Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-04-15 / 16. szám

8 *• ffí.í HI. Attöl az ídótől kezdve And­re] az erdőben tanyázott. A fa­luba ritkán járt le, jobbára osa;k szombaton. Egész nap a laískolában dolgozott; osztá­lyozta a facsemetéiket, a töl­gyeket és a nyárfákat válogat­ta ki az őszi- ültetéshez. Né­hányszor volt az asszonyokkal is magvakat szedni. Az asszo­nyok leterítették a földre zöld ponyvájukat, és blatatták And- nejt. hogy másszoin fel az é- .gerfára: — Gyakornok úr! No- szal — Valóban azt hitték ró­la, hogy erdészgyakornok, fő­leg azért, mert a felügyelő is így szólította, A felügyelőre .Andrej haragudott, de az asz- szonyokkal Jól megfért, néme­lyik még tetszett is rieki, kü­lönösen a flatalabbja, — Gyakornok úr, jöjjön már ide! Kölcsönzőm a messzelátó- mat — kiabált rá a felügyelő.-— Köszönöm. — Gyakornok úr! Mi lesz? Felmászik a fára? Néha az asszonyok is fel­bosszantották, de nem akarta előttük mutatni, nehogy vélet­lenül megsértse valamelyikü­ket. mert még panaszkodni ta­lálnak rá, árulkodnának a fel­ügyelőnek, az aztán ellátná .Andrej baját, minden teketória nélkül kiadná az útját. Akkor aztán mihez kezdene. Martin bácsi meg Ambröz bácsi, aki­nek Andrej néhányszor segített szőlőikarókat hasogatni, most o-tthon üldögélnek: a fejszéiket meg a feszítő ékeiket teszik rendbe, hogy ki ne száradjon belőlük a nyél, az ékeken pedig meg ne lazuljon a vasalás. -Ö is, .Andrej, később a férfiakkal jár majd dolgozni. Akkor a töb­biekhez hasonlóan neki Is jut­tatnak egy fuvar fajárandósá- ,got, amelyet eladhat, de krum­plira vagy kukoricára Is cse­rélhet!. Minden évben jöttek a (larasztok a sík vidékről, ahol csak fűzfa nő a patakok men­tén, s az utak mellett akác. A l>arasztok bükkfáért járnak, pe­dig hát az akácfa sem megve- lendö, A síkságok fája. Megnő az a kerítés mellett, a mezs­gyéken meg mindenféle elha- .gyott, elfeledett helyeken. .Az ■akácfa, természetesen, .A t-ör- zsét és az erősebb ágakat is vastag, repedezett kéreg borít­ja, amely a fa megmunkálása­kor nagyon könnyen leválik. A fa koronája rítikás, terebélyes. Tavasszal az akácfa kocsányos, elJepszís alakú leveleket hajt. Hasonló levele va.n a bükköny­nek me.g a borsónak, csaikhogy az akácfa levelei nagyobbak. Nyáron pedig megsötétednek. Május végén megjelennek a tán a virágok fehér fürtjei. Méhek zúgnak szerte a határban, s a méhészeik a kezüket dörzsölik örömükben. Mézelnek, mézel­nek? Az akácvirág különösen nagyon mézes,' A méhek pedig szorgosaik, csak néhány hétig bírják a munkát, azután fel­váltják őket az új nemzedé­kek. És a méhészek, akiknek mindig tiszta a kezük, úgy áll­nak a kaptáraik fölött, akár a szentek, s lassú, szertartásos mozdulatokkal szedik ki a lé- pet: Még ennyi mézet! Az akác jól fizetett. A magasba emelik a lápét, aztán újra a kaptár fölé hajolnak. A lengedező szél méhviasz illatát sodorja má.gá- val a kerteken. .Az akác? Fe­hér, esengettyűszerü virág, de olyan is, akár a kinyílt tátika. Elszárad és lehull, hogy helye-t adjon a barna, börszerű hüvely­nek, amely télen vagy tavasz- szal felnyílik, és csak akkor hullanak ki belőile az olajzöld magvacskák. Andrej minden reggel a ku­tya ugatására ébredt. A ke­resztapja jött, megzörgette az istállóajtőt: Andrej, ébredj! De ő már öltözködött. Nietschneldemé a konyhában sürgölődött. Tüzet rakott, előbb csak száraz forgácsot vetett rá, amelyet az ui-a gyűjtött na­ponta, a munkája befejeztével, és hátizsákjában hordott haza, Fa2)ékban vizet tett a tűzhely­re, a férfiaknak, hogy valami meleget is egyenek reggelire. -Az apró vízgyöngyök, amelyek a fazék oldaláról a főzőlapra csorogtak, csakhamar párolog­ni kezdtek, mí,g vé.gül teljesen eltűntek. ,A tűz ropogása felvi­dította a helyiséget. A forgács gyorsan ellobbant, Nietschnei- dergének hát néhány kisebb fahasábot Is rá kellett dobnia. A stelázslhoz ment, levette ró­la a kis porcelán tálat, amely­ben összegyúrt gomolyatűró volt. Dobott mellé egy kis va­jat, öntött hozzá egy kevéske tejfölt Is, hogy tápl^ó fegyen, mert a gyenge koszttól az em­berek már raimkátoa menet megéheznének. Az egészet ala­posan összekeverte, aztán a te­tejére petrezselyemzöldjét vá­gott, és ai egészet meghintette borssal és paprikával. Nietschneider azalatt meg­etette a teheneket, kihényta a- lól'Uk a trágyát, száraz tölgylc- velet szórt alájuk, és csak ak­kor ment be Anrej után a konyhába. Közben gyülekeztek már a többiek is. Többnyire öreg em­berek voltak, a házba nem raentek be, az ajtóban vagy a szín alatt ácsorogtak, ott rak­ták le a lámpásukat, amellyel az utat világították meg maguk előtt. Este megálltak a lámpás­ért, de akkor se mentek be, csak dünnyögtek valamit az or­ruk alatt, lehet, hogy azt: Jó éjszakát! Aztán megint kettesé­vel, hármasával szétszéledték. — Andre], vacsorázni! A keresztapjával vacsoráztak, vacsora után pedig még sokáig elbeszélgettek, rendszerint ar­ról, hogyan kell gazdálkodni. Andrej néhányszor szóba hozta a háborút, de a keresztapja hallgatott, mintha a háború egyáltalán nem érdekelné. — Andrej, holnap ki mész az erdőbe kijelölni a fákat. — Jó, megyek. Az asztalon pislákoló petró­leumlámpa állt. Amikor a Tám- pabúrában táncolni kezdett a láng, ez annyit jelentett, hogy az aznapra szánt petróleum el­fogyott, tehát le kell feküdni. — Jó éjszakát! Andre) az istállóba ment, a- hol éjszaka sokkal melegebb volt, mint a konyhában. Niet- schneidernének öt tehene volt, és mindegyiknek kolomp lógott a nyakában. Ha valamelyik nyugtalankodni kezdett, a nyug­talansága csakhamar a többire is átragadt. — .Andrej, kelj fel! — Már megint? Így ment ez nap nap után. December elején esett egy kis hó. Lent a faluban mind­járt el Is olvadt, ám az Ége­tőn fehér maradt minden. De­rült éjszakák jártak. Az embe­rek reggelenként fázósan ér­keztek, de a házba nem men­tek be, kint a lámpásoknál melengették magukat, mások meg az ajtó előtt járta,k fel-le, és a kezükkel csapkodták a váWukat. Ugyanilyen fázós,tk voltak a munkálian Is. .Azt mondogatták, hogy a hideg a lábától támadja az embert. Né- hányuk itt Is, ott is eldobta a fejszét, odamentek a tűzhöz, és a lángok közé dugdosták a lá­bukat. — Lesz itt még keményebb tél is — mondogattáik. — Per.sze hogy lesz. Az ilyen beszélgetés szinte csak véletlenül jött létre, lehet, hogy a férfiak valamelyiike megfeledkezett magáról, és ki­mondta hangosa,!!, amire éppen gondoll. .A többiek egyetértet­tek vele. Nietschnekler' néha megpróbált tréfálkozni, de sen­ki sfí nevett, sőt olyan képet vágtak, mintha a tréfa egyál­talán nem érdekeiné őket, vagy mintha Nietschneider sza­valt nem is értenék. Karácsony előtt Nietschnel- der leolt© a hízót. .A férfiakat mind meghívta vacsorára. Et­től aztán jó kedve kerekedett minden'klnek. Elsőnek a fel­ügyelő érkezett, — Guten Abend! — köszönt. Az ajtóban levette válláról a golyós puskáját, és nézte, hogy hova tehetné. Nietschneider elvette tőle, és a sarokba á-llftotta. — Isten hozta! — mondta. ■Aztán a fele.ségéhez fordult, az ujjával Jelezte neki, hogy siet­nie kell a tnunkávail, mert a többi vendég is rövidesen meg- érkeaik. — A teknöt be kell vinni a szobába, ott hidegebb van, itt még megfülled a hús. — Várjanak, hadd segítsek én is — ajáirtlkozott a felügye­lő. Ledobta a kabátját, és már sietett is utánuk, kiváncsi volt, mennyi zsírja lett a hízónak. — Ellenőriznem kell. Tudni a- karora, hoigy gazdálkodnak a körzetemben. — Ami azt iUeti, jókora hízó volt — dicsekedett mindjárt Nietsohneider. — Olyanokat rú­gott, akár a l-ó, az asszonyt meglökte, hogy felbukíence- zeft, és úgy maradt elnyúlva. — Már megint miket találsz ki — nevetett Nietschneldemé. — Nem tréfálokl — folytatta Nietsohneider. — Szívós egy állat volt. Ügy ám! Lemboviő úr, szó, ami szó, zabáit is ren­geteget. Nem győztük hordani neki a kukoiricát meg a mak­kot. Még az utolsó pillanatá­ban is meg akart harapni. Néz­ze! — s a felügyeilö elé tartot­ta elszakadt kabátujját. — Ezt ő tette, a gonosz. Erre én, ne­sze neked! Egyenesen a szívé­be döftem a kést. Ömlött a vé­re minden Irányba, és úgy gö- zölgött, akár az üst. Hát azt látnia kellett volna. Ez itt a füstölni való bús, ez meg a to­kaszalonna — turkált a teknö- ben. — És ez, ezt nézze megl — előhúzta a hízó csülkeit. — Nem is csülkoik ezek, hanem jókora paták. Mit szól hozzá. LemboviC úr? A körzetfelügyelö elmoso­lyodott, ~ Hát káposztát föztek-e? — Micsoda? — húzta ki ma­gát Nietschneider. — Disznótoros káposzta volt- e? — Hiszen van is. Eddig még arra se jutott időnk, hogy meg­kóstoljuk. Csak Karolina kós­tolta. Azt mondom én: az ilyen disznótoros káposzta után az ember mind a tíz ujját meg­nyalhatja. Ha jóllakott vele, csak le kell feküdnie, és négy napig 'egyfolytában szuszoghat, — Csípős? — De még milyen csípős. Karolina! — kiáltott az asz- szpnyra. — Miért nem melegí­tesz egy kis káposztát? — Tessék csak Ide, beljebb — Invitálta őket Nletschnel- derné a konyhába. —■ Nem, nem, inkább várok — mondta a fel-ügyelő a nyálát nyeldesve. — A mlndenlt nekil Itt aztán csakugyan minden ínycsiklandozőan tUaíozLk. — Az már igaz — mondta Nietschneider. — Andre] hal­lod-e? Hová lett Andrej? Andre] éppen akkor lépett t>e a konyhába, jőkora nyaláb fát cipelve. — Mit akar velem? — Hallod-e Andrej? Te fogsz felszolgálni — jelentette be ne­ki a keresztapja, — Hűha! —- nevette el ma­gát Andrej. A fát a tűzhely alá dobta, és ment megmosni a ke­zét. — Isten hozta! — csak most üdvözölt© a felügyelőt. — Jó estét. Jó estéti — Himmelherr,gott — ká­romkodott Níetschnetder. —' Minden kilincs csupa zsír. — Ne káromkod] már annyit, ne káromkodj! — szólt rá a felesége. Kintről hangok hallatszottak. ■Az emberek már ott álltak az ajtóban, de valakire még vár­tak. — Hát már Itt Is vannak — mondta a felügyelő. Nletschnel- derné eléjük sietett, hogy fo­gadja őket. Beléptek. Mögöttük néhány asszony Is besomfordélt, han­gosan vihogtak valamin. — Isten hozott benneteket, isten hozott! — Jó estét! — köszöntek. •A felügyelő körbe hajladoz­va mosolygott. Elfoglaltak minden széket, sőt a lócát is, és még mindig nem jutott mindenkinek hely. Két férfi kiment, kisvártatva hatalmas tölgyfa tönköt cipel­ve tértek vissza, s arra tele­pedtek. Az erdész is közéjük furakodott. — Lembovií út. tessék az asztalhoz! — kiabáltak neki az asztaltól. — Köszönöm, köszönöm. Már Inkább Itt maradok a tűzhely közelében. Nietschneider behozott egy deraizson bort. és töltögetni kezdte a poha-rakat. — Helyes, iielyesl Borral kell kezdeni, borral végezni. (Folytatjuk) • „Margaréta és Roger Moore“: „Nagyon megked­veltem az Oj Ifjúságban ,,.A szerkesztő üzen“ című ro­vatot és ezért elhatároztam, hogy én Is küldök be pár verset“ — írja levelében. Verselt olvasva úgy érez­zük, hogy még túlságosan fiatal. Mind mondanivalójá­ban, mind versel gondolati töltetében naiv, gyámolta­lan. Költői eszközei eröt'e- lek, nyelvezete darabos. Egy példa talán önt is meggyő­zi: „És újra fodrozza a csel­lengő patak / habjait a szellő és újra vidám / lett tőle minden erdő.“ stln E- gyetöre a tanulást ajánla­nánk. Kérését továbbítottuk Balta Györgynek. • „Homokvirág“: Csak a- zért késtünk bemutatásával, mert új írásokat vártunk öntől. Most. hogy küldött, rövidesen bemutatjuk. Ad­dig Is biztatásként olvassa el „Várlak“ című versét: „A lomha idő kbdfüggö- nyén / lesem jöttödef. / Szemem körül mozaikkoc­kákká / mélyülnek a szar­kalábak.“ Várjuk további í- rásaít. • „Élet“: Verseiben egye­lőre csupán a szándékot tudjuk méltányolni. Próbál­kozásai ugyanis túlságosan erőtlenek, iskolás, tananyag ízűek. Egy példa: „Megszü­letünk, élünk, / alkotunk vagy rombolunk / és meg­halunk. / Ez az élet! ! Van értelme ennek?" A vála­szunk egyértelmű: NINCSl Legalábbis Így nincs értel­me... Tanuljon még, s ha majd úgy érzi, hogy valami újat, eredetit tud mondani a ,,világnak“, jelentkezzék újra • ,,SDLS“: Egy-egy jó so­rát, sajnos, sok-sok rosszal rontja ©1. Elsősorban a ver­sek lo,gikai felépítésére kel­lene figyelnie. A költészet nem „szájbarágősdt“, ön pe­dig erről megfeledkezik. így aztán mindent túlír, túlma^- gyaráz. Várjuk újabb jelent­kezését. • „17. tavasz“: Egyik ver­sében ezt olvashatjuk: „Va­lamit tenni kellene, / nem tudom, mit. t Valamit mon dánom is kellene! / De nem tudom, mit.“ Nos, majd ha tudja, hogy mit akar mon­dani, akkor jelentkezzék új­ra. Addig Is tanuljon, olvas­son sokat! Válaszok CSILLAG jeligére Helyszűke miatt a leveleket csak kivonatosan közöl­hetjük, s ezért a levélírók elnézését kérjük. XXX Inkább tanulhatnál, művelődhetnél, ahelyett, hogy má­sok családi életét feldúlod. A két terhességmegszakftás után ilyen fiatalon is elnyűttebb leszel, mint a válni nem akaró édesanya. Ha már annyira kerested a sze­relmet, miért nem választottál olyan fiút, aki hozzád váló, vagy ha mór annyira ragaszkodsz az idősebb kor­osztályhoz. akkor egy nőtlpn férfit?! Jelige: Gimnazisták Gondolkoztál már azon, hogy mi is az igazi szere­lem? Akkor is harcolnál érte, ha nem lennének anya­gi javai? Szerintem tényleg mindenre megfelelsz a fér­finak. csak éppen feleségnek nem. U. Erika és T. Klára Nővé Zámkv Majd ha a negyedik X-et taposod, férjed lesz és fel­nevelsz két gyereket, akkor hencegj a csinosságoddal, és felelj meg a kényes ízlésnek. Jelige: Ne legyen szerencséd!’ Soha nem gondoltál a következményekre. Csak a ma érdekelt, a holnap sohasem. Tönkrement néhány em­ber élete egy felnőtt férfi felelőtlensége, két szülő gondatlansága és egy csitri naivsága miatt. jelige Tavasz 75 Sajnos, én is tudom, mi az, ha valakinek az apja egy ,,csitri“ lánnyal áll össze, mert az én apám is hason­ló. mint az igazgatód. Kapcsolata van nem is egy nö­vel. A családi életűnk pokol miattuk. Szégyellem ma­gam az apám miattj és úgy hiszem, hogy az igazgató gyermekei is így vannak az apjukkal. jelige; Pokolcsináló Ne vedd el az apukát a feleségétől és a két gyerek­től. Nekik nagyabb szükségük van rá. Inkább azt a szo­ciális intézményt ajánlom, amely Ostraván van. s ahol a hozzád hasonló anyukák és gyermekük szociális gon- dozásban részesülnek. Ha jól tudom, két évig biztosí­tanak lakást és ellátást. Ott szakmát is tanulhatnál, és akadna hozzád való, nem kalandot kerasö. komoly szán­dékú fiú, aki gyermekednek szerető apja lenne. Kívá­nom, hogy találd meg az igazit. jelige: Negyed! jóakaró Azt hiszed, hogy a férfi képes lenne egy kényelmes családi fészket két gyerekkel otthagyni egy buta libá­ért? Mit gondolsz? A munkahelyeden mint tisztes.séges lány vagy elkönyvelve? Kötve hiszem I Erika Sokkal jobban járnál, ha valami hasznos dolgokkal foglalkoznál és nem a terhességmegszakftéknál kilin­cselnél. Jácint Nagyon sajnálom, hogy az olyanok miatt, mint te, a felnőttek szemében sokkal rosszabbak a mai fiatalok, mint ahogy az a valóságban van. Ha művelődtél volna, az Oj Ifjúságban is hányszor olvashattál volna arról, hogy mit jelent nős emberekkel kikezdeni. Jelige: MoggondolaWanság Ha lenne egy kis női büszkesége, inkább magába szállna, és nem borítaná fel egy család életét. Gondo­lom, azt hiszi, hogy ügy ragyog, mint a csillag az égen. Igen. ragyog, de csak az 'erkölcstelenség egén. Jelige; Hulló csiiHag Nem vagy tisztában az élet fogalmával. Szerinted a boldogsághoz elegendő, ha valaki csinos, jól ápolt és kitűnő nemi partner. Pedig az igazgató csupán flörtöl veled. Jelige; Mária és Gyuszl Ahelyett, hogy bosszúságot és szenvedést okozol egy mindent elnéző anyának, jobb lenne, ha becsületesen helytállnál a munkában és a magánéletben. Jelige: Ml hárman Olyan választ, amilyet titkon vársz, csak olyanok ír­hatnának, amilyen jómagad vagy. Ök azonban nem ír­nak, mert sohasem törődnek a mások bajával. jelige: Egy csallóközi 17 éves lány En is 17 éves vagyok. A nyáron nekem is próbálta tenni a szépet egy 35 éves férfi, de én tudtam, hogy felesége és egy aranyos kislánya van. Még azt az áján- lalát sem fogadtam el, hogy csak barátok legyünk. Mé­giscsak furcsa egy középkorú férfi barátságai Egy 17 éves lány hasonló korú barátokat szerezzen. jelige: Egy 17 éves lány Hogy mennyire felháborító az önzésed, azt az eddigi válaszokból is láthatod, pedig a veled egykorúak írták. Hátha még azok az édesanyák fognának tollat, akiket hasonló esetben elhagyott a férjük a csinos fiatalabbi­kért, és magákra maradva, szavaiddal élve, elnyútten egyedül nevelik a gyermekeiket. Mindent vállalnak, még azokat a szívbe markolóan fájó pillanatokat is, a- mikor a kisgyermek újból és újból felteszi a kérdést: anyuka, hol van apuka? Igen, az ö sorsukat kellene látnod, és az ő véleményüket halianodi Ne feledd, hogy mi édesanyák ismeretlenül Is a feleségnek, az édesa­nyának drukkolunk s nem neked. Bár sajnálatramélté vagy te is, mert tossz úton indultál el a boldogság fe­lé, s magad is láthatod, semmi biztosítékod sincs, hogy azt ezen az úton el is éred. Lépj vissza! jelige: Egy édesanya

Next

/
Oldalképek
Tartalom