Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-03-25 / 13. szám
Éjjel két 6ra után történt, agy kisvárosi autóbuszállomá- son. A váróteremben fagyoskod- tam, vártam a buszt. Vágyakozva nézegettem a fűtött váróterem felé, de nem mertem bemenni, mert a gépkocsinak minden piHanatban meg keltett érkeznie. Az épület előtt egy rendőr- kocsi állt meg, két egyenruhás férfi ugrott ki belőle, az egyik a pénztárhoz sietett, a másik a váróterem elé állt, és gyanakodva méregerett. A pénztáros ki'kémlett a tolóablakon, és rám mutatott. Nem értettem, mit akarhatnak velem. Az e- gyiik rendőr hozzám lépett: — A neve? — kérdezte. — Kenneht Forbes- — feleltem. — Mit csinál itt? — Várom az autóbuszt. — Nem egy hívást? — Milyen hívást? — kérdeztem hökkenten. — Telefonhívást. — Téved. — A pénztáros azt mondta, hogy az utóbbi fél órában önön kívül senki sem járt itt. , — Ez tény, ennek ellenére azonban... A rendőr a bejárat felé kémlelt. Két férfi közeledett sietős léptekkel, — ö az? — kérdezte az e- gylik. — A pénztáros aast mondja, hogy az utóbbi fél órában rajta kívül nem járt itt senikl. — Akkor egészen biztos, hogy ö az — mondta a férfi. — A pénzt ide rejtetted «I, ugye? — kapta el tőlem a táskám az egyik rendőr. Rémülten a táska után kaptam, de elkéstem. Kézlratatai szétszóródtak a piskos padlón. — Mit jelentsen ez? — kérdezte a rendőr. — Hova tette a pénzt? — Milyen pénzt? Egy szót sem értek. — Ez ő — ordított föl a Chandler névre hallgató férfi. — Megismerem a hangját. — Hová készül, Forbes? — San Franctscóba — váia szóltam. — Nem mégy te sehova — kiabálta Chandler. — Elraboltad a feleségem, élvetted a pénzem. Tönikrementem, ki vagyok rabolva, s ezt te tetted! — hajolt közelebb hozzám. — Akkor sem értem. Müyen rablásről beszélnek, milyen bűnöket akarnak a nyákamba varrni? — kérdeztem kétségbeesetten. Rowe, az egyik rendőr mindent megmagyarázott. Chandler, a helyi bank igazgatója jelentette, hogy a feleségét elra- boHák. A rablók 50 000 dollár váltságdíjat kértek érte. Nem Vélt annyd pénze, a bank péni- tárábóS vett ki. Az utasStáe sserint a táskát a pénzzel a 13. utca sarki snemeteskanná- ba keltett elrejtenie. A rablók a»t mondták neki, hogy tetefo- iHMi értesítik, mikor, hol, és milyen körüilmények között engedik szabadon a feleségét. Miután Ohandiler elvitte a pénzt, rádöbbent, hogy szüksége lesz 8 rendőikég segítségére, és elmondott mindent. A ráblók úgy mondták, az autóbuszáilomisi telefonszámon jelentkezzen. — Hol a feleségem? — ragadott meg Ohandiler. — Em'berek, értsék meg, hogy semmiféle telefonhívásra nem vártam, téves nyomon indultaik el. Ha én lettem volna a rabló, egészen biztosain nem üldögélnék Itt, már régen elszöktem volna a pénzzel. — Biztosan a oinkosaSdat várod — lörmedt rá Chandler. — Kár tagadnod, felismertem a hangod, soha nem felejteném el. Hol a feleségem? Hirtelen minden megvilágosodott előttem. Tudtam ugyan, hogy nem vagyok bűnös, de ezt be is kell blzonyltanoim a rendőröknek. Nem szabad megengednem, hogy Ohawdler csapdába ejtsen. — Be tudom bfaonyftanii, hogy Itt az aut<touszállomáson senkinek sem télefonáll'tam, nem besaéltero Ohandterrel. Biato® vagyok benne, hogy a- zért aker engem gyanúba keverni, mert egyedül én voltam itt az áiUomáson. Tudom, hogy hazudik, ha pedig nem igaz, hogy én telefonáltam neki, akkor az sem biztos, hogy a feleségét elrabolták. Lehet, hogy csak pénzre volt szüksége, és így szerette volna leplezni a sikkasztását. — A feleségem elrabolták, 50 000 dollárt ttzetterm érte —• dühöngött Chandler. — Ax 50 000 doiláTt elbl- azem — mondtam neki, nyugodtan. — Pénzre volt szüksége, elvette hát a bankból. Csak az a kérdés, hová rejtette? — fin elloptam? — höbör- gött Chandler. — Csak kölcsön vettem a bankból, hogy meg- menthes»m a feleségem. Te meg ne állj itt, mintha kővé meredtél volna, hanem tartóztasd el ezt a fiókét I — törd alt dühösen a rendőrhöz, Rowe- ho«. HOLECXO VIKTOR iUuzztrácMia — ön nagyon jól tudja, hflé a felesége és a pénz —■ mosolyogtam. — Azt hiszi, hogy Chandller kitalálta az egészet, hogy pénzhez jusson? — kérdezte tőlem Rowe. — Miért hazudna, ha nem így volna? — Ha be tudja bizonyítani, amit mond, elhiiSBeni, bogy Chandlier hazudott. — Ha a telefon csöngött, azt a pénztáros Is hállotta volna. — Lehet, hogy túlságosan el volt foglalva. — Igen — szólt közbe Chandler. Osa'k egyet szólt a telefon, és a rabló azonnal felemelte a kagylót. Nagyon jól emlékszem a hangjára, ő volt! — Márpedig bizonyítékom van rá, hogy nem hállhattam a teleíoncsörgést — mosolyod- tam el. — Ugyanis süket vagyok. egy szót sem hallok, — De hiszen beszélget velünk I — Igen, a szájúikról olvasom le, hogy mit mondanak. — Ezzel előhúztam a zsebemből a California című folyóirat egyik számát, amely fényképet 'és cikket közölt rólam: „Kenneth Forbes, San Fraocisco-í mumka- társunk születése óta süket.“ Rowe odalépett Chandterhoz, és megfogta a karját. — Nos, Chandler, most halljuk az igazságotl — Kénytelen voltam — mondta megtörtem. — Siikkasz- tottam, meghamisítottam a könyveket, és másként már nem tudtam leplezni a csalást. Magamban azon tűnődtem, hogy életemben először volt hasznom a születési hibámból. (r) KALO UHRIK. Szilárd barátság Mostanában gyakran jut eszembe rtalamlkorl kebelbarátom, Szedlacsek. Otfairtk egy napon szétváltak, aztán váratlanul összefutotiam vele a ud- rosban. Beültünk egy kávéházba, gyű- mblcsszörpöt rendelt, és elmesélte keserű történetét. Mindig víg kedélyű ember volt, barátokkal körülvéve, és most olyan egyedid van az irdatlan nagy városban, mint egy remete az erdő mélyén. — Kálváriám akkor kezdődött, amikor abbahagytam az Ivást — önfőffe ki lelkét. — Barátaim mind elfordulták tőlem. Eleinte azt hitték, hogy esak egy megfontolatlan fogadásba mentem bele, amikor azonban rájöttek, hogy valóban abszttnens lettem, egymás után fordítottak hátat. Ma gyesek úgy tesznek, mintha meg sem tememének, a többiek meg magáznak. A szomorú történetből ezt a vég- következetetést vonta le: „Amíg i- siol, vannak barátaid, ha abbahagyod az Ufást, hiábavaló minden életböl- esesség, egyedül maradsz“. , Hevesen tiltakoztam az igaz barátság ilyen vulgarizálása ellen. Az é- leíböl, irodalomból vett példákkal érveltem, hiába. Szediaosek hajthatatlan maradt. Egész sor ellenérvet hozott fel. Azt állította, hogy Old Shatterhand és Vmnetou is szesztestvérek oaitak, és az apacsok egyesítése is atkohoi-alapon jött létre. Egyikünk .sem engedett, kitartottunk véleményünk mellett. Ezzel váltunk el. Azóta nem láttam Szedlacseket. Pedig most lenne számára egy iskolapéldám, hogy az absztinencia igenis megerősítheti a barátságot. Példám hőse legkedvesebb barátom, Feldná- bel Oszkár. A kocsmában, pohár metiett ismerkedtünk meg. Málkozásunk tiszteletére mindjárt alaposan berúgtunk. Ott is jöttünk össze naponta., s mint jó barátok, mindig egyszerre dobtak ki bennünket. Együtt voltunk alkohol- elvonó-kúrón, s gyógyulásunk után ismét együtt mulattunk kedvelt kocsmákban hazatérésünk tiszteletére. Hoitrészegre ittuk magunkat, így szoktuk. Egyébként nem Is találkoztunk, csak pohár mellett, s kérem szépen, egy hete abbahagytam az ivást. Most arra gondolok, ka itt lenne Szedlacsek, egész biztos azt mondaná széles hahotával: „Es a barátod hátat fordított neked!“ Hát nem, mert Feldnábel is abbahagyta az ivást, és azóta még gyakrabban találkozunk, mint azelőtt. Naponta együtt vagyunk. Együtt diétázunk, együt járunk egészségügyi sétára, együtt iszogatjuk a gyógyitalokat, bár mindketten szívből utáljuk. Az történt, hogy májunk egyszerre mondta fel a szolgálatot. Zsugorodnak a nyomorultak. Atkozott áilapot, e- gyüít járunk gyógykezelésre. De a barátság maradt... Fordította: P. L. • P. L. Losonc: „Végzet, vagy találkozás" c&nű írásában így ír (eredeti helyesírásban közöljük); ,dU gördültem szőrcsomós takaróm alól. Pont a földre estem. Nem tehetem mást, fetlébredtem. Lehet, hogy a durranásra.“ Majd tovább így folytatja: „A szőke göri hirtelen megállt. Találat érte. Általam. Felelete gyorsabb volt mint vártam. S csattanós. Fájt, még egy feleletet akart adni, de ezt már nem tűrhettem. Megfogtam kezét. Tehetetlen dühében azon igyekezett, hogy megtudjon illanni. Ekkor már kisebb ember alkotta társulat vett körül kettőnket. Zavaromban hirtelen megcsókoltam gyönyörű száját. A tömeg ezt látván bomlásnak indult. A görI pedig megnyugotott. Fiatalok óva kodjatok az ,élet szeszéjci- től!!!!!“ Válaszun.kban visz- szakanyarodnánk írása első mondataihoz. Kicsi volt az a durranás, még nem ébredt fel teljesen. S ne tartson !>eniiün;ket túl sízeszé- lyeseknek, ha Inkább az olvasást ajánljuk figyelmébe. • „Petőfi él“: Verseiben közelebbi, „foghatóbb, témákkal kísérletezzék. Most beküldött versében sok az üresjárat, a lihegés. A szavak konganak, nincs mögöttük írói hitel, erő. Válaszunkat Idegen tollal fogalmazzuk meg: „Másért ne márts a kék tintába köny- nyfi tollat, / Tárt szív és kéz legyen a lelke minden sornak. / S ha mást nem osztogatsz, szépséget nyújts vele, ! így lesz írásodon e nagyság kézjele “ • Üstökös-73“; Verseivel már foglalkoztunk rovatunkban. Küldjön újabbakatl • N. A. Komárno (Komárom): Egyik versében így ír: „Mondj, mondj igazat! így a jé. / Nincs szebb mint az igaz sző. / Magad előtt tiszta leszel t Ha ezek szerint teszel.“ sfb. Ez bizony rígmusféleség a javából, a költészethez vajmi kevés köze van. Tanuljon, Olvassa a verseket I Válaszok a CSILLAG jeligére Szép a jeligéd, de meglehet, ha komolyabban elgon- doilkoznál az életed felett, más jeligét választanál magadnak. Tizennégy tagú koHektiva vagyunk, mind csa ládanyák. Gyűlölettel olvastuk azokat a sorokat, amelyekben a családját szerető édesanyát gyalázod, aki minden megaláztatás ellenére igyekszik a családját összetartani. Gondolj arra, hogy te még csak kislány vagy. Ha harmincöt éves leszel, és felnevelsz két-három gyereket, lehet, hogy „elnyűltebb“ leszel. Azt tanácsoljuk, hogy keress korban magadhoz illő partnert. Dacból ne szülj gyermeket, mert a gyermeknevelésnek csak akkor ven értelme, hi tiszta szeretetböl és alapos megfontoltságbél ered. Jeliige; Bölcsőde Tudom, hogy jogod van e boldogsághoz, de miért egy húsz évvel idősebb kétgyermekes apával? A férfin téged más nem vonz, mint a hivatása és a vagyona. S ez nem minden! lelige: Egy kalárovól 17 éves lány Az az ember benned csak a fiatalságot szereti. Minden férfinak hízelgő, ha öregodő fajjal meg tud hődfta- ní agy 17 éves lányt. Ezt nézed te „halálos szerelemnek“? Nagyon keserű boldogság az. melyet mások boldogtalansága árán érünk el! Egy 22 éves szőke lány Véleményem szerint a lő vétkes Ismeretségtek elmé lyüléséib^ az igazgató, aki 20 évvel idősebb. Te csak játékszere vagy. Tizenhét éves létedre „téli reménység“- ben ringatod magod, de miért nem reménykedel a közelgő tavaszban, hiszen annyi derék fiatal, nőtlen ember él szerte a hazánkban. Igaz, hogy nem mind igaz- gaté, de sok van közöttük olyan, aki becsületes munkával keresi a kenyerét, s letet, hogy ezek egyikének oldalán még boldogabb les«d, mint a 20 évvel idősebb igazgatóddal. Egy 21-22 éves fiatalember még lehet i- gazgotő, de egy 37 éves ignegaté 20 éves nem lesz soha. Tánezos józsef, Dióspatony Amikor a levelét elolTMtam, feltettem magamnak a kérdést: Ez a 17 éves kisUmy milyen környezetben nevelkedett? Lehetnek-e siiilei? Vajon tudnak-e erkölcstelen életmód járói? Ki a felelős érte, hogy Ilyen fiatalon e lejtő nélére került? Mert az a cinizmus, ahogyan az igazgaté feleségéről fr, minden határon túlmegy. Igaz, hogy neki is joga van az élethez, de ha Így folytatja, rövidesen olyan ember lesz belőle, aki az é lettől már semmi újat, aemmi szépet nem várhat. Pedig az élet szép, de nem szabad oktalanul elfecsérelni. Teljeaso rajtnak múlik, eorsookat miképpen formáljuk: köztiazteletben vagy megvetésben éljük-e le életünket. Sz. K.-né Csaílőközből Azt hiszem, hogy te esak az igazgetőba mint vezető személyiségbe vagy azérelmes. Lehet, hogy csupán tu- datlenséigbél kerültél az igazgaté bűvkörébe, habár egy tismhat éves lánynak tudnia kell, hogy mit cselekszik. Jelige: Fonográf Ma. amikor jóformán mindenki vehet kocsit, most kell egy tizenhét éves lánynak nős emberrel lejáratnia magát? Jelige: Anya A házasságon kívül, a munkahelyen kielégíted öt, de nem biztos, hogy mint házastársak is megértenétek egymást. Gondolj csak a korkülönbségrel Nagyon sok 19-2S éves komoly szándékú fiatalember van, akinek nem áll útjában a felesége. Ezek közül válasszl Három gimnazista lány Nálad csak tíz évvel vagyok idősebb, három kisgyermek anyja. Tizennyolc éves voltam, amikor én is kaptam volna nagyon jó állást és keresetet egy kis üzem igaz- gatőjátó] — szerelemért. Nem fogadtam el, pedig neki is volt kocsija, de volt egy kisfia Is. Kereken elutasítottam, ó akkor azt mondta, hogy megbánom, mert el- sMlasztom a szerencsémet. Azóta se bántam meg, pedig vannak gondjaim. De boldog vagyok! Egy boldog édesanya Sajnos, a mi társadalmunkban is élnek még élősködők. Ezt mindkettőjükre érteml Jelige: ErJlta Leveled nagyon kihozott a sodromból, de a barátnőim is felháborodtak. A főnököd felesége nagyon okosan teszi, hogy figyelmen kívül hagy. Könnyelmű és felületes lány vagy. lobban tennéd, he megkomolyodnál, és munkahelyet változtatnál. Jelige; Erika Mondd, a szüléidtől már kértél tanácsot? Azt hiszem, nem, mert ha rendes édesapád van, a „jő tanács“ két pofon lett volna. Térj észhez, míg nem késő, mert vi- selkedésédre nagyon csúnyán ráfizetsz! Jelige: Mária
