Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-19 / 47. szám
10 É| 1861-ben az Észak-spa- nyolorszagl Saulander kör- nyé'kén róka nyomát követte egy vadász. Az Altamira nevezetű helység táján bosz- szankodva vette észre, hogy araikor más puskavégie került volna a zsákmánya, a hegy lábánál egyik pLHaiiat-. ról a másikra egy sziklaom- ladékban eltűnt a szeme e- lől. A póruljárt vadász dühösen tágította ki a lyukat, és meglepetten tapasztalta, hogy egy barlangba jutott, amelynek fenyegetően ásító útvesztőjében rókájának ö- rökre nyoma veszett. Elmondta élményét egy Sau- tuola nevű műkedvelő lé- gésznek, aki szenvedélyesen kutatta a régmúlt nyomait. Ez a kíváncsi szenyor magával vitte virgonc kislányát is. Az apa a barlang padlózatát figyelte elmerül- ten, amikor kislánya izgatott kiáltozására kapta föl e fejét. Apai Odanézz! Egy... bölényl És egy... egy eíe- íántl... — Hol, kislányom? — ■kérdezte Ijedten, megmarkolva a csákányát. — Itt, apai A fejünk fölött a mennyezeten I Saenyor Sautuola ájult izgalommal emelte magasba füstölögve lobogó fáklyáját, és ámuló szeme előtt csodálatos világ tárulkozott fel. Tündökletes színekkel festett álló, fekvő bölények, c.sapatosan vonuló rénszarvasok és mammutok tolongtak a barlang saiklabolioza- tára festve. Rohant Villano- va professzorhoz, a madridi egyetem híres régészéhez, aki megállapította: a pazar pompájú festményeket az ö.sember alkotta! Állítását kézzel foghatóan igazolta is: ásatásai során meglelte az ősember szerszámait, és ö- sünk félelmetes ellenségének a barlangi medvének a csontjait is. Meghökkenve fedezett fel még egy nagyon fontos jelenséget: az ősember, aki ezt a csodálatos „állatkertet“ felfestette a sziklafalakra — sohasem lakott a kiállítási ■ csarnokul szolgáló barlangban, A felfedezés híre bejárta az e- gész világot, de csakhamar elült a kezdeti ujjongás zaja. Ugyanis a tudósok — egyszerűen nem hitték el, hogy a Michelangelohoz, I«onardo da Vincihez mérten is nagyszerű festményeket az ősember alkothatta volna. Ogy vélekedtek, valaki kegyetlenül megtrófálta a tudósokat: zseniális hamisítványokkal van dolguk. Teltek-múltak az évtizedek, és a XX. század derekára Spanyolországon kívül már Franciaországban, sőt Ukrajnában Is egyre-másra újabb földalatti galériákra bukikanlaik a hivatásos és a- matőr régészek. Napjaink- ban már hatvannál is több barlangot tartanak nyilván. Ma már azt Is tudják, hogy ax úgynevezett Cro-Magon- i ember és leszármazottal alkották a pazar festményeket és remek szobrokat. A rendszerező régé.s-zetl tudomány logikai következtetései révén az ősember hihetetlenül magas színvonalú művészetének több rej- télyéi-e tény derült. Többek köisött megállapították, hogy ezek a barlangok, amelyeknek mindkét oldala, meny- nyezete, sőt legtöbbjének az anyagpadlózata Is végig tele van festve, karcolva és dombormüvekkel elborítva — a késó-jégkorl törzsek kultikus helyei, szentélyei voltak. Illetve lehették. A mammutot, a bölényt, a rénszarvast, a lovat és a többi állatot azért ábrázolták, mégpedig sok esetben úgy, amikor épp veremlre e- sík, vagy dárda, nyílvessző veri át, mert azt hitték, ha iestményeíken megölve ábrázolják az életüket jelentő zsákmányunkat, akkor bizonyosan sikerül majd elejteniük a va'dászaton. Napfény derült arra Is, hogy — az' idők folyamán — mindegyik törzs kebelében külön művészcsoportok alakultak, amelyek hivatásszerűen, csak festészettel, szobrászattal foglalkoztak. És később már nem csupán a „barlang-templomokban“ alkottak, hanem másutt levő lakóhelyeiken is. Bizonyosság erre a hétköznapi munkaeszközeikkel együtt napvilágra került művészi alkotások tömkelegé, a csontlapokra karcolt képek, mammutagyarakból faragott szobrok, agyagból, csontból készített ékszerek. Megállapították azt is: ezek a mű- vészcsopoT'tO'k ugyanúgy mü-. ködtek, mint a középkor! és léneszánsz-kori képzömü- vészmühelyek, az idős, nagy gyakorlattal és szakmai tudással rendelkező mesterek szabályszerűen tanították a fiatal művész- nemzedéket a mesterségbeli fogásokra (Helyenként felismerhető: biztosabb kéz javította ki a rosszul sikerült rajzokat). A sokszáz négyzetméter felületű barlangokban színtáblázatokat is találtak: szabályos téglalap alakú, piros, fekete, barna, kék és ok- kensárga felületeket, amelyek némán is árulkodnak; a mesterek így írták elő a kötelező színek használatát. Festményeikhez földfestékeket használtak, amelyeket állati zsiradékkal kevertek. Különben a szobrászeszközökként használt kőpengék mellett szabály- szerű sörteecsetekre Is bukkantak. Még egy érdekesség; az ősember művészi alkotásainak köszönhetjük azt is, hogy kiderült, az ember, fejlődési korszakainak lé- gebbi beosztásai helytelenek, mert az ősember Nyu- gat-Európában együtt élt o- lyan ösállatokkal, mint pl. a mammut, az őstulok, a rénszarvas. Hunyadi lózsst öt 16 0» egy bölény, egy képen. Testükből nyílvesszők meredeznek A NOBEL-DIJ leértékelése Nobel-békfidljra érdemesítő norvég parlament linpiár másodszor hökkenti meg a világot. A múlt évben Henry Klssin- gert ütötte a béke lovagjává, holott Nixon elnök akkori fő tanácsadója ítélte halálra a chilei demokráciát: az amerikai negyvenes bizottság elnökeként elősegítette a katonai államcsínyt. Nem időzünk el az oslói parlament tavalyi baklövésénél, de megemlítjük még, hogv a véres ciprusi puccs és az azt kővető pusztító török katonai hadjárat is a békedijas Kissinger szentesítésével történt. A norvég jelölő bizottság a minap Eiszaku Szatót, a volt japán miniszterelnököt díjazta a világbéke terén tett szolgálataiért. Ha tavaly meglepetést keltett a zsűri döntése, az idén megdöbbentette és elkeserítette a béke híveit. Szato hosszú kormányfői működését (11564—1972) sokféle jelzővel lehet Illetni, csak az nem állítható róla, hogy békés volt, hogy a békét szolgálta. Felélesztette [apán nagyhatalmi törekvéseit, és megállította a közeledést Kínához, amlyet elődje Ikeda kezdeményezett. Ismeretes a kormányra jutásakor tett kijelentése is: „A japán-kínai viszony nem változik, amíg én ülök a miniszter- elnöki székben.“ Későn változtatott álláspontján, csak azután, hogy Nixon elnök váratlanul szemezni kezdett Kínával. Szato lekésett a „pekingi vonatról“, és Csou En-laj nem volt hajlandó tárgyalni vele, sőt nyilvánosan hazugnak és álszentnek nevezte. A díjazó bizottság Indoklása szerint „Szato fontos szószólója és védelmezője volt a megbékélési politikának, és jelentősen hozzájárult a megnyugváshoz a Csendes-óceán térségében“. .A dicsérő megállapítást meghazudtolja Szato nyilatkozata, amelyet Johnson elnök kormányzása alatt tett: helyeselte, szószerint „érhetőnek“ nyilvánította Észak-Vietnam bombázását. Később, 1969-ben, közös nyilatkozato-t írt alá Nixonnal, amelyben kötelezettséget vállalt, hogy együttműködik az Egyesült Államokkal, „a rend fenntartásában. Ázsiában“. Ugyancsak Szato volt az. aki növelte a japán segélyt Csang Kaj-seknek, Dél-Koreának, és a dél-víetnaml bábkormánynak. .A zsűri a továbbiakban azért érdemesítette Nobel-díjra Sza- tot, mert következetesen küzdött azért, hogy Japán ne szerelje fel magát atomfegyverrel. Lehet, hogy (apán nem gyárt titokban atomfegyvert, Szato miniszterelnök azonban éveken át folyamatosan megszegte a meghirdetett „alomellenes hármas fogalmat“, hogy Japán nem gyárt, nem tart atomfegyvert és nem engedélyezi bevitelét az országba. Szato fennen hirdette, hogy megtartja a három parancsolatot. Csak mostanában derült ki, hogy az amerikaiak évek óta tartanak és tárolnak atomfegyvert Japánban, valamint a japán kikötőkben horgonyzö hadihajóikon. Az ellenzéki sajtó nem véletlenül nevezi hát hazugnak Szatót. (Tanaka jelenlegi miniszterelnököt isi), hiszen „félrevezette a közvéleményt, vagy becsapatta magát, az amerikaiaktól, avagy együttesen eltitkolták az Igazságot“. A világsajtót hejárta a hír, hogy Gene Robert Laroeque tengernagy, az amerikai VII. flotta vezérhajőjának, az Okla- hama Citynek a parancsnoka szeptember 10-én az amerikai kongresszus atomerö-bizottsága előtt kijelentette; — Nemcsak a repülőgép-anyahajók, hanem az amerikai rombolók és tengeralattjárók is mindenkor atombombákkal felszerelten tartózkodnak Japán felségvizein. — Japánban megrökönyödéssel vették tudomásul, hogy kormányfőik éveken át megszegték a törvényt és meghazudotolták az általuk hirdetett atomellenes politikát. A Nobel-békedfjra érdemesített Szato nemcsak a világbékét háza békéjét sem szolgálta. Felesége nem átaUotta a nyilvánosság elé teregeini; „Férjem gyakran megvert. “ .A díjazott erkölcsi bizonyítványát kiegészíti a londoni Timesben minap közölt hír, hogy Szato sápot kapott az amerikaiaktól azon békés feladat teljesitéséért“, hogy bőségesen pénzelje Park dél-kornal diktátor kormányzatát. A hazájában „megrögzött reakciósnak“ megbélyegzett Szato távozásakor fellelegzett az ország. A megérdemelt feledésből az előkelő nemzetközi kitüntetés meg nem érdemelten ki- b^ked^j értékét” mélypontra süllyesztette a NpbelILLÉKONY KORROZlOGÁTLÖ Szovjet kémikusok olyan illékony korróziógátló szereket szintetizáltak, amelyek a különféle acélfajtákat, a bronzot, a sárgarezet, a cinket, a kadmlumbevonato- kat, sőt még az ezüstöt is megvédik a korróziótól. Az új szerék hatékonysága, az alkalmazásuk egyszerűsége, lllékonysá-gon alapul. Elégendő, ha a megvédendő vegyszerrel átitatott papírba göngyölik, és polietilén fóliába csomagolják. Az Illő anyag párája gyakorlatilag a tárgy minden részét eléri, molekulái rárakódnak a fémre, és évekig megvédik. Alkalmazásuk feleslegessé teszi az eddig használt védökenőcsöik hosszan tartó eltávolítását. gázszállItAs léghajóval Hermann Panst, nyugatnémet mémök úgy véli, hogy a léghajók felhasználhatók földgáz szállítására. Legtöbbször ugyanis nem kifizetődő gázvezetékeket elhelyezni kisebb kapacitású lelőhelyekig, s.az olajmezőkön ezt a földgázt emiatt egyszerűen felgyújtják. A NAPBA KELL FELLŐNI A radioaktív HULLADÉKOT .A javaslat, hogy a radioaktív hulladékokat a világűrbe kell kl- '.önni, a Nap felé, nem ú], de még sosem vették komolyan. Az Astro nautík című folyóiratban Rudi G. Reichert frledrlchshafeni mérnök kifejtette, hogy a szóban forgó eljárás nem lenne drágább, mint a jelenlegi módszer, vagyis a hulladéknak elhagyott bányákban való tárolása és állandó felügyelete. Ma már senki sem tagadja, hogy a nukleáris hulladék elszállítása fontos műszaki feladat. Az atom- ' erőmüvek fejlődése alapján megállapítható, hogy Európában 1990- ben 400 tonna radtoaktív hulladékot kell majd megsemmisíteni. Az Egyesült Államokban 700 tonna lesz ez a mennyiség. Az NSZK kormányának nyilatkozata szerint 2000-ig tekinthető teljesen szava- toltnak a hulladék biztonságos tárolása. Ezzel szemben a Nap valóban korlátlan kapacitású „atom- szemétdombnaik“ I^rttezi'k. Reichert, a Domler cég alkalmazottja, olcsó megoldást Igyekezett találni. Szerinte 1970 óta áll rendelkezésre az űrhajó, mint szállítóeszköz. Egy további rakétafokozat beépítése révén elérhetik, hogy a hulladékot kellő távolságra juttassák el a Földtől, arra a pontra, ahonnan az aztán önmagát lőné a Napba. A dolog a következőképpen bonyolítható le, írja Reichert: a radioaktív anyagok nagy meunyísé- ,gü hőt fejlesztenek, amelyet fel lehetne használni folyékony hidrogén felhevftésére, s az expandáló hidrogént egy fúvókán kiáramoltatva, kész is lenne a rakéta, amelyet tehát voltaképpen a hulladék hajtana. A fúvóka szájánál mintegy 2300 C-fok hőmérséklet uralkodnék, ami megfelel a közönséges rakéták ugyanitt mért hőmérsékletének. így hát csupán a hidrogén mennyiségétől függ. mennyi Ideig ég a rakéta, azaz mekkora végsebességet képes elérni. A tanulmány szerzője szerint érméik a megoldásnak a költsége mintegy 300 márka lenne hulla- dékteilónlfént. tJj módswrrel kísórl^temek a bratis- I*v«i Hydrostav építői. A képen látható lakétömb egy>egy lakásegysépét egyszerit« Öntik 1« betonból. Mivel a betonágyba elhelyezik a villany-, gáz- és vízvezetéket, megtakarítják a hosszadalmas befejezési munkálatokat. A lakás a beton megkötése után azonnal beköltözhetó.
