Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-15 / 42. szám

Csorna űtja Háromszéktől Tibetíj (HOL KERESTE A MAGYAROK ÖSHAZÄJÄT) Körösi Csorna Sándor, egyi.ke volt azon magyar tudósoknak, akit az e- giész művelt világon elismertek. Tud­ták róla, hogy magyar, olyan korban, amikor Európában nagyon sok em- bsmak csak bizonytalan fogalma volt arról, hogy Magyarország hol is van. Ujgor vagy ungar A nagy svéd Azsia-kutató, Sven Ha­din, egyik tő müvében, Transhima- laia című háromkötetes munkájában „Egy tudós láma ^Magyarországról“ címen külön fejezetet szentel Csorná­nak, és ebben a legnagyobb elisme­réssel nyilatkozik nemcsak murukás- ságáról, hanem elsősorban emberi magatartásáról, mely lehetővé tette, hogy mindem nélkülözést vállalva, szegényes eszközökkel, páratlan tu­dományos eredményeket érjen el. Ezen a tényen az sem változtat semmit, ho-gy Csorna egészen másho­vá érkezett el, mint ahová elindult, és hogy eredeti kiindulópontja té­ves. is volt... A magyarok őshazáját kereste, s a végén élete fő müveiként ö dolgozta fel elsőnek tudományos módszerrel a tibeti nyelvet és nyelv­tant. A magyar őshazáról vallott fel­amúgy is haladó szallemü Csornát e- zek a körülmények is serkentették arra, hogy a kérdés tisztázásával a még szunnyadó nemzeti öntudatot fel­ébressze. 1784. április 4-én született a Há­romszék megyei Csomakörösön, igen szerény viszonyok között élő székely katonacsaládból. Szülei korán felis­merték a tehetségét, és anyagi lehe­tőségeiket messze meghaladva igye­keztek pályáján támogatni. Tizenhét nyelven Rendkívüli nyelvtshetsége kellett, hogy legyen, mert összesen , tizenhét nyelven értett és beszélt többáike- vésbé jól. Szigorlatának letétele után ösztöndíjat kap Németországba, és a göttingai egyetemen tanul, ahol Eich­horn professzortól hallotta, hogy az arab források fontt# tudósításokat tartalmaznak a régi magyarokról. 1818-ban már azzal a szilárd elhatá­rozással tér vissza Nagyenyedre. hogy amint csaik lehet, elindul a Keletre. Tervezett utazását .szeretett pro­fesszorával, Hegedűs Sámuellel be­szélte meg. 1819-ben zsebében némi pénzzel és egy hátizsákban a legszük­ségesebb útiholmikkal, gyalogszernel a (. \C3 o .2. S <9 E § u ■-& ti fogása pedig hibás volt, úgy, hogy ha sikerült volna Is eljutnia oda, a- hová akart, Közép-Ázsiába, a magya­rok őshazáját nem találta volna meg. ö természetesen nem tehetett mást, mint hogy korának tudományos né­zeteiből Indult ki, amelyek akkor kát különböző felfogás szerint vallottak a magyarság eredetéről. * Az egyik felfogás szerint a ma­gyarság az ujguroktól származott, a- kik a Vili. és IX. században Mongó­liában és a IX. század közepe óta pedig Kelet-Tunkesztánban éltek. Ez az elmiélet az ujgur névnek és a ma­gyarság hungarus-ungar nevének ösz- szecsengé&én alapult. Ezt a teóriát képviselte egyébként korának egyik legnagyobb nyelvtudósa Klaproth is. A másik felfogás szerint a magya­rok a hunokkal voltak azonosaik, s minthogy a hunok a mai Mongólia területéről származtak, ott kell ke­resni a magyarok őshazáját. Ennek a ma már bizonyítottan tudományta­lan felfogásnak á középkorban kelet­kezett hun-magyar rokonságról szó­ló monda volt az alapja. Ezt vallot­ta különben Csorna nagy tudású ta­nára, az enyedi Hegedűs Sámuel is, és maga Csorna is ebben a felfogás­ban élt. Annak, hogy Csorna érdeklődésével a magyarság eredetének problémája felé fordult, egyéni hajlamán kívül megvannak a maga történelmi okai is. Csoana első ifjúsága arra a kor­ra esett, amikor a reformok eszméi már érlelődni kezdtek a magyarság­ban. Ebben az atmoszférában, a XVIII. század végén és a XIX. szá­zad legelején a magyarság hangsú­lyozása a Habsburg-elnyomással szemben, s ezzel kapcsolatban a ma­gyarság homályos eredetének tisztá­zása is olyan kérdés volt, mely egy­re íontosahb helyet foglalt el az ér­lelődő és eljövendő reformkor célki­tűzései között. Érthető tehát, hogy az elhagyta hazáját, melyet többé soha nem látott viszont. Célja, hogy meg­találja a magyarok őshazáját. Először Bukaresten keresztül Kon- stantinápolyba megy, hogy ott tanul­mányozza az arab forrásokat, és on­nan Oroszországon keresztül akar el­jutni Mongóliába, ahol a magyar ős­hazát sejti. Konstantinápolyban azon­ban kitör a pestis, és ezért Kairóba és Alexandriába megy, hiszen ott is vannak arab kéziratok. Talál is sok utasítást a magyarokra, de semmit sem, ami közelebb vinné az őshaza problémájához. Indiában találkozik William Moor- croft angol kutatóval és po'litlkal ügy­nökkel. Ez a találkozás sorsdöntő számára. Moorcroft Csornában sze­rény külseje ellenére is azonnal fel­fedezte a tudóst, és megpróbálta őt saját céljaira felhasználni. Moorcroft az angol kormány politikai ügynöke volt, és az ottani helyzet' tisztázásá­ra szerette volna felhasználni Cső­mét. A magyarokról ő sem tudott többet, mint amennyit egy angol ab­ban az Időben tudhatott... Mindenesetre igyekezett Csornát le­beszélni szerinte kalandos tervéről, és arra igyekezett rábírni, hogy egy addig ismeretlen nyelvnek és nép­nek: a tibetinek a tanulmányozásá­ra tordítsa erejét. Az Indiával szom­szédos Tibet a gyarmatosító szándé­kai miatt rendkívül érdekelte az an­golokat. Csorna már hallott arról, hogy ti­beti forrásokban is vannak utalások a magyarokra, és mivel Tibet észa-ki része határos Kelet-Turkesztánnal. Csorna természetesen minden politi­kai hátsó gondolat nélkül elfogadta Moorcroft tanácsát, és elindult Tibet- be. 1831 nyarán Tibet kapujába, a ha­tárhoz egész közel fekvő Ladakba ér­kezik, és Moorcroft ajánlólevelet és a helyi potentátok segítségével bevo­nul előbb a banuml, majd a kanuml lámakolostorokba, ahol feltárul előt­te a buddhizmus évezredes, az euró­pai tudomány előtt teljesen ismeret­len világa. Mindez tökéletesen lebilincseli. El­képzelhetetlen mostoha körülmények ellefiére is azonnál hozzákezd kuta­tásaihoz. Ugyanúgy, sőt még rosszab­bul él, mint a kolostor lámái. De a kolostor gazdag -könyvtárának olvas- nivaléi és a tudós lámák közlései mindenért kárpótolják. Kétévi munka után úgy találja, hogy saját. Igen szigorú mértéke sze­rint Is, befejezte kutatásait. Kalkut­tába m-egy, hogy munkájának ered­ményét sajtó alá rendezze A Bengá- lial Ázsiai Társaság szívesen fogadja és könyvtárosi állást biztosit számára a Társaság könyvtárában. Ha szerény keretek között Is, de megélhetése biztosítva van. 1834-bsn á Bengáliai Ázsiai Társa­ság ' segítségével megjelenik élete fö müve, a tibeti nyelvtan és a csak­nem negyvenezer szót tartalmazó t-i- bstl-angol szótár. Mindkettő az első és bizonyos vonatkozásban máig sem túlszárnyalt mü a világon. .Az elis­merés most már teljes mértékben er­kölcsileg is, anyagilag is Csorna felé fordul. Nemcsak a Magyar Tudomá­nyos Akadémia választja tagjai kpzé, de a Bengáll Ázsiai Társaság is,' és jelentős (>énzjutalomban részesíti. Ne­ki azonban alig van valamire szük­sége a megélhetéshez. így pénze leg­nagyobb részét hazaküldi a családjá­nak és al-apftványt tesz a nagyenveilt kollégiumban. Az Akadémiának pedig természete&en megküldi tibeti szótára és nyelvtana több példányát. Ilyen nagy tudományos eredmények után is azonban még mindig a ma­gyar őshaza problémája foglalkoztat­ja. Még az egyik lámakolostorban történt tartózkodása alatt egy tibeti könyvre akadt, amely említést tartal­maz a jugar vagy ujgur népről, a- melynek országa Lasszától, Tibet fő­városától északra, Kína nyugati hatá­rain fekszik. Csorna ebben korábbi elméletének a bizonyítékát látja, e- zért elhatározza, hogy megint útra kel. Lasszába akar menni, hogy ott tibeti és kínai könyvekben újabb a- datokat próbáljon gyűjteni a magya­rok őshazájára vonatkozóan. És az­tán keresné meg a jugarok földjét. 1842 elején, ötvennyolc éves korá­ban indult útnak. Csak a Himalája lábáig, Dardzsílinglg jutott el. Útköz­ben mocsaras területeken ment ke­resztül és maláriát kapott. Állapota rohamosan romlott, és április 11-én meghalt. Utolsó napjairól egy Camp­bell nevű angol kormánytisztviselő számol be, aki mindvégig vele volt, és a körülményekhez képest segíteni Igyekezett neki. Campbell S7erint Csorna az utolsó napokban nem volt magánál, lázálmában részben angolul is beszélt és Campbell úgy vette ki beszédéből, hogy a tudós fantáziáját ekkor is a jugarok földjének megta­lálása foglalkoztatta. A sírkő szövege Campbell temette el, majd később a Bengáll Ázsiai Társaság sírkövet állított neki a következő szöveggel: „Itt nyugszik Körösi Csorna Sándor, Magyarország szülötte, aki nyelvésze­ti kutatások miatt jött Keletre és évek nyomán, melyeket oly nélkülö­zések között töiltött, amlnőket ember ritkán szenved el, a tudomány üSyS- ben végzett kitartó munkálkodása u- tán elkészítette a tibeti nyelv szótá­rát és nyelvtanát, ez az ö legkülönb és i^azl emlékműve. Munkálkodását akarván folytatni, útjában Lassza fe­lé meghalt e helyen, 1842. április 11- én, ötvennyolc éves korában. Emlé­kére állíttatta a Bengált Ázsiai Tár­saság.“ Mellette látható a Magyar Tudomá­nyos Akadém.ia által kiásőbb emelte­tett emléktábla is. Wesselényi Miklós Partizán a fiatalok körében A napoikbán tett eteget a Dunaszer- dahelyl Mezőgazdasági Műszaki Szak­középiskola SZISZ-szervezete meghí­vásának Ninis Ferenc elvtárs, a SZNF harcosa, aki jelenleg az Antifasiszta Harcosok Szövetsége járási bizottsá­gának a titkára, s tagja e szövetség központi bizottságának. Ninis elvtárs a fiatalok körében mindig baráti légkört tud teipemteni. Annak ellenére, hogy már a hatodik X-et tapossa. Beszélgetése során visz- szapergette élete filmkocücált. Elme­sélte a háború előtti sorsát, majd a partizánmozgalomban kifejtett tevé­kenységét. Mint csendőr kapcsolat­ban állt a partizánokkal, sőt lakásán Is bújtatott partizánokat. Beszélt Asz- molov ezredessel, akt Banská Bystri- cára küldte. Majd a Vtáönik törzs- karának főnöke lett. Partizáncsapatá­val ott volt Nováiky felszabadításá­nál. Major István után partizáncso­portja felvette a Major nevet. El­mondta, hogy micsoda érzés volt szá­mára, amikor megtudta, hogy halálra ítélték, s 100 ezer koronát tűzteik ki a fejére. Ekkor hamis papírokat szerzett —, hogy fel ne Ismerjék, a szakállát is leborotválta — s mint almaárus tovább folytatta partlzánte- vékenységét. A liaM felszabadulása után sem állt félre. Prlevidzán a népi milícia pa­rancsnokává nevezték ki, majd a nemzetbiztonsági testület parancsno­ka lett. 1946 óta e testület duna- szerdahelyí járási parancsnoka, 1948- ban, a februári napokban már az SZLKP JB elnökségének tagja. Ott volt a Nemzeti Front járási bizottsá­ga megszervezésénél is, majd egyre több és több feladat várt rá; számos tisztséget töltött be, mind lejegyezni is nehéz lenne. Nemrég találkozott a még élő partlzántársakkal, s fájó szívvel emlékezett azokra, akik életü­ket áldozták a haza szabadságáért. Azt hiszem az elmondottakból is kitűnik, büszkék lehetünk Ninis elv- társra. További munkájához erőt, e- gészséget kívánunik. —pu— Sokan kérdezhetnék, hogy miért csak most Írunk az őszi Bndapesti Nemzstközi Vásáréi, mely szeptember utolsó heté­ben már véget is ért. Nos, a válasz kézenfekvő. A tavaszi és az őszi BNV-t éj elgondolásokkal .szervezeték, olyanokkal, a- melyek minket is érdSkelnek. Mivel pedig a szervező bizott­ság a végső eredményeket csakis a vásár után értékelhette ki, mi is vártunk e riporttal. Az egyik újítás a vásár átköltöztetése volt. A BNV-t az idén először nem a Városligetben, hanem az egykori országos mezőgazdasági kiállítások színhelyén rendezték meg Igaz, hogy ez a kőbányai terület jöval messzibb van, a Városliget szépségéivé! sem vetekedhetik, a régi területnél azonban sok­kal tágasabb Ésszerűnek látszott tehát itt kiépíteni egy kor­szerűbb vásárközpontot. A kísérlet ba is vált, olyannyira, hogy az őszi BNV-t rekordszámú közönség, közel 900 000 em­ber tekintette meg. Miért érdekel ez minket? Azért mert — és itt elsősorban a ma már világhírű bratislavai vegyiipari vásárra gondolunk — mi is megtanulhatjuk, ha „kinőtte ru­háját a gyermek, új öltönyt kell csináltatni neki!“ A másik újítás még érdekesebb. Egyetlen mondatta) fogal­mazva; szakosították a BNV-t. Ügy'csoportosították az árufajtákat, hogy azokcl f kUÜölili kiállítók hason'á áruive' .A BNV „Slágere" a csehszlovák motorkerékpár volt. egyszerre tekinthessük meg. Így például a vásár legnagyobb pavilonjában az „A“ csarnokban az otthonnal kapcsolatos ter- méksket mutatták be. Aki bútoripari, lakásfelszerelási. vagy dísztárgyra volt kíváncsi, az a magyar szőnyeget, a jugoszláv bútort, vágy a csehszlovák üveggyártmányokat ebben a pavi­lonban magtalálta. De ugyanígy szakosították (csoportosítot­ták) a ruházkodási, a háztartási, az élelmezési, a szabad idő GltC'ltésérs alkalmas és a közlekedési árufajtákat, valamint az „Agromasexpo '74“ gyűjtőnév alatt kiállított gépipari tér raékeket. S hogy mi volt ennek az új szervezésnek az ered­ménye? A legteljesebb siker! Ogyannyira, hogy a jövőben már így szakoMtják mind a tavaszi BNV-t, mind pedig az őszi fo­gyasztási cikkek nemzetközi vásárát. Egyetlen „negatívumot“ észlelhettünk csak.' Es pedig, azt hogy elég nehéz volt a tá­jékozódás a vásár hatalmas területén. Az árusított térképe­ken falvoltak ugyan tüntetve a pavilonok, úgyszintén a pa­vilonokban elhelyezett árucsoportok gyűjtőnevei, honnan ta­lálhatta volna ki azonban a faluról idejött látogató, hogy az otthon jelzésű „A“ pavilonban milyen országok milyen áruit tekintheti meg? Célravezetőbb lenne — és ez a mi kiállítá­sainkra is vonatkozik — ha olyan útmutatófüzeteket szerkesz­tenének, amelyekben a térképen kívül a csarnokban látható árutermékeket és azok kiállítóit is feltüntetnék. E javaslattól függetlenül, igen szerencsés ötlet volt a szakosítás, hiszen így az egyes termékkategóriákat egyetlen helyen áttekinthet­tük. Beszéljünk azonban a minket leginkább érdeklő témáról, a osehszicvák kiállítökról. Kezdjük talán azzal, hogy az őszi BNV-n a szocialista or.szágok közül Bulgária, Csehszlovákia. Lengyelország, az NDK, a Szovjetunió, Jugoszlávia, Kína, Ku­ba, a VDK és természetesen Magyarország állította ki a ter­mékeit. A nem szocialista országokat 18 állam, köztük az USA, Brazília, japán, Anglia, Franciaország, Olaszország kép­viselte. Mindezt pedig azért emlitjük meg, mert így jobban kihangsúlyozhatjuk, hagy e nagy konkurrencia ellenére is hazánk kiállitói szép sikert arattak. Amikor például bekopog­tattam a csehszlovák kiállUók sajtófőnökéhez, Hana Havlova így nyilatkozott: — Az őszi BNV-n tizenegy csehszlovák külkereskedelnii vállalat vonultatta fel a termékeit. Az első parclcl kezdve hatalmas tömeg tolongott vitrineink és kiállítási részlegeink előtt. Különösen a MoloRnv autóit, motorkerékpárjait t-ekin tették mag sokan, hiszen az oiu-^zerízági. verseny-gyózelmsink után a magyarok érdeklcdé'a fokozódott a jawa és egyéb rahazaink is nagy sikert arattak. ^ motorkerékpárjaink iránt. Ugyancsak nagy sikert arattak az Omnia külkaraskadalmi vállalat mosógépei, televíziói, mag netofonjai, a Jablonex világhírű bizsu, díszei és művirágai, a Chemapol kozmetikai cikkel!, a Merkuria mondern háztartás: eszközei és más termékeink is. S ami minden szónál ékeseb ben beszél, tárgyalásaink olyan előrebaladották, hogy több millió rubel értékű üzletkötéssel számolhatunk... Mindent egybevetve nagyon sikeres volt a fogyasztási cik keket bemutató őszi Budapesti Nemzetközi Vásár, sikert arat tak szervezési újításai is, s hisszük, hogy az itt nyeri ta­pasztalat a mi vásárrendezőinknek is hasznára válik. NEUMAN [án:?:.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom