Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-09-09 / 37. szám
U| IllUSog c TAVASZ KISS JÓZSEF VERSEI: Feléd.. Anyám napjaim úgy fogynak akár távolodó eanléked fénye VÁZLATOK IMt akvarell I. nézem az égen Tonfté széke kutyát szemeit szétszörje a fekete gyepen II. tócsák könnyében ázik két véres tenyér: kát vörös gesztenyelevél — Megmozdulták szárnyaim 6, élek látom a halovány kékséget I lefényképezem a madarak suhanását) sőláUlö halom ágaskodik az eget készül megkarcolni... XXX halkan terül szét a bársony este csendesen liheg hűvös a teste medrében oonagltk kék bérét fodrozza a meztelen folyó az égre esillagkötéáen felkúszik a Hold Mégis megvirradt minden csupa könny mágiákéit álmaim széttiulltak a Téten szünkecsipkés szsmfedöként száll a város hajnali füstje mellettem harmatos a kés Szánté Pireeka: Nyár U rálim, nagyon hideg van Itt. Nem tudom, miként raagyaráz- aam ezt a köirülményt. Egy 6- rával eioeilétt telefonáltam a városból, hogy megérdeklódjem, eló van-e készítve minden az ülésre; de senki sem jelentkezett. Gyorsan ide utaztam és kerestem a kapust; sem a ka- pusfülikében, sem lenn a plnoében a kályha mellett, sem az elöcsamokban nem leltem. Ebben a teremben végre pábuikkaintam a feleségére; ült. a sötétben egy zsámolyon az ajtó mel- iett; fejét a térde közé szorította, keidével a tarkóját fogta körül. Meglkér- ■leztem, ml történt. Mozdulatlanul azt mondta, hogy a férje elment; egy au- 6 halálra gázolta egyik gyermekét szánkózás közben. Ez az oka annak, hogy a termék fOtetlenek; elnézésüket kérem; amit mondani akafok, nem tart soká. Ijehet, hogy jobb lenne, ha a-saéikeket egy kicsit közelebb húznák, hogy ne kelljen ktabálnom; nem akarok politikai előadást tartant, csak szeretnék beszámolni önök- -lok a társaság pénzügyi helyzetéről. Sajnálom, hogy a vihar betörte az ablakokat, annak ellenéi«, hogy érkezésük előtt a kapus feleségének segítségével nylonzsákokat feszítettem a nyílások elé, hogy a szél ne fújja be a havat; amint látják, ezt nem sikerült teljesen megakadályoznom. De ne hagyják a recsegés által elvonni figyelmüket Ismertetésemtől. Titelyben a kereskedelmi mérleg felülvizsgálásáról számolok be önöknek; tudnllllck aggodalomra nincsen semmi ok; biztosíthatom öinöket afelől, hogy a választmány üzletvezetösége íogtlag nem támadható meg fszíveskedjenek még egy kicsit közelebb húzódni, ha nem értik szavaimat). Sajnálom, hogy Ilyen körülmények között kell önöket Itt köszöntenem; ez valószínűleg másképp lenne, ha a gyermek szánkójával nem kei-ült volna pont a kocsi alá; az asszony, miközben nylonzsáikot kötött az egyik ablak elé. elmesélte, hogy a férje ordított egyet a plnoéből, ahol éppen :4zenet lapátolt; az asszony a teremben tartózkodott, és a székeket ál- iftotta sorba, az ülésre; egyszerre csak a fórjót hallotta lenn kiáltani; hosszú Ideig, mereven állt egy helyben — mesélte —. fülelt. Akkor megjelent az ajtóban a férje, a szenesvödör a kezében lógott; halkan elmondta, ml történt, közben félretekintett, a másslk gyermek hozta a hírt. Mivel a névjegyek a távollevő kapusnál van, szeretném mindnyájukat köszön- ieni, úgy. ahogy látom önöket, és a- hogy megérkeztek. (Ez a szól). Köszönöm önöknek, hogy ebben a hidegben, a havazás ellenére, útra keltek az ütesne; mert hosszú volt az út Ide fel. Lehet, azt gondolták, majd o- lyan terembe fognak lépni, melynek ablakairól a hó xnár leolvadt, és majd a kályha köré sereglenek, és melegedni fognak; most pedig kabátban ülnek az asztalnál, és még az a hó sem olvadt el, amely a oipötalpukról vált le, amikor a bejárattól a szé- keklrez mentek; és kályha sincs a teremben; csak egy fekete lyuk látható a falban, ahol előbb a bádogcső volt, amikor ez a helyiség meg ez a kihalt ház még lakott volt. Köszönöm, hogy eruiek ellenére eljöttek; nőket! Köszöntőm önöketi Blő- köszönöm önöknek és köszöntőm ö- ször is szívből köszöntöm azt az urat, aki ott a bejáratnál ül, ahol azelőtt a parasztember felesége ült a sötétben; köszöntőm az urat és megköszönöm neki.' Amikor egypár nappal ezelőtt az ajánlott levelet kézhez kapta, mely tudomására hozta ezt az ül^t, melyen az Igazgatóság beszámolóját kell felülvizsgálnunk, talán ezt szükségtelennek tartotta, annál inkább, mert hideg volt és régóta ha- yazott; de akkor arra gondolt, talán valami nincsen rendben a társasággal; gyanúsan recseg a gerendá- zat. Azt mondtam, talán azt gondolta, recseg a gerendázat. Nem, nem társaságunk gerendázata recseg. (Bocsánat, milyen hóvihar van.) Tehát útra kelt, és ilyen hidegben és ebben a hótian eljött a városból az ülésre; lenn a faluban kénytelen volt leállítani kocsiját; csak egy keskeny ösvény vezet fel a házhoz. Majd beült a kocsmába, és elolvasta a közgazda- sági rovatot, amfg Ideje nem volt elindulni az ülésre. Otközben, az erdőben találkozott egy másik úrral, aki ugyancsak az ülésre Igyekeaett, egy keresztnek dőlve állt, és egyik kezévé! a kalapját fogta, a másiikkal pedig fagyott almát szorongatott; homlokát meg haját hé fedte. Amikor az első úr mellé ért, köszöntötték egymást, másodi/k úr a zsebébe nyúlt, és adott az elsőnek is egy fagyott almát: közben a vihar lefújta a kalapot a fejéről, mindketten nevettek. Mindketten nevettek (Szíveskedjenek még egy kicsit közelebb húzódni, különben semmit sem értenek. Ráadásul recseg a gerendázat. Nem a társaság gerendázata recseg; önök mindnyájan meg fogják kapni az osztalékot, mely erre az üzletévre önöknek jár; ezt akartam tudomásukra hozni ezen a különleges ülésen.) Miközben a két úr a hóban előre Iparkodott, a faluba már megérkezett a kocsi a többi urakkal. Fekete, a .széltől ki- öblösített kabátban álltak, a kocsi szélárnyékában, és tanakodtak, hogy felkapaszkodjanak-e a parasztházhoz. Azt mondtam: parasztház. Noha bizonyára vlszolyogtak az úttól, egyikük meggyőzte a többit, mondván, hogy a társaság helyzetéről van sző; és miután a kocsmában elolvasták a közgazdasági rovatot, nekivágtak az útnak, és eljöttek egy ülésre; a társaság Iránti őszinte gond vezérelte önöket. Kezdetben lábuk mély nyomokat hagyott a hóban, majd mind fáradtabban kezdték magukat vonszolni. Egyszer megálltak és erre emlékezniük kell — visszanéztek a völgybe: a fekete égből hópelyhek sokasága hullott alá: nyomokat láttak ma- ,guk előtt, az egyik lefelé vezetett, és már alig volt kivehető; erre szaladt a parasztember, amikor gyermeke balesetéről értesült; bizonyára soksizor elbukott, arcával előre, többször megakadt a mély hóban, a hidegben; gyakran reszkető kézzel c X V I '.e e o M u 3 k s Ml belevájta magát a hóba, gyakran é- rezte a hópelyhek keserű a nyelvén, amikor elesett, gyakran felordí- tott a viharos ég alatt. Önök a pa- rasatház felé vezető nyomokat is látták; a két úr nyomát, akik, miközben a társaság helyzetét meg a töke újabb részvények kibocsátása általi növelését tárgyalták, nagyokat haraptak a zöild, üveges almából. Végre — ekkor már este volt — mindnyájan elértek Ide a házhoz és beléptek a nyitott bejáraton; az első két úr már Itt ült Jegyzetfüzettel a térdén és ceruzával a kezében, vártak, hogy én kőszöntsera őket, hogy ők tudjanak jegyezni. Tehát mindnyájukat köszöntőm és köszönöm, hogy eljöttek; kö- szöntöm az urakat, akik a fagyott almát majszolták, miközben szavaí- . mat jegyzik, köszöntöm a másik négy urat, akik kocsijukkal halálra gázolták a parasztember tlát, amikor a havas úttesten-a falu felé száguldottak; a ixirasztember fiát, a kapus fiát. (Most recseg a gerendázat, recsegnek a háztető gerendái, ez a nehéz hó; nem a társaság gerendázata lecseg. A mérleg aktív; az üzletvezetőség szándékaiban semmiféle fondorlat nem volt. Csak a mennyezet gerendái hallanak, csikorog a geren- tlázat. 1 Hálámat szeretném kifejezni a parasztember Iránt, mindazért, a- mit tett az ülésért; a napokban egy létrával felkapaszkodott ide a házig; hogy klmeszelje a helyiséget; a létrát a vállán hordta, karját derékszögbe hajlítva fogta a létrát, a baljában vitte a meszeevödröt, melyben egy törött nyelű seprű volt. Evvel aztán klmeszelte a falat, miután a gyermeket hazavltték a fát szánkóikkal s egészen az ablakokig fölrakták. E- gyík kezében a vödörrel, a másikban a létrával gázolt fel a parasztember a hóban, és szorgosan készítette elő a termet erre az ülésre; víháncolva szaladtak előtte gyermekei szánkóikkal, és utat tapostak számára; sál- juk lobogott a szélben. Még most is láthatók az egymást metsző fehér körök; oda tette le a parasztember a vödröt, ahányszor leszállt a létráról, hogy a falinak újabb részét be-meszel- je, azok a fekete körök ott a bejárat mellett, azonba,n most a szél befújja a havat, a forró levest tartalmazó e- dény nyomai, melyet a parasztasz- szony délben hozott; akkor mind a hárman körülülték az edényt, és habzsolva kanalazták a levest; ezalatt a parasztasszony a bejáratnál állva, a hóról szóló népdalt énekelte; a gyermekek taktusban szürcsölték a levest és bólogattak. (Kérem, ne Izguljanak: nincsen semmi okuk aggódni a társaság miatt: ami úgy recseg, az a háztető gerendázata, a nehéz hó a tetőn. amely a gerendákat recsegteti.) Tehát hálós vagyok a parasztembernek mindazért, amit tett; köszönte- ném, ha nem volna lenn a faluban a halálra gázolt gyermekénél« a parasztasszonyt is köszönteném, és hálámat fejezném ki iránta, és a gyermekeket Is köszönteném, és megköszönném nekik mindazt, amit az ülésért tettek. Tulajdonképpen mindnyájuknak hálával tartozom, és köszöntőm önöket. De kérem önöket, szíveskedjenek a helyükön maradni, nehogy lépteik rezgésbe hozzák a meny- nyeaetet. Micsoda hóvihar. .Azt mondtam: micsoda hóvihar. Maradjanak nyugodtan a helyükön. Köszönöm ö- nöknek, hogy eljöttek és köszöntőm önöket. C.sak a gerendázat recseg. .Azt mondtam, recseg a gerendázat: azt mondtam maradjanak nyugodtan a helyükön, nehogy heomoljon az é pület, .Azt mondtam, hogv azt mondtam, hogy üljenek nyugodtan e he lyükön. Azt mondtam, hogy azt mond íam, hogy azt mondtam, hogy ülje nek nyugodtan a helyükön. Köszöntőm önöket Azt mondtam, hogy azt mondtam, hogy köszöntőm önöket. Köszöntöm mindnyájukat, kik osztalékuk után jöttek! Köszöntöm önöket! Kőszö... —jó— fordítása A z igazgató aláírta az utolsó iratot is, és kérdően nézett a főkönyveiére: — Van még valami, Vlagyimir Arkagyjeoics? — Igen. egy, mondhatnám rejtélyes dolog. aggasztó jelnek is nevezhetném. Vlagyimir Arkagyjevtes az a főkönyvelő volt, aki mellett, ahogy az Igazgató mondani szokta, nyugodt álma lehet az embernek. A főkönyvelő kinyitotta az trattömbfét, és egy papírt húzott elő: — Tessék, Mihail Petro- vtes, a telefonbeszélgetések számlája. Kérem, nézze meg a hetedik tételt, beszélgetés Ogyesszával. Az Igazgató értetlenül nézte az iratot. ■ — Ezt a dolgot aláírásra hozták be nekem. Nézem-né- zem, és sehogy sem értem, hogy kerül ide Ogyessza. In. tézetünk vagy tíz éve foglalkozik a szarvasfagatok erősítésének a kérdésével, de egyetlenegyszer sem lépett kapcsolatba Ogyesszával. — Jelentős összeg? — érdeklődött az igazgató. ~ Tulajdonképpen semmiség, két rubel valamennyi, de maga a tény figyelmet érdemel. Bizonyára valami magánbeszélgetés. Bs hát, a- hogy mondani szokás, sok kiest sokra megy. Ez pazarlás! — Es tisztázták, hogy ki beszélt? — vonta össze a szemöldökét az Igazgató. — Ki tudja azt kideríteni... ~ Köszönöm a figyelmeztetést, Vlagyimir Arkagyje- vlcs, és... a szolgálatát, öv- ni kell a nép vagyonát, de még mennyire! Az asztal fölé hajolt, és írni kezdetű — Tessék — nyújtott át főkönyvelőnek egy papírt —, az utasításom. Kuznye- eov, talpraesett legény, a- zonnal Ogyesszába repül. Ott utánanéz, kft hívtak telefonon. A helyszínen köny- nyebb a dolog végére járni, és leleplezni a pazarlót. Nem hagyom, hogy bárki is megkárosítsa a népgazdaságot! Fordította: B. Petrák Márta
