-Z5 nyarán rendszeresen úsztak a Dunában. A VelencBi-töra még idő sebb korában is kijárt fllrödni. Szenvedélyesen szeretett vadászni, igaz. nem nagy sikerrel. Is­meretes az a vadászkalandja, amikor egy mnl- nárné kacsáit vadkacsáknak nézte, és nagy pusztítást végzett bennük. Ezért természetesen Ilzelnie kelleti, de nemcsak a kárért, hanem a hallgatásért Is, hogy „baklövése" ne kéről jön nagydobra. Gyakran utazott, de nem kényelmes hintOo. hanem szekéren, rossz, rázós utakon. A gya­loglást kedvelte, bejárta a Dunántúli, a Felvi­déket és Erdélyt. A séta feüidltette. Egyik kirándulására 1829. szeptembar 1-én Bugát Pállal Indnlt útnak a Mátrába. A kiin­dulást pnni Gyöngyös volt. Egy óra múlva el is érték a Benal-csárdáf, itt az egyetlen ven dégszobát megkapták, amely egyébként vendég hllán élé.skamrának szolgált. Éjszakájukat e- géruincogás zavarta. Másnap korán reggel kel­tek és nekivágtak a .Mátrának. Útközben lá­nyokkal, asszonyokkal találkoztak, akik hátu­kon cipelték a csevicét (ásványvizet) Gyön­gyösre eladni. Vörösmarty ás Bugát mátrai kirándulásának útvonalát végigjártam, flk hajdan erdei ösvé nyen. gyalogszerrol mentek Gyöngyösről Mátra rúredig és tovább a Mátrán kérésztől, én ar nttörövasüt játéknak ts beüld kocstjábél gyö nyörködtero a hegység csodálatosan szép pa norámájában. így érkeztem el Mátrafliredlg A számos megemlékozés közül kimagaslik Vttrös.-narly Mihály (1800—1855), a magyar ro­mantikus költészet legkiválAbbja születésének százhatvenötödik évfordulőia. Ebből az alkalomból közöljük Vörösmarty Gáza frását. A szerző itt él városunkban, és a költő legközelebbi ma élő leszármazottjai közé tartozik. (Vörösmarty Mihály Pál taslvárá- nek az nnokája — a szerk. megj.) AZ ÉLET VEZETTE T011ÄT Itl van az egykori Bensí-csárda. Az Iskola mellett agy (öl ápolt, hangalatos kart bokrai ás tál között taiiződik meg a tanitől lakássá átalakított csárda épülete. Kovács Lászlő, az iskola igazgatója már hu­szonöt éve működik itt. Megmutatta lakásának minden zagél-zugát. a mustani éléskamrát, ahol Vörösmarty és Bogát aludt. Rövid pihenő után autőbuaszal felyfáttam n- tamat Heves megye és a járás székhelye, az ttdUlöbellyé nyilvánított, s bőreiről messze föl­dön hires, történelmi emlékekben gazdag Eger városába. A költő egri látogatásának emlékeit kutat­va jutottam el az ,,Egrl csillaguk" patinás, történelmi ás műemlékekben gazdag városába. A város főterén áll az impozáns székesegyház. Magyarországnak az osztergonit bazilika alán a legnagyobb egyházi épUlete. Vele szemben egy hatalmas, négy utcára néző, copf stílusú épülettömb ragadja meg az Idevetődő figyel­mét. Itt volt az ország egyik legrégibb felső oktatási intézménye. Estferháiy Károly püspök egyetemet akart létesfteni, de II. jőzsef nem engedélyezte. így lett belőle először liceom. majd jngakadémta. 1957 óta Tanárképző Fő iskola. Az épület egyik szárnyában van a -80 esar kötetet számláié könyvtár. A könyvtár emlékkönyvében Kossuth bajos, Kazinczy Fe­renc, lékai Mér. Székely Bertalan, Egressy Gá­bor aláírásán kívül Vörösmarty Mihályét és Bngát Pálét is láthatjuk. \em messze az égbe nyúIA török minarettől, ugyancsak a félhold birodalmának turbános betolakodőira emlékeztet a Mecset utca. Ennek az utcának 7. számú régi házában ölök Timnn Katalin ás Tlmon Bertalan középiskolai tanár társaságában. Kettejük elbeszéléséből bontako­zott ki az érdekes kép régi történetekről, ese mányekről. A lakás, a valóságos kis családi múzeum minden egyes darabjához históriák fű­ződnek. A páratlan szorgalommal és művészi hozzá értéssel készült tárgyak készítője, vendéglá- tőim éde.sapja Tlmon Tihamér György egyetlen­egyet tartott a legnagyobb becsben, egy nsi- buknt, amelynek történetét így jegyezte fel: ..Édesalyámtél tudom, hogy az laSü-as Vagy 411 es években, hazánk egyik legnagyobb köl­tőié, Vörösmarty Mihály vendége volt Péter- vásárán (Egertől kb. 18 km-re) néhai gróf Kaglevich Gyniénaki A költő egy kis tajtékcsl- hnkhól dohányzóit, .s oly élvezelfel, hogy a gróf, amint nézte, nagyon megkívánta a esi bukozási, s azt mondta Vörösmartynak. Oly júizűen szívja csibukját, hogy szinte kedvel kaptam rá. Ha volna egy kis csibukom, meg is kezdeném a cslbukozás mesterségét. Vörösmarty erre Igaz magyar szívességgel odanyűjtotta csibukját, és azt mondá; Cslbuk hiányában ne legyen fennakadás, fogadja el ajándékba, ezen megtannlhat cslbukoznl, ne­kem van még másik is. Boldognll édesatyám, aki 1648—49-ben honvédhuazárornagy volt, a pétervásári uradalomnak lett a főszámvevőja. Ekkor Keglevlch már nagypipáböl szívta a do­hányt. Edesatyám egy fzben megjegyezte, hogy ő Is kedvet kapott a dohányzásra. Keglevlch felállt, előkereste a kis csibukot és ezt mon­dá: Itt van Zsiga bácsi, egy kis cslbuk, na kém Vörösmarty Mihály ajándékozta, ezen te nultam meg csibnkoznl, én meg Zsiga bácsinak adom, próbálja meg maga is megtanulni a csl- bnkozást, nagyon jő az. így lelt a nagy költő kis pipája a családnn- ké." jelenleg Tlmon Katalin tulajdonában van R- garben. Eddig a hiteles történet. A költővel kapcsolatban még egy említésre móltő esemény fűződik Eger városához. A pes­ti ' színház egyik unalmas előadásán 1844-ben Vörösmarty ndasúgta Gaál barátjának, hogy sokkal okosabb Iksz. ha otthagyják az előa­dást, ás elmennek valamelyik közeli vendég­lőbe vac.snráznl. Az elhatárnzázt tett követte, és betértek a színházhoz közel esn vendéglő be. A vBCseréboz tetszelgált bor kegyetlenül rossz volt. Ki akarták prőbálnl. hogy vajon s környékbeli vendéglőkben mindenütt Ilyen rossz bort mémek-e. Több helyre Is betértek, de sebéi sem Illett a költőnek a bor. Ez b|isz . szót érdemel, mondta Gaálnak és néhány nap múlva felolvasta a ..Rossz bor" című versét. A vers e Honderűben jelent meg. mIndenOtI ■ olvasták. Erre aztán az egriek jnő jános pin néjéből három akö kitűnő bort küldtek Vörös martynak,' a jeles egri költő, Tárkányi Béla versével együtt, amelynek elme: Válasz Vörös martynak: „Hogy néked a hatalmas Hunnia l.égyétetőt hagy Inni, nagy hiba; / De még na gyobb, hogy hős Egor borát / Megénekelted, B még nem kóslolád. Hogy hát lemossuk ezt az ősi vétkei, ' engesztelésöl bort küldünk te­neked. ' Aztán ez ország számos helységéből küld­tek a költőnek ajándékba jő bort. Ennek nyo mán szflielett Vörösmartynak a .,(ő bor" című kiilieménya. melyben Eger, Arad Tokaj. Bihar és Somló borát dicséri. ' VMSSmíffV Gézi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom