Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-16 / 51-52. szám

IIIWOHWW ,;yr»»fcT. 0) JíC Q) > > c :0 :í^ 4-» N :0 »■«Cl :0 (/) .0) ..A könyv j legjobb útravaló. amelyet e fiildi életben talál- tam. ás lendki'Til sajnálom azokat a/, értelme« einberfrket. akik ezt nem tudják.'* Montaigne Az első igazi könyv élménnyel, amely ma is elo\ enen él bennem, Józai fivérem »júndéka lepett meg. Mikor nősölése után Pestről elösKör látogatott liaza feleséges­tül, kezembe nyomta Molnár í‘e- renc Pál utcai fiúkjáv Bár aznap délutánra kirándulást terveztem pajtásaimmal, otthon maradtam, ée nem bántam meg, hogy elme­rültem az ajándékkönyv olvasásá­ba. Molnár regéuve merőben más hősökkel ismertetett meg, mint akkori kedvenc íróim, Cooper, Mark Twain és Verne művei; má­sok voltak a ..grund" védelinezői, a bűvösen okos fejű Boka, a csu­pa lelek Nemecsek, más anyagból gviirták őket, mint Mark Twain találékony csibészeit, nekem o- lyan rokonszenvesek voltak, mint­ha velük együtt harcoltam vol­na a grundért, és velük koptat­tam volna az iskola padjait. Azó­ta többször is elolvastam Molnár könj-vét — legutoljára néhány esztendővel ezelőtt —. de titkát régen megfejtettem: az. emberré érés szép és nehéz útjáról adott tanúságot, akár Gárdonyinak ké­sőbb mecismerl regénye, .4z egri csillagok, vagy Móricz felejlhe- tellen szép vallomása, a Légy jó mindbaláUg. Fiatalon, szinte gyerekfejjel, ti­zenhét cvps koroniban ismertem meg az élet legdurvább kénysze­rét. a háborúi, s alighanem a ta­pasztalt din-» nece«sita5 az oka. hogy figyelmem olyan könyvek felé fordult, amelyek megtiport- ságról, megalá/.ottságró! é.s szen­vedésről vallottak, amelyekben felcsapott a lázadás hangja min- d.eo ellen, ami ártó, gonosz és al­jas.- .lókai rumantikus hevülehj prózáját. Oickens érzelmes regé­nyeit hamar felcseréltem DosztO- jísvszkij léleklátó könyveivel. A félkégv-elmőnek - csúfolt Miskin herceg, a háróui Ivaramazov-fivér. Raszkolnyikov és Sonya éló'bhek, valóságosabhak voltak, mint kör­nyezetem számtalan alakja. íl-’ gyanakkor megismerem Tolsztoj reálisabb világát, legendáinak és kiíi-i^ini veinek muzsikjai ugyan­úgy megkaptak, mint monumeu- táiis regényeposzának, a Háború és békének .Natasája. Be/iibovja. .Andrej liemege vagy Feltámadá­sának .Vvchljudov hercege ó« Maszlúvúja. Szerelmükben és vá- gyaikbau. bűneikben és erényeik­ben mcgtalúltain azt a mé.Iysé- ges emhci'il. ami számomra az. olvasmányt mindennapi szellemi kenyérré, élelmi tartozékává tet­te. .• Éviizedeken át vidéken éltem, és csak olykori útjaim alkalmá­val látliattam nagy élményt ny új­tó sz-inliázi előaJásokal. .\ nagy gprOg iragcdiaköltűket előbb is­mertem meg könyvekből, mint színpadról; bliakespeare. Moiiére es Calderon is először könyvéi- ménv volt. elmondhatom ezt Ib­senről. Sliaw-ról és Csehovról is. .A drámairi'i Csehov mindvégig eszményem maradt, de szeretem a novelláit is. Gorkijt kezdettől szerettem és követőit: Solohov-ot. Pauszlovszkijl. .A skandináv írók nem egy regénye nagy élméoy-t jelenteit. Fiatal koromban Zelma Lagerlöf Gösta Berlingje kapott meg a legjobban, később a dán .lakobsen és .Nexö. Mindig tisz­telettel tölt el Thomas Manó Írá­sainak formai tökélye, és szóra­koztatnak Fcuchltvanger történél- ini regényei, de ha németekről van *z/>. századunk egyik legna- gvobb pró’zai alkotásának Franz Werfel Musa Dagbját tartom. Ro­ger Martin du Gard Thibault csa­ládját és pompás kisregényét, a Vén Európát nagyra becsülöm. Szívesen olvasom az. új amerikai prózát. Jack lamdoii, Faulkner. Ijewiy Sinclair, Dreiser. Malamnd regényeit, Hemingway novelláit.-Mindezeket a neveket és mű­veket a teljesség igénye nélkül je­gyeztem fel, abban a reményben, hogy hézagosságukban is ös-ztön- zést adhatnak. Szeretném, ha jegyzetem fiatal olvasói ugyano­lyan érdeklődéssel forgatnák Mó­ricz iCsigmond Tünderkertjét vagy Boldog emberét. -N’émetb László Iszonyát, Illyés Gyula Pe­tőfijét. Puszták népé-f vagy Ebéd a "kasléWban ríinü Jtisvegéuy. re­mekét. mint amilyen nagy. izgah más olvasó-ólmónyl jelentettek ne­kem ezek az e századi magyar szépprózának kimagasló alkotá­sai. .A második világháború után ér­deklődésem az antifa.«íszta emlék­irodalom felé fordult Minden eszteudőben akadt néhány mű, a- naelyröl elmondhatom, hogy meg­pendített tágflotu ismeretkörö­met. Talán elég. ha Jorge Sirnip- run N'agy utazását emlitem, de hazai irodalmunkból is megnevez­hetek példákat, mint Rá ez Olivér Megtudtam, hogy él«z című re­gényét Fibry íioltán Európa el­rablását. Diákkorom óta lelke* versbarát vagyok, Heine szatirikus költe­ményeit, Villon balladáit csak­nem minden esztendőben újra e- lőveszem. ;Aki «tilnsira gondot fordít, feltétlenül költőkön neve­lődött. Tisztán é.« egyénien meg­szólalni ,,éde«‘' anyanj-elviinköB költőink mély ismerete. nélküJ nem lehet. A deákkoromban meg­tanult versek javát ma is emlé­kezetemben tartom, stílusomat el­lenőrzik ée gazdagítják. A sort Balassi Bálint és Berzsenyi Dá­niel indítják eh és eljutottam Adyn. Jó/jef .Attilán át Badnóti- ig. Szabó Lőrincig, Illyés Gyulá­ig, Juhász Ferencig, Nagy lász- lóig. Weöres Sándorig. trónszwlomon, a kezem ügyé­ben mindig akad egy-két verses- kötet. a „füves" orvosságnál is nyugtatűbb a szép vers, amely­ben a gon-<oUlt61 a formáig ve- •zető úton nem ívérák el a köl­tő. S hogy milj en a költészetnek az. ember gondolat- é* érzéívllá- gára gyakorolt hatása, arra egy költőnek iudult, a Karszt sziklái közt közel hatvan eíztendövel e- relőtt elveszett katonabajtársam vezetett rá. .A jövő esztendőben VngyalbSrbmj címmel megjelenő önéletrajzi regényemben több fe­jezetet szenteltem ennek a tra- gikusas megszakadt, eszméltető barátságnak, s a költő s-zó ember­nevelő varázsának. Az elsfi perctől, amint a német fasiszták meggjújtották a könyv- máglyákat. tadtim. hogy pnsztal- alnk kel). E hitemben oly biztos Toltam, hogy soha egy percre sem szédítettek el a harsogó győzel­mek. Azt is tudtam, hogy Igazi könyvet, művet az (ró, a művész minden korban és tárzadnlmi rendben alkothat, csak a taslz. másban nem. Rám borzaimsts ha­tással volt ez a korzzak, ás a sö­tét. nyomasztó napokoa. álmaim­ban ma is viaskodom a faaUzta gyilkosakkal. Vagyon szeretam a könyreket. Altalnk lettem oly sxítós és nrós. hogy szivem mélyén tndtnm. érez­tem. hogy tólélem a fasiszta gyil­kosokat. Mindazt, ami ma bannem érték, . 8 legkiválóbb Írók legiobb műveihiil gyűjtöttem Ossza. Emlék­szem. már suhanc koromban na gyón szerettem a Nyogatot, ét va- lészinü, hogy 1920—22-ben én vnl- tam az országban az egyedüli 1 nas. aki az összegyűjtött borra valókból, kéthetenként migvásá- FOlta a drága Nyugat r.imd folyó­iratot. Hogy mennyi volt az áva. azt ma már nem tudom, de biz- lot. ha még egyszer innyil kér- lek volna is érte. akkor is meg szerzem rá a pénzt, és habozás nálköl megadom. Csak olyan ivónak, aki rajong a könyvakárt, jothat eszébe, hogy i-egényhose álmában Párizsba re­pül, és ott az egyik hivatalnok kérdésére, hogy kit keres Párizs­ban, nyomban rávágja. hogy roko­nait. gróf Monte Cbristót és Go- riot apót. Az Írók lelkMsmerete dUntütte el életem nebéz helyezsleiben ma gatartásomat és hovatartozasomat. Azt a részvétel és együttérzést, a mit emlékezetem óta azokkal szemben éreztem. akik nálam nyomorúságosabbak. gyengébbek ét szegényebbek voltak, az írók könyvei nították belém. Később a nincstelonakkol és az éhező gyér mekekkel való egyOtlérzás oly annyira oralkodóvá váll bennem, hogy a tijdalmas izgalomtól ösz- szeszornlt a torkom, ha láttam, hogy valaki önhibáján kivOl szén ved. Akkor már szerelmese voltam át iróifalomnak. Szeretiam Pető fit. Adyt. Móricz Zsigmnn'Jnt. Kosztolányit. Gellérl Andor End­rét. Nagy Lajost. József Attilát. Illyés Gyolát és Pap Károlyt. Na gyón szerettem Haéeket meg Bal- zacot és Tolsztojt és még sok más Írót. fA névsor Itt nem rangso rolást jalnnt.l Móricz Zsigmund Hét krajcárját többször Is elolvas­tam. és persze a Légy jó mindha- lálig-ot la. Akkor szflletelt meg bannem az a vágy. hogy én is i rok egy ilyen könyvet, amely gye­rekeknek és telnfittsknek egys- ránt szól. Meg is Írtam a Marci a csodakapnsl. rír:rrf o > > £ •O Afl) N (0 CQ E o £ aQ N </) FájdatmaJt keserüségenien —. hogy nem tanulhattam tovább, é» tál a hat elemin nem járhattam iskolába — csak a könyvek eny­hítették. Ok voltak azok. akik a belük, a szavak rengetegével azt a hitet oltották belém, hogyha másképp nem megy. akkor olvas­va tanuljak. A könyveket idővel már a szer­zők szerint válogattam, rostaigat- tam. Fgy-egy jó könyv úgy hatott rám. mintha egy sötét helyiség­ben hirtelen villanyt gynjtottak volna. A könyvek révén a világ kusza dolgai elrendeződtek ben­nem. Tudom, hogy a nagy ínség és éhség éveit könyv nétkil! alig vé­szeltem volna ót. Szerettoin per­sze a festészetet is. \agy hatás- sál volt rám Mous.sun Tivadar mű­vészete. Iilmlékszem. ahogy a kis­városban H piacon és a templom elolt szorgalmasan és kopottan festett: így rakta a kemény pa- pundeklire a gazdag, ragyogd szí­neket. Nagyon hallgatag ember volt. Többnyire festuállvóuyóval járt-keií. akárcsak én az elma­radhatatlan könyveimmel. Soha egy szót nem váltottunk egymás sál. de ha a határban, a városon kívül találkoztunk, mindig odva riasan köszöntem neki. o pedig húlintva visszaköszönt. De nem mosolygott, mintha nem volna rá ideje. A/t hiszem, oly szegőn? volt, mint én. és aki szegény, annak soha nincs ideje. Gondjai felfalják az ünnepnapjait is. Ó oedig szegény volt. Széles fekete karimájű kalapot Üselt. amely be­árnyékolta csontos arcát és szem­üvegét. Sokszor kfsérgettcm a tű­ző nyári napon vagy a téli fagy han. és figyelgettem. hogyan ke­veri a festményén a hó fehérét a kékkel. £s nemegyszer gondol' tam arra. hogy a színeket 6 ügy szereti, mint en a költeményeket és a könyveket. Gyötrő vonzalom (ü/ött a köny­vekhez. Emlékszem, ha éhezés kö- zep«tte pénzhez jutottam, akkor dacból, koDük szegénységből és az emberiséghez való ragaszko­dásból könyvet is vásároltam. Bi­zonyára már akkor sejtettem, hogy az igazi könyvnek semmi köze nem lehet a fasiszta pusztí­táshoz. £s lám, újra beszélnem kell a íastzmasról. Hiába, ha nem is­métlem a refrént, ami foglalkoz­tat állandóan, akkor az egész mondanivalóm mit sem ér. £s az igazi értéket csak ágy tadom fel­tárni és felmutatni, ha a fasiz­mus tényegét érintem, ós megtör­ténik az összehasonlítás. Aki tő­lem egy könyvet olvasott, és a mondandóm annyira megtetsaatt neki, hogy tollat ragadott, és frt nekem, bizonyos voltam beama, hogy ez az olvasóm antifasisita. Aki nem értette könyveimben az antifasizmnst, az az Irodalomhoz sem értett, és nem ismerte azokat a nemes emberi kapcsolatolmt sem, amelyek láthatatlan szálak­kal fűzik össze azokat az értó embereket, akik mindig hajlandók egymásnak segíteni. Hát ezért kell nekem mindig beszélni a szenvedésről meg a rémöletról, a- melyet a fasUmns okozott Ba­kiink. És ezt a vaskarmft rémüle­tet csak úgy tndtam naponta al- víseinf. hogy sokat olvastam, és ezenkívül sokat beszéltem az em­berekkel, ismerősökkel és isme­retlenekkel, akikkel az ntcán ta­lálkoztam, Szót váltottam velük csak azért, hogy felfedezzem ben­nük 8 jót, a nemeset. Ai emberek nagy része gyűlölte a taslzmntt. Jellemző az is, hogy nyilatkozni mertek előttem, nem féltek tőlem, úgy látszik, az arcomon U volt valami, ami bizalomra ösztönözte őket. Ez a fajta bizalom a fasisz­ták előtt rejtve maradt. A fasisz­táknak ugyanit soha nem voltak barátaik, csak cinkosaik. Ha egy jó könyvet olvastam, ott­hon éreztem magam, holott abban az időben nem volt otthonon. Ott átadtam, ahol adódott, ahol lehe­tett. De a könyv mindig kidagadt a zsebemből, kellett, hogy nálam legyen készenlétben, különben él­ni se tudtam volna abbén ez em­bertelen sivárságban. A könyv volt az számomra, mint a méhnek a virág, amelyből a mézet, e re­ményt. az életei gyűjtögeti. A KÖNYV varAzsa „A könyv, űz trodaiom nemcsak a leg­nagyobb megtanó és örzö tényező fha­gyomány- és nyelvéltetés/, de a legpo- tsnoiálisabb változtató erő is. A könyv, az írás véd és őriz, támad és áfít. Pél­dája vagyok, igyformán mint olvasó és író: változtam, változtattam" — Ma Fáb- ry Zoltán. Olvasná, írni — változni és változtat­ni. Azt hiszem, ez a krédója annak a szellemi folyamatnak, amely könyvek által formál, épít. s végül is az átlénye- güléshez vezet. Az ember könyvek által tisztulhat és gazdagodhat, sajátíthatja él mindazt, amit ezredévek óta a külön­böző kultürík felhalmoztak és ránk hagytak. I De a könyvekhez valamiképpen ei 'kell futni, és ügy kell megtanulnunk olvas­ni, hogy nyomot hagyjon bennünk, hogy ösztönözzön és ösztökéljen ez a készség új és új szellemi területek birtoklására. Az élet áltálában könyörtelen és Igaz­ságtalan. Némely embernek a társada­lom mélyrétegeiből kellett felküzdenie magát a szellem napfényes szféráiba, mások, környezetüknél fogva beleszület­tek mindenbe. Veres Péter említi a Számadásban, mennyi rossz könyvön, népbotondító ponyván keUet-t magát át­rágnia, amíg átjutott az igazi irodalom­hoz, ahhoz, amely gondolkodásra késztet és eüitnti a kétkedés magvait. Éj­jel, gyertyafénynél olvasott, pity- mállatkor kepósként álltt a gaboná­ba. Szenvedélyéért a faiu afféle futóbo­londnak, munkakerülőnek tartotta, pe­dig keményebben dolgozott másoknál. Neki még a falu ítélete ellen is hada­koznia kellett... Slnka István, egyik legeredetibb költőnk juhászbojtár korá­ban bárányt adott cserébe Petőfi összes verseiért. A Petöfi-kOtetből tanulta meg az írásjelek használatát és a strófaszer- keietet. A Fekete bojtár vallomásaiban írja: „M&e eljött az aratás ideje, tele - szíttam magam Petőfi versekkel, s o- lyanná lettem, mint az alvajáró ... meg- esküátem, hogy én költő leszek még ak­kor is, úgyis, ha rámegy az egész éle­tem ... I^n ám, de hogyan és miként? Hisz&n tudtam, nagyon föl tudtam, hogy én csak egy dukáló meiítlábas kispa- rasstgyerek, egy kis cseléd kölyök va­gyok, s kt segít engem, hogy futom meg azt a roppant utat, onnan a lekOpöttek vdágáböl, ahol kegyetlen és irgöHmat- lan a harc a fadat kenyérért s nem le- ttk az életből és az időből az ilyen bo- iandériára.. .* Az említettek sorsa sokunk sorsát pél­dázza luxlamíképpen. Abban a szegény- szagü vdágban. ahonnan Indultam, kevés vált a könyv, a jó könyv pedig alig-alig fordult «M. Mrfgíií, még kora gyermek­Könyvek becsülete •:ííS.' ■ ,t§.; ^c^cicitcítc ségemben a kezembe kerültek Grimm legszebb meséi, s hogy olvasgatni kezd­tem ezeket a történeteket, olyan csodá­latos világ nyílt meg a lelkemben, ami­lyenről ennek előtte sejtelmem sem volt. Piroska és a farkas, Hófehérke, Csipke­rózsa, Babszem Jankó, Hüvelyk Matyi és a többi történet elkápráztatott és meglgézett, s ügy érzem még ma is, va­lami kivirágzóit bennem, valami sosem hervadó cstpkebokor. Vágytam és keres­tem a könyveket, s kezembe került Ver­ne Gyula: Tizenöt éves kapitánya, amely felszította fantáziámat, romantikus ka­landvágyamat, s a világot Is kitágította bennem. Sajnos, a továbbtakban egyre több ponyva került hozzám, hiszen ab­ban az Időben százezerszámra ontották a ponyvát a nyomtatott szó vámszedőí, a könnyűszerrel meggazdagodni vágyó könyvvállalatok. Ezerszámra olvastam a fércmüveket, detektív- és vadnyugati történeteket, amelyek szinte semmit sem adták, átfolytak rajtam, mint a híg le­ves. Tizenhat éves lehettem, amikor kézbe vettem Petőfit. Versei megrendítettek és elcsodálkoztattak. Valami nagy katarzi­son, lelki megtisztuláson estem át, s a Petőfl-élmény most is frissen és eleve­nen él bennem. Diákkoromban aztán cso­dálatos virágként látt-am kinyílni a ma­gyar Irodalmat. Csokonai, Arany, Petőfi, Tompa, JÓJ^, Eötvös, Mikszáth, Móricz, majd a különös és titokzatos Ady Endre. Találkoztam Áprily és Szaöő Lörincz,Jly- lyés és Slnka köteteivel is. Szabó De­zsővel és Mórával. Rengeteget olvastam, és minden könyvvel nyertem valamit a világból, vagy talán egy-egy világot nyertem. Tizennyolc-tizenktlenc éves fej­jel Ismerkedtem József Attilával, lenyű­gözött, s azóta sem hagy nyugton, újra és újra előveszem s versel mindig más csillogással vonzanak, rejtett szépségek tirulkxjznak elém. amelyek fölött koráb­ban elsiklottam. Rájöttem, hogy egy köl­tőt nem lehet elolvasni, megemészteni, elraktározni, tationba tenni, mindig ol­vasni kell, minden nap be kell lélegezni, mint a levegőt. Elmondhatnám azt is. ntít kaptam Tol­sztojtól vagy Maupassant-től, Csehovtól vagy Ibsentifl. Edgar Allan Poe-tól vagy Viktor Hugó-tól, Cervastestól vagy Boc- caoclótól. és sorolhatnám tovább olda­lakon át, mint ahogyan minden ember sorolhatja, aki szereti a könyveket, s kinyújtja feléjük a kezét. Könyvek nélkül nem tudnám elképzel­ni az életemet, annyira vonzanak ma is, hogy nem tudok elmenni a könyvkira­katok előtt, meg kell állnom. s bizony nagyon sokat, látogatom a könyvesbol­tokat, antikváriumokat. Csodálkozom azokon az embereken, a- kik a kocsmákban töltik szabad idejü­ket, és büntetésből sem vennének köny­vet a kezükbe. Ezeket meg kell váltani. Örülök az olyan embereknek, akik könyvtárakba járnak, és rendszeresen ol­vasnak, könyveket vásárolnak, hogy gya­rapítsák házi könyvtárukat. Ezek az em­berek már megtalálták a földön, amit félig-meddig emberi boldogságnak lehet nevezni. Könyvekkel barátkozni és társalogni mindig élvezetet jelent, s aki megtcúál- ta a jó könyvet, többé sohasem mond le róla. -Mákony talán a könyv is, de a legszebb álmokba ringat, álmodni- múltat és jövöt, emberséget és boldogságot. Thomas Carlyle-vel vallom: A könyvek­ben mindig megmarad minden régvolt időnek a lelke, a múltnak hallgató hang­ja, még akkor is. amikor a látható fdS — mint az álom — már elrepült.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom