Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-03-04 / 10. szám

V. A dBrék gazda tanyálán csak estig maradtam, bár a comblövé- í«m miatt a felesége Igen ma­rasztalt. De féltem, hogy keresni fognak. A tanya tül közel volt a ‘■qjtyhádl Nagyréthez. gondolkodtam, merre Is vegyem utam. A legegyszerűbb az lett volna, ha egyenesen északnak Indulok. Végig a Duna mentén. A 16 öreg folyé akár egészen ha­záig Is elhozott volna. Csakhogy a Duna először Pestre vitt volna be. Elmondhatatlanul szerettem volna útba ejteni a nővéremet mert egész Idő alatt marcangolt a lelkllsmeret. hogy övatlansá- gommal őt Is bajba sodortam. De hogy Pestre menjek, arra gondol­ni sem lehstetl. A markukba fus­sak? Nemi A gazda azt tanácsolta, menjek csak mindenütt a S16 partján. Az csendes kis folvő. Arra kevesebb veszély leselked'k rám. De Siófo­kot kerüljem kis kelet Irányba, és csüsszam át észrevétlen Székesfe­hérvár és Veszprém között. Ilyen­kor a legjobb távolabb maradni a nagyobb, helyektől. Megfogadtam bölcs tanácsát. Ö •elölte ki nekem a haza vivő leg­rövidebb útvonalat Is: Szekszárd — Sárbogárd — Nagylgmád — Komárom. Nekivágtam az éjszakának. To- ronylránt mentem. Legközelebbi célom azt volt, hogy Zombánál megtaláljam a Siót. Igen-Igen, szurkoltam, hogy Irányt ne té­vesszek. Szerencsére elég ha­mar elértem a Slő partját. Aztán már alábbhagyott Izgalmam, nyu- godtabban szedhettem a lábam. Kisebb pihenőkkel egész éjszaka mentem. Nem Is lett volna na­gyobb baj, ha a sebem üjra vé- reznl nem kezd. A negyedik vagy ötödik falu ha­tárában Járhattam, amikor min­den erőm elhagyott. Lekuporod­tam egy szénabnglyá tövébe, hogy majd erőt gyűjtök, és később foly­tatom a gyaloglást. De az erőm hajnalra sem tért vissza. Már de­rengett az ég, ott ültem dldereg- be, belefúrtam magamat a széná­ba, és hallgattam. Vártam meg vártam. Magam sem értettem, mi­re. Itt semmiképpen sem ma­radhatok. tűi közel a falu. Még rám bukkan valami kopó. Lesz, ami lesz, határoztam el magam, bemegyek a legszélső házba. Va­lahogy csak elvánszorgom odáig. És megcéloztam egy takaros, plrostetős házikőt.. Abban lakott Szittya Feri bácsi, nyugalmazott tanító, amint már említettem. Kevés emberben láttam annyi készséget, mint abban az öreg­ben. Meglehet, azért annyira kész­séges, gondoltam, mert az ö fia is kint van a fronton. Az Ilyen emberek mindig megértőbbek. Mindent előkészített, amire csak szükségem volt. A kertre néző szobácskábán helyeztek el. Jól megfigyeltem kissé hajlott, töré­keny alakját, mert mindig ott Járt el az ablakom előtt, végig a kerten. Sokat mozgott. Szinte megállás nélkül Ingajáratban volt a falu és a háza között. Otthono­san és biztonságban éreztem ma­gam a házban, de amikor megpil­lantottam őt a kertkapu forduló­jában, örökösen valami furcsa Iz­galom ömlött szét bennem. Min­dig szerzett egy-egy érdekes hírt. Nem beszélve róla. hogy újságot járatott, és duglban egy pld vl- lágvevö rádiója Is volt. Már a legelső reggelen, miután csinos egyetemista lányával és tizenöt éves forma unokájával rendbe tettek, bekötözték a sebe­met Is, eltűnt otthonról. Sokáig oda volt. Meg Is reggeliztem a család társaságában, és ő még mindig nem Jött. Nyugtalan let­tem. És ml tagadás, csak egy gondolatom volt; rendbe tettél, megetettél, megltattál. vén gaz­ember. hogy ne gyanakodhassam, és most rám hozod a kakastnlla- soi' De menekülésről szó sem lel' ’.t, hisz jártányl erőm sem volt, és az egész felső lábszá­ram zsiborgott. Igencsak elsápaszthatott a féle­lem. mert a lánya megkérdezte: — Talán rosszul érzi magát, honvéd űr? — Nem... — hebegtem. — Sem­mi az egész, csak... szeretném, ha már Itthon lenne az édesapja. — 0. őmiatta ne nyugtalankod­jék. Édesapám sokáig el szokott Időzni a faluban. A legjobb vol­na talán, ha lepihenne. És átvezetett a kerti szobába. A lány megágyazott nekem a díványon, és otthagyott. De lefe­küdni nem mertem. Csak leültem a fekhely szélére, és akárcsak őrségbe állítottak volna, figyel­tem. A szemem az ablakon, a fülem a pld előtérbe nyflő aj­tón. Ügy ültem néhány percig, e- gész Idegrendszeremet készenlét­be helyezve. Semmi mozgás. Csend a házban, csend a környé­ken. Hirtelen aztán beszédet hallot­tam. Talpra ugrottam. Az öreg Jött a kert felöl — uramisten! — e,gy katonatiszttel. Csak bámul­tam őket, egész lényemben re­megve. Álltam tehetetlenül, anél- •kül, hogy bármi Is eszembe Ju­tott volna. Hát nem tévedtem. Feladott! Elvesztem. Mire a szö­késre gondolhattam volna, már ott álltak a szoba ajtajában. — Megnézi magát a doktor űr — jelentette elégedett hangon az öreg. Doktor? Miféle doktor? Hiszen ez katonatiszt. Egy százados. Mit komédláznak Itt velem! — Lássuk csak azt a lábát — mondta egykedvűen a tiszt. De hiszen ez komolyan gondol­jál — suhant át rajtam, amikor már a sebemet nyomkodta. És mi­közben félszegen véglgfűrkész- tem az arcát, váll-lapját, zubbo­nyát, szemem megakadt az Is­mert egészségügyi Jelvényen. El­csodálkoztam, hogy nem fedeztem fel azonnal a Jelvényt. Lám! Mit tesz az emberrel a félelem! Leszedett a combomról min­dent, alaposan megmosta a sebe­met, és gondosan bekötözött. Még Injekciót Is adott. Ez pedig nagy szó volt a háború negyedik esz­tendejében. Amint később kiderült, a szek­szárdi helyőrség orvosa volt, és éppen a faluban Járt egy privát betegnél. Ismeretsége Szittya bá­csival onnét eredt, hogy a házi­gazdám Jó barátságban állt az é- desapjéval, valamikor mindketten debreceni kollégisták voltak. A doktor aztán sűrűn megláto­gatott, míg csak teljesen fel nem épültem. Minderre pusztán azért tértem ki, hogy érzékeltessem, mennyire törődött velem; milyen derék em­ber volt Szittya bácsi, a házigaz­dám. Amikor később elmondtam neki rettenetes Ijedségemet, Jót kacagott. Az alatt a három hét alatt, a- mlt a házában töltöttem, nagyon Jól megvoltunk egymással. A fe­lesége úgy bánt velem, mintha bennem a fiuk tért volna meg a frontról. A lányuk, az a szelíd bájos lány pedig olyan szívélyes volt hozzám, hogy néha azt hit­tem, belehabarodom. De, gyenge pillanataimban a gondviselés min­dig elém tartott egy fenyegető uj­jat. És ahogy néztem azt az uj­jat, a végén mindig Panni képé­vé változott. Ilyenkor aztán fur­dalt a lelkllsmeret. Gyorsan beta- karoltam a szobámba, és azt sut­togtam magamban: ..Bocsáss meg, Pannikám! Tudod, hogy csak té­ged szeretlek. Légy türelemmel. Nemsokára meggyógul a lábam. Nemsokára viszontlátjuk egymást. Bocsáss meg, édes Pannikám...“ tlyenlormán. ha csak lehetett, kerültem a lány. társaságát. Igye­keztem Inkább Szittya bácsival együtt lenni. Igen okos és jó! tá­jékozott ember volt. Szerettem ve­le beszélgetni. Bizalommal meg­osztotta velem híreit. A legeiké- pesztóbb politikai értesüléseit Is. Mivel én több mint egv évig úgy éltem, mint a száműzött egy la­katlan szigeten, ezek az értesülé­sek voltak a legfontosabbak szá­momra, Miféle hírforrásai voltak a kisrádlón kívül, sosem firtat­tam. Erről 6 sem beszélt. Egy bizonyos, nem mondott valótlan­ságot. Az első napokban aludni se tudtam. Annyira felizgattak a • háború állásáról meg az ország sorsáról hallottak. A legjobban az kavart fel, a- mlt a hozzájuk való beköltözé­sem második vagy harmadik nap­ján tudtam meg. Egy délelőtt, úgy tizenegy óra tájt feldúltam fért meg a faluból. Az újságot, amelyet a kezében szorongatott, lecsapta a konyha- asztalra; — Hallatlan! Hét egészen bo­lond ez a világi Egy Ideig mindnyájan hallgat­tunk, A felesége törte meg a csendet; — Csak nem ölték meg a kor­mányzót. édes Ferencem? —- Nem. Inkább ő ölt meg min­ket. Négy napja sincs, hogy föl- támasztott... itt van. olvassátok! Szétteregette az újságot, és oda- nyújtotta a lányának. — A magyar nemzethez inté­zett október tizenötödikéi kiált­ványomat — olvasta fennhangon a lány — ezennel semmisnek nyilvánítom, és megismétlem a magyar vezérkar főnökének a csapatokhoz Intézett parancsát, mely a harc elszánt folytatását rendelte el. A súlyos hadlbelyzet megköveteli, hogy a honvédhad­sereg dicsősége hírnevéhez mél­tón védje hazáját.. — De kivel szembeni — vágott közbe az öreg. — Most már ki­vel szemben védje? Micsoda ká­osz, micsoda káoszi Szegény ba­kák, most aztán forgathatják a puska csövét egyszer erre, más­kor arra. — Drága fiam!... — az asszony fájdalmasan felzokogott. Hirtelen félbeszakadt a diskur­zus. Az asszony könnyes szlpogá- sa töltötte be a szobát. En J6- formán semmit 'sem értettem az egészből, de ebben a közhangu­latban nem mertem kérdezősköd­ni. Értetlenségem abból eredt, hogy nem voltam tisztában az e- lözményekkel. Vajon mi történt négy nappal ezelőtt. Mire célzott öreg házigazdám? Ebéd után, amikor már kissé helyrebillent a család hangulata, megkockáztattam; — Délelőtt azt mondta, tanító úr, négy napja sincs, hogy föltá­masztott bennünket a kormány­zó... Nem egészen értem. — Hogyhogy nem érti, fiam? Hát maga nem hallott a kor­mányzó rádlószózatáról? — Nem — mondtam csodálkoz­va. — Horthy beszélt a rádióban? — Nem 6 maga beszélt, de az 6 proklamáclóját olvasták be va­sárnap, éppen négy napja. — Igen érdekel a dolog... — Megértem... ha annyi ideig teljesen süketen és vakon tartot­ták magukat... A • múlt vasárnap... Szép verőfényes őszi Idő volt. E- bédeltUnk. Éppen így ültünk az a.sztalnál. mint most. Egyszer csak egy mély térflhang be­mondja [vasárnap mindig be .szok­tam hozni a rádiót és a konyha­szekrénybe dugom): „Flgyeieml Figyelem! Mindenki maradjon rá­diókészüléke mellett. Fontos köz­lemény következik.“ Attól kezd­ve már enni sem tudtunk. Igen érdekelt. Hiszen számunkra már harminckilenc hOnapja tart a há­ború... Pont egy órakor halálos csend lett. Néhányszor elhang­zott a hlvójel, a Rákóczl'-lnduló első taktusa, majd bemnndták: ,,Horthy Miklós kormányzó úr őföméltósága..." Persze, a rádió­szózat minden szavára nem em­lékszem pontosan, de megpróbá lom felidézni. Magyarország... a reánk nehezedő német nyomás folytán sodródott bele a háború­ba. Ma már minden Józanul gon­dolkodó előtt kétségtelen, hogy a Német Birodalom ezt a háborút elvesztette... Szomorúan kell meg- állapftanom, hogy a Német Biro­dalom a szövetségi hűséget a ma ga részérói velünk szemben már régen megszegte... Itt elakadt Szittya bécsi, — Megbízható értesüléseket kaptam arra nézve — vette át a szót az asszony —, hogy a né­met politikai színezetű csapatok... — Igen — folytatta Isimét az öreg —, saját embereiket szán­dékozták uralomra'segíteni, és az országot a Német Birodalom utó- védharcalnak színterévé akarták tenni... — Elhatároztam... — folytatta az asszony. — Elhatároztam... ne szOlI min­dig közbe, kérlek..., hogy a ma­gyar nemzet becsületét a volt szövetségessel szemben Is meg­őrzőm... Itt olyan Izgalom fogott el, hogy felugrottam a székről, és Ide-oda Járkáltam a konyhában. A végét együtt mondta el a család: — Ezért Németország Itteni képviselőjének tudomására hoz­tam. hogy ellenfeleinkkel előze­tes fegyverszünetet kőtök, ás ve­lők szemben minden ellenséges­kedést beszüntetek. — És a németek? — kérdeztem hévvel. — Hogy rea^iáltak? — Hogy? Elfoglalták a budai várat, és... elrabolták a kormány­zó fiát... — Alighanem angnlbaráts.ága miatt. — Tőrbe csalták. Hamis kiug­rást tárgyalásra késztették. — Én nem sokát értek hozzá — jegyezte meg az asszony —, de ki tudja, nem éppen az egyet­len fia miatt vonta-e vissza a kormányzó a fegyverszünetet. Sőt! Ha a fiamra gondolok, ezt biztosra veszem. 0 Is csak apai Alig mült két éve, hogy a na­gyobbik ria elpusztult. Még ki se heverhette borzalmas halálát, el­rabolták a másik fiát Is. Hogy tudná az Ilyesmit elviselni egy szülő. Megértem lelkileg sze­gényt... Az öreg köhlntett néhányat. — Nagyobb ba), hogy Ő nem ért meg tégedi Meg sok ezer más anyát és feleséget... Micsoda csa­lódás a nemzetnek! Hisz az egész ország megkönnyebbülten fellé­legzett. Lett volna Itt, barátom, a mült vasárnapi Az egész kör­nyéken zúgtak a harangok. A bé­két üdvözölték. Az egész falu ki­tódult az utcára, és szájról száj­ra Járt az egyetlen mondat, a leg­fontosabb, a szent mondat:'Vége a háborünakl Vége a háborúnak. Fenséges érzés töltötte el az em­bert a''száz Irányból Jövő ünnepi haraugszó hallatán. El akartam mondani mindenkinek, akihez csak odasodródtam a híremet, de nem Jött k! hang a torkomon. Pedig egész életemben mindig tudtam uralkodni az érzéseimen. — Még Istentisztelet Is volt — toldotta meg Szlttyáné. — Azon melegében. A református temp­lomban. A pap olyan prédikációt mondott, hogy zokogott az egész gyülekezet. — No persze. Ha az egész gyü­lekezet asszonyokból állt... Most majd megáldhatják újra a fegy­vereket a papok. Imádkozhatnak üjra a hadlslkerekért.... Elhallgatott, és szeme valahová a messzeségbe nézett Ügy érez­tem, a flát keresi. Felsóhajtott. Ügy mondta: — Igen-Igen nagy csalódás ér te az országot. Nagy volt így Is az elkeseredés, de most aztán még egyszer olyan lett. Mélyebb tán nem Is lehet. Az ország feje megmásította a szavát. Ha úgy van, ahogy te mondod, anyjuk, akkor a maga fiáért áldozta fel a mieinket. Egy fiúért vetette oda az egész ország fialt. Tehát Ilyen ember az ország első em­bere. Neki mindig Is fontosabb volt a saját családja, mint a ha­za. A kenderest pulykafarm, a dlöbéien hizlalt phlykát. Azon a dión, amelyet bagatellért vásá­rolt a szegényparasztoktől. Ebből lettek az aranyrudak, az arany- kincs, amelyet a drágalátos ,,an­golbarát“ fia, Miklós méltóségos Ifiűr kicsempészett az országból, és amerikai meg svájci bankok­ban letétbe helyezett. Érdekes, nem Németországban! Biztos, ami biztosi —• Csakugyan? — vágtam közbe fellndultan. — Csodálatos értesü­lései vannak. Hol szerzi Okét? ■Rám nézett. — Túl kíváncsi, barátom. Any- nytt azért elárulok, hogy sok az Ismerősöm Budapesten. A rádió is bemond ezt-azt, persze nem a pes­ti. No meg a képviselő úr Is el­ejt néha egy-egy morzsát... Mi­csoda csalödási Egy ország feje megmásítja a szavát. Hogy hlgy- gyünk ezek után neki? Igaz ed­dig se hittünk túlságosan. Igen kevesen hitték, hogy kell nekünk ez a háború. Csak sem mertek beszélni az emberek. Most már mindenki mer... — Ml lesz velünk, édes Iste­nem!? — Visszavonta a szavát,.. Lám, az ember visszavonhatja' egy or­szágnak adott szavát Isi De ml legyen a békéért mondott hála­imával? És az ünnepi harangszó- val? [Folytatjuk) • „Szósz!“: „Barátnőim unszolására én is elhatároz­tam, hogy néhány versemet beküldőm. Bár szerintem nagyon gyengék és- tártál milag szegények, nekik mégis tetszenek.“ — írja le- velétten. Nos, verseit olvas­va, ml önnel értünk egyet. Igaz, versei kezdetlegessé­gét, nyelvi erőtlenségét, szí 11 téten ségét, a mondanil- valő hiányát fiatalsága úgy- ahogy menti, mégis arra kérjük, hogy egyelőre in­kább csak olvassa a verse­ket. A fentiek alátászatásá- ra idézzük néhány sorát: „Szeress! De csak azt kit igazán érdemes, / Ne peza- rold hiába érzéseidctl ! Kit megszerettél, már feledni nem tudod. ! 'Vigyázz! A c.salédás nem lesz kelle­mes.“ VálaszuTuk ne okoz­zon csalódást. Jobban örill- Tiénk, ha ösatönzőleg hatna önre. • „Vadrézsa“: Egvik ver­sében fgy ír: „Már rég meg­bántad, hogy akkor elküld­ted, ' boldogságot a szíved­ben nem érzed. A virágzé tavasznak már nem tnd.sz örülni, ' Hiszen csak ővele tudnál boldogan élni! Ez bizony versntek még na­gyon kevés. Magyartalan, nehézkes fogalmazás, suta, semmitmondó sorok. .A ta­nulást ajánljuk önnek Is. • „Üstökös“: Versei a'.ap­ján további munkára biztat­juk. Arra kérjük, küldjön magáról egy fényképet és pár sornyi életrajzot, hogy oJvasóinknak berautethas- suk. Természetesem új ver­seket Is várunk. Addig Is olvassa'' el lapunkban a két itegsi kérü 1 tebb próbáilkozását a ..Tavasz“ és a „Tapaszta­lat“ címűt: ,,egy reggel ta­vaszra riadtunk ' a délelőtt arannyal körülírt szigeteket sodort magával / túl a be- tonkoporsökon nőm mérték többé zsákból / a madár­trilla rezgéseit.“ A ,,Tapasz­talat“ című verse fgy szó': „Az utol.s6 időben f majd csak a széllel vitázom > Hosszan — kíméletlenül f Érezni fogják a fák Is le­heletemen.“ Nyelvi ízjeí, lá­tásmódja eredeti. Várjuk ú- jabb jetentkezését. VÁLASZOK A CSILLAG JELIGÉRE Eddig egyetlen levél sem keltett akkora visszhangot, mint a január 14-1 számunkban Téli reménység cim a- latt Csillag jeligével közölt levél. A válaszlevelek egész özöne árasztotta el szerkesztőségünket, ezért lehetet­len terjedelmükben közölni őket. Hozzászólóink elnézé­sét kérjük, hogy helyszűke miatt leveleiknek csak a leglényegesebb mondanivalóját idézzük rovatunkban. Nyitott szemmel járok a világban, sok 'fiatal gondját ismerem, hiszen én is ehheiz a boldog, de sokszor meg­gondolatlan korosztályhoz tartozom. Problémája majd­nem mindenkinek van. A tiedet azonban nehéz problé­mának nevezni, annyira elüt az átlagtól, mondhatnám a normálistól. Levelednek csak egyetlen mondatával ér­tek egyet; „... nekem is jogom van az élethez.“ Ez mindenképpen igaz, de te sajnos nagyon rosszul értel­mezed. Az élethez valóban jogod van, de nem egy csa­lád szétrnmbolásához. Nincs egy el nem ítélhetfi tét ted. Protekciéval jutottál be a vállalathoz, „intim kap­csolatod“ van az igazgatóval, s a családi élete feldúlá­sában is nagy szereped van. Nagyon sötétnek látom a jövódet. Nem azért, mert hibát hibára halmozol, ha­nem mert nem is akarsz mást. CUBY Szerintem az igazgató csak a kalandot kereste. Nem igaz, hogy szeret. Én a te helyedben a terhesség meg­szakítósa után munkehelyet változtattam volna, és i- gyekeztem volna őt elleledni. Te folytattad a kalandor életet, és újra bajba estél. Rajtad múlik, hogy megtar tod-e a gyermeket, de vésd az emlékezetedbe, hogy a tartásdfj fizetésébe még senki sem halt belel ŐSZIRÓZSÁK Ha józanul gondolkodnál, nem lenne szükséged ta­nácsra, mert magadtól is rájünnél. hogy a kapcsolatod helytelen, és az igazgató kihasznál téged. Hol élsz, hogy a hasonló esetekből nem okultál? Nincsenek kö­rülötted hozzád illő fifik? Nekik légy csinos és jól á- polt! Ha minden „halálos szerelmet“ 2-3 abortusszal vészelsz át, milyen sors vár rád? Mi lesz, ha egy ko moly szándékú Hú közeledik majd hozzád és feleségül kér? Hogyan fogod feltárni a múltad? Hogyan reagál majd rá? Elhagy! De ha mégsem — ami nagyon való­színűtlen, mert a fiftk a jó „feleséganyagból“ szeretnek élettársat választani —, megtörténhet, hogy soha nem lehet majd gyermeked (az abortuszok miatt), s ezáltal boldogtalanná teszed nemcsak a fiút, hanem saját ma­gadat is. A múltat nem lehet eltemetni, megváltoztatni, csak okulni lehet belőle. Változtass munkahelyet, és fe ledd el öt! M. ILONA, HRUBt SŰR Az asszony tud a kapcsolatotokról. mégis kitart a férje mellett. Igazat adok neki, mert ragaszkodik gyer­mekei apjához. Véleményem szerint ezért nem csinál jeleneteket, mert biztos ^nne, hogy a kapcsolat közie­tek meg fog szűnni. Orv. KOVÁCS ANDRÁSNÉ Nagy hibát követtél el, amikor egy nőt, 20 évvel Idé sobb férfié lettél. Kíváncsi vagyok rá, hogy a szüleid mit szélnek ehhez a kapcsolatodhoz. Gondolom, ők se szeretnék, ha egész életedben boldogtalan lennél. Prö- bálj új életet kezdeni! VADROZSA Írod, hogy másodszor is teherbe estél. Mit gondolsz, ha komoly szándékai lennének, hagyna másodszor is 1- lyen kellemetlen helyzetben? Biztos vagyok benne, hogy csak játszik veled. Lehet, hogy most csalódottnak érzed magad, de a bajt megelőzhetted volna, ha la nulsz, olvasol és a szabad idődet magadhoz illő társa­ságban töltőd. V j sz. írod, hogy olyan nőt nem láttál, mint a szeretőd fele- .sege. Én se láttam még olyan 17 éves lányt, mint ami lyen te vagy. Hiába igyekeztél jól ápolt lenni, hg csak egy húsz évvel idősebb férfi vett figyelembe. Kettőtök közül a feleségét fogja választani, ha arra nem is képe.s, amire te. j. KATALIN, LEVICE A modernség nem azt jelenti, hogy feldúlunk családi fészkeket, fűvel-fával szeretkezünk, és az egész világot egy nagy heverőnek nézzük. Ha terhes vagy, szüld meg a gyermekedet, és nevelj belőle rendesebb embert, mint amilyen te vagy. Az igazgatói fizetés jobban elbír egy tartásdijat, mint egy hozzád hasonló feleséget. K. E. TANlTÖNÖ Ahelyett, hogy szakmát tanultál volna, hogy meg- álld a helyedet az életben, munkába léptél éa ott bele­szerettél egy idősebb férfiba. Miért nem tudtál várni az igazira, úgy ahogy sokan mások várnak? Akkor biztos boldog lettéi volna, de így sohasem fogod megismerni az élet igazi Örömeit. ANDREA, NAGYCÉTÉNY C.selekedeted arra vall, hogy nagyon fiatal vagy és meggondolatlan. Annyi hozzád illő fiú vágyik szerelem­re, él te mégis olyan férfit akarsz, akire két kisgyer­meknek van szüksége. Más 17 éves lány csak álmodik a szerelemről, és te hová Jntottál? Gondolkozz! 18. ÉVES MARIA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom