Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-09-02 / 36. szám

4 Új ft ♦ i1■■e■■c5?^*Bacss=s I _ kassai i I A 'tos atm a I #%iuclnám * zt^sán sokan 1 _ kassai Békeniaraton világhírű. Sajá- A'tos atmoszférája van, az őszt el sem Äluclnam képzelni nélküle. Megrende- zé.sén spkan fáradoznak, amikor pedig a vilá.g m'inden tájáról megérkeznek a futók, újabb emberek kapcsolódnak bele a mun- kálía". Dolgozni kezdenek a tolmácsok, akik általában nemcsak mondatokat ültetnek át az egyik nyelvból a inásiklta, hanem egy kicsit magát a várost Is jelentik az idege­neknek. A Békemaratont nem tudinám el­képzelni Baluchné Durnttya Miriam nélkül. Ott van a külföldiekkel minden esztendő­ben, fordít és mosolyog. Része annak a- gyönyörü sugárzásnak, amelyet úgy hívunk: béke. Mikor és liogyaii kerültél kapusolatb« a Békemaralonnal? Bizonyára gyerekkorod óta figyeled a versenyzőket. — Éppen fordítva. Nem bírtam nézni a szegény futókat, fájt a saívem értük, saj­náltam őket, ha az arcukra nétrtem, és lát­tam, milyen erőfeszítéssel futnak, hogy le­győzzék a távo-t. Amikor azokon a bizonyos őszi vasárnapokon a maratont rendezték, én kimenekültem a Masába, kis víkendhá- zunkba, csak hogy ne kelljen látnom őket. 1969-ben aztán egész közelről, „szemtől- ■szembe“ kerültean a Békemaratonnal, meg­kértek ugyanis, hogy legyek a Pícha bácsi tolmácsa. Azt már én is tudom, hogy Piclia bácsi n.sztrák atlétikai szakember, és rendszere sen eljár a versenyekre. — bécsi vendég nyolcvankét esztendős, jövőre lesz negyedszázada annak, hogy e- loször utazott a Békemaratonra. Jövőre te­hát elmondhatja magáról, hogy az eltelt negyedszázadban minden egyes évfolyamon lészt vett mint megfigyelő. Pícha bácsi e- gyébként maga is atletizált, sokáig volt az osztrák atlétikai szövetség elnöke. (Ma díszelnöke.) Sokoldalú ember, többek kö­zött fe.steget is, és ö fordította le Capek Dásenkáját németre. Festményein niegtalálliató a sport is? — Nem. legtöbbször a bécsi utcákat örö- kitt meg. Két alkotásával eogean Is meg­ajándékozott.-Á Békemaraton egymáshoz közelíti az em­bereket. Ez valóság, de ha csak ezt és csak így mondjuk, frázis. Tudom, hogy a futók­kal és a különböző országokból érkező ven­dégekkel szép kapcsolatokat teremetettél, például levelezel velük. skót Donald McGregor évekig a levelezőpartnered volt, és baráti szálak fűznek a hollandiai Heu- pers úrhoz is. aki az ensohedei maraton egyik szervezője. — Donald McGregor jónevű maratoni fu­tó, a nagyon nehéz müncheni olimpián pél­dául a nyolcadik helyen végzett. Több le­velet váltottunk, volt türelme még az ed­zéstervét is leírni. \ bátyám íJéldául az ö utasításai alapján készült a tavalyi futásra. Donald eljött Csehszlovákiába, két hétig a murányi hegyek testöl tájain ' futkározott bátyámmal. Mióta férjhez mentem, már nem válturiik olyan sűrűn levelet. Heupers úr egy enschedel utazási Iroda főnöke, kedves leveleket ír, általában olyanokat, amelyekl>en főleg a fociról esik szó. Csapa­ta. a Twente egész az UEFA Kupa döntő­jéig jutott el, Heupers úr legnagyobb örö­mére. .Ablakom a stadionra néz — írogatja BALUCHNÉ DIJRUTTYA MRIAM A század közepe táján születtem, december hetedikén, az évszám talán nem is olyan lé­nyeges, hiszen no vagyok. Családunkban soha­sem volt probléma a nemzetiséggel, édes anyám cseh, édesapám magyar. A kassai ma­gyar tannyelvé gimnáziumban érettségiztem, majd Eperjesen az egyetemen ukrán-német .szakra jártam. Nagyon szeretem a természetet. Boldognak mondhatom magain, mert a szüle­im nemcsak szüleim — hanem jó barátaim; van egy jó apám és egy jó anyám. 1969 óta tolmács vagyok a Békemaratonon. Eldicsek- szem vele: Murányban a bátyámnál megtanul­tam lovagolni! a holland sportember, kénytelen vagyok oda­figyelni. Tavaly Uiiiiepeltük a kassai maraton öt­venedik évfordulóját. És ezen a jubileumi versenyen rajthoz áilt a bátyád is. — Rrajthoz állt, de a harmtncadiik kilo­méternél feladta a harcot. Tavaly itt volt Paulen űr Is, az Európai Attétltkai Szövet­ség idős elnöke, aki kijelentette, hogy Ilyen ítéletidőben még nem látott maratoni ver- séíiyt. Hideg volt, fújt a szél, és ráadásul ömlött az eső. A bátyád nem maratoni futó. Miért indult mégis? — Hőnapodckal azelőtt edaemi kezdett, és mondogatta, hogy megpróbálkozik, egyszer belülről is át szeretné élni a Békemara- tont, nemc.sak a járda széléről Izgül. Ha alaposabban utánanézünk, kiderül, hogy a családotoknak végeredményben na­gyon sok köze van a .sporthoz. Édesapád tornatanár, a bátyád még a maratonon is rajtolt...-Az atlétika szeretetébe születtünk bele. -ApáTii gerelyvető és futó volt, és kijártunk a különböző versenyekre, mert évéken át. mint bíró Is közreműködött, de 6 maga nem kényszerltett bennünket mindenáiron az atletizálásra. Nagyon so'kat dolgozott, nem tudott velünk mindig foglalkozni. A- nyám a mai napig síel és úszik, a bátyám vívott. Ilyen légkörben teljesen természetes a sport. Most pedig Üt beszélgetünk a Masában, egy kis vikendbáz terraszán, süt a nap, a kertben lassan lieérik a gyümölcs, vakító kék az ég, kristálytiszta a levegő, alattunk csörgedezik a patak. Ennél eszményibb he­lyet aligha találna manapság az ember a kikapcsolódásra, pihenésre. — Az elbők között jöttünk Ide, még ak­kor, amikor az embei'ek a városból a csendbe, a zöldbe kezdtek menekülni. Szin­te minden szombat-vasámápot itt töltünk, ' a szemünk láttára ' nő a paradicsom, van spárgánk és mandulánk. Jő érzés Itt lenni, mert mindent, amit a szem a ml portánkon láthat, önerőből hoztunk létre, magát a há­zat Is egyedül tervezte és építette az apám. Hálás vagyok a szüleimnek azért, hogy a várost gyermek fehérnadrágos és fehévha- risnyás korszakától megóvtak, hogy ked­vemne futkározhattam a friss levegőn, néz­hettem a fákat, és a virágokat, ugrálhat­tam a gyepen. így szeretném nevelni én is lányomat. Michaeíát, mert ez a jegtöbb, a- mit adhatok neki. , Ügy érzem' itt magam, mint valunii óriási, nyitott pedagógiai laboratóriumban. És mintha egy kissé a jövő századba cseppen­tem volna bele: kitűnő levegő, megnyugtat a mindenünnen felénk ömlő kellemes zöld, a patak muzsikája. — Kár. hogy az Itt megtelepedett embe- i-ek egy része nem értékeli ezt a kincset, nem óvja a kis patakot. Időnként dudva, ólai, ócska fazekak, matracok (isznak le rajta, nem győzzük tisztítani a medrét, min­dig belehajft valaki valamit. Apám egy Idő­ben felduzzasztottá a vizet, afféle kis u- szodát akart varázsolni. Le kellett mondania a tervről, mert a gáton sorra megakadtak a lefelé úszó különböző, eldobált tárgyak, a sok szenny. Egy Időben kis pisztrángok úszkáltak eiTefelé, ' rákcsalád okát láttun-k egészen közelről, a természet .kitárulkozott előttünk, élvezettel nézhettük a víz lakóit. Félő, hogy a végén teljesen kipusztul a pa­tak élővilága... A szóban forgó kis patak partján jelen pillanatban komoly munka folyik. Miriam édesapja derékig meztelenül kövezi ki a par­tot, de óév, hogy a rákoknak azért marad­ion eev kis üreg.már csak azért is, hogv a kis Michaela is láthassa, amint a rákcsalád sétára indul. A kis Michaela másfél éves, ás három nvelven tamilja a szavakat. — A ml családunk valóban Internaciona­lista. Édesanyám prágai cseb asszonv, a- pám magvar, a Károlv Egvetenien végzett ■annak Ideién. Én ukrán-német szakos va­gyok, a fértem u.gvan mérnök, de Imád la a nyelveket. Angolail, -ninietin, francláiiL spanvoliil. olaszul, arabul beszél, de foglal­kozik a kínaival és szei-etne megtanulni ja- Dániil. Fokoz^atosan meg szeretné Ismém; az európai népek nvelvéi, fő’eg a skandi­náv országoklMP élőkét. Életcélja ez. Nem­csak a nve-’vek érdeklik, bánem az írás tör­ténete Is. biszen ez tulaidonképpen az em­beriség történelme Is. Ittbo-n csehül, 'szln- vákul és magvani! beszélgetünk. Október ötödikén Ismét találkozunk. vná,ghíTű Békemaraton idevonzza a futókat, lön bizonvára Pícha bácsi és Heuners úr is. Miriam mosolyog majd, és jó! .hogv moso­lyog, mert ezzel Is emberibb és sziabb lesz az idei verseny. A masa! vikendbáz kertjében érik a mn- gyorő, az ö-szirözsák fénnyel töltik gyönvö-. rű szirom-izzóikat, kék az ég, a kis patak-- ba e percben senki nem. dob ócska matra­cot, a rákcsalád talán éppen most Indul sétára. A kis Michaela nézi a hatvankét esztendős na.gyapját, a-kl kihasználva a ló időt., kövekkel ra-kja ki a partot. Nyugodt és -kiegyensúlyozott. Kidolgozott felsőtestén nem látszanak a hat évtized kopásai, réz- színű bőre alatt fiatalosan d.aganak ki az Izmok. Szép most a ví’ág. Helsinki ntén . pár héttel. i6 itt beszélgetni a fánvben, ló nézii’ ezeket az embereket, akik megfei- tetlek valamit az élet reitelmeibő-1, akik boldogok, és másokba is tudnak hitet önte­ni. B.ATT.A György II. f gy órája sincs, hogy bú­csút -vett a testvérétől. Falót finoman, nehogy \alaini baja essék — 6h„ mi­lyen ellentmondás! —, vállon­fogva kivezették és ján nem értette ezt a változást. Lehet, hogy ennek a kipomádézottnak ilyen a módszere . ,. A kipomádézott fasiszta egy­szer csak megáll, előveszi a ci- .qarettatárcáját, Ján felé fordul és barátságos gesztussal meg­kínál ja. — Rágyújt? Igen, ö, a kiválasztott faj­hoz tartozó, magát lealacso­nyítva magázta a falusi hóri- hnrgas legényt, ez volt a stí­lusa ... Nem hiába hívták fi­nom .Adolfnak! Jánt valami furcsa érzés ke- rilette hatalraáha, amit eddig sohasem érzett. Mind jobban sejtette, hogy egész biztos ez az utolsó cigaretta életébeni .A gyufa lángja meglUrte a sötétséget, és okkor a pisztolyt tarló kéz és kar kiégyeiiese- clett. Amikor a fény megvilágí­totta az arcát, elcsattant a lö­vés. ján lába megroggyant, és e- gész testével csendben előre- bukoU, átlőtt teje a hópárnáni hanyatlott. .A golyó a jobb ha­lántéka alatt egy centiméterrel halolt be a koponyájába, és az arcán a bal orrlyuka meUelt jött ki. Ján a hetedik mennyország­ban érezte magát, mozdulatla­nul feküdt a Jó puha meleg hó­ban, egyáltalán nem érzett é- getö, forró ütést. De mintha mégis érzékelné a külvilágot. Látja, amint Jürgen égő gyufá­val próbálja ki, hogy lélegzik- c, majd a lángot ajkához tart­ja, nem rándul-e még. Égeti a láng a felső ajkán a bőrt. El akarja fordítani a fejét, kezé­vel el akarja lökni a gyufát, de nem tud megmozdulni. Jürgen vigyorba torzult áb- rázattal hajol a fekete tincsek fölé, szinte a sötét középkor hatalmasaik fizetett hóhérjá­nak érzi magát, orrába csap a pörkölt hús szaga. Ez meggyő­zi, hogy finom Adolf tökéletes munkát végzett... Adolf egyáltalán nem kétel-' kedik képességeiben. Egy órá­val ezelőtt is telitalálata volt. Nevetséges lenne, ha most mel­lécélzott volna. De hagyta jür- gent, hadd gyönyörködjék a tö­kéletes munkában. — Sehr gut! ... Kaputl A mozdulatlan test magára maradt, íj havon a vértócsában, ján tágra meredt szemmel bá­mult felfelé. Csak nem vagyok a másvilá goii? ... A túlvilágon éppen olyan fák nőnek, mint a slatlnai hegyek­ben, a hó is éppenolyan fe­hér, mint a fenyvesben, min­den olyan, mint nálunk... a földön ... .Megpróbált felállni, és sikerült, a keze szót foga­dott, a lábát mozgatni tudta, csak a feje, a feje volt nehéz, mintha malomkő lett volna a nyakán, azt nem tudta meg­mozdítani. Mind több erőt adott neki az otthon utáni-vágyakozás. Látni akarta az anyját. A térde ro­gyadozott, lába mintha gumi­ból lett volna, de a keze, az szót fogadott. Fától fáig ka­paszkodva, támaszkodva ment, még szerencse, hogy a fák kar­távolságnyira voltak egymástól. Fellélegzett, amikor megpil­lantotta a slatlnai kiserdőt, az élsö házakat. Alig vette észre, hogy egy katona van mellette, fején füles báránybőr sapka, MILAN STEFANKA — PAVEL NECPAL: Túléltem a kivégzésem ján PaMk a borzalom színhely én. A ja törzsén meggyilkolt fivére emléktáblája RAJECKÍ felvétele hátán telefondrótokkal teli lá­da. Amikor meglátta a fiút, csak egyet kérdezett: Ggye ger­mán?! Elindultak. Egyik a hegyen felfelé a telefondrótokat fek­tette le, a másik csak tánto­rogva botorkált előre a falu felé. Bement az első házba. Luptákéknál valaki ijedten íel­slkoltott; Gyorsan orvost, men­jetek az anyjáért is. Hadd lás­sa még élve! Ján alig tudatosította, ml tör­ténik körülötte. Megjött az or­vos, bekötözte a sebét és eny- njőt mondott: — Egy vagy két napig talán még élni fog. XXX — Jankó, édes kisfiam, mit csináltak veled? — sírta az anayja először, azután hango­san megkérdezte: Hol van Pal­kó, hisz együtt voltatok? Ján hallgatott, de aztán el­szánta magát és megmondta, hogy Patkót agyonlőtték ... Az anyja arca kővé mereve­dett, kitört belőle a zokogás, majd elnúmuk, a fájdalomtól csaknem megszakadt a szive... A front parancsnokságáról lo- vuskocslt küldtek érte, hogy a pstriiáai tábori kórházba szál­lítsák. Az orvosoknak meg­hagyták, tartsák életben a fiút. A bárányhör sapkás katona, a- kivel hajnalban találkozott, te­lefonon leadta a hírt, hogy ta­lálkozott egy sebesült legány- nyel, aki áthaladt a fasiszták infigerösilett állásain, egyet- mást biztosan tudna mondani. Hisz már második hónapja vesztegelnek Zvolen előtt ,és nem tudják áttörni az ellensé­ges vonalat. .. Amikor már egy kissé össze­szedte magát, elvitték a Vö­rös Hadsereg parancsnokságá­ra. ahol az- asztalon részletes katonai térkép feküdt, Ján a térkép alapján pontosan meg­jelölte azokat a helyeket, ahol a géppuskafészkoket. a jól ál­cázott ágyúkat, lőszerraktára­kat, aláaknázott mezőket látl;i. A szovjet parancsnok egymás után rajzolta be a térképre a jeleket. Megölelte jánt: Vöt, ti mologyec! Amikor a szovjet légierő megsemmisítette a fasiszta ál- lá.sokat, megindult a front, fel- szaljadult Zvolen és környéke. XXX Zvolenská Slatina kitelepített lakosai hazatérhettek. ján Pavlíkot kocsin vitték, a többi férfi a szekér mellett baktatott. Ján egyre csak az á­radó tömeget nézte. Egyszerre kellemetlenül kezdte érezni ma­gát, nem tudta, miért, hisz né­met hadifogoly-szállítmánnyal már többször is találkoztak. Megérezte, hogy valaki szin­te keresztül fúrja a tekinteté­vel. Aztán a szeme megakadt egy megtépázott ruhájú, boros­tás arcú magas német hadifog­lyon. Megismerte. Nem, nem tévedett, a gyilkos fliiom Adolf arca meredt rá, aki már nem volt az a nyaJka poraádés, ma- giihiztos ficsúr .., Mint egy megtébolyodott ug­rott le a szekérről, torkon ra­gadta és a szeme közé bámult — csak görcsös, hisztérikus ne­vetés volt á válasz .. — No, no mit csinálsz? Miért akarod agyoniitnií' Miért? — szólt rá a foglyokat kísérő tülessapkás katona o- roszul. Jánből nehezen törtek elő a szavak: ... mert a testvéremet... és engem is ... — mutatott az arcára. — Értem, értem —szólt a szovjet katona —. én negyven foglyot kísérek, és negyvenet kell átadnom... Érted? Ján csak bólintott a fejével... Ez volt az utolsó találkozása hóhérjával. • XXX Pavol Pavlik holttestét nem messze találták meg attól a helytől, ahol testvérét, jánt le­lőtték. Az erdész talált rá. Be­takarta gallyakkal. Amikor az­tán a slatlnalak hazntéctek, megadták neki a végtisztossé- get... Még az év májusában meg­halt az édesanyjuk, bánatnhan. Ján Pavifk, történetünk hőse pedig most a Zvolenská Slati- na-1 Helyt Nemzeti Bizottság elnöke. Holló Anna fordítá.sa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom