Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-03-25 / 13. szám
VARGA I3IRE VERSEI: TEREMTŐDNI, TEREMTENI Tárul) ki, test, ne vá«J, hogy nnegseellen a hold, saótsza- ikltson a villám. Felejtsd ki magadbői lényegedet: vlWogé halaid, kagylóidat, idétlen rákjaid mutasd föli Bontsd (ki már- vény^homlokodat az égből, szórd el hajadból a cstfllagoikat. Kapd vissza a tárgyak közöl kezedet, ne úsztasd tovább szemedet a színek hullámain, ne hagyd, hogy füledet zsongás ostromolja, s hozd ide minden tagodat a végtelenbe. Szádon áldozati vér — s hallgatsz, mert te vagy a bálvány, áldozás, a fürge tőr és a leölt állat. Nyílj meg, látni akarom titkos oltáraidat, a fákat, sziklákat, forrásokat és kutakat virágkoszo- rúsan. Ami szent — meggyailázom. Csontjaidról, susogó hajzatodról s öled kútja melléi elfúvom a hamut. Itt már nincs jelkép. — Nyílj pieg ntíkem, beléd csukódom — a gátlástalanba, határtalanba. Járkálsz körbe-ikörbe — szegény irab — koponyámban. Alomban Tested mentén — bokádtól fejbúbodig — örvénylik morog az égi folyó bőröd befogja vlzmélyi derengés kimossa húsodból csontjaid s bőgve tovagöidUl Szádon átkozott szikla guggol A víz újre elönt iremlik rajtad át zúdul vonja magával hajadat s lerakja a parton amelyen túl minden mozidulatlan és örök ahol mindenek sorsát tervei! egy Örök Hajadat most guzsalyra osevarva keríti tarka szalag nyálazza-szálazza angyal fonja fonja sorsod fonalát Hebeg a vls eaielösea helyéből szivedet kiién(|a Szökik magasra Terhét hagyja az égi fövényan. Éjszaka Fénylik a parton a Imid Verőerek csüngeaek kúsznak nőnek sebesen — gyorsftott tilmképen gyökerek — beletúrnék kövekbe halakba Kövek repednek szavak. A MESEMONDÓ POKOLJÁRÁSA — Éhekor a lézerdé meigzajduíl. Csengettyüznek az erdei gyümölcsök, bogyók, kondulnak a bokrok, csdMngé!inek Uveg-hian- gon a csalánok, gyöngyvirágok, pengnek a füvecskék. Eélre- vert hars'iigak a fák. Zeng az erdő, ilüktet és ráng. Mintha ülnél nagybőgő hasában, mintha órctroanblták bendőjében kuporognál, mintha feküdnél otmbatomban. Mintha lennél a karmester szívében. A tisztáson, ahol állsz, kécslkók forognék. Keringenek, futásuk szelet támaszt, pörög ettél a fejed. Lassan, csikorogva Indul, majd egyre gyorsahbaai jár a nyakon. Ha] és kősörény egybeforrva; süvöltve hagyod el a fákat. Tudhattad volna, egy mozdulás az erdő ura ellen, egyetlen letépett 'levél, kettétört gailly, a rézerdő megéled. Föl- érez, és Indul ellened. Csak kibírni! Az első pengenyom a szíven, ami a legjobban fáj, az első ütés a tarkón, ha utána szólni tudsz, a csönd örökre elmarad mellőled; nehéz és fájdalmas az első csontba hatoló szög. Csak kihlml. Klblmll így az erdő, ha nyolcadszor, kilencedszer mozdulsz ellene, vissza nem szól. Tartva a közép felé egyre inkább a csönd. Mégseml A sűrűből piros szemeteskocsi ront feléd — Ismeretlen állat. Félrelépsz — elsuhan. Ki'Védted. Meglátod ekkor a kis piros madárkát, énekel a liánokon, indákon, nagy lombökon fúl; él, él az erdő szíve. S ami eddig kusttán, alaktalan gomolybain örvényilett körötted, ami eddig csengés-bongás, ami eddig ricsaj, vijjogás — értelmesen össteáll. Mégy madarad felé, a megszelídült fák között, a guggoló cserjék között, mintha Járnál guzsalyas.- ban — és hallatszik az éneik. Az ének: az árva tollas szólója. Nézd, az angyalka körmével szorítja a köaépsö fa középső ágát, ős hallatszik a fák között a dal. Parasztasszonyok daflotinak. Jelenlét nélköl, hangok nélkül. Holeőko Viktor rajza Nyúl-cáíolal Éveken át élt visszahúzódva különböző rejtekhelyein félve a bacilusoktöl és az emberektől. Mint megrögjött végété rlánus, csak répával és salátával táplál kozott. Még barátai sem látták őt soha Csák a színes tojás, amelyet évente egy szer találtak fészkében, ezek bizonyltot ták, hogy létezik még a húsvéti nyúl így aztán annál nagyobb volt a meglepetés, amikor egyszer sajtótájékoztatöt hívott össze. Markáns fülével és zilált bajuszával meghökkentően hasonlított azokhoz a fantom-rajzokhoz, amelyeket rőla szoktak készíteni. Mancsai, amelyek között szorongatta a lapot, hogy felolvassa nyilatkozatát, egy kissé remegtek a felindulástól, amikor közzé adta szenzációs leleplezését. — Tekintettel a közeli húsvéti ünnepekre, szükségesnek tartom, teljes nyíltsággal rámutatni, hogy a velem összefüggésbe hozott húsvéti tojások hamisítványok. Amit az emberek a kis kosárkákban el szoktak helyezni, nein származnak tőlem. Mielőtt a megdöbbent újságírók magukhoz tértek volna, már el Is tűnt. A- zonnal megkezdődött a nyomozás a hamisítók után. A gyanú árnyéka hamarosan az üregi nyálra esett, erősen terhére szólt, hogy együtt élt egy jércé- vel és egy tojőstyűkkal. — Semmi közöm sincs az «gészhezi — tiltakozott a gyanúsított, s kijelentette, hogy csúnya összeesküvés áldozata. Később Ismeretessé vált, hogy egy fehér tyúk, amely a tanúk személylelrása alapján nagyon hasonlított az üregi nyúl barátnőjéhez, a húsvétot megelőző Időben feltűnt jelentős tojéstermelésével. — Ostoba vádaskodás — mondta megvetően az ű] gyanúsított. — Mindenki tudja, hogy ősidők óta ez a tojásszezon. Ilyenkor minden tojó, amelyik ad magára valamit, otthon ül, s nincs másra idele^ mint Jköllenl.. ... A tyúk azonban annyit mégis bevallott, hogy az utóbbi Időben elég sok tojást vélt át tőle az üregi nyúl. Később, mikor látta, hogy egy tápszergyár elönynös áron hirdeti új készítményét, a zacskós tyűklevest, úgy ítélte meg a helyzetet, meg kell birkózni a konkur- renclával, s kapacitással rendelkezve, nemcsak eladott tojást a közönséges há- zlnyúlnak, hanem segített a színes kifestésében Is. A többire következtetni lehet. Minthogy a húsvéti nyúl leleplezte a csalást, a közönséges házlnyúl felvette a nyülclpőt. és a legközelebb! repülőjárattal útra kelt a Hüsvét-szlge- tekre. De elcsípték, 3 most a történtekről morfondírozik, hol követte el a hibát az egész tojásúzletben. A lakosság pedig, amely elejétől kezdve nagy figyelemmel követte az eseményeket, csalódottan úgy döntött, hogy néhány hamis húsvéti tojás kedvéért nem érdemes otthon maradni, s kirándult a hegyekbe, (r) Lány virággal Foto: Kuruez Sándor MMcz ZsipaoMl; A Keserű utcébam már zsendü! a fű a kerítések alatt. Persze a hűsvét saebb lenne, ha egy héttel legalább később jöinne. Az 1- bolyának is idő kell, míg kidugja a kis gajmós bimbóit, meg a já- ointnatk Is, míg a kék virágait, mint valami segélyérő. kiemeli la'ssan a rög alól. A Keserű utca egyik legszélső utcája a városnak. Ide oly mesz- sze van a főtér, hogy a tornyok , egész ködben állnak^ mintha szomszéd falu tornyai lennének Itt már nagyteiikű gazdák laknak, s nagyon kispénzű lf»arosok. Ez már az ősi falu. Külsejében is, életében Is. Párizsból közvetlen Ide mene küit egy mOvészpár. Már Párizsban rájöttek, hogy missziót kell toljesttenlük. Egyelőre még csak éppen szürcsöllk a kis forrás vizét. / — Jön a húsvét, te Zsóka, próbáljunk megcsinálni az újfajta hús véti tojást. — inkább, hogy aat már megcsinálták. Már senki se csinál berzsenyi, készen veszik a piros anllinfestéket, és ahelyett, hogy viasszal ráírnák a tégi mintákat, mlndeféle utólagos ákombákomot s figurálist pingáLnák rá. Napokig beszélgettek a dologról, szakkönyveket vettek elő, s gyönyörködtek az ősi szép for- máktian: egész elméletet tejlesz- tettek ki, s ahogy hozzá fogtak tervezni, a húsvéti tojás klvlrág- zott ujjaik között. Nagyon boldogok voltak, mert egész szívvel é- nézték, hogy valóban közvetlen hatással van rájuk a népművészet ttt, a szent helyen, ahol századak alatt kifejlődött. Bekapcsolódtak a nép művészeti életébe, s úgy érezték, tagjaivá váltak a nagy teremtő folyamatnak, mely e pUlanatban a húsvéti tojással a- jándékozta meg őket’ — Persze jó volna szép, nagy tojásokat kapni. — Majd átmegyek ide a gazdához, a tavaszon már nagyon össze barátkoztunk. A múltkor, mikorá jáolnthagymá'kat osatottam, benézett a kerítésen, és olbesaólget- rünk. Kért belőle, s örültem, hogy elfogadta, legalább neki Is hadd virítson. Ez is egy régi virág, a bi'edermeler virága, sőt már a rokokóé, és én nagyon szeretem az édes illatát. Nem is öltözöm, kendőt veszek, és átszaliadok hozzájuk. Az asszonyka művészasszonyo'k közvetlenségével, a műteremvilág fesztelen játékosságával csakugyan kendőt kapott magára, s át- sletett a szomszédba Garbó gaz- dáékhoz: — Jó reggelt, szomszéd uram, maguknál már milyen szép rend van. Jön a húsvét, ugye. A szomszéd ott állott az udvar közepén, nem szólt egy szót sem, csak nézte, mit .akar ezr a furcsa idegen teremtés. Vajon mit kíván? Mert ingyen nem jön, az bizonyos... A festő felesége kezet nyújtott az öreg gazdának amTt oz kis lassúsággal fogadott et. .Megvárhatta volna,' míg ö tisztelt meg avval, hogy a kezét odaadja. — Van-e sok tojás? Van-e sok tojás?... Tudja-e, GÍarbó úr, miért jöttem? Húsvéti tojásokat togun'k festeni. Hát hisz mehettem volna a boltba Is, de inkább Jöttem a jő szomszédhoz Maguknak most biztosan sok tojásuk van, -pár kilót kiválogatnék belőle, ugyanis erre a művészi célra szép nagy tojásokat kell válogatnunk, s mivel úgyis kilóra megy a tojás, hát maguknaik mindegy, így a szép példányokat kikeresném a kosárból. Az öreg gazda már azt sem szerette, hogy kilóra kell adni a tojást, s nem ts hitt benne, hogy egy ára vóna a tojásnak, akár szép, akár apró. De azt meg igazán nem szerette, hogy ez az ug- rlfüles szomszédnő nekilásson az ö tojásos kosarának, és ott turkáljon benne Ahhoz neki semmi köze, mit beszél. Húsvétra. Húsvétra többet ér a nagy tojás, mint a kicsi. — No, hol van a tojás. Garbó gazda? — A tojás a feleségem keze a- latt van — mondta az öreg Garbó. — Es hol van a kedves néni, megyek akkor hozzá. Most kilépett 8 tornácon, a konyhából az öreg gazdaasszony. A két öregember, mintha valami súlyos anyagból volnának, moz- gástaianul és hallgatva nézték a kis müvészfeleség csacsogását és röpködését. — Nénikém, az Isten áldja meg — lármázott a kicsi nő —, vagy harminc vagy ötven tojásra volna szükségünk. Megfestjük a régi népművészet mintái szerint, hogy visszaállítsuk a régi, szép hfmes tojásokat. Hát mutassa meg a tojásraktárát, hadd válogassam ki, ami nekem kell, oa féljen, lelkem, megfizetem én csakúgy, mint más. Egy pengő húszat kap kilójáért. S már sepert volna be a pitvarba, de az öregasszony elébe állott: — Nincs, lelkem, nincs, galambom. Nem tojnak a tyúkok, nincsen most úgy, mint más időkben vöt, meg ami vöt, elvitte a tojás- szedő, nincs most tojásom, lelkem. A két asszony közt világok állottak. A párizsi műtermek csillogó vidámsága ütközött össze a magyar falu komor merevségével. Két olyan elem, amely soha nem keveredhetik. A szűk és zordon rendszer a világos és habkönnyű rendetlenséggel. — Nincs, oz nagy kár — kiáltott fel ártatlanul a flatail nő —, óh, de sajnálom, éppen most nincs tojásuk, mikor ilyen magas ára van, pengő húsz, no, akkor mit csináljak, megyek másuvá, Isten áldja. Ezzel elfutott, mint aki semmit sem nyert, és semmit sem veszített. A két öreg úgy nézett utána, meg nem zavarodva, s folytatták szótlan munkájukat. A kis asszonyka elmesélte az u- rának az esetet, aztán felöltözött, mert a boltba nem mehet ilyen könnyedén az ember. A boltos egy szóra megértette, mit akar, s teljes mértékben helyeselte a húsvéti tojás művészeti céljait, s maga segített neki válogatni a tojáshalomból a szebbeket. Ahogyan legjobban bele vannak merülve, valaki belép a boltba, s azt mondja: — Hát. Hozhatok tojást! Ha kell. — Mennyit gazduram? — Mit fizet? — Most pengő húsz kilója) — Hát. Vóna vagy harminc kiló. A festő felesége visszanéz, s íme Garbó gazda áll ott. Egymásra néznek. A fiatalasz- szony úgy álmélkodlk, mint valami érthetetlen természeti baleset előtt. Nem képes megérteni, miért nem adott neki ez az ember egy órával előbb két és három kiló tojást, mikor most harminc kilót kínál eladásra. — Nagyságos asszony — mondja a boltos —, tessék várni, a Garbó gazda tojása az biztos, hogy mind friss, abból még szebbeket tudunk kiválogatni. — Igen. S csak nézte, nézte a komor nagy darab gazembert, akin egyáltalán nem látszott, hogy röstel- kedne őmiatta. 1937.
