Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-09-09 / 37. szám

U| IllUSog c TAVASZ KISS JÓZSEF VERSEI: Feléd.. Anyám napjaim úgy fogynak akár távolodó eanléked fénye VÁZLATOK IMt akvarell I. nézem az égen Tonfté széke kutyát szemeit szétszörje a fekete gyepen II. tócsák könnyében ázik két véres tenyér: kát vörös gesztenyelevél — Megmozdulták szárnyaim 6, élek látom a halovány kékséget I lefényképezem a madarak suhanását) sőláUlö halom ágaskodik az eget készül megkarcolni... XXX halkan terül szét a bársony este csendesen liheg hűvös a teste medrében oonagltk kék bérét fodrozza a meztelen folyó az égre esillagkötéáen felkúszik a Hold Mégis megvirradt minden csupa könny mágiákéit álmaim széttiulltak a Téten szünkecsipkés szsmfedöként száll a város hajnali füstje mellettem harmatos a kés Szánté Pireeka: Nyár U rálim, nagyon hideg van Itt. Nem tudom, miként raagyaráz- aam ezt a köirülményt. Egy 6- rával eioeilétt telefonáltam a városból, hogy megérdeklódjem, eló van-e ké­szítve minden az ülésre; de senki sem jelentkezett. Gyorsan ide utaz­tam és kerestem a kapust; sem a ka- pusfülikében, sem lenn a plnoében a kályha mellett, sem az elöcsamokban nem leltem. Ebben a teremben végre pábuikkaintam a feleségére; ült. a sö­tétben egy zsámolyon az ajtó mel- iett; fejét a térde közé szorította, ke­idével a tarkóját fogta körül. Meglkér- ■leztem, ml történt. Mozdulatlanul azt mondta, hogy a férje elment; egy au- 6 halálra gázolta egyik gyermekét szánkózás közben. Ez az oka annak, hogy a termék fOtetlenek; elnézésü­ket kérem; amit mondani akafok, nem tart soká. Ijehet, hogy jobb len­ne, ha a-saéikeket egy kicsit közelebb húznák, hogy ne kelljen ktabálnom; nem akarok politikai előadást tarta­nt, csak szeretnék beszámolni önök- -lok a társaság pénzügyi helyzetéről. Sajnálom, hogy a vihar betörte az ablakokat, annak ellenéi«, hogy ér­kezésük előtt a kapus feleségének segítségével nylonzsákokat feszítet­tem a nyílások elé, hogy a szél ne fújja be a havat; amint látják, ezt nem sikerült teljesen megakadályoz­nom. De ne hagyják a recsegés által elvonni figyelmüket Ismertetésemtől. Titelyben a kereskedelmi mérleg felül­vizsgálásáról számolok be önöknek; tudnllllck aggodalomra nincsen sem­mi ok; biztosíthatom öinöket afelől, hogy a választmány üzletvezetösége íogtlag nem támadható meg fszíves­kedjenek még egy kicsit közelebb húzódni, ha nem értik szavaimat). Sajnálom, hogy Ilyen körülmények között kell önöket Itt köszöntenem; ez valószínűleg másképp lenne, ha a gyermek szánkójával nem kei-ült vol­na pont a kocsi alá; az asszony, mi­közben nylonzsáikot kötött az egyik ablak elé. elmesélte, hogy a férje or­dított egyet a plnoéből, ahol éppen :4zenet lapátolt; az asszony a terem­ben tartózkodott, és a székeket ál- iftotta sorba, az ülésre; egyszerre csak a fórjót hallotta lenn kiáltani; hosszú Ideig, mereven állt egy hely­ben — mesélte —. fülelt. Akkor meg­jelent az ajtóban a férje, a szenesvö­dör a kezében lógott; halkan elmond­ta, ml történt, közben félretekintett, a másslk gyermek hozta a hírt. Mivel a névjegyek a távollevő kapusnál van, szeretném mindnyájukat köszön- ieni, úgy. ahogy látom önöket, és a- hogy megérkeztek. (Ez a szól). Kö­szönöm önöknek, hogy ebben a hideg­ben, a havazás ellenére, útra keltek az ütesne; mert hosszú volt az út Ide fel. Lehet, azt gondolták, majd o- lyan terembe fognak lépni, melynek ablakairól a hó xnár leolvadt, és majd a kályha köré sereglenek, és mele­gedni fognak; most pedig kabátban ülnek az asztalnál, és még az a hó sem olvadt el, amely a oipötalpukról vált le, amikor a bejárattól a szé- keklrez mentek; és kályha sincs a te­remben; csak egy fekete lyuk látha­tó a falban, ahol előbb a bádogcső volt, amikor ez a helyiség meg ez a kihalt ház még lakott volt. Köszö­nöm, hogy eruiek ellenére eljöttek; nőket! Köszöntőm önöketi Blő- köszönöm önöknek és köszöntőm ö- ször is szívből köszöntöm azt az urat, aki ott a bejáratnál ül, ahol az­előtt a parasztember felesége ült a sötétben; köszöntőm az urat és meg­köszönöm neki.' Amikor egypár nap­pal ezelőtt az ajánlott levelet kézhez kapta, mely tudomására hozta ezt az ül^t, melyen az Igazgatóság beszá­molóját kell felülvizsgálnunk, talán ezt szükségtelennek tartotta, annál inkább, mert hideg volt és régóta ha- yazott; de akkor arra gondolt, ta­lán valami nincsen rendben a társa­sággal; gyanúsan recseg a gerendá- zat. Azt mondtam, talán azt gondolta, recseg a gerendázat. Nem, nem társa­ságunk gerendázata recseg. (Bocsá­nat, milyen hóvihar van.) Tehát út­ra kelt, és ilyen hidegben és ebben a hótian eljött a városból az ülésre; lenn a faluban kénytelen volt leállí­tani kocsiját; csak egy keskeny ös­vény vezet fel a házhoz. Majd beült a kocsmába, és elolvasta a közgazda- sági rovatot, amfg Ideje nem volt el­indulni az ülésre. Otközben, az erdő­ben találkozott egy másik úrral, aki ugyancsak az ülésre Igyekeaett, egy keresztnek dőlve állt, és egyik kezé­vé! a kalapját fogta, a másiikkal pe­dig fagyott almát szorongatott; hom­lokát meg haját hé fedte. Amikor az első úr mellé ért, köszöntötték egy­mást, másodi/k úr a zsebébe nyúlt, és adott az elsőnek is egy fagyott almát: közben a vihar lefújta a kala­pot a fejéről, mindketten nevettek. Mindketten nevettek (Szíveskedjenek még egy kicsit közelebb húzódni, kü­lönben semmit sem értenek. Ráadá­sul recseg a gerendázat. Nem a tár­saság gerendázata recseg; önök mind­nyájan meg fogják kapni az osztalé­kot, mely erre az üzletévre önöknek jár; ezt akartam tudomásukra hozni ezen a különleges ülésen.) Miközben a két úr a hóban előre Iparkodott, a faluba már megérkezett a kocsi a többi urakkal. Fekete, a .széltől ki- öblösített kabátban álltak, a kocsi szélárnyékában, és tanakodtak, hogy felkapaszkodjanak-e a parasztházhoz. Azt mondtam: parasztház. Noha bizo­nyára vlszolyogtak az úttól, egyikük meggyőzte a többit, mondván, hogy a társaság helyzetéről van sző; és mi­után a kocsmában elolvasták a köz­gazdasági rovatot, nekivágtak az út­nak, és eljöttek egy ülésre; a társa­ság Iránti őszinte gond vezérelte önö­ket. Kezdetben lábuk mély nyomo­kat hagyott a hóban, majd mind fá­radtabban kezdték magukat vonszol­ni. Egyszer megálltak és erre emlé­kezniük kell — visszanéztek a völgy­be: a fekete égből hópelyhek soka­sága hullott alá: nyomokat láttak ma- ,guk előtt, az egyik lefelé vezetett, és már alig volt kivehető; erre sza­ladt a parasztember, amikor gyer­meke balesetéről értesült; bizonyá­ra soksizor elbukott, arcával előre, többször megakadt a mély hóban, a hidegben; gyakran reszkető kézzel c X V I '.e e o M u 3 k s Ml belevájta magát a hóba, gyakran é- rezte a hópelyhek keserű a nyel­vén, amikor elesett, gyakran felordí- tott a viharos ég alatt. Önök a pa- rasatház felé vezető nyomokat is lát­ták; a két úr nyomát, akik, miköz­ben a társaság helyzetét meg a töke újabb részvények kibocsátása általi növelését tárgyalták, nagyokat harap­tak a zöild, üveges almából. Végre — ekkor már este volt — mindnyájan elértek Ide a házhoz és beléptek a nyitott bejáraton; az első két úr már Itt ült Jegyzetfüzettel a térdén és ce­ruzával a kezében, vártak, hogy én kőszöntsera őket, hogy ők tudjanak jegyezni. Tehát mindnyájukat köszön­tőm és köszönöm, hogy eljöttek; kö- szöntöm az urakat, akik a fagyott almát majszolták, miközben szavaí- . mat jegyzik, köszöntöm a másik négy urat, akik kocsijukkal halálra gázol­ták a parasztember tlát, amikor a havas úttesten-a falu felé száguldot­tak; a ixirasztember fiát, a kapus fiát. (Most recseg a gerendázat, re­csegnek a háztető gerendái, ez a ne­héz hó; nem a társaság gerendázata lecseg. A mérleg aktív; az üzletve­zetőség szándékaiban semmiféle fon­dorlat nem volt. Csak a mennyezet gerendái hallanak, csikorog a geren- tlázat. 1 Hálámat szeretném kifejezni a parasztember Iránt, mindazért, a- mit tett az ülésért; a napokban egy létrával felkapaszkodott ide a házig; hogy klmeszelje a helyiséget; a lét­rát a vállán hordta, karját derék­szögbe hajlítva fogta a létrát, a bal­jában vitte a meszeevödröt, melyben egy törött nyelű seprű volt. Evvel az­tán klmeszelte a falat, miután a gyer­meket hazavltték a fát szánkóikkal s egészen az ablakokig fölrakták. E- gyík kezében a vödörrel, a másikban a létrával gázolt fel a parasztember a hóban, és szorgosan készítette elő a termet erre az ülésre; víháncolva szaladtak előtte gyermekei szánkóik­kal, és utat tapostak számára; sál- juk lobogott a szélben. Még most is láthatók az egymást metsző fehér körök; oda tette le a parasztember a vödröt, ahányszor leszállt a létráról, hogy a falinak újabb részét be-meszel- je, azok a fekete körök ott a bejárat mellett, azonba,n most a szél befújja a havat, a forró levest tartalmazó e- dény nyomai, melyet a parasztasz- szony délben hozott; akkor mind a hárman körülülték az edényt, és hab­zsolva kanalazták a levest; ezalatt a parasztasszony a bejáratnál állva, a hóról szóló népdalt énekelte; a gyer­mekek taktusban szürcsölték a levest és bólogattak. (Kérem, ne Izguljanak: nincsen semmi okuk aggódni a tár­saság miatt: ami úgy recseg, az a háztető gerendázata, a nehéz hó a te­tőn. amely a gerendákat recsegteti.) Tehát hálós vagyok a parasztember­nek mindazért, amit tett; köszönte- ném, ha nem volna lenn a faluban a halálra gázolt gyermekénél« a pa­rasztasszonyt is köszönteném, és há­lámat fejezném ki iránta, és a gyer­mekeket Is köszönteném, és megkö­szönném nekik mindazt, amit az ülé­sért tettek. Tulajdonképpen mindnyá­juknak hálával tartozom, és köszön­tőm önöket. De kérem önöket, szíves­kedjenek a helyükön maradni, ne­hogy lépteik rezgésbe hozzák a meny- nyeaetet. Micsoda hóvihar. .Azt mond­tam: micsoda hóvihar. Maradjanak nyugodtan a helyükön. Köszönöm ö- nöknek, hogy eljöttek és köszöntőm önöket. C.sak a gerendázat recseg. .Azt mondtam, recseg a gerendázat: azt mondtam maradjanak nyugodtan a helyükön, nehogy heomoljon az é pület, .Azt mondtam, hogv azt mond­tam, hogy üljenek nyugodtan e he lyükön. Azt mondtam, hogy azt mond íam, hogy azt mondtam, hogy ülje nek nyugodtan a helyükön. Köszön­tőm önöket Azt mondtam, hogy azt mondtam, hogy köszöntőm önöket. Köszöntöm mindnyájukat, kik oszta­lékuk után jöttek! Köszöntöm önöket! Kőszö... —jó— fordítása A z igazgató aláírta az utolsó iratot is, és kérdően nézett a fő­könyveiére: — Van még valami, Vla­gyimir Arkagyjeoics? — Igen. egy, mondhatnám rejtélyes dolog. aggasztó jelnek is nevezhetném. Vlagyimir Arkagyjevtes az a főkönyvelő volt, aki mel­lett, ahogy az Igazgató mon­dani szokta, nyugodt álma lehet az embernek. A főkönyvelő kinyitotta az trattömbfét, és egy papírt húzott elő: — Tessék, Mihail Petro- vtes, a telefonbeszélgetések számlája. Kérem, nézze meg a hetedik tételt, beszélgetés Ogyesszával. Az Igazgató értetlenül néz­te az iratot. ■ — Ezt a dolgot aláírásra hozták be nekem. Nézem-né- zem, és sehogy sem értem, hogy kerül ide Ogyessza. In. tézetünk vagy tíz éve foglal­kozik a szarvasfagatok erő­sítésének a kérdésével, de egyetlenegyszer sem lépett kapcsolatba Ogyesszával. — Jelentős összeg? — ér­deklődött az igazgató. ~ Tulajdonképpen semmi­ség, két rubel valamennyi, de maga a tény figyelmet érdemel. Bizonyára valami magánbeszélgetés. Bs hát, a- hogy mondani szokás, sok kiest sokra megy. Ez pazar­lás! — Es tisztázták, hogy ki beszélt? — vonta össze a szemöldökét az Igazgató. — Ki tudja azt kideríteni... ~ Köszönöm a figyelmez­tetést, Vlagyimir Arkagyje- vlcs, és... a szolgálatát, öv- ni kell a nép vagyonát, de még mennyire! Az asztal fölé hajolt, és írni kezdetű — Tessék — nyújtott át főkönyvelőnek egy papírt —, az utasításom. Kuznye- eov, talpraesett legény, a- zonnal Ogyesszába repül. Ott utánanéz, kft hívtak tele­fonon. A helyszínen köny- nyebb a dolog végére járni, és leleplezni a pazarlót. Nem hagyom, hogy bárki is megkárosítsa a népgazdasá­got! Fordította: B. Petrák Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom