Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-10-14 / 42. szám
8 9 $ »f» ^ GERfJARD SCHOTTE: GILLWALD IGAZGATÓ KALAPJA GillvraW igazgató kozmegbe- csiilésnek örvmidett, minrlanki tiszfclt«, udvarias {■itibernek ismert/', mimfcatór.sai nagyra érlí- kcltók szaktudását, igazságszere- tetét, elözókenysógéf. Miiidip a legújabb divat szerint öltözködött, és a legnagyobb hőségben sem járt kalap nélkül, TIa valakinek gondja-baja volt, hozzá htrdult, és biztos lehetett benne, hogy vigasztalást. sogítség,et kap. Senki sem sejtette Itál. milyen vihar dúlt benne, amikor az.mi a késő délntánon elliagvta munkahelyét. Senki, (alán es,ak .Jens N’awmcky. a bérelszámoló. .lens Natvi'oeky ugyanis az üzleti könvvekot .átvizsgálva meg- Ul.apította. hogy Gillwald igazgató tnvalv tnhh millió niárkás'al megkárnsította az adóhivatalt. Nawrocky nem habozott, felfedezését azonnal közölte az igazga- tétval. Tudomására hozta azt is, hogy csak egy esetben h.ajlandó hallgatni: ha sok pénzt kap ,,diszkréciójáért“. Megbeszélték, hogy késő éjjel találkoznak a bérelszámoló irod.á- jában. —o— Gilhvald igazgató ndvaria-.on megemelte kalapját a portás e- lőtt. amikor 1! óra tájban meg- érkezelt a gyárba. Kgypimsen .Nawrocky irodájába ment. A bérelszámoló diadalmas mosollyal fogadta. GllUvald az. asztalra tétté kalapját, és éles bangón fordult beosztottjához: — És most mutassa meg, milyen bizonyítékai vannak ellenem! — Elég sokáig keresgéltem, i- gazgató úr — mondta nyugodtan a bérelszámoló —, de nem is volt hiábavaló fáradság. Éppen elég bizonyítékom van rá, hogy hosz- szabb időre börtönbe juttassam önt. Hacsak nem fizet előlegbe... mondjuk... .50 000 márkát. Gilhvald igazgató föluevctett, s a bérelszámoló fölé hajolt. Kezében kés villant, lesújtott vele. le,ns >ia\vrocky föl akart egyenesedni, de sdfszahonyatlott az asztalra. Az igazgató lázasan rendezkedni kezdett az irodában. Elvette a vádoló iratokat, és másokat c.sempészctt a helyükbe. Aztán kinyitotta az ablakot, hogy a rendőrség azt higgye: betörő hatolt he az ndvarhnl a tűzlétrán. Gyorsan elhagyta az irodát, s a saját irodájából felhívta a rendőrsé- geh Blanck rendörfelügyelö néhány perccel később a helyszínre érkezett. Gilhvald izgatoU.an fogadta : — Sehogy sem fér a fejembe, hogyan történhetett meg ilyesmi nálunk, felügyelő úr! Sok munkám volt, ezért 11 óra tájban hojültem az irodájnha. Még kintről látt,am. hogy .lens Kawrocky irodájában ég a villany, ezért néhány perc múltán bekopogtattam hozzá. Nem válaszolt, nyugtalanul benyitottam, akkor láttam, hogy holtan fekszik az asztalra bukva. Azonnal értesítettem önöket. A rendőrségi szakértők villámgyorsan végezték munkájukat: fényképeztek, tijjlenyomalok után kutattak. Gilhvald közben folytatta munkáját az irodájában. Meglepetten kapta föl a fejét, a- raikor valamivel később a ron- dőrfelügyclő újra belépett hozzá. Kezében egy kalapot tartott. — Nem tudja véletlenül, kié lehet ez. a kalap? — kérdezte az igazgatót. — .-\z áldozat fejére nem illik. — .-Vz enyém — mondta habozva Gilln-ald. — Valószíni'ileg délután felejtettem az irodájában, amikor nála jártam. A rendörfelügyelö bólintott, újra elment, s nem sokkal később a portással tért vissza.-A portás elmondta, hogy az i- gazgató úr udvarias kalapemeléssel köszöntötte, amikor 11 óra tájban megérkezett. Pontosan emlékszik erre. mert még el is gondolkodott rajta, lám. mennyivel különb, mint a legtöbb tisztviselő, azok ugyanis nemhogy a kalapjukat nem emelik meg előtte, de még csak oda sem biccentenek neki! A rendőrfelügyelő kitartóan átkutatta az irodákat, hátha talál valahol még egy kalapot, de fáradozását nem koronázta siker. Márpedig ez csakis azt jelenthette, hogy Nawrocky még életben volt, amikor az igazgató benn járt nála. A helyzet nagyon kellemetlen volt. A rendőrfelügyelő hallgatott, Gilhvald igazgató csak a fejét rázta, hogy nem érti a dolgot. miért kellene a kalapját kap- esolnvha hozni a gyilkossággal. — Le keU öirt tartóztatnom, ígazgátó úr / — mondta végül Blanck rendőrfelügyelő. — A meggynlkolt ugyanis az ön kalapján feküdt. Azon a kalapon, a- melyet ön viselt a fajén, amikor a gyárba lépett. Ez-, e.sak azt jelentheti, hogy a bérelszámoló csak azután hall meg, amikor ön már megérkezett, és a kalapját az asztalra helyezte. Néhány percig csend volt, aztán a rendőrfelügyelő folytatta; — Fogalmam sincs róla, mi történt az irodában, mi játszódhatott le ön és beosztottja között. Nem isinereles előttem a gyilko.sság inditékf^... de ön, i- gazgató úr, mcgadj.a majd a magyarázatot. Ha must nem. majd később, a rendőrségen. Gillwald igazgató bólintott, de nem szólt egy szót sem. Hagyta, hogy elvezessék. —sz—- fordítása G rignrli Imnovtcs nagyot sóhajtott, és mesélni kezdett. — En bizony, barátaim, nem szívelem az olyan nőket, akik kalapot hordanak. Ha egyszer az a nő kalapot visel meg selyemharisnyát, vagy mopszlit cipel a karfán, vagy aranyfog .villog a szájában, az efféle a- risztokraía jelenség az én szememben már nem is nő, csak madárfütty. Egyszer, persze, belehabarodtam egy ilyen arisztokrata hölgyikébe, Sétálgattam vele, sőt operába ’s elvittem. Am az operában minden kiderült. Az operában teljes valóságban feltárta ideológiáját. A házunk udvarán ,találkoz- iam vele. T,akógyülésen, Látom, ám, ott átl egy amolyan puccos nószemélij. Harisnya a lábán, arany jog a szájában. — Hát te honnan jössz, polgártársnő? Melyik lakásból? — En a hetesből — azt mondja. — Rendben van — mondom erre. — Légy üdvőz. Első pillantásra rettenetesen megtetszett nekem. Eljárogat- tam hozzá. A hetes lakásba. Fogtam magam, megjelentem hivatalos minőségben. Nos, polgártársnő, mondom, mi a tény- álladék a vízvezetékkel meg az illemhellyel? Rendben működik? —Igen — mondja működik. Aztán csak beburkolózik egy nagy flanellkendöbe, és meg se mukkan. Csak sebesen pislog, és villogtatja a fogát. Mikor már egy hónapja járo- gattam hozzá; felengedett. Aprólékosan felelgeteú. Mondok; hogy működik a vízvezeték? — Köszönöm, jól, Grigorij Ivanovics. Telt-múlt az idő, sétálgatni kezdtünk. Ahogy kiérünk az utcára, rám szál, hogy karoljak belé. Hát karon fogom, és hallgatok, mint a csuka. Fogalmam sincs, hogy kezdjem az udvarlást, és szégyellem magam az emberek előtt. No, egyszer csak megszólal: —• Hogyhogy — azt mondja rosszul. Unatkoztam, egyre jobban unatkoztam, aztán csak leballagok. Látom, épp szünet van. És ő sétálgat a szünetben. — Jó estét. — Jó estét — mondom. — Kíváncsi vagyok — mondom —, működik-e itt a vízvezeték? — Honnan tudjam? mondja erre. Fogja magát, és elmegy a bűjébe. Én utána. Járkál a büMIHAIL ZOSCSENKO: Arisztokrata hölgy —, mindig csak az utcát fogjuk róni? Csák úgy szédül a fejem — azt mondja. Maga mint gavallér és mint a hatalom birtokosa, elvihetne példának . okáért az operába. — Lehet róla szó — margóm. Másnap épp küldött a tömbbizottság operajegyeket. Egyet kaptam, a másikat meg í/asz- ka, a lakatos ajándékozta nekem. Meg sem néztem a jegyeket. Persze, nem egymás mellé szóltak. Az enyém a földszintre, Vaszkáé pedig a karzat legtetejére. Hát elmertíünk. Helyet foglaltunk az operában. A hölgyi- ke az én jegyemmel, én meg Vaszkáéval. Trónolok a kakas- ülőn, és egy mákszemnyft se látok a hölgyből. Bár há kihajolok a korláton, látom. Csak fében, és szemlélt a pultot. A pulton tál. A tálon sütemény. En meg afféle gúnár módjára, afféle írmagnak hagyott burzsuj módjára keringek körülötte, és javaslatot teszek: — Amennyiben szándékában áll egy süteményt elfogyasztani — mondom ne zavartassa magát. Fedezem a költségeket. — Méret — azt mondja. És nyomban odaübeg azzal a szemérmetlen járáséval a tálhoz, és hopp, bekap egy kré- mest. Csakhogy vajmi kevés a pénzem. Legfeljebb ha három süteményre elég. Mialatt ő jóízűen eszik, én nyugtalanul kutatok a zsebeimben, és ujjalm- mal tapogatom, mennyi a vagyonim. És a vagyon: édeskevés. Hopp, most nyeli le a második krémest. Köhintek. És hallgatók. Amolyan polgári szé- gyenlősséq kerít hatalmába. Még azt •v’erpiri-ipc: sóhér gavallér. Csak körözök, mint a kakas, ő pedig kacag, és bókokat szeretne kicsikarni tőlem. Azt mondom: — Nem kéne elfoglalni a helyünket? Csöngettek, alkalmasint. Azt mondja erre; — Nem. És fogja a harmadik süteményt. Azt mondom: ~ Nem lesz ez sok éhgyomorra? Mire ö: —Nem — azt mondja —, mér megszoktam. És nyúl a negyedikért. Ekkor a fejembe szökik a vér. — Teszed vissza?! — mondom. Erre megijed. Tátva marad a szája. Nekem meg szikrát háhy a szemem mérgemben. .Mindegy, gondolom, legfeljebb nem sétálok vele többet. — Teszed vissza?! — mondom. — Azt a jégenkopogós rézangyálát! Visszateszi. Odafordulok a kiszolgálónóhöz: — Mennyivel tartozóm a három elfogyasztott süteményért? A kiszolgálónő közömbösen viselkedik: értetlennek álcázza magát. — Ennyi és ennyi jár — azt mondja — a négy elfogyasztott süteményért. — Hogyhogy négyért?! — mondom. — Mikor a negyedik ott van a tálon. — Azt már nem — feleli erre. — Ámbátor ott van a tálon, az ízlelés, valamint az ujjakkal való érintés megtörtént. — Még hogy ízlelés! — mondom. — Már megbocsásson. E- zek a maga zavaros rémképei. A kiszolgálónő közömbösen viselkedik, csupán az orrom e- lőtt hadonászik. Közben, persze, odagyűlik a nép. Csupa szakértő. Az egyik azt állítja, hogy megtörtént az ízlelés, a másik azt, hogy nem. Kifordítom a zsebeimet — persze, minden kacai kiszóró- dik —, a nép vihog. Én nem. Én a pénzemet száinolmn. Kiderül: épp hogy elég négy süteményre. Hiába minden vita, a keser- vit. —Fizetek. — Aztán a hölgyhöz fordulok. —■Fogyassza el. polgártársnő — mondom. — Fedezve van. Am a hölgy nem mozdul. Szégyelli elfogyasztani. Ekkor egy bácsiba közbeszól. — Ide vele — úgymond —, maid én megeszem. És meg Ls eszi. Az én pénzemen. Elfoglaljuk helyünket a nézőtéren. Végignézzük az operát. Aztán megyünk haza. A ház előtt azt mondja nekem jóféle polgári hangsúllyal; — Elég dlsznősdg a maga részéről. Akinek nincs pénze, ne járkáljon hölgyekkel. Erre azt mondom; — Nem a pénz boldogít, polgártársnő. Elnézést az intő szóért. Így aztán el is váltunk. Sehogy se tetszenek nekem az arisztokratikus hölgyek. —«r— fopdltása • K. Béla: „Kártya“ című v'ersében így ír „hetes nyolcas kilences alsó / felső király ász piros makk / a cs.a- lódások kelepcéje / körutak lebegő árnyai / kínoktól szenvedő kártyások tök / zöld piros ász acélt önt királyt / alsót makkot fejbever a hetes / a részegen kacag a nyolcas.“ S a részeg nyolcassal versenyt kacagunk mi, akik versét elolvastuk. Előbb talán azt kellene önmagában tisztáznia. hogy miért is akar verset írni, mi az, amit csak ön mondhat el a világnak? Gárdonyi Géza szerint; ..A gyarló kontárt éppen a külsőségek kereséséliől ismerem.“ ■Vz ön verse bizony csupa külsőség. Hiányzik belőle a mélyebb tartalom, mondanivaló. Egyelőre azt ajánlanánk, hogy tanulmányozza a verstant. M. Ij. katona: Versével, sajnos, nem tudunk mit kezdeni. Gondolattalan, zavaros, nehézkes sorok, híjával a kíil- tészet legcsekélyebb nyomának is. Nézzünk néhány sor- n\T példát: „Zimankó.s téliesle, / itt az alvás ideje. / kalona legények, nyugovóra térnek. ' Csendes a kaszárnya. / Éjfél után néhány percei / megszólal a sziréna. A szolgálatos riadót jelent. '' .stb. A továbbiakból megtudjuk, hogy a riadó után a katonák ismét lefekszenek, majd a vers így fo!yt.atódik: ..Rftg- gelre kelvén, már esak szép emlé'k marad: / de úgy tűnik, / mint ha csak álom lett volna.“ Ennyi a vers eredeti he- Ivesíráshan, A végére érve úgy érezzük, nagyon rossz á- lom volt. Az olvasást, az ön- míívrlést ajánlanánk. # ..BEVSON“: Verseinek egy-egy jó sorát sok-sok pongyola. szirupos vagy éppen drasztikns sor (kifejezés) hígítja. Verskomponálása széthulló, hiányzik belőlük a gondolat logikai fegyelme, feszessége. Ha ideje engedi, látogasson be szerkesztőségünkbe. ITozzji magával verseit is. hogy aprólékosabban elemezhessük. Figyelmébe ajánlanánk Kassák, Nagy T.ászló, Juhász Ferenc versépftkezé- sét. M.4R SOK CSALÓDÁS ÉRT Huszonkét éves lány vagyok, és már sok csalódás ért. Három évig jártam egy fiúval, nagyon szerettük egymást, de a szüléink nem egyeztek bele a házasságunkba. Ezért szakítottunk. Fél évvel később megismerkedtem egy másik fiúval, pedig az első csalódás után senkivel se akartam járni. Láttam, liogy mások milyen boldogok, csak én vagyok szerencsétlen. A fiúval megszerettük egymást. Közel egy évig jártunk együtt, és boldogok voltunk. Később a- znnban egy és más kitudódott róla. Szakítottunk. Azóta több mint egy év telt el. de én senkivel se merek megismerkedni. összebarátkozni. A csalódás oly nagy fájdalmat okozott, hogy sehová se járok. Odahaza kézimunkázok, olvasók, tévét nézek, ez minden szórakozásom. .A munka eltereli a figyelmemet a bánatomról. Nagyon szeretem a szakmámat. A munka betölti egész élétemet, -A szomorúság azonban naptól napra kínoz. Nagyon szerencsétlennek érzem magamat, mert látom, hogy körülöttem mindenki boldog, mindenkinek sikere« az élete. Nem tudora, hogy miként találjak vissza a boldog emberek társaságába. Jelige: Kikiries NEM FELE.ITHETEM EL Huszonkét éves vagyok. Két éve megismerkedtem egy fiúval, s egész katonai szolgálata alatt leveleztem vele. A baráti levelekből lassan szerelmes levelek lettek. Amikor leszerelt, megtartottuk az eljegyzésünket, de sajnos, néhány hét múlva cserben hagyott. Amikor elmentem a falujukba érdeklődni, hogy miért nem látogat meg, azt a választ kaptam, hogy küldjem vissza a gyűrűt. Én azonban nem akartam szakítani, mert a fiú akkor is azt mondta, hogy szeret, de előbb rendbe akarja szedni a lakást, ami két évig is eltart. Most nem tudom, hogy mit tegyek. Várjak-e még két évig, vagy szakítsak vele. Szeretem őt, ezért hiába megyek a fiatalok közé, mindig rá gondolok. Jelige: Nógrád Válaszok OT SZÁL FEHÉR SZEGFŰ jeligére Figyelmesen elolvastam a leveledet, és azt a következ- iplést vontam le belőle, hogy az nem szerelem, amit te érzel, hanem csak csodálat a tanárod iránt. Szimpatikus, és tetszik neked. Tizenöt éves vagy, elbűvöl az, hogy téged választott ki a szemezésre, de még nem ismerheted azt az őszinte .szerelmet, amely széppé és boldoggá teszi az é- lelel. Szerintem ne is valid, be az érzelmeidet, mert. ha igazán szerelnéd, akkor se hagyná el érted a esaládját. Jelige; Vlado A problémád olyan, hogy arra a válasz csak pgs'érfelmö lehet: a tanárodat — bármilyen nehéz is — verd ki a fejedből. Jól teszed, hogy nem vallód be az érzelmeidet, mert kinevetne. Ne is gondolj rá! Tanulj, készülj lelkiismeretesen az ő óráira is. hogy ne érdemtelenül kapjad az egyeseket! Feledd el, hogy valaha is szerelted! Az igazi szerelem. amely majd boldoggá teaz téged, még ^váral magára. Ha gondolkodói, magad is rájössz, hogy cl kell feledned. Bendsuch Erzsébet Nagyon fiatal vagy még ahhoz, hogy ilyen esetben helyesen tudj cselekedni, de még fiatalabb ahhoz, hogy egy sokkal idősebb tanárodba légy szerelmes. Annyit már tudnod kellene, hogy az ilyen kapcsolatból nem szokott tartós barátság szövődni. Szerinted már az is bizonyiték a szerelmére. hogy egyest adott és az órán mindig téged néz. Pedig ez nem jelent semmit. Lehet, hogy tetszel neki mint tanítvány, lehet, hogy mulat rajtad. Ha bevallód neki. hogy szereted, meglátod, mosolyogni fog rajtad, vagy kihasználja az őszinteségedet. Remélem, ezt nem akarod. Ne nézz rá más szemmel, mint a többi diáktársad. Gondnfi arra. hogy esak a tanárod és semmi több. Egyszer majd elmúlik ez a szalmaláng szerelem, és később te is mosolyogsz majd, ha visszaemlékezel rá. T. E. Vcf. Trakany BeA'allom, nekem is volt már hasonló nroblérrtám. igx a saját tapasztalatomat közölhetem veled. Ha a tanárod csak azzal bizonyította be szerelmét, hogy egyest adott a bizonyítványodba, szerencséd v-an. Legjobb lenne, ha kiábrándulnál belőle. Családos ember, és le csak kabindot ielente- nél számára. Hamar megunna, és ba volób.an jóképű, buknak rá más lányok is. Hogy az órán /«ak téged néz. az még^ semmi, esetleg az osztálytársnőid irigykedő megjegv- zéseit váltja majd ki: ..Ez biztosan leérettségizik“. N.igyon fiatal vagy, ne akard ,s jös-ődet egy meggondnlatl.nn lépéssel elrontani! Jelige; T—72
