Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-19 / 47. szám

f• »i» '

Ul

tCSRivi^

Charlie Chaplin bejelentene, hogy megoáltoztatva korábbi elhatározását, még egy filmet produkál. A S5 éves művész a Csíny című filmt űri éneiének a producere lesz. Eredetileg Victoria nevű leányának írta a filmet, 0 azonban férjhez ment, és. felhagyott a filmezéssel.

0X0X0

„.Ve hajtsunk gyorsabban, mint amennyit ki tudunk fizet níf“ — ezzel a jó tanácsosai szolgál egy tábla az USA-beli Uppingenben. A városkában a megengedett sebesség 40 mérföld. Aki ezt nem tartja be az mérföldenként 3 dollárt fizet.

Károly angol trónörökös emlékiratát írja — közölte a Paris Match. Így kezdődik; Amidőn 1948. november 14-én megszülettem, Anglia örömmámorban úszott."

Nem mondhatnánk, hogy szerény a trónörökös, de az emlékezőtehetsége rémek, ha már a születési körülményeire is emlékszik.

Nikíca Kalogjera, a nálunk is jól ismert jugoszláv' dalszerző a következőképpen magyarázta a 20. zágrábi dalfesztivál sikertelenségét:

— A dalfesztiváltól általában olyan slágereket várnak az emberek, amelyeket első hallásra megjegyezhetnek, és azután maguk is dúdolhatják. A mi dalszerzőink viszont abbéli igyekezetükben, nehogy szirupos da^ lókat írjanak, átestek a ló túlsó oldalára, és logarléccel a kezükben végtelenül unalmas, „művészi" számokat írnak.

' 0X0X0

Enzo Ferrari, a világ legismertebb versenyautó tervezője többé nem ülhet versenyautója volánja mögé. Az olasz törvények szerint u- ugyanis a hatvanöt évesnél idősebb személyek nem vezethetnek olyan gépkocsit, melynek sebessége meghaladja a 180 kilométert óránként.

— Nem izgat ez a képtelen törvény — mondta Ferrari az Upoca .riporterének. — Ezentúl is vezetni fogom a magam tervezte kocsikat, legfeljebb bezárnak egy hónapra.

SZOVJET MŰVÉSZEK ARCKÉPCSARNOKA

SZEREPOSZTÁSA - KATONA

Felvételre száguld, próbára jár. szinkronstúdióba siet. „EUnglalt, konok és hallgatag — egy percnyi szabad ideje sincs“ — mondják róla. De egyszer csak kidsrUl. hogy egy kiadó asztalán fekszik a kész elbeszéléskötete, szinte hihetetlen, mire futja még az erejéből. Egyik nap egy szerepbe kell beugrania, de a forgatáskor szeme karikás, karja tehetetlenül csüng, tarkán alig jön ki hang. A rendező kórházba küldi, ekkor azonban hirtelen „átalakul“. Ismét izmos, egészséges fiatalember. Felépül, mint számtalan filmszerepében. Csak bizonyítani akart. Azt, hogy sokoldalú színész.

1967 elején már majdnem együtt volt a „Felszabadítás“ című monumentális, többrészes film stábja, csak egy színész hiányzott Cvetajev tüzérségi százados megszemélyesítésére. A Felszabadítás bámulatos dokumentáris hűséggs! felépített, megjátszott, stilizált e- pizódokban örökítette meg a második világháború legfontosabb e- .seményeiit 1943-t61 a győzelemig; Következésképp a saereplök is két csopotra osztottak; a történelemből jól ismert államférfiákra és hadvezérekre, és a névtelen hősökre, illetve a tömegre.

Az államférfiak szerepére kizárólag a külső hasonlatosság alapján választották ki a szereplőket. Ki legyen azonban az a hős, aki megtestesíti a fasizmus ellen élethalálharcot vívó nép erkölcsi erejét? A Cvetajevhez hasonlókra é- pítették a hadvezére-k Is a győzelmes haditerveiket. Ügyein! kellett azonban arra is, hogy Cvetajev a maga .emberi nagyságában és hősiessé,gében Is hús-vér ember maradjon.

A választás Nyikolaj OljaUnra, n krasznojarszki Ifjú Néző Színháza ugyancsalj ifjú muvészéie esett. Jól választottak.

Nehéz helyzetben volt. Százakkal és ezrekkel kellett elhitetnie, hogy Cvetajev százados élt, olyanokkal, akik maguk is végigjárták

a háború poklát a Volgától Berlinig. Sikerült.

— A háború első évében szülert- tem az ukrajnai Opihaleno falucskában — kezdi vallomását Nyiko- !a] Oljalin, Cvetajev százados, To- porkov őrnagy, Klimenko alezredes, Krapilin közkatona és több más egyenruhás katona megszemélyesítője. — Már gyermekkoromban közöltem a szüleimmel, hogy színész leszek. Kezdetben fi- gyeiembe sem vették, biztos azt gondolták —, amit én Is gondolok a lányom szándékáról —, hogy majd kigyógvulsz belőle. Mikor látták, hogy teljesen a színház megszállottja vagyok, azt mondták, az, én dolgom, mihez kezdek. Az éi-ettségl után Lenin- grádha költöztem a na.gybácsim- hoz, aki még inkább igyekezett le- lieszélni a szándékomról. Beiratkoztam a színművészeti főiskolára, és mindenki megváltoztatta . a véleményét. Hiába, a családból senki sem vonzódott e pályához. Apám szabó volt, édesanyám a mezőgazdaságban dolgozott, ez e- ,gvik bátyám mérnök, a másik hívatásos katona. Csak én vágytam makacsul a színi pályára.

— Gondolja, hogy éppen ez a makacs cólratörés játszott közre abban. hogy eddig többnyire e- gyenrnhés szerepeket kapott? Volt már Toropkov őrnagy a „Minden

ötödik“ című háromrészes tévé- filmben, Klimenko alezredes a Nincs vísszaútban.

— Voltam már tizedes és közkatona is, és remélem, hogy egyszer még a tábornokságlg viszem a jó öreg közmondás szerint, hogy a katona vagy ©lesik, vagy kitüntetik.

— ön'valóban kitüntetést visel, aligha lehet háborús...

— Egy kicsit háborús. Cvetajev százados alakításáért tüntettek ki a Komszomol-díjjal. A Felszabadítás filmeposz forgatása közben a- laposan belekóstoltunk a háborúba. Jurlj Ozerov rendező és Szlab- nyevics operatőr vé.gígcsínálta a háborút, ők tudták, hogyan teremtsenek háborús körülményeket forgatás közben. Egy-egy epizód felvétele közben jieraegyszer háromezer gyalogost, löbbszáz tankot és tüzérségi löveget vezénye-ltek, ezzel egyldöben irányították a szovjet és el',en»é,ges repülőgépek bevetését. Egy hadtest vezérkarának munkájával felérő feladatot oldottak me,g. Forgatás közben jobban megismertem a háborút, mint a valőságban.

— Gondolja, hogy gyermekkori élményei is hozzásegítették a ka- tonaszerepek élethü eljátszásához?

— Határozottan. A gyermekkori élmények az ember egész életére kihatnak. Még Jóval a háború u- tán Is az elpusztult házak romjaL között játszadoztunk, és az aknáit még sok ártatlan életet o-ltottak ki. Nálunk, Ukrajnában aligha van család, amely ne veszítette volna el fiát az esztelen háborúban.

— Szívesen játszik egyenruhás

szerepeket?

— Szívesen, akárcsak kosztümös szerepet a középkorból, vagy egy tőről metszett mai szerepet. Végeredményben a második világháború is lassan a múlté, az író és a rendező fantáziáján múlik, hogy egy-egy epizódjának feldolgozása a mához szóljon. Mert szerintem van mit mondania, ,s e- zért térünk vissza hpzzá minduntalan. Azt akarjuk ezzel mondani, hogy azok az idők soha többé nem Ismétlődhetnek meg. Az. ember nem azért születik, hogy,esztelen háborúban lialjon meg. Mindig nagy kitüntetésnek tartottam, ha olyan filmben játszhattam, a- melyik a béke ügyét szolgálta. A- kik átélték a háborút, akik a lövészárkokban a saját bőrükön tapasztalták a háború borzalmait — ©gytöl-egylg békeharcosokká váltak. Elsősorban a fiatalokat kell meggyőznünk, akiknek sokszor illuzórikus elképzeléseik vannak a háborúról. Néhány filmem jeleneteiben piszkos, ronggyá tépett egyenruhában, tetötöl-talpig véi'esen, puskával' a kezemben tántorgók a filmvásznón, éppen' eziárt leghöbb vágyam, hogy a béke hírnökeként térjek be minden házhoz.

— Rengeteget filmez, talán ö- rökre felhagyott a színpadi szerepléssel?

— Valóban, egyetlen színházzial sincs szerződésem, ám gyakran szereltelek önálló színpadi műsor-, ral. Mai szerzők, Illetve Majakovszkij, Kornyilov, Rozs'gyesztven- szkij és mások verseit szavalom. De a színpad után már tgy is evágyom (tel

Bemutatjuk Agárdy Ilonát

Az Oj Ifjúság egyik szeptemberi számában megírtam már, hogy a Magyar Rádió többek között úgy ünnepli meg Magyarország felszalta- dulásúnak 30-ik évfO|Tdu!óját, hogy a szocialista országok kortárs íróinak egy-egy hangjátékát is műsorra tűzi. Szlovákból Rudolf Fábry költőt kérte tel Kopányi György fődramaturg egy í- lyen hangjáték megírására, aki a kitűzött időre l>e Is nyújtotta a „Ballada háborúról és szerelemről“ című rádíójátékát. Ez a lírai hangvételű darab annyira megtetszett a rádió dramaturgiájának, hogy ezzel a partizán tématikájú hangjátékkal kívánja elindítani az ünnepi sorozatot. A felvételt a Magyar Rádió huszas stúdiójában mindjárt meg is kezdték s mert Kopányi György és Klimits Lajos rendező engem Is meghívott, így figyelhettem fel a darab női főszereplőjére A- gárdy Ilonára. S hogy miért használom a „felfigyeltem“ kifejezést? Azért mert be kell valtonom, eddig bizony nem nagyon ismertem ezt a tehetséges fiatal színésznőt annak ellenére, hogy művészileg oly tökéleteset produkált, hogy oroszlánrészt neki köszönhető a várható siker. Pedig hát partnerei sem most áHtak először a mikrofon elé. Olyan nagy nevű színészekkel kellett együttjátszania, mint Lukács Margit, Bíliskel Tibor, Mádi Szabó Gábor, Horváth Fe- i«nc. Ungvári László és Szirtes Ádám. S ami szintén meglepett, — tudjuk, hogy a rutinos színészek sem mentesek a „mtkrofonléz- tól“ — tailán éppen .Agárdy Ilonát Ismételtette legkevesebbszer az igényes Klimits rendező.

Nos, amikor a néhány napos idegölő munka után vé.gre hangszalagra került a hangjáték, és arra is futott az időből, hogy a rádió bdfíéjében megpihenttessenek a szereplők, megkértem Agárdy Honát, meséljen valamit magáról. Először is azt árulja el, hogy rokona-e , Agárdy Gábornak a Nemzett Színház neves művészének?

— Agárdy Gábor az édesapám — válaszolta mosolyogva a fatal színésznő. —

l tut t > ti I-C-tt-Z * * .

•“■ä- V 'v "

Sőt anyám Is ezen a pályán dolgozott, ö egyébként Pozsonyban született és oniiian került fel Pestre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nekik köszönhetem pályaválasztásomat. Hisz hallani sem akartak arról, hogy színésznő legyek. Csupán akkor törődtek bele, amikor érettségi után titokban jelentkeztem' a főiskolára, és felvettek. Még ezután Is nehezteltek rám, s csupán akkor enyhültek meg, amikor főiskolás létemre szerepeket kaptam. Básty Lajossal e- gyütt játszottam Németh László Két Bólyay darabjának a föszerepíét s ugyancsak nagyobb szerepet kaptam a Pesti háztetőik és a Mindennap élünk című filmek ben.

— A főiskola elvégzése után melyik pesti színházba szerződött?

— Egyikbe sem. Nem is leheti, de nem is akartam. Nálunk szinte törvényszerűség. hogy a fiatal színésznek vidéken kell kezdeni a munkáját. Magam Is ide vágyódtam. Éreztem, hogy tanulnom keli még, vidéki színházaink pedig annyira színvonalasak, hogy a legnagyobb tehetségeknek Is itt kell elindulniuk. Játszottam Győrött, Veszprémben, Kecskeméten, és csak három év múlva kerültem vissza Budapestre, ahol Komlós János Mikroszkóp színházához szerződtem. Ezzel a színházzal vendégszerepeltem Bratíslavában Is, mely „kirándulás“ egyik legszebb élményem volt.

— És jelenleg?

— Jelenleg „maszekotok“. Amit pihenésnek szántam, de azzá alakult, hogy hajnaltól késő estig dölgozom. Filmezek, Játszom a tv-ben, és amint látja szerepelek a rádióban is.

— Hogyan tetszett a Fáb- ry-liangjóték partizán kocs- mároslányának a szerepe?

— Az egész hangjáték tetszett. Nem akarok szerénytelen lenni, de nagy sikere lesz. Szerepemről annyit mondliatok csak, hogy teljesen beleéltem magamat a szerelmes parözánJány megformálásába, tragikus sorsába. Sokat köszönhetek azonban Klimits Lajos rendezőnek is. Az 6 magyarázata révén értettem meg a szlovák történelem akkori hőseit,

— Még egy utolsó kérdést. Mit kérne, ha bárom kívánsága teljesülhetne?

— Sok ]6 szerepet. Beutazni a világot. És még- egyszer vendégszerepelni a szép Bratíslavában.

— SzfvbA! kívánom, hogy mindhárom kívánsága valóra váljon!

(neamaiu)

A CSEHSZLOVÁK TELEVÍZIÓBAN KÉSZÜL

A hosszú téli esték beálltával megkezdődött a televíziós i- dóny. Igaz, a Csehszlovák Televízió szerkesztősége a kánikula idején sem tétlenkedett, estéröl-estére gondoskodott a tévérajongók szórakoztatásáról, és most a téli időszakban még több és színvonalasabb alkotást szeretne sugározni.

Pillantsunk be tehát a tévé téli műsortervébe. Elsők között kerül bemutatásra a „Városok és évek“ című kétrészes szovjet film, amelyet Konsztatyin Fegyin regénye alapján forgattak. Ezt követi a „Sivatag és őserdők“ című lengyel alkotás. A rendező Henrik Sienkiewicz egyik űtleirö regényét vette alapul. Műsoron szerepel egy francia filmkomédia a Szórakozottság, és egy jugoszlóT dráma az Elveszettek. Izgalmas kalandsorezat az angol filmesek többrészes filmje a ZOO-tár- saság; a címét onnan kapta, hogy egy-egy szereplő fedőnévként bizonyos egzotikus állat nevét viseli.

Megemlithetjjik még a „Három milliárd“ című francia filmparódiát, és egy nemzetközi autóversenyről szóló szovjet filmet, A kék rallyt. Bizonyára sokan lesznek kíváncsiak a már ismert Shakespeare dráma a Romeo és Júliára, mely angol produkció R. Castellani rendezésében. Ugyancsak az említett ország filmeseinek ■ munkáját dicsérik „Az elefántok kedvence“ és a „Trónkövetelők“ című sorozatok Is.

Ritkán van módunkban a képernyőn a spanyolok alkotásait megtekinteni. Ennek ellenére, vagy éppen ezért nagy érdeklődésre tarthat számot a Fuente Ovejuna drámai történet.

Több alkalommal tűzött már a Csehszlovák Televízió műsorára magyar alkotást. A téli szezon alatt is figyelemmel kísérhetjük a képernyőn „Az öreg bánya titka“ című, négyrészes magyar filmet. Brigitte Bardot játékéban is gyönyörködhetünk a „Rum sugárút“ című francia alkotásban.

Említést érdemel még egy NSZK produkció a Spessart! fogadó. A mozik műsorán ezekben a hónapokban „futott“ nagy sikerrel Johann Strauss életének egyik epizódját bemutató alkotás, a Búcsú Pétervártól, amely a szovjet filmesek munkáját dicséri. Egy másik magyar film — ami különösen nagy érdeklődést váltót ki — az Ugar szintén szerepel a televízió műsorában. Szovjet alkotás a Mamin-Szibirjak regénye nyomán készült, kétrészes „Privovalov millió“ című film.

A televízió tervében a csehszlovák-szovjet barátségi hónap köszöntése is méltó helyet foglal el. Ebből az alkalomból a szerkesztőség több doknmentum-és zenés filmet tűzött műsorára. A tévénézők már láthatták Az acélt megedzik sorozatot, amely A. N, Osztrovszkij regénye alapján készült. A barátsági hónap egyik kiemelkedő műsorszáma Szergej Geraszi- mov rendező áj filmje, a Szeretni az embert, amelyet a szovjet televízió estje alkalmából vetítenek.

Természetesen a televízió saját alkotásai sem hiányoznak majd a téli műsorból. —ezor.