Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-10-14 / 42. szám

PAVOL HOROV VERSEI:

RÉTI DAL

MONOLÖG

TE MINDIG MEGMARADSZ

Te minilip raPírmaraiísr. te te tovább komor n« végtelen sorban állnak a fák elfonnyad a levél és el a srerelem d* te nem de te nem de te nem

Mint koldus garasát villotrtat a homály sober bnlbiinaÍ7> repölsr mint a madár hány elhiill számyas/egetten amint s/áll

sr.ertelen

d* te nem de te nem de te nem

Mikor megenyhül a július s^ad hes-e sdrágra szájra hús harmatként hullsz te le minden csak árulás hiúság förtelem de te nem de te nem de te nem

Rgd csipkebokor templombeli kéz ama jelt Írd fel ha feledünk — vére? menetekeit ébressz álom nyűgöz alszunk lélektelen de te nem de. te nem de te nem

.4 sötétben lobogsz te gyerekek anyák szeméből akkor is mint örökmées-világ a szaivakban mikor meghal az értelem de te nem de te nem de te nem

Pór Judit (ordítása

DALOCSKA

Gondolok a Tízre, rlsra egyre, komor a lolyá

hulláma kék messzeségba Teazte néma. álmodé:

ralAság és mosoly tovatűnnek, mint a nyárban szaga kaszált fűnek.

Folyik a vfz. folyik a víz ködbe veszve. Fájdalom

moddn Itt már. De fntotta többre s ez a jntalnm;

vatéság és mosoly tovatűnnek mint a nyárban szaga kaszált fűnek.

Mint a tenger hangja kagylö mályén. vlz. mely elapadt,, gyermekkorom eltüni. vlsszatártát várnom nem szabad:

valóság és mosoly tovatűnnek, mint a nyárban szaga kaszált fűnek

De a tenger, éneklő tenger visszahozza még ifjúságom, s vénülő erekben régi öröm ég:

valőság és mosoly feldarUlnek. minf Illata lengő nyárt fűnek.

Hajnal Gábor fordítása

Anyám!

Rád aúlyosult a magány s magam vagyok én U.

Dráma az élet, magát gúnyolja, és a csalás mint Oszkds seb vérzik.

.Mamám!

Szövönö a sors: furán habokból sző fátyolt,

De megsLmogatsz s reám tekintesz, ha tétován keresztútná) állok.

Mamlml

Most visszanézünk megint ekefordulónál.

Kt számlája, mennyi kin szakadt ránk? s örömeink? Nincsenek sehol már.

AnyámI

Mégsem vesz körül magány sem téged, sem engem.

Bár ostoroz jégeső s fájdalom ver, mint a ko de a tömeg lép elő a sötétség ellen s szivünket Is harcba hívja.

S kis drámánkat az idí gyógyítja.

Hajnal Gábor fordítása

.4. rétet lekasz.álták. szénaszag jön velem,

Lekaszált réten száll át Ívben az illat s átjár emléked, Kedvesem.

Te első, tűnt Szerelmem, kit elnyelt a sötét, átsétáltál az esten, szénaszag vagy ma bennem, mint a szél hord körém.

A reggelben Te fényle.sz, nők szemében Te élsz, ha csók izzik az éjben s harmatos őszi réten remeg reggeli fény.

E rétek és e harmat — ó, édes, tág világ!

Csupasz kicsinyke talpad futott, mosdatta harmat — a harmat merre m,ár?

Felitta a föld szomja, napsugár, vad szelek, csak szivem nem dalolja a csend fogja marokba örök szerelmemet.

Hajnal Gábor fordítása

Az asszony összerezzent, ami- gész te.sfe verejtékben fürdött, de kor az utcán megcaikordiiltak a jól tudta, nem a nyári reggel hirtelen fékező autó gumikerekei, rekkenő bősége miatt. .A gyermek és még erősebben összerezzent, a- megfogta a kezét, fölnézett areá- ■mikor egy rendőr arcát pillantot- ra.

la meg ‘az ablakon át. _ ^nya. anya - kérdezte

Ka egyenruhás szállt ki a gép- rendőrök voltak?

kocsiból, és becsapta az ajtókat.

Az asszony lehajtotta fejét, a

Az együk géppisztolyt tartott, a mnajm

vállára akasztotta, akár egy pus- El élt egy pilkát. Kis termetű, sovány ember válaszolt,

volt. fekete bajusza rövidre nvir- , , ,

va. A másik magasabb volt' és - «Martak? idősebb. Fürgén siettek föl a lép- ■ i.

esőn, kinvitottták a kié vasrácsot, /fí*': » kislányt, és

áthaladtak a fedett előtéren, és Wé indult. Kedvesen,

kopogtak az ajtón. kitérőén felelt a gyermek kerdeIsabel nem mozdult. Reszketett. félelmében. Ismét kopogtak, -Amikor férje délben megérke- Akkor ajtót nyitott. “11. »okáig nézte. Alberto nyu— ... napot — köszönt az idő- K?<ll ^ vidám volt, mint minsebbik rendőr. ‘Eß. mintha mi sem történt volAz asszony igyekezett erőt ven- oa. EUjátszadozott a kicsivel, azni magán, de hangja remegett, a- ló“ zuhanyozni ment. Isabel mikor a köszönését fogadta. hozta a tiszta ruhát, és egy pil— Itt lakik Albertp Hernán- Ja“«tra megállt a fürdőszoba kü- dez? kértlezte a rendőr. F.köz- »^öbrá. Átnyújtotta a törülközőt, ben a másik, a géppisztolvos, a öt figyelte, hogyan törülközik a félig nyitott ajtón át a szoba- Kedvtelve nézte a testét,

ba kémlelt. Nem volt magas férfi, izmai domIsabel nem felelt azonnal. Al- korúak, melle széles, csípője kes- berto Hernández a férj* volt. kény, lábszára hosszú.

— .Alberto Hernández? —mór- Az asszony egész egyszerűen

mogta végül. csak nézte, de a férj tréfálkozó

— Igen. Itt lakik? kedvében volt, és megkérdezte tő— Itt... le, nem akarja-e látni meztele— Itthon van? nül. Isabel, hogy z.avarát leplez— Nincs. ze, felkiáltott:

Hangja most már haUrozottab- _ Alberto! - és ki akart szabón csengett. ladui, de a férfi elkapta a száA rendőr töprengő arcot vá- jjjt. habéi átölelte férje nvakát, gott, mintha ez a válasz nehéz, és forrón csókolta, megoldhatatlan gondot okozna i.-. < „

neki. A másik már nem pislo- , követte a szobába, fe mellet- gott befelé, habéit mustrálta, aki ftó='-í«>dott. Lemég fiatal és csinos volt. Az asz- íu T' f

szony megigazította pongyolája “^k«d®zhaitókáiát te, tortént-c valami; azt felelte,

— Jó 1 mondU végül a ren- *’”«>' Ealvádőr, aki beszélt. - Alibelyt ha- '"»»«lygott

zajön, mondja meg neki, hogy ^ ^ férfi most a tükör előtt állt jelentkezzen a tízenkettes kapí- f» fésíilködött. habéi figyelte fér- tányságon. j* arcát: homloka nagyon széles

— Miért? — kérdezte remegő volt, orpa nagy, ajka finom vohangon Isabel. nalú. Alberto több ízben tréfál— Nem tudom. A kapitány hl- mondta neki, nem érti, hovatja. g.van szerethetett bele, és ő azt

— A kapitány? F* miért hí- felelte, 6 sem érti, s az egész

vatja a kapitány? mindig kacagással és csókokkal

Hat év körüli kislány jött elő, végződött, belekapaszkodott az asszony szók- Miután megfésülködött, Alber- nyájábe, félig elbújt mögötte. A to leült az ágy szélére, hogy be- rendör a gyerekre, majd Isabel- fűzze cipőjét, habéi sokáig né- re tekintett. így szólt: mán nézte, majd tétován meg— Nem tudora, miért hívatja, szólalt:

asszonyom. Nekünk csak art pa- — Alberto ... rancsolták, hogy keressük otthon. — Tessék ....

él ha nem találjuk, üzenjük meg — Hogy megy? Hogy megy a

neki, jelenjen meg a kapitánysá- munka?

gon. Nem tudunk többet. — Jól. Mint mindig.

A géppisztolvos felé fordult. ~ történt semmi?

lem, mit akarhat tőlem a kapitány,

— Nem keveredtél bele valamilyen forradalmi liologba, .Alberto ?

— Nem.

—Légy őszinte hozzám.

— Nem.

— Hát a párt?

— Jól tudod, egy idő óta távol tartom magamat tőle. Tudod.

Néhány másodpercig hallgattak.

— Mit akarsz tenni? — kérdezte az asszony.

—Jelentkezem a kapitány.ságon.

— Ve.szélves.

Az anya engedelmeskedett. .A- raikor elkészült, a kicsi kacagni kezdett.

— Miért nevetsz? — kérdezte kíváncsian habéi.

— Fordítva adtad rá. Fordítva adtad rá a ruháját.

Isabel elmosolyodott, és újra felöltöztette a babát. .AzuUiu bement a szobába, megnézte, liány óra. Két óra húsz perc. Amikor visszatért, megállt a tükör előtt és belenézett. Arca sápadt volt. Újra leült, messzebb a tükörtől.

Egyszer csak megszólalt a telefon.

habéi gy orsan felkapta a kagylót.

CÉ.SAR LEANTE:

A FÉRJ

— Nem. Semmi. Miért?

— Csak úgy kérdeztem ...

A férfi feléje fordított* arcát.

— No, gyerünk!

Indulni készültek, de Isabel

megállította őket * küszöbön.

— Várjanak — mondta. — Me- *» merőn ránézett,

ívik őráílomáson kell jelentkez- történt.

me a férjemnek? , " és elfnr— A’ A férje? dította tekintetét.

— Igen. Alberto a vállára tette kezét.

A rendőr ismét a gyermekre — Nézz a szemembe, Isabel —

pillantott ■ mondta.

— A tizenkettesen — felelte. Mikor az asszony a szemébe

Elmentek. A gumikerekek újra nézett vontatóin megkérdezte:

megceikordiiltak, felverték az út “ Titkolsz előttem valamit? porát Az utcát szegélyező ma- Isabel néhány pillanatig mozgás babérfák mögött Isabel em- dulatlanul ült, -aztán férjére bobereket látott: kinn álltak a ka- rult, és zokogva mesélte el a tör- pukban. és némán, mereven néz- ténteket. Kis szünet után Alberto ték. Bement, bezárta az ajtót, és Így szólt:

az ajtófélfának támaszkodott E- — Bizonyára tévedés. Nem ér— Veszélyesebb, ha nem megyek el. Azt hiszik, hogy belekeveredtem valamibe, és újra keresni fognak.

— De mit akarhat tőled?

— Ezt én sem tudom. Majd megmondja a kapitány.

Mosolyogva simogatta meg az asszony arcát, kérte, nyugodjon meg, és hozza az ebédet. Némán ettek. Amikor Alberto (elállt, és az ajtó felé indult, Isabel követte. Megálltak az előtérben.

— Munkába mész? — kérdezte az asszony.

— Nem.

— .A rendőrségre?

— Igen.

Lassan beszéltek, szinte erőlködve ejtették ki a szavakat. Kerülték egymás tekintetét, lsabel szólalt meg újra:

— Ne menj el.

— El kell mennem.

Ismét csend támadt, majd az asszony felpillantott:

— Álihelyt beszéltél a kapitánnyal, azonnal értesíts. Gyere haza, vagy hívj fel telefonon.

— Felhívlak a munkahelyemről.

— Jó, de biztosan. Ne felejtsd el. Nem leszek adáíg nyugodt, amíg nem beszéltem veled.

A férfi mosolygott, megpaskol- ta a kezét, és távozott.

Isabel követte a tekintetével, így nézett utána mindig, évek óta mindennap, amikor munkába indult. De ma minden más volt. Egészen más. habéi görcsösen szorongatta a lépcsőkorlátot. Egy szélroham becsapta az utcaajtót, s csengetnie kellett, hogy a kislány kinyissa.

Délután két óra volt. amikor leült a telefon mellé — ölében a munkája —, s várta, hogy férje felhívja. A kislány — a babájával játszott — odament hozzá.

— Anyu — mondta —, add fel a ruhát a babámra. f!h nem tudom.

— Alberto!,.. — mondta szorongó hangon, szentül hitte, hogy a férje keresi.

De nem ő volt. Anyja hívta, azt tudakolta, eljön-e hozzá este.

hnbel azt felelte, hagy nem, és a lehető leggyorsabban véget vetett a beszélgetésnek.

.A telefon még két ízben csengett. .Az első hívás tévedés volt. ■Másodszor férje egyik barátja jelentkezett, Albertóval kívánt beszélni.

Négy órakor habéi elhatározta, bogy telefonál férje irodájába. .A készülék sokáig csengett, míg végül felvették a kagylót.

— Halló! — mondta egy férfihang.

— Alberto Hernández-szel szeretnék beszélni — mormogta habéi.

— Nem jött be — hangzott 8 válasz.

— Nem jött be? — ismételte.

— Nem.

lsabel az első pillanatban nem tudta, mit mondjon, aztán akadozva köszönt, és lassan letette a kagylót. Borzongás futott végig testén, mint amikor a rendőrök bekopogtak.

— Fél ötkör újra felhívta az irodát. .A válasz ugyanaz volt: „Alberto nem jött be dolgozni.“

habéi kiment, kinézett az utcára, Szomorú szél rázta a fák lombját, porfeUiőt kavart. .Amikor visszament, terve készen volt. Felöltöztette lányát, elvitte anyjához, aztán taxiba ült, és a tizenkettes kapitányságra sietett.

Kereste a kapitányt, de az őrmester azt felelte, hogy nincs bent Akkor a férje után tuda- kolózott. de senki sem tudott róla. Végül megkérdezte, megvár- hatja-e a kapitányt .Az őrmester vállat vont, és azt mondta, ha akarja, megvárhatja, foglaljon helyet a pádon.

Isabel leült a gránitpadra, a falnak támaszkodott .A pad hideg volt: az asszony mozdulatlanul gubbasztott, térdét összeszorította. Nedves szjig terjengett, a csillogó gránillépcső visszatükrözte a jövő-menő karhalalmisták kék egyenruháját. .A kőkockákon .sárga és barna köpetek díszelegtek, mert a rendőrök köpködtek, és eldobálták a cigarcttnvégekel. \z előszobából jobbra folyosó vezetett az épület belsejébe, balra csukott ajtó, felirattal: „Kapitány“.

Kél fogoly volt a zárkában, de habéi, bár közel ült hozzájuk, csak lopva mert rájuk nézni. .Az egyik a rács luellett állt, a rudakba kapaszkodott, és feszülten figyelte, mi történik az előszobában.

A másik egy pádon feküdt, e- gyik lábát felhúzta, arcát eltakarta karjával. Mocskos ruha volt rajtuk, és annak, aki a rács mögött állt, szakálla több napos volt, szeme égovörös.

Isabel önkéntelenül arra gondolt, vajon férjét is ide zárták-e be. De nyomban megnyugtatta magát: „Ide csak a közönséges bűnözőket csukják“. — Várakozás közben megpillantott egy renilőrcsoportot. Kifelé mentek az épületből. Megismerte azt az idősebb rendőrt, akivel reggel beszélt. Az is meglátta, de továbbment, és úgy tett, mintha nem vette v'olna észre. .Amikor habéi felállt, hogy megszólítsa, már kilépett az ajtón.

.Az asszony visszaült a padra, keze jéghideg volt.

Cj foglyot hoztak. Nem a zárkába lökték, hanem beljebb vezették. Fiatal volt, diákféle. nagyon rémültnek látszott. Két rendőr fogta a karját, ketten mögötte mentek. Nem akart továbbmenni, erre puskatossal nyakszir- len vágták. Vér szökött elő, s a fiú félájultan zuhant a padlóra. Karjánál fogva húzták. Isabel hányingert érzett. ,A rémület úrrá lelt rajta, teljesen elgyengítette. A fal hideg mozaikkockáinak támaszkodott, és lehunyta elnehezült szemhéját.

Már leszállt az est, amikor megérkezett a kapitány, öt vagy hat ember kísérte, nchányan civil ruhában voltak, de rövid ujjú ingük alól kidomborodott revolverük. habéi gépiesen felállt, amikor látta, hogy a rendőrök vi- gyázzba állnak, és a zárka két foglya is felemelkedik. De nem volt ideje megnézni azt az embert, akit annyi órán át várt. s aki meg tudja neki mondani, hol a férje, mert a kapitány csak futó pillantással nézett körül, s kísérőivel egyene.sen az irodájába sietett.

,„Nem baj, most már beszélek vele“ — gondolta Isabel. Odament félénken az őrmesterhez, és megkérdezte, ez volt-e a kapitány.

— Igen, de még várnia kell rá — válaszolt szárazon az őrmester.

habéi várt még egy félórát, majd újra megkérdezte, beszél- Iiet-e a kapitánnyal.

•Az őrmester bosszúsan pillantott rá, azt mondta: „Várjon!“

—, és aprókat kopogtatott a kapitány ajtaján. Isabel látta, hogy belép, majd pár pillanat múlva visszatér.

— .A kapitány nem fogadhatja, asszonyom — mondta az őrmester. miután elhelyezkedett I- róasztaln mögött. — Most nagyon sok dolga van. Azt üzeni, jöjjön el máskor.

— De nekem okvetlenül beszélnem kell vele — nyögte Isabel. — ígérem, hogy nem tartom fel soká. Csak azt akarom megkérdezni tőle, hol van a férjem. Áfa reggel hívatta, és a férjem ebéd után idejött. A kapitány biztosan beszélt vele. Csak ezt a- karom megtudni. Nem ment be dolgozni, nem hívott telefonon. Kérem, mondja meg neki, hogy fogadjon.

Hadarva beszélt, szeme megtelt könnyel, ujjal idegesen dobolták. az íróasztalon.

— Kérem — ismételte.

— .Asszonyom, mondtam már, hogy 8 kapitány nem fogadhatja. Nagyon sok dolga van.

— Könyörgök.

— Ne makacskodjon. asszonyom, mert elvesztem a türelmemet!

Isabel tovább rimánkodott, de mindhiába. Sírva fakadt, mikor az egyik rendőr megfogta a karját. és kitusz.kolta. .A házak mellett ődöngött, céltalanul, majd betért egy kávéházba és telefonált. EJöször férje irodáját hívta, aztán a lakásukat. Mind a kétszer sokáig, eredménytelenül csengett a telefon.-A lámpák, az autók és a neonok fényei ragyogtak, amikor kilépett az utcára, és intett egy taxinak. Nem a lányáért ment, a lakása címét adta meg a sofőrnek.

A zárba dugta a kulcsot, és belépett: bent sötét volt. Nem gyújtott világot, leült a sötétben.

— .Alberto. Alberto!... —nyöszörögte, és zokogni kezdett.

Sokáig sirdogált, és lassan i- jésztő nyugalom szállta meg. .Akkor sem rezzent meg, amikor pa- rancsolóan fölberregett a telefon: úgy érezte, várta már ez.t a csengetést.

Felállt, és lassan felelt. Egy hang — úgy rémlett, hallotta már valahol — ezt mondta neki a vonal túlsó végéről:

— Figyeljen ide, asszonyom. Nem mondhatom meg, ki vagyok, de közölnöm kell magával: a férje meghalt ma délután. Szökni próbált, amikor az ötös kapitányságra vitték. Ijclőtték. Ha látni akarja, a tetemnézöben megtalálja a holttestét.

I-etették a kagylót. Isabel már- már felsikollott, de erőt vett magán, s tenyerét szájára tapasztotta. Majd kezébe temette arcát. és zokogott, zokogott keservesen.

.Azután elsietett, hogy férje holttestét követelje.

Várady Ijiszló fordítása