Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-10-14 / 42. szám
10 yjiípg M {^ az álUtnk az evolúció xoráii alkalmazkodtak kör* nyezeliikböz. inondliatni egyséfrbo olvadlak vele, az a társadalom fejlődése során megváltoztatta környe- zelét szükségleteinek megfelelően. Korijnkhan, a tiulomá* nyos-teehnikai forradalom korában a környezet megzava- rá«a már olyan niérlékel ér el. hogy teljes joggal aggasztja a közvéleményt, a kormányokat cs a tudósokat — erről beszélt \yikolaj Dubinyin professzor, a Szovjet Tudományos Akadéiniá Genetikai Intézetének igazgatója az [JXESCO nemrégiben megrendezett biológia-etika konferenciáján. Az ember tevékenysége a földfelszín külső rétegeire korlátozódik. Az e rétegekben végbemenő természetes folyamatok kombinált energiáját tízmilliárd kilowattra becsülik. Az ember ennél sokszorta — ezerszer — kevesebb energiát fejleszt. Ámde a bioszféra egységes rendszer. Ha viszonylag kis energiák sebezhető pontokra összpontosulnak, a következmény rendkívül súlyos lehet. Diibinyin professzor példát is eiiili! erre. Előreláthalúan bárom évszázad alatt az emberiség elhasználja majd alapvető energiaforrásait, a kőolajat, a földgázt és a szenet, és bizonnyal képes lesz rá, hogy teinj<»niikleáris energia felhasználásával pótolja majd az eddigi klasszikus energia- hordozókat. De ezzel túlhevítlieti majd a légköri és a föhl- fclszínt. Ha az állaghőmérséklet 3-4 fokkal növekszik, megkezdődik majd az északi és déli sarkvidéki jégsapkák olvadása. Az emberiségnek szembe kell majd néznie az ilyen problémákkal, talán sokkal korábban, mint gondolnánk. Számos országban és az emberi tevékenység több területén évek vagy évtizedek múltán jelentkezhet a krízis — a legjobb esetben a jövő évszázadban. Az élet láncának egyik legérzékenyebb szeme, amelyet a környezet szennyezése károsíthat, az ember genetikus öröksége. A tudományos vizsgálatok már régen bebizonyították, hogy a mutációt kiváltó hatóanyagok, az ún. inu- tagének felbomlaszthatjak genetikus felépítésünket. Ez beA „GíiEílKÖS KAIASZTRÓfA“ következhet Jiugárzás vagy olyan aktív vegyianyagok hatására. mint a lúgosító vegyülotek, \Tgyi gyom- és ^o^a^• iiiók és más vegyszerek. Az ember környezete lassan telítődik ilyen vegyszerek* l»el. Az Egyesült Allanmkban például körülbelül 200 ezer új vegyületet hoznak létre évente — számos közülük mérgező az emberre. A legfrissrbb veszély éppen a legváratlanabb oldalról, a gyógyszerkészítményekkel kapcsolatban fenyegeti az embert. Jelenleg mintegy 50 ezer különböző gyógyszert alkalmaz az orvostudomány. A vegyszereknek ez a hatalmas tárháza — eltekintve persze gyógy'íló tulajdonságaiktól — úgy került forgalomba, hogy lehetséges következményei kot két területén megvizsgáltuk volna. Amióta az emhornek sikerült fels/alwídítani magát a természetes álas/.tódás folyamata alól — írja Dubinyin professzor —, valamennyi egyén blokémi.Ti és fiziológiai egyéniségre telt szert. Ez annyit relent, hogy a gyógyszerek hatását nem mindig lehel előre meghatámzTii. Számos egyén s/crvezelében genetikai változások nyilvánulnak meg az a- iiyagcsere-folyamalok különböző fokozataiban, lépcsőin. Ez önmagában nem jelentős, de bizonyos gyógyszerek elnyelődése. felszívódása beteggé teheti ezeket a gzemélyeket. mert biológiai jellegzetességük ütközik a gyógyszer normális a- nyagcseTe-folvamatav.a!, Elég csak einléke/etünkbe idézni bizonyos emberek fordított érzékenységét a penícíllinkezelés iránt. Ezzel kapesolatban mogs/ülelelt a ..gyógyszerbeteg- ségek“ fogalma, és új tudomány született, a farmakogene- tika. amely a nukleáris biológia és a genetika módszerével vizsgálja, hogy a különféle génlípiisii emberek miként reagálnak a különleges gyógyszerekre. A g\'ógyszerek hatása csak az egyik területe a bioszféra mntagén anyagokkal való szennyezésének. Lassan az a kérdés kerül előtérbe, hogy miként lehet megelőzni, a ..genetikai katasztrófát.“ Erről a veszélyről egyre többet beszélünk. .4z P^gyesüli .\llamokban. Japánban. Nyiigat-Enrópá- ban. Indiában, a Német Demokratikus Köztársaságban, hazánkban és más országokban intézményeket létesítettek a bioszférát szennyező mutagének tanulmányozására. A Szovjetunióban a .Minisztertanács mellett működő Tudoniányos- Teclinológiai Állami Bizottságban külön részleget hozlak létre az ember és a bioszféra genetikai problémáinak tanulmányozására. Annak felderítésére, hogy a környezetünkben levő mntn- gének milyen mértékben károsíthatj.ák az ember cs más é- Kliensek genetikai Örökségét, új megközelítés szükséges, a genetikai ellenőrzés. Modelleket kell létrehozni, amelyeken tanulcnányozbaló és kimulalhaló a bioszféra valamennyi helyi és s’ilágméretíj változása. Az ilyeu kísérletek pontosan mcgvilágílliaijak a bioszféra változásainak az élő szervezetek öröklődő szerkezeteire kifejteti hatását. A feladat kolosszális •— jelenteUe ki Dubinyin akadémikus. — De minden problémának, amely a bioszférával kapcsolatos, már a legközelebbi jövőben a világ érdeklődésének középpontjába kell kerülnie. HARC A SZiVHALÁL ELLEN Az elmúlt négy évtized alatt harmíuaiiiliJó ember halt meg a világon szívinfarktusban. Az orvosok megállapítájsá szerint ez a legnagyobb „járvány“, amely valaha is puszlítotla az emberiséget, A legújabb kutatásokból kitíínik. hogy korcsoportok szerint, az emberiség öt-húsz százaléka van állandó hnlálveszélyben. .A szívinfarktus megelőzése és gyógyítása az orvostudományi kutatások központjában áll. Vajon van-e ,,fegyver“ a szívinfarktus elleni llallgnssuk meg egy ember elbeszélését, akit kigyógyíiottnk. Egv NT)K-l>oli lakos, Werner Kmhn így mondja cl esetét: .,E- lőször talán hemutalkozom. 1033-ban sznleltcm, 1,75 m magas \agyok, és al)ban az időben a súlyom száz kiló körül mozgott. Nos vagyok, egy kilenc- és egy tizenkét éves kislány apja. Egy nyomdában dolgoztam, mint osztályvezető. Naponta busz cigarettát szívtam el, jól és bőségesen ettem, s nem vetettem meg a szeszesil.alt sem. 10GO-ben jöttek az első fájdídmak. Elős/íir a vállamban. azután a bal karomban éreztem őket. Egy idő múlva aztán elmúltak. és én oda sem figyeltem tovább. 1972-ben liirtelen megújul- tíik a fájdalmak. Úgy éreztem, mintha egy nagy seb lenne a mellkasomban. Megijedtem, és azonnal felhagytam a dohányzással. Már késő volt. A lépcsőházban fél emelet után már kimerültem. Egyenes terepen is minden ötven méter után meg kellett állnnm pihenni. Egy őszi napon azután r*ászántam magam és elmentem az orvoshoz. Hosszú, alapos kivizsgálás után ismertette a főorvos a helyzetet. A szívkoszorúerek egy része elzáródotl. Két lehetőség között választhattam: v'agy rokkantként visszavonulva élni a bármikor bekövetkezliető halál tudtával, vagy vállalni egy műtét kockázatát. Hazaengedtek a kórházból, hogy otllmn a család körében döntsem el a kérdést. \ ..csabuli tanács“ m<=“Lrliányta-vetette a tlolgot, és arra az ellialározásra jutóit. h(»<.rv jobb lesz, ha megoperáltatom magam. Az orvosok részletesen ismertették az előttíun álló műtétet. Felnyitják a mellkast, vérkeringésemet mesterséges «zfvre és tüdőre kapcsolják, majd elektromos árammal megállitják a szívműködést. Ezzel egyidőben a lábamból egészséges érdarnbok.al vesznek ki. melyeket a szívkoszorúér elzárt részei elé és mögé varrnak. így áthidalják a dugókat“. Orvosi szaknyelvcn ,.bvpass“-nak hívják ezeket a hidakat. Majd ismét elektromos sokkal mozgóéba hozzák a szívet, és amikor már rendszeres lesz a szívverés, fokozatosan leállíjták a mesterséges szív és tüdő működését, és ismét saját szívem látja el a vérkeringést. A szív beteg izmai a bypassok révén ismét bőségesen kapnak oxigéndús vért, és normálisan működhetnek. Sok-sok részletkérdésemre az orvosok mindig készségesen válaszoltak. A szükséges súlycsökkenés után testben-lélekben készen álltam az operációra. Tizenkét órával a míitét előtt, újból nagy félelem fogott el. kezelőorvosom azonban jó y)szicbológus volt. és sikerült neki eloszlatni aggályaimat. 1973. március 7-én reggel fél nyolckor a műtőasztalon feküdtem. Magáról a míítétről nem sokat mondhatok, hiszen elaltattak. Csak annyit tudok, hogy délig tartott a műtét. Az ezt követő napokban voltak kritikus percek is, sosem feledem cl. ahogy az orvos gondterhelt arccal állt ágyam felett. Ma már rendben vagyok. Dolgozom, természetesen nem doiiányzom. és tartom a normális testsúlyomat. Feketekávét iszom, és néhanapján egy pohár bort is. Szabadságom alatt naponta tizenöt kilométert gyalogoltam a természetben. Fákat persze azért nem tudok gyökerestül kitépni, de a munkában és egész életemben egyenrangú vagyok a többi polgártársammal. Ennél többet igazán nem adhattak volna az orvosok. Mind gyakrabban hallani nyilatkozatokban, mind többször olvashatni a szakfolyóiratokban az újra felhasználható űrhajó tervéről. Egy változata repülőgépként indul, majd függőlegesen emelkedik a magasba, aztán az alsó része ' isszatér a kilövőállomás- ra. A felső rész kisebb űrhajó, ez minden különösebb \'e<2U'ség nélkül eljut a célba. SENÍ TÖBB, SEM KEVESEBB Az égi mechanika, a ballisztika törvényei alapján kiszámítható, hogy ezzel megoldódna a Földön egyáltalán lehetséges leggyorsabb repülés. Tételezzük fel — liisz nem elvont sci-fi már —, hogy a Ferihegyről repülőgépként induló, majd útját függőlegesen folytató kozmikus járművet bocsátanak fel, fedélzetén kétszáz utassal. A gép 28 perc múlva Ng.'vv York repülőterén lenne. Semmiféle edzés nem szükséges a repüléshez, mindenki, akinek van annyi pénze és annyi bátorsága, mint amennyi egy mai repülőúlho/ kell, nyugodtan elindulhat. S miért éppen 28 perc a menetidő? Pontos számítások: tanúsága szerint az interkonBESZÁLLÁS MINDENKINEK ...INDUL AZ l Nem lesz szükség különleges kiképzésre tinentális repülöúthoz éppen ennyi időre van szükség. Sem többre, sem kevesebbre. Mert ha a feltételezett Budapestről induló gép a 28. perc végén nem érkezik meg, akkor már sohasem éri el a másik repfilőteret — a késés is, a sietés is tragikus lenne. Ezzel a módszerrel a Föld bármely két, egymástól legtávo- lobb fekvő pontja 90 percen belül elérhető, s ez feltehetően az évezred végére realitás lesz. Olyannyira, hogy a különleges jármű, az űrsikló egy változatát az Egyesült •Ulamokban 1976-ban kipróbálják. CSAK EGYSZER Gondoljuk el, mi történnék, ha egy TU—134-es " agy egy Boeing 727-es utasszállító gépet egyszer lehelne felhasználni? Elindulna, majd a cél előtt mindenkit zsúfolt leszállóegységbe terelnének, s ez a kabin ejtőernyővel ereszkednék le a célállomás fölött, a gép többi része megsemmisülne. Ilyen körülmények között aligha lenne légiutas-forga- lom ... Vagy gondoljunk végig egy Apollo-lioldutazást. Floridából elindul a 3300 tonna starlümegfí rakéta. Mire a Hold térségébe ér, már nem egészen 50 tonna a súlya. A parancsnoki úrbajó kering, a boldkomp leszáll az ulólibi vagy ott marad, vagy megsemmisül — végül a Csendes- óceiinra ejtőernyővel leereszkedik egy kabin, amelynek földi súlya körülbelül öt tonna. S a befejezés: a Földre hozott anyagon, kőzetmintákon kívül csak az űrhajósok maradnak meg. mert többször ez a leszállófülke sem használható fel. Egy Apollo- repülés költsége most csaknem hárommilliárd dollár. Sok vagy nem sok — kezdetben megérte. De ma már nem, hiszen a tudósok véleménye szerint mindez megoldható egy űrsikló vagy egy közbülső űrállomá.s segítségével 300 millió dollárból. KÖZÖSEN S éppen ez: a nagy megtakarítás. az űrsikló legfontosabb feladata. Egyesíti az űr- b.ajó és a repülőgép kombi- iiációj.ából származó előnyöket. szabs’ányos alkatrészekből állítják majd össze. Egy űrsikló az elképzelések szerint legleljcbb 500-1000 tonna in- iliilósólyó lesz. s csupán az a része vész cl — ez sem törvényszerű —. amely Föld körüli pályán marad. Az örsik- Invnl végzett tudományos kísérletek után — igaz, nem a közs’etlen holnapról van szó — megteremthetik azt az űr- hajótípnst. amelven bárki u- tazhat. A nemrég volt Apnl- lo-Szojnz közös nrkísérlete titán elhanrszett sajfónsdlatko- zatokból arra következtethetünk. hogy ennek megvalósítása csak az űrnagyhalalmak egyíittmnködése révén képzel- fh Gatiser Károly A fokak szigete A kaliforniai part közelében, San Franciscótól délre egy földi paradicsom van, «- hova avatatlan ember be sem teheti a lábát 1948-ban kialudt az Ojévi. sziget világítótornyának a fé ”p, s a torony kezelői elköl löztek a szigetről. Egyetlen éjszaka alatt új lakók vettél birtokba a szigetet; a fókák Beköltöztek az elhagyott há zakba. sütkéreztek a napon szeretkeztek - és itt marad tok. Szeptemberben, amikor ■■a 8 „fókaszezon“ tetőzik már több mint tizenötezer fó Ii8 élt a szigeten. Itt pihen nek Me.vikóhól Alaszkára me- net hosszú útjukon. A sziget fölött a Santa Criiz-I egvetem tartja a kezét, f-.sak három biológus „bérelhet szobát“ a fókáknál. Meg- figvelő állásaik földalatti fo- lyosókkal vannak összekötve, hogy egvmáshoz járva ne zavarják a fókák nvugalmáf. Ha val.amelvik binlőgiisuak fel kell jönnie a felszínre, négykézláb kúszik, mint a ..vendéglátók".
