Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-15 / 16. szám
8 *• ffí.í HI. Attöl az ídótől kezdve Andre] az erdőben tanyázott. A faluba ritkán járt le, jobbára osa;k szombaton. Egész nap a laískolában dolgozott; osztályozta a facsemetéiket, a tölgyeket és a nyárfákat válogatta ki az őszi- ültetéshez. Néhányszor volt az asszonyokkal is magvakat szedni. Az asszonyok leterítették a földre zöld ponyvájukat, és blatatták And- nejt. hogy másszoin fel az é- .gerfára: — Gyakornok úr! No- szal — Valóban azt hitték róla, hogy erdészgyakornok, főleg azért, mert a felügyelő is így szólította, A felügyelőre .Andrej haragudott, de az asz- szonyokkal Jól megfért, némelyik még tetszett is rieki, különösen a flatalabbja, — Gyakornok úr, jöjjön már ide! Kölcsönzőm a messzelátó- mat — kiabált rá a felügyelő.-— Köszönöm. — Gyakornok úr! Mi lesz? Felmászik a fára? Néha az asszonyok is felbosszantották, de nem akarta előttük mutatni, nehogy véletlenül megsértse valamelyiküket. mert még panaszkodni találnak rá, árulkodnának a felügyelőnek, az aztán ellátná .Andrej baját, minden teketória nélkül kiadná az útját. Akkor aztán mihez kezdene. Martin bácsi meg Ambröz bácsi, akinek Andrej néhányszor segített szőlőikarókat hasogatni, most o-tthon üldögélnek: a fejszéiket meg a feszítő ékeiket teszik rendbe, hogy ki ne száradjon belőlük a nyél, az ékeken pedig meg ne lazuljon a vasalás. -Ö is, .Andrej, később a férfiakkal jár majd dolgozni. Akkor a többiekhez hasonlóan neki Is juttatnak egy fuvar fajárandósá- ,got, amelyet eladhat, de krumplira vagy kukoricára Is cserélhet!. Minden évben jöttek a (larasztok a sík vidékről, ahol csak fűzfa nő a patakok mentén, s az utak mellett akác. A l>arasztok bükkfáért járnak, pedig hát az akácfa sem megve- lendö, A síkságok fája. Megnő az a kerítés mellett, a mezsgyéken meg mindenféle elha- .gyott, elfeledett helyeken. .Az ■akácfa, természetesen, .A t-ör- zsét és az erősebb ágakat is vastag, repedezett kéreg borítja, amely a fa megmunkálásakor nagyon könnyen leválik. A fa koronája rítikás, terebélyes. Tavasszal az akácfa kocsányos, elJepszís alakú leveleket hajt. Hasonló levele va.n a bükkönynek me.g a borsónak, csaikhogy az akácfa levelei nagyobbak. Nyáron pedig megsötétednek. Május végén megjelennek a tán a virágok fehér fürtjei. Méhek zúgnak szerte a határban, s a méhészeik a kezüket dörzsölik örömükben. Mézelnek, mézelnek? Az akácvirág különösen nagyon mézes,' A méhek pedig szorgosaik, csak néhány hétig bírják a munkát, azután felváltják őket az új nemzedékek. És a méhészek, akiknek mindig tiszta a kezük, úgy állnak a kaptáraik fölött, akár a szentek, s lassú, szertartásos mozdulatokkal szedik ki a lé- pet: Még ennyi mézet! Az akác jól fizetett. A magasba emelik a lápét, aztán újra a kaptár fölé hajolnak. A lengedező szél méhviasz illatát sodorja má.gá- val a kerteken. .Az akác? Fehér, esengettyűszerü virág, de olyan is, akár a kinyílt tátika. Elszárad és lehull, hogy helye-t adjon a barna, börszerű hüvelynek, amely télen vagy tavasz- szal felnyílik, és csak akkor hullanak ki belőile az olajzöld magvacskák. Andrej minden reggel a kutya ugatására ébredt. A keresztapja jött, megzörgette az istállóajtőt: Andrej, ébredj! De ő már öltözködött. Nietschneldemé a konyhában sürgölődött. Tüzet rakott, előbb csak száraz forgácsot vetett rá, amelyet az ui-a gyűjtött naponta, a munkája befejeztével, és hátizsákjában hordott haza, Fa2)ékban vizet tett a tűzhelyre, a férfiaknak, hogy valami meleget is egyenek reggelire. -Az apró vízgyöngyök, amelyek a fazék oldaláról a főzőlapra csorogtak, csakhamar párologni kezdtek, mí,g vé.gül teljesen eltűntek. ,A tűz ropogása felvidította a helyiséget. A forgács gyorsan ellobbant, Nietschnei- dergének hát néhány kisebb fahasábot Is rá kellett dobnia. A stelázslhoz ment, levette róla a kis porcelán tálat, amelyben összegyúrt gomolyatűró volt. Dobott mellé egy kis vajat, öntött hozzá egy kevéske tejfölt Is, hogy tápl^ó fegyen, mert a gyenge koszttól az emberek már raimkátoa menet megéheznének. Az egészet alaposan összekeverte, aztán a tetejére petrezselyemzöldjét vágott, és ai egészet meghintette borssal és paprikával. Nietschneider azalatt megetette a teheneket, kihényta a- lól'Uk a trágyát, száraz tölgylc- velet szórt alájuk, és csak akkor ment be Anrej után a konyhába. Közben gyülekeztek már a többiek is. Többnyire öreg emberek voltak, a házba nem raentek be, az ajtóban vagy a szín alatt ácsorogtak, ott rakták le a lámpásukat, amellyel az utat világították meg maguk előtt. Este megálltak a lámpásért, de akkor se mentek be, csak dünnyögtek valamit az orruk alatt, lehet, hogy azt: Jó éjszakát! Aztán megint kettesével, hármasával szétszéledték. — Andre], vacsorázni! A keresztapjával vacsoráztak, vacsora után pedig még sokáig elbeszélgettek, rendszerint arról, hogyan kell gazdálkodni. Andrej néhányszor szóba hozta a háborút, de a keresztapja hallgatott, mintha a háború egyáltalán nem érdekelné. — Andrej, holnap ki mész az erdőbe kijelölni a fákat. — Jó, megyek. Az asztalon pislákoló petróleumlámpa állt. Amikor a Tám- pabúrában táncolni kezdett a láng, ez annyit jelentett, hogy az aznapra szánt petróleum elfogyott, tehát le kell feküdni. — Jó éjszakát! Andre) az istállóba ment, a- hol éjszaka sokkal melegebb volt, mint a konyhában. Niet- schneidernének öt tehene volt, és mindegyiknek kolomp lógott a nyakában. Ha valamelyik nyugtalankodni kezdett, a nyugtalansága csakhamar a többire is átragadt. — .Andrej, kelj fel! — Már megint? Így ment ez nap nap után. December elején esett egy kis hó. Lent a faluban mindjárt el Is olvadt, ám az Égetőn fehér maradt minden. Derült éjszakák jártak. Az emberek reggelenként fázósan érkeztek, de a házba nem mentek be, kint a lámpásoknál melengették magukat, mások meg az ajtó előtt járta,k fel-le, és a kezükkel csapkodták a váWukat. Ugyanilyen fázós,tk voltak a munkálian Is. .Azt mondogatták, hogy a hideg a lábától támadja az embert. Né- hányuk itt Is, ott is eldobta a fejszét, odamentek a tűzhöz, és a lángok közé dugdosták a lábukat. — Lesz itt még keményebb tél is — mondogattáik. — Per.sze hogy lesz. Az ilyen beszélgetés szinte csak véletlenül jött létre, lehet, hogy a férfiak valamelyiike megfeledkezett magáról, és kimondta hangosa,!!, amire éppen gondoll. .A többiek egyetértettek vele. Nietschnekler' néha megpróbált tréfálkozni, de senki sfí nevett, sőt olyan képet vágtak, mintha a tréfa egyáltalán nem érdekeiné őket, vagy mintha Nietschneider szavalt nem is értenék. Karácsony előtt Nietschnel- der leolt© a hízót. .A férfiakat mind meghívta vacsorára. Ettől aztán jó kedve kerekedett minden'klnek. Elsőnek a felügyelő érkezett, — Guten Abend! — köszönt. Az ajtóban levette válláról a golyós puskáját, és nézte, hogy hova tehetné. Nietschneider elvette tőle, és a sarokba á-llftotta. — Isten hozta! — mondta. ■Aztán a fele.ségéhez fordult, az ujjával Jelezte neki, hogy sietnie kell a tnunkávail, mert a többi vendég is rövidesen meg- érkeaik. — A teknöt be kell vinni a szobába, ott hidegebb van, itt még megfülled a hús. — Várjanak, hadd segítsek én is — ajáirtlkozott a felügyelő. Ledobta a kabátját, és már sietett is utánuk, kiváncsi volt, mennyi zsírja lett a hízónak. — Ellenőriznem kell. Tudni a- karora, hoigy gazdálkodnak a körzetemben. — Ami azt iUeti, jókora hízó volt — dicsekedett mindjárt Nietsohneider. — Olyanokat rúgott, akár a l-ó, az asszonyt meglökte, hogy felbukíence- zeft, és úgy maradt elnyúlva. — Már megint miket találsz ki — nevetett Nietschneldemé. — Nem tréfálokl — folytatta Nietsohneider. — Szívós egy állat volt. Ügy ám! Lemboviő úr, szó, ami szó, zabáit is rengeteget. Nem győztük hordani neki a kukoiricát meg a makkot. Még az utolsó pillanatában is meg akart harapni. Nézze! — s a felügyeilö elé tartotta elszakadt kabátujját. — Ezt ő tette, a gonosz. Erre én, nesze neked! Egyenesen a szívébe döftem a kést. Ömlött a vére minden Irányba, és úgy gö- zölgött, akár az üst. Hát azt látnia kellett volna. Ez itt a füstölni való bús, ez meg a tokaszalonna — turkált a teknö- ben. — És ez, ezt nézze megl — előhúzta a hízó csülkeit. — Nem is csülkoik ezek, hanem jókora paták. Mit szól hozzá. LemboviC úr? A körzetfelügyelö elmosolyodott, ~ Hát káposztát föztek-e? — Micsoda? — húzta ki magát Nietschneider. — Disznótoros káposzta volt- e? — Hiszen van is. Eddig még arra se jutott időnk, hogy megkóstoljuk. Csak Karolina kóstolta. Azt mondom én: az ilyen disznótoros káposzta után az ember mind a tíz ujját megnyalhatja. Ha jóllakott vele, csak le kell feküdnie, és négy napig 'egyfolytában szuszoghat, — Csípős? — De még milyen csípős. Karolina! — kiáltott az asz- szpnyra. — Miért nem melegítesz egy kis káposztát? — Tessék csak Ide, beljebb — Invitálta őket Nletschnel- derné a konyhába. —■ Nem, nem, inkább várok — mondta a fel-ügyelő a nyálát nyeldesve. — A mlndenlt nekil Itt aztán csakugyan minden ínycsiklandozőan tUaíozLk. — Az már igaz — mondta Nietschneider. — Andre] hallod-e? Hová lett Andrej? Andre] éppen akkor lépett t>e a konyhába, jőkora nyaláb fát cipelve. — Mit akar velem? — Hallod-e Andrej? Te fogsz felszolgálni — jelentette be neki a keresztapja, — Hűha! —- nevette el magát Andrej. A fát a tűzhely alá dobta, és ment megmosni a kezét. — Isten hozta! — csak most üdvözölt© a felügyelőt. — Jó estét. Jó estéti — Himmelherr,gott — káromkodott Níetschnetder. —' Minden kilincs csupa zsír. — Ne káromkod] már annyit, ne káromkodj! — szólt rá a felesége. Kintről hangok hallatszottak. ■Az emberek már ott álltak az ajtóban, de valakire még vártak. — Hát már Itt Is vannak — mondta a felügyelő. Nletschnel- derné eléjük sietett, hogy fogadja őket. Beléptek. Mögöttük néhány asszony Is besomfordélt, hangosan vihogtak valamin. — Isten hozott benneteket, isten hozott! — Jó estét! — köszöntek. •A felügyelő körbe hajladozva mosolygott. Elfoglaltak minden széket, sőt a lócát is, és még mindig nem jutott mindenkinek hely. Két férfi kiment, kisvártatva hatalmas tölgyfa tönköt cipelve tértek vissza, s arra telepedtek. Az erdész is közéjük furakodott. — Lembovií út. tessék az asztalhoz! — kiabáltak neki az asztaltól. — Köszönöm, köszönöm. Már Inkább Itt maradok a tűzhely közelében. Nietschneider behozott egy deraizson bort. és töltögetni kezdte a poha-rakat. — Helyes, iielyesl Borral kell kezdeni, borral végezni. (Folytatjuk) • „Margaréta és Roger Moore“: „Nagyon megkedveltem az Oj Ifjúságban ,,.A szerkesztő üzen“ című rovatot és ezért elhatároztam, hogy én Is küldök be pár verset“ — írja levelében. Verselt olvasva úgy érezzük, hogy még túlságosan fiatal. Mind mondanivalójában, mind versel gondolati töltetében naiv, gyámoltalan. Költői eszközei eröt'e- lek, nyelvezete darabos. Egy példa talán önt is meggyőzi: „És újra fodrozza a csellengő patak / habjait a szellő és újra vidám / lett tőle minden erdő.“ stln E- gyetöre a tanulást ajánlanánk. Kérését továbbítottuk Balta Györgynek. • „Homokvirág“: Csak a- zért késtünk bemutatásával, mert új írásokat vártunk öntől. Most. hogy küldött, rövidesen bemutatjuk. Addig Is biztatásként olvassa el „Várlak“ című versét: „A lomha idő kbdfüggö- nyén / lesem jöttödef. / Szemem körül mozaikkockákká / mélyülnek a szarkalábak.“ Várjuk további í- rásaít. • „Élet“: Verseiben egyelőre csupán a szándékot tudjuk méltányolni. Próbálkozásai ugyanis túlságosan erőtlenek, iskolás, tananyag ízűek. Egy példa: „Megszületünk, élünk, / alkotunk vagy rombolunk / és meghalunk. / Ez az élet! ! Van értelme ennek?" A válaszunk egyértelmű: NINCSl Legalábbis Így nincs értelme... Tanuljon még, s ha majd úgy érzi, hogy valami újat, eredetit tud mondani a ,,világnak“, jelentkezzék újra • ,,SDLS“: Egy-egy jó sorát, sajnos, sok-sok rosszal rontja ©1. Elsősorban a versek lo,gikai felépítésére kellene figyelnie. A költészet nem „szájbarágősdt“, ön pedig erről megfeledkezik. így aztán mindent túlír, túlma^- gyaráz. Várjuk újabb jelentkezését. • „17. tavasz“: Egyik versében ezt olvashatjuk: „Valamit tenni kellene, / nem tudom, mit. t Valamit mon dánom is kellene! / De nem tudom, mit.“ Nos, majd ha tudja, hogy mit akar mondani, akkor jelentkezzék újra. Addig Is tanuljon, olvasson sokat! Válaszok CSILLAG jeligére Helyszűke miatt a leveleket csak kivonatosan közölhetjük, s ezért a levélírók elnézését kérjük. XXX Inkább tanulhatnál, művelődhetnél, ahelyett, hogy mások családi életét feldúlod. A két terhességmegszakftás után ilyen fiatalon is elnyűttebb leszel, mint a válni nem akaró édesanya. Ha már annyira kerested a szerelmet, miért nem választottál olyan fiút, aki hozzád váló, vagy ha mór annyira ragaszkodsz az idősebb korosztályhoz. akkor egy nőtlpn férfit?! Jelige: Gimnazisták Gondolkoztál már azon, hogy mi is az igazi szerelem? Akkor is harcolnál érte, ha nem lennének anyagi javai? Szerintem tényleg mindenre megfelelsz a férfinak. csak éppen feleségnek nem. U. Erika és T. Klára Nővé Zámkv Majd ha a negyedik X-et taposod, férjed lesz és felnevelsz két gyereket, akkor hencegj a csinosságoddal, és felelj meg a kényes ízlésnek. Jelige: Ne legyen szerencséd!’ Soha nem gondoltál a következményekre. Csak a ma érdekelt, a holnap sohasem. Tönkrement néhány ember élete egy felnőtt férfi felelőtlensége, két szülő gondatlansága és egy csitri naivsága miatt. jelige Tavasz 75 Sajnos, én is tudom, mi az, ha valakinek az apja egy ,,csitri“ lánnyal áll össze, mert az én apám is hasonló. mint az igazgatód. Kapcsolata van nem is egy növel. A családi életűnk pokol miattuk. Szégyellem magam az apám miattj és úgy hiszem, hogy az igazgató gyermekei is így vannak az apjukkal. jelige; Pokolcsináló Ne vedd el az apukát a feleségétől és a két gyerektől. Nekik nagyabb szükségük van rá. Inkább azt a szociális intézményt ajánlom, amely Ostraván van. s ahol a hozzád hasonló anyukák és gyermekük szociális gon- dozásban részesülnek. Ha jól tudom, két évig biztosítanak lakást és ellátást. Ott szakmát is tanulhatnál, és akadna hozzád való, nem kalandot kerasö. komoly szándékú fiú, aki gyermekednek szerető apja lenne. Kívánom, hogy találd meg az igazit. jelige: Negyed! jóakaró Azt hiszed, hogy a férfi képes lenne egy kényelmes családi fészket két gyerekkel otthagyni egy buta libáért? Mit gondolsz? A munkahelyeden mint tisztes.séges lány vagy elkönyvelve? Kötve hiszem I Erika Sokkal jobban járnál, ha valami hasznos dolgokkal foglalkoznál és nem a terhességmegszakftéknál kilincselnél. Jácint Nagyon sajnálom, hogy az olyanok miatt, mint te, a felnőttek szemében sokkal rosszabbak a mai fiatalok, mint ahogy az a valóságban van. Ha művelődtél volna, az Oj Ifjúságban is hányszor olvashattál volna arról, hogy mit jelent nős emberekkel kikezdeni. Jelige: MoggondolaWanság Ha lenne egy kis női büszkesége, inkább magába szállna, és nem borítaná fel egy család életét. Gondolom, azt hiszi, hogy ügy ragyog, mint a csillag az égen. Igen. ragyog, de csak az 'erkölcstelenség egén. Jelige; Hulló csiiHag Nem vagy tisztában az élet fogalmával. Szerinted a boldogsághoz elegendő, ha valaki csinos, jól ápolt és kitűnő nemi partner. Pedig az igazgató csupán flörtöl veled. Jelige; Mária és Gyuszl Ahelyett, hogy bosszúságot és szenvedést okozol egy mindent elnéző anyának, jobb lenne, ha becsületesen helytállnál a munkában és a magánéletben. Jelige: Ml hárman Olyan választ, amilyet titkon vársz, csak olyanok írhatnának, amilyen jómagad vagy. Ök azonban nem írnak, mert sohasem törődnek a mások bajával. jelige: Egy csallóközi 17 éves lány En is 17 éves vagyok. A nyáron nekem is próbálta tenni a szépet egy 35 éves férfi, de én tudtam, hogy felesége és egy aranyos kislánya van. Még azt az áján- lalát sem fogadtam el, hogy csak barátok legyünk. Mégiscsak furcsa egy középkorú férfi barátságai Egy 17 éves lány hasonló korú barátokat szerezzen. jelige: Egy 17 éves lány Hogy mennyire felháborító az önzésed, azt az eddigi válaszokból is láthatod, pedig a veled egykorúak írták. Hátha még azok az édesanyák fognának tollat, akiket hasonló esetben elhagyott a férjük a csinos fiatalabbikért, és magákra maradva, szavaiddal élve, elnyútten egyedül nevelik a gyermekeiket. Mindent vállalnak, még azokat a szívbe markolóan fájó pillanatokat is, a- mikor a kisgyermek újból és újból felteszi a kérdést: anyuka, hol van apuka? Igen, az ö sorsukat kellene látnod, és az ő véleményüket halianodi Ne feledd, hogy mi édesanyák ismeretlenül Is a feleségnek, az édesanyának drukkolunk s nem neked. Bár sajnálatramélté vagy te is, mert tossz úton indultál el a boldogság felé, s magad is láthatod, semmi biztosítékod sincs, hogy azt ezen az úton el is éred. Lépj vissza! jelige: Egy édesanya
