Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-10-21 / 43. szám
3 j0 ____ j0 KVATERKÁZÁS A PINCESORON Van az orszá|?biin ej;y kocsma, ahol havonta csupán egyetlen ii’ <er bort adnak el. Vagy még annyit se. Tadom, ezt a valószínűtlen állítást úgysem hiszi el a íiyájas olvasó, Pedig így igaz. Ezt bizonyítandó íródott az a- lábbi riport. Üticélom Maly Hores. Repülón, vonaton .^s gyalog iparkodtam e falu felé, de bizony csak a széléig jutottam el. Mégis elmondhatom, hogy bent jártam a falu közepében, ennek a falunak u- xyanis a széle a közepe. Nincs ebben semmi furfang, hiszen majdnem így igaz. a havi egy liter bort a kocsmában. és ő a megmondhatója, hogy minden felbontott palack bornak megromlik a „vége“, nincs, ki megiigya. No de több is veszett Mobácsnái! Évi tizenkét liter bor? Mi az Géresen. Folyik a szó, és közben megérkezik a kücsmárog sógora és pinceszoin- szédja, Jlegedfíj Árpád, a helyi tanító. Tizenkét esztendeje került ide, néhány faluval távolabbról. 0 a második ember akinek felteszem a kérdést: hány pince lehet itt körülbelül? ö sem tudja megmondani. Sok. Körülbelül annyi, ahány házszám van a faluban. De talán még annál is gyen. I.apuljon minél mélyebben a föld gyomrában, ne izzadjon. S hogy milyen a jó bor? Erre a géresi ember úgy felel, hogy’ megtölti a kérdező poharát. A kérdező iszik, bólint, bólogat-, ízlelget. Aztán a borosgazda — legyen az bármelyik -- hozzáteszi, hogy a géresi borok között nincs nagy minőségi különbség. S ha a kérdező idegen tamáskodik. akkor nekivág az egész pincesornak, sorra kóstolgatja a bort, aztán kidől szépen, mandulástól ahogy a helyiek mondják. Ez a végigkóstolgatás nem nehéz feladat, hiszen mindenütt szívesen adják a bort, egyetlen pohár uPincébe kerül az új bor A falu szélén van egy hegy, e hegy’ gyomrában sorakoznak bíres-nev’es géresi borospincék. Gondolom, így már érthető. — Iszogatunk, iszogatunk?! — f aondom a fűben heverésző em- •érnék, s megtoldom egy barát- ágos jó napottal. Köszönésemre ó is jó napottal válaszol, a suta .érdesre meg mit is mondhatna, hiszen szemmel láthatóan iszogat, iszogat. A liternyi bornak a vé- e felé jár, s papírból sajtot, kif- íit majszol hozzá. Berautatko- iink egymásnaJc. beszélgetni Kezdünk. Sok-sok mindenről szó sík. Borról, pincéről, liszthar- oatról, permetről és hasonlókról, ogyófélbcn van már a második tér, amikor kiderül, hogy a ma- , át Sohajda Bélának nevező bo- osgazda nem más, mint a helyi ocsmáros. 0 szolgáltatta a beve- . etőben említett „statisztikai“ a- • atot. Nála pontosabbat senki tudna mondani, hiszen ő maga adja s*agy nem adja el azt több. Senki sem tartja számon. Felvetődik a kérdés: stálusszim- bóltim-e ebben a faluban a pince? Cgy látszik, nem az. Természetes, hogy szinte mindenki borosgazda, De mi kübmbözteti meg a pincegazdát az olyan gé- resí embertől, akinek nincs pincéje. Annak miért nincs? Szegény táléin, vagy elissza, így nem telik rá neki? Vagy nem szereli a bort? Le kell szögezni: ilyen ember alig akad a falubun. Számuk fél kézen kimuta^iató. Elenyészi», nem jellciiiző jelenség, így sajátos okai sincsenek. Jómódú falu. Akinek nincs, annak is telne rá. Az is az igazsághoz tartozik, hogy nem könnyű rnaiiap- Síig pincéhez jutni. Főleg jó pincéhez. A begy betelt. A meglevő pincék pedig nem eladók, s ha elvétve akadna ilyen, nyolc-tízezernél senki sem adná olcsóbban. Aztán azt magyarázzák a gazdák, milyen is a jó pince, az igazi. Faragott és ne falazott Ictán sehonnét sem eresztik el az embert. Hogy mennyire vendégszerelők a géresiek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az. hogy itt eladó bor sitics. A gazdáknak .átlag líz-húsz helvtó boruk terem évente. S ez el is fogy. Felvetődik a kérdés; mennyi is itt az egy főre eső fogyasztás? A válasz. Azt senki sem számolja. Aztán a következő kérdés: esetenként ez nyilván rosszhoz is vezethet. Mondjuk alkoholizmus- boz. A válasz; ilyen itt nincs. S mert egy félnapig tartó pincézgr- tés utáu ezt objektiven nem ítélhetem meg, hajlamos vagyok hát elismerni. E fél nap alatt ugyanis kedves, vendégszerető, igíiz- mondó embereket ismerhettem meg a géresiekben, miért ne hinnék hát nekik? Bár sok itt a pince. még több a hordó, s rengeteg a bor. Van azért ennek hátrányos oldala is. Mégis mi lehet az? A géresiek így érvelnek; nem szabad azt gondolni, hogy ezt a rengeteg bort mind a géresiek isszák meg. A statisztikába a vendégszeretet is bekalkulálandó. S ez a vendégszeretet mindig akkura, amekkora a vendégjárás. Mindkettő nagy, mint a géresi pincehegy. — Az idei termés viszont kevés voIl Mondhatni, silány — mondja Sohajda Béla —, ám o- lyan gyönyörű termést, amilyen a szövetkezet szőlőjében volt. még nem látott emberszem. Bizony, a szövetkezetben tízszer permeteztek, s ez ug>*^anúgy megláUizik a termésen, mint az, hogy a szövetkezeti szőlő új telepítés. Magas-művelésű, kitűnő fajtákat termesztenek. kiváló földben. De azért a kisgazdák bora is megállja a helyét. S ami szintén nem elhanyagolandó: a pinceszeren iie mbe»zéltem olyan ehmerrel, aki ne dicsérte volua a szövetkezet termését, s ne örüli volna a rekordhozainnak. Egy másik pincelorok előtt Kis Tóth Sándor vasiila.ssal elegyedek szóba, aki testvérhályjával és annak szomszéd faluliélí kollégájával Imrozgut. Mindkét leslvérneK van pincéje, mindkettő örököllc. Errefelé így van ez állalában. A- páról fiúra öröklödnek az éss/á- zados pincék. Nem tudni, miói.i. Semmilyen biztos adat, egyetlen forrás sincs arról, milyen régiek is a géresi őspincék, hogy kik. mikor és milyen szerszámokkal faragták ki őket a hegy gyomrában. Mert izmos emiierek. kemény szerszámok kellettek ide. Ha manapság valaki egy-egy régi, beomlott pince Kelvén újat é- pít magának, az már gépoklcr) dolgozik. De ilyen is kevés van, mert a hegyben nehéz már új helyet találni. Azt bizonygatják a férfiak, hogy sokkal, de sokkal jobb pihenőhely ez itt, mini a kocsma. Aztán töltenek, és kí*»r- hejár a pohár, mert itt vendég és gazda egyetlen pohárból i- szik. — Cgy igyunk, hogy ez az ünnepi liter. A legniolsó a lava- lyilióí. Hogy szám szerint hányadik? Körülbelül a hélszázadik. Iraktor döcög el a pincesoron. Sohajda Béla rajta hatalmas hordók meg három férfi. Néhány torokkal o- déhh megállnak, aztán nekirugaszkodnak a hf»rdóknak, s elnyeli őket a pincetorok. Amikor a munkával elkészülnek, a gazda odajön hozzánk, és kóstolóra invitál. Miklós Bélának hívják, ő a szövrlkezcl kovácsa. Két ha- ráljnnak pedig a neve Kovács. Egyikük boibély. a másik trak- loros. Negy\en körüli férfink, va- lábán van pince- <Vs szőlősgazdák. Munka Illán ii.ipniiUi mc^iss/nk a liort, Mi'rtókkrI. Miklós Bőin inoiiilja: — A kii- vácsiiiiitika uia már unni a rígi. lie ma sem a könnyűnek mon- ilolt miinkákliii/. Inrto/.ik. I.álja, én apró lermetíl ember vapyok. lie a munkámban azért simki sem Uilálbat hibái, ligy őszi szjintás- iiál még ma is Ucl-bárum ór.áii- kéiil kell cseiébii és kalapálni az ekevasat. Kzl próbálja meg az. aki nem hiszi cl, hogy nekem ez a délutáni buroz!»alá.s adja az erőt, és itt tiiduk igazán megpi- beiini. Mert ezeken a délutáni)- kon nemcsak a bor ám a fuiilos. hanem ez a gyönynri'í természet, ez a bami.silalbin pinceszeri haii- gulat is. Fák. cbmerek.„ Etel nélkül peif^ sohasem jövünk ki ide. Kolbászt, hiisl vagy szalonnát bo- znnk, és tuli^jdoiiképpen itt van a napi (öétkézésünk. Mert más ám itt kint az étel íze! Kóstolja meg: Szabmiiáziiiik. Közben a fiatalokra terelem a szót. akik szerintük már nem szeretik anayira a bort. Inkább a eniát, meg sokan autót is vezetnek. Azt mondják az apák. hogy nem baj ugyan, ha nem i.sznak a gyerekek, de ettől mintha egy kicsit lányosabbá válna a termész.elük. F.z az állítás aztán vitát robbant ki a társaságban, végül abban maradunk, hogy a gyerekek tulajdonképpen olyanok, hogy ha már kötözni, kapálni, permetezni nem mennek szívesen, akkor már a poharat sem emelgetik olyan igazi nosztalgiával. ■V szőlőművelés nem akármilyen munka, legfontosabb ismérve, hogy nem lehet abbahagyni, mert ugye, ami elkezdődik a fedéssel, az a vermeléssel, nyitással, lapos- kapálással, permetezéssel folytató- lUk még hosszú sorban, egészen a szüretig. .Az egyik fiatalembert, aki arra jött, megkérdeztem, miért viszonyulnak ők már másképpen a samlőhüz, mint az a- páik. ,.Kevesebb az időnk — mondta —. meg aztán el is mennénk mi szőlőt művelni, ha az egyik tőke mellett sör, a másik mellet meg egy üveg róla állna. •Mi azt szeretjük jobban.“ Közben a gazdák arról beszélnek. hogy mennyire más is ez a világ, mint a régi. Hajdan is kijártak ide az öregek, de ma azt mondják, hogy akkor bizony nem lehetett itt órákat tölteni. A parasztember ideje drága, munkája meg olesó volt. — Mert mi. kérem, ugyancsak keményen dolgozunk. de utána igazán pihen- lietüiik. Gyakran lercszegednek az emberek a géresi pincesoron? Van- nak-e ebből összetűzések — teszem fel a kérdést. Egyhangúlag mondják, hogy soha. Sőt. .Azt bizonygatják, hogy a csentles borozgatások. beszélgetések inkább elmélyítik az emberi kapcsolatokat. mintsenrvrontanák. Fizekte a kapcsolatokra pedig senki sem panaszkodik a faluban. — Részegnek lenni nem jó — mondja Kovács Béla. — De ml derűs, jókedvű enil)erek vagvnink. Xem is annyira a bortól, inkább a beszélgetések, a csendes nótáz- gatások, ezek a békés kvaterkázások teszik. No meg a teriné- szel, kérem. Nézzen körül. Hát nem gyönyörű ez a táj? Bólintok. Aztán halkan, lassan énekelni kez.dünk. Közben beesteledik. K. F.-A géresi pincesor felv. LATOGATAS a BRATISLAVA! MAGYAR ÖVODÄB.AN A lenini eliteken felépülő társadalom teljes erejéből küzd a fajok, a felekezetek és a nemzetiségek közti diszkrimináció ellen. így van ez minden szocialista országban, így van ez a több nemzetiségű Csehszlovákiában is. Különösen mi, magyar nemzetiségű polgárok tanúsíthatjuk a párt és a kormány lenini po- Itítkáját, hiszen az ország számos óvodájában és tskolájá: bon tanulhatnak magyaruF gyermekeink, két színházunkban magyar nyelven hallgathatjuk a szép szót. tucatnyi újságunkban és a rádió kü- lönadásában pedig anyanyelvűnkön tájékozódhatunk a nap eseményetról. De vajon élünk-e az adott lehetőségekkel? Teljes szívünkkel támogatjuk-e intézményeinket? Nem feledkezve meg ezekről a kérdésekről sem, látogattam meg az új köntösbe öltözött braüslavai magyar óvodarészleget. Kisebb, de százszor szebb Szlovákia fővárosában nem újdonság a magyar óvoda. Az Augusztus 29. utca 1. szám a- lattl sarokház évtizedek óta második otthona volt legkisebbjeinknek. Csupán 1971 és Óvó néni. belém szállt az 1975 nyárvégs között szünetelt itt az élet: korszerűsíteni kellett az ódon ház ódon helyiségeit. Sötétek voltak az Óvoda termel, primitívek a mellékhelyiségek, és szénkályhákkal fűtötték a vastag, hideg falú szobákat, termeket. Egymillió 678 ezer koronát áldozott a városi nemzeti bizottság az óvoda korszerűsítésére, Ifülön 678 000 koronába kerültek a bútorok, a szőnyegek és az egyéb berende zési kellékek, és csupán e nagy munkák elvégzése után, ez év szeptemberében nyílhatott meg végre a réginél u- gyan jóval kisebb, de százszor szebb és százszor korszerűbb új magyar óvoda, flzaz óvodai részleg, mert a külsőségek mellett „belső" változások is történtek. Olyan kicsi volt a magyar családok érdeklődése, hogy közös igazgatás mellett szlovák gyermekek kapták meg a helyiségek egy részét. íme, hogyan vall erről Simon Ilona, az új szlovák-magyar óvoda igazgatónője. Éppen csak hogy betelt Mint minden óvodában, úgy az Augusztus 29. utcaiban Is előre meghatározott a létszám. Külön osztályt kaphatnak a 3-4 évesek, a 4-5 évesek, valamint az 5-6 éves gyermekek. Feltétel azonban, hogy egy osztály lehetőleg 25-30 óvodásból álljon. Nos, a beiratkozáskor a magyar óvó dába mindössze 30 gyermeket jelentettek be, pontosabban csak 28 magyar nemzetiségűt, mert egy szlovák és egy cseh család is ide íratta gyermekét azért, hogy magyarul is megtanuljanak kicsinyeik. Fogasabb kérdés volt azonban az, hogy a magyar részlegbe beiratkozott gyermekek különböző korúak boltok. Nem tehettünk tehát egyebet, minthogy a szlovák részleggel ellentétben egyetlen osztályba sűrítettük a 3, 4, 5 és 6 éveseket. Ami tulajdonképpen 6- vónöinknek, Gyurcsó Évának és Polcer Jolánnak jelent gondot, hiszen könnyebb lenne a hasonló korú kicsinyekkel külön-kűlön foglalkozniuk. No meg nekem Is, hiszen én is naponta több órát ta- nitgatom őket. Es hogy még jobban rámutassak a magyar szülök passzivitására, azt is elárulom, hogy szükség ese lén niég az előirt létszámot is átlépném. Amíg azonban a többi óvodákban jóval létszámon felüli a jelentkezések száma, a mi magyar létesítményünket szinte elkerülik a szülők! Édes kis csöppségek Az Igazgatónőnek gyűlésre kellett mennie, ezért aztán Gyurcsó Éva vezetett végig a magyar óvodában. Ennek a lelkes fiatal óvónőnek azt is köszönhetem, hogy nemcsak a gyönyörű óvoda külsőségeit, a puha szőnyegeket, a szebbnél szebb játékokat, a kedves hálószobát és a szlovák részleggel közös, ragyogóan tiszta éttermet tekinthettem meg, hanem közvetlen érzékelhettem a 30 csöppség otthonos légkörét is. A kis Oyurkát például a 12 kilométernyire fekvő Poduornicéről, Retter Évit apukája Dúbravkáról, Zá- hon Petit a szülei Kútikyról, Duka-Zólyoml mama Attiláját lAtmaöröl, a Pék szülök -Patríciájukat pedig PőrévrőL hordják be reggelenként az óvodába, mégis úgy érzik magukat, mintha valóban otthon lennének. Játszadoznak, raj- zolgatnak, kézimunkáznak, s közben annyit csipognak, csacsognak, hogy csak győzzön kérdéseikre a kedves óvó néni válaszolgatnt. No persze akadnak „rentíenskedők“ is. Amíg Tomi sírva kéri délután szüleit, hogy ne vigyék haza, hadd aludjék kedvenc mackójával, Gyurka még mindig ó rák hosszat bömböl, hogy ő bizony semmi kincsért sem jön többet a „csúnya“ óvodába, Majd agyoncsókoltam, a mikor az óvó néni nyugtatgatására mosolyra húzódott csöppnyi szája, és „de hiszen kacagok, csak az ördög bújt belém“ válasszal szerelte le a már-már türelmét vesztő 6- vónőt. Aranyos persze a szlovák Roman és a cseh Martin magyar gügyögése is, úgy beszélnek magyarul már, mintha a Gsallóközt vallanak szülőföldjüknek. Én azt hiszem, semmi rosszat nem követtek el szüleik, hogy magyarul is megtaníttatják gyermeküket, hiszen Otthon csakis anya- nyelvükön beszélnek velük, s való igazság az, hogy a gyermek ilyen zsenge korban legfogékonyabb az idegen nyelv elsafátítására. Kommentár helyett Találtam persze az új magyar óvodával kapcsolatban negatívumot is. Többek között azt, hogy a szülők megelégednek azzal, hogy a Augusztus 29. utcai óvodába járatják gyermekeiket. Az óvoda azonban többet is vár tőlük. Azt, hogy magukénak vallják ezt az intézetet, és segítsék IS, amennyire tudják. Meglepő dolog volt például a megnyitás utáni közönyösségük. Hiába tel^onáliák össze a mamákat, papákat egy kis takarításra, mindössze kettőhárom jelentkezett a harminc gyermek szülei közül. Nem kommentálom ezt a viselkedést, legfeljebb azt jegyzem meg, hogy nem egy olyan szlovák óvodát ismerek, ahol a szülők, amikor csak tehetik, enyhítik gyermekük második otthonának gondfatt. Nemcsak fizikai munkával, hanem egyéb ügyeskedéssel is. Többek között játékokat, szemléltető taneszközöket barkácsolnak az óvodának. Vajon nem ákad-e asztalos, festő vagy egyéb mesterem her a magyar óvoda szülői közösségében? Neumann János
