Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-19 / 47. szám

V. }JJ> VA 1. Lassan sötétedett, hosszan, s a ki- száiiadt kert, ahogy a sötétség réte­genként elárasztotta, egyre üdébbnek látszott. Ma éjjel bírtosan megjön az eső, mondta valaki az utcán. Lenka kihajolt az -ablakon, de senkit sem látott, a kerítés mentén túlságosan sűrűk a bokrok. Az ablak alatt vi­rágágy húzódott — apa büszkesége. A liliom erős Illata hevesen meg­csapta. Lenka az ég felé fordította az arcát. A sötét felhötöraegben a- kadt néhány világosabb folt, de sem a hold, sem a csillagok nem ragyok­iak kenesztül najta. — Esni fog — mondta Lenka. — Egész éjjel és holnap egész nap. Senki sem válaszolt neki, A szobát éles tény töltötte be, a mennyezetről villanykörtefü'rt lógott csupaszon — a lámpaernyö eltörött —, a fénye szúrta a szemet. Irena a tükör előtt ült, a haját festette. — Ogyls elázik ez a gyönyörűség — mondta Lenka. és mint ma min denen, ezen Is nevetni kezdett. — Mit mondtál? — Hogy esni fog. Zuhogni, mintha kannából öntenék. Felhőszakadás lesz. — Nem lesz. — Lesz. Hallani a vonatot. .Amikor hallani a vonatot, mindig esik az eső. Minden nevetséges volt, de minden gyönyörű Is volt. Egész biztosan tud­ta, hogy nem fog esni Ilyen napon nem eshet. Csak örömét lelte benne, hogy bosszanthatja a nővérét, aki lá­zasan készülődött valamilyen jelen­téktelen randevúra. A szobába berepült egy éjjelt lep­ke, és raeklütköizött a villanykörté­nek. Irena kiment a fürdőszobába. Lenka élvezte az egyedüllétet. Ügy tűnt fel neki, hogy minden, ami azon az estén történik különösképpen je­lentős, minden , mozdulatnak értelme van, minden belélegzés átható llilatot hoz, és ntinden pillantása valami ko­rábban ismeretlent tár fel. Tudta, hogy minderre sokáig emlékezni fog — talán örökre —, arra a koppanás- ra is, amlkoir a lepke nekivágódott a villanykörtének, a tükör hűvös lap­jára, amelyhez hozzászorította hom­lokát. Hosszan nézett előre, de Inkább a szoba tükörképét vizsgálgatta, mint önnön mását. Nem szerette a tükröt, mindig fájdalmasan eszébe juttatta, hogy önmagáról alkotott elképzelésé­től (vagy inkább önmaga érzékelésé­től] milyen messze esik a valóság. Lemondott réla, hogy valamelyest is Javítson a küilsején. Öröktől fogva — vagyis körüt'belül nyolcéves kora óta, amikor a tükör érdekelni kezdte — feleslegesnek tartott minden ilyenfaj­ta törekvést. Fakóbarna, egyenes, a leggyajkortbb mosás ellenére Is örök­ké zsíros haj, hatalmas orr az apró és éll»»d6an sápadt acc közepén. I Csalk a szemével békült meg olykor. Kifutott a szobából a telefonhoz. — Mapkéta, én vagyok.. Semmi sem jutott az eszébe, mit Is mondhatna a barátnőjének. Csak a- zért hívta fel, mert okot kellett ta­lálnia rá, hogy elszakadjon a tükör­től. Más okot, mint hogy elviselhetet­lennek tartjuk a saját képmásunkat. — Mit csinálsz? — Ruhát varrók. — Varrtál már valamikor? — Egyszer el kell kezdeni. Vettem szabásmintát, ollóm van.. Lenka felsóhajtott, Markéfa számá­ra minden olyan egyszerű. — Elviszem megmutatni, akarod? — ajánlkozott Markéta. — Eltisztá­zom nálatok a szoknyát. — Gyere Kinyitotta a szekrénye ajtaját, és elmerédten tanulmányozta a sor ru­haakasztót; rendetlenül csüngő ruha­tárát. — Mit gondolsz, holnap felvehet- ném a világoskék szvettert. tudod azt a gombosat? — kérdezte a lehető legközömbösebben Irénétől, aki tö­rülközőbe bugyolált fejjel tért vissza. Szolgálatkészen a konnektorba dugta a hajszárítót. — Ha akarod, szárítom egy kicsit a hajadat. — Száríthatod, de ha a szvetterért teszed, akkor ne fáradj. Egyrészt nagyon rossz tapasztalataim vannak a kölcsönözgetéssel, másrészt... Lenka félbeszakította; — Már há­romszor megmagyaráztam, hogy arról a foltról egyáltalá-n nem tehetek. — Rossz tapasztalatim vannak a kölcsönözgetéssel — ismételte meg a nővére nyugodtan —, másrészt azt én veszem fel. — Azt hittem, hogy neked mellben szűk. — Éppen azért! — Irena, es- nem lehet. Te ném vagy olyan! — kiáltotta magából ki­kelve. Nővére hevesen felkapta a fe­jét, és kilökte a hajszárítót a kezé­ből. — Mit bolondulsz?! Lenka leguggolt, karjával erősen átfonta a térdét, mintha valamit ma­gába akarna fojtani. — .Alighanem szólok anyunak, hogy vigyen el pszichiáterhez. — Nel Anyunak ne szólj! Ugye nem mondasz neki semmit?! — M.i van veled tulajdonképpen? — Nem tudom. — Abba már belenyugodtam, hogy nincs bátyám, aki barátokat hozna haza, de hogy miért van egy hűgom, aki... — Ha úgy mindent elmondhatnék! — suttogta Lenka sejte'Imeseai. Lenka nem válaszolt. — Mit nem mondhatsz el? — sür­gette Irena most már szinte aggód­va. — Történt valami? Bántott vala­ki? Lenka arcán villámgyors változás ment végbe, ami az utóbbi időben annyira jellemző volt rá. Fél lábon ugrált, és fuldoklott a nevetéstől: — — Terhes vagyoki Terhes vagyok! Irena nyugtalanul az ablakra pil­lantott, mert a kiabálás nyílván ki­hallatszott az utcára. — Buta liba. — Senki sem ért megi — sikította I,enka, és görcsös nevetéssel a heve- röre vetette magát. — Nem értenek meg. A megszólaló csengő szakította tél­be a jelenetet. Lenka mozdulatlanul fekve maradt. — Menj ajtót nyitni. Nem akarom, hogy anyu bejöjjön ide. — Azt hiszed, nem tudja, hogy fested a hajad? A másodpercek rohantak, anyu bármelyik pillanatban megjelenhe­tett. Le'nka élvezte nővére tehetetlen­ségét. Nem kényszeríthette, legaláb­bis Ilyen rövid idő alatt nem, hogy menjen ajtót nyitni. Sebtében gyor­san elrejtette szépítkezés! készletei­nek áruló jeleit. A fehér pép ktfröcs- csent a szőnyegre. — Nem tudsz magadon uralkodni —■ flntopgott Lenka, és félrehajolt a pohár elől, amit Irena vágott hozzá. Üvegcsörömpölés hallatszott. Markéta az ajtóban maradt, luiva- rlasan mosolygott. — Rosszkor jöttem? — Neked illik — mondta I/enka nem minden irigység nélkül. — Hajat mostam. — Mindegy itek folyton a haját mossa. Azt hiszitek, a férfiak az arany (üstökre buknak? — Hát mire buknak? — Ha tudnám, máris rohannék ér­te. Lenka elégedetten elmosolyodott. Szabályos bájcsevegés. Amikor ko­moly dolgok történnek, ajánlatos könnyed témákról fecsegni. Nem, még nem történnek komoly dolgok. De fognak! — Mutasd ezt a gyönyörűséget! — Tiszta a kezed? — Markéta 6 vatosan az ágyra terítette a ruhát. — Tetszik? — Nagyon. Biztosan jól áll majd. — Nekem meglehetősen Illik a fe­hér. Te mit veszel fel? Muka gyorsan az ajkára tette ai ujját, de késő volt. Irena kíváncsisága felébredt. — Hová készültök? — kérdezte olyan hangsúllyal, amilyet a felnőttek hasz­nálnak a gyerekekkel szemben. — A... csak egy kicsit kime­gyünk, .. Lenka levelet kapott... — Markéta nem volt túl találékony jó mentségek kiagyalásában. — Kérlek szépen. majd éppen Ilyen ostobaságok érdeklik Irenát! — kiáltotta Lenka, és az arcán vörös foltok jelentek meg. — Na hallodl A húgom vagy! Mi­féle levélkét kaptál? — Irena elmo­solyodott, pontosan azzal a mosolyá­val, amelyet Lenka nem bírt elvisel­ni. — Ki vele! Vagy pedig megmon­dom anyunak, hogy holnap sehová se engedjen. — Nem. ezt nem teszed megl — kiáltott fel Lenka, s csak aztán ka­pott észbe, hogy nővére kelepcét állított neki. — Nem bírom elvisel­ni, ha korlátoznak — mormolta. A kellemetlen helyzetből valami várat­lan szabadította ki. .Az ablak alatt füttyszó hangzott fel, nem ügy, mint mikor valaki csak úgy fütyörész, me­net közben vagy unalmában, a fütty kihívóan, sőt felszólításként hatott. — Vár rád valaki, Markéta? — Ki várna? Irena felállt, az ablak felé Indult. Lenka felkiáltott: — Ne. ne menj odal — A kapcsolóhoz ugrott, és le­csavarta a villanyt. — Szóval tudod, ki füttyög — mondta Irena. — Semmit sem tudok. — .Alighanem tudod, ha eloltod a villanyt. Most már mind a hárman kifelé bámultak. A fütty ott szállt a sötét kert fölött, sóvárgó várakozással töl­tötte meg az estét Lenika a legszíve­sebben kiugrott volna az ablakon, kedve támadt futni, leroskadni vala­hol, visszafojtott iélogzettel, mozdu­latlanul feküdni, hozzásimulni a föld­höz. De hirtelen felkiáltott; — Hagy­jon nekünk békét! — félretolta a két lányt, és becsapta az ablakot. A füg­gönyt is behúzta. (Folytatjuk) Alek-szander Kavenszkljt ÖRDÖGI KÖR Lakásomban egyszerre csak molyok tűntek jel. Egyre több volt beWlük, mindent felfaltak, ami csak gyapjú nagy szőrme került eléjük. Minden­üvé naftalint szórtam, s szakadatla­nul permeteztem az antimoly sprayt, sajnos eredmény. nélkül. Ekkor azt tanácsolta nekem valaki, helyezzek él a lakásomban néhány varangyos békát. A béka nemcsak a molyt kap­ja be, elpusztítja még a bábját is. Beszereztem tehát varangyos békét, s valóban a molyok hamarosan el­tűntek, Helyettük azonban rettenete­sen elszaporodtak a békák, ügy, hogy el kellett menekülnöm az otthonom­ból. — Zárj be a lakásodba szürkegé­meket, ezek majd végeznek a békák­kal! — beszélték rá a barátaim. Természetesen kétségbeesetten kö­vettem a tanácsot, s napokba sem lelt, a békák pánikszerűen vetették ki magukat hetedik emeleti lakásom ablakétól. De most meg az új albér­lőktől nem tudtam megszabadulni. A fürdőkádban pancsoltak reggeltől es­tig, általában tele volt v^iík a für­dőszoba, ez volt a kedvenc tartózko­dási helyük. Igyekeztem kihesseget- ni őket a lakásból — ha az ajtón sikerült, visszajöttek az ablakon. A- mikor meg becsuktam az ablakot, az erkélyen gyűltek össze. Nem lehetett kibírni. — Vgyél egy puskát, majd meglá­tod. .. — mondta nekem a szomszé­dom, szenvedélyes vadászember. Beszereztem a fegyvertartási enge­délyt, s — ami biztos, az biztos mindját kétcsövű flintát vettem, s félóránként leadtam egy lövést az ablakon át. Erre a szürkegémek tény­leg riadtan a levegőbe emelkedtek. De csak rövid időre. Most már nem csupán nekem volt velük bajom, ha­nem a szomszédoknak is, a puskalö­vések miatt. Panaszt tettek, hogy megzavarom nyugalmukat. Hogy mérsékeljem a puskadörej hangerejét, szőnyegekkel borítottam be lakásom falait, A sok szőnyeg odavonzotta a molyok nagylétszámú rajait. — Ugyan, helyezz el már egy pár békát a lakásodban — ajánlották a barátaim. % „Márti“: A „Betiltott szerelem“ című versében így ír: í D« T« szív dobo­gását meglassitod / a sm- med ragyogását megvakítod, / kezed kezemben meglazf- tod i és ezzel közös ntnn- kát megállítod, j Nekünk i« kedvünk támadt elrtkkanta- ni magunkat: Äll-j! No to­vábbi Inkább olvassa a ver­set semmint írjál \ • K. F. Reste: „Versei­met elbírálására kiildöm 0- nökböz. Ha megnyeri tet­szésüket, kérem, közöljék lapjuk hasábjain.“ Nézzük hát, mit Is ajánl nekünk közlésié: ' Viharban edző­dött / legénység hajója. / mely kalandra hív, / s ál- mnt hajt valóra. Ö mi gyönyörű ' mi szép, / mikor szárnyéit a vfzen ’ terjeszti szél. / stb. Vagy nézzük egy másik versének néhány so­rát: / Sokat láttál már föld- golyé, 1 Ér folyik rajtad ét folyó. / Láttál törpét, góliá- tot, / Kik akarták e vilá­got. ’ stb Mi a világot nem akarjuk, csak azt, hogy mi­előtt valaki verset kezdene fmt, legalább egyet olvas­son el. Egyetlen egy verset. Mindegy, hogy kitől — Illyés, Kassák, Nagy László, juhász Ferenc, ' Csoórl Sán­dor stb. • „NZ II. B“; „A „szer­kesztő üzenetét“ figyelem­mel kísérem és ez adott belém bizalmat, hogy megpróbálkozzam a versírás­sal.“ „Látszat és valóság“ című versében így ír; / É- get a nap, / fórrá a nyár. ' Vágyom a hűsre, / szívem vigaszra vár. / De vajon ki­től? , stb. Sajnos ml nem vagyunk azok, akik vigaszt nyújthatnának. A versek u- gyanls nagyon rosszak. E- gyelöre az olvasást, a tanu­lást ajánlanánk a figyelmé­be. • „Ml van Eduárd?“: Kérdésem oly egyhangú, bágyadt, / Fáradt lelkem mélyéből felsóhajté vad ki- kiátás: ! üres emberiség, süket fülek. / stb. Az Ilyen próbálkozások valóban sü­ket fülekre találnak a szer­kesztőségünkben. Felszínes, zavaros sorok, tele logikai bukfencekkel; Ha a kérdés egyhangú, bágyadt, hogyan lehet vad kiáltás, és a kiál­tás, a vad, hogyan sóhajt? A tanulást, az olvasást aján­lanánk! Szégyent hozok a családra? Tizennyolc éves vagyak, kereskedelmi alkalmazott. A vőlegényemmel szeretjük egymást, rendes, becsületes fiú, már tervezzük az esküvőnket. Szüleim is kedvelik őt, s igen jó a viszony családjaink között. Egyre gyöt- rőbb féltékenysége azonban meggondolásra késztet. E- gyedül sehová sem enged, még barátnőm se lehet. A múltkor egy ismerős nénit üdvözöltem, de nem állhat­tam meg beszélgetni vele, mert „valószinüleg a fia ér­dekel“. Faggat, hogy a vásárlók miket mondanak ne­kem az üzletben. Féltékeny megjegyzéseket tesz az üz- ietvezetőmmmel kapcsolatban is, noha az negyven évvel idősebb nálam. Gyanúsításai sértenek. Mi lesz, ha a fe­lesége leszek? Folyton tetten akar érni, rám bizónyíte- ni valamit. Csoda-e, ha kezdek kiábrándulni belőle? Belefáradtam, s inkább szakítanék, amíg nem késő. Er­ről persze anyám hallani sem akar. azt mondja szé­gyent hoznék a családra, és a nászasszonyát is megsér­teném. Azzal érvel, hogy a féltékenység a szerelem je­le, s ha okos leszek, jé lesz a férjem mellett, úgy csa­varom az ujjam köré, ahogy akarom. Dehát bírom-e én ezt egy életen át? Vagy mégis szakítsak, csalódást n- kozva a szüléinknek is? Jelige: Cva A lányomügyében írok Húszéves kislányunk boldog menyasszony, nemsokára megeskUszik. Sajnos, messze kerül tőlünk, az ország túlsó sarkába. A fiú szülővárosában állás és lakás vár rájuk. A lányom azonban sohasem volt távol tőlünk, s ez nyugtalanítja, néha még sirdogál is. Amilyen érzékeny attól félek, hogy az elszakadás nagy megrázkódtatást fog okozni neki. Van egy titkunk, csak ketten ismer­jük a férjemmel. Gyermekünket, mint elhagyott kis csecsemőt fogadtuk örökbe. Terhességem utolsó szaka­szában balesetem volt. súlyos műtéten kellett átesnem, és így többé nem lehetett gyermekem. Ezért elvállaltuk a kéthénapos babát, és a nevünkre írattuk. Messzire költöztünk, nehogy valaki megzavarja boldog gyermek­korát. Most azunban úgy gondolom, nekem kell feltár­nom az igazat, talán fgy könnyebben megy el tőlünk, hamarabb beleilleszkedik új helyzetébe. Az őszinteség most már kötelességem. Bízom benne, hogy a gyermek­kori illúzió elvesztése még fogékonyabbá teszi a csalá­di boldogság megteremtésére. Vagy talán csak akkor tárjam fel a titkot, amikor már elrendeződött az élete és maga lesz a felelős a sorsáért? Egy anya Válaszok a „Töprengő kislány“ című levélre Késő este kerültek kezembe a soraid. Tollat fogtam, hogy megírjam a véleményem. Ha ilyen „jóképű srác“ eldicsekszik a kalandjaival egy lánynak, akkor a srác fel akar tűnni. Csakhogy az Ilyenek eldicsekszenek a barátaiknak is, és mindazok. akiknél sikert ért el a pletyka tárgyéivá válnak. Az a szó, hogy szeretlek, egymagában nagyon kevés. A te esetedben pedig kimondottan frázis. Nagyon jól tudod, hogy másoknak is udvarol. Maga is kijelentette, hogy csak úgy tarthatod meg, „ha..különben elveszíted. Nem tudod, hogy mit tégy. Azt semmi esetre sem, amit a fiú kér. Ezzel csak egyik lennél a sok nő közül. Ezt 8 lépést visszacsinálni nem lehet, s később magad is nagyon megbánhatod. Magod is érzed, hogy még na­gyon fiatal vagy erre. Nagyon vigyázz, nehogy egy ka­landornak dobd oda magad. Ne higgy a szép szavak­nak. Az igazi szerelemhez nemcsak szavak kellenek, s nem lehet alkudozni, mint a te esetedben történik. Ez nem elmaradott „falusi libeság“, hanem józan gondol­kodás, önmagad értékelése. Csak az olyan nőknek van a férfiaknál értéke, aki nem dobja oda magát bárkine. Volt alkalmam kiismerni a férfiakat. Nem egyszer hall­gattam végig, miként mulatnak egy-egy kalandjukon, hogyan egyezkednek, ki hová megy szeroncsét próbál­ni. Ettől szeretnélek megóvni. Ha meg akarod ismerni az igazi szerelmet, akkor várj arra a fiúra, aki nem azt fogja mondani, „ha ...“ A barátodnak pedig nevess a szemébe, és viselkedj úgy, hogy ne essék csorba a női büszkeségeden. K. P-né Nagycétény Én is hasonló korú lány vagyok, mint te, és a prob­lémád nagyon köMl áll hozzám. Abban, hogy „annak“ előbb vagy utöbb minden lány életében be keli követ­keznie. egyet értek veled. Erre azonban nem a legal­kalmasabbak az ilyen „nagydumás“ fiúk. Lehet, hogy el­szomorítlak. de ha megkapja, amit akar. továbbáll. Egy kalanddal többel dicsekedhet a srácok előtt. Ne hidd. hogy émédi vagyoki Hidd el, hogy ez ilyen fiúkkal csak „hülyéskedni“ érdemes. Ha odaadod magad neki, el­húzza a csikót. Feledd el. Hidd el. hogy ez még nem az igazi szerelem. Még van időd várni. Giga

Next

/
Oldalképek
Tartalom