Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-03-04 / 10. szám

9

TÖTH ENDRE:

ASSZONYOK, GYÖNGE NŐK

Honnan vRSZltek az erőt,

törékeny, gyönge nők, fáradhatatlan asszonyok?

Honnan veszitek az erőt, honnan a türelmet, hogy oMn csüggeszt el se rossz» tér), se gyermek s a vége-nlncsen sok dolog?

Honnan veszitek az erőt

ti szorgos.' fürge nftk?

Rohantok hajnalban, korán, vár a munka száz csarnoka: a föld. a gyár. az troda, a műhely, vagy az Iskola, hol áldott keiz^ek nyomán átalakul a nyersanyag 8 a szikiéből is víz fakad.

Honnan veszitek az erőt.

asszonyok, gyönge nők?

Mennyit dolgoztok, hogy az otthon tisztán és derűsen ragyogjon s benne a férj. a család jól érezhesse magát.

Asszonyok, gyönge nők,

mikor észre sem veszitek,

— otthon, az utcán, a munkában, vagy amikor megálltok sőváran egy pazar kirakat előtt — hányszor elnézlek titeket és olyankor gondolatban minden férfi nevében

meghajtok előttetek.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ:

NŐK

Nem kamasz-szerelem kis heuíllttében beszélek.

Az élet közepén, megkoszorúzva nSt

karoktól

vallók,

nők, rokonaim.

Mosit már elmondhatom, hogy oly kézéi voltatok hozzám,

mint senki más s szeretlek is benneteket.

Zavarosak, mint én,

termékenyek, mint én,

zavaros források, melyekből aranyat

mostam,

igazi aranyat.

Természet tündérei, szeszélyesek és

kiszámíthatatlanok,

de Igazabhak a meddő gondolatnál, a büszke hazugnál, a csontos, tfesztO, gyilkos férfinál.

Hová is futhatnék én, kócos fefemmel, kOltéízetemmel,

rettenetesen cikázó tétovaságommal.

ha nem volnátok ti,

megértek, megbocsátók,

elvtelen szentek,

jámbor pogányok,

bizonytalan jók,

valóság hű sáfárjai.

Ha varrtok, vagy vaiat mértek, kirakatot szemléltek komolykodó

szakértelemmel

s hócipőben topogtok, kecsesen, de balogul

IS,

mint az albatroszok,

fülkacagok at örümtöl, hogy vagytok'

s én is vagyok mellettetek.

Hozzátok I kötözött engemet a végzet, örökkévalóan,

köldökzsinórral, azután a vágyak eleven kötelével,

hogy mélyetekben keressem az utat az élet

felé

s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat.

Nem egy, hanem mindegyik.

Mindegyik leányom, mindegyik feleségem, mindegyik barátnőm, rejtélyes kedvesem. Mindegyik anyám.

PARANCS IANOS:

ö, LÄNYOK...

mart nincsen lehetetlen.

A lány kecejátál rising e [esego is, felejti gondfit-bejit t bánatos (érti ás la.»sá láncba kezd. Pörög, lépteit

szaporázza,

ha kell boháckodik, vagy a mindenség

rácsait rázza,

míg elpihnn az elme és szűnik a szorongás ás elhiszi, hogy élni szép. hogy nincsen

lehetetlen.

0. lányok? micsoda erő van a ti szemetekben. NálkBIetnk éltem én sokáig, nékem a mosoly

nem elég.

Tőletek retteg az éjszaka, a reménytelen ég, ti kényszerltitak a halált is megadásra, ne hagyjatok el soha. tanítsatok és

szeressetek.

csüggedd szivemben reményt ébresszelek.-Ne botladozzam egyedül, mint árva szörny az

éjszakában.

OLEG SESZTYINSZKIJ:

Egy pohár bor

Ezerküencszáznegyvenket- tőben, tizenhét éves koromban, már nem tudom, milyen ünnep tiszteletére, két deci gyümölcsbort osztottak jegyre.

Édesanyám maga ■ ment el az üzletbe a borért, és hat decit hozott. A zavaros vörös bort a napraforgóolaj kimosott üvegébe,’ töltötték. Ahogy a bor belecsobogott az üvegbe, apró buborékok szikráztak benne.

Édesanyám az üveget az asztalra tette, és mindnyájan körülilltük. A szekreterből elővette a kristálypoha- rákat, és egy törlőruhával letörülgette róluk a port. A petróleumlámpa fényénél a poharak erősen csillogtak.

— Kisfiam — mondta é- desanyám ünnepélyesen —, a bor már sok szerencsétlenséget hozott az emberekre. Azt szeretném, ha sohasem innál belőle mértéktelenül. Különben nem sokra viszed az életben. Am a mai napon én adom kezedbe a poharat, igyál a borból, mert élet van benne.

Édesanyám megdöntötte az üveget, és a poharak e- löbb rózsaszíben, mafd ru- bínvOrOsen ragyogtak fel. E- lőtte én még soha nem ittam bort. A számhoz emeltem a poharat, de az italt ianyarának és savanyúnak éreztem.

— En ezt nem tudom meginni — mondtam édesanyámnak.

— Meg kell tnnodi — szólt rám erélyesen.

Görcsös kortyokban komoran erőszakoltam magamba a bort, de mindig ci- gányútra ment. Végül felhajtottam egyszerre mert kortyolgaloa Inni sokkal

rosszabb volt. Furcsa érzésem támadt: a homlokomat kiverte az izzadság, az arcom pirosra gyulladt, a nyelvem meg annyira elnehezedett, hogy alig bírtam mozdítani.

Édesanyám így szólt hozzám:

— Most menj, és feküdj le.

Nem egy kegyetlen emléket őrzök a leningrádi blokád idejéből, de az egyike a legdrámaibbaknak, legalábbis édesanyám szemszögéből nézve: 6 klri&t meg ugyanis engem, a tizenkét éves fiát az első pohár borral életemben. Hogy a kiéhezett gyerek legalább egy picit felmelegedjék, új erőre kapjon, hogy beesett arcán legalább az alkohol pirosa jelenjen meg.

—tő— fordítása

KIRÁLYHEGYI PÁL:

ZSENI MUNKÁBAN

Gyapjú Gyuri hazánk nagy gondolkodöja vé- gigsimitotla sűrű, erősen őszülő haját. Rágyújtott a hatvanadik cigarettájára, amit szipkából szívott óvatosságból, nehogy megártson neki. aztán imigyen szúla:

— Ismered Lajost, figyelj jól, mindjárt jön. rudod, hogy már elmúlt ötvenéves, de teljesen megőrizte szellemi frlsseségét; mindig hülye volt. Azt mondta, okvetlen hívjalak téged is ide, az eszpresszóba, mert fontos jelentenivaló- ja van. Valami új találmány, vagy mit tudom én. Hamarosan megérkezett Lajos, személyesen.

Lajos is őszült, amihez joga volt. Sohasem nősült meg. és ezt így Indokolta:

— Azért, mert néha megiszom egy-agy pohár tejet, nem vagyok bolond tehenet venni.

Lajos most izgatottnak látszott:

— Van egy áj találmányom, olyan egyszerű, mint a Kolumbus hires tojása, érthetetlen, hogy eddig senkinek sem jutott eszébe.

— Miről van szó? — érdeklődtem udvariasan.

— Kérlek szépen, van egy lány, bár Évának hívják, gyönyörii és nagyon tetszik nekem. 0 eddig nem tartozott rajongóim közé, de most már tudom, hogy miértí Rossz volt a szin. Az ogész életben csak a szavak fontosak, igy készülnek szavakból üsszerakva a remekművek és igy kötődnek a békeszerződések, meg minden. En rossz szavakat használtam addig, eny- nyt az egész. De hirtelen világosság támadt az agyamban — nem az első eset — és eszembe jutott valami.

— Micsoda?

— Oj udvarlási módszer. Csalhatatlan. A lényege az, hogy eddig, mióta a világ, világ, a férfi udvarolt, és a nő figyelt, ha figyelt. Es miből állt ez az udvarlás? A férfi lelkesen dicsérte a nőt általában, az alakját, ha volt neki, a szemét, a száját, a haját meg mindenét. amit csak dicsérni lehetett. Egyszóval:

%hazudott. Ha igazán szép az Illető nő, akkor öt teljesen hidegen hagyja ez a sok diciéret. hiszen tudja nagyon jól, hogy ö milyen, minek ezt részletezni? jói figyelj, most jön a lényeg; ha el akarsz adni valamilyen árut, akkor nem a vevőt kell dicsérni, hanem a szövetet, vagy a olpől, vagy amiről éppen szó van. En magamat akarom eladni neki, tehát hirdetni kell az árut, fel kell hívni a figyel met arra. amit el akarunk sózni.

Addig ért a beszédben Lajos, amikor belibegett Éva. Igazán nagyon csinos volt kis minijében, ami csaknem teljesen megmutatta kitűnően szabott lábalt. Az egész nő, úgy, ahogy volt. figyelemre méltónak látszott, ahogy feltűnés nélkül végignéztem. Bemutatkozás és feketék után Lajos rákacsintott, majd elkezdle:

— Mondja, Éviké, észrevette már, milyen szép szemem van?

Éviké ránézett Lajosra, majd megcsáválta világszép fejét:

Eddig még nem.

— Mert nem figyelt, ami nagy baj. Elsuhan maga mellett az élet minden öröme és nem veszi észre. Vagy hogy egyebet na mondjak, tudja, hogy milyen izmos kát karom van? Ez milyen formás a lábam?

— Nem. Ezt eddig még nem tudom.

Lajos zavartalanul folytatta:

— Ez még semmi. Szép mindenki Iahet, de felhívom a figyelmét meglepően nagy mennyiségű eszemre. Okos vagyok, mint a sas.

— A sas? Miért olyan okos a sas? — érdeklődött Éviké.

— Mert a sas imádja a teknősbéka húsát, de nem tudja feltörni a páncélt. Ilyenkor egy ostoba állat elmegy, és keres magának más ennivalót. A sas ellenben megfogja két kis kezével a teknőst, felrepül vele. kikeres egy lapos sziklát, arra leejti, a teknős összetörik, aztán ó maga is leszáll a magasból és vidáman megeszi. Ennyi esze van. Hát azért cm^ litettem a sast.

— .Nagyon kedves magától. Es más előnye Is van?

— A sasnak?

— Nem. Magának. Látom egészen magába .szeretett.

— Hát nem csuda. Nekem csak előnyeim vannak. Becsületes vagyok, mint a Nemzeti Bank, megbízható, mint senki más, taüságas, és őszinte. Nem tudom, mi a hazugság. Éppen ezért gondoltam, hogyha jót akar magának, legyen az enyém, mert különb férfit úgysem találhat az egész országban.

— Kis ország vagyunk — mondta fivfke szerényen, és mér nem figyelt. Gyapjúra nézett:

— En az ilyen kedves, csendes, értelmes kövér férfiakat szeretem, nem a sasokat — mondta.

Pedig Lajos ötlete jó. Csak ágy láteaUi. még egy kis tökéletesítésre saoral.

H

at fiatalasszony feküdt a Hoftmann-cseppekről elnevezett szülészeik klind- ka 19-es számú szobájában, hat vidám kismama, akik vaila- meimylen egy napra várták a babát, és a várakozás órái közben már mindent tudtak egymásról. Azt Is például, hogy a hat vái'andős férj között van egy. aki hallani sem akart a habáré^ az utolsó pUlanatíiig hadakozott ellene, és a legnagyobb aggodalommal tekint az események elé.

— Van egy ériási tippem! — mondta Méhészné, aki a legvidámabb volt valametmyilü'k között, a tréfamester volt a szobában. — Csináljunk egy heccet!...

Két nap múlva megcsörrent a telefon Uramfla László biva- tali Iréasztalán. Izgatott női hang jetenitkezett a vonal másik vé^n:

— Gratulálunk! — mondta elfuUadwa — Azonnal jöjjön be, a kis feiosé,ge szeretettel várjál

— Fiú vagy lény? — kérdezte üramfiá László, megadva magát a sorsának.

— Ne kérdezzen semmit, csak rohanjon! — mondta a női hang. — De legyen elkészülve egy nagy meglopefésre!

— IstenemI — mondta Uram- fia, és összeszonrlt a torka. — Csak nem ikrek? HeWó?

De a telefont már letették a vonal túlsó végén. A férfi balsejtelmektől gyötörve kocsiba ölt, és a klinikára sietett. Útközben kiszállt, és néhány szál virágot vásárolt. .A tlzenkllen- ces szoba előtt egy termetes szülésznő várta, a lehető legszélesebb mosollyal az arcán.

— Jöjjön— mondta —, és legyen erösl

Uramfia László belépett a szobába, és megfoTdutó körülötte a világ:-Az ablak előtti ágyon sápadt- pirosán, mosolyogva feküdt a felesé,ge, meUette...

...És mellette hat kis újszü- löttl .

Amikor magához tért, a folyosón ült egy kis széken, és a szülésznő barátságosan pofozta az arcát. Néhány látogató kíváncsian leskelődött a közelben.

— Nohát, jobban vagyunk? — mondta a madám. — Erre nem gondolt, ugye? Két kisfiú, és négy lány. Éls mind erős, vasgyúrók.

— Kaphatnék agy pohár vizet? — kérdezte Uram fia remegve.

— Máris hozók — mondta az asszonyság —, de addig le ne essen megint a székről I Most Jó erőben kell lennie egy Ilyen kiváló apukánakl

.Azzal vízért «letett. Néhány látogató közelebb merészkedett:

Srf^iuC&p.,

— jól ha'llottuk?! — kérdezte az egyik. — Csak nem ha tos ikrek?

— De Igen — suttogta U- ramfla LásiZló, és nehezen szedte a levegőt.

— öriásil — kiáltottak most már többen Is körülötte. — Szenzációsl — kiáltozták. — Fantasztlkusl

Két órával utóbb erős szorongás uralkodott a 19-es szobában. Néhány perccel előbb mondta be a rádió a déli hírekben, hogy Uramtia Lászlőné hatos ikreknek adott életet, és alig egy perccel ezelőtt távozott a szobából egy arcátlan fotopl porter, aki mindenkit kijátszva bejutott a kórterembe, és a magatehetetilen asszonyok szeme láttára lefényképezte a hat kis bébit.

— Nem tehetek róla — mondta kezeit tördelve a termetes szülésznő. — KI gondolta ^olna, hogy amíg a férjnek vizet hozok, azalatt kifut a hír a klinikáról. De én nem hazudtami Én csak a'tmyit mondtam, hogy két kisfiú és négy kislány SZU letett I

— Ügy vani — mondta Mé- Itészné Is erőtlenül. — Senki sem hibáztatható, el sem hangzott, hogy itt Ikrek Is lennének... csak éppen temelletted voW mind a háti... A férjed értette félre... megzavarodott az örömtől....

— Köszönöm szépem! — mondta elkeseredetten Uram- fiáné, de jobbat ö sem tudott kitalálni. — Ml lesz ebből 1 — mondta nehéz sóhajjal...

A 19-es szoba asszonyainál csak a klinika Igazgató-főorvosa volt lehetetlenebb helyzetben. Amikor ránézett a délutáni napilap címoldalára, és a szenzációs képre a hat kis újszülöttel Uramtia Lászlóné ágya előtt, a fejét a két tenyerébe fogta rémületében.

— Azonnal le kell adnunk a cáfolatotl — mondta a kollégáinak. — Közölni kell, hogy ostoba tréfa az egész. Valaki üljön az írógéphez, és segítsenek megfogalmazni a hírtl De alig ütötték le az első betűket, a távlratklhordó jött be az Irodába és az íróasztalt te- leöntötte távirattal. Még Gibraltárból Is érkezett dísztávirat, forrón gratulált — többek között — a Brit Nemzetközösségi Szülészeti Hivatal, és üdvözletét küldte a Svéd Királyi Anyasági Liga.

Az Igazgató-főorvos arca most már hamuszürke lett.

— Ezek után nem cáfolhatunk — mondta rekedten. — Már késő. Az egész világot nem lehet visszaértesíteni. Ha kiadunk egy közleményt, senki sem mossa le rólunk a gyanút, hogy az Ikrek nem maradtak életben, és így akarjuk leplezni a balsikert.

— Akkor hát mitévők leszünk? — néztek össze tanács- talánul a kollégák.

Az Igazgató-főorvos pedig lassan elgondolkodva Így szól:

— Azt hiszem, hogy el fogjuk követni az évezred legnagyobb svlndlljét...

A vUágsajtét még egyszer bejárta az Uramfla-hatosikrek ü- gye, még egy könnyes-szenzá dós fordulattal: a hat kis újszülöttnek hat édesanyja lett. Uramfíáné csak egy kislányt tartott meg magának, a többi ötöt az az öt asszony fogadta örökbe, akikkel Uramfíáné egy szobában feküdt, s akik valamennyien azért feküdtek be a klinikára, mert gyermeket sze rettek volna...

Amikor a hat boldog mama a hat egyforma hófehér babakocsival és a hat szakasztott egyforma kisbabával elhagyta e klinikát, ezt az eseményt a világ négyszáz televíziós állomása egyenes adásban közvetítette. A klinika udvarán egy e- gész áruházra való ajándék halmozódott fel — a világ minden tájáról —. míg egy foto- és reprodukciós kiállítás szemléltette azokat az ajándékokat, melyeket az Uramfia-lkreknek küldtek. Egy indiai maharadzsa hat éló elefántot ajánlott tel, egy görgő hajómágnás hat kis cirkálót, a hozzájuk tartozó szigetekkel. Csak a kislányoknak küldött paiTányl fülönfüggők mintegy hatszáz- hatszáz karát briliánst tettek ki, a fiúcskáknak küldött a- rany nyakkendőtűk súlya pedig együttesen elérte a másfél mázsát. Mintegy háromezer villa, pár és kllencvenötezer táska- tízezernél több gyermekkeiék- rádiló várta kis gazdáikat.

Az igazgató-főorvos elgondoil- kozvB állt kollégái körében, és az ünnepséget követve csöndesen így srólt hozzájuk:

— Látjátok? Az emheriség e! van ragadtatva, hogy hat kis gyermeke születettl Ha nem gazdálkodunk velük jól, ugyan ki vette volna észre őket?...