Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-12-17 / 51-52. szám

Az ezredes agglegény, mert annak Idején nem házasodott meg. Akarta ugyan egy időben, hogy majd csakugyan meghá- zasodlk, fiatal volt még akkor, játszi és bohö, tehát házasodni akart, jobban mondva el akart venni egy lányt, de utóbb a következményektől megriadt Lehet például, hogy olyan helyre helyezik át valahová a vadvidékre, a hegyek közé, a- hol kocsiút sincsen, ahol mindent lóháton kell szállítani, s már most mint tehessen lovon vinni a zongorát, E kérdés megrendítette, sokat tépelődöU. s végül abbahagyta a szándékát. Így agglegény maradt, tart konyhát, s mind ezzel világosan meg van okolva a tény, hogy a kutyamosója és a lovásza hazajárnak a század konyhájára ebédelnt. A századra nézve az megtiszteltetés és öröm, mert ez bizonyos előkelő színezetet ad a kompániának, egyben pedig a legénység az e- gész ezredben a legjobb hírforrásokkal rendelkezik. Most is éppen ebédhez készülődvén a tisztelt mancsaft csörömpölt a konyhában azon edényekkel, mikről így szól a nóta: réz a kanál, bádog a csajka, huncut, aki csinálta. £pp ezerleves volt bennefótt hússal és gra- nadírmarssal. Az ezerleves jő, onnan a neve, hogy van b^ute ezer szem kása, a gránátmars pedig kitűnő eledel főtt tésztából, tört krumpliból/ állítódván össze, de csak akkor, ha zsíros vereshagymával jól el van bolondítva. A szakácsok pedig mindezt mérik kifelé nagy kanalakkal a földre rakott csajkába, és azt mondja az ezredes úr lovásza:

— OjságI

A szakácsok kezében megáll a kanál. A lovász mondja:

— Karácsonyra minden kompániából hazamehet egy harmada egy álló hétre.

— Szüreti — mondják erre az emberek, s amikor jővén a konyhába az ezredes űr kutyamosója, s a fentebb elmondottakat komoly fejbólln’tással megerősíteni látszik, némely ember örömében oly bolond táncot kezd járni, hogy majd belehágnak a csajkába. A hír pedig azonnal szétfut a más kompániákhoz. Halad fel az e meletre, s ama férhelyisé-gek- be, mik közönségesen ubikácl- óknak nevezhetnek. Az ublká- dók lakosai némi kételkedéssel fogadják a hírt, mert az üjságolások nem mindig tartalmaznak Igazságot.

— KI mondta? — kérdezik.

— Az ezredes úr kutyamosója — szól a felelet

Hát az egészen más. Most már bizonyos. Az emberek készülődni kezdenek. Mindenki el akar menni. Ha rájuk hagynák, nem maradna a kaszárnya udvarán más, csak a faköpe- nyeg (annak meg mindegy, a- kárho! van). Kémlödve és í- rigykedve néznek titkon egymásra, talán ezt eleresztik, engem meg nem. Minden három közül csak egy mehet el, ki lesz hát az az egy? Az újoncok leszámltódnak, marad hát még mindig két ember. Már most a kettő közül az lesz a numerus, amelyiknek a kevesebb a büntetés«.

No, pár nap múlva ugyancsak benne is van a parancsban, amit a lovász mondott, és kutyamoső megerősített. Már éppen egy nap van csuk karácsony böjtjéhez. A kapitányok válogathatnak bőven, hogy kit eresszenek haza, mert e tekintetben a kihallgatásokon Igen nagy a forgilom. A Szerencsé sek, akik szabadságot kaptak, módfelett boldogok. Soha, sem miféle generális tiszteletére nem pucolják olyan fényesre a köpönyeggombot, mint mos tan. Extra ruhákat kérnek kölcsön azoktól, akik nem mehetnek. A derékszíját oly fényesre víaszkolják, hogy csillog, mint

a tükör. £s nevetve fogadják a napos káplárt, aki sorra járja a szobákat a mantpuláns ör mester üzenetével, hogy mond ja meg a tisztelt társaság, milyen legyen az ételek rendje a karácsonyi napokon. Bánják is ők, akármilyen lesz az étel, különbet esznek ök otthon. Ä1 tálában úgy el vannak telve a hazatérés gondolatával, örömé vei, hogy nem jut az eszükbe, hogy hiszen egy hét múlva csak vissza kell térni. A legfiatalabb katonák, akik alig pár hete szabadultak fel a regru- tasor alól, szomorúan nézik mindezt, mert ök nem mehetnek haza, a szívekben vágyak támadnak, amiket mondhatat- lan levertség követ. Annál Inkább, mivelhogy ráérnek. Régi igazság, hogy foglalkoztatni kell a szomorú embert, akkor könnyebben elfelejti a baját, ám épp így az ünnepek táján beáll a kaszárnyákban a szokásos fegyverszünet, amire nincs Is magyar szó; németül Waf- fenstlllstendnak nevezik. Csak úgy ödöngenek a folyosókon, némely a kantiiiba megy, ha van rá pénze, s ott borozgat nagy bújában, Ismexetséget köt más századbeli, hasonsorú fiatal katonával, s elpanaszolják egymásnak titokzatosan, hogy milyen ember a káplárjuk, mii- lyen a szakaszvezetö, milyen az őrmester. A böjt napján a városba való legénység Is rap- portra áll, az mind egész napra szóié klmaradósl engedélyt kér a kapitánytól. A szakaszszobákban durva' lármák esnek, az altisztek verekednek 1- llyenkor össze. Mind engodel- met akar kérni a kimaradásra, de mert a rend szerint minden szobában legalább egynek otthon kell maradnia: azon veszekedned, hogy ki legyen az otthon maradó. A manlpuláns őrmester káromkodik, és azt kérdezi az Istentöfl, hogy a nyila miért nem üt már bele a tisztelt társaságba vagy egyszer, amikor ö előző nap any- nyl ételfélét bevásárolt, s most nem lesz, aki megegye. ,

Végezetül elmegy mindenki, aki elmenendő. A kaszárnyában alig marad lélek. Aki ott marad is, az unalmas és hideg délutánon nem tudja Idejét tö(l- teni. Van, aki mindjárt ebéd után lefekszik s aluszlk, az még a legboldogabb. Más szobájában játszanak. Miután a kártya tilos jószág, dominóval játszanak harmlnoegyest a huszonegyes formájára. A bamkos csak úgy tartja a köveket, mintha kártyázna, s osztja ki a plattokat, a játékosok pedig csak úgy gusztálnak-resztálnak a kövekkel, mint a kártyában szokás. A harmadik szakaszban van egy fiatal regruta, akinek az apja pállnkakeieskedö, az küldött a fiának egy láda konyakot, ennélfogva részeg az egész harmadik szakasz káplárostul egyetemben, és közösen sírnak az asztal körül.

Ma különlegesképp vacsora Is van, úgynevezett menázslja- vltás; vatoml tésztaféle, de nemigen tesz abban kárt senki. Csak turkálnak Inkább benne. Ennek is vége. Közeledik a kilenc óra, de a hazaszálMn- gozó katonák szokott képe most hiányzik. Azok most mind Időn túl való maradáson vannak. Az őrségről hosszan elnyújtott kiáltás hallatszik, a hang végtglebeg a hosszú, üres hideg folyosókon. — Ráhágtak a lábára, azért kiabál •— véli a bakanyelv. Igazság szerint a- zonban ez a kilenc órai capist- rángot jelenti. A rézduda szólni kezd, félig befagyott sikoltásai aztán lassan elhallgatnak. A napos megy le jelenteni, hogy Itthon van mindenki, aki nek Itthon kell lennie, s e fog lalkozáshoz beöltözködik a kesztyűkbe. Kászmálódlk min denkl, hogy lefeküdjék. Kint harangok sálnak a város házal fölött, s ünnepi beszéddel

jelentik a napot. A lámpát eloltják. Még kattog egy daiabig eigy-íkét legény, az ócska csizmákból vágott, pat'kósairkú papucsokban, aztán csönd lesz. Ebben a csöndes sötétben pedig fölkel az ágyból egy fiatal katona, magára ölti a kopott köpenyeget, és halkan kióvakodik a szobaajtón.

A napos visszajön, jó volna aludni nagyon, mindig akkor szeretne legjobban aludni az ember, mikor nem lehet. Egy üres ágyon elteríti a pokrócot, rádöl, de amint érzi, hogy csukódna lefelé a szeme, fölugrik. nehogy elnyomja az álom. Meggyújtja a lámpát, leveszi a tartójából, s egy homokos ládába állítja talppal, hogy fel ne dőljön. Az ablakból tintát, tollat meg pwpírt kotorász elő. s levelet ír haza: Írtam leve lem karácsony böjtje éjszakáján, szomorú szolgálatban...

Felére sem ér még a levélnek, jön egy vízltáló őrmester az Inspekclés. Ez most mérges, amiben Igaza is van neki, mert keserves a szolgálat ezen az éj szakán. Ennélfogva Igen sza bályszerü és hajszálramenö pontossággal vlzltál. A szabadságoltak és engedélyesek lajstromából megállpltja a számot, aztán összeolvassa az ágyakat, hogy hánynak szabad üresen állni. Lassan haladnak a szobában az alvók között

— Innen hiányzik egy ember

— mondja az tespekclós, rámutatva az üres ágyra.

A káplár odanéz.

— Hiányzik csakugyan — mondja. — Pedig egy félóra előtt még Itt volt. Hát mikor szökött már ki a rossz regruta?

— Nono — mondja amaz —-, az majd kiderül, hogy mega azt jelentgetl, hogy nem hiányzik senki, aztán ehol van nd...

— De őrmester -úr, jelentem alásan, tanúsítani is tudom, hogy a regruta Mátiász Király itthon volt még az előbb.

— Nana, csak gyerünk a hadnagy úrhoz.

Lemennek az inspekciós hadnagyhoz jelentést tenni. A hadnagy nem mérges, ellenkezőleg szelíd karácsonyi hangulatban van. Meghallgatja a jelentéseket, s azt mondja; „Jő, jó, hát majd ügyelni kell a kiszökött re, hogy mikor jön be“. — De

— teszi hozzá — írásosan ne jelentsék. Ezen a napon, ha csak lehet, ne zárassunk be senkit.

A két altiszt elmegy. A káplár kissé megkönnyebbüilve, a vén őrmester azonban elítéU ezt az eljárást, s eföBött való véleményét úgy fejezi ki a hadnagy előtt, hogy a lehető legfeszesebben szalutál neki, e- lőlrásosan fordul sarkon, a bal lábbal lép ki, s e tett^ véghez vtve 5 is megkönnyebbül gondolván: — No, ennek jól megadtam I

Megint csak lefekszik a kaszárnya udvarára a karácsony éjszaka csöndje. Egy órakor a napos fölkelti a másik szolgálati társát, a frájtert, hogy ezután majd az vigyázzon, ö meg ledől.

— Ha haza ólálkodik az a Mátiász Király regruta — mondja neki —, hát hátbavág- hatod egynéhányszor az én nevemben is, mert majd becsuka- tott a gazember.

— Nono — véli a frájter —, hogy hát hiszen, ha csak az kell.

De a regruta Mátiász Király reggelre sem jött haza. Nem is jöhetett, mert hiszen el sem ment testbellleg hazulról. A lelke, az alighanem hazament mindjárt kilenc óra után a faluba, és szétnézett a szülőház körül, a teste azonban itt maradt. Meg ts találták reggel, a- mint lógott a kerítésen az ócska köpönyegben. Karácsony ünnepének első napja ekkor virradt, az akasztott embert pedig leemelték a szegről. Mint ilyenkor szokás, nagy futkáro- zások támadtaik, és káromkodtak azok a katonák, aiklket dologra rendeltek kt e napon, hogy a testet kézikocsin a kórházba behúzzák. Mérgesek voltak. Igazuk volt. Miért nem választott Mátiász Király az eltávozásra más napot?

1902.

)AN KOSTRA:

Karácsonyfa

Függönyök csöndjén illatoznak a tűleoelék, s az ágak közt ragyog a gyermekkor meleg visszfénye.

Megöregedtünk.

Pici hegedűk hürjaln a mindenség hidege, s szavaink, mint karcsú poharak széttöredeztek. Emlékeidből a Jézuskának csak cserepeket keresel.

Kihűltünk.

Sokat próbáltunk és sokat szenvedtünk, nehéz egész emberként megtérni hozzád karácsonyfa, emlék és csengettyű, a meghallgatott mese eleje,

fátyolos szemekből kicsapó csendes szemrehányás, szerelem, mit elfúlt észak szele.

Es mégis, lói tudod, itt úszik valahol lágyan az a kisdedet simogató hullám.

Itt alszik valahol elátkozotton minden Jó szavad, csak át kell törni a jégbarlang falát, csak Jel kell tömi a csonthéjakat.

Itt alszik valahol, Itt hever valahol megbújva az a mag, a szó és a muzsika, itt a közelben, karnyújtásnyira.

Tóth Elemér fordítása

¥

A

hß\

k

ZBYNÉK VAVRIN;

MEGSZtfLETETT

Hallgassátok a hírt: most jött a világra egy kisded valahol ott Morvaországban, és Csehországban is, és Szlovenszkón szintén, nem Is akámillven: vasgyúró kis legény.

0, nem Istállóban fekszik a jászolban, s a csacsi és ökör tőle már távol van Elmúlt az az Idő, amikor még testét a lélegzetükkel ők melegítették

Juro, vígan legyél.

Kubo, dudád szóljon, s te Matej, húzzad rá, a nóta hadd szálljon.

Nincs már úgy, ahogy volt oly hosszú Ideig:

Ma már minden gyere’' melegben születik.

»i t i., I» fVt • . . • . - .. . .V-' • .' ... >

Jászolból bölcsőbe, szép ház Istállóból, nyomorultból ember, ki részt kér a jóból. Milliónyi emberi Többé nem kell félned, műiden Herodestöi megvéd fiam tégedI

Fordította: Fügedi Elek

HMAR MÁT£

A major olyan magányos a vég télén pusztaság tenyerén, akár a barázda fenekén lapuló nyúl. Se társa, se cimborája a négy égtáj Iránt. Hatalmas négyszögekbe sza bályosltott gabonatáblák, lucerna parcellák, kukoricatengerek sze gélyezlk tavasszal-összel-nyáron - még a halastő is olyan formás téglalap messziről, mint egy gyű fásdoboz arca —, lélen pedig még ezt a mértani változatosságot is egybe meszeli a hé. Sőt a fehér falak, fehér palaletök, hólepett szalmakazlak is beolvadnak, szín te az elrejtkezéslg, hogy még ön magához hasonlatosabbá váljon ez a pusztai magány.

Messziről és az avatatlan szem nek; mert aki itt él, annak maga a száztarcú világ. Otthon és haza — mlndennapló valóságosan. A ki ránduló vagy látogató bezzeg Ró zsa Sándor, Veszelkáék és Pisze Slatyí árnyalt keresi, s közben nem veszi észre, hogy ez a pusz tál magány már nem a bögatyáb álromantika szirupjával nyakon öntött, sohasem is valóságos mült hanem a nagyüzemi jelen, mely ha nem Is hangnál gyorsabb re pülögépen, de legalább gépkocsin mütrágyaszóró aeroplánon igyek szik a jövendő felé. Országút be tonja, távbeszélópóznák völgybe-le, dombra-fel rajvonala kapcsolja a szomszédos mezővároshoz. Az e

meletes központépület mellet ke- helyforma víztorony kecseskedlk. Villanegyedszerú lakótelepén minden tetőn tévéantenna sok kapu előtt gépkocsi áll, s ha az ügyeletes gyokornoknak kedve kerekedne rá, akkor Shakespeare-szo- netteket szavalhatna a baromfi- farm technlkájánaik, a rádiótelefon útján, anélkül, hogy elhagyná a helyét. De hát nem cselekszi. Tóm jonesékat nyekergetl a kopott magnészalagiél, és kacsasültet falatozik, amit tekintettel az ünnepre duplán mért az üzemi konyha.

Szokatlanul csendes a major, még a transzformátorház, motorjának egyhangú, halk berregése Is visszhangot ver a falak között. A bejáré dolgozók hazamentek már, az Itteniek behúzódtak otthonaikba, a ]ől ellátott állatok e- mésztve pihennek, a számtalan disznóvágásra elhlvatlankodott kutyák lakodalmukról álmodoznak vackaikon, csak a soros éjjeliőrök mérik időnként gumicsizmájuk talpára a korai estét, de ök Is olyan némán, akár a magányos major end je

Csak a kultúrterem hangosabb, az Is inkább az ajtaján liévül, mert kifelé a havas éjszakába csak a hat ablakszeme lármáz — sugárzó fénnyel. Parkettás, tiszta és olyan gazdagon berendezett,