Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-03-04 / 10. szám

9 TÖTH ENDRE: ASSZONYOK, GYÖNGE NŐK Honnan vRSZltek az erőt, törékeny, gyönge nők, fáradhatatlan asszonyok? Honnan veszitek az erőt, honnan a türelmet, hogy oMn csüggeszt el se rossz» tér), se gyermek s a vége-nlncsen sok dolog? Honnan veszitek az erőt ti szorgos.' fürge nftk? Rohantok hajnalban, korán, vár a munka száz csarnoka: a föld. a gyár. az troda, a műhely, vagy az Iskola, hol áldott keiz^ek nyomán átalakul a nyersanyag 8 a szikiéből is víz fakad. Honnan veszitek az erőt. asszonyok, gyönge nők? Mennyit dolgoztok, hogy az otthon tisztán és derűsen ragyogjon s benne a férj. a család jól érezhesse magát. Asszonyok, gyönge nők, mikor észre sem veszitek, — otthon, az utcán, a munkában, vagy amikor megálltok sőváran egy pazar kirakat előtt — hányszor elnézlek titeket és olyankor gondolatban minden férfi nevében meghajtok előttetek. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: NŐK Nem kamasz-szerelem kis heuíllttében beszélek. Az élet közepén, megkoszorúzva nSt karoktól vallók, nők, rokonaim. Mosit már elmondhatom, hogy oly kézéi voltatok hozzám, mint senki más s szeretlek is benneteket. Zavarosak, mint én, termékenyek, mint én, zavaros források, melyekből aranyat mostam, igazi aranyat. Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok, de Igazabhak a meddő gondolatnál, a büszke hazugnál, a csontos, tfesztO, gyilkos férfinál. Hová is futhatnék én, kócos fefemmel, kOltéízetemmel, rettenetesen cikázó tétovaságommal. ha nem volnátok ti, megértek, megbocsátók, elvtelen szentek, jámbor pogányok, bizonytalan jók, valóság hű sáfárjai. Ha varrtok, vagy vaiat mértek, kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel s hócipőben topogtok, kecsesen, de balogul IS, mint az albatroszok, fülkacagok at örümtöl, hogy vagytok' s én is vagyok mellettetek. Hozzátok I kötözött engemet a végzet, örökkévalóan, köldökzsinórral, azután a vágyak eleven kötelével, hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat. Nem egy, hanem mindegyik. Mindegyik leányom, mindegyik feleségem, mindegyik barátnőm, rejtélyes kedvesem. Mindegyik anyám. PARANCS IANOS: ö, LÄNYOK... mart nincsen lehetetlen. A lány kecejátál rising e [esego is, felejti gondfit-bejit t bánatos (érti ás la.»sá láncba kezd. Pörög, lépteit szaporázza, ha kell boháckodik, vagy a mindenség rácsait rázza, míg elpihnn az elme és szűnik a szorongás ás elhiszi, hogy élni szép. hogy nincsen lehetetlen. 0. lányok? micsoda erő van a ti szemetekben. NálkBIetnk éltem én sokáig, nékem a mosoly nem elég. Tőletek retteg az éjszaka, a reménytelen ég, ti kényszerltitak a halált is megadásra, ne hagyjatok el soha. tanítsatok és szeressetek. csüggedd szivemben reményt ébresszelek.-Ne botladozzam egyedül, mint árva szörny az éjszakában. OLEG SESZTYINSZKIJ: Egy pohár bor Ezerküencszáznegyvenket- tőben, tizenhét éves korom­ban, már nem tudom, mi­lyen ünnep tiszteletére, két deci gyümölcsbort osztottak jegyre. Édesanyám maga ■ ment el az üzletbe a borért, és hat decit hozott. A zavaros vö­rös bort a napraforgóolaj kimosott üvegébe,’ töltötték. Ahogy a bor belecsobogott az üvegbe, apró buborékok szikráztak benne. Édesanyám az üveget az asztalra tette, és mindnyá­jan körülilltük. A szekreter­ből elővette a kristálypoha- rákat, és egy törlőruhával letörülgette róluk a port. A petróleumlámpa fényénél a poharak erősen csillogtak. — Kisfiam — mondta é- desanyám ünnepélyesen —, a bor már sok szerencsét­lenséget hozott az emberek­re. Azt szeretném, ha soha­sem innál belőle mértékte­lenül. Különben nem sokra viszed az életben. Am a mai napon én adom kezedbe a poharat, igyál a borból, mert élet van benne. Édesanyám megdöntötte az üveget, és a poharak e- löbb rózsaszíben, mafd ru- bínvOrOsen ragyogtak fel. E- lőtte én még soha nem it­tam bort. A számhoz emel­tem a poharat, de az italt ianyarának és savanyúnak éreztem. — En ezt nem tudom meginni — mondtam édes­anyámnak. — Meg kell tnnodi — szólt rám erélyesen. Görcsös kortyokban ko­moran erőszakoltam magam­ba a bort, de mindig ci- gányútra ment. Végül fel­hajtottam egyszerre mert kortyolgaloa Inni sokkal rosszabb volt. Furcsa érzé­sem támadt: a homlokomat kiverte az izzadság, az ar­com pirosra gyulladt, a nyelvem meg annyira elne­hezedett, hogy alig bírtam mozdítani. Édesanyám így szólt hoz­zám: — Most menj, és feküdj le. Nem egy kegyetlen emlé­ket őrzök a leningrádi blo­kád idejéből, de az egyike a legdrámaibbaknak, leg­alábbis édesanyám szemszö­géből nézve: 6 klri&t meg ugyanis engem, a tizenkét éves fiát az első pohár bor­ral életemben. Hogy a kié­hezett gyerek legalább egy picit felmelegedjék, új erő­re kapjon, hogy beesett ar­cán legalább az alkohol pi­rosa jelenjen meg. —tő— fordítása KIRÁLYHEGYI PÁL: ZSENI MUNKÁBAN Gyapjú Gyuri hazánk nagy gondolkodöja vé- gigsimitotla sűrű, erősen őszülő haját. Rágyúj­tott a hatvanadik cigarettájára, amit szipká­ból szívott óvatosságból, nehogy megártson ne­ki. aztán imigyen szúla: — Ismered Lajost, figyelj jól, mindjárt jön. rudod, hogy már elmúlt ötvenéves, de teljesen megőrizte szellemi frlsseségét; mindig hülye volt. Azt mondta, okvetlen hívjalak téged is ide, az eszpresszóba, mert fontos jelentenivaló- ja van. Valami új találmány, vagy mit tudom én. Hamarosan megérkezett Lajos, személye­sen. Lajos is őszült, amihez joga volt. Sohasem nősült meg. és ezt így Indokolta: — Azért, mert néha megiszom egy-agy po­hár tejet, nem vagyok bolond tehenet venni. Lajos most izgatottnak látszott: — Van egy áj találmányom, olyan egyszerű, mint a Kolumbus hires tojása, érthetetlen, hogy eddig senkinek sem jutott eszébe. — Miről van szó? — érdeklődtem udvaria­san. — Kérlek szépen, van egy lány, bár Évának hívják, gyönyörii és nagyon tetszik nekem. 0 eddig nem tartozott rajongóim közé, de most már tudom, hogy miértí Rossz volt a szin. Az ogész életben csak a szavak fontosak, igy ké­szülnek szavakból üsszerakva a remekművek és igy kötődnek a békeszerződések, meg min­den. En rossz szavakat használtam addig, eny- nyt az egész. De hirtelen világosság támadt az agyamban — nem az első eset — és eszembe jutott valami. — Micsoda? — Oj udvarlási módszer. Csalhatatlan. A lé­nyege az, hogy eddig, mióta a világ, világ, a férfi udvarolt, és a nő figyelt, ha figyelt. Es miből állt ez az udvarlás? A férfi lelkesen dicsérte a nőt általában, az alakját, ha volt neki, a szemét, a száját, a haját meg minde­nét. amit csak dicsérni lehetett. Egyszóval: %hazudott. Ha igazán szép az Illető nő, akkor öt teljesen hidegen hagyja ez a sok diciéret. hiszen tudja nagyon jól, hogy ö milyen, mi­nek ezt részletezni? jói figyelj, most jön a lé­nyeg; ha el akarsz adni valamilyen árut, ak­kor nem a vevőt kell dicsérni, hanem a szö­vetet, vagy a olpől, vagy amiről éppen szó van. En magamat akarom eladni neki, tehát hirdetni kell az árut, fel kell hívni a figyel met arra. amit el akarunk sózni. Addig ért a beszédben Lajos, amikor beli­begett Éva. Igazán nagyon csinos volt kis mi­nijében, ami csaknem teljesen megmutatta kitű­nően szabott lábalt. Az egész nő, úgy, ahogy volt. figyelemre méltónak látszott, ahogy fel­tűnés nélkül végignéztem. Bemutatkozás és fe­keték után Lajos rákacsintott, majd elkezdle: — Mondja, Éviké, észrevette már, milyen szép szemem van? Éviké ránézett Lajosra, majd megcsáválta világszép fejét: Eddig még nem. — Mert nem figyelt, ami nagy baj. Elsuhan maga mellett az élet minden öröme és nem veszi észre. Vagy hogy egyebet na mondjak, tudja, hogy milyen izmos kát karom van? Ez milyen formás a lábam? — Nem. Ezt eddig még nem tudom. Lajos zavartalanul folytatta: — Ez még semmi. Szép mindenki Iahet, de felhívom a figyelmét meglepően nagy mennyi­ségű eszemre. Okos vagyok, mint a sas. — A sas? Miért olyan okos a sas? — ér­deklődött Éviké. — Mert a sas imádja a teknősbéka húsát, de nem tudja feltörni a páncélt. Ilyenkor egy ostoba állat elmegy, és keres magának más ennivalót. A sas ellenben megfogja két kis kezével a teknőst, felrepül vele. kikeres egy lapos sziklát, arra leejti, a teknős összetörik, aztán ó maga is leszáll a magasból és vidá­man megeszi. Ennyi esze van. Hát azért cm^ litettem a sast. — .Nagyon kedves magától. Es más előnye Is van? — A sasnak? — Nem. Magának. Látom egészen magába .szeretett. — Hát nem csuda. Nekem csak előnyeim vannak. Becsületes vagyok, mint a Nemzeti Bank, megbízható, mint senki más, taüságas, és őszinte. Nem tudom, mi a hazugság. Éppen ezért gondoltam, hogyha jót akar magának, legyen az enyém, mert különb férfit úgysem találhat az egész országban. — Kis ország vagyunk — mondta fivfke sze­rényen, és mér nem figyelt. Gyapjúra nézett: — En az ilyen kedves, csendes, értelmes kövér férfiakat szeretem, nem a sasokat — mondta. Pedig Lajos ötlete jó. Csak ágy láteaUi. még egy kis tökéletesítésre saoral. H at fiatalasszony feküdt a Hoftmann-cseppekről el­nevezett szülészeik klind- ka 19-es számú szobájában, hat vidám kismama, akik vaila- meimylen egy napra várták a babát, és a várakozás órái köz­ben már mindent tudtak egy­másról. Azt Is például, hogy a hat vái'andős férj között van egy. aki hallani sem akart a habáré^ az utolsó pUlanatíiig hadakozott ellene, és a legna­gyobb aggodalommal tekint az események elé. — Van egy ériási tippem! — mondta Méhészné, aki a legvi­dámabb volt valametmyilü'k kö­zött, a tréfamester volt a szo­bában. — Csináljunk egy hec­cet!... Két nap múlva megcsörrent a telefon Uramfla László biva- tali Iréasztalán. Izgatott női hang jetenitkezett a vonal má­sik vé^n: — Gratulálunk! — mondta elfuUadwa — Azonnal jöjjön be, a kis feiosé,ge szeretettel vár­jál — Fiú vagy lény? — kérdez­te üramfiá László, megadva magát a sorsának. — Ne kérdezzen semmit, csak rohanjon! — mondta a női hang. — De legyen elké­szülve egy nagy meglopefésre! — IstenemI — mondta Uram- fia, és összeszonrlt a torka. — Csak nem ikrek? HeWó? De a telefont már letették a vonal túlsó végén. A férfi bal­sejtelmektől gyötörve kocsiba ölt, és a klinikára sietett. Út­közben kiszállt, és néhány szál virágot vásárolt. .A tlzenkllen- ces szoba előtt egy termetes szülésznő várta, a lehető leg­szélesebb mosollyal az arcán. — Jöjjön— mondta —, és le­gyen erösl Uramfia László belépett a szobába, és megfoTdutó körü­lötte a világ:-Az ablak előtti ágyon sápadt- pirosán, mosolyogva feküdt a felesé,ge, meUette... ...És mellette hat kis újszü- löttl . Amikor magához tért, a fo­lyosón ült egy kis széken, és a szülésznő barátságosan po­fozta az arcát. Néhány látoga­tó kíváncsian leskelődött a kö­zelben. — Nohát, jobban vagyunk? — mondta a madám. — Erre nem gondolt, ugye? Két kisfiú, és négy lány. Éls mind erős, vasgyúrók. — Kaphatnék agy pohár vi­zet? — kérdezte Uram fia re­megve. — Máris hozók — mondta az asszonyság —, de addig le ne essen megint a székről I Most Jó erőben kell lennie egy Ilyen kiváló apukánakl .Azzal vízért «letett. Néhány látogató közelebb merészke­dett: Srf^iuC&p., — jól ha'llottuk?! — kérdez­te az egyik. — Csak nem ha tos ikrek? — De Igen — suttogta U- ramfla LásiZló, és nehezen szed­te a levegőt. — öriásil — kiáltottak most már többen Is körülötte. — Szenzációsl — kiáltozták. — Fantasztlkusl Két órával utóbb erős szo­rongás uralkodott a 19-es szo­bában. Néhány perccel előbb mondta be a rádió a déli hí­rekben, hogy Uramtia Lászlőné hatos ikreknek adott életet, és alig egy perccel ezelőtt távo­zott a szobából egy arcátlan fotopl porter, aki mindenkit ki­játszva bejutott a kórterembe, és a magatehetetilen asszonyok szeme láttára lefényképezte a hat kis bébit. — Nem tehetek róla — mondta kezeit tördelve a ter­metes szülésznő. — KI gondol­ta ^olna, hogy amíg a férjnek vizet hozok, azalatt kifut a hír a klinikáról. De én nem hazud­tami Én csak a'tmyit mondtam, hogy két kisfiú és négy kislány SZU letett I — Ügy vani — mondta Mé- Itészné Is erőtlenül. — Senki sem hibáztatható, el sem hang­zott, hogy itt Ikrek Is lenné­nek... csak éppen temelletted voW mind a háti... A férjed ér­tette félre... megzavarodott az örömtől.... — Köszönöm szépem! — mondta elkeseredetten Uram- fiáné, de jobbat ö sem tudott kitalálni. — Ml lesz ebből 1 — mondta nehéz sóhajjal... A 19-es szoba asszonyainál csak a klinika Igazgató-főorvo­sa volt lehetetlenebb helyzet­ben. Amikor ránézett a délutá­ni napilap címoldalára, és a szenzációs képre a hat kis új­szülöttel Uramtia Lászlóné ágya előtt, a fejét a két tenyerébe fogta rémületében. — Azonnal le kell adnunk a cáfolatotl — mondta a kollé­gáinak. — Közölni kell, hogy ostoba tréfa az egész. Valaki üljön az írógéphez, és segítse­nek megfogalmazni a hírtl De alig ütötték le az első be­tűket, a távlratklhordó jött be az Irodába és az íróasztalt te- leöntötte távirattal. Még Gib­raltárból Is érkezett dísztáv­irat, forrón gratulált — többek között — a Brit Nemzetközös­ségi Szülészeti Hivatal, és üd­vözletét küldte a Svéd Királyi Anyasági Liga. Az Igazgató-főorvos arca most már hamuszürke lett. — Ezek után nem cáfolha­tunk — mondta rekedten. — Már késő. Az egész világot nem lehet visszaértesíteni. Ha kiadunk egy közleményt, senki sem mossa le rólunk a gyanút, hogy az Ikrek nem maradtak életben, és így akarjuk leplez­ni a balsikert. — Akkor hát mitévők le­szünk? — néztek össze tanács- talánul a kollégák. Az Igazgató-főorvos pedig las­san elgondolkodva Így szól: — Azt hiszem, hogy el fog­juk követni az évezred legna­gyobb svlndlljét... A vUágsajtét még egyszer be­járta az Uramfla-hatosikrek ü- gye, még egy könnyes-szenzá dós fordulattal: a hat kis új­szülöttnek hat édesanyja lett. Uramfíáné csak egy kislányt tartott meg magának, a többi ötöt az az öt asszony fogadta örökbe, akikkel Uramfíáné egy szobában feküdt, s akik vala­mennyien azért feküdtek be a klinikára, mert gyermeket sze rettek volna... Amikor a hat boldog mama a hat egyforma hófehér baba­kocsival és a hat szakasztott egyforma kisbabával elhagyta e klinikát, ezt az eseményt a világ négyszáz televíziós állo­mása egyenes adásban közvetí­tette. A klinika udvarán egy e- gész áruházra való ajándék halmozódott fel — a világ min­den tájáról —. míg egy foto- és reprodukciós kiállítás szem­léltette azokat az ajándékokat, melyeket az Uramfia-lkreknek küldtek. Egy indiai mahara­dzsa hat éló elefántot aján­lott tel, egy görgő hajómágnás hat kis cirkálót, a hozzájuk tartozó szigetekkel. Csak a kis­lányoknak küldött paiTányl fü­lönfüggők mintegy hatszáz- hatszáz karát briliánst tettek ki, a fiúcskáknak küldött a- rany nyakkendőtűk súlya pedig együttesen elérte a másfél má­zsát. Mintegy háromezer villa, pár és kllencvenötezer táska- tízezernél több gyermekkeiék- rádiló várta kis gazdáikat. Az igazgató-főorvos elgondoil- kozvB állt kollégái körében, és az ünnepséget követve csönde­sen így srólt hozzájuk: — Látjátok? Az emheriség e! van ragadtatva, hogy hat kis gyermeke születettl Ha nem gazdálkodunk velük jól, ugyan ki vette volna észre őket?...

Next

/
Oldalképek
Tartalom