Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-03 / 23. szám

A mosjjkvai felhívás hetek műUtén ts a vtiágközvélemény érdeklődésé­nek középpentjáhan éli. A felhívása népek boldog tapasztalatait öntötte szavakba: „Az emberiséget immár há­rom évtizede nem sújtotta világhábo­rú. ez a békeszerető erők olyan ha­talmas vívmánya .amelynek jelentő­sége egyre mélyebbre hatatl az em­berek tudatába. A béke megszilárdí­tása érdekében sohasem történt any- nyi, mint az utébbi években“ Az út idáig nem volt könn5rű. Harmincesz­tendős nehéz és szívós küzdelem van mögötte. Az eredményeket a szo­cialista országok következetes béke­politikája a világ demokratikus erői­nek aktív fellépése és a hidegháború folytatásának veszélyét felismerő bnr- zsoá kormányok reális állásfoglalása érlelte. Bebizonyosodott, hogy az ál­lamok közötti háború eihárftása nem utópia, hanem reális távlat, élérhető cél. Hazánk és a nagyvilág három évti­zedes története összecseng. Szocia­lista felemelkedésünk legfőbb külső feltétele a béke, azért tudta termé­kennyé tenni az alkotémunkát. mert a világpolitikai küzdőtéren alapvető­en megváltozott az erők viszonya, a szocializmus, a társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség harcosainak ja­vára. A világ népeinek holnapja at­tól függ. sikerUl-e végleg kiiktatni a háborút az emberiség életéből. A Szovjetunió eltökéltséga teljes; kész minden tőle telhetőt elkövetni, hogy a békés egymás mellett élés elve még inkább érvényesüljön, és az eny­hülés térliédításával olyan nemzetkö­zi légkör alakuljon ki. amelyben ..a potenciális agresszorok. a kalandor- kodók és a fegyvercsörtetők erélyes visszavágásban részesülnek." A moszkvai felhívás programot ad a békéért, a ' fegyverkezési hajsza megszüntetéséért és a leszerelésért vívott harcban. Síkra száll egyebek között a kölcsönösen előírt gazda­sági, tudományes, müsj||l<i és kultu­rális kapcsolatok fejlesztéséért, s an­nak a jognak a feltétlen elismerésé­ért, hogy minden or.szág szuverén módon rendelkezik saját természeti kincseivel, védelmezheti törvényeit és szokásait. A tartás béke és a népek szabad­sága — soha el nem halványuló esz­ménykép. A világ minden .népén mú­lik, hogy ez az eszménykép megvaló­suljon és az emberiség életének meg- szeghetetlen törvényévé váljék. Lap2:á'Pt'Uinikikoir Brüsszelben megkez­dődött a NATO csúcsteiálkozéja. Ter­mészetesen, amikor az olvasó a la­punkat a kezébe veszi, ez a csúcsér­tekezlet már a múlté. Annyit azon­ban már az indulás pillanatában tud­tunk. hogy a találkozó a nyugati ve­zető hatalom, az USA által óhajtott célt szolgálja, hogy lehetővé tegyék Ford elnök helyzetének megerősíté­sét, és újból leszögezzék az Egye­sült Államok vezető szerepét a nyu­gati táboron belül._ Befejeződött a július 15-ére ter­vezett Szojuz-.ApoWo szovjet-amepikal ürkfsérlet előkészítő munkálatainak utolsó szakasza. Az orbitális találkozásra való elő­készületek során a két ország szak­embereinek a repülés egész sor mű- .szaki és szervezési problémáját kell megoldaniuk. A problémák egyikét a szovjet és az amerikai űrhajúban u- ralkodú légnyomás különbözősége o- kozta. A kérdés megoldására a szak­emberek külön összekapcsolé zsilip- modult létesítettek, amelyben az űr­hajósok szervezete hozzászokik a „másik űrhajó légnyomásához.“ Az űrkutatással] ÍUgg össze a Szovjetu­nióban felbocsátott Szojuz-IB is. Az űrhajósok, Pjotr KUmuk és Vitalij Szevasztyanov a SzaIjut-4 Föld körül keringő szovjet tudományos űrállo­máson fontos kutatómunkát végeznek. Ezek közé tartozik a Nap. a bolygók, a csillagok tanulmányozása, a Föld felszínének geológiai, morfológiai szempontból való kutatása, a Föld légkörében és a világűrben lejátszó­dó fizikai folyamatok vizsgálata. Az űrhajósok orvosbiológiai megfigyelé­seket is végeznek. HETED KOM FIATALOK A BOAIISIAVAI lOlSKOlAKON A Szlováikla fővárosában tanuló 'külíöMi főlakölásoik közé tartozik Do TM Ha és Le TM Ton, két ügyes lány Vietnamból. Mindket­ten Hanoiból vallóik, az Élpítészetil Kar eíteöséveis hallgatói. Egyelőre nehezen fejezik ki magúikat szlo­vákul, szobatársnőiik slette.k segít- ségemire. Elmondották, hogy a két vietnami kiélAny a csoport két legjobb diákja. Legtöbb vizsgáju­kat egyesre tesiziik le, rendkívüli akaraterő és szorgatom van ben­nük. — .A nevetek egy kissé bonyo­lult. Melyik a keresatnév? — Nekem To.n, a barátnőmnek Ha. (Nyelvükben a nők Tbi nevet ka^pnak, a fiűkat ped'lg a Van szócska küilönböztetí meg a gyen­gébb nem képviselőitől.) — Melyik évfolyam után láto­gattok haza a szünidőben? — Csak akkor, ha tanulmányain­kat befejeztűik. Tonnáik van egy nővére, aki ép­pen katonai szolgálatát teljesíti. ■Addig nem mehet férfhez. — Mivel töltl'tek majd Csehszlo­vákiában a nyarat? — DolgGaunk, évfolyamtárs- nőinkkel kiránditlni megyünk. Nagyon szeretnek fényképezni — ánifllják el róluk szobatársnölk. ßs elmondják azt Is. hogy szive sen főznek vietnami ételktliönie- gességeket. A falion hatalmas szál maikalap díszeleg. Nők napján Vietnam.! népviseletbe öntöztek a lányok. — Bekapcsolódtatok az Itteni If­júsági szervezet életébe? — Főleg sportolunk. A díszko- ték déilutáeolkra nem járunk. Sok barátnőnk tanul Budapesten, sze­Ha és Thi / retnénk őket nyáron meglátogat­ni. zxx Rosemarie Fischer már második esztendeje tanul Bratislavában az Építészeti Karon. — Rosemarie, hosszú a kereszt­neved. Így hívnak mindig? — Az Isikolában és otthon Ro­zinak hivnaik. — Miért váHaszt'Ottad tanulmá­nyaid szfnhelyéüil Szlovákiát? — Módomban állt a KGST-orszá- gok közül válaisztan.1. Építészeti Karon tanulni csak Bratislavában volt lehetőség. Mielőtt Idejöttem volna, a Koälce meliletti Herlany- ban nyelvtanfolyamon vettem részt. Nehéz volt a kezdet. Sokat köszönheteik évfolyam- és cso.port- társatmnak. — Hogyan érzed magad közöt­tünk, nálunk? — Eleinte furcsák voltak szá­momra az itteni szokások, de most már otthonosan érzem magam. — Mi a klüönbsi^ az NDK fia­taljai és a szlovákiai fíatailők kö­zött? — A mieink komolyabbak. Itt fel szabadul taöbak a diákok. Van­nak bizonyos különbségek az öl­tözködésben Is. Csehszlovákiában nagyon csinosan öiltiöaködnek a fiúik. Nálunk inkább lakásja taka­rékoskodnak. ... /A . Rosemarie — Mivel töltőd a szabad Idődet Bratislavában? , Az úttörőhézban működik egy dzsesszglmnasztlkal kör. Elnöke vagyok az itt tenuló német diá­kok klubjának. Idöniíént megiáto- gátam osztálytársnőimet. Kisebb ki- rándúlásokra megyünk. Elégedett vagyok, jól érzem itt magam. .A szünidőben, otthon, Berlinben ide­gen veaetőként dolgozom majd a nyáron. Szép munika, felelősségtel­jes, örömmel végzem. Aztán a szü­leimmel a tengerpartra megyünk nyaratoi, pihenni. Töbli Szabina — Hd-1 Jártól? — A vaskereskedésben! — Hogyhogy? Hisaen ná­latok te van vaskeneske- dés?! — Van, persze, hogy van, de én megifogaditejn, hogy ott még egy szöget eem ve­szek, mert még azon is meg­lopnak — mondja az idős asszonyka, és én, bár kJöny- vem soraiit nézem, fülemet hegyezve halilgatoim a tör­ténetet. Megtudom, hogy az illető -rém ügyes kereslkedő hogyan, hogyan nem, min den árut, legyen az másod harmadosztályú, mindiig el söosztályú vagy osztályor felüli áruként ad ed. S a ve vöt, lehet öreg, nyugdljbő éldegélő, hajlott hátú asz szonyka, vagy csatódot ala pítő fiatal, neki mindegy egyformán megvágja vala mennyit. Igaz, van Is nek sok szép ruhája, autója, két éven.ként cseréli a kooslját. XXX E történelem hőséivé mostanában gyakrabban ta lálkozom. mivel naponta u gyanazzal a vonattal utaz nak oda és viasza, amelyik kel én. időre, de mindig akad, aki kiesik, aki lemarad, és én semmit sem kezdhetek ad­dig, amíg ők nem fejezik be. — Persze, már megint annyian elmentek. Lassan már egyetlenegy jó fej sem lesz nálunk. Az egyik ezért, a másik azért megy. Tudod, én úgy gondolom, hogy ta­lán szándékosan teszik. Va­lakinek nagyon fontos, hogy üresen járjunk, mint ez a vonat... Nem, ők nem hagyják ott a munkájukat. Nekik ez így kényelmes. Megvannak. Oda is, vissza is el-őveszik a ké- zimimkájukat, vagy olvas­nak, mikor mi jön, és hát majd a feladattal is elké­szülnek egyszer. XXX Különben is, szépen feje tetejére áll ez a világ. Or­vosság kellene rá. Végül megszélitom őket: — Bocsánat, hallgatóz­tam... meg szeretném írni a történetüket... — Hogy képzeli? Nincs nekünk elég bajunk? Mi­ránk ne is hivatkozzon! — Miért, talán nem igas, amiről beszéltek? — De igaz, csak... — Csak? — Kis emberek vagyunk mi, nem akarunk mi bajt. Van abból úgyis elég. Ipántolhatnám bejárt utaim- tollamat is elkoptathatnám. 271. Németh István ír rmmi íTi s H , Saclnak hívja őt mindenki. Én Is így Ismerem. Csak jó­val később derült ki, hogy Erzsi, Sárady Erzsébet a ne­ve. Az azonban rögtön fel­tűnt, hogy különös lány. Több annál, amit a külseje, a ma­gatartása elárul. Sokkal több. Gyorsan véglgondolom ma­gamban, hogy ml mindent Is csinál Sacl: az ország egyik legjobb bábcsoportjának volt a tagja, szaval, dzsudőzík, fotó- zlk, Isko-lája SZISZ-alapszer vezetének titkára, tevékenyke dtk falúja, Klstárkány szerve­zeti életében. Irodalmi össze- áUItásokban szerepel, zongo rázik, de mindenekelőtt a ko álcei (kassai) „ipari“ egyik legjobb tanulója. Negyedikes, élektroszakra Jár. Ha másérl nem, már ezekért Is különös nem mindennapi lány. — Nem tartom én magam furcsának. Olyan vagyok, a- klből 12 megy egy tucatba. Az, hogy szeretem az Irodal­mat? A lányoknál ez elég ter­mészetes. Máskülönben csak Itt, a sok fiú közöt tűnök ki. Egy glmlben elvesznék a töb­bi lány között. A szavalás meg a többi pedig csak kedvtelés. Az elektrotechnika lesz a szakmém, abból fogok majd élni. — Nem túl sok ez, amit vál lalsz? — Nem htnnéml Azért van az élet, hogy kihasználjam, megismerjem. Fólskolára Is a- zért megyek, mert ami ■ tu­dást csak az ember magába tud gyűjteni, azt mind sze­degesse, gyűjtse Is össze. Mi­ért ne? Csak úgy találom majd meg a helyes utat. Hi­szen annyira bonyolult az é- let; ember, emberiség, környe­zet, történelem — tág fogal­mak, Mindenbe bele akarok kóstolni, mert csak így tu­dom meg, hogy valójában ki vagyok, hol vagyok, mit aka­rok. Hiszen minden csak ad­dig van, amíg az ember él. Azt mondod, sokoldalú va­gyok? Akarat kérdése ez, csak akarni kell. S nálam vala­hogy ebből még több kelle­ne. Bármennyire bekapcsoló­dok is mindenbe, nem vagyok magamma! elégedett. Érzem, még sokkal többre lennék ké­pes. Az Iskolában Is. Többet kellene a szakdolgokkal fog­lalkozom. De nehéz, mert lány vagyok, meg nincs erős ki­tartásom. A kudarcok elveszik a kedvemet. Megáll. Ahogy elnézem öt, egy egyszerűen, ízlésesen, csi­nosan öltözött lány van ve­lem szemben. — És a fövöd? A lövődet hogyan tervezed? - kérdezem tőle kisvártatva. ■— Látod, azért nem kellett volna rólam írni... Nem futok a fiúk után, de kolostorba sem vonulok. Ebből a szem pontból józanabb vagyok. A jövömröl, a családomról egy tudat alatti képem van: szép­nek, jónak képzelem el, de sajnos, mindenütt ott van a hatásfok, vagy műszaki nyel­ven szólva az „áttétel“. Sacl tizenkilenc éves. .Ami mögötte áll, . két emberre ki­mért munka. Neki mégsem sok. Ha bírja, ha tudja, rajta Teljék benne öröme. így lesz az élete kerek, klegyensűlyo zott, harmonikus. így lesz a különös lányból sokoldalú, tá­jékozott ember. Zolezer fániis Foto: Csernay M. KIK NYERTEK? Kladóvállalatank, a Smena új alöfizetöket toborzott a gon­dozásában megjelenő sajtétermékskre, Így az 0| Ifjúságra Is. Az új előfizetúk között öt értékes dijat sorsoltak ki. példánl egy magnetofont. íme, a nyertesek névsora: 1. Emília Emmanouelová, Mlynské NIvy 13, Bratislava 2. Július Borok, Púpavova 9, Bratislava 3. Eva ParfíDVé, Mallnovského 32, Bratislava 4. Jaroslav Dudák, Hllny 407, Zllína 5. ]án Balog, MalClCe, okr, Mlchalovce VENDÉGSÉGBEN Az elmúlt napokban főváro­sunk vendégül látott bennün­ket. A vendéglátók pártunk és áiiamunk vetjetői voltak, álla­mi és társadalmi szervek ve­zetői, mtolszterek fordultak biaajlommal hozzánk, válaszol­tak kérdéseinkre, még a leg­kényesebbekre Is. őszinte lég­kör jellemezte a találkozót. lindíich Polednlk, a SZISZ KB elnöke 30 lánnyal és fiúval, a Szövetségi Gyűlés modem é- püietében kezdte a látogatását. Megtekintették azokat a ter­meket, ahol a képviselőink tör­vényeket javasol-nok és fogad­nak el, ahol vitaCkoznak, Ott a Szövetségi Gyűlés elnöke, Alois Indra és a két aielnők. Da 11bor Hanes és Bohuslav KuCera lát­tak vendégük Mire voltunk kiváncsiak? Meg vannake elégedve a fiatal képviselők tevékenységével, mit várnak tőlük, és egy cso­mó, hazánk bel és külpolitikai életét érintő aktuáWs kérdésre. Michal Zozufék, a SZISZ SZKB elnöke vezetésével a fia­talok egy csoportja a Nemzeti Front KB alelnökével, Tomáá Trávnlíekkel beszélgetett a SzociaiRsta Ifjúsági Szövetség és a Nemzett Front többi szer­vezetének kapcsolatairól. Nehéz kiragadni .valamit a köteitlen találkozó apró esemé­nyei közül. Talán hagyomány- nyá válik — és ez nemcsak a résztvevő fiatalok véleménye volt. Számítanak ránk minden téren, és sokat várnak tőlünk. Csak két véleményt Idézünk: I. Obzina. a CSSZSZK bel Ugyminisztere: A mai fiatalok műveltebbek, mint az előző generáció volt. Ez persze nemcsak a ti érde­metek, ez törvényszerűség: más feltételek között nőttetek fel. Többet is kell bizonyítano­tok — a lehetőségek megvan­nak hozzá. B. Veőera, a CSSZSZK föld művelés- és élelmezésügyi mi nisztere; Ma már minden mezőgazda­sági üzemben dolgoznak fiatal mérnökök és középiskolát vég­zett, művelt, gondolkodó embe­rek, akikre büszkék vagyunk. Mezőgazdaságunk nagyszerű e- redményel ' az ő érdemük Is. Szakmánkban a műszaki forra­dalom megvalósítása nem kis feladat. Főleg rátok, fiatalokra számítunk. Prágában sok dicsérő szó hangzott el. Szerénytelenség, de már a találkozó előtt szá­moltunk ezzel? Meglehet. Jó érzés, ha előre tudjuk, hogy példaképeink, azok. akik ha­zánk sorsát irányítják, nem „fejmosásra“ hívnak bonnün- két. —í— Emberek, történetek ;- mert szavantra mondom, y már én sem bírom... ® l- Nem tudom, mi az, ami " z Bratislaváhéz köti ezeket az I- orvosnőket. Lehet, hogy ^ a csak a főváros, de lehet, ^ hogy a férjük munkája és természetesen a családjuk. ® i! Igazuk van, és mégsem ad- í- hatunk nekik igazat. Sajná- 1- lom őket. Az egyiknek egy, !$ a másiknak kettő, s a Bet- t it kaként emlegetett kolléga- < t nőjüknek pedig, ha jél em- j í- lékszem, három gyermeke iz van. t “ XXX t Harmadik történetemben a fővárostól nem messze le- i 5" vő kutatóintézet fiataJ nőt t dolgozói, egyetemet, főlsko- — lát végzett kutatónői beszél- i ®' gettek. *' — Hogy vagy a munkád­ly dal? — kérdezte az egyik. *■ — Még sehogy. Tudod, én i még el is készülnék vele ^ m a Ä kár többször is körüli ^ mai a földgolyót, a U á Kis emberek a nagyuilágbai T­Egy tzben aztán úgy hoz­ta a sors, hogy valahogy egymás háta mögé sodrúd- tunk. Most legalább még az olvasást sem kellett színlel­nem, miközben pergett a két fiatal orvosnő nyelve. — Te még bírod? — Bírja a fene, nem én! Mit gondol.sz, már bárom é- ve? A múltkor már rászán­tuk magunkat Betkával és kihallgatást kértünk. Mit gondolsz, milyen választ kaptunk? „Jé, felírom a ne­vüket. címüket, és ha lesz valami, majd értesítjük...“ Igaz, mit is akarok én? Bet- ka már hét éve utazik. Reg­gel oda, este vissza. Alig­hogy megérkezik; „Gyerünk gyorsan valami vacsorát... Jaj, a vasalásom... [aj, gye­rekek. a lecke...“ Ügy kifa­kadt már a főnöknél, hogy azt hittem, kikaparja a sze­mét. amikor az azt mondta neki, hogy semmi jóval nem bíztathatja. Hogy van vala mi rendelet... — Mi az, ti nem tiidtá tok, hogy egyetlenegy or­vost sem vehetnek fel a ge- lántai járásbél... Azt mond­ják, éveken keresztül úgy volt, egy-két év, és minden­ki ment. Hát megsokallták, hogy csak az atesztáciúju- kat végzik el, és aztán gyor­san odóbbállnak. — összobékfthetetlen a mi sorsunk, csak azt nem tudom, hogy mi lesz velünk, S okat utalom. Annyit, hogy ütjatmmcd lassan már a világ derekát is körülpárctolfiatnám. Ilyen a szakmám, hozzátartozik. Persze rendszerint unalom, ü- resfárat. A kezdetén olvasok egy kicsit, utána szun­dítok, majd pedig várom, hogy megérkezzünk. A leg­többször szinte klvárhatatlan a megérkezés. De van, hogy egyszer csak itt a végállomás, és kár, hogy már itt van. EZ olyankor szokott megtörténni, ha akaratlanul is útitársaim beszélgetését hallgatom. Hihetetlen érdekes történetek, súlyos, gondok, bajok — emberi sorsok boníakoz nak ki ilyenkor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom