Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-09-02 / 36. szám

3

NEGYVEN EVE

egy szakmában

K

ö»l rnegyven év« dolgozik Ivto IstvSn lAgyanabban « stakmAban, s ha a hAború köab« n«m sz61 — ugyanazon a helyen 4$. SaíArtkovbl (topnadjal) műhelyében kerestetm fel, mely a város köapontjátöl alig néhány száz lépésT* fekszik. műhely nem töl- ságosan nagy, de mint Pista bácsi mondotta, töikáletesen megfelel a oéloknek.

Iván István betüfeslö, pontosabban oAgtáblafestO — ahogy annak Idején. 1938-ban a „festő titulus“ megszerzésekor nevoztAk. Mit jelent tulajdonképpen ez az ,’^eVne- \ezés?

— Mikor én klfanulláim ezt a szakmát, „egy kicsit“ másképpen propagáltak egy-egy dolgot, m-ínt most. A botűfestőnek — akkor Tnég oégtáblafestőnek — az volt a feladata, hogy valamilyen jöimédú gazdának a kérésére olyan táblát 'essen, amely évekig hasanálhaté lesz. felhívja a figyelmet a termékeire .esetleg magára a gazdára. Nem voilt lényeges, hogy azt lél éyíg csinálta-e az ember vagy ogylg- Tulajdonképpen nem Is szakma volt ez akkor, hanem a Képzdmúvészatinek egy külön ága. Igvekezt-ü-nk minél rövidebb Idd alat elkészíteni, hiszen a kenyerünk függött tőle, mert senki sem biztosította a mu-nkásembernek a ■Tiegélihetésj lehetőségét I Volt o- lyan. idösaak, hogy semmilyen megrendelést nem kaptam, és bizony össze kellett húzni a gyomrunkat fe. Ma ezt sokan el sem tudják képzelni, s én Is gyakran .gondol'kodom azon, beszéljek-e erről, a fiatalok közül úgyis kevesen hinnék el, hiszen ma nekem is három évre ©lőre van munkám, nem kell félnem, sem a családomnak a holnaptől.

Míg Pista báosl beszélt, rengetegen kukucskáltak be az ajtón, .iblakoo. Mikor látták, hogv a műhelyben vendég van, csak beköszöntek és továbbmentek. M-lndtg Ilyen sok látogatója van Pista bát.'Sínak?

— Sokan eljárnak hozzám. Az :d-ősebibek régi barátságból, a fiatalabbakat pedig az érdekli, ahogy dolgozom. Velük kfl'Iönösen szeretek beszélgetni. Nagyon örülök anna-k, am-tkor 9za<kmám felől érdeklődnek, elnézegetik, hogyan dolgozom. Higgye el, sok érdekes van ebben a munkában. Én még most Is úgy veszem ezt, mint művészetet. Egy-egy reklámtábla megfestésére nagy gondot fordítok, mert az a véleményem, ezt nem azért rendel-ik, hogy ha elkészülök vele, ök (kitegyék, és kész. Az embereknek észre kell vennt-ük ezeket a táblákat, el kell olvasniuk, ami rajtuk ál. Éppen ebben rejlik munkánk művészete. Fel kell keltenünk az emberek érdeklődését, és ezt nem csak egy-egy vendéglő, üzem vagy szövetkezet reklámtábláinak festésekor lehet elérni, például egv felvonulást táblát Is meg lehet szépen, művészien festeni. Igaz, ehhez Idő Is kell. Nekem van hozzá Időm. mert a közszolgáltatási vállalat, melynek az alkalmazottja vagyak, más feladattal nem bíz meg, meg aztán élek-halok a munkámért. Nekem tulajdonképpen nincs Is munkaidőm. Itt ez a kis műhely. Itt csak én dolgozom, ez a másik otthonom, Reggel héttől ebéd- és eaCsoraszünettel egészen este íteig- tizenegyig Is ttt vagyok, dolgozgatom.

Míg ezeket mondta Pista bácsi, szakmájához vagy művészetéhez szükséges könyvekkel rakott körül. Sok kis papírt mutatott — terveket, a rengeteg reklámtábla mikor használ göt ya.gy román stílusú betűt, vagy ezeknek egy-egv változatát. Munkájérő! olyan lelkesedéssel beszélt, hogy engem is magával ragadott, és csak néztem a terveket, a készülő táblákat, közben arro kellett gondolnom, hogy ez valóban a képzőművészetnek egy kOlnn ága, de mltiden- képpen művészet, hiszen azonkívül, hogv reklámoz, mert naponta látja az eralíer — észre kell vennie — esztétikai érzékét is foj- leseti .Sokan még sbha sem voltak festészeti, vagv grafikai klállf- táson, de ezeket a táblákat nrln- denki látja,

El Is mondtam Pista bácsinak gordolataimat.

— Igen — bft’lntott rá a raes- •er —, természetesen erről is sző van. -őzért Igyekszem lehetőleg sok színt használni, és nem hét- köZTnapl -színösszeáTWtásokat. Ha egv táblán tffbb színt párosítok, és szép lesz a komblnáctő, az emberek az öltözködésllkben Is használni merik maW, Igv Is hathatunk az embrekre.

— TI ven reklámtábnákon kívül még mft szokott P'sta bácsi festeni, ralzolni?

— Nagviából mindent, amit rendelnek. rajzolok néldául esküvői értesítőket, de ezt nem nvomta- tásra. ' Tefénvképezfk. és fgv ktll- dtk aztán szét. Ezenkívül jelszá- vakat Írok különböző alkalmakra: itt már csak a betűkkel kombinálhat az em:heT. Ez Is érdekes, csak sa'lnos navvon mostohán bánnak a ielszavakkal. Eev-eev alkalomra kMeszlk. akkor szének is. ünnepi hangulatot fenemtenek a vá- ros/ba,Ti. de aztán kint hagvlák.mlg a szél, az_ eső le nem téni. ezek pedig csaát elcBúfftiák a várost. De hát ez md»- pem az én munkámhoz tartO'Zlk.

Hosszan elbeszélgettünk még Pista bácsival erröl-arról. Észrevettem, hogv ötvennyolc évével még most Is fiatalosan lelkesedik mindenért, ami szép. ami jő. 0.gv tudott beszélni, hogy én csak a csodálkoző bellgatő szerenét töl- töttem be. Észre sem vettük, hogy negyon éllárt már az Wő. lőtt egv megrendelő, és vtsszaznkkentett benn’lnket a valóságba

E beszélgetés Öta a ii-ekilámtáb- lákat, a hirdető jelszavaikat más szemszögből nézem: mondanivalójuk mellett esztétikai nevelő hatásukat is észreveszem.

Szöveg és kép: N. S.

ÉGVIZSGÁIÖ FÖIDGYÖGYITÖR NITRÄN

(Beszélgetés dr. Justyák Jánossal, a Debreceni Tudományegyetem meteorológiai tanszékének a vezetőjével)

Néj>es tudóstársaság gyűlt össze az elmúlt napokban Nitrán. Szlovák és magyar meteorológusok azért jöttek össze, hogy kicseréljék tapasztalataikat az agrometeorolőigiáről, arról a fontos tudományágról, amely a kor- sa»rű föld- és erdőművelés egyik leg- fíélikülörhetetlenebb segítője. Valóban az égen. pontosabban a légben végbemenő változásokból állapftják meg ezek a szakemberek, hogy mit tegyünk a földdel, ha meg akarjuk óvni a fagy, a szárazság és az e- gyébb Időjárás okozta veszedelmektől. E tudósössaejövetel egyik tagjával, dr. Justyák János docenssel, a Debreceni Tudora ánvegyetem meteo- rolőgial tanszékéjiek a vezetőjével beszélgetünk most el, hogy megtudjuk, miért is jött létre, ml volt az eszmei célja, és milyen gyakorlati'ered- •ménvt hozott a nyltral találkozó.'

Professzor úr, kérem, nyilatkorzék!

—- Azzal kell kezdenem, hogy két nép barátsága akkor kezd őszintévé válni, ha jelenét és jövőjét vállvetve építi. Egymás segítségének egyik kicsiny, de nem jelenléteién láncszeme a két ország agromeleorológusal- nak az együttműködése. Ezt szolgálják kölcsönös tanácskozásaink Is. a- melyeken eredményeinkről , tájékoztatjuk egymást, megtekintjük egvmás állomásait, az ű] műszereket, és e tapasztalatcseiék révén újabb lépéssel segítjük termőföldjeink, erdeink és kertgazdaságalnk hasznosítását Fontos szerepet játszik ezen a téren az agrometeorológia, hisz előre jelezzük az Idójárás változásait, az öntözések szükségességét, és figyelmeztetjük a gazdaságokat a váratlan fagvves0élvekre. Ilyen értékes tapasz- taiaíoserét jelentett ez az augusztus végi nyitiral agrometeorológiai szak- értekezlet Is, amelyet a Szlovák Meteorológiai Társaság és a Magyar Meteorológiai Társaság most rendezett meg harmadszor. .Az elsőt 1971 au- gusEJtusába'n Kassán tartottuk meg, dtt a légkör talajmenti rétegeivel kapcsolatos kérdéseket vitattuk meg. A második összejövetelre 1973 augusztusában került sor a Balaton melletti Keszthelyen, s napirendjén az „Ember és a környezet kölcsönös egy- másrahatásámak meteorológiai kapcsolatai“ című téma szerepelt. A nyltral értekezleten mintegy száz szlovák és ugyanannyi magyar meteorológus és egyéb szaikembwr „Az agrometeorológia' feladata és problémája“ témát vitatta meg. Ezt a kétnapos értekezletet természetesen értékes kirándulások egészítették ki. amelyeken meteorológiai állomásokat és hasonló szakmai létesftraénveket

tekintettünk meg. Meg kel', még jegyeznem, hogy ezek a közös vándor- gyűlések annyi értékes tapasztalatot adtak mindkét ország meteorológusainak. hogy össeejövetelelnket kétévenként továbbra Is megrendezzük.

— Hogyan bonyolítják le ezeket az értekezleteket? Hogyan küszöbölik ki a nyelvi nehézségeket?

— A rendező ország meteorológiai társasá.ga előre közH a központi témát. A meghívottak vagy az önként jelentkezők megírják a témakörbe tartozó felszólalásaikat, s elküldik ö- ket a rendezőkhöz, aktk aztán a felszólalásokat orosz, szlovák, német és magvar nvelven előre kinyomtatják. .Az í.gy megjelent füzetből fa nylt- rat 32.Ű oldalon jelent meg) olvassuk fel beszámolőlnkat. Én például Szász kollégámmal közösen állítottam ösz- sze a magvar agrometeorológiai kutatás f'ejlődé.séról szóló értekezlete- inét. amelvnek előadását szlovák kollégáim a kiadványban levő fordításból kísérhettek ftgvelemimel.

— Felsorolna-e professzor úr néhány olyan megfigyelést, amelyet egyik kirándulásunkkor atomerőmű- lüknél flgvelhertem meg. Ez egv o- Ivan szélsebességmérő volt, amely a szél Irányáu. kívül vízszintes és fü,z- gőlegfis mozgását Is méri. Nagyon fontos műszer ez a kömvezetvéde- lemben, s remélem, a jövőben mi is alkalmaZhatjük majd. De ugyanolyan értékes újdonságnak tartom azt a neutrorrszonda nevű agTometeoro''ó- giat műszert Is. amely a talaj vízkészlet-változásait figyeli meg, s a terraőföldék, kertek öntözésénél alkalmazható sikerrel. Ezek persze csak kiemelt példák a nyitral konferencia értékeiből. .A fő jelentősége sokkal általánosabb. Hiszen a mező- .gazdasági termelés manapság egvre több feladatot ró a meteorológiai dolgozókra, a meteorológiai tudományra. És ez nemcsak az Időjárás megállapítására és e’őrejelzésne vonatkozik. Hatáskörünk nekünk a termés- prognózis kidolgozása, a vfzszüksée- let megítélése, megfeleid ni'vényvé döszerek alkalmazásával eredménves küzdelem a kártevőki ellen és az Időjárás káros jelenségei, többek között a késel fagyok, a jégverés, valamint a szárazság elleni örökös harc. Nos, ebben a gigászi birkózásban segít bennünket a szlovák és ma.gvar ösz- szefogás. így például a racteorológii sok közös tanácskozásai

— Köszönöm a beszélgetést, és további hasznos tudományos munkát kívánok.

Beszélgetett NeunienT« János

Kevés üzem mondhatja el magáról, hogy munkásainak éietkorátlaga 32 év. Azt pedig még kevesebb, hogy a 477 dolgozó közül hetvenkettó párttag, ebből 34-en az Ifjúsági saervezet tagjai és a munikások 7ű százalékának érettségije van. Ezek közé a kevesek köizé tartozik ez alig több mint egy éve üzemelő Turfta nad Bodveu-1 (tornai) oementgyár.

Különös módszerrel, célratörően folyik Itt a szervezett munka, és a párt vezető szerepe nemcsak a termelésben. hanem az Ifjúsági szervezettel való együttműködésben Is megmutatkozik.

z Z X

Fecske Milánnal, az üzemi pártszervezet elnökével körliejárink az üzemet. Szinte bántja e szemet az a nagy rend, tisztaság, amelyet mindenütt tapasztalnnk. A megmunkálömühelyben kötUnk ki. Ahogy belépünk, kisérönk rámutat az egyik munkásra.

— Klotnya Laci, a legjobb munkaerőnk.

Rövid ismerkedés után beszédbe elegyedUnk.

— Nekünk, a megmunkáló-karbantartó csoportnak mindig résen kell lennünk. A múlt héten Is, szombat reggeltől vasárnap estig dolgoztam. Egy tengelyt vittem el Bystrére, ott megjavítottam, majd visszahoztam és felszereltem.

— .A család mit szél ehhez az állandó „készültséghez“?

— Hát emiatt van néha szóváltás, de úgy irányítom a dolgokat, hogy zökkenő nélkül menjenek. Megmagyaráztam a feleségemnek, ha valamit el akarok érni, az éldoiettal is jár.

— Mióta dolgozol a gyárban?

— Az első naptól. Együtt éltem át az építés nehéx- ségeit, örömeit, gondjait; sajátomnak érzem a cement gyárat. S minél tovább dolgozom itt, annál jobb. A környezet egyre szépül. A fizetés emelkedik. A kollektíva kitűnő. Közelben van a lakóhelyem. Értékelik, megbe- etüiik a munkámat. Kell ennél több?!

t — Mi az, ami ennyire ide köt, vonz a gyárhoz?-— Mint említettem, ott álltam már a gyár bölcsőjénél. Ulyan ez. mint amikor egy apa elkezdi féltve- -orizve nevelni a gyermekét

Aztán még Fecske elvtárs hozzáteszi:

— Itt napról napra többet érhet el az ember. Mert azt kall nézni, hogy honnan indultunk. A fiatalok lát ják a már most, kezdatben fejlett technikai felszereltséget. Látják, hogy itt már jelenleg is kitűnő minden és ezentól csak jobb lehet. Mi figyeljük a fiatalokat. Témogatjuk a tanulni vágyókat; hat ösztöndíjasunk tanai főiskolán, harmincán pedig a rozsnyói szaktanintézetben. A SZISZ-szorvezet munkáját is figyelemmel ki sérfUk.

Giimicipot húzunk, és belépünk a gyár szívébe, a ve- zérlőteremba. Kényelmes fotelokban ülnek a dtszpécsac e m e ki u~

.......■■.ogSvJWX-. y.sw.-rek, ás tévéképernyőről figyelik a termelés agyas mozzanatait, a cement gyártását, amig a köböl finom por lesz. Teljes automatára is kapcsolható a vezérlés, amit a „jókoponyájú“ SIEMENS számitógépek irányítanak. A sarokban pedig egy elmés szerkezet a mintaoemantet vizsgálja, megfaiel-e az összetétel. A gyár minden pontjával telefon köti össze a munkásokat. Pillanatok a- lalt utasíthatók innen a javítók, a karbantartók. Lámpák villognak, a múszerfhlon leolvasható, hogy mennyi cement folyik ki épp a kemencéből...

Stefán Lajos, a legfiatalabb szocialista mnnkabrigád vezetője. Csoportja tavaly novemberben alakult és a

NOSZF nevet viselL

— Hogy miért alakultunk meg? — kezdi Lajos. — Mert minden lehetőség, feltétel adva volt. Nemcsak formálisan, hanem azért, mert konkrét feladataink voltak, olyan munkák, amelyeket eddig is külön-külöu vé géziünk. Meg bármennyire igyekeztek is a tervezők tökéletesíteni a termelést, mindig akadnak újítási lehetőségek is. A kéményekből kiömlő füst, por belepi a gé pékét, ezek tisztítására eddig nem fordítottunk kellő figyelmet. Mindnyájan SZISZ-esak vagyunk. Felvetettem az ötletet, vállaljuk el ezt a feladatot. A többiek helyeselték, s megalakítottuk a brigádot.

Közben bejön a délutáni műszakban dolgozó további három fiatal is.

Az egyiktől, Horváth Lajostól arról érdeklődöm, hogy megváltozott-e a munka, amióta a brigád megalakult:

— Lényegesen megváltozott, de azt nem mondhatom, hogy több lett. Eddig is el kellett végezni valakinek, csak hát egymásra háritgattuk s hol elvégeztük, hol nem. Most pedig, hogy elvállalliik. becsület dolga a rendes munka. S így könnyebb is. Tudjuk, a mi feladatunk. s ezért mi vagyunk felelusek.

Stefán Istvántól az ifjúsági szervezetről kérdezőskö döm.

— Itt a gyárban még nem vagyak SZISZ-tag, csak odahaza, a faluban, de a ninnkalársaimtól mindig hallom, mikor milyen akciót szerveznek, miért jönnek nsz- sze. Ez annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy átlépek a gyári szervezetbe.

— Nekem nem volt mibax hasonlitannm a gyárat, ez az első munkahelyem — mondja Horváth Lajos. — Itt azonnal kellemes meglepetés ért, mert az elektrotechnikának olyan ágazatával találkoztam, amely érdekel. Már másfél éve vagyok itt, de még mindig felfe dezek benne valami újat, így állandóan vonz a munkám. Meg aztán én vagyok Itt az idealégiai alelnök. s Ismerem a népgazdaságunk helyzetét. Tudom, hogy kall a cement, és azt az évi 620 ezer tonnát teljesíteni fogjuk. Sőt, jövőre már a tervezett 770 ezer tonnát is.

— Ogy látom, minden téren tájékozottak vagytok a gyár életéről. Honnan ered ez?

— Én a párt vezet őség ben vagyok, ott erről szó van — folytatta újra Lajos. — Aztán rendszeresen tartanak termelési gyűléseket, ahol minden hónapban ismertetik a dolgozókkal az elért eredményeket és a következő havi tervet.

Z X X

Nem szükséges ehhez {«mmiiyen adalék. A munkásak maguk mondták el, hogyan élnek, dolgoznak. A gvár hevonult a környék kőztudatába. Igái:, a kezdetben beleszólt a mindennapok nyugodt életébe, de lassan megszokják, megszeretik, ugyanúgy, mint a benne dolgozók.

Fotó: Csornay M. ZOLCZER JÁNOS