Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-09 / 50. szám

BERECK JÓZSEF: Majd szombaton A presszó njtajábnn ma(?a elé tessékelte a lányt. Az egy ifiéig zavartan vonakodott, aztán elné­zően mosolyogva belépett a fiú előtt. Az elszórtan ülő nébány diá­kon kívül csak két berlinerkcn- dős, krémest majszoló falusi öreg­asszony, egy feketéző egycnnibás postai kézbesítő és az örökösen keresztrejtvényt fejtő prcsszzüslány volt a knvészagú terpmben. A vezetékes rádió kicsi szürke dobozából valamilyen régi sláger hangja szivárgott a presszó za­vartalan csöndjébe. — ■ Nyilvános szórakozőbelyre mindig a férfi lép be elsőnek — mondta oktatóén a lány, mintán helyet foglaltak az egyik üres asztalkánál. — Mindenki nem járhat illem­tanra ! — Most mit vagy ilyen? — Milyen? — Tndod jól, hogy nem azért mondtam. — Tudom, rendben? Legköze­lebb majd becsörtetek előtted, mint egy csataló. — Undok vagy! — Nem. Csak egy faragatlan falusi guni..., ahogy ti mondjá­tok gyakran. — Már megint kezded? — Hát nem te kezdted?! — Ügy látszik, neked már nem lehel semmit mondani! — mond­ta keserűen a lány. Ideges moz­dulattal egy gyűrött zsebkendőt rántott elő a zsebéből, s akkorát trombitált bele, hogy még a ke­resztrejtvénybe mélyedt szőkített hajú presszóslány is felkapta a fejét. Előjött a krómozott pult mögül, unott mozdulattal két kó­lát tett az asztalukra, és máris sietett vissza az elmaradhatatlan rejtvényhez. — Az utóbbi időben úgy jársz, mint valami alvajáró! — folytai­ba náthától vörös orral, indulato­san a lány. — Azt hiszed, nem vettem észre? Suli után mindjárt rohansz haza ablia a rothadt fa­ludba. Még abból is erényt akarsz csinálni, hogy falusi vagy, hogy néha kapálnod kell, meg moslé­kot keverned a disznónak, llus meg minden levelében azt kér­dezi, hogy Beácska, drágám, jársz-e még azzal a magas fiúval, jártok-e moziba meg csavarogni, hol szoktatok találkozni, milyen gyakran, meg még másokat is, és mit válaszoljak neki. no, mit? Talán azt, hogy ha időnként nem mnnd.anám, akkor meg se csókol­nál, hogy még arra is lusta vagy, hogy a nagyszflnelben lejöjj egy kicsit a mi folyosónkra? Vagy ta­lán azt, hogy én leslek, én futok utánad, mint egy pulikutya? Per­sze, ez hízeleg a te mérhetetlen hiúságodnak! Igenis, olyan hiú, olyan tapintatlan és beképzelt vagy, hogy az már egyenesen sér­tő! Kihasználod, hogy... A fiú öntudatlanul forgatta ke­zében a kólásüveget. Időnként körülnézett, hogy nem figyeltek-e fel a teremben a lány indulatos­kodására. Megnyugodva látta, hogy a berlinerkenflős asszonyok a krémessel, a kézbesítő a kávé­val, a kövér presszúslány a ke­resztrejtvénnyel, a diákok pedig önmagukkal voltak elfoglalva. — Anyám is gyakran mondo­gatja. hogy hívd el a Tomit, iga- zún elhívhatod a, Tomit, éppen rád férne, ha közösen tanulná­tok. .. Igen. hívd el a Tomit, hívd el a Tomit..., de hát el le­het téged valahová egyáltalán hívni?! Ne félj, nekem is van szjímcm. nem vagyok s’ak! Azt hiszed, hogy nem tudom: amikor várok rád a suli előtt, legszíve­sebben mindig visszafordulnál. És az az állandó tanulás...! Hát ne nézz hülyének! Azt hiszed, nem tudom, hogy újahban tele vagy bunkókkal. S te ttersze mindig sietsz haza. mert állandóan tanul­nod kell! Egyszer majd kicsordul belőled az a sok tudás, nem gon­dolod? Vagy talán...? Eh, mind­egy! Ha már elkezdtem, elmon­dom ezt is. Tudd meg, hogy már néhány hónapja figyeltelek a Te­rivel. Azt hittem, hogy kikezdtél valakivel a falutokban. Mert ná­latok, fiúknál, ez igen könnyen megy... Jó vagyok nálad? .Tó! Akkor gyerünk, mehet a smárolás.. Ne haragúd] rám, Tomi, de..., tu­dod, kezdetben, tavaly, még csak azért jártam veled, mert tudtam, hogy bármelyik pillanatban tíz mással járhatbál volna, de te mégis velem futottál... Érted ezt?! Tulajdonképpen én voltam a lé­nyege», az én undok hiúságom volt a lényeges, te annyira nem is számítottál, de most már... Valaki pénzt dobott a sarokban lapító zenegépbe. A lány hálásan tekintett a hirtelen felbúgó szer- kez.etre, mintha az valamilyen kí­nos helyzetből mentette volna ki. — Feleltél valamiből? — kér­dezte engesztelő hangon, miután lejárt az elkoptatott lemez. A Su­gar baby love melódiája még ott kóválygott a presszó dohányfüs­tös, kávészagú levegőjében. — Nem. — Én sem. Hallgattak. — Akkor eljössz hozzánk szom­baton? — emelte a fiúra bizony­talanul, várakozással teli tekinte­tét. — Tudod, hogy nem szeretem a bulikat... — Ez nem buli lesz! — sietett a magyarázattal a lány. — Csak Nelli lesz ott meg a fiúja. Van néhány új lemezem meg köny­vem is. — S az őseid...? — Rokoni körútra mennek. Tu­dod, faterom végre megkapta a várva várt Fiatját, s most telje­sen oda van. Engem is hívtak, de nyíltan megmondtam nekik, hogy semmi kedvem közreműködni az Ízléstelen hencegésükben. .Azt hi­szed, nem azért mennek... Isme­rem őket jól! Még a tavaszt sem képesek kivárni. Minden rokon­nak, ismerősnek meg kell mutat­ni a kocsit. Hogy anyám sógor­nőit egye a sárga irigység... — Te, Bea...! — mondta várat­lanul a lánynak. — Azt hiszem, mégis elmehetnél velük. — Én? Eszembe sincs! — Pedig jó volna, ha elmen­nél. — De miért? — Tudod, azért, mert ahogy mennétek a behavazott csúszós ú- ton, anyád állandóan figyelmez­tetné apádat, hogy túl gyorsan hajt, vagy túl lassan hajt, vagy későn kapcsolja be az irányjelzőt, satöbbi, s a faterod az idegesség­től rosszul venné a kanyart fel­borulnátok, de senkinek sem tör­ténne komolyabb baja, csak ne­ked, mondjuk, eltörne a lábad... — Te nem vágyó komplett! — Szóval cllörnc a lábad, kór­házba kerülnél, természetesen kü- löri szobába, hiszen a faterod pénzes ügyvéd, el tudná intézni, s én mindennap meglátogatnálak, érted, minden áldott nap, virágot tűnnék neked, meg minden... S egyszer, amikor már egy cseppet sem fájna a lábad, éppen kard­virágot vinnék neked, hatalmas csokor kardvirágot, s a fiatal nő­vérnek, aki bekísérne hozzád, egy ötvenest csúsztatnánk a zsebébe, rákancsintanánk, ö meg visszaka­csintana, és egy órára ránk zár­ná az ajtót, én meg gyorsan le­vetkőznék és melléd bújnék az ágyba... — Te olyan hülye vagy, Tomi! — tört ki a lányból az önfeledt nevetés; laza hullású haja kipi­rult arca előtt röpdösött, olajos csillogásé nagy szemében meleg lények ugráltak. — Olyan, de o- lyart hülye vagy... — Jó jó! Ezt már régen tu­dom. De most mennem kell... Mindjárt itt a buszom... Hallod? Ne izélj... figyelnek. Nem látod, mi van kiírva a falra: dohányoz­ni és csókolózni tilos. Majd szom­baton. .. Hároméves volt Václav Bre- buda. amikor elöszOr láthatta apját, de akkor ts csak rövid i- delg, mert az imént eltűnt, és csak akkor került ki a börtön­ből, amikor a gyerek Iskolába járt. öreg, roggyant ember volt az apa, az egyik lábára béna, a keze meg remegett. Hajdan, ha valahonnan betörést jelen­tettek, az 6 papírjai magától értetődően előkerültek az ak­tákból. Most azonban a hason­szőrűek között elveszett ember volt, arra meg senki sem gon­dolt, hogy ott a gyerek is. A fűllesztő nyári meleg ki­nyittatta éjszaka az emberek­kel lakásuk ablakait. Az utca kövezete még még a nappali forróságot lehelte magából. — Mozgást A gyerek átkapaszkodott az egyik városszéli háztömb kerí­tésén, és az építőállvány csö­oszlopatn könnyedén feltornász­ta magát a negyedik emeletig. Átmászott az utca fölé kinyíló ablakpárkányon. Úgy tizenöt méterrel odébb az udvar sötét zugába húzódva a másik férfi éppen akkor rágyújtott. Csend volt körös-körül, csak a szél söpört végig az utcán. Egy ü- gyeletes rendörkocsi közeledett az épület felé, a férfi kilépett refíekéb&l és halkan füttyen- tett egyet. — Már megyek, semmi izga­lom — nyugtatta őt fojtott sut­togással a gyerek. A nyomozó-rendőrnek délután tanácskozása volt, a sorozatos magánlakásokba való betöré­sekkel foglalkozott már egy hónapja. Hát Igen, tipikus nyá­rt este, különösen egy olyan városban, mint az övéké, ahol annyi házat tatarozna}:, annyi ház homlokzatát takarják áll­ványok. Tegnap jelentették a tizedik betörést. Es mint eddig mindig, most se fogták el a jómadarákat. Csak a pénz és az ékszerek tűntek el. A betörő, ügy látszik, nagyon érti a dol­gát. Sorra vettek minden gyanú­sítható egyént. Karáseknek és Abrahámnak elfogadható alibi­je van, Pavelka ül. A módszer illene ugyan Brebudára, de hát az már nyomorék... A villamosmegállóhoz befu­tott az éjszakai járat, A telje­sen üres szerelvénybe csak egy férfi és egy kisfiú szállt fel. A villamos vezetője a visszapil­lantó tükörben észrevéve a fiút, igen meglepődött. Mit keres ez a gyerek hajnali háromkor a városban? Elment ezeknek a józan eszükPl — gondolta bosszúsan, és csengetett egyet, majd a villamos tovagurult. Egy órával később az apa szemügyre vette g zsákmány­nyal teli táskát. A kopott pénz­tárcából kivette a pénzt, és zsebre vágta. Közömbösen néz­te a maréknyi bizsut és arany­pénzt. Egyszer csak a táska al­jából elöicotort egy játékautót. A fiú bűntudatosan sütötte le a szemét. — Hülyét — morogta az ap­ja, és egy jókora pofonnal ju­talmazta meg a gyereket. Novák rendőrkapitány az el­tűnt tárgyak jegyzékét olvasta: kétezer korona, stázas bankje­gyekben, ismeretlen összeg ap­róban, ötven tuzexkoTona, fül­bevaló, aranygyűrű... és egy játékautó. Novák meglepődve kapta fel a fejét. — Elemre működik, világít, dudál... — magyarázta az őr­mester. A kapitány gondolataiba mé­lyedt. A tolvaj az ékszereken kívül semmit se vitt el, amit eladhatott volna, és akkor itt van ez a kisautói — Kérem, hozza ide Brebuda kartotékját, úgy hiszem, van egy fia. A tizennégy éves fiú vallo­másából: „Az apám küldött, azt mondta, amíg kicsi vagyok, nem történhet semmi bajom. Megtanított rá, hogyan keli ki­nyitni a zárakat, kivágni, be­nyomni az ablaküveget úgy, hogy közben né ébresszem fel a ház lakóit. Arra is megtaní­tott, hol tartják az emberek a pénzüket. En mindig rettenetesen fél­tem, hogy felébresztek valakit, és baj lesz, engem pedig be­csuknak. De ha sikerült, apám másnap mindig vett nekem va­lamit, kaptam tőle futball-lab­dát, -cipőt, sőt egyszer még bi­ciklit is vett. En visszaadok mindent, csak ne küldjenek ja­vítóintézetbe! A szaktanintézet folyosóján gondtalanul hancúroztak a fiúk, miközben a tanár tanácstalanul állt a fizikai kabin ajtaja előtt. A kulcsot belülről az ajtóban felejtette, és most tehetetlen. — Ha akarja tanár elvtárs, én megpróbálhatom kinyitni — ajánlkozott bátortalanul VaSek Brebuda, és zsebkésével bo­szorkányos ügyességgel már le Is csavarozta a zár fedőlapját, még egy-két mozdulat, és nyílt is az ajtó. A tanárnak eszébe jutottak a papírok, amelyek Brebudával az iskolába érkeztek. — Köszönöm — mondta a fiúnak, és soha sem éreztette vele, hogy valamit is tud a gyerek múltjáról. ]. Zs. 9 „Tigris“: Levelét, verseit és a borítékra írt „jegyzeteit“ elolvasva, mi is az ismerősei­vel értünk egyet. Nagyon saj­náljuk! • „Napsugár“i Verse végte­lenül naiv, gyerekes, tele lo­gikai ellen tmondássaL Néz­zünk talán néhány sornyi pél­dát: ,.Ráteszem ajkam jéghi­deg ajkad emlékére / S átélek minden percet, mi meg sem történt. / De nem érzem már a forróságot, / Melyre boldo­gan gondoltam az imént.“ Az emlékre hogyan teszi rá az aj­kát, s hogyan éli át a meg sem történteket stb. Egyelőre a tanulást, az olvasást aján­lanánk. Gárdonyi Géza mond­ja: „Az író hatalma nem ab­ban rejlik, arait mond, hanem amit az olvasó fantáziájával mondat: ahogy az olvasó fan­táziáját működteti.“ # „Gábor“: Versét elolvas­va úgy érezzük, hogy még na­gyon fiatal. Élményeit, gondo­latait nem tudja verssé for­málni, csupán a külsőségeket írja le, s az kevés. Nézzük talán néhány sorát: „Tanulni? nehéz dolog, / de azért is ta- ntilok, / mert én tndni aka­rok, / követőkre is várok. / Lássák maguk előtt, hogy / élet értelme nem fogy. / S"', csak gyarapodik, és / ez ne­künk nem is kevés.“ Valóba a a tanulás a tudás alapja, t"- hát önnek is ezt ajánljuk c- gyclőre. Az utolsó során c- gyébként nagyon érződik a Jó­zsef Attila-i hatás — „ez a mi munkánk és nem is kc- V('"s.“ Idővel jelentkezzék új­ra. 9 ..Sárga rózsa“: Levelé­ben azt kéri, írjuk meg, hogv érdcmes-c versírással foglal­koznia vagy „inkább „mással“ töltsem el a szabad időmet.“ Nos, az attól függ, hogy mit ért ön a „más“ alatt Verse e- gyébként a kezdés minden hi­báját >magán viseli. Elna­gyolt, nehézkes, semmitmondó sorok. Megfeledkezik arról, hogy a versben az igazat kell mondani, nemcsak a valódit Tanuljon, s idővel jelentkez­zék újra. NEM TUDTAM, HOGY NŐS Huszonegy éves lány vagyok, és sajnos szerelmes let­tem egy nős emberbe. Tudom, bogy egy házasságot szét­zúzni csúnya dolog, de nekem is jogom van a boldogság­hoz. Amikor együtt kezdtünk járni, még nem tudtam, hogy nős. Véletlenül jöttem rá. Akkor mindenáron szakítani a- kartam vele. de sajnos, most már képtelen vagyok rá, 0- lyan helyen dolgozom, ahová bármikor bejöhet Ha meg­látom, úgy reszketek, hogy alig tudok szóhoz jutni. Pró­báltam mással járni, de képtelen vagyok mást szeretni. Arra is gondoltam, hogy férjhez megyek bárkihez, ha az övé nem lehetek, de miért éljem le olyannal az életem, a- kit nem szeretek? Inkább megmaradok vénlánynak. Ö he­tente csak egyszer jár haza, s ba teheti, mindig meglátogat. Ügy érzem, hogy ő is szeret, de nem tud határozni. Ha hív valahová, nem nagyon szoktam vele elmenni, mert ál­landóan a felesége jut az eszembe. Mit tegyek, hogy el­felejtsem őt? Azt hiszem, hogy máshoz soha férjhez nem megyek. Jelige: Nehéz a boldogságtól búcsút venni MIT TEGYEK? A barátnőm járt egy fiúval, de később összevesztek. Én azonban gyakran találkoztam vele és sokat beszélgettünk. Többször üzent a barátnőmnek, ő azonban nem vette fi­gyelembe. Gyakran utaztunk együtt, és jó barátok lettünk. Én tizennyolc éves vagyok, ő tizenkilenc. Ezen az őszön bevonult katonának. Irt levelet, én válaszoltam. Az elsőt baráti hangnemben irta, de a következőben már beismerte, hogy szeret és hogy a barátnőmet ki se állhatja. Ettől a levéltől szinte megutáltam. Én nem tudom szeretni, mert máshoz vonzódom. 0 ezt jól tudja. Levele utón részemről a barátság megszűnt. Szüleim arra biztatnak, hogy írjak neki, de én képtelen vagyok rá. Mit tegyek? Válaszoljak vagy ne? Jelige; Piros rózsa MIÉRT VAGYOK ILYEN? Tizenöt éves lány vagyok, és nagy a bánatom. Negyven kilós vagyok és nagyon sovány. A barátnőim mind de- rékebbek. Szinte irigylem őket. Nem merek szoknyát fel­venni. Félek, hogy mindenki kinevet Ha sétálni megyek, mindig nadrág van rajtam. Mit tegyek, hogy meghízzak? Szeretném, ha tanácsot adnának. Jelige; Szomorú lány Válasz MILYEN NEHÉZ EMBERNEK LENNI jeligére Nagyon boldog voltam, amikor elolvastam a sorait; ígé­rem, hogy nem hiába fogott tollat mert okultam leveléből. Édesanyámat védelmezni fogom, bármi legyen az ára. Hi­szen nincs senki, aki a világon engem úgy szeretne, mint ő, és senki sincs, akit én úgy szeretnék, mint*őt Nem en­gedem, hogy tönkremenjen apám ocsmány viselkedése miatt Jelige: Esküszöm, harcolni fogok Válaszok RORÚS JÖVÖ jeligére Elkeseredésed oktalan. Sok olyan „vagány“ akad, aki jó­pofa megjegyzésekkel igyekszik Don Jüanná válni, ha szi­vük választottjával „glasszálnak“ a strand homokján. Nem vesrik észre, hogy csak a buta és primitív emberek lesz­nek hasonló megjegyzéseket. Itt is érvényes a régi mon­dás: „Nem azt kell nézni, hogy mit mond, hanem azt, ki mondja.“ Huszonhárom évesen nem adliatod fel a reményt. Bíznod kell! Ha teheted, próbálj sportolni, testedzéssel vál­toztatni alakodon. Ha kitartasz, az eredmény sem marad el. Jácint Nem szabad ilyen beszédeken elcsüggedni. Vannak em­berek, akik másokat megnéznek, de a saját hibáikat nem veszik észre. Van, akihez a természet bőkezű volt, és meg­ajándékozta minden testi szépségével. Másokkal fukaralibul bánt, de kárpótolta mással: belső értékekkel. Minden em­berben van valami érték. Akik másokat kigúnyolnak, azo­kat sajnálom. Kár, bogy a fejlett társadalomban is akad­nak ilyenek. Aki a mások testi hibáit néri, az lehel szép, de hiányzik belőle a szeretet. Az én felfogásom szerint a lány is helytelenül viselkedett. Nem fűzte önhöz igazi ba­rátság. A jövőben ne bízzék annyira az emberekben, mert még sokan vannak olyanok, akiknek örömet sz-erez a má­sok bánata. Ez ne keserítse el. Akadnak igazi barátok is, csak keresni kell őket. Bízom benne, hogy meg is találja. A szépségnél értékesebb emberi tulajdonságok is' vannak. Kitty

Next

/
Oldalképek
Tartalom