Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-08 / 41. szám

N ővé Zámkyban, (Érsekú]- várott) a Komáromi ut­cán végig régi házacskák sorakoznak; porosak, öregek, pereg róluk a vakolat. A lehe­tő legrosszabb hely ^gy köny­vesbolt számára. Művészet le­het egyetlen könyvet te eladni ebben a környezetben, mert nemcsak a házak rosszak, ro­zogák, hanem a boltok te. Kivétel a könyvesbolt. Kívül­ről ugyan nem sokban külön­bözik a többi épülettől, bévül- ről azonban annál Inkább. Tá­gas és tiszta. Amikor belépek, szinte nem akarok hinni a sze­memnek olyan nagy az ellen­tét a kinti és a benti világ kö­zött. A könyvek példás rend­ben, a padló fényes, és a ne- onvtlágítás vidám nappali ra­gyogást kölcsönöz a kultúra eme otthonának. Dobrotka Lídia, a bolt e- gyetlen alkalmazottja, amikor belépek az üzletbe, a fotelben ül. Slskov „Zord folyó“ című könyvét olvassa. — Tetszik? — kérdem tőle. Igen — feleli, majd hozzáte­szi: — Szeretem a szép roman­tikus regényeket, és ez Ilyen. — Sok ideje jut az olvasás­ra? — Attól függ, mennyi az a sok •— mondja — mert ennyi könyv között... Szóval nem pa- naszkodhatom, azért el tudom olvasni azt. amit akarok. Nem­rég olvastam Németh László Iszony, majd pedig az Irgalom című regényét. De olvastam Dreiser Goncsarov, Passuth mű­velt és még sok mást. Nagy- kérről járok Ide. Reggel hat 6- rakor Indul a vonatom, fél hét­kor már az üzletben vagyok, rendet csinálok, leporolom a könyveket, feltöltöm a polco­AKI SZERETI A JÓ KÖNYVET kát, aztán ha Időm engedi, ol­vasok. Nyolcra, amikor kinyi­tok, rendszerint már néhány oldal mögöttem van. Délelőtt Is akad Időm az olvasásra, vagy zenét hallgatok. — Gondolom, csoda, ha beté­ved Ide valaki! trosvlt dolgozói, és közülük Is nagyon sokan megállnak az üz­letben. Természetesen .fizetés után jönnek be a legtöbben. Ilyenkor nagyobb a forgalom. — Mennyit tud Itt egyáltalán eladni — kérdem még mindig hitetlenkedve. Dobrotka Lídia — Ne higgyél Nem mondom, nem zsúfolt az üzlet, de azért vannak vásárlóim. Vannak, a- klk rendszeresen eljönnek. Fia­talok, Idősebbek; orvosok, ta­nárok, diákok járnak a boltba. Délután erre jöniwk az Elek­— Az ezerötszáz korona min­dennap megvan. De van úgy, hogy több te. Kétezer, kétezer- ötszáz, mikor hogyan. Sok fia­tal szívesen jár hozzám leme­zeket vásárolni. Egy-egy új le­mezből még száz darab Is el­fogy. A Bergendlek, meg ez 0­mega lemezefből nem te elég, amit kapok. — Szóval a délután)a már fog­lalt... Altalábain Igen, de azért dél­után te akad még egy kUs 1- dőm. Ilyenkor szoktam elintéz­ni az üzleti dolgokat, a meg­rendelést, Ilyenkor végzem el a könyvelést, számolok el a pénzzel stb_ — mondja Lídia és feláll, mert közben bejött két fiú. — Mivel szolgálhatok? — kérdi a fiúktól. — Valami Rejtő-könyvet sze­retnénk — válaszolja az egyik. Lídia megmutatja a kért Rejtő- könyvet és még néhány kri­mit. A fiú természetesen nem a Rejtőt viszi magával, hanem a másikat. A fiú flMt. 6 köz­ben becsomagolja a könyvet. — Viszontlátásral — Viszontlátásra! — Most már ml is elköszön­hetnénk, de nem hagy még a gondolat: — Mondja, és nem zavarja, hogy Ilyen rossz helyen van a könyvesboltja? — Nem kellemes, hogy ilyen helyen van, de azt hiszem e- zok, aktk szeretik a jó köny­vet, még messzebb te felkeres­nének. Egyébként a jövő héten új üzletbe költözünk. A gim­náziummal szemben kapunk he­lyet, mert ezt Itt lebontják. Ha legközelebb a városban járok, már én Is az új helyen, a gimnáziummal szemben fo­gom keresni. Biztos vagyok benne, hogy ott is példás rend lesz, és sem az én kérdésem­re, sem pedig más kérdésére nem fogja megvonni a vállát: „Nincs“. —nth— TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT Nagy megtiszteltetés érte Jel- ka (JókaJ községet. A CSEMA- DOK helyi szervezetét bízták meg a Tavaszi szél vizet áraszt népdalvetélkedő nyugat-szlová- klal selejtezőjének a megren­dezésével. S hogy miért esett a választás a jókalakra? Mert tevékenyek, jő szervezők, kitű­nően dolgozik helyi csoportjuk. Vezetőik Deák Imre elnök, Al- földy Is^án titkár és GSrföl Jenő kultúrfelelős az előadás «- lőtt így nyilatkozott:. — Büszkék vagyunk arra, hogy ml rendezhetjük meg a nyugat-szlovákiai elődöntőt. Er­re rá Is szolgáltunk, elsősor­ban azzal, hogy tagjaink kedv­vel dolgoznak. Csoportunkat a központ a járás legjobbj-aként értékelte. Egyébkénth gyakor­latunk te van a rendezés és a szervezés terén. Színjátszó cso­portunk igen gyakran fellép. A „Kutyaszorító“ című darabbal például elnyertük a járási ver­seny első díját, Deák Imre pe­dig a legjobb rendező diját hozta haza. De gyakran szere­pelnek táncosaink, clterazene- icarunk és Irodalmi körűnk tag­jai te. Legutóbb például Ady születésének évfordulójáról em­lékeztünk meg. Így aztán nem félünk ettől a mai esti nép­dalrendezvénytől sem, legfel­jebb a kuitúrház bizonyul majd szűknek. Bizony szűknek is „bizo­nyult“. A négyszáz férőhelyes művelődési ház nagy termében legalább 700 ember zsúholődott össze. A többórás vetélkedő a- zonban a legkisebb zökkenő nélkül folyt le, pedig az ének­karokat és a clteraegyütteseket te beszámítva, mintegy 152 em­ber lépett föl. Nem Is számít­va a Csehszlovák Rádió nép! zenekarának tagjait, akik a kí­sérőzenét szolgáltatták. A versenyzőket egyébként négy kategóriába csoportosítva értékelte a bíráló bizottság. Az első csoportba azok a szólóéne­kesek tartoztak, akik népdal- gyűjteményekből vagy dalosok­tól átvett dalokat adtak elő. A második kategóriába azokat a szólóénekeseket osztották be, akik saját falujukból vagy táj­egységükből vett dalokkal lép­tek fel. A harmadik és a ne­gyedik csoportban azok a 12 tagúnál nem nagyobb énekka­rok szerepelhettek, melyek da­laikat az első. Illetve a máso­dik kategóriának megfelelő for­rásból merítették. A cRerae- gyüttesek versenyen kívül lép­tek fel. Jutalmuk: a három ke­rületi elődöntő legjobbjait meg­hívják az országos döntőre. A jelkai [jókat] elődöntő e- gyébként meglepően magas színvonalú volt. Függetlenül a bíráló bizottság értékelésétől nekem egyénileg a szólóéneke­sek közül az Imelyl Csermák Margit és a 79 esztendős vágal Vedrődl Gusztávné produkciója tetszett a legjobban. Csermák .Margitnak nemcsak a hangja szép, nemcsak jól artikulál, ha­nem dalait Is (népballada) jól választotta meg. Vedrődl Gusz- távnénak, ha érzik te kissé a hangján már a kor, mégis ö személyesítette meg leginkább a népi énekest. Az énekkarok közül a peredi asszony- és a naszvadl férftkőrus teljesítmé­nye tetszett leginkább. A cite raegyüttesek közül nehezen le­hetne kiválasztani a jobbikat. A legnehezebb dolga az Ag Tibor vezette bíráló bizottság­nak volt. Végül Is az első ka­tegóriában a tanyi Horváth Jú­liának, a második kategóriában a vágal Vedrődl Gusztávnénak, a harmadik csoportban a cho- tínl [hetényi] nöl kórusnak, a negyedik kategóriában pedig a nyárasdl férflénekeeeknek ítél­ték oda a legtöbb pontot. Ml csak gratulálni tudunk nemcsak a legjobbaknak, nem­csak az elődöntő minden részt­vevőjének, hanem a lelkes és ügyes rendezőknek te. A három kerületi elődöntő legjobbjainak pedig sikeres szereplést kívá­nunk az oktőber 12-1, bratlsla- val országos döntőn. (neamann) Hoat Jelant mag a Madách- ét ai Barépa Könyvkiadó kö­tőt kiadátábaa Ernest Hemingway világhírű regénye. Búcsú a fegyverektől. Hemingway ei első világháborúban önkéntesként sxolgáU ai olatt hadsaragben, s 1918-ban, tizenkilenc éves korában, aa olaszok caporettöl veresége és visszavonnlása alán sú- lyoaan megsebesfllt a tején és a térdén. Ebből az élmény­ből ízBletett egy évtizeddel később a világirodalom egyik legmaradandöbb háborús regénye, a Bécsú a fegyverektől. Hőse, Frederic Henry, az olasz hadseregben szolgélő ame­rikai szanltéchadnagy éppoly önéletrajzi alak, mint a Ha- mlngway-hésök nagy része. A romantikus szerelmi atomé- nyek tnréba ágyazott, magával ragadő szerelmi történet ma mér a hnzxadik század klazsziknt művel közé tartnzlk, a lagjalantősebb béborúellenes művek egyike, melyről Tho­mas Mann azt Irta, hogy „nagy agyszerűséggal és Igazság­gal megírt könyv, igazán férfias könyv, éj hangnemű mes­termű“. A rendkívül plasztikus, tömör, érett Irásművészattel megalkotott regény cselekménye ugyanis félreérthotetlenfll ktfejazl azt Iz, amit az Író szavakban nem fogalmazott mag: a ktábréndnlást a 'nagyhangú háborús célokból, a romantl- kns-herolkns aszményekből, ■ a vádat a gyilkos, héborúző társadalom állón a béke, a azarelam, az élet nevében. A Világirodalom Remekel sorozatban jelent meg Thomas Hardy Egy tiszta nő című hlrez regénye, mely az íré legérettebb, legszebb mö- vei közé tartozik. Tezz, a zzép parazztlány, kivélő tnlajdon- zágok hordozéja. Ennek a nemes ős tiszta iőleknek, akU az frö annyi szeretettel állít elénk, a különb életre Irá- nynlő minden tőrakvéze meghlűsnl. Tanltönő szeretne len­ni, de le kell mondania erről a tervéről, mart a „zart“ mást akar. Pályája fájdalmas verazégak, tzenvadések, kndarcok aorozata, amely valójában a zcttlelétzal kezdődött. Az élet traglkns itkertelenségét Tata, általában a huszadik század­végi dél-angllat, wessezi paraaztzég, t maga Hardy is, a kö­nyörtelen végzet rendelésének tnlajdonitja. Könyvének még­is haladó jelleget ad az a lelkiismeretes hűség, amellyel a falusi élet ősszeumlésának folyamatát leírta, s tragikus hőseinek, a nép gyermekeinek erkölcsi nagyságát. lelki ne­mességét megmntatta. Immár negyedik kiadásét éri André Salmon méltán népszerű életrajzi regénye, Modigliani szenvedélyes élete Amadeo Modigliani a módéra enrőpal művészet egyik leg­nagyobb festője. Livornéban szttlatett, OlaazorszégbŐI Pá­rizsba ment. Sorsa talán az ntolsé romantikus tragédia. Ir­ta réla jean Cassou. Rövid, megrendítő életében páratlan művészetet teremtett, jóllehet, az ő festészete is beillesz­kedik a kor forrongó művészetéba. A nagy kubista művé­szek; Picasso, juan 6rls, Lipchitz, Zadkine kortársa. André Salmon Modigliani a „romantikus tragédiáját“ Írja meg re­gényében. s egyúttal érdekes képet rajzol a századeleji Pá­rizs művésxvllágáröl, n Montparnasse avantgardista nem­zedékéről, melynek ő maga is nevezetes alakja volt, mint Modigliani közvetlen barátja és életének szemtanúja. ,.Bor, rum. absxint, hasis, a test éhsége, tisztult szerelem a halál előtt és öt év a tisztult szerelem számára — Írja Salmon regényében. Sokéves lázas útkeresés után, 1915 és 1920 kö­zött, öt esztendő ámnlatba ejtő alkotútevékenysége. ..Szán­dékosan sűrítettem össze egyetlen pillanattá a beteljesülés előtti éveket, azt az Időt. amikor Modigliani önmagát és a ragyogö önkifejezés titkát kereste.“ A Kiskönyvtár sorozat Tömörkény István: Így volt rendelve elmen adta közre a nagy magyar Íré válogatott elbeszélé­seit. ,.Ki volt Tömörkény?“ — kérdezi nagynevű méltatéja, Krúdy Gyula, s mindjárt válaszol Is; ,,A magyar Alföld köl­tője volt. Petőfi volt. de prózában Irt. Szegedi paraszt volt, de verset érzeti, költeményt mondott. Nemzetünk kincse volt. mint a régebben meghalt magyar költők, akik elhal­ványodva, da felejthetetlenOl néznek vissza szépséges nem­zeti múltnnkböl; akik a régi Magyarország történetét, ér- zésvilégát, gondolat-földját műveikben nekünk adományba tették, hogy sohase felejtsOk el apáinkat áldani. Tömörkény azt a Magyarországot Irta meg. amely még Itt van, de mér elszéliöban van. mint a felhő a szél szárnyén. Azt a yia- gyarorszégot tastetle le nekOnk aprő betűivel, amely Ma­gyarország maholnap éppúgy a múlté lesz. mint atyáink országa volt... Az Alföld fölött álomként tűnik el a látó­határ felé egy fehér kúcsagmadár. Ex volt a Tömörkény lelke.“ A CSEH ZENE ÉVE LISZT FERENC CSEH RAJONGÓJA A cseh zene évében nemcsak a nagy cseh zeneszerzőkre és alkotásaikra emlékezünk. A muzsikusok emberemlékezet óta országot-vllágot járó emberek voltak; saját művészetükön kívül nemzetüknek is megbecsülést szereztek külföldön, s e- gyéiil összekötettetéselkkel a kultúrkapcsolatok kialakulását segítették elő. A prágai Smetana Múzeum a Károly-hld köze­lében levő óvárosi vízművek épületében létesült; Innen a Nemzeti Színházig vezető Moldva-partl sétány Is a halhatat­lan zenész nevét viseli. A vizet nézem, és megpróbálom visszafordítani az Idö ke­rekét Smetana ifjúkoráig. Aki jól Ismeri Prágát és annak múltját, könnyen beleéli magát az ódon város hajdani lég­körébe, 1840 tavasza... Március ötödikére Liszt Ferenc hang­versenyét hirdeti a plakát. Tán mindenkinél nagyobb érdek­lődéssel és izgalommal várta érkezését és fellépését a tizen­hat esztendős gimnáziumi diák, Bedflch Smetana. Ml tudhatott a cseh ifjú a nagy zenészről? Liszt 1811-ben született Doborjánban. Közismert tény volt, hiszen újságok rö­pítették világgá a hírt, hogy 1820-ban, tehát 9 éves korában már zeneértö közönség előtt mutatta be művészetét. Bedflch Smetana 13 évvel később született; sörfőző édesapja, aki szenvedélyes muzsikus volt, már 4 esztendős korában piciny hegedűvel lepte meg a fiát. A kisfiú hallás után tanult meg játszani, hamarosan azonban tanítót Is kapott, akitől a hege­dű- és zongorajáték minden csínját-bínját elsajátította. Kis elemista korában már nyilvánosan szerepelt, saját költésű zenéjét édesapja kottázta le, de midőn 8 éves lett, már ön­maga jegyezte papírra a szerzeményeit. — Liszt Ferencre várva ezekre emlékezhetett vissza. Bár nem tartotta magát csodagyereknek, a nagynevű zenész gyermekkorában mégis a magáéhoz hasonló sorsot látott, és útját követésre méltónak találta Smetna aki nagy tudású zenész tanítói segítségével kicsi korától jól tájékozódott a zenei világban, többet la tudott Lisztről. Például azt, hogy Párizsban a cseh Antonín Rejcha, a francia Becsületrend lovagja volt az egyik mestere, hogy Paganini, Chopin és Bérlloz tartoztak baráti köréhez... 1834- töl fogva Liszt Ferenc megcsillogtatta művészetét Európa szinte valamennyi országában, és már esedékes volt, hogy Csehországba Is eljöjjön. De Prágába« egyelőre csak hírek érkeztek felőle, koncertjeiről, sikereiről, 1838-ban azokról a hangversenyekről, amelyeknek a bevételét a pesti árvízká­rosultaknak adományozta. Sokat tűnődött Bedflch Smetana mindazon, amit Lisztről hallott. Voltak, akik haladé Irányáért támadták, mások viszont amiatt ócsárolták, hogy magyarnak vallja magát, de anyanyelvén nem beszél. Az Ifjú Smetana az embert és a művészt szerette meg benne Ismeretlenül te. Szelleme, lelkulete, ahogyan a zenészek elbeszéléseiből, új­ságcikkekből megismerhette, minden tekintetben megfelelt a BedHch Smetana diákkort LISZT FERENC képe (Par>el Llsg rajza) képnek, amelyet régen megrajzolt magának esményképéről. Lisztet egyébként világszerte már zongoraművészként tisztel­ték, aki csak Paganinihez, az ördög hegedűséhez lehetett hasonlítani. Az 6 hazájából, Itáliából indult útnak észak felé, hogy Bécsen és Budapesten át eljusson végre Prágába Is. ... A Plat^z annak Idején Prága legnagyobb épülete volt. A hangversenyterem már fél órával a koncert kezdete előtt megtelt. Smetana, a szemüveges, komoly diák ott volt a pó­dium közelében, és tekintetével, hállásával, minden Idegszá- lAval érzékelte, s rögzítette magában Liszt Ferenc játékát. A művész egy Beethoven-szonátát, majd saját szerzeményeit ad­ta elő úgy, ahogyan még a muzsikával élő cseh főváros sen­kit nem hallott zongorázni. Liszt két keze a zongorából egy zenekar minden hangszerének hangjait elővarázsolta, a fehér és fekete billentyűk operaénekesek énekét utánozták, s a je­lenlevők nem a hajdani csodagyermek, a világ legnagyobb virtuózának ügyességén ámultak, hanem vele együtt élték át minden előadott mű szenvedélyét, s akárcsak 6, a közön­ség is megfeledkezett mindenről, ami a zenén kívül esett. Liszt nem Is sejtette, mily erőteljesen hatott a cseh Ifjúra, mennyire befolyásolta további sorsát. Smetana a közvetlen él­mény hatása alatt az eddiginél alaposabban készül fel hiva­tására. A zenei pályáról már senkinek a kedvéért nem mond le, és minden egyebet feláldoz a szenvedélyéért. Már csak zeneművészeti tanulmányokat folytat, s 1848-ban engedély 1- ránt folyamodik, hogy saját zenei műintézetet nyithasson. Ezzel kapcsolatban Liszt Ferenchez fordult kölcsönért, amit ugyan a zeneszerző nem bocsátott az Ifjú komponista rendel­kezésére, de dlcsérőleg nyilatkozott a kérölevélhez mellékelt szerzeményekről. Smetana nem neheztelt rá, sőt nagyra érté­kelte bírálatát, és zenetanondáját még az év folyamén ön­erejéből létrehozta. Ekkor már 24 éves volt, s nyílegyenes ú- ton haladt a maga elé tűzött művészi céljai felé. Bedflch Smetana később is ragaszokodott ifjúkori példaké­péhez, és kapcsolatuk a múlt század ötvenes évei végén fér­fias, mély barátsággá kovácsolódott. Liszt erősítette mag Smetanát ama szándékában, hogy elfogadja a svédországi Göteborgban a felkínált karmesteri és zenetanárt állást. Gö­teborgból meg Is látogatta Lisztet Weimarban, amely Német­ország szellemi központja volt a 19. században. Midőn már — újra Prágában — a cseh zeneművészet elismert vezéralak­ja és a színházi világ befolyásos tekintélye lett Smetana, sokat tett Liszt haladó szellemű Irányzatának és művészeté­nek népszerűsítéséért. Nagy része volt Liszt prágai hangver­senyeinek, látogatásainak előkészítésében és találkozásaik Smetana számára mindig új élményt és ösztönzést jelentettek. A nagy cseh muzsikus Liszt Ferencben nemcsak a világhírű zenészt látta, hanem egy elnyomott, szenvedésben rokon nép fiát Is, aki Idegenben élve is hű maradt hazájához. SZÁNTÓ GYÖRGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom