Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-27 / 22. szám
Mégiscsak a gólya hozza? — Zsuzsika, kistestvéred lesz... — Már régen tudom, az egész Óvoda csak arról beszél. Meqhökkenve állok előtte. — Es mtt mond az egész óvoda? — Hát azt, hogyha maid egyszer hazajövök akkor a kiságyamban már ott lesz a kisbaba. — Na föl vari. és te, te örüls-z a testvérkédnek? Sóhaj, vállvonogatás.-- Mit csináljak... Jobban szeretném, ha a gólya is itt maradna vele. A gyerekek ugyan mondták, hogy mire észrevették kistestvérüket, a gólya már messze járt, nem is látták. De én meglesemt — Bolondozol. Már többször mondtam, rogy a kisbabákat nem a gólya hozza. Születnek. Gyanús mérlegelés. — Biztos vagy benne? Ezt csak te meg ez apu hajtogatjátok állandóan. Tudom, hogy a szomszédék macskája szült négy kismacskát. Hát ehhez mit szólsz? Azok születnek, de a gyereket, a. kisbabákat a gólya hozza. Ez az Igazság. Hát ilyen könnyüt nem tudsz? / f ^ . t íjr'fi! 75 A SZOCIALISTA IFJŰSAG! SZÖVEISfiG SZLOVÄKTAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIV. ÉVFOLYAM — 1975 Május 27. Ara l— kcs Földünkön 3,5 milliárd ember él. ebből féimiiliárd gyerek. A kétezredik évig éz a szám megkétszereződik. Mo.st, a- mikor ezeket a sorokat olvassák, valahol Afrikában a gyerekeket éhhalál fenyegeti. Játszhatnának, iskolába járhatnának, orvos, mérnök lenne beiőUik, ha tipegőkorukban rendszeresen táplálkozhatnának, amikor megbetegednek, megkapnák a legalapvetőbb orvosi kezelést. Etiópiában 24 millió emberre 43 orvos jut. Oe megrázó példaként felhozhatnánk bármely más fejlődő országból is. Pár héttel ezelőtt a nyugatnémet sajtóban nagy port vert fel egy cikk, a- melynek központi témája a gyermekek büntetése volt. A szülők olyan részletekbe boMMECV Am AMIKOR NEM in? csátkoztak fejtegetéseikben, amit én csak kínzásnak nevezhetnék. A gyermek nem tnd védekezni, nem tnd visszaütni. Kicsinek született, tehetetlen, fejlődése szülei kezében van. Az emberiség jövője, a jövő emberisége a szülők, a mai középgeneráció kezében van. Hazánk már akkor tndatosílotta ezt a felelősséget, amikor kezdeményezték az DNICEF gyermekvédelmi szervezet megalakftását. Szükség van rá, az egyik országben kevésbé. a másikban jobban. Mert a gyermekek körül nálnnk is vannak még gondok. Milyenek? ' — Anyu. az igazi királynők is fellépnek a báb.szfnházban? — Hová megy e nap, amikor nem látom? —Miért kell raegennem a kenyér héját? Ötéves lányom még nem érti, hogy ott, ahonnan neki a banánt meg a narancsot küldik, gyakran éheznek a gyerekek, nincs mit enniük. — Hát akkor küldjük el nekik a kenyér héját„. A nemzetközi gyermeknap arra jő. hogy ilyenkor tndatosítjuk gyermekeink helyzetét. Azt, hogy szocialista törvényeink védik íz anyát, a családot, a gyermekeket. Itt nem veszhet el a gyerek, pólyáskortól egészen a nagykorúságig az állam gondoskodik ró la. Ma ünnepeljük gyermekeinket, azokat a kik még nem tudják, hogy a világot jelen tik számnnkra. Zácsek Erzsébet
