Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-09-09 / 37. szám
— Hm, fi krokodílusok — mondta a ház ura elgondolkodva, ás kortyolt egyet a szödás whlskyjéböl. — Kedves barátaim, ha nem a nílusi, hanem a zambiai krokodilusok érdekelnének benneteket, olyan történeteket mesélhetnék nektek róluk, hogy a hajatok is égnek állna a borzalomtól. — Beszéljen, mondja el, na.gyon szépen kérjük! — un.szolták, sürgették a vendégek, különösen a hölgyek, ~ Hát jó, nem bánom — mondta a vendá.g- látó, és újra kortyolt a poharából. — Mindenki azt tartja, hogy mielőtt az ember belefogna egy rémséges történet elmondásába, nem árt, ha kellően meglocsolja a torkát. Először is, ketlves barátaim, első találkozásomat mesélem el nektek ezekkel a csúszómászó férgekkel — folytatta —, azt a találkozásomat, amely óriási hatást tett rám“ és a- melynek tragikus következményei is lehettek volna. Nem sokkal a háború kitörése előtt történt, pontosabban szólva 1937-ben. .A tár.sasá.g az akkori Észak-Rhodésiába, a mai Zambiába küldött ki. A helyi gyarmati hatóságok minden Igyekezetükkel azon voltak, hogy a sz.abad időmet vadászattal töltsék kt. Nos. így történt, hogy amikor e.gvik este kobravadászatról Igyekeztem hazafelé..., — Bocsásson meg — vágott a szavába az elbeszélőnek egv fiatalember. —, de én úgy tudom, hogy kobrák... — Igen, igen Ázsiában élnek, barátom — mondta a házigazda. — önnek teljesen igaza van. Csakhogy ezek importált kobrák voltak. .Az egyik rhodésiai ültetvényes hozatta őket, hogy a mezei egerektől megszabadítsák, amelyek annyira elszaporodtak, hogy nemcsak az ő. hanem a szomszédos ültetvényeket is szinte ellepték. Ezért aztán az Indiai Ralpurból rendelt tíz kiváló kobrát. Amint bizonyára tudják, tíz másodperc elegendő, hogy egy kobra me.göliön egv ökröt, nem még egv embert. E.gvszóval a kobrák Irtották az egereket — feladatukat kitűnően ellátták. Három hónap múlva az egész Észak-Rhodésiában nem akadt e- gyetleii egér sem. Ezzel szemben a kobrák annyira elszaporodtak, hogy az ember jóformán egyet se léphetett anélkül, hogy ne taposott volna valamelyikre. A bennszülöttek bakancshordásra kényszerültek, s mtnt tudják, ez nem valami kényelmes viselet a számukra. Minden bennszülött álma ugyanis, hogy egész életében mezítláb járhasson. Ettől a lehetőségtől megfosztani a bennszülöttet annyi, mintha a mindennapi kenyerét és a levegőt vonnánk meg tőle. Fennállt a veszélye; hogy a lakosság fellázad őfelsége, a királynő ellen. — Várjon csak — szakította félbe megint u- gyanaz a fiatalember, aki úgy látszik, előszeretettel vágott mások szavába —, azt mondja, hogy 1937-ben történt? De hiszen akkor Nagy- Brttanniában... — Ogy gondolom, számunkra most az lé- nwgielen, hogy Nagy Britanniában akkor király vagy királynő uralkodott-e — verte vlsz- sza az elbeszélő a fiatalember támadását. — ,Az egvlk olyan, mint a másik, ezen nem múlik. A vendégek közöitt egyetértő morgás hallatszott. Mindenki szemrehányóan nézett a neveletlen vendégre, és kérték a vendéglátót, folytassa a történetet. — Lázadásra végül Is nem került sor — vet. te át a szót a házigazda Ismét. — A nyugtalankodó hivatalok ugyanis éheztetö vadászatot szerveztek a kobtákra. Minden ilyen vadászat azzal ért véget, hogy az ültetvényeken legkevesebb harminc döglött kobra hevert. És minden egyes agyonünött kobráért nyolc schllln- get fizette.k a hivatalok. A házigazda nagy lélegzetet vett. Ivott a vi'-hlskyjéből. majd így folytatta: — Egyszer vadászatról hazatérőben a Zambezi folyó bal partján haladtam. Sötét volt. A- lig lehetett látni, mint hajladozik a nád. De az is lehet, hogy nem a nád volt az, hanem magasra tartott fejjel a kobrák hajladoztak a faluból ideszürődö zene ütemére. Meg kell mondanom önöknek, hogy ezek az élőlények, de különösen a rai.puriak muzikálisak, l.gen, a Zamliez! Jobb partján, minden lépésen a halál leselkedett rám. — Bocsásson meg — szakította meg az ellie- szélést újra ugyanaz a tapintatlan vendég —, de az előbb azt mondta, hogy a Zamltezi bal partján haladt... — Bal vagy jobb, ez igazán mindegy -— gurult méreglie a házigazda. — Különlten is, ha nem érdekli magukat, hát nem folytatom... — Folytassa, folytassa — sürgették a íiel- gvek. — Többé már nem fogja önt zavarnL — Hol ts ha.gytam abba tulajdonképpen? — gondolkodott el a ház ura. — Ott, hogy a kobrák ringatták magukat a zene ütemére. — Igen, igen — villanyozódott fel az elbeszélő. — Merőn figyeltem a ringatózó árnyakat, és közben Itelezuhantam egy gödörbe. .A jobb lábamat, mintha harapófogó szorította volna össze egész a combomig. — RettenetesI — sikolt fel egy különösen érzékeny hölgy. — És nem akadt senki, aki segítene önnek? —- Éjszaka? Afrikában? — Esetleg egy vándor... — Igen, véletlenül éppen arra haladt valaki. Egy sovány fegyvertelen hennsaülött. Még husáng se volt nála. „Yamongo , jajveszékelt szívRttépöen a bennszülött körülöttem futkosva. A szavaiból kihámoztam, hogy nem közönséges gödörbe estem, hanem egy krokodilus — (vagy ahogy ők mondják) yainongocsapdá- ba. — Uram — szólított meg a bennszülött —, nem tudna nekem egy kis vörös- vagy feketeborsot adni? A vendégek értetlenül néztek össze. — Ha ugyanis a krokodilus orrlnkalba egy- kis vörös- vagy feketeboi'sot szórunk, akkor ez az állat azonnal szét tárja a pofáját. Én persze jól leszidtam a bennszülöttet. Honnan vettem volna éjszaka az őserdő kellős közepén borsot?! E^re ő, hogy Lusakában van távíró, és ha az 6 révén megrendelést küldenék Mom- basába, a vörösbors őshazájába, helikopteren bármilyen mennyfsé.get ide szállítanának a dzsungelbe. A lelkem mélyén elkezdtem számolni, he.gy hány napot venne e.ey Ilyen akció igénybe... Ekkor a ház asszonya lépett oda az elbeszélőhöz. —• Kedveském. itt az Ideje, hogy bevedd az orvo.ssá.godat, az antisklerotínt. A házigazda a szájába vette a tablettát, és szódavj.zet kortvolt rá, majd arcán boldog mosollyal elszundftott. — Bocsásson meg, de ml lett aztán azzal a krokodílnssal? fordult hozzá a hölgyek e- gylke. — Miféle krokodílnssal? — dünnyögte a ház ura értetlenül, és újra átadta magát az édes szundikálásnak. —tó— fordítása H osszú hetek után Ismét napfényben ragyogott a tó. Fritz Dlttman, a vidéki rendfirparancsnok a csónakház előtt ült. Kellemes meleg volt Itt, és Idegnyugtató csend. Egyszeriben azonban szörnyű robbanás hallatszott. Amilyen gyorsan csak tudott, feltápászkodott, és futni kezdett a víz színén füstölgő olajlolt felé. A közelben egy teremtett lelket sem látott. Aztán valaki kiabálni kezdett neki: — Dlttman, jöjjön Idei Meyers kereskedő volt, kézzel-lábbal Integetett a rendőrnek. — Ml történt? — kérdezte tőle Dlttman. — Staller szerencsétlenül Járt, motorcsónakja fölrobbant, a levegőbe repült. Látja? Dlttman körülnézett, de semmit sem látott. Stallert jóval később találták meg. Háromszáz méternyire elrepült a helytől, ahol a- csónak fölrobbant. Halott volt. — Utolérte a sorsa — mormogta Meyers, anOreas Iá bosszú Dlttman lelkiismeretesen munkához látott, hogy kinyomozza a szerencsétlenség körülményeit. Hamarosan megérkeztek azonban a városi nyomozók két nagy szolgálati gépkocsin, és szörnyűségesen fontoskodni kezdtek. Megállapították, hogy a csónakot felrobbantotta valaki, tehát gyilkosság történt. Másnap a lapok öles beükkel hirdették; Meggyilkolták a fegyverkereskedóti Mindent megírtak Staí- lerröl, hogy gyanús üzleteket bonyolított le fegyverekkel, édes életet élt, nőket csábított el stb. A gyilkosságra tehát sokaknak oka volt, a gyanúsítottak köre tág volt. Fritz Dlttman többször figyelmesen átolvasta az újságcikkeket, aztán néhány lapot magához véve ellátogatott Fah- renholdthoz. Fahrenholdt valaha úgyszintén a rendőrségnél dolgoisott, később azonban súlyosan megbetegedett, és évek óta tolószékhez volt láncolva. Fahrenholdt a kertben üldögélt, amikor Dlttman újságokkal a hóna alatt megérkezett. Meghívta egy pohárka pálinkára. Dlttman a konyhába tolla vendéglátóját. Tisztán Itták a pálinkát. A konyhaablakból remek kilátás nyílt a tóra és a hétvégi házakba. Az ablakra egy távcső volt erö.sltve. Fahrenholdt Innen szemlélte a világot, és nem érezte magát olyan magányosnak. — Semmit sem látott a szersncsétlenségból? — kérdezte Dlttman hirtelen kollégáját. — Hiszen Itt szokott üldögélni az ablaknál. Sajnos, nem láttam semmit, a kertben voltam, amikor a robbanás bekövetkezett. Szörnyű dolog. Nem tudja, hogy történt? Dlttman csak a fejét rázta, gondosan kimosta a pálinkás- poharakat, és vüsszatette őket a szekrénybe. Közben egy fényképre esett a pillantása. Sötét szemű, szép fiatal lány volt a képen. Mintha Ismerné valahonnan. De honnan? Nem jutott eszébe ... XXX Vasárnap délután Dlttman Ismét a csónakháznál volt. Fia, Péter Is társaságot csinált neki. A vízben egy vltorláshajó kicsinyített mása ringatózott. — Az ördög vigye el — mérgelődött Péter —, hány órája kinlódok vele, s ez a vacak nem akar működni. E] kell mennem Fahrenholdthoz. — Miért éppen Fahrenholdthoz? — kérdezte Dlttman. — De papa, hiszen magad Is tudod. Iiogy Fahrenholdt jól ért a műszaki dolgokhoz, a távirányításhoz. Minden szükséges alkatrészt tőle kaptam! Dlttman felugrott. A Fahrenholdtnál látott drótokra, alkatrészekre, szerszámokra gondolt, a konyhaablakra szerelt távcsőre s a fiatal lány fényképére. Gyorsan lebonyolított egy telefonbe.szélgetést a rendőrséggel, Fahrenholdt volt főnökével, aztán felvette egyenruháját, és egyenesen Fahrenholdthoz ment. Fahrenholdt a konyhaablak mellett ült, és kávét Ivott. Dlttmant Is megkínálta egy csészével. A rendőr a szekrényhez ment, és leemelte a fényképet. — KI ez a lány? — kérdezte az öreget. — Az unokám — válaszolta halkan. — Azaz csak volt. öngyilkos lett. — Igen, most már emlékszem — mormogta Dlttman. — öngyilkos lett Staller egy mulatságán. Benne volt a lapokban. És ön ezért bosszút állt Stalleron, távgyújtású bombát helyezett el motorcsónakjában. Megtudtam, hogy a rendőrségen tűzszerész szakember volt. Szóval, most már csak egyet nem értek: hogyan sikerült a robbanószert a csónakba helyeznie. — A csónakba helyezni? — nevetett szomorkásán Fahrenholdt. — Hiszen tolókocsiban élek. Húzza csak el a függönyt a sarokban! A függöny mögött egy kis repülőgépmodell volt. — Látja, ez a kis gép harminc deka robbanószert vihet magával. Az ablakból lőttem ki, és a csónak fölé irányítottam. Ez az első modell azonban nem volt jó, s a fiatalember segített csinálni egy másikat. — A fiatalember? Melyik fiatalember? — Hát az ön fia, Peter. Természetesen nem tudta, miért van szükségem a repülögépmodellre. Amikor felállt, hogy a gyilkosságról jelentést tegyen, e- szébe villantak Fahrenholdt szaval: ..Stallernek, ennek a lelkiismeretlen fegyverárusnak a lelkén sok-sok ember élete szárad, úgyhogy egy pillanatra sem bántam meg tettemet. Es egyébként Is, olyan kevés van már hátra életemből ...“ szerkesízto űzőn ■ „Két gyöngysuna*! Beküldött versei, sajnos, még nem gyöngyszemek. Nézzünk talán néhány sornyi példát eredeti helyesírásban: „Este mikor ezer csillag készül kigyúlni, / Ilyenkor nagyon )ó reád gondolni / Ilyenkor szeretnék veled kettesben leni, ! S téged kit szerettek soha einem hagyni“, stb. Ez bizony még kevés. Petőfinek ,,.A XIX. század költőt“ című versét a- Jánlanánk figyelmébe. És persze olvasson, művelje magát — higgye el, az is van olyan értékes, ha valaki szereti, érti az Irodalmat, mintha rossz verseket Ír... ■ „Rózsák“; Verseit meglepődve olvastuk. Kérjük, küldjön belőlük többet, és mellékeljen hozzájuk egy fényképet és rövid életrajzot is, hogy olvasóinknak bemutathassuk. Addig is biztatásul olvassa el Itt ..Szavad“ című versét: Szavad akárhová vezes.sen ' eledelt lelek és tüzet g fagyra. ' Nyílt ajtók visszaváltoznak erdőkké ' házak fölött patakok úsznak ' a falak zajtalan földre omolnak amikor szavad vezet engem.“ ■ „öntelt“: Verseiben nagyon sok a nehézkes, darabos, semmitmondó pongyola sor. RenEüteg a logikai bukfenc is. Egy pélőa talán önt is meggyőzi erről; „Gondolat — ' álmoknak dl- cső vándora ' tedd félre botodat...“ stb. Milyen botja lehet a gondolatnak? Bár nem ismerjük az életkorát, mégis inkább azt ajánlanánk, hogy olvassa a verseket! ■ „VMGY“: Versel között néhány sikerülttel Is találkoztunk. Azok a Jók. amelyekben a mondanivalót képekbe sűrítve fogalmazza meg. Ilyen részben az Ars poétika. Szokatlan reggel. E- tüdök, míg az Apám é.s a töbl verse kifejezetten gics- cses, rossz, semmitmondó. Küldjön újabb verseketi ■ ,,TitanilIa“; Véleményünket verseiről az ön é- gyik verssorával adnánk meg; „Tanulj, ifjú diák!" Még mindig nagyon fiatal, s versein erősen érződnek az olvasmányélmények! NINCS KITŐL TANÁCSOT KÉRNI Nekem i*. mint minden fiatalnak a szerelemmel van problémám. Tizenöt éves vagyok, és szerelmet lettem az egyik tanáromba. Az érzelmeim azonban nem merem bevallani. Több mint tíz évvel idősebb, családos ember, van egy kislánya. Ennek ellenére nem tudom e fejem- hol kiverni. Tudora, hogy ö is szeret, mert ennek mára tanújelét adta. A bizDnyitványomba egyest kaptam tőle. pedig nem érdemeltem meg. Az érán Is mindig engem néz. Nincs senki, akitől tanácsot kérhetnék, mivel a szüleim nem megértöek. Ezért fordulok az olvasókhoz. Ve neve.ssenek ki, tudom, hogy a tanáromba nem lett volna szabad beleszeretni, de szeretem. Kérem, adjanak tanácsol. Jelige: öt szál fehér szegfű FUTKOS A FÉRJEM ÜTÄN Mór jóval túl vagyok a húszon, gyakran mégis kislánynak néznek. Nem vagyok csúnya, de nem vagyok szexbomba sem. Férjemnek ez ürügyül szolgál arra. hogy uralkodják fölöttem. Lakásunkkal szemben van egy intemátus, amelynok az egyik nevelője futkos a férjem után. Nemegyszer a lakásunk ajtajánál találtam. Hiába fordultam az igazgatóhoz, panaszomat nem hallgatta meg. Véleménye szerint beosztottjai azt tesznek a szabad idejükben, amit akarnak. Felboríthatják a családi életünket is, veszélyeztethetik három gyermek jövőjét? Jelige; Egy könnycsepp az arcon VÁLASZ TÜCSÖK JELIGÉRE Ha komolyan vonzódsz a fin iránt, csakis a szivedre hallgass. Szerintem a fiú érzékeny, finom lélek. Ha segítesz neki, hogy újra ó régi kerékvágásba jusson a szerelme, szép romantikus kapcsolat születhet közöttetek. Az ne bántson, hogy nem Casanova típus. Ne fe- l«d>(l, hogy nem jómódú család elkényeztetett gyermeke. Kételkedsz a szerelmében, mert sután közeledik. A fiút az is visszatarthatja, hogy te másokkal is kezdtél foglalkozni, és így nincs tisztában az érzelmeiddel. Mindenkiben találni hibát. A szeretett ember hibáit köny- iiyen el lehet nézni, sőt sokszor észre se vesszük. Sokkal szomorúbb a házasság, ha nem szerelemből kötötték. Ha valóban szereted e fiút, a szüleidnek meg kell érteniük, hogy öt választottad. A barétnöidtől jedig sose kérj tanácsot, mert ritka az olyan barátnő, aki tiszta szfvből ad tanácsot. Türelemmel neveld a fiát, hogy reálisabbá váljanak a nézetei. K. P.-né VÁLASZ A KÖZBEN BELESZERETTEM C!mO LEVÉLRE A fiú húrom évig járt ogy lánnyal, és most alighanem kibékülnek. Ha ez a kibékülés nem sikerül? Te csak ebben az esetben volnál jő továbbra is? Ha három évig járnak együtt, bizonyára szerették egymást, és ez nyomot hagyott a fiú .szívében. Az ilyen kapcsolatot nőm lehet máról holnapra felrúgni. Fiatal vagy, tanulj, hogy célhoz érj. Az idő jő orvosság. Jelige: Csillag VÁLASZ NYÁRI EMLÉK JELIGÉRE Nem tudom, miért akarod fenntartani a kapcsolatot, ha a fiú leveleire kelletlenül, megkésve írogatod a válaszokat, a találkozás pedig eleve kényelmetlen számodra — egyszóval nincs szükséged rá. Eszerint bármily hűséges, rendes, júravalé a fiú, te nem vagy belé szerelmes. Ha csak azért akarod őt megtartani, hogy ..tartalékod“ legyen — jellemtelen vagy. Ne vezesd félre öt! Azzal, hogy alakoskodsz, magadat is megalázod, nemcsak őt. őszintén, kíméletesen írd meg neki, hogy nem látod értelmét szorosabb kapcsolatotoknak, de barátokként továbbra is levelezhettek, esetleg találkozhattok Is. Bátran —- mint barát a barátnak — ecseteld mostani érzelmaidet, érzéseidet. I-elkiismeret furdalás nélkül láss hozzá a levélíráshoz. Jegyezd meg: a szerelmet nem lehet erőltetni! Ha józanul gondolkozik, fi is belátja, megváltoztak az érzelmeid, és nem sértődik meg. hogy mindezt tudattad vele. Kendi Mária
