Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-07 / 2. szám
9 JAZAI Til“ ZS. NAGY LAJOS: TÉLIDÖBEN Zizegve hull és hull és hull a hó. sapkám alatt sincs már menedék, elrejtőzöm hát álmaim mögé. De jön apám, homloka olajos ráncaiban fekete hópihékkel. — Gyerünk, fiam! — szól, és én indulok neki a télnek, hóhérként, fűrésszel. ' t-*»! VERES JÄNOS; TÉL VÉGI VERS Hideg ez a vén föld, fagyosak a fények, védelemre vágyik a kallOdő lélek. Céllal vértezetten várok csupasz réten, ha sokáig így lesz, csontomra fagy vértem. Foto: HELEXA Alólad is foszlik a repülő szőnyeg, ha lehullsz a hóba, kötést lesz belőled. Két vessző-magányból rakjunk tüzes fészket, s benne termő rózsánk fagyokat Igézhet. Jövőd kemény várát emeld fel a jégre, s képzelj bele engem holdas közepébe. TÖRÖK ELEMER: TÉL Tükörként dereng a (olyö dagadó fehér vitorlák partján a bokrok a hoplzontlg roskadö ég tejutat szór a hegyre mindenfeléi kozmoszt csönd varjú se károg ki látott Ily dermedt néma világot ezüstként csillanó magányos nyárfa Jut-e még eszedbe pipacsok plrosló lángja GYURCSÖ ISTVÁN: 19 ILYENKOR TBL WEJBN... De ne gondolj most a télre; lehet bánntlyen szép a tél, több ruha kell, szalonna, szén, szeretet, ami oly kevés még nyáron is — kezünkben kés, hurok; ki bírja, marfa.„ Ne lumagudj e hangra, hamisan tntonált, jól tudom, de tél van, hiába tagadom, és ilyenkor csikorog, dOrmOg az ember, morog — látod, a téltől védeném magam, és őt Is, szép tiszta nyaram, de Ilyenkor tél Idején oly gyorsan ég a tűz, s a szén oly gyorsan fogy; szívünk szene... Mint mondjak? Ne gondolj vele? Hiába mondanám, nem slkeríS. OZSVALD ÄRPÄD: TÉLI ÜT Fényesre dermedt cslUagok között rezes bundában bóbiskol a hold. Zúzmarát lehelnek a fák, a tó nádszakálla megremeg a szélben, Jégbóre alatt borzong a víz is. Kegyetlen téli éji Nyugtot adó békét, szerelmet ne adj te nékeml Hódarát söpör előttem a szél, fagy verte úton koppan a léptem. Ogy megyek most el dúdoló kedvvel, feltúrt gallérral, mint vándorlegény, ki otthagyta részeges mesterét, kis batyuját nagy botra akasztva, hátra se nézve, nekivágott, hogy felfiedezze a világot. ANDREJ KUCSAJEV; Tegyük fel,,. Az Úton leállítóttam egy taxit, és kérdem a sofőrjét;-T Mondja, szabad ez a kocsi? A sofőr nagyot szippantott a cigarettájából, klfúfta a füstöt, megvizsgálta a cigaretta égő végét. Ismét nagyot szippantott belőle, majd a füstöt kifújva így szólt; — Tegyük fel, hogy szabad. — Akkor talán beülhetnék? — jegyeztem meg. — Tegyük jel — mondta a cigarettájá parazsát vizsgálgatva. — Tegyük fel, hogy beülne. Bs aztán? — ázíiíTi? Maga bestartol, és elfuvaroz engem — mondtam azon Igyekezve, hogy a szavaim keményen pattogjanak. — Tegyük fel, hogy elfuvarozom — mondta beleegyezöleg. — Bs aztán? Elegáns ívben kidobta a cigarettáját. — Megyünk, ez eltart egy darabig — göngyölítettem neki tovább gondolataim fonalát aztán egy Idő múlva megérkezünk. — Tegyük fel — bólintott rá a sofőr. — Tegyük fel, hogy elérjük a célt — most már semmi se vonta el a figyelmét. Még a cigaretta sem. — Ott én szépen kiszállok, kifizetem a vi- teldlfat, és maga továbbmegy. — Tegyük fel — mondta olyan arcot vágva, mintha csakugyan érdekelné a dolog. — Bs aztán? — Aztán majd újra megállítja valaki. — Tegyük fel. Bs aztán? — Valakit megint elfuvaroz vcdáhová. — Tegyük fel. És aztán? — Aztán? Aztán ugyanaz ismétlődik mindaddig, amíg véget nem ér az ön munkaideje. — Tegyük fel. Bs aztán? — Aztán hazamegy, harap valamit majd lepihen, és jól klaludja magát... — Tegyük fel, tegyük fel. No, de mi vár rám aztán? Ml lesz, hogyan lesz tovább? — úgy éreztem, hogy a dolog kezdd már idegesíteni. — Aztán újra munkába áll — mondtam. — Tegyük fel — tört ki mérgesen — De ml következik aztán? — A nyugdíj — mondtam szomorúsággal a hangomban, hogy valamiképpen megengeszteljem. — A megérdemelt pihenés. Horgászás, séták, televízió, az unokák... — Tegyük fel — mondta kedveszegett sóhajtással, mintha már unta volna a dolgot. — Tegyük fel, hogy jón majd a nyugdíj és így tovább. Bs aztán? — Aztán.. Nyilvánvaló, hogy mi következik aztán... Mindnyájunkra ez vár... — Tegyük jel, hogy mlndnyájimkra. Bs aztán? — Nem tudom — ismertem be becsiSeíesen. — Tudja, ezen még nem gondolkodtam. — No látja, csakhogy én mindenre gondolok — kezdett rám tátognl. — Bs álig, hogy elkezdtem ezeken a kérdéseken töprengeni, t- deveret maga és mindjárt rám támad; „Szabad ez a kocsi?“ Ha magának nincs kedve, vagy egyáltalán képtelen valami rendes dolgára gondolni, legalább másokat ne zavarjon ebbeti ténykedésében. Világos? Bs most menjen a fenébe. — Bs mondjuk, ha megfizetem önnek a viteldíj kétszeresét — vetettem jel —, <d>ban az esetben fenn áll esetleg annak a lehetősége, hogy mégis elfuvaroz? — Tegyük fél — mondta filozofikusan és kinyitotta a kocsi ajtaját. —tó— fordítása J ános a tanyáról többféle alapon Jött be ezúttal a városba. Elsősorban a piaci árak érdekelték, s azonfölül néhány apró tárgyat Is kellett vermi. U- gyanls kell egy kamka a malac orrára, egy karika az ináéra láncára, amit mindig ellopkodnak a gyerekek, végül pedig adót Is kellene fizetni. János ez utóbbi mesterséget végzi el először, s megszaporodva Jön ki az adóhivatalból. János odakint azt határozta, hogy tíz forintot fog fizetni, de csak ötöt fizetett, s így flnánolállsan szaporodott. Ez mtndlg vidám állapot. Most már lehet karikákat keresni. Talált Is kettőt, nagyon szépet. Egyik Jó volt az órára, a másikat pedig nagyolüta kissé a malac orrára, de hát üsse kö, majd hozzánóvekszlk. Az orr növendő. Ezzel most már egészen készen van, s lehetne Is menni kifelé, amidőn e- aaébe ötllk, hogy vesz egy olcsó Jegyzőkönyvet a fiúnak. Inkább abba frkáljon, mint a ház falára. Ez teimésaetes. János valami Játéküzletbe megy, végignézi a kirakott tárgyakat, s néhány fillérért vesz egy kis noteszt. Szép azért az nagyon, olyan aranyos a háta, a- kár a Biblia. — No, majd möglátom, mit ír bele a gye- Pök — szél bíztató mosollyal János a boltoshoz. — Maga lösz a felelős azért, amit a gyerök ebbe a könyvbe szerkeszt. így elválnak. Amint azonban János az aprópénzt tar- tajlmaizó tárcát a belső zsebbe akarná tenni, a tárca leesik a földre, mert nem olyan könnye a eubában valö mozgás, mint ahogy azt az ember gondolná. János lehajol érte, s amilkor fölvenné, egy Sols színes aUaikon akad meg a szeme. Ez egy Játékkatona, amely fakarjával szalutál, s kabátja kékre, lábal vörösre vannak festve. A szerencsétlen kis katona feküdt a földön, mert csákójával odaszorult az árusító asztal lábához, de még így fekve Is következetesen tisztelgett. Természetesen János ahogy megpillantja, villámgyorsan eszébe ötWk, hogy a kis könyv mellett a katonababa Is igen jó lesz a gyereknek. Hamar kikapja hát fekvő helyzetéből, s hozzámarkolva a tárcához, mind a kettőt az öklébe fogja. Fölegyenesodik, s az öklét bedugja a belső zsebbe. Ott kinyitja, a katona és a tárca bentraaradnek, kezét pedig nyitott állapotban húzza vissza. No, ez rendben van. Most már végleg elköszön a boltostól, s az utcán kedvvel rázza bele magát a subába. Mosrt addig be nem nyúl a 2»ebbe, amíg a tanyára nem őr. Nincs otthon senki, mivelhogy a gyerek Iskolában van, az asszony pedig odajár a szomszéd tanyán, ahol valami torban se gódikezik. Így hát a lóvékat kifogja, s előkeresve az eresz alól a kulcsot, bemegy a házba. Jó meleg van bent. János topog egy kicsit a szobában, s Jár-kel. Majd pedig gondolko Blk, vajon utánamenjen-e az asszonynak, vagy rátegye az órára a karikát. Eközben eszébe Jut a notesz meg a katona. Gyertek elő. Zsebébe nyúl, s kiveszi mind a bettőt. Az asztalra teszi, a az ablakhoz megy, Mtekint a néma tájra, az útra, hogy jön-« a gyerek. No, nem jön még. Visszafordul, s ekkor, ahogy tekdntete az asztalira esik, megdöbbenve lép hátra. A notesz fekszik az asztalon, de a katona, melyet mellé fektetett, nem fekszik, hanem áll, és fölemelve tartja a kezét. — Nini, mondja János. Odamegy hozzá, s lefekteti. De midőn elvonja a kezét, újra fölugiúk a katona, előbb hajlong Jobbra-balra, mintha Igen mérges lenne, azután megáll keményen, éppen neki szemközt fordulva, és a kezét le nem eresztené a világért. — No — szól újra János, és komolyan szemúgyre veszi a kék-vörös emberkét. Fa ez, fa. Legalább annak mutatkozik. S miként van az, hogy mégis mozog? TÖMÖRKÉNV ISTVÁN: CSATA A KATONÁVAL leteszi most már keményen az asztalra, s meg Is nyomja, hogy jól fekve maradjon. Ogy is van. Erős keze alatt megfekszi az asztalt a katona, és semmi mozgása nem érzik. Ámde kezét hirtelen elvonva onnan, újra csaik fölpattan, hajlong, megint előtte áll meg, s két festett szemével rátekint. — Üssön meg a parti — kiáltja János, és mérgesen csapja le újra. Ezúttal politikával él. Nem kapja löfl hirtelen a kezét, hanem lassan fogja elhúzni. Meg Is próbálja, de íme, ml történik megtol. Ahogy szelíd vigyázattal emeli föl az ujjait, akként kél utána lassan a katona, mígnem ismét teljesen egyenesen áll, és karját Jánosra emeli. — Engöm ne fenyögess — mondja János, s elmegy az asztaltól egészen a sarokig. Onnan gyanúsan nézi. Csönd van kint, bent. Kissé alkonyodlk, s a pusztára leszáll a téli napáldozat ólmos fátyolé. Semmi za) nem hallható, a boglyakemencében összeomlik néha a zsarátnok, s koppan a tapasztott falon. A notesz az asztalon fekszik, János a koméncepadikáia ül, a katona áll az asztalon, s mereven nézi Jánost. Meg se mozdul. János erős pUlanitásal egyre gyengébbeik, végül lesüti a szemét a katona tekintete e- lőtt. — Én nem loptalak.*, el — védekezik halkan —, feküdtél a földön. Akkor minek feküdtél. .. Mert le voltál szorulva. Köszönd, liogy fölemeltelek I Ez nem lopás. Más Is elvitt volna, haMod-el Engöim ne verj mög szömmel, mert lleütlek az asztalrul. Leütlek! Erőt gyújt, és fenyegetve köizeledlk hozzá. János máír-már leüti, mikor új gondolata támad. Az asztalon a kancsó, körülötte vizes az új deszka. Hirtelen elkapja a katonát, és fejjel belenyomja a vízbe. — Ne kutyái — hörgt, s homlokán ve- rejtékcsöppek ütrwk ki. Mikor elveszi róla a kezét, fölklált. A katona nem kelt föl, ott maradt fekve a vízben. János vlgadozva nézi. — No, most ott vagy... Most mozogj, kutyafü'lül Mozog is. Ijedve veszi ezt észre a küzdő felek nagyobblka. A víz nem bírta teljesen leragasztani a zöld festékhez a kék festé- kes katonát, egys2iarre mozogni kezd, s hopp! megint egyenesen áll már, de előbb elöre-hátra hajladozik fölemelt karjával. Hátha ez nem célzatos fenyegetés, akkor egyáltalán nincs fenyegetés a vHágon. János meghőköl, derekát az ágyhoz üti s fölszlssaeo. Dühös lesz. — Minek Is hoztalak Idei — kiáltja. — Eingöm ne bánts mög. Ne ronts mög, ösz- szetörleki Előkapja a botot a sarokból, s tisztes távolban maradva, le akarja azzal nyomni a katonát. Nem megy. Kitér a bot előtt, s minél jobban hozzásújt, annál hevesebben fenyegetőelk. János homlokán ismét ott van már a hideg veríték. Mit tegyen, mit tegyen? Eh, egyszer hal meg az ember. Hirtelen elslkllk az asztal mellett, hogy az ablakhoz Jusson. Ezt reszkető kézzel kinyitja. Akkor visszafordul bátran, nagy kezéróil megmarkolja a kis embert, hogy egészen elvesz az öklében. — Gáspár... Menyhárt... Boldizsár... — mondja s kilöki a katonát az ablakon. Repül, repül egy darabon, azután a fagyos göröngyök közé bukik, s hentereg Ide-oda. János utánanéz. — HuhI — csattan töl egyszerre. Már megint áttl a katona egy bókupac tetején, hajlong, integet, emeli a kezét, és erős szemiehányás van a tekintetében. — Loptál, loptál, loptál... János hallani véli a szavakat, és szívét névtelen Ijedtség szorítja össze. És rontások rontása, hogy épp most Jön haza a gyerek az iskolából. Látszik az ú- ton. Közeledik, 6 meg kiáltani akar reá. — Kerüld el, kerüld ell De nem bír. Rémülten, elzsibbadva látja az ablaknál, hogy a fiú észrevette a katonát, fölemeld, s diadallal hozza befelé. Már az ajtónál] kiáltoz; — Nézze kend, apám, nézze... Az apja föIhördüJ, s kezét tiltakozva tartja maga elé. — Be ne hozd! Ide ne hozdi Most vívta® vele éppen... A fiú nem érti. A kis ember szemel szeretettel nézik a még kisebb embert, s kacagva kiált: — Nézze kend, ólom van aljában. Ha lefektetöm, fölugrlk. Nézze kend mánl Jánosról lefosZHik most a zsibbadtság, rémület, s benső Indulatai elcsöndesülnek. — Öl — sóhajtja megikönnyebbüilteo. — Ölöm van benne. Aztán röstelkedve mozog, otteát adandó az eddigi vlolenolánaik. — Azt hittem: lélök.
