Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-09 / 50. szám
9 NESZMÉRI SÁNDOR VERSEI nehéz az út ez az én utcám és végig megyek rajta ka levelek takarják az utat és megtört füzek szavalják nem Mekel... nem érdekel ez az én utcám és ha megvilágitatlan pocsolyáit kerülgetem is középen megyek hogy hordhassam a senkitől mindenkitől kölcsönvett pajzsot de szentimentális akácaim alatt is a keménység az utam depresszió az tlveigen ttU múltam parázna vUlámai áznak perceim folydogálnak a feltört járda tócsáiban tigrismarta éjszakáim vízmoata csatornákon menekülnek meigalvadt várhajóm zátonyra futott as üvegen t(U egyre esilc itt is csak... idáig értem a gólyalábú gémeskntakig ahol a csönd sem hallgat a vascsontú madarakhoz ahol — úgymond — szárnyak nélkül is repülnek úgymond itt is csak a sudár kémény Írogatja emlékiratait az égre álmatag röptű füstjével barátomhoz neked már könnyű barátom neked fájni tud minden ami ott túl a folyón kinyilt rózsává lehet neked mondom el barátom hiába napfény a hold szerelenungaia csak tépett Icpkeszámy lehet árnyékod semmire se fó te mégis tükrözöd zavaros sdzeim erődjét látod barátom én csak annyit tadoác neked már minden fáf hozzád ^ hangod nyomát követem hogy úfra ki tudjalak tölteni pólusaid közé férkőzzek hónom alatt szerelmes könyörgéssel kiszáradt könnyeid nyomán bandukolok hogy eljussak minden üregedbe virágokkal ílttessem tele a könyörgés hervadkatatlanságdval szél és te a magas röptú dallamon szétomllk almokba tont hajad varkocsod szalagját eiröpttt oda ahol te nem lehetsz ahol csak a szél beszélget önmagával ábrándjaidat ringatja a hökristályok vándorbölcsőja majd elplhentsti arcomon a szétömlő szemtödelet és árnyékod Is tovavlszl dermedt fatörzshOz témasztja s tavasza benned fogan virággá amit adtál kloáttél tenyeremből njjelm röscalád tOekél rövedten merkolják a semnil te adtad őst a világot állandó eötétség omlasztja mintha a gyorean laczállő öezi éj •lameodé csöndjét mázolnád •csotoddot Martin apja, mielőtt megbecsült ember lett volna, bolhacirkusz tulajdonosa volt. Sohasem kérkedett vele, senkinek sem kötötte az orrára, mégis tudta az egész város, ho^ az idősebb Martin Svec azáőtt az Alberto Marone egzotikus névvel dicsekedhetett, meg egy kis sátorral, a- mely előtt a kíváncsiskodók hosszú 8<»ai álldogáltak, éa a- melynek a bebeje a számomra mäy és érthetetlen titok maradt,, egyilt városból a másikba vándorolt Martin se tn- dott sokat az apja ténykedéséről: amikor 5 a világra jött, a szülei már öt éve ^tek ebbem a városban, letelepedve, mint rendezett életű polgárok, közben a bolhacirknszok tradíciója lehanyatlott, legendává vált, és már semmi sem tudta feltámasztani. El sem tudtam képzelni, hogy a bolhák, ezek az apró, utálatos férgek, amelyekre az ember csak az orrát fintorgatja, úgy tudnának tornászni, mint a hatalmas ragadozók vagy^ a- kár a széfogadé kis pónilo- vak a manézsban, hogy a zenekar hangjaira tüzes karikákon ugráljanak át, és köny- oyed mozdulatokat végezzenek. Ráadásul a bolha olyan apró, láthatatlan teremtmény, hogy nekem hihetetlennek tűnt, hogy csodálat tárgya lehessen. Martinnal neme^zer vitatkoztunk erről, azt bizonygattam neki, hogy az apja vállalkozásának a lényege valami másban kellett legyen, lehet, hogy a „bolhacirkusz“ elnevezés csak álca volt, amely a- latt más látványossápk húzódtak meg, de Martin konokul kitartott álláspontja mellett, és esküdözött, hogy az apja cirkuszában igazi bolhák leptek fel. Egyszer aztán szenzációs felfedezéssel állt elő. Éppen a késő délutáni városi körsétámról voltara hazatérőben, araikor ezt mondta; — Tudod, hogy már vannak bizonyítékaim? — Miféle bizonyítékok? — kérdeztem, s mindketten egyszerre áUottunk meg és átható tekintettel vizsgáltuk egymást. — Arról, hogy az apámnak tényleg idomított bolhái voltak. — Ezt már legalább ezerszer állítottad. De amíg nem látom, nem hiszem el — mondtam. — Nem tréfálok — mondta Martin. — A múltkor a- pám szekrényében kutattam, és egy nagy kartondobozt találtam ott, amelyre rá volt Írva, ALBERTO MORONE BOLHACIRKUSZ. És körben felkiáltójelekkel apró írás: óvatosan nyitni! Bolhák! — Nem hazudsz? — Eszembe le juL •- Ez óriási — mondtam. — Hozd el a dobozt holnap iskolába. — Megbolondultál? Apám agyonütna. Elszomorodtam. Ám ahogy továbbindultunk, az idomított bolhákat tartalmazó doboz gondolatától sehogy se tudtam szabadulni. A lehető legfantasztikusabb ötletek jutottak róla eszembe, elk^zeltem mint varázsszekrénykét, amely csak a varázsló érintésére reagál, magam előtt láttam szi- vá^ányos sztorit és villogó kristályainak végtelen sorát, amelyek a fény legparányibb eltolódására is titokzatos ábrákat képeznek. Éjszaka sokáig nem tudtam elaludni, u- tána pedig azt álmodtam, hogy a téren bolhacirkuszt nyitottam, meghívtam bele az egész osztályt, és amikor már ott álltam a porondon az ostorral pattogva, hirtelen felébredtem, és abban a kéjes érzésben virrasztottam reggelig, hogy életem nagy álma valósult meg. , Másnap reggel a szünetben ^y szóltam Martinhoz i — Tudod, hogy kereshetnénk is a dolgon? — Min; akarsz keresni? — Hát azokon a bolhákon. — Hogy gondolod? — Azt a dobozt elkérhetnéd apádtól. Martin megrázta a fejét. — Az lehetetlen — mondta. — Tudod jól, hogy én előttem titkolja. Tulajdonképpen nekem nem is szabadna tudnom, hogy valami köze volt a bolhákhoz. Elmagyaráztam neki a tervemet Az apjának nem kell tudnia semmirőL Kikölcsönzi a dobozt egy napra, és észre sem veszi senki. De Martin keményfejű volt Ezért más taktikát választottam. így szóltam hozzá; — Sohasem hittem volna rólad, hogy ilyen gyáva vagy. Martin elvörős^ött — Rendben van — mondta. — Délután gyere a házunk elA Az ablakon át megmutatom neked a dobozt A mieink elmennek bevásárolni, e- gyedül leszrit otthon. Nem volt valami nagy engedmény, de én ennek is megörültem. Alighogy bekaptam az ebédet, a bérházhoz indultam, amelyben Svecék laktak. A negyed peremén állt, úgyhogy mögötte már nem volt semmi, csupán az odahordott piszokkal és gazzal teli térség. Leültem a magas fűbe, és figyelmesen szemléltem a második emelet szélső ablakát Végre megjelent benne Martin frie. Amikor észrevett, intett Én is intettem neki, aztán ő eltűnt Amikor egy kit idő múlva újra megjelent csalódást éreztem. A várva várt dobos nem volt nagyobb egy cnkrosdoboznál, sőt, ilyen távolságból még kisebbnek látszott A következő pillanatban Martin eltűnt és néhány pillanat múlva már ott állt a ház előtt mellettem. — Láttad? — kérdezte ragyogva. is, Erna, Klára, és ami a legboldogabbá tett, Dáia, fekete hajú, mély szemű lány, akivel a szünetekben sétálgattam, és időnként kis levélkéket küldözgettem neki mindenféle értelmetlen ajánlatokkal, amelyekre soha sem válaszolt A- mikor megpillantottam a lila szvetterjét és nagy barna szemét, mindjárt ideges lettem. JOZEF KOT Bolhacirkusz — Semmi az egész. Közönséges doboz. — A bolhák voltak — ragyogott Martin. — Apa bol- h^ — Ha akarom, hiszem, ha akarom, nem — mondtam. — Szervusz. Otthagytam Martint ahol éppen állt és hazameatem. Ezt a gesztusomat úgy látszik, nagyon a szívére vette, mert reggel már a ház előtt várt, és iskolába menet egész úton arról beszélt hogy milyen szigorú apja van, hogy a Űsujját se mozdíthatja az ő beleegyezése nélkül, de ne gondoljam róla, hogy 6 gyáva alak, a jövő héten kihasználja apja szolgálati útját és elhozza a bolhákat az iskolába. — Nagyszerű fiú vagy — veregettem meg a vállát. — Tudtam én, hogy megjön az eszed. Tudod, mit fogunk csinálni? — Mit? — Előadást rendezünk az osztálynak. — De apám... — Ne félj. Én magamra vállalom. Ha akarod, nem tudja meg senki, hogy a bolha az apádé. — És vigyázol rájuk? — De kérlek! HaUottái le már olyat hogy vahiki bántott; egy bolhát? Megegyeztünk. Az osztályban elliireszteltük, hogy csütörtök délután az elhagyatott építkezési bódéban olyasmire kerül sor, amit emberi szem még nem látott — bolhacirkusz lesz, Eigyesek bizalmatlanul nevettek a dolgon, n- gyanolyan kételyeket vetettek fel, mint annakelőtte én, de végül is csaknem mindnyájan eljöttek, köztük három lány lámpaláz kerített hatalmába, de ugyanakkor büszkeséget is éreztem, végre lehetőségem nyílik, hogy a hozzáértésemet fitogtassam előtte. — Nagyszerű, hogy rijöttri — mondtam. — Nem bánod meg. Rám mosolygott, zavartan morzsolgatta ujjal közt haj fonatait, és elpirult. A fiúk körbe ültek a piszkos padlón, és a cigaretta szájból szájba vándorolt. Én is szippantottam e- gyet, Dááa miatt, de nem lett volna szabad, a füst cigány- útra ment, é* köhögni kezdtem. — Mikor kezdődik már végre? — kiáltott rám Klepáé, aki ismételte az osztályt, és e- zen a címen igényt tartott a vezérségre. — Mindjárt — mondtam a nyálamat nyelve. — Amint Martin megjön. — Ha nem jön, az 6 baja. Kezdd el! A többiek is türelmüket vesztve csatlakoztak hozzá. — Nem kezdhetem — mondtam. — Martin nélkül nem kezdhetem eL Martin hozza a bolhákat. A robbanást néhány pillanatra dodáztom. Megnéztem az órámat Már negyed négy volt, és háromra egyeztünk meg. Martin még sohasem sze^ meg a szavát, bár tnd- tam róla, hogy a pontosság nem a legerősebb oldala. Kellemetlenül éreztem magam. Tudtam, hogy ha Martin nem jön meg, vagy nem hozza magával a dobozt, minden düh az én fejemre zúdul, Így aztán a lelkem mélyén a szökés gondolatával kezdtem fog- lalkozm. — Talán elébe kellene mennem — mondtam ártatlanul. — Nem mész sehová — torkolt le Klepáé. — ‘ Ide talál egyedül 1». Behúzódtam a sarokba, s egy bosszú fűszállal játszadoztam. A nagyujjam közé szorítottam, és megpróbáltam fütyülni rajta, de sehogy se sikerült Végül is a fűszálat dühösen összegyűrtem, éa Dáéa nyakába dugtam. A lány megvakarta a hátát, mintha legyet akarna elhessenteni. Ám ekkor nyílott az ajtó, • belépett Martin. Hóna alatt a dobozt szorongatta. Mindnyájan felujjongtunk. — Gyere, segítesz majd nekem — mondta Martin, és én büszkén átvettem tőle a dobozt A többiek türelmetlenül fúrták tekintetüket a dobozba. A dobaz sárgult, korhadt volt már, s a karton úgy hajladozott izzadt ujjaim alatt, hogy attól féltem szétesik. — Mit csináljak? — súgtam Martinnak. — Tartsd erősen — mondta, és kezdte felemelni a tetejét Az elöregedett karton azonban nem bírta ki a nyomást, összaroppant és kihullott a ke- zembőL Ám abban a pillanatban a teteje felnyílt, és a doboz, aljával fölfelé, a piszkos betonpadlóra pottyant — Jézusmána, a bolhák — kiáltott fri Martin. Hirtelen lehajoltam, de a doboz üres volt Mind a négy sarkát megnéztem, de az apró fekete férgeknek még csak a nyomát se láttam. — Megszöktek — suttogtam. — Jézusmária — szipogta Martin. — Mit Öltök itt? — kiáltottam feL — Megesznek benneteket a bolhák. Egyszerre mindnyájan fész- kelődni, vakarózni kezdtek. Én is úgy éreztem, hogy az ingem alatt több tucat bolha van, kaparóztam, kiráztam az ingemet, de a viszkető érzés csak nem szűnt — Minden élő bolháért a- dok egy koronát — mondta Martin sírva. Bár mindany- nyian szorgalmasan kerestük, egyetlen élő vagy döglőtt bolhát sem sikerült találnunk. — Tudtam én, hogy nem lesz ebből a cirkuszból semmi — mondta Klepáé. — A bolha ostoba jószág. Csak csípni tud. Felállt és vrie együtt a többiek is felszedekelőzködtek. Dááa még csak rám se nézett Magunkra maradtunk. Leültünk a földre, és bámultuk az üres kartondobozt a- mely úgy hevert a padlón, mint egy zátonyra futott hajó, és már semmi sem tudta visszaadni az életét és létezésének értelmét egyetlen pillanat alatt értéktelen papírdarabbá vált Ráhajtottam a tetejét mintha a szemét csuktam volna le, és felálltam. — Megyek én is — mondtam. — Csak nem fogunk estig itt ülni. Legyen eszed. Martin kifújta az orrát és nehézkesen feltápászkodott A dobozt újra a hóna alá fogta, és elindultunk a lakónegyed felé. Lassan, szótalanui lépdeltünk, mert a doboz hirtelené- ben óriási teherré vált mindketten meggömyedtünk a súlya alatt függetlenül attól, hogy ki vitte. Amikor az utcánkba értünk, így szóltam: — Ne hidd, hogy engem nem bánt a dolog. Ha annyira fontosak neked azok a bolhák, szerzek neked újakat. — Mikor? — Most mindjért Kivettem a kezéből a dobozt és még mielőtt magához térhetett volna, bementem a drogériába. Feláldoztam a nehezen összeknporgatott három koronámat és vettem negyed kiló szárított vízibolhát amelyekkel amikor még volt akváriumunk, a pici halacskákat etettem. Amikor a csodálkozó elárusító átadta a tele dobozt, észrevettem, hogy annak e- gyik sarkából szóródnak a szárított bolhák. Az ujjammal kitapogattam az élét és megállapítottam, hogy apró kis lyuk van rajta. Ki van zárva, hogy ebben a lyukas dobozban a- kárcsak egyetlen bolha is megmaradt volna. Valószínű már régen szétmásztak Svecék lakásában, ha a doboz egyáltalán az utolsó rejtekhelyük volt és Martin apja az egész cirkuszt nem adta el valahol. Bár bántott hogy ilyen ostobán vesztegettem el három koronát elhatároztam, hogy Martinnak nem szólok semmit. — Nesze — adtam a kezébe a dobozt. — És vigyázz, nehogy újra kiszórd őket. Martin szinte meggöniyedt a váratlan teher alatt. — Mi van benne? — Bolhák — mondtam. — Bolhák százai. Most aztán már tíz cirkuszt is nyithattok. — Lehet, hogy apám nem vesz észre semmit — s Martin arcán örömteli mosoly ragyogott ■fel. — A dobozt visz- szateszem a helyére, és talán észre sem vesz semmit. — Az meglehet — mondtam, és merőn bámultam a vékony szürke csíkot, amelyet Martin doboza hagyott a járdán, amikor leírhatatlan boldogsággal és a visszaszerzett biztonság érzetével cipelte haza. Tóth Elemér fordítása
