Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-09 / 50. szám
BERECK JÓZSEF: Majd szombaton A presszó njtajábnn ma(?a elé tessékelte a lányt. Az egy ifiéig zavartan vonakodott, aztán elnézően mosolyogva belépett a fiú előtt. Az elszórtan ülő nébány diákon kívül csak két berlinerkcn- dős, krémest majszoló falusi öregasszony, egy feketéző egycnnibás postai kézbesítő és az örökösen keresztrejtvényt fejtő prcsszzüslány volt a knvészagú terpmben. A vezetékes rádió kicsi szürke dobozából valamilyen régi sláger hangja szivárgott a presszó zavartalan csöndjébe. — ■ Nyilvános szórakozőbelyre mindig a férfi lép be elsőnek — mondta oktatóén a lány, mintán helyet foglaltak az egyik üres asztalkánál. — Mindenki nem járhat illemtanra ! — Most mit vagy ilyen? — Milyen? — Tndod jól, hogy nem azért mondtam. — Tudom, rendben? Legközelebb majd becsörtetek előtted, mint egy csataló. — Undok vagy! — Nem. Csak egy faragatlan falusi guni..., ahogy ti mondjátok gyakran. — Már megint kezded? — Hát nem te kezdted?! — Ügy látszik, neked már nem lehel semmit mondani! — mondta keserűen a lány. Ideges mozdulattal egy gyűrött zsebkendőt rántott elő a zsebéből, s akkorát trombitált bele, hogy még a keresztrejtvénybe mélyedt szőkített hajú presszóslány is felkapta a fejét. Előjött a krómozott pult mögül, unott mozdulattal két kólát tett az asztalukra, és máris sietett vissza az elmaradhatatlan rejtvényhez. — Az utóbbi időben úgy jársz, mint valami alvajáró! — folytaiba náthától vörös orral, indulatosan a lány. — Azt hiszed, nem vettem észre? Suli után mindjárt rohansz haza ablia a rothadt faludba. Még abból is erényt akarsz csinálni, hogy falusi vagy, hogy néha kapálnod kell, meg moslékot keverned a disznónak, llus meg minden levelében azt kérdezi, hogy Beácska, drágám, jársz-e még azzal a magas fiúval, jártok-e moziba meg csavarogni, hol szoktatok találkozni, milyen gyakran, meg még másokat is, és mit válaszoljak neki. no, mit? Talán azt, hogy ha időnként nem mnnd.anám, akkor meg se csókolnál, hogy még arra is lusta vagy, hogy a nagyszflnelben lejöjj egy kicsit a mi folyosónkra? Vagy talán azt, hogy én leslek, én futok utánad, mint egy pulikutya? Persze, ez hízeleg a te mérhetetlen hiúságodnak! Igenis, olyan hiú, olyan tapintatlan és beképzelt vagy, hogy az már egyenesen sértő! Kihasználod, hogy... A fiú öntudatlanul forgatta kezében a kólásüveget. Időnként körülnézett, hogy nem figyeltek-e fel a teremben a lány indulatoskodására. Megnyugodva látta, hogy a berlinerkenflős asszonyok a krémessel, a kézbesítő a kávéval, a kövér presszúslány a keresztrejtvénnyel, a diákok pedig önmagukkal voltak elfoglalva. — Anyám is gyakran mondogatja. hogy hívd el a Tomit, iga- zún elhívhatod a, Tomit, éppen rád férne, ha közösen tanulnátok. .. Igen. hívd el a Tomit, hívd el a Tomit..., de hát el lehet téged valahová egyáltalán hívni?! Ne félj, nekem is van szjímcm. nem vagyok s’ak! Azt hiszed, hogy nem tudom: amikor várok rád a suli előtt, legszívesebben mindig visszafordulnál. És az az állandó tanulás...! Hát ne nézz hülyének! Azt hiszed, nem tudom, hogy újahban tele vagy bunkókkal. S te ttersze mindig sietsz haza. mert állandóan tanulnod kell! Egyszer majd kicsordul belőled az a sok tudás, nem gondolod? Vagy talán...? Eh, mindegy! Ha már elkezdtem, elmondom ezt is. Tudd meg, hogy már néhány hónapja figyeltelek a Terivel. Azt hittem, hogy kikezdtél valakivel a falutokban. Mert nálatok, fiúknál, ez igen könnyen megy... Jó vagyok nálad? .Tó! Akkor gyerünk, mehet a smárolás.. Ne haragúd] rám, Tomi, de..., tudod, kezdetben, tavaly, még csak azért jártam veled, mert tudtam, hogy bármelyik pillanatban tíz mással járhatbál volna, de te mégis velem futottál... Érted ezt?! Tulajdonképpen én voltam a lényege», az én undok hiúságom volt a lényeges, te annyira nem is számítottál, de most már... Valaki pénzt dobott a sarokban lapító zenegépbe. A lány hálásan tekintett a hirtelen felbúgó szer- kez.etre, mintha az valamilyen kínos helyzetből mentette volna ki. — Feleltél valamiből? — kérdezte engesztelő hangon, miután lejárt az elkoptatott lemez. A Sugar baby love melódiája még ott kóválygott a presszó dohányfüstös, kávészagú levegőjében. — Nem. — Én sem. Hallgattak. — Akkor eljössz hozzánk szombaton? — emelte a fiúra bizonytalanul, várakozással teli tekintetét. — Tudod, hogy nem szeretem a bulikat... — Ez nem buli lesz! — sietett a magyarázattal a lány. — Csak Nelli lesz ott meg a fiúja. Van néhány új lemezem meg könyvem is. — S az őseid...? — Rokoni körútra mennek. Tudod, faterom végre megkapta a várva várt Fiatját, s most teljesen oda van. Engem is hívtak, de nyíltan megmondtam nekik, hogy semmi kedvem közreműködni az Ízléstelen hencegésükben. .Azt hiszed, nem azért mennek... Ismerem őket jól! Még a tavaszt sem képesek kivárni. Minden rokonnak, ismerősnek meg kell mutatni a kocsit. Hogy anyám sógornőit egye a sárga irigység... — Te, Bea...! — mondta váratlanul a lánynak. — Azt hiszem, mégis elmehetnél velük. — Én? Eszembe sincs! — Pedig jó volna, ha elmennél. — De miért? — Tudod, azért, mert ahogy mennétek a behavazott csúszós ú- ton, anyád állandóan figyelmeztetné apádat, hogy túl gyorsan hajt, vagy túl lassan hajt, vagy későn kapcsolja be az irányjelzőt, satöbbi, s a faterod az idegességtől rosszul venné a kanyart felborulnátok, de senkinek sem történne komolyabb baja, csak neked, mondjuk, eltörne a lábad... — Te nem vágyó komplett! — Szóval cllörnc a lábad, kórházba kerülnél, természetesen kü- löri szobába, hiszen a faterod pénzes ügyvéd, el tudná intézni, s én mindennap meglátogatnálak, érted, minden áldott nap, virágot tűnnék neked, meg minden... S egyszer, amikor már egy cseppet sem fájna a lábad, éppen kardvirágot vinnék neked, hatalmas csokor kardvirágot, s a fiatal nővérnek, aki bekísérne hozzád, egy ötvenest csúsztatnánk a zsebébe, rákancsintanánk, ö meg visszakacsintana, és egy órára ránk zárná az ajtót, én meg gyorsan levetkőznék és melléd bújnék az ágyba... — Te olyan hülye vagy, Tomi! — tört ki a lányból az önfeledt nevetés; laza hullású haja kipirult arca előtt röpdösött, olajos csillogásé nagy szemében meleg lények ugráltak. — Olyan, de o- lyart hülye vagy... — Jó jó! Ezt már régen tudom. De most mennem kell... Mindjárt itt a buszom... Hallod? Ne izélj... figyelnek. Nem látod, mi van kiírva a falra: dohányozni és csókolózni tilos. Majd szombaton. .. Hároméves volt Václav Bre- buda. amikor elöszOr láthatta apját, de akkor ts csak rövid i- delg, mert az imént eltűnt, és csak akkor került ki a börtönből, amikor a gyerek Iskolába járt. öreg, roggyant ember volt az apa, az egyik lábára béna, a keze meg remegett. Hajdan, ha valahonnan betörést jelentettek, az 6 papírjai magától értetődően előkerültek az aktákból. Most azonban a hasonszőrűek között elveszett ember volt, arra meg senki sem gondolt, hogy ott a gyerek is. A fűllesztő nyári meleg kinyittatta éjszaka az emberekkel lakásuk ablakait. Az utca kövezete még még a nappali forróságot lehelte magából. — Mozgást A gyerek átkapaszkodott az egyik városszéli háztömb kerítésén, és az építőállvány csöoszlopatn könnyedén feltornászta magát a negyedik emeletig. Átmászott az utca fölé kinyíló ablakpárkányon. Úgy tizenöt méterrel odébb az udvar sötét zugába húzódva a másik férfi éppen akkor rágyújtott. Csend volt körös-körül, csak a szél söpört végig az utcán. Egy ü- gyeletes rendörkocsi közeledett az épület felé, a férfi kilépett refíekéb&l és halkan füttyen- tett egyet. — Már megyek, semmi izgalom — nyugtatta őt fojtott suttogással a gyerek. A nyomozó-rendőrnek délután tanácskozása volt, a sorozatos magánlakásokba való betörésekkel foglalkozott már egy hónapja. Hát Igen, tipikus nyárt este, különösen egy olyan városban, mint az övéké, ahol annyi házat tatarozna}:, annyi ház homlokzatát takarják állványok. Tegnap jelentették a tizedik betörést. Es mint eddig mindig, most se fogták el a jómadarákat. Csak a pénz és az ékszerek tűntek el. A betörő, ügy látszik, nagyon érti a dolgát. Sorra vettek minden gyanúsítható egyént. Karáseknek és Abrahámnak elfogadható alibije van, Pavelka ül. A módszer illene ugyan Brebudára, de hát az már nyomorék... A villamosmegállóhoz befutott az éjszakai járat, A teljesen üres szerelvénybe csak egy férfi és egy kisfiú szállt fel. A villamos vezetője a visszapillantó tükörben észrevéve a fiút, igen meglepődött. Mit keres ez a gyerek hajnali háromkor a városban? Elment ezeknek a józan eszükPl — gondolta bosszúsan, és csengetett egyet, majd a villamos tovagurult. Egy órával később az apa szemügyre vette g zsákmánynyal teli táskát. A kopott pénztárcából kivette a pénzt, és zsebre vágta. Közömbösen nézte a maréknyi bizsut és aranypénzt. Egyszer csak a táska aljából elöicotort egy játékautót. A fiú bűntudatosan sütötte le a szemét. — Hülyét — morogta az apja, és egy jókora pofonnal jutalmazta meg a gyereket. Novák rendőrkapitány az eltűnt tárgyak jegyzékét olvasta: kétezer korona, stázas bankjegyekben, ismeretlen összeg apróban, ötven tuzexkoTona, fülbevaló, aranygyűrű... és egy játékautó. Novák meglepődve kapta fel a fejét. — Elemre működik, világít, dudál... — magyarázta az őrmester. A kapitány gondolataiba mélyedt. A tolvaj az ékszereken kívül semmit se vitt el, amit eladhatott volna, és akkor itt van ez a kisautói — Kérem, hozza ide Brebuda kartotékját, úgy hiszem, van egy fia. A tizennégy éves fiú vallomásából: „Az apám küldött, azt mondta, amíg kicsi vagyok, nem történhet semmi bajom. Megtanított rá, hogyan keli kinyitni a zárakat, kivágni, benyomni az ablaküveget úgy, hogy közben né ébresszem fel a ház lakóit. Arra is megtanított, hol tartják az emberek a pénzüket. En mindig rettenetesen féltem, hogy felébresztek valakit, és baj lesz, engem pedig becsuknak. De ha sikerült, apám másnap mindig vett nekem valamit, kaptam tőle futball-labdát, -cipőt, sőt egyszer még biciklit is vett. En visszaadok mindent, csak ne küldjenek javítóintézetbe! A szaktanintézet folyosóján gondtalanul hancúroztak a fiúk, miközben a tanár tanácstalanul állt a fizikai kabin ajtaja előtt. A kulcsot belülről az ajtóban felejtette, és most tehetetlen. — Ha akarja tanár elvtárs, én megpróbálhatom kinyitni — ajánlkozott bátortalanul VaSek Brebuda, és zsebkésével boszorkányos ügyességgel már le Is csavarozta a zár fedőlapját, még egy-két mozdulat, és nyílt is az ajtó. A tanárnak eszébe jutottak a papírok, amelyek Brebudával az iskolába érkeztek. — Köszönöm — mondta a fiúnak, és soha sem éreztette vele, hogy valamit is tud a gyerek múltjáról. ]. Zs. 9 „Tigris“: Levelét, verseit és a borítékra írt „jegyzeteit“ elolvasva, mi is az ismerőseivel értünk egyet. Nagyon sajnáljuk! • „Napsugár“i Verse végtelenül naiv, gyerekes, tele logikai ellen tmondássaL Nézzünk talán néhány sornyi példát: ,.Ráteszem ajkam jéghideg ajkad emlékére / S átélek minden percet, mi meg sem történt. / De nem érzem már a forróságot, / Melyre boldogan gondoltam az imént.“ Az emlékre hogyan teszi rá az ajkát, s hogyan éli át a meg sem történteket stb. Egyelőre a tanulást, az olvasást ajánlanánk. Gárdonyi Géza mondja: „Az író hatalma nem abban rejlik, arait mond, hanem amit az olvasó fantáziájával mondat: ahogy az olvasó fantáziáját működteti.“ # „Gábor“: Versét elolvasva úgy érezzük, hogy még nagyon fiatal. Élményeit, gondolatait nem tudja verssé formálni, csupán a külsőségeket írja le, s az kevés. Nézzük talán néhány sorát: „Tanulni? nehéz dolog, / de azért is ta- ntilok, / mert én tndni akarok, / követőkre is várok. / Lássák maguk előtt, hogy / élet értelme nem fogy. / S"', csak gyarapodik, és / ez nekünk nem is kevés.“ Valóba a a tanulás a tudás alapja, t"- hát önnek is ezt ajánljuk c- gyclőre. Az utolsó során c- gyébként nagyon érződik a József Attila-i hatás — „ez a mi munkánk és nem is kc- V('"s.“ Idővel jelentkezzék újra. 9 ..Sárga rózsa“: Levelében azt kéri, írjuk meg, hogv érdcmes-c versírással foglalkoznia vagy „inkább „mással“ töltsem el a szabad időmet.“ Nos, az attól függ, hogy mit ért ön a „más“ alatt Verse e- gyébként a kezdés minden hibáját >magán viseli. Elnagyolt, nehézkes, semmitmondó sorok. Megfeledkezik arról, hogy a versben az igazat kell mondani, nemcsak a valódit Tanuljon, s idővel jelentkezzék újra. NEM TUDTAM, HOGY NŐS Huszonegy éves lány vagyok, és sajnos szerelmes lettem egy nős emberbe. Tudom, bogy egy házasságot szétzúzni csúnya dolog, de nekem is jogom van a boldogsághoz. Amikor együtt kezdtünk járni, még nem tudtam, hogy nős. Véletlenül jöttem rá. Akkor mindenáron szakítani a- kartam vele. de sajnos, most már képtelen vagyok rá, 0- lyan helyen dolgozom, ahová bármikor bejöhet Ha meglátom, úgy reszketek, hogy alig tudok szóhoz jutni. Próbáltam mással járni, de képtelen vagyok mást szeretni. Arra is gondoltam, hogy férjhez megyek bárkihez, ha az övé nem lehetek, de miért éljem le olyannal az életem, a- kit nem szeretek? Inkább megmaradok vénlánynak. Ö hetente csak egyszer jár haza, s ba teheti, mindig meglátogat. Ügy érzem, hogy ő is szeret, de nem tud határozni. Ha hív valahová, nem nagyon szoktam vele elmenni, mert állandóan a felesége jut az eszembe. Mit tegyek, hogy elfelejtsem őt? Azt hiszem, hogy máshoz soha férjhez nem megyek. Jelige: Nehéz a boldogságtól búcsút venni MIT TEGYEK? A barátnőm járt egy fiúval, de később összevesztek. Én azonban gyakran találkoztam vele és sokat beszélgettünk. Többször üzent a barátnőmnek, ő azonban nem vette figyelembe. Gyakran utaztunk együtt, és jó barátok lettünk. Én tizennyolc éves vagyok, ő tizenkilenc. Ezen az őszön bevonult katonának. Irt levelet, én válaszoltam. Az elsőt baráti hangnemben irta, de a következőben már beismerte, hogy szeret és hogy a barátnőmet ki se állhatja. Ettől a levéltől szinte megutáltam. Én nem tudom szeretni, mert máshoz vonzódom. 0 ezt jól tudja. Levele utón részemről a barátság megszűnt. Szüleim arra biztatnak, hogy írjak neki, de én képtelen vagyok rá. Mit tegyek? Válaszoljak vagy ne? Jelige; Piros rózsa MIÉRT VAGYOK ILYEN? Tizenöt éves lány vagyok, és nagy a bánatom. Negyven kilós vagyok és nagyon sovány. A barátnőim mind de- rékebbek. Szinte irigylem őket. Nem merek szoknyát felvenni. Félek, hogy mindenki kinevet Ha sétálni megyek, mindig nadrág van rajtam. Mit tegyek, hogy meghízzak? Szeretném, ha tanácsot adnának. Jelige; Szomorú lány Válasz MILYEN NEHÉZ EMBERNEK LENNI jeligére Nagyon boldog voltam, amikor elolvastam a sorait; ígérem, hogy nem hiába fogott tollat mert okultam leveléből. Édesanyámat védelmezni fogom, bármi legyen az ára. Hiszen nincs senki, aki a világon engem úgy szeretne, mint ő, és senki sincs, akit én úgy szeretnék, mint*őt Nem engedem, hogy tönkremenjen apám ocsmány viselkedése miatt Jelige: Esküszöm, harcolni fogok Válaszok RORÚS JÖVÖ jeligére Elkeseredésed oktalan. Sok olyan „vagány“ akad, aki jópofa megjegyzésekkel igyekszik Don Jüanná válni, ha szivük választottjával „glasszálnak“ a strand homokján. Nem vesrik észre, hogy csak a buta és primitív emberek lesznek hasonló megjegyzéseket. Itt is érvényes a régi mondás: „Nem azt kell nézni, hogy mit mond, hanem azt, ki mondja.“ Huszonhárom évesen nem adliatod fel a reményt. Bíznod kell! Ha teheted, próbálj sportolni, testedzéssel változtatni alakodon. Ha kitartasz, az eredmény sem marad el. Jácint Nem szabad ilyen beszédeken elcsüggedni. Vannak emberek, akik másokat megnéznek, de a saját hibáikat nem veszik észre. Van, akihez a természet bőkezű volt, és megajándékozta minden testi szépségével. Másokkal fukaralibul bánt, de kárpótolta mással: belső értékekkel. Minden emberben van valami érték. Akik másokat kigúnyolnak, azokat sajnálom. Kár, bogy a fejlett társadalomban is akadnak ilyenek. Aki a mások testi hibáit néri, az lehel szép, de hiányzik belőle a szeretet. Az én felfogásom szerint a lány is helytelenül viselkedett. Nem fűzte önhöz igazi barátság. A jövőben ne bízzék annyira az emberekben, mert még sokan vannak olyanok, akiknek örömet sz-erez a mások bánata. Ez ne keserítse el. Akadnak igazi barátok is, csak keresni kell őket. Bízom benne, hogy meg is találja. A szépségnél értékesebb emberi tulajdonságok is' vannak. Kitty
