Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-04-15 / 16. szám

rpr-r^/ ' ii IJb;/' '.i. A pár évvel ezelőtt el­hunyt Fernandel francia ko­mikus nagy sikerrel játszot­ta egy pap szerepét a Don Camü'lo című filmsorozat­ban. Az egyik forgatási nap sízünetében, papi ruhában rövid sétára indult, s egy részeg ember a sarkába e- redt. — Tisztelendő uram _ szólította meg a filmszí­nészt —, a közelben lakom. Kérem, kísérjen haza. •Az udvarias Fernandel nem utasította vissza e ké­rést, hazakísérte a kapatos férfit. Mikor az illető háza elé értek, az újabb kérés­sel fordult hozzá. — Tisztelendő uram, ké­rem, most már jöjjön be ve­lem. Hadd lássa a fele.sé- gem, milyen jó társaságban ittam. 0X0X0 „Szép Slim", a chicagói gengszter elrabolta Anna Gladyst, a csúnyácska mil- liomosnót. A no 100 ezer dollárt kö- vetelt a banditától. Ellenke­ző esetben. nem szabadni tőle. xoxox Jacques Táti, a világhírű filmrendező és színész, nagyi« becsüli a holland városo'k po-lgárainak lend- és tisztaságszeretetét. Egy ízben a következőket mond­ta róluk: — Olyan tisztaságszere- tök, hogy ha köpni akar­nak, akkor vonatra ülnek, és vidékre utaznak. Az angol televízióban a- jánlotta a boldog szerelmi élet száz százalékosan biz­tos receptjét Minő Keino ja­pán asszony. A recept sze­rint a japán nők minél több heringgel táplálják férjei­ket. Az említett műsor óta fel­szökött Angliában a hering- fogyasztás. A szerelmi élet­ről nem érkezett hír. Lehet, -hogy az egész a halkereskedök ügyes rek­lámfogása volt. xoxox Kellemetlen helyzetbe ke­rült Margaret Gerbütt, a 85 esztendős amerikai asszony. .A hivatalok nem engedé­lyezték, hogy házasságot kössön a 29 esztendős Jim Thortonnal, mert n^m talál­ta a keresztevelétj és nem tudta igazolni, hogy érett á házasságra. Detván, a pofánál Gépgyárak üzemi klubjában március végén három napon át a szlovák tánc- zene kiváló előadóművészei és szövegírói adtak találkát egy másnak a szórakoztató zene szerzőinek és előadóinak im­már a IX. népszerű Arany Ró­zsa fesztiválján. Az idei szerzői verseny ki­egyensúlyozott volt. Megmutat­kozott. hogy pár esztendős egy helyben topogás után megszüli lek a dallamok és a szövegek közötti kirívó szintkülönbségek — a két tényező között mintha bizonyos egyesség jött volna létre. A dallamoknak majdnem minden esetben megfelelő szö­vegük volt. Ez leginkább Ivan Horváth és Alojz Cobej szerze­ményén — „Aki szereti az em­bert“ (Kto má éloveka rád) — volt érzékelhető. A szöveg tet­ve'* optimizmussal, az emberek iránti szeretettel. Emlékeztet arra is. kinek tartozunk hálá­val mai nyugodt életünkért. A dalt Éva Mária Uhríková igen meggyőzően adta elő. — Olyan dal ez. amelyet nagyszerűen lehet előadni, és amely megfelel az egyénisé­gemnek is — vallotta őszintén a nyertes dal elöadómúvésznő- je. A második helyen a „Balalai­ka“ című dal végzett, melynek zenéjét és szövegét egyaránt Ing. Miroslav Chebeű irta. A szerzővel már több műkedvelő versenyen találkoztunk. Ve­gyész és Ruzomberokban dol­gozik. Hubbyját a ..szórakozta­tó zenét“ céltudatosan és nagy kedvvel műveii. — Nagyon örülök a másodi.k helyezésemnek — mondta a Ba lalajka szerzője. — Bizonyára Zuzka Kolárová kitűnő előadá­sa is bozzájárult ehhez a si kerhez. A harmadik díjat ..Az anya keze“ (Matkina riika) című dal Detva a táncdal jegyében szerzői, a Katonai Müvé.sze gyiittes tagjai Julius Major és Tomás Janovic vitték el A. Gaj­dos közreműködésével. Jelentős rendezvény volt a szerzők és a kezdő éneke.sek versenye is. Jelentőségéről. ta­núskodik. hogy tulajdonképpen a fiatal tehetségek ugródeszká­ja. hiszen már nagyon sok ki­tűnő előadóművész kezdte pá­lyafutását a detvai Arany Ró­zsán. A vetélkedő második estéjén 12 énekesreménység mutatko­zott be a szigorú zsűrinek. A fiatal énekesek saját választá­sú dalokkal léptek fel. A leg­többjüknél az volt a rokon­szenves. hogy bár olyan dalo kai énekeltek, amelyeket már neves énekesek előadásából is­mertünk. mégsem utánozták ó kel. hanem igyekeztek a saját egyéniségüket kifejezésre jut- talni, mindegyik a maga mód­ján Az Arany Rózsát a trnavai Emília RabUová kapta. Már 1969-ben is részt vett az .Arany Rúzsán, de az utóbbi években előadásmód ja kikristályosodott, és valóban megérdamelten ke­rült az első helyre A második helyen a bolerazi Eleonora Králiková végzett. Ez a 19 éves diáklány már egy egész ser é nekesversenyen indult, mégis a Sokolovban és Martinban ren­dezett politikai dalok fesztivál ján való részvételét kell a na­gyobb sikerei közé sorolni A Hrtan nővérek — Erneslí- iiB és Hilda — üde meajclené sukkéi és ritmikus előadásuk­kal hódították meg a közönség szivét. Mindketten Kelet-Szlo- vákiából jöttek, és 3. helyező sUk megérdonielt. Versenyen kívül még számos énekesünk és együttesünk is bemutatkozott. A fesztivál sikeréért elisme­rés jár a szervezőbizottságnak, főként a SZISZ Szlovákiai Köz­ponti Bizottságának. mert a fesztiválon kívül fjatal énekes­és zeneszerzö-ntánpótiásiink számára különböző szemináriu­mokat rendez, hogy ezzel is e- melkedjen a mükedvelöverse- nyek színvonala. IVAN SZABÓ 1972-ben készült el a Leonar­do da Vinci című olasz-francia- -spanyol sorozatfilm, és a fő­szerep tolmácsolója, Philippe Leroy még abban az évben el­nyerte alakftásával az OND.AS- díjat. az egyik legnagyobb nem zetközi tévé-elismerést. Az öt e piződből álló krónika több évi munka eredménye, és egyike lett a legkelendőbb tévésoro­zatnak. — Eveken át szorgalmasan készültem erre a munkára — monta Renato Castellani, a .so­rozat rendezője. — Freskót sze­rettem volna készíteni a neves festő életéről, belevinni azt az egyetemes reneszánsz szelle­met. amely korát és öt magát áthatotta. Nem csupán gazdag életrajzot akartam filmre vin­ni, hanem a reneszánsz egy i- döszakának teljességét. Ma már nem is tudom megmondani, könnyített-e vagy nehezített a munkámon az a tény. hogy Leo­nardo da Vinci ilyen sokrétű egyéniség volt, nem csupán fes­tő. hanem szobrász, építész, kutató, feltaláló, műszaki szak­ember stb. Ha egy színész ké pes mindezeket az elemeket összesüriteni egy alakba, bar- mónikus egységbe, ha képes összeforrni az alakkal, amelyet tolmácsol, méltán büszke lehet. Philippe Leroy valóban megér­demelte a nemzetközi kitünte­tést. az ONDAS-dijat. Philippe Leroy ma 43 éves. termetével Gary Cooperra, te­ieonardo da Vinci Philippe Leroy, aki a fiatal Leonardo da Vincit alakílja a bratislavai lévében most sugár­zott filmsorozatban. kinteíével Christian Barnadra emlékeztet. Pályafutása későn mim Egye.s megáliapitások szerint a tánczene virágkorát éljük. A lemezek százezres példányszáinokban jelennek meg, külö­nösen a íialalok szenvedélycsen gyűjtik okét. E problémával foglalkozik a budapesti Népszabadság közelműltban megjelent cikke. Úgy találtuk, érdemes lesz átvenni, és közzétenni oI* vasóink is szívesen elolvassák. (Folytatás) Mindez jól jelzi, hogy szeren­csére akadnak már olyan tanul­mányok is. amelyek azzal a té­mával foglalkoznak, hogy milyen témákkal foglalkozzanak a sláge­rek. Hankiss Elemér például a slágerszövRgek vizsgálatában ér­dekes dolgokra jött rá. A sláge­rek többsége — véleménye sze­rint — nem is sokat teketóriá­zik. hanem nyíltan és egyszerű* en hangot ad mondandója fogal­mi lényegének, s következtetés­képpen csak úgy nyüzsög ben­nük a Nuk ,,Légy enyém“, s tu­catnyi szinonimája: a ..Várok rád“, ..Add a szád“. ,,Gyere hát“. Ólelj át“. ,, Ne játsz tovább“, ,,)üjj vissza hát“, meg a sok ,,Ne haragudj“, ,,Szeress“. ..Szeretlek“. ..Légy kedves“. ..Hidd el“, „1- mádlak“. ..Meghalok utánad** — s jön utánuk szép sorjában ma­gyarázó mondataik kara: az, ,,Így jé. ..Beh jó“, ,,Beh szép“, ..Gyönyörű“. „Ez a boldogság“. ,,Ez az üdvösség“ és így tovább. Tehát nyugodtan elmondhatjuk, hogy akárcsak életünk vala­mennyi területén — még a sláge­rekben is a szókimondás, a bá­tor, nyílt véleményformálás je­lentkezik, — így igaz — helyeseltem, majd emlékeztettem a tárgyaló fe­leket arra. hogy már akadnak gyönyürúszép, imponáló százez­res szériák. — Annak pedig, hogy több külföldi országban nem e- léggé kapósak a magyar leme­zek, csak az a kizárólagos oka, hogy rosszul működnek a külho­ni lemezlovasok, hivatalosan disc juckeyk. Ugyanis, ha olyan nagy lendülettel terjesztenék a hal­vány magyar állócsillagok mes­termunkáit, mint az Itthoni kol­légák teszik az úgynevezett kin­ti menőkkel, akkor bizony más volna a helyzet. TOJÁS ÉS CfNTÜLA Mert a hazai disc juckeyk re- m«kül tevékenykednek. Egyre több helyen működik lemezlovas, azaz olyan műsorközlő, aki a fel­vételek lefurgatása előtt, alatt és után különleges konferálást vé­gez. ií'. .>' J kezdődött, mondhatni- éppen Leonardo da Vinci tolmácsolá­sával. Utána újabb tévé.szere' pet. majd pedig több kiváló filmszerepet kapott, c.gycsapás ra Ismertté vált a neve. — Abban az időben, amikor felkínálták nekem a tévészere­pet. még keveset tudtam Len nardo da Vinciről, csupán az maradt meg bennem, amit az iskolában tanítottak róla. Ti­tokzatos egyéniségnek tartot­tam. de nem alkottam magam­ban véleményt jelleméről, sze­mélyiségéről. Megelégedtem az­zal a ténnyel, hogy a rene­szánsz nagy egyénisége volt. Amikor azonban elvállaltam a szerepei, alaposan munkához láttam. Először a kort íanulmá iiyoztam. amelyben élt, hogy jobban megértehessem őt ma­gát, majd pedig a festményein keresztül igyekeztem felkiMat- ni személyiségét. Castellani ma­ga is részletesen áttanulmá­nyozott mindent, ami erre a korszakra vonatkozott, sokat segített nekem. — Különösen arra vagyok büszke — folytatta Leroy —, hogy francia létemre éppen én­rám hízták a nagy olasz mű­vész megszeinélypsílésnl. Per­sze tudom, hogy elsősorban a- zért, mert egy kicsit hasonlí­tok az ifjú Leopardóra. Személy szerint én abban a sze­rencsés ás különleges helyzetben vagyok, hogy személyesen is is­merek két hazai leine/.lovast. sót alkalmanként még néhány mon­dat erejéig beszélgetés is kiala kill köztünk. Az Rgyik a lágy csengésű Tojás, a másik a dalia mos Cíntiila néven került be (ár- sadalnuink bizonyos köreinek tu­datába. Mindkettőnek van termé szRtesen neve, de így alig isme rik őket, a hecézés jelzi népsze­rűségüket. Mint a hallgatóság e- gyik szerény tagja, ámulva-hú múlva figyeltem alakításukat. Hí hctctien tárgyi tudással rendel­keztek a lemezről bömbölő éne­kesek személyi adatairól magán­életük intim, fülledt és váratlan fordulatairól, régi barátaikról, ú] barátnőikről, liázaíkról, annak he- rendezéseiról, jövedelmükről, táv­lati fejlesztési terveikről, min­dennapjaikról és alkotási pillana­taikról. Mindezt esevegve-csacsog- va, könnyedén és természetesen tették. Tojás visszafogottabb tí pus volt. a műszerek közül kiká szálódva egyáltalán nem beszólt a lemezekről, míg Cintula (a ha zai lemezlovasok doyenje) Fogadá­sai alkalmával nagyvilági stílus­ban terjesztette a zenei ismerete­ket. Közreműködésük nemileg úgy, ahogy kárpótolta mindazo­kat. akik szerint a külföldi le­mezek meglehetősen drágák és nehezen hozzáférhetők. Az 1- lyen felvételek legtöbbje za­varos. alig követhető esator- nákon terjed. Még szerencse, hogy a magyar számok szép szám­ban és nem borsos áron kerül­nek piacra. Van választék, az e- gyUttesek jellemző módon fejlődő- képesek, a fesztiválok, összeiöve- telek, találkozások mind-mind al­kalmat adnak arra. hogy újabb lemezek terjesszék az életünk könnyebbik feléről szóló dalokat. fFolytatjuk) ^ --i f' . Képeinken fentről lefelé:Eva Mária Uhríková. aki a szer­zői verseny győztes dalát énekelte. Emília Babková. aki Arany Rózsát nyert, Eleonóra Králiková a második helyen végzett, a Hrtan-nővérek pedig Bronz Rózsái kaptak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom