Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-07 / 2. szám
(Az előző rész tartalma) lenkű egyedül van az erdő mélyén. Eltévedt. Nagyon szomorú, azt hiszi, itt pusztul el, soha nem találnak rá. Egyszerre csak kiáltást hall, meg közeledő léptek zaját. Biztosan őt keresik. Ájulást színlel, de szemé sarkából lesi, mi történik majd. Pavel tűnik fel a fák között. Észreveszi a mozdulatlanul fekvő Lenkát, mégis elfut. Lenka mélységesen csalódott, elindul és megkeresi a többieket. Markéta belepottyant a mocsárba, Papel az ö segítségére sietett. . Közben beesteledett. Hazafelé menet betérnek egy közeli faluba, ahol búcsú van. Egy csapat bőrkabátos legény felfigyel Markétára, s amikor a lányka felül a körhintára, egyikük megkaparintja a mögötte levő ülést, és alaposan megforgatja Markétát, annyira, hogy amikor Markéta leszáll, borzalmasan rosszul van. VII. — Ez így igen könnyű volna, fía- talúrl Akár oda is adhatnám az üveget. — A sátor tulajdonosa meglökte Pavelt, Pavel lenéző mosollyal még egy lépést tett hátra — úgy festett, mint a/kl nem Is céloí — úgy festett, az üveg az övé lett. — Nagyszerül — kiáltotta Markéta. átfogta a nyakát, és megcsókolta. — Milyen egészséges lettél hirtelen! — jegyezte meg Erik. Talán én is féltékeny vagyok, s6- \ hajtott magában Lenka, ez nem más, mint aki nem is céloz —, hajított, s hogy a szorongató fájdalom a szíve táján nem enyhült, hiába nevezte féltékenységnek. A céllövöbödé mellett a körhintá nál látott suhanc állt, őket figyelte. Markéta úgy megszorította Lenka kezét, hogy szinte fájt. Megálltak. — Gyere innen — kérlelte Lenka, de a fehér ruhás lány nem mozdult. Éppen olyan merőn nézte a suhancot, mint az öt. — Gyere nógatta Lenka —7- Rózsát akarok — mondta Mar- kőta halkan. — A vásár összes rózsáját akarom. Pavelhoz fordult. — Tudsz célba lőni? — Neked minden kell — fintorgott Erik. — Az üveg nem elég? — Azt a lilát akarom Pavel mélyet sóhajtva megtöltötte a puskát, célzott, de mielőtt meghúzta volna ravaszt, lövés dörrent, és a Illa színű rózsa szára — a hurkapál- •Ika —- eltörött. Mintha csoda történt volna. — Akkor legalább azt a feketét — kérlelte Markéta csalódottságot színlelve. Oda sem kellett néznie, hogy tudja, ki lőtte le a rózsát. Az egész megismétlődött. Mielőtt Pavel az arcához emelte a fegyvert, a legény lőtt, s a rózsa az övé lett. Pavelban csak gyűlt a düh. — Azt a zöldet ott jobbra! — Markéta jó hangosan fejezte ki kívánságát. — Hátha nekem a másik tetszik? — De hiszen nekem lesz! Pavel célzott, s a felbodrozott zöld papírvirág letört. Csak éppen nem az 6 lövésétől. Azért mégis meghúzta a ravaszt, de remegett a keze, a felin- dultságtól, s a golyói csak a rózsák mögött, a deszkafalba fúródott. A bőrkabátos legények csoportjában hangos, sértő nevetés csattant föl. Lenkát most Is kilelte a hideg, akárcsak a körhintánál, amikor megpillantotta a feketehajú suhanc tekintetét. Lenka kitépte a fiú kezéből a megtöltött puskát. — Mutasd, megpróbálom! Pavel rosszul palástolt megköny- nyebbüléssel magyarázta, hogyan célozzon. — A három pontnak egy vo-nalban kell esnie. A harmadik pont a cél. Ismét felhangzott a nevetés, melynek nyilvánvaló célja a provokálás volt. Lenka hirtelen elsütötte a puskát. Persze nem talált, de nem is a- kart találni, még ha világbajnok lehetne, akkor sem. — Most én. Markéta odafurakodott a puskához. A puskatust a pultra támasztotta, s mielőtt bárki felocsúdott volna, a csövet a homloka közepére Illesztette. — Megölne? — Mit bofondulsz? — Pavel megpróbálta elvenni tőle a puskát, de mert Markéta az ujját a ravaszon tartotta, nem erőszakoskodott. — Megölne? — ismételte meg. — Csak egy lyukat fúrna a fejecskédbe. Szellözőlyukat —■ mondta E- rik, de 6 sem volt nyugodt. Markéta túlságosan izgatottnak és elszántnak látszott. —- Hová jobb lőni? A homlokba, vagy a szájba? A fekete hajú suhanc feszült figyelemmel, szinte bűvölő tekintettel csüngött Markétán. Markéta hirtelen megfordította a puskát, és a fiút vette célba. — Mit csinálsz? — kiáltotta Pavel. A legény meg se moccant. Lenka izgatottságában az ajkát harapdálta. Már látta, hogy a fiú lezuhan, a homloka közepén kis fekete lyuk. Csurogna a vére? Egyáltalán, van az ember fejében vér? Hát a ■ fiúéban? A suhanc alig észrevehetően elmosolyodott. Markéta keze megremegett, ujja a ravaszon begörbült, s a puska- cső éppoly hirtelen elhagyta élő célpontját, mit amilyen hirtelen megkereste. A golyó valahova a rózsák irányába repült. — Gyönge idegzetűek vagytok! — Rámosolygott három halvány társára. letette a puskát, s egy királynő méltóságával távozott. Markétát teljesen elfoglalta saját könnyed járása, valahová felfelé nézett, mint aki egyetlen pillantást sem hajlandó senkire sem pazarolni, s mikor egy hatévesforma fiúcska megrántotta szoknyáját, ijedten ösz- szerezzent. — Mit akarsz? A gyerek felelet helyett kezébe nyomta a lila, a fekete meg a zöld rózsát, majd elfutott. Markéta az arcához emelte a csokrot, és beledugta az orrát. — Ibolyaillatuk van — nevetett fel boldogan. — A festék fog — mondta Erik. — Azonkívül pacsulival fröcskölték be ezeket a rózsákat. Markéta ügyet sem vetett rá. A rózsákat a melléhez szorította. Lenkának úgy rémlett, hogy az ajkával is megérintette, majd a csokrot nagy ívben elhajította egy bódé mögé, ahol a félhomály a tarkán kivilágított tér ellentéteképpen koromsötétnek tetszett. — Ilyenek a nőkl — sóhajtotta E- rlk. Pavel, mint mindig, hallgatott, csak Lenka vette észre, hogy kutatóan körülnéz. Fellobogott benne a féltékenység. Az rendezze a számlát a fekete fiatalemberrel, akihez Markéta — legalábbis ezen az egyetlen napon — tartozik. Az pedig nem Pavel! Csak hát ki mondja meg ezt neki? Erik, aki minden látszólagos magabiztonsága ellenére is gyáva és tétovázó? Markéta, aki minden alkalmat megragad a szórakozásra? Vagy talán 6 maga, akit már az Is köt, hogy úgy kezelik — milyen nevetséges! — mint Pavel szerelmét? Csupa lehetetlen ötlet. Mentek tovább, végig a búcsún, e- gész addig, ahol a fény és az árnyék határán, köze! az erdőhöz, egy halom dorongfa állt. — Hát nem gyönyörű itt? — Markéta büszke volt, hogy ilyen romantikus helyet választott. — Üljetek le, barátaim. — Nem tudsz üvegből inni. Ne vedd egészen a szádba, csak félig, hogy levegő menjen bele — oktatta Pavel Markétát, aki minden kortynál köhögött, és kihasználva a szemléltető oktatást, közelebb húzódott a lányhoz. Lenka elfordult. Nagyon nehéz volt kitartani kívánsága mellett, hogy az idő lassan múljon. Felnézett a csillagokkal szabálytalanul díszített égboltra. — Valahogy szomorú vagy — mondta Erik. — Nem vagyok. Mondd csak, hogy van ez az idővel? Ha visszafelé szánnék, a föld forgásával ellentétes 1- rányban, akkor huszonnégy órával visszatérnék? — Szeretnél visszatérni? — Nem tudom. — Semmiféle földgömb nem forog úgy, mint az én fejem — vihogott Markéta, és Pavel térdéhez támaszko- do'tt. A búcsúnak már csak a színes fénykoszorúval bekerített körvonalai látszottak. A hangszórók elnémultak. — Énekeljünk valami szomorút! Markéta halkan dúdolni kezdett egy lassú népdalt. Tiszta csengő hangja a magas hangoknál alig érezhetően remegett. Az éneket hirtelen motorbőgés szakította meg durván. Fenyegető, szándékolt lassúsággal- erős fények közeledtek a farakáshoz. A fények mögött a motorkerékpárok kormányára hajoló fekete alakok körvonalai rajzolódtak ki. A dübörgés és a reflektorok vakító fénye régen leselkedő veszélyt sejtettek, tsmeret- len szörnyek támadását, melyeket valami felébresztett ezeréves álmuk ból. — Nem kellett volna eldobnod a rózsákat — suttogta Lenka. Markéta felnevetett. — Énekelj tovább — rendelkezett Erik bíztatóan. Hangja hidegen és é- lesen csengett. Lenka felismerte, hogy fél, s térdét a gyomrához szorította, hogy szembeszegüljön saját félelmével. Pavelra nézett. A fény olyan e- rős: volt, hogy arca minden rezdülését látta. A fiú nem törődött a veszéllyel, számára semmiféle veszély nem létezett. Szemével Markétán függött, tekintetében kínzó féltékenység. Féltékenykedett a fekete bőrkabátos magas fiatalemberre, aki jobban célzott, mint ő, s mindig oly váratlanul, és titokzatosan tűnt fel. Markéta énekelt. A szándékosan túlhajtott motorok zaját nem harsoghatta túl, de hangja nem veszettjei, tisztán csengett, csak valamilyen más térben, nem itt. A motorkerékpárok egyre szorosabb és szorosabb körbe zárták a farakást. Mintha összezúzás- sal fenyegetnék. — Már falun sincs nyugta az embernek — mondta Erik. Lenka meglátta a követ Pavel kezében. — Nel — kiáltotta, és éppen abban a pillanatban fogta át a vállát, amikor Pavel karja dobásra emelkedett. Érezte megfeszült Izmait, s még akkor is hozzásimult, amikor a kő már a farakáson gurult. Pavel tétlenül tűrte, nem tett szemrehányást Lenkának, de mintha valami ösztönös ellenszenv áradt volna belőle a lány felé. Lenka elengedte, s megszégye- nülten összekuoorgott Égett a teste, ahol hozzáért Pavelhoz. — Az emberiség egyes tagjai közt fennálló ellentéteket jobb szellemi, mint fizikai erővel elsimítani — jegyezte meg Erik. Lenkát fellngerelte. hogy a fiú mindig mindent észrevesz, s ráadásul, hogy a védelmébe veszi. Mintha szüksége volna rá, hogy valaki Pavel ellen megvédje. Akkor már legfeljebb önmaga ellen. Hogy erős legyen, és ne ölelje meg ismét Pa- veit most már minden ok nélkül, magyarázkodás nélkül. Az egyik motor- kerékpár olyan közel suhant el mellette, hogy megcsapta az égett olaj- bűzzel kevert, forró levegő. A motoros kinyújtotta a kezét mintha meg akarná ragadni Markétát. és magához akarná húzni. Valamit kiáltott, aztán a motorbiciklik távolodni kezdtek, s éppoly hirtelen eltűntek, mint amilyen hirtelen felbukkantak. Erik felpattant. — Indulás, srácok — parancsolta, megfogta Markéta kezét, s nem törődve az ellenkezésével, elvonszolta. — Várj! Csak nem menekülünk ell — kiáltotta Pavel, de azok ketten már eltűntek. Lenka követni akarta őket. — Gyere! — Ered] egyedül. Én nem félek. — Én sem. Ismét leült. Pavel abba az irányba bámult, a- merre elmentek, de a sötétben semmit sem lehetett látni a fák között. Még csak Markéta világos ruhájának villanását sem. Először vannak kettesben azóta, hogy Lenka megvádolta a fiút, hogy a halálát kívánta. 0- lyan pontosan tudta, mit érez most Pavel, hogy szinte belesajgott a szíve. Pavel féltékeny Markétára, s rá adásul még kétségek is gyötrik: mit mondjon annak a lánynak, akinek a kedvéért ide jött? Lenkát elöntötte a forróság. Most majd magyarázkodni kezd, hogy s mint voltak a dolgok, védekezni fog, 6 meg nem tudja megállni, hogy ne tegyen szemrehányást a fiúnak, és az egész ostoba és ingerült szóváltásba fullad. Ha legalább ezt megakadályozhatnál (Folytatjuk) Kopasz Csilla fordítása szerkesztő üzen W • F. F. Párkány: Nézzük mindjárt egyik versének néhány sorát; / Sze^y kedves gerlepár / Szárny- csattogva tavaszál ' Ninesen nékik nyugtuk már / Rájnk lőttek nem vitás / Te szerinted ki hibás? f stb. A ]>a- pír semmi esetre -sem, mert arról nem tehet, hogy az ön madarai egy szárnyon szálIanak tova. Különben a többi verse is gyenge. Mind gondolatt-tertalml töltetük, mind művészi megfogailma- zásuk gyenge, erőtlen. Nem mond bennük semmi újat, semmi egyénit pedig enél- kül nincs költészet, nem létezhet. „Csipkerózsika felébresztéséhez a királyfi csókja, a költő művészetéhez az olvasás művészete kall. A világköltészet és a világirodalom legnagyobb kincstára az emberiségnek.“ — mondja Szabó Lőrinc. Fogadja meg a tanácsot. Olvasson, művelje magát! • ,.lólősz“: Versel zavarosak, hiányzik belőlük minden ami egy picit is a költészetre emlékeztetné olva- séjukat. Egy j>élda talán önt is meggyőzi (eredeti helyesírásban közöljük); ! A jólé- szi hegytetőn, egy sfr meg- áUít. / HÓI nyukszik egy Ifjú katona. i Egy kőrhat fejfa néftelen. / Sok virágok csendben nyfladoznak. /stb. Tatán ennyiből Is rájön, hasznosabb, ha inkább olvassa a verseket... • K. G.: Verseiben csupán magyar nóta Izeket találtunk. Sajnáljuk, de az í- rásről lebeszéljük! .Az olvasásról, a könyv az Irodalom szeretetéröl azonban nem. • ,.N... ORA“; Verse nem más, mint egymás alá tördelt, végtelenül unalmas és üres sorok halmaza. Sehol egy ewdeti gondolat, sehol egy kép, csupán sztrupo« ömlengés. Fiatal még. Tanuljon! • H. (.: Levelében art írja, hogy fél éve ír már verseket, és 14 éves. A tanácsunk: majd ha több fél éve írja a verselt, akkor jelentkezzék. Élmény és mondanivaló nélkül nincs versi Hátha van valakije? Tizenhét évesen mentem férjhez nagy szerelmemhez. Azóta öt év telt el, én még mindig ragaszkodom hozzá, de nála nem ismerem ki magam. Igaz, házasságunk második évében talán én követtem el butaságot. Nem nagyot, csak teloslegessn locsogtam. A vállalatunk központjából kijárt egy ellenőr. Minden nő odavolt érte, tizenkilenc évesen nekem is nagyon tetszett. Ezt elmondtam a férjemnek. Nem is tudom, miért kellett felfújni az ügyet, talán zavart, hogy a férjem annyira biztos a dolgáljan. Az ellenőr nem nézett senkire, észre sem vette a létezésemet. Az én párom nagyon ideges lett de végül rendbe jöttünk, megnyugodtam, már csak azért is, mert a központból az az ember hamarosan elkerült, és nem is láttam többé. Nemsokára fontosabb téma kerüli napirendre: terhes lettem. Három évig otthon maradtam, nagyon boldogok voltunk. Amióta azonban visszatértem az üzembe, megváltozott a férjem. Bizalmatlan, zárkózott, ingerült. Az utóbbi időben néha egy-fcét érával később jön haza. Azt mondja, időnként értekezletre kell mennie. Mostanában előszedi az én „múltamat“, pedig tisztáztam, hogy nem tettem rosszat. Azt hajtogatja, maradjak ki a vállalattél, ahol szerinte udvarlóim vannak: válással is fenyeget. De án szeretem a munkámat, és a keresetemrő>l se akarok lemondani. Mondjak fel mégis? Hátha neki van valakije, és csak ürügyet keres, hogy otthagyjon? Jelige: Gyanú Válaszok a „Nem* tudom, mit tegyek“ című levélre Levele elolvasása után csak a fejemet csóváltam. Tudtam eddig is, hogy sokszor a nők teszik magukat nevetségessé, de hogy valaki annyira naiv legyen, mint például ön, azt már nem tudtam. Abban igaza van, hogy ön is ember, és joga van a boldogsághoz. De nem ilyen áron. Én már akkor elhagytam volna, amikor megtudtam volna róla, hogy nős és egy gyermek apja. Az lényegtelen, hogy boldogtalan. Szerintem hiába huszonhárom éves, nincs magáhnz való esze. Az életet nem lehet bonyodalmakkal kezdeni. Dgy látom, hiába beszélt a férfi feleségével, továbbra is hagyja magát ámítani, pedig a férfi nem szereti önt. Csak hitegeti, mert a kapcsolatuk érzelemnélküli. (Lehetne úgy is mondani, kikapcsolódás.) Csodálkozom, hogy erre móg nem jött rá. De az is lehet, hogy képtelen elhinni becsapottságát. És ha vóletlenül tévednék, akkor is elhagynám, mert egy család boldogságát nem szabad szétzúzni. A feleség elmondta, hogy mindent tud a férje ügyeiről, maga mégis elhiszi, hogy a házassága felbnmlőban van. Ez egyhén szólva furcsa. A problémáját saját magának kell megoldania. Én nagyon melegen ajánlom, hogy hagyja ott azt a férfit. Nem tudom, hogy maga mit szólna, ha egjrszer a férje lepné meg ilyen kapcsolatával. Azt hiszem, nem a legjobban érezné magát. Keressen olyan férfit, aki magához való. Jeliigo; Erika Ne higgye, hogy vén erkölcscsőszök vagyunk. Ha a lovelünk kissé le is sújtja, mi is fiatalok vagyunk. Amit ön három éve elkezdett, és ma is folytat, az egy kicsit több a soknál. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert nős emberrel kezdett ki, s amikor már mindent tud róla, akkor is folytatja a viszonyt. Ha huszonhárom éves létére nem képes felfogni, hogy a férfinek maga csak flört, kaland és szerető, akkor mi aligha szólhatunk valamit. És még megkérdi: „Ha nem vesz komolyan, miért nem enged el?“ Talán magához láncolta? Ha volna magában egy szikrányi női büszkeség, már rég faképnél hagyta volna azt a férfit. De maga nem hisz a tényeknek. Elítélendő a férfi is. aki félrevezette, mert legszívesebben háremet tartana. Minél előbb hagyjon fel ezzel a furcsa szerelemmel. Mint felnőtt ember, próbáljon szembenézni a tényekkel és elszámolni a lelkiismerotével, hogy erkölcsi szempontbél van-e erre a kapcsolatra joga. Ha kapcsolatának társadalmi oldalát nézzük, akkor jutunk más megállapításra. Az ilyen kaland már sok házasságot tört ösz- sze, és sok gyermeket tett szerencsétlenné. Ahelyett, hogy a férfivel bujkál, olvasson több könyvet és művelődjön, tanuljon. Járjon szörakozanl, de a férfi ismerőseit jobban válogassa meg, mert ezzel elejét veszi sok csalódásnak, a bánatos és szomorú életnek. Reméljük, hogy elegendő ereje lesz a szakításhoz, és tisztességes körülmények között férjhez megy. Csakis így lehet boldog. De nem olyannal — s főleg nem nős emberrel —, mint a jelenlegi! Jelige; Nyanya és Sanyi
