Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-19 / 47. szám
Kedvénc dalaim közé tartozik egy nóta: ,,Énnálam egy boldog óra nagyon ritka vendég..és nem véletlenül. A múltkori varsói utam is így kezdődött, hogy balszerencsés leszek, a legváratlanabb pillanatban a- zonban rám mosolygott, sőt, rám kacagott Fortuna asz- szonyság, Varsóban ugyanis megállapítottam, hogy nincs hol a- ludnom. Hosszas keresgélés után aztán az egyik nemzetközi szállodában akadt egy ágy. És ekkor jött Fortuna ... A szálló körül különös nyüzsgés volt. s mart kíváncsi vagyok, mliit általában minden diák, odamentem megnézni, mi okozza embertársaim buzgóságát. Egy autóbusz állt csak ott, ám abból Lengyeloirszág legújabb nemzeti hősei, a focisták szálltak ki. A Légía Varsó csapata érkezett meg, és éppen abba a szállodába jöttek vacsorázni, ahol én is helyet kaptam. Először Vejvoda edzőt kerestem, akiről köztudott, hogy szívesen elbeszélget honfitársairól, ö azonban nem volt ott, és ezt a tényt Deyna, a tégla Varsó és a lengyel válogatott világhírű középpályása Is megerősítette. Deyna először sandán nézett rám a bemutatkozásnál, de aztán néhány szükséges, de nem olyan mondat elhangzása után nagyon kedvesen állt rendelkezésemre. .A beszélgetés rögtön a focira terelődött. Deyna az utolsó pillanatban tudta csak meg, hogy a beszélgetésből esetleg riport lesz. Szívesen beleegyezett a közlésbe. Először a játékosvándorlásról esett szó, hiszen tudjuk, hogy a lengyel válogatott sok kiválóságát hívták már nagy nyugati profilklubokba. DEYNA: Én Is elmehettem volna, de tudomásomat, önmagamat nem bocsátom áruba. Egyébként Is nagyon szeretem Vejvodát, nem akarom sem öt, sem a csapatot cserbenhagyni. És még valami! Nem hiszem, hogy bárki is kockára tenné válogatottságát egy olvan ország csapatában, amely betört a világ élvonalába, s az egész futballvilág számol vele. Ráadásul én ennek a csapatnak a kapitánya is vagyok, s nem hiszem, hogy bárhol másutt ilyen megtiszteltetésben részesítenének. A lengyel válogatott mintha hullámvölgybe került volna a világbajnokság óta. Kikaptak az NDK-tól, a franciá'któl és a finneket sem győzték le könnvedén. DEYNA; Ez Igaz. de viszont figvelembe kell venni azt, hogv a formaidőzítésünk málusra és iúníusra e- sett. .A világbafnokság után egy kissé — tudat alatt — kiengedtünk, sőt elfáradtunk. Pihenési Időt kaptunk, ezt meg Is hosszabították e.gy kicsit. Azonkívül; szinte egész lÄn.gvelorszäg látni szeretett volna bennOnke*. kezet szorítani velünk. A sok meghívás és az ezzel járó utazások Is kimerltőek voltak. De ebből is tanultunk, mert saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy edzések nélkül nincsen siker, s a múltra való hivatkozásssal ma már a leggyengébb ellenfél sem kényszeríthető két vállra. Csoportjuk az egyik legnehezebb EB-csoport. Ott szerepel a holland, az olasz válogatott együttes, amelyek a világ élvonalába tartoznak. DEYNA: A két együttes kapcsán hadd mondjam cl, hogy ma már szinte nincs Is gyenge ellenfél. Igaz. ml jók közül Is a legjobbakat kaptuk. Nagyon nehéz lesz a továbbjutást kiharcolni, különösen az olaszokat fűti majd a visszavágás vágya, mert a világbajnokságon raegleckéztettük őket. De emlékezzünk csak a világbajnoki selejtezőkre; Az angolokkal szemben elenyészőek voltak az esélyeink és aztán mégis ... őszi ellenfeleik közé tartozik a csehszlovák válogatott. DEYN.A: A csehszlovák futball, úgy látszik, lábadozik, utóbbi eredményeik az NDK és Svédország ellen erről tanúskodnak. Csapatuk fiatal, bizonyítani vágyó labdarúgókból áll, akik ha összefognak. Jó csapatot alkothatnak. Hogv milyen eredményt várok, azt ne kérdezze. Azon a mérkőzésen egyébként nem Is az eredmény le.sz a fontos, hanem a játék, s remélem arra szurkolóiknak nem lesz panaszuk. Mi a véleménye a magyar labdarúgásról? DEYNA: Mindenki a magyar futball visszaeséséről beszél. Nehéz Ilyenkor szépet, Jót mondani. Én mégis azt állítom, hogy a magyar válogatott esetében egy csomó balszerencse játszott közre. Nagyszerűen képzett játékosokkal rendelkezik a mai magyar labdarúgás is. nem hiányoznak a tehetséges fiatalok sem, akik ezt tavaly Európa-bajnokl aranyérmükkel fényesen bebizonyították. A világbajnokságra való felkészülés Időszakában a magyar utánpótlás válogatott ellen látszottunk, és bizony nem sokon múlott, hogy az 1:0 helyett nem 1:1 lett a végeredmény. Gólunkat Is a hátvéd Musia rúgta meglehetősen szerencsés körülmények között. Talán az akarattal, az elszántsággal van baj a magyaroknál. A technika, az ötletesség terén mindig a legszorosabban vett élmezőnybe tartoztak. Azt hiszem, az Európa — bajnokságot nyert fiatalokból kialakított nagvcsapat nem Is olyan hosszú Időn belü az én szavaimat fogja igazolni. Lengyelországban tanuló csehszlovákiai diák vagyok. Elnézést az úlságíröktól, hogy bslekontárkodtam a szakmájukba, de az vessen rám követ, aki az én hegemben nem így cselekedett volna! NESZMÉRI SÁNDOR Októberben az angliai Blackpoolba utaztam csapatommal, a csehszlovák bajnok CH KoSicável. A Bajnokcsapatok Európa Kupájának egyik csoportmérkőzését rendezték meg itt. Ellenfeleink között találtunk a magyar bajnok OSC-t, az angol, az osztrák és belga országos győztest. Csapatom, a Ch a várakozásnak megfelelően szerepelt és ez OSC mögött a második helyen végzett, így jogot nyert a legjobb nyolc európai csapat közé való jutásra. Novemberben Hollandiába utazom, fényképezőgépemmel ismét megpróbálok valamit „hazacsempészni“ az Gj Ifjúság alva.sóinak. KLADEK László, a CH Kosice és a csehszlovák válogatott csapat kapusa.' Csapatom, a CH Az OSC két kormányosa, Szívós és Mayer. ___f Zengjen továbbra is a Békedal Nem beszéltünk meg találkozót, sok esztendő után véletlenül botlottunk egymásba. A villamoson egyszerre mellém ült szótlanul. Hogy is szólhatott volna, hiszen meg sem ismert. Én megismertem. Tíz évvel ezelőtt beszélgettem vele a Békedalról. Tíz évvel ezelőtt ő hangja szárnyalt, zengett a strahovi stadion fölött: „Spievam, nech je mier!“ Szárnyal dalom, hogy béke legyen! A mai fiataloknak már be kell mutatnunk ót. Egy évtizeddel ezelőtt ismerték mindenütt. Littmann Bea — ennek a névnek olyan csengése volt. mint ma a nagy énekes sztároknak. Akkoriban ő volt a nagy sztár. — Miért nem énekel már? —• kérdem tőle. — Énekelek a filharmóniában, néha a rádióban. — A jövő évi stpartakiádon nem énekli a Békedalt? Melankóliával a hangjában válaszolt: ,,Régen volt az már. nagyon régen. Azóta felnőttek a fiaim, maholnap kiröppenek a házból, ás még csak nem is voltam velük. Hazai fellápésak, külföldi turnék, sok volt.“ Az 1965-ös évet jelezte a naptár. Strahovi stadion. Zászlódíszes testnevelési seregszemle Spartakiád. Az ország felszabadulásának 20. évfordulóját ünnepeltük. \ Moldva-parti fővárosba sereglett az ország minden részéből a sok tornász. Egymást követték a bemutatók. Nagyszerű gyakorlatok. Aztán a nők gyakorlata következett. A zárórész befejezőiéként egyszerre csak felcsendült egy kellemes női hang: Littmann Bea hangja. „Szárnyal dalom, hogy béke legyen! A harang nem konghat úgy, mint az én szívem.. A strahovi stadion sárga homokján ezer meg ezer tornásznő. Asszonyok és lányok, anyák és leendő a- nyák. Tornáztak és énekelték a béke dalát. Hajladoztak a karcsú női testek a strahovi stadionban, mint a nyári szellőben hajladozó búzakalászok. Hajladoztak, és felettük zengett a dal. Zengett a dal. hangját messze elvitte a szél. Vitte Smetana Moldvája fölé. majd azon is túl. oda. ahol akkor még csak óhajtották a békét, de még izzott a háborús parázs. Zengett a dal, szállt a hang, zengték a dalt az asszonyok, a béketábor bizakodással, a békébe vetett hittel. Hittük, hogy béke lesz. mert csak békében épülhet, szépülhet hazánk, csak békében lehet virágos kert a stadionok, sportpályák gyapszőnyege. Életünk felét- a tévék előtt töltjük. Még most is, amikor a csehszlovák és a magyar labdarúgás egészen mélyre süllyedt, be-bekapcsoíjuk a készüléket, ha valami csemegét ígér a műsor. A riporterek és kommentátorok közben akaratlanul is kitárták magukat előttünk. Mert hányszor van olyan helyzet a sportközvetítések során, hogy még mielőtt a riporter kommmentálná az eseményt, a mi véleményünk már megszületett... Es ha az a vélemény egy kissé eltér attól, amit a közvetítés lebonyolítóitól, a szakemberektől elvárnánk, máris megszületik egy újabb adalék Polák, Gyulay, Vitray, Knézy vagy Zelenay portréjához. Örülünk annak, ha a riporter nem sablon-ember, hanem egyéniség. Az sem baj, ha szenvedélyes. A bökkenő csupán az, ha a szenvedélyesség a tárgyilagossáa rovására megy. Íme, néhány „eset“. Karol Polák, a Csehszlovák Televízió kitűnő hangú, jól fogalmazó és ismert riportere mondta á Slovan — Plzeá ligamérkőzés közvetítése során: „A Slovan a ranglistavezető“. Ez az állítás nem jelelt meg a valóságnak, mert a Slovan a mérkőzés lejátszása előtt, tehát a közvetítés alatt is, egy pontos hátránnyal a második helyen állt a VSS mögött, amely előző nap már lejátszotta a bajnokiját. Nem hinnénk, hogy Polák nem tudta volna azt, amit a legeldugottabb tanyán is tudtak aznap a lapokból, hogy tudniillik hogyan fest a tabella. Inkább arról lehetett szó, hogy Polák már az első helyre képzelte a Slouant, és szinte megfeledkezett róla, hogy a Plzeüt még le kell győznie. Gyulai István nemrég a tornász vtlágbajnokságról tudósított. Amikor a lólengés gyakorlgtai közepette az esélyes japán fiú hibázott. Gyulai kárőrvendően megörült a ponthullásnak, mert annyira szurkolt Magyar Zoltánért. Villámgyorsan felismerte azonban hlbájáí és korrigált. Magyar Zoltánnak sokan szurkoltak, de ha a japán lobban tornászott volna, 6 érdemelte meg volna a világbajnoki aranyat. Az a szép, ha mindenki tudású javát nyújtja, és a nekünk rokonszenves sportoló így is győz,.. Knézy fenő a Bulgária — Magyarország labdarúgó — mérkőzést közvetítette. Többszőr is hangsúlyozta,'hogy a döntetlen magyar csapat sikere lenne. Ez igaz. Ilyen gyenge színvonalú találkozón azonban, ki tudja, siker-' nek számít-e a felkészülést, csapatépítést szolgáló kilencven perc után a null-null? Ezen persze lehetne vitatkozni. De azon már nem, hogy amikor a magyar játékosok egyike szándékos időhúzást „mutatott be“, ezt Knézy helyeselte! lehet, hogy hasonló helyzetben az ellenfél is így tett volna Budapesten. A sportszerűtlen, „cél szentesíti az eszközt,“ a stratégiát azonban akkor ts el kell ítélni, ha a saját csapatunkról van szó. Mikor akad valaki, akt nagyvonalúbb lesz, mint a többiek, és két perccel a vége előtt Is úgy játszik majd, mint a mérkőzés elején? A riporter a „dobozból" sokat tehet a sportszerűségért, a tárgyilagosságért, a becsületért. 0- rülünk. ha az adott helyzetben ezt meg is teszi. Sajnáljuk viszont, ha elmulasztja, A közvetítéseknek ezek a kis hibák csupán töredékei, de feltűnőek és bosszantók. Reméljük, a jövőben nem találkozunk velük' [balta qy j